Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-17 / 114. szám

A szégyen árnyékában Tíz év alatt újjászületett a Parádsasvári •• Üveggyár A Parádsasvári Üveggyár amely az ország egyik legré­gebbi ilyen jellegű üzeme — az utóbbi 10 évben teljesen új­jászületett és a másfél évszá­zados, kezdetleges munkaesz­közöket automatagépek váltot­ták fel. Jelenleg öt modern kemence van üzemben, amelyek már több színű üveg olvasztásához alkalmasak. A régi kamrás hű­tő helyett — ahol a munka zö­mét kézi erővel kellett végez­ni — modern szalaghűtőt ren­deztek be. Űj hűtőcsarnok és üvegfúvócsarnok épült folya­matosan működő kádmedencé­vel. Ezzel a beruházással az egyik legfontosabb feladatot oldották meg: biztosítotté k, hogy az olvasztás és a feldol­gozás egy idóben történhet. Megépült a generátor-telep, ahol a régi fafűtés helyett szénfűtéssel állítják elő a gyár üzemeltetéséhez szükséges gáz­energiát. Nagy érdeklődéssé, olvastam a lapokban a tudomány újabb diadaláról szóló hirt: wbottitkárnő, „aki” egyszerre 16 .telefon­üzenetet képes felven­ni. Ez igen •— mond­tam magamban —, a tudomány előtt nincs lehetetlen, s bár ar­ról nincs szó a tájé­koztatásban, de biz­tos vagyok benne, hogy legalább ugyan­ennyi feketét is tud főzni egyszerre. Vétó­mé nyem szerint egyetlen valamit is magára adó igazgató sem engedheti meg ezek után, hogy ne le­gyen egy robottitkár­nője. ezzel is példáz­va, hogy hajlandó lé­pést tartani fejlődő és gazdagodó életünkkel. Egyszóval, örülök ennek a robottitkárnő­nek, mert sok min­denre képes, s bízom a tudományban, hogy olyan titkárnőre is sor kerül a felfedezé­sek során, amely min­denre képes... Bár ezt mintha már feltalálták volna.(—ói Milyen kenyeret essünk ? MINDENKI FELÁLL 1, és a bírónő a Magyar Népköztársa­ság nevében kihirdette az íté­letet: Szdszl Pál és Csáti And­rás nyolc, Márkus Sándor, Molnár Andor, Nádor András hat hátlap. Az öten egy ellen kömlői „hőseit”, akik a kömlői utcát összetévesztették a pank- rátorok rtngjével, s akiket „ki­számoltak” a hevesi járásbíró­ságon. Az ítélet ugyan nem jogerős, fellebezésnek helye van, ami a büntetés mértékét, de semmiképpen nincs helye, ami a büntetés tényét illeti. Már egyik sem gyerek, de még egyik sem férfi, már mindegyik dolgozik, de még egyik sem tett semmit, már mind az öt „fővárosi” dol­gozó, de mindegyik gyerek még itthon, a szülői házban. Márkus Joachim, akivel szem­ben ülök az asztal másik ol­dalán, igyekszik a törvénytisz­telő ember hangján és érvein vélekedni, hogy egyetlen fia összeütközésbe került a mid­del: _ Fogtuk mi itthon ezt a gy ereket. Fogtuk. De bennük van az őstermészet. Fiatalok. ei a gyerek még nem tudja, hogy mit csinál — próbálja akaratlanul is mentegetni a fiát... Az asszony, a régen nem használt, már csak disz- loemenoét támassza, úgy hall­gatja a váltott szavakat. Szól­na is, nem is, nem tudja még, mire kanyarodik a beszélge­tés... — ... restéül az ember ke­gyetlenül. Nem jó fényt vet ez a beosztásomra — ingatja fe­jét Márkus Joachim. A szö­vetkezet ellenőrző bizottságá­nak én vagyok az elnöke. És mit mondanak most? Hogyan lehetek én az, ha a saját fia­mat nem tudom ellenőrizni. Jaj, pedig hát inikább én ül­ném le helyette. —. ... mert örökkön örökké csak a kocsmában vannak ezek a gyerekek — szél kökbe most wvtr Márkusné. A kultúrházba nem engedik be őket, hát ho­va menjenek? Abba a büdös kocsmába „. Mert minden sar­kon van belőle..; —- Hallgas már, nem arról van most szó... — De bizony arról. A kocs­máról. Meg, hogy nem tud­nak mit csinálni... Mert jó gyerek az enyém is, meg a többi is.., — Miért nem itthon dolgozik a gyerek? — kockáztatom meg a kérdést, arról nem szólva semmit, hogy volt oka bőven, amiért ki kellett tiltani a Sándor gyereket is a kultúr- házból. i — Miért... miért? Mert i- tsz nagyon tőeveset fizet a fia- tatoknak. Kilenc forint mun- kaegység-előleg, mi az? A ma . fiataloknak igényük van, ké s rém . ,. Hát ezért — magya 1 rázza Márkus Joachim, ak í ugyan nem védi a fiát, a;- egyetlen gyereket, de alti le- ülné egyetlen gyerek helyett ; ■ büntetést. A hat hónapot > Mintha hat hónappal helyn i lehetne hozni, hogy éveken á . nem fogta keményebben Már • kus Sándor vádlottat. SZASZI S ANDORNE gyón . beszédű asszony. Nem is kél ! nagyon kérdezni, ömlik belől« i a szó: — Énnekem csak az egy vé­leményem van, hogy amikoi ezt a gyereket három éve hogy megverték, azt miért nem veszik figyelembe ... Énnekem mostohafiam, de nagyon jc gyerek. Énnekem vissza nem szólna semmiért, a keresetit hazaad­ja. Csak akkor vesz valamit, ha én mondom néki, hogy Pali fiam, vegyél magadnak egy nadrágot, mert kell. De hát nagy szégyen ez, nagyon jó munkás ember az apja, s a fia meg a törvény előtt. Én a mostohaanyja vagyok, nem szólok én nagyon bele, hogy íellebezzen-e vagy sem, de tudnám én, hogy mit kell ten­ni... Jószerint Szászi Pál csak on­nan tudja, hogy neki mostoha­anyja van, hogy Szásziné mond­ja: arasznyi gyerekkora óta ne­veli, gondozza a többi gyéréit mellett őt is, állandóan küsz­ködve azzal a gondolattal, hogy jaj, én csak a mostohája va­gyok, nehogy valami rosszat tegyek ennék a gyereknek. Nem is tett semmi rosszat sem ő, nyilván a nagyon jó munkás­ember apa sem. Csak a sok jó visszájára fordult. A „nagyon jó gyerek” nyolc hónapra Ítél­tetett ... Csátiék portája most gyüle­kezőhely. Este még azon gő­zöltek mind az öten, hogy ők ugyan nem féHebeznek, leülik amit kell és kész. Ott is csak dolgozni kell, mint Pesten. Más azonban a hencegés, más ha alszik rá az ember, még húszon inneni fejjél is. Most közösen készítik a fellebezést... — Mondtam, és mondom, ha nem bírsz az erőddel, van ott Csepelen ökölvívó szakosztály, vagy birkózók, oda menjél — mérgeskedik a fiára a szinte lányosán vékony Csáiüné, aki a szövetkezetben baromfigon­dozó és igen megbecsülik mun­káját. A nagymama, az ajtót támasztva panaszkodik a szé­gyenre, ami az írnokával a há­zat érte, s az ötből négy ül itt sorban, csendben, olyan ártat­lan arccal, hogy aki nem tudja, nem is gondolná, az italtól-e, a virtustól-e, avagy az otthon mindent szabad dajkáló leve­gőjétől megindultan, néhány hete szó szerint leütöttek egy gyanútlan embert. A JEGYZETEIMET lapozom nem tudom már pontosan, me­lyik háznál hangzott el a meg­állapítás: — A falu, bérem, soítnak tartja ezt a büntetést! Jószerivel a három szülői ház körül bárhol feljegyezhet­tem ezt a mondást, amely a falu állítólagos ítéletmértoké- vel próbálja csökkenteni az öl legényember bűnösségének sú- ját. Nem is az a lényeges, hogy a falu sokallja-e, vagy kevesli a kiszabott hónapokat, mint in­kább az, hogy a három család, bár különböző korú, egyénisé­gű emberek valamennyien, egyben valamiben megegyez­nek: mintha maguk a szülők sem mérték volna fel, hogy a garázdaság egy folyamat lelep­lezett láncszeme. Egy olyan fo­lyamaté, amely a szülői ház mindent elnéző légkörében fogant, s amely messzebb is vezethetett volna, ha a szülők helyett a törvény nem kényte­len közbelépni. De a törvény csak megállít. Figyelmeztet. A paragrafusok agymagukban nem képesek ar­ra, hogy vissza is fordítsák azon az úton Szászi Pált ée ácsait, amelyen megindultak. Ha a szülői ház nem néz széná­sé a tényekkel, ha a törvény szigorát firtatja, ahelyett, hogy i fiuk tettét és a szülői felelős­éget mérlegelné, a törvény :sak büntetőeszköz és nem levelési módszer marad. ÖK ÖTEN MEGKAPTAK >üntetősüket. Helyükben nem ehet és nem is kell leülni a d szabott hónapokat. De a szülők maguk helyett legalább léhány órát üljenek le gondol- :ozve: vajon felettük nem nondott-e ítéletet a bíróság? Gyurkó Géza — Kérek egy kilótI — Kilósat, vagy csak egy kilót, a három forintosból? — Mindig fehéret viszek ... finom, fehér kenyeret. — Es nemcsak a nevében, valójában is finom az? — Általában nem panaszkodhatom rá... Persze, előfor­dul nagy ritkán, amikor az utoljából már nincs nagy válasz­ték, hogy nem olyant kapok mint szeretnék. Behat, Istenem ... Bezzeg a barnára, ... azaz a kétkilós fehér kenyérre már gyak­rabban adódik panasz. — Miért, mi baja? — Maga egri?... hit akkor miért tőlem kérdi, nem vette talán észre, sohasem? — Hát, olykor, olykor... Csomókás, nyert egy kicsit Rosszul van átsülve. Hanem a rozscipó ...I — Amikor Jó. Morogtam én már azért is! — Én általában a nagy Csemegében veszem a kenyeret. — Mindegy az. . . Ki kell fogni. Milyen kenyeret is eszünk ... ? — cseppet sem közömbös egyikünknek sem. Mi szere­WWWMWWWW'mj'WVWWWU'Wmj'UWWVWWWi — magyarázza szakértelemmel az ifibrigád mesterjelöltje. Tábori Sándor. De ha mégis, minden sikerül a tésztánál, el­romolhat az a kemencében is. És nálunk, az automata gépke­mencékben még inkább, mint a hagyományos magyarban. Ha csak egy kicsit is figyelmetle­nek vagyunk, mindjárt meg­van a baj; meghibásodik a hő­fokszabályozó, kihagy valame­lyik égőfej, vagy éppen a rossz minőségű fűtőolajat sínyli meg a kenyér... — Mennyi volt a mai rende­lés? — 60 mázsa... vittek már belőle. —Milyen volt? — Elég jó. A közepesnél jobb, ... volt egy kis hibája. — Éspedig? — Valamivel kisebbek vol­tak. Nem súlyra, csak alakra, s pirosabbak a kelleténél. Két­féle lisztből készült, s az egyik csirásabb volt... Bárhogy is igyekszik az ember, valami en­nék ellenére is becsúszhat. El­hiheti különben, hogy rossz ke­nyeret egyikünk sem akar süt- ni, hiszen, mi is ebből eszünk ... A Széchenyi utcai Il-es sü­tödét mindenki szereti, híre, becsülete van az ottani kenyér­nek. Miért? — Nem is tudom... — felél mosolyogva a reggel öttől tal­pon lévő brigád vezetője, Ba­logh Ferenc. Nem hinném, hogy különösebben jobb pékek lennénk a többinél. Szétnézek a műhelyben. Hát­ha a berendezésben van a titok. De hiába keresném; hiszen alig látok valami gépet a da- gasztón és a zsemlyeszaggatón kívül. Itt inkább kézi munka folyik. És kisebb a tempó, ta­lán több idő jut egy-egy ke­nyérre ... — És még egy: mivel jobbá­ra „sütemény”-üzem vagyunk, ilyen felszerelésünk is van. A kenyeret is a zsemlyekaszliban kelesztjük. És ez nagyon jó.., A zárt térben, önmagát kondi­cionálja a tészta, nem bőrösö- dik, héjszerkezete, bélzete is jobban alakul... Az udvaron friss kenyeret pakol Bakó István: AKÖV-től bérelt, ponyva nélküli kocsira. — Hová viszik éppen? — Ki a Bervába... Jó messzire. Míg oda érnek, az eső is megeredhet, de ha nem, az országút pora minden­képpen befújja alaposan. S akkor aztán? — Panaszkodhat­nak a II-es üzem kenyerére is! — Mit csináljunk? Csak ilyen kocsit kaptunk... Ügy látszik, például az Útfenntartónak in­kább szüksége volt a zárt Nysa- kocsira mint nekünk,... a ke- nyérszállításhoz. De valójában milyen kenye­ret is eszünk ma? Tényleg „ki kell fogni?” (gyónl) XiPUJSMC 3 1964. május 17., vasárna# tünk enni, s mi, egriek is sze­retjük a kenyeret S nem is a: akármilyent! Olyant mindig • amelynek a színe is szép, ize 1« jó, és természetesen friss. — Jó kenyér... rossz ke nyér? Hát olyan nincs, kérem A kenyér az csak jó lehet, s le- gyem is mindig! Ha, jó lisztből sütik... — Rossz liszt? Csak rossz pék lehet! Ez utóbbit ugyan inkább a molnáremberek mondják, a maguk igazának védésére, de jómagam is meggyőződtem már arról, hogy ugyanazon lisztből la lehet kétféle kenye­ret sütni. Embere válogatja. Igaz-e? — Van benne némi igaz­ság ... — jön most már elő vé­leményével végre egy pék is, Pál Emánuel, a Hl. sz. sütő­üzemben. Szóval, hogy jó le­gyen, meg kell adni a mód­ját! Persze, sok függ azért a liszttől is... No, meg az élesz­tőtől. A rossz élesztő elront­hatja a jó kovászt is. A ková­szolás, különben, talán külön tudomány is! Idejében kell kezdem, vigyázni a hőmérsék­letére, biztosítani kell számára azt, hogy szépen .garbóijón” ... — hajol fel szusszan ásnyira a hárommázsás dagasztócsésze fölül az ősz mester. Harmincöt esztendeje csinál­ja már, igazán tudhatja... Napjában ma is elkészít még vagy negyven mázsát, érti a módját Amit elkészít, azért felel is. Mégis panaszkodtak tegnap a kenyérre, magam is láttam jó- néhány selejtet a sarokban ... És hogyha talán felszeltem volna egyet-kettőt a raktárban sorakozó, kívülről eléggé tet­szetős veknik közül is, lehet, újabb meglepetés ért volna. — Ja, nemcsak a tésztától függ csupán, nemcsak a da- ?asztótól... ! — siet a válasz­adással egy fiatalabb pék a Kertész utcai I-esben. Megfe- elő kelesztő helyiségre is szük­ség van. — Mert ennek hiá- lyában bőrösödik, romlik a ló észta is. Ez aztán nagymét- ékben hozzájárul ahhoz, hogy i kenyér sűrű lesz, ragadós... ban a helyzet az, hogy az idén ez ideig negyven vagon cseme­geszőlőre és kétezer hektó bor­ra kötöttek szerződést. Ezenkí­vül a VOSZK-mak adnak el 3000 hektó egyszer fejtett bort. Amennyiben a terméskilátások megmaradnak és biztosítva látszik a terv, úgy a szerződé­seket emelik. Ötvenkét új belépő Az abasári szövetkezet mér három éve tartja a negyvenöt forinton feletti munkaegység­részesedést. A tagság bízik a szövetkezetben. Ennek ered­ményeképpen a tervtárgyaló közgyűlésen 52 új tag kérte felvételét. Hogy mennyire le­het bízni a gazdaság stabilitá­sában, bizonyítja, hogy az új tagok közül mintegy 20-an az iparból jöttek vissza a faluba, illetve a termelőszövetkezet­hez. Ez a tavasz volt az első, amikor a tagoknak nem voltak aggályaik, a keresetet illetően. Az emberek tudják, hogy a magasabb jövedelem, a na­gyobb haszon mindenekelőtt rajtuk múlik. Az új, kibővített vezetőség­ben bízik a tagság, és ez a bi­zalom a rendszeres, szorgal­mas munkában nap nap után megírni tatkozik. , SZ. X, mítva, ez mintegy húsz-hu­szonötezer hektót tesz ki, bele­számítva a háztáji szőlőket is. A permetezéshez és porozás­hoz szükséges anyagok már rendelkezésre állnak, sőt a szőlő kötözéséhez szükséges rafia is. — Most már csak a tagságon, az emberek iparkodásán mú­lik, hogyan tudjuk megvédeni a szépen mutatkozó termést — vélekedik a mezőgazdász. Ott leszünk az Országos M ezőgazdasági Kiállításon Az abasári boroknak már hírük, patinájuk van. Két ál­landó jellegű budapesti bor­kóstolójukban évi ezer hektó bort adnak el, de az aba&áriak ott lesznek az Országos Mező- gazdasági Kiállításon is. öt­fajta bort mérnek majd, és kü­lönösen az alaszrizlingtől vár­nak sikert. A szerződéskötésekkel és a bor értékesítésével kapcsolat kiszámolja, hogy ha minden sikerül, oltványból az idén mintegy 13-14 milliós jövede­lemre számíthatnak. — Hogyan állnak a kapálás­sal? — Az első kapálást befejez- tűk. Először sikerült megolda­ni, hogy az iskolázással párhu­zamosan ezt a munkát is vé­gezzük. Jelenleg naponta 3-4 száz ember dolgozik a szőlőkben, de néhány nap múlva kezdődik a kötözés, a permetezés is. Húszezer hektó permetlére van szükség Az abasáriak szerint az idei terméskilátások nem rosszak, körülbelül a múlt évihez ha­sonló termés várható. Jól tud­ják viszont, hogy a szép ter­més megtartása milyen mun­kával jár, mennyi gondot je­lent. Szabó György mezőgaz­dász szerint egyszeri permete­zés alkalmával mintegy öt,-öt- ezei'ötszáz hektó permetlé fogy el. Négyszeri permetezést szó­virágba borult a Sárhegy. A falu kihalt, mindenki a határ­ban, a szőlőhegyeken dolgozik. Kora tavasz óta nincs megál­lás, hiszen ezeknek a heteknek munkája milliókat ígér Aba- sámak. A szőlő — a Sárhegy aranya — bizakodást önt az emberekbe. Szépen fakad az olaszrlzling és a májusi napsü­tés szinte húzza fölfelé a sző­lőt. A metszést a legelsők kö­zött végezték el, és csak a nap­lemente hozza haza a falu né­pét a munkából. Kilenc és félmillió oltvány Szabó György, a fiatal me­zőgazdász, elégedetten beszél az idei tavaszról. Elmondja, hogy április 20-ra befejezték a kilenc és fél millió oltvány ké­szítését és nyomban hozzákezd­hettek az iskolázáshoz. Ez év­ben egy millióval többet ol­tottak, mint tavaly és fenn­akadás nélkül haladt a mun­ka. A rekordot az iskolázás­nál érték el. Húsz nap alatt is­kolázták le a vesszőket, és nem egy olyan nap volt, ami­kor „nyolcszázan” indullak munkába. — Mint egy bolygatott méh­kas, olyan volt a falu — me­séli a falubeli mezőgazdász, és Jjcwasz cAlmsát'öu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents