Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-14 / 111. szám
A törvény az öklöm... A hegyvidéki talaj- és éghajlati adottságok ésszerű felhasználására hívja fet ezúttal az egri és pétervásárl járásban gazdálkodó termelőszövetkezetek figyelmét Nagy István fő- agronómus, aki a nagyobb arányú vetőmag-termesztést ajánlja fontos bevételi forrásként. . • . Ha nem hiányzik a kezdeményező készség P z a vadnyugati mondás ugyan legjobb tudomásom szerint, nem hangzott el egyszer sem a 72 eset közül, de hogy 72 eset előfordulhatott, alig több mint négy hónap alatt, az arra enged következtetni, hogy sokait számára az ököl a törvény a hevesi járásban. Ebben az évben ugyanis könnyű, vagy súlyos testi sértés ügyében 72 ember állt a bíróság előtt ebben az egyetlen járásban, mert úgy vélte, hogy igaz vagy csak igaznak tartót: sérelmét saját ökle törvényéi szerint intézhet és kell is elintéznie. Kocsmai verekedés, szomszédok perpat vara, pletyka, vagy csak viiriusnak aligha ne vezhető brutális ostobaság hetvenkét aktái eredményezett rövid néhány hónap alatt, ör vendetesnek aligha nevezhető ez a szám, még akkor sem, ha jó néhány esetben a felek „békéltető’’ tárgyaláson megegyeztek, meg békéitek egymással. Az alvég és felvég rossz ízű, és nemegyszer halálos vitái, amelynek egyetlen gyökere csak a nyomorúság virtusbr torkollt és mesterségesen is szított „hagyó mánya” volt, lényegében ma már a múlté Együtt dolgozik az alvég és felvég a termelő szövetkezetben, együtt járnak ei dolgozni a/ üzembe, a szocialista együttélés szabályai, ;■ szocialista etika évről évre mind mélyebbre hatol az emberek tudatában. Mégis ez a szám, ezek a hevesi esetek azt példázzák, hogy akad még bőven mit tenni. hogy ha „alvég-felvég” nincs is már, de a* dköl jog primitív, tőlünk idegen törvénye még ina is talajra talál. S itt nem egyszerűen arról '■nn csak szó, hogy a bíróságnak 72 esettel öbb ügye, gondja, baja volt. hanem hogy 72 ■salád, környezet — valójában lényegesen 'öbb ez! — még kívül rekedt azon a körön, amelyen belül már milliók értették meg, hogy Texasban lehetett érvényben az ököljög, oe egy szocializmust építő országban sem oka, sem alapja nincs az effajta önbíráskodásnak. Milliók értik, érzik és ápolják a szocialista együttélés elvét, gyakorlatát, de még szép számmal akadnak olyanok, mint a példa Üt Igazolja, akik számára kissé még inegfogha- ntlan ez az elv. A helyi szerveknek erre is gondot kell for- htaniuk, erre is nevelniük kell az embereket, anítani a törvény tiszteletére és a törvény ánti bizalomra, az egymás megbecsülésére, íz emberhez méltó magatartásra. Tanítani kell szóval, érvekkel, de tanítani a törvény erejével is. Nem kell az ökölnek ütni ahhoz, hogy a hatóság közbelépjen, de ha már ütött, megvannak a paragrafusok, megvan a törvény arra. hogy kisebb, vagy hosszabb ideig nyugodtan elmélkedhessen a szocialista etikáról, az emberségről, s a törvényről az, akinek nem jutott eladdig ideje erre. A 72 eset erre figyelmeztet! Gyurkó Géza Eiadliat|ák-c 200 forintért a becsületet ? Megnéztem a becsületesen ’ becstelen és a becstelenül becsületes magándetektívről szóló televíziós játékot. Igazán nagyon érdekes volt, hogy az a hülye kapitány milyen kitar*- tóan kutatja indokolatlan féltékenységének okát, s a félig kretén magándetektív hogyan hajbókol az ügyvédi iroda vezetőjének, miközben eső is esik, moziban is bunyóznak és kölcsönkért golyóstollat titkos jelentést is küldenek. Véleményem szerint, ha ezt a televíziós játékot nem láttam volna, most pótolhatatlan veszteség tulajdonosának vallhatnám magam, egy olyan veszteségé, amely méltán fakaszthat könnyeket a televíziót néző szemeimben. Félre könnyek, félre ou, láttam a magándetektívet, ezt a lenyűgöző televíziós játékot, s igazán csak egy, egyetlenegy szerényke kis megjegyzésem lehet: halló, tévé, mit játszanak itt velemT <-ó) Mindenkor az ügynek kijáró buzgalommal, hol i lelkesen, hol kissé letörten, ahogyan szükségeltetik, olvasom a lapokban, hol, miben értük még el, illetőleg hol, miben nem értük még el a világszínvonalai. Nem vagyok közgazdasági szakember, se tudós, csak egyszerű, de őszinte szívű polgára vagyok kis hazámnak, de minden érdekel, ami a világszínvonalról szól, mert népem nagyságát nemcsak c. népesedési statisztika görbéjével, de a világszínvonalhoz való viszonyunkkal, a világ- színvonal eléréséért folytatott harchoz való hozzáállással is mérem. Mérem, sőt felmérem: diszkrét kutatásokat, adatgyűjtéseket végeztem, csak úgy, a magam szakállára, világért sem akarva be- lekontárkodni azoknak a dolgába, akik Ismerik a világot és annak színvonalát, s a c/t ni!ágs útwú ual világon belül magunkat, és a mi színvona- lunlcat. E kutatások alapján büszkén jelenthetem ki, hogy néhány területen nemcsak elértük a legfejlettebb tőkés országokat, de messze magunk mögé is utasítottuk őket. Gondolok Itt például a jelentések készítésének ütemére és arra a rendkívül kifinomult, bonyolultságában megkapó és e bonyolultságban is magabiztosan tájékozódni tudó készségre, amely e nagyra hivatott nép soraiban kialakult. Mi már a jelentések jelentésének jelentéseiről is tudunk jelentést készíteni. Most folynak kutatások a jelentések jelentésének jelentéseiről készült jelentések összesítő jelentési módszereinek ' kidolgozására. Nem vagyok irreálisan optimista, ha hiszem, hogy rövid“ időn belül ezt a fel-“ adatot is sikerrel oldjuk meg. A jelentések már készülnek erről! Nem lehet elhallgatni — és alig bírom hencegés nélkül leírni —, milyen kitünően szervezett nálunk az ellenőrzés. Az ellenőr ellenőriz, az ellenőrt ellenőrzik gépkocsik futnak, vonatok száguldanak, s minden új repülőjárat új ellenőrzési lehetőséget teremt. Igaz, hogy a bíróságnak azért akad dolga, mert a hatékonysággal egy kis baj van, de ez nevetséges kifogás, mert mint rendszer nálunk magas szinten kidolgozott az ellenőrzés. Sőt: táj- egységileg és évszaki- lag is kidolgozott! Télen a Karpfeinstein utcában, nyáron a Balaton mellett és a Bükk között folyik ez a munka... Ki tagadhatná, hogy például az önbírálat mértékében, mennyiségében a velünk együtt haladó szocialista országok önbirá- lat volumenét is mesz- sze megelőztük. A gomblyukgyár portásától fel, fel talán egészen a miniszter- helyettesig, én, te, ő, mi, ti, ők, magas szinten, széles körben, minden pillanatban önbírálatot gyakorolunk. S ebben egész gyakorlatunk van. Hát hibák természetesen azért vannak. A hibák természetesen azért vannak, hogy ön- birálatot gyakorolhassunk. Ha nem lennének hibák, nem lehetne a világszínvonal felett önbirálatot gyakorolni. Mi éppen ezért óvó kézzel vigyázunk a meglevő hibáinkra, mert ezzel a világszínvonalat védjük. Ez világos. Ennél már csak a kézmosás területén járunk előbb. Olyan nagyvonalúan, olyan széles körűen, olyan precízen kidolgozott módszerekkel, külön erre készült szótárral mossuk kezeinket, hogy azok olyan hófehérek, mintha sohasem dolgoztunk volna. A sohasem, természetesen, erős túlzás. De bárki beláthatja, hogy világszínvonalon történő kézmosás mellett igazán kevés idő juthat a kezek számára, hogy tegyenek is valamit. így aztán mossuk kezeinket, mert nem tettünk, de azért nem tettünk, hogy kezeinket moshassuk. Mert itt is a világszínvonal n döntő! És mi tudjuk mivel tartozunk a világszínvonalnak. Majd csak megtanuljuk azt is, hogy mivel tartozunk magunknak — hazai színvonalon. Mert azért az is valami ... (egri) Miért Jóssíviiskődik as egyeztető bizottság ? A legtöbb felmondási vita a vállalati, sőt a területi egyeztető bizottsághoz kerül. A jelenlegi helyzetben szükséges, hogy az egyeztető bizottságok alaposan és felelősséggel vizsgálják meg az eléjük került ügyeket. Mérlegeljék a munka- vállaló és a munkaadó érveit, túlzott jószívűségük ne okozzon kárt a népgazdaságnak. De adminisztratív eszközöktől nem várhatunk végleges eredményt. Feltétlenül szükség van a megyei munkaerőmérlegre, hogy a jelen adottságait és a jövő követelményeit ismerve ésszerűbben gazdálkodjunk szakembereinkkel. A jogszabályok alkalmazásával is segíthetünk valamit, de főleg megyénk politikai és gazdasági vezetődnek kell sokat tenniük, hogy aki bedolgozta magát egy szakmában, vagy egy vállalatnál, az 200 forintért ne adja el a becs'ületét. Nem jog, önérzet kérdése, hogy ésszerű határok közé szorítsuk a műszakiak vándorlását. Dr. Fazekas László HlPQJtiG 3 1964, május 14., csütörtök kezésékem dolgozni. Sok fiatalt iskoláztatott már az ÉM. Hevea megyei Állami Építőipari Vállalat, de amikor valamelyes gyakorlatot szereztek, többségük más vállalatnál helyezkedett el. P. J. technológus volt az építőiparí központban, ma a Mátraaljai Szénbányászati Trösztnél dolgozik, M. F. és B. E. technológusok el hagyták a megyét, de sorolhatnánk főépítésvezetőt, gyártáselőkészi- tőt, akiit az utóbbi időben hosz- szú huzavona után, többszöri egyeztető bizottsági tárgyalás után kiléptek munkahelyükről. És nagyon elgondolkodtató, hogy az egri főépítésvezetőség 16 művezetője közül mindössze három egri lakos, csak hét Heves megyei származású. Az állami építőiparnál négy fiatal építésvezető dolgozik Egerbeny de úgy tudjuk, hogy kettőt a távozás gondolata foglalkoztat. • Sok felmondó levélben arra hivatkoznak, hogy nem kaptak lakást. De juttathat-e a vállalat és a tanács minden műszáki dolgozónak lakást? Igazságos elosztás lenne ez? Az is tény, hogy megyei vezetésünk legmagasabb fóruma februárban több lakást Ígért az építőipari dolgozóknak. De ezt jobb munkával kell kiérdemelni. Telepített, nagyobb ipari üzemeink előnyösebb helyzetet élveznek, több fizetést, sőt néha lakást is tudnak adni a műszakiaknak, így jobb a szakember-ellátottságuk. Ezt a nagy gyárak igénye és fontossága meg is követeli. De a Mátravidéki Fémművek példája igazolja, hogy i munkaerőcsábítás visszaüt, elégedetlenséget és mozgolódást vált ki az üzemben. ■ emberék? Nem becsülik meg i ókét, vagy talán nincs arra le■ hét-őség, hogy kellő gyakorta■ tot szerezzenek és kifejthessél i képességeiket? Ezt egyikül ■ sem állíthatja, legfeljebb Jcü■ lönböző ürügyet keresnek a fel- , mondásra. Ebben a gyárban — . a főmérnököt is beleértve — ■ mindössze három műszakinak ■ van nyolc évnél hosszabb gyakorlata. A többiek fiatalok, egy ; —két éve szerezték meg a technikusi végzettséget, vagy levelező úton most végzik azt. Mégis a két rajzolón kívül mindegyik fizetése meghaladja a 2000 forintot. Az elmúlt napokban minden lehetséges fizetésemelést megadott a gyár vezetősége. Miből és hogyan? A be nem töltött munkaköröktől vették el a pénzt és megkapták azok, akikre további a is számíthatnak. De hiszen ez szilkségmegoldás és megbosz- szúlja magát, mert a viszonylag alacsonyabb fizetésért nem tudják betölteni a hiányzó műszaki státust! A gyár igazgatója ég főmérnöke tudja ezt. As ultimátum A műszaki állományúak fizetését emelték, de egy nem kapott fizetésemelést. Az a műszaki, aki »ultimátumot” adott át, hogy 2100 forint helyett 2500-at fizessenek neki, vagy ha nem: elmegy. Hol akarnak dolgozni ezek az emberek? Az egyik az Üzemélelmezési Vállalatnál, a másik a tanácsnál és kettő csak annyit mond lakonlkus rövidséggel: műszakinak akad állás. Tehát nem szakmai megfontolások, hanem a könnyű elhelyezkedési lehetőség csábítja az embereket. Sokkal több műszakit keresnek, mint amennyi jelenleg van, ez okozza a 200 forintos ráígérése- ket és ezért vándorolnak. Azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy mit jelent az, ha egy gyár műszaki dolgozóinak fele pár hónap alatt kicserélődik. A kívül állók is elképzelhetik, hogy ez milyen nehézségeket és zavarókat okoz a termelésben. De mennyit és hogyan dolgozik az az ember, aki állandóan azzal foglalkozik, hogy hol fizetnek többet, mikor és hogyan lehetne otthagyni a munkahelyet. És vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy a másik gyárban megismerje a feladatokat, a technológiát és a gépeket? Egy-egy ember miatt államunk hányszor fizesse meg a tanulópénzt? Tény, hogy régen húzódik a gyár kitelepítése és bővítése, szűkös és kicsit mostoha a jelenlegi munkahely. De ez sem játszik lényeges szerepet a műszakiak vándorlásában. A könu- nyű elhelyezkedés, a „ráígért” fizetés csábítja vándorlásra a műszakiakat. De csak egyetlen gyárból? Nem! Szöknek as épít' esésekről Régebbi panasz, de az év eleje éta fokozódott, hogy építés- vezetők, mérnökök és technikusok nem akarnak az építA Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat 40-es gyárából három műszaki elment és most újabb négy készül elhagyni az üzemet. A mindössze 13 műszaki dolgozóból újabb négy akar munkahelyet változtatni. Fiatalok, de nem tegnap kerültek a vállalathoz, ott dolgoztak már akkor is, amikor a Lakatosárugyár felirat függött a kapu fölött. Rosszul keresnek ezek az gót. amelyet, nagy elismeréssel vettek át tőlük a nyugati megrendelők. Úttörő módon kezdték meg a szájlaiak a környéken a saláta- és retekmag termesztését, s három hold cukordiny- nyeroag termésének eladásából 50 ezer forint bevételhez jutottak. Hasonlóan kimagasló eredményt értek el a hagymamag és vetőburgonya termelésében is. A két tsz adottságai nagyjából azonosak, mégis összemérhetetlen különbség mutatkozik a termelés színvonalában, eredményességében, amelyet Szajlán újabb gépek beszerzésével még tovább fejlesztenek. A szajlaiak útján már több közös gazdaság is elindult; a bükkszenterzsébeti Petőfi, a bátori Hegyicsillag, a bodonyi- ak, a mátraballaiak, akik felismerték egyik fontos lehetőségét annak, miképp lehet növelni a tagság jövedelmét, a népgazdaság érdekeinek figyelembevételével. Nagy István főagronómus bár itt 1962-ben még nem termelték kerti vetőmagvakat, az idén' már 400 holdnál is nagyobb területet szántanak erre a célra. Az egri járásban zömmel a laposabb területeken gazdálkodó termelőszövetkezetek termesztenek vetőmagvakat, míg a, hegyvidéken csak mintegy 50 holdat biztosítottak erre a célra. A termelés színvonalát, nem utolsósorban a tagság jövedelmének alakulását kedvezően befolyásolja az a tény, ha egy- egy közös gazdaság részt vesz az igényesebb, nagyobb hozzáértést, szakmai felkészülést igénylő vetőmagtermesztésben — amely zömében női munkaerőt igényel, s amelyből legtöbb van a hegyvidéki termelőszövetkezetekben. A cikksorozatban említett b ü k ks zen t mártani Rákóczi és a szajlai Búzakalász tse-ek esetében Is igen élesen kiütköznek esek a különbségek. A bükkszentmártoniak az élmúlt évben szántóterületük mindössze 2,2 százalékán termesztettek vetőmagot, míg a szajlaiak szántóterületük 20 százalékán ezeket a magasabb jövedelmet biztosító magféleségeket termelték. A bükk- szentmártoniak mindössze 10 ezer forint bevételhez jutottak szerződéses vetőmagtermesztésből, a szajlai Búzakalász Tsz bevétele pedig elérte a 450 ezer forintot. A szájlaiak kezdeményező készsége, szakmai felkészültsége, s az a tény, hogy személyesen eljártaik tanulni azokba a tsz-ekbe, ahol régebben foglalkoznak vetőmagtermesztéssel, nemcsak komoly bevételt, de jelentős nemzetközi sikert is hozott. A nyuganémet Wagner cégnek termeltek 10 holdon (öntözés nélkül) 150 ezer forint értékű uborkamaA hegyvidéken gazdálkodó termelőszövetkezetek általában nehezebb helyzetben vannak, mint az Alfödön gazdálkodók, azonban — éppen a dombos vidék lehetőségeit és különleges adottságait felhasználva — olyan fontos bevételi fonásokat állíthatnak a közösség szolgálatába, amelyek lehetővé teazik, hogy hasonló jövedelmet érjenek el, mint a síkvidéki, vagy szőlős termelőszövetkezetek. Ex a lehetőség t a vetőmagtermesztés A hegyvidéken ugyanis egyenletesebb a csapadék elosztása, a nappali és éjszakai hőmérséklet között nincs nagy különbség párateltebb a levegő. Ezek az adottságok lehetővé teszik a vetoburgonya, uborka, Sárgarépa, saarvaskerep, fű, sárgadinnyemag, borsó, tavasz- bükköny, olajlen, kapáslucerna, • más növények termelését. A hegyvidéki klíma leginkább alkalmas a különböző növényi betegségek leküzdésére!, (Olaszországban is a hegyvidéken termelik a hagymamagot) az uborkamag termelésére is nagyok a lehetőségek, mivel páradús levegőt kíván, ■ sárgarépáimig termelésénél pedig az az óriási előny, hogy nincs aranka ezen a területen. E lehetőségek felhasználása «Bonban nem egyformán alakul a ■termelőszövetkezetekben. Az egri járás hegyvidéki termelőszövetkezeteiben még várakozó állásponton vannak, Msebb parcellákon kísérleteznek, holott a pétervásái-i járásban mér komoly eredményeket értek el, s tapasztalataikat szívesen átadnák a többi közös gazdaságnak. Jellemző, hogy a pétervásári járásban mennyivel bátrabban kezdenek az új mezőgazdasági kultúrák meghonosításához, hiszen három év alatt megduplázódott az a terület, amelyről vetőmagot takarítanák be, s
