Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 108. szám

I Ha én lennék az elnök... — Mit tenne? — Barátságos lennék az eni- bérekhéz. Szívemen viselném ügyes-bajos dolgaikat. — És maga? — Én nem avatkoznék bele minden apró kis ügybe. Job­ban bíznék a brigadvezetőim- bén. Egy , idősebb, hajlott hátú férfi így válaszol ugyanerre a kérdésre: — Igazságos lennék. Mindig,, minden esetben. Nem számí­tana, hogy sógorom, komám-e az illető. Az agronómusnak ez a mon­danivalója: — Kézben tartanám a gaz­daságot, és jobban bíznék a szakemberben. Ha a mezőgaz­dász hibát követ el, négyszem­közt mondanám neki. Minden aprócska ügyet nem szellőztet­nék a tagság előtt Ez árt a tekintélynek... Mennyi vélemény, jó tanács. És most akaratlanul is eszem­be jut egyik Ismerősöm szava: Ma legnehezebb tsz-elnöknek lenni. — Igaz ez? Tényleg olyan nehéz a szövetkezeti elnökök dolga? Ezzel kapcsolatban is megoszlanak a vélemények. A verpeléti. elnök így mondja: A kezdet nehéz volt, ma már simábban forog a „gépezet”. A tarnabodi elnök — tsz-ében az idén is hetven forintot osz­tottak — szintén őszinte: Én először hallani sem akartam arról, hogy elnök legyek. Bíz­tam az emberekben, ők ben­nem és ma jómódú, gazdag a falu, a szövetkezet. Én nem panaszkodom... — Egy fél világot adnék, ha megszabadulnék — mondta a minap a pétervásári járásban az egyik elnök. Nem egyforma tehát a hely­zet. Abban viszont egyet kell érteni, hegy a falu legexponál­tabb embere ma a termelőszö­vetkezeti elnök. Nemegyszer előfordul, hogy a tanácsház üres, legfeljebb egyikét hiva­talos papírért kopogtat be oda egyik-másik látogató, ugyan­akkor a szövetkezeti Irodában parázs a hangulat, az elnöki szobában egymásnak adják a kilincset az emberek. A falu sorsa, anyagi helyzete elsősor­ban a termelőszövetkezettől függ. Ha erős, jómódú a szö­vetkezet, elégedett a tagság. Elégedett a politikával, a saját sorsával is. Ha baj van, keve­set fizet, szaporodnak a bajok. A hibák miatt a tagság az esetek többségében a vezetést okolja: — Jó ember a mi elnökünk, csak gyenge kezű ... Nem való elnöknek, nem ért az emberek nyelvén ... Azt hiszi, övé az egész szövetkezet... — olva­som noteszemből az itt-ott el­hangzott véleményeket. Elnöknek, vezetőnek lenni nehéz és felelősségteljes dolog. A ml szövetkezeti elnökeink döntő többsége belecsöppent ebbe a munkába. Nagyobbik részük megállta és megállja ma is a helyét, a kisebbik ré­szük nem bírta a feladat sú­lyát. De vajon mi minden kell ahhoz, hogy valaki jó szövet­kezeti elnök, egyáltalán jó ve­zető legyen? Mindenekelőtt értenie kell a mezőgazdaság­hoz. Szaktudás és tapasztalat — ez a két dolog, amelyet első­sorban elvár a tagság. Érteni kell az emberekhez — a falu nyelvén —, ahogyan szokták mondani. Az emberekhez való értés pedig .tudomány. Peda­gógia. — Ha a szövetkezeti tag be­lép az ajtón, nekem már tud­nom kell, mit akar — mondta egyszer féltréfásan a füzesabo­nyi elnök. A tsz-el nőktől megkövetelik a politikai tisztánlátást, hogy feddhetetlen erkölcsű legyen. Feltétlenül legyen példamutató a munkában, egyéni életében, legyen Igazságos. Mindezekhez kifinomult erkölcsi érzék, in­telligencia, önuralom kell. Az elnöknek értenie kell a vezetéshez, a szervezéshez, az irányításhoz. A mi elnökeinket az élet iskolája oktatja — és természetesen a zsámbéki is­kola is sokat —, sokszor úgy, hogy saját bőrükön érzik, ha rosszul oldják meg a „leckét”. Az elnöktől sokat vár a tag­ság. Mindenki tudja, nincse­nek tökéletes, hiba nélküli emberek, mégis a legjobbra törekvő, önmagukat politikai­lag és szakmailag állandóan képező emberek tudnak csak helytállni tartósan ezen a poszton. Ma már sok, harcokban meg- edzett, jó szövetkezeti elnö­künk van, akik — képletesen említve az Időt — tegnap még öt, vagy tíz holdon gazdálkod­tak, ma pedig ezer holdak ve­zetését, száz és száz szövetke­zeti tag irányítását merik vál­lalni. Igaz, néhány elnök még nem birkózott meg a bonyolult feladattal. Valaki így fejezte ki magát: „Még nem tudnak tíz ujjal zongorázni.” A veze­tés, az irányítás bizonyos mér­tékig adottság, alkat kérdése is. Akik nem Rendelkeznek ilyen adottságokkal, azokat vi­szont meg kellene tanítani a vezetés, az irányítás, a szerve­zés, az emberekkel való bánás­mód tudományára. Ha egyszer majd nálunk is lesznek magas szintű vezető­képző iskolák, ott bizonyosan tanítanak majd a szakma mel­lett, pedagógiát, lélektant, szervezéstant. Addig azonban az elnökképző tanfolyamokon, rendszeres továbbképzéseken kellene alaposabban foglalkoz­ni ezekkel a kérdésekké]. Nem könnyű az elnökök, és általában a vezetők dolga. Fe­lelősségérzetük és lelkiismere­tűk szava mellett folyton ma­gukon kell érezniük azok vi "vázó szemét, akinek bizalmá­ból az élre kerültek. — Bányász, pedagógus, vas­munkás volt az apám, a nagy­apám — mondhatja bárki. De kinek volt az apja nagyapja tsa-elnök? Űj és nehéz hivatás ez, hiszen a tsz-elnök szemé­lyén, vezetőkészségén- állhat, vagy bukhat egy egész szövet­kezet, egy egész falu sorsa. Se­gíteni kell nekik, hogy minél alaposabban elsajátítsák a ve­zetés, a szervezés tudományát. Szalay István l LY E N N A G Y SZERELEM Nem fut-e felesége serscra? Véleményem egyezik a nagy általánossággal, mindkettőjüket hibáztatom a történtekért. Biz­tos vagyok benne, hogy Marosi Gábor boldogan élt feleségével, hiszen gyermekeik születtek és tíz esztendőt együtt töltöttek. Azt hiszem, Marosi Gábor fia­talos, csinos ember, Fehér Pi­roska kissé megszédült, s a fér­fi megragadta a kínálkozó al­kalmat, így vált a dolog egyre komolyabbá. De nagyon elgon­dolkodtató dolog, milyen há­zasság lesz Ilyen korkülönbség­gel. Vajon a 21 éves Piroska, ha összekerül Marosi Gáborral, mellette marad-e, nem lesz-e Marosi Gábor sorsa ugyan­olyan, mint ma a feleségéé? Azt hiszem, a leghelyesebb vol­na helyreállítani családi éle­tét, s ezzel a közösség nyugal­ma is helyreállna, amelyben él Z. J.-né. Ha a nő nem ad alhalmat Olvastam a cikket és a hoz­zászólásokat, s úgy gondoltam. egy tanácsot én is tudnék adni Piroskának, s a többi hasonló korú lánynak, akik meggondo­latlanul belemennek egy ilyen dologba. Véleményem szerint, ha ő nem ad alkalmat a férfi­nek, nem történik semmi. Va­jon hogyan fogja magát érezni Piroska, ha egyszer olyan hely­zetbe kerül, mint amilyenben most Marosi Gábor felesége van. Neki is fájna, neki is egy életre szóló sebet okozna, ha családi életét valaki romba dönti. Miért nem keres magá­hoz való fiút? Egy olvasó. Más emberek boldogtalanságára nem szabad építeni A gyermeket okítjuk, nem szabad játszani a tűzzel, mert veszélyes. Véleményem szerint a szerelem Is ilyen dolog, ami­vel nem szabad játszani. De va­lahogy mintha divatba jött vol­na ez mostanában. Flörtölnek, kacérkodnak, hol a férfi kezdi! hol a nő, az egyik hódítani Hetven mázsa halat fogtak az áradás idején a poroszlói halászok A nagy tavaszi áradás, a Ti­sza ikiöntése érzékenyen súj­totta az árterület vadállomá­nyát és a mezőgazdasági ter­melést. A poroszlód halászok­nak ellenben az idén is meg­hozta a szerencsét. — Az áradás szokás szerint most is felhozta a halakat a Tisza alsóbb szakaszáról, és a kiáramló vízzel együtt kiúsz­tak az árterület csendesebb vi­zeire. Talpon is voltak az ára­dás idején' a halászati szövet­kezet tagjai, s mind a 20 em­ber sokat dolgozott. Ebben az időszakban nem tudtak nagy hálókkal dolgozni, csak az úgynevezett kisszer számos ha­lászatot űzték. Naponta két­szer — a hajnali és az esti órákban — rakták ki a varsá­kat, és fáradozásukat alapos siker koronázta. Április hónap­ban nem maradtak el a jó fo­gások, és összesen 70 mázsa halat fogtak ki. Nem mentek ritkaságszámba a 8—10 kilós pontyok, sőt Hajdú Sándor ha­lász az idei pontyrekordot is kifogta egy 12 kilós ponty „személyében”. A kedvező fogások nagyban elősegítették • a szövetkezet tervteljesítését, hiszen ezzel az idén már 100 mázsa halat fog­tak, s már csak 11 mázsa hiányzik a féléves terv telje­sítéséhez. Mivel foglalkoznak jelenleg a derék halászok az árvíz visszahúzódása után? .— Jelenleg tilalmi idő van a halászatban, mivel most van a pontyok, a harcsák és a kecse- gék ívésának időszaka. Most csupán a csukát, süllőt és tör­peharcsát halásszák, ezenkívül a közeli hetekben halásszák le az áradás után a gödrökben, árkokban, mélyedésekben1 és holtágakban visszamaradt hal­állományt. A poroszlói halászok másik feladata a közeljövőben a hal- telepítés. A jó halász több '- lat tesz a vízbe, mint ameny­nyit kifog, — mondják, és épp ezért, hogy a jövőről is gon­doskodjanak, a három tóba 20 mázsa pontyot telepítenek ki. Ezek a pontyok átlag 20 deká- sak, és őszre, október és no­vember hónapokra természetes neveléssel elérik az egykilós súlyt. A „Cserén” lévő tavak planktontermelése rendkívül jó, külön gondozást és etetést nem igényel a halnevelés és a kitelepített 20 mázsa pontyiva- dékból őszre mintegy 100 má­zsát tudnak lehalászni. Nagy fejlődés előtt áll a ha­lászati szövetkezet, mivel a község határában és Üjlőrinc- falván megépül a második ti­szai vízlépcső. Ezzel együtt új fvatórendszert építenek ki, ahol főleg a pontyok ivadéknevelé­sét végzik, és kedvező körül­mények között tervszerű hal­gazdálkodást folytatnak nagy­üzemi módszerekkel. Cs. I. akar, a másik tetszeni vágyik. Ilyenkor kellene komolyan megfontolni, mit is akarnak. Ilyenkor kellene megállni, ínért senki se gondolja azt, hogy a fellobbanó szerelem örökké tart. A férjet mindig kötni fog­ja az emlék, a gyerekek. Tíz­éves házasságot sem kitörölni, se átlépni nem lehet az élet­ben. És vajon felmérték-e mind a ketten, milyen terheket raktak az édesanya vállára? Dolgozni megy, hiszen a tar­tásdíj nem elég a gyerekek ne­velésére, egyedül küszködik majd mindennel. Ügy gondolják, elég, ha Sk boldogok lesznek? De hiszen nem lesznek azok! Nemegyszer hallom, főleg nők részéről, ha tudtam volna, hogy ennyi min­den köti a gyermekeihez, so­hase mentem volna hozzá fele­ségül. Az én véleményem az, más emberek boldogtalanságára senki sem épít heti a saját bol­dogságát. S. Kálmánná, Petőflbánya. Nehéz tanácsot adni Nehéz bármit is mondani az Ilyen nagy szerelem című cik­kel kapcsolatban. Alaposabban kellene ismerni az embereket, a dolgok előzményeit, indító oka­it, a három ember egyéniségét. S miután ez nem adatott, min­den jó szándék ellenére sem lehetünk elég okosak. A meg­oldás rájuk vár. De valamit mégis elmondanék. Vélemé­nyem szerint nem művészet minél nagyobb szenvedélyt éleszteni egy másik ember­ben. Az igazi . nagy dolog az, hogy ezt az érzést megtart­suk. Ügy gondolom, nem árta­na, ha Piroska és Gábor vár­nának. Próbálnának meggyő­ződni arról, hogy az időt és a megpróbáltatásokat állja-e a szerelmük és nem kellene gyorsvonata sebességgel bele­robogni egy másik házasságiba, mert semmi biztosíték nincs arra, hogy az jobb lesz, mint az előző, tíz esztendeig tartó házasság. A türelmetlenség nem jó tanácsadó. Idővel a ke­délyek csillapodnak, nyugod- tabban, megfontoltabban tud­nak gondolkodni arról, mát te­gyenek. Fülöp J., Eger SZALTIKOV-SCSEDRIN: A hiéna Lafontaine és Krilov men«« Szaltikov-Scsedrin a rendkívül agl- tatlv hatású politikai mese mű­fajénak klasszikusa. Mindent a fo­nákján mutató, a nevetséges voná­sokat felnagyító, folklorisztikus jel­legű maró szatíráiban a cári rend­szer rotbadságát, az erényesség álarcában tetszelgő liberális bur­zsoáziát ostorozta; müvein követ­kezetesen végigvonul pozitív állás­foglalása, forradalmi szemléletei együttérzése és szeretete a nyomo­rúságosán éld nép iránt. Halálának IS. évfordulója alkalmából közöl­jük a hiénáról, a népnyúzó hata­lomról szóló példázatát. P {Bántsátok bele egy természetrajz­• könyvbe, s jól nézzétek meg a hiéna kepét. Lefelé keskenyedő kis pofája nem árul el se ravaszságot, se furfangot, se álnokságot és még kevésbé kegyetlenséget, sőt, Igen ked­ves ábrázata van. Ezt a jó benyomást apiró, jóindulatot su­gárzó szemének köszönheti. A többi keskeny- oofájú állat szeme tiszta, gyorsjárású, csillogó, e kin te te vérengző és kegyeden; a hiéna szeme sóvárgó, fátyolos, tekintete jóindulatú, biza- omgerjesztő. Ilyen szemük van a katolikus napoknak, amikor „ed maiorem Del glóriám” a hívők lelkében készülnék turkálni, vagy icdig azoknak a hivatalnokoknak, akiket a leg- agyobb titoktartás terhe mellett megbíztak, iogy az ünnepi kitüntetettek névsorát letisz- • ázzák, s erre, hogy mindenkit reménnyel buz­dítsanak, de ugyanakkor az államtitkot is megőrizzék, mindenkire egyformán mosolyog­nak. Ki hinné, hogy ez ama hiéna képe, amely­ről ősidők óta oly sok rossz hír kering? Az ókori népek a hiénában természetfe­letti lényt láttak és bűvös varázserőt tulajdo­nítottak neki. Ez a nézet még ma is nagyon elterjedt azoknak az országoknak bennszülöt­tei között, ahol ez az állat él. Brehm elbeszé­lései után ítélve, az arabok azt vallják, hogy aki hiéna-agyvelőt eszik, eszét veszti, s a va­rázslók élnek is ezzel a tehetőséggel, így árta­nak azoknak, akiket gyűlölnek. Az arabok továbbá még arról is meg vannak győződve, hogy a hiéna nem más, mint álcázott, varázsló, akt nappal emberi alakban, éjjel meg hiéna képében jelenik meg, az igazhitű lelkek vesz­tére. E zek a mendemondák azonban éppoly kevéssé igazak, mint az a mese, amit egy zanioszkvorecki kúpecasszonytól hallot­tam: „Ismerek egy hiénát, aki nappal emberi alakban kedves vendégeit fogadja, de alig­hogy bealkonyodik, tollat ragad és — hiéna­alakot öltve: „újságot ír” ... Micsoda badar­ság! A csikós hiénáról egyébként Brehm elég leereszkedően nyilatkozik, bár természetesen ennek sem tulajdonít különösebb erényeket. De hiszen a vadállatoknak általában nincse­nek sem erényeik, se bűneik, csupán termé­szetadta tulajdonságaik vannak. Ugyancsak Brehm tanúsága szerint, a csíkos hiéna üvölt- ve távolról sem olyan visszataszító, mint ahogy beszélik, gyakran mulatott is, amikor hallotta. Ezzel szemben a foltos hiéna üvöltése valóban „valami szörnyű kacajra emlékeztet, amelyet minden élénk képzeletű, hivő lélek könnyen az ördögnek és pokoli bandájának tu­lajdoníthat”. így hát, ha éppen az éjféli ha- rangkongást számolja valaki és eközben va­lami szörnyű kacagást hall, „amely az ördög­nek tulajdonítható”, akikor ez bizonyára a fol­tos hiénától ered, és a hiénának ez a fajtája a legveszedelmesebb és leggyűlöletesebb vala­mennyi közül. E rről a hiénafajtáról Brehmnél semmi­lyen adatot nem találunk. Általában meg kell jegyezni, hogy Brehm elbeszélései a hiénáról, egy kissé zavarosak. Ez a zavarosság valószínűleg onnan ered, hogy a szemfüles hiéna elsiklott előle. De szerencsére nem sik­lott el az elől a zamosákvorecki kupecasszony elől, akiről fentebb beszéltem, s aki valóban saját szemével látott ilyen hiénát. — Ahogy ránéz az ember, kedvesebbet el 6«m lehet képzelni! — mesélte a kupecasszony. — De mihelyt elkezd hörögni, meg kacagni . Kacag-kacag, majd hirtelen kuncogó viho­gásba csap át... Óvj meg tőle, Uramisten és bocsáss meg! Mégis bizonyosak vagyunk benne, hogy Brehm éppen erre a fajtára gondolt, amikor arról beszélt, hogy a hiénának visszataszítóan kellemetlen hangja van, undorító szagot áraszt maga körül, s evés közben olyan nyöszörgést, zajt és kacagást csap, hogy a babonás embe­rek természetesen nem hihetnek egyebet, minthogy a pokol valamennyi ördöge vihán- col. S ráadásul ez a hiéna csupán a gyengéket, alvókat és védteleneket támadja meg (persze, legjobban szereti, ha az áldozat meg is van kötözve), s ezenkívül megtörténik, hogy nap­pal besurran a házákba és apró gyerekeket hurcol el. Általában a kisgyermek a szemfüles hiéna legkedvesebb-falatja. Éjnek idején be- iopózik a mambukok (az egyik zulukaffer törzs) szállására, elsurran a borjak mellett, anélkül, hogy hozzájuk nyúlna, s az alvó anya mellől, a takaró alól, kirángatja gyermekét A hiénát elég könnyű élve elfogni, az ál­latseregletek tulajdonosai meglehetősen olcsón vásárolják őket és ketrecben mutogatják a közönségnek. A ketrecbe zárt hiéna órák hosszat hever az oldalán, akár egy tuskó, majd hirtelen felugrik és leírhataüanul ostoba te­kintettel néz kőiül, oda dörgölődzik a rácshoz, időnként fel-fel kacag és ez a kacaj velőkig hat. ÍJ gy an csak a fent említett Brehm tanú­w sága szerint a hiéna éppoly gyáva, mint amilyen komisz. Egy alkalommal Brehm egy társasággal a Kék folyó partján töltötte az éjt, amikor a tábortűz közelében váratla­nul megjelent egy hiéna és rázendített szívté­pő nótájára. Alighogy a társaság válaszul ka­cagni kezdett, a váratlan vendég megszeppent és azonnal futásnak eredt. Egy más alkalom­mal Brehm Senaar városában éjféltájban vendégségből tartott hazafelé, s a város egyik utcáján szembekerült egy hiénafalkával. Elég volt egyetlen közéjük dobott kavics, hogy az egész falka szétugorjon. A hiénát meg is lehet szelídíteni. Ez, ter­mészetesen, nem sok gyönyörűséget okoz, de az állat, szokásainak részletesebb tanulmányo­zása szempontjából az ilyen próbálkozás nem haszontalan. A hiéna szoJídítése könnvű mes­teré«: sűrűn kell alkalmazni a verést, és a hides vízben való fürdetést. Az ilyenképpen szelídített hiéna, mondja Brehm, boldog üvöl­téssel ugrott fel, ahogy meglátta, körülrajong­ta, mellső lábát vállára tette, arcába lehelt és végül, farkát jó magasra emelve, kifordított végbelét másfél-két hüvelyknyire tolta ki há­tuljából. Egyszóval az ember itt is, mint min­denütt, győzelmeskedett. Csakhogy a kilógó végbél már kissé túlzás. Egyébként a hiéna örömét látni... ez is, ■ maga nemében ... rjj e hát voltaképpen miért is mesélem él ^ mindezt, milyen célból írtam ezt az egész történetet? — kérdezhetné tőlem az ol­vasó, Azért mondom el, hogy szemléltetően megmutassam: az „emberinek” mindig és el­kerülhetetlenül győzedelmeskednie kell a „hi­énái” felett. Néha úgy rémlik, hogy a „hiénatermészet'! kész felfalni az egész világot, hogy jobbra is» balra is kinyújtotta karját, és hamarosan megfojt minden élőlényt. Gyakran fordul élő ilyen rémlátás. Körös-körül ördögi kacaj éa sivitás hangzik fel; a sötétség mélyéből gyűlö­letre, viszályra és testvérgyilkosságra szólító hangok szállnak fel. Kimondhatatlan félelem ragad magával mindenkit, aki él, valamennyi élőlény egyetlen szörnyű gondolat súlyától der- medezlk: elpusztult, ami jó, elpusztult, ami szép, elpusztult, ami emberi! Mintha mindent örökre elborított volna a gyűlöletes, a rágal­mazó, áthatolhatatlan hiénái lepel! De ez súlyos és bűnös tévedés. Az „embe­ri” sosem pusztulhat el végérvényesen és mindig ott parázslóit a hamu alatt, amellyel a „hiénái” Időnként elborította. S a jövőben sem pusztul el, és nem szűnik meg lobogni soha! Mert ahhoz, hogy győze­delmeskedjék, csupán egy szükséges: át kell világítani a szíveket és agyakat annak tuda­tával, hogy a „hiénatermészet'” egyáltalában nem rendelkezik azokkal a bűvös csodasze­rekkel. amelyeket! az ostoba és . gonosz előíté­let neki tulajdonít. Ahogy ez a felvilágosítás megtörténik, nem lesz többé szükség a hiénák megszelídítésére, és minek is volna. Hiszen szelídítve is terjeszti maga körül a bűzt —no meg a szelidítés amúgy is sok bajjal tár- nem magától húzódik maid mind távol<ss tá­volabb, vonul mind mélyebbre, ami” «■’ nem nyeli a tenger, mint ahogyan hajdanában a a chs-mócsordát elnyelte. Dixi!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents