Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-10 / 108. szám
PILLANTÁS nőDf/nberre Az Egri csillagokkal nyit a Gárdonyi Géza Színház FÉNYBEN FÜRDIK az új színház, messzire világítanak a hatalmas üvegfalak. Széles lépcső vezet a főbejárathoz, mögötte két ofdal-pénztár, majd Ismét néhány lépcső, s elénk tárul a tágas, üvegfalú előcsarnok. A ruhatárban — tolongás nélkül — adjuk le kabátunkat, majd tele kíváncsisággal rójuk az előcsarnokot, kipróbáljuk a süppedő foteleket, megkóstoljuk a büfé kávéját, s figyeljük az estélyi ruhába öltözött nőket, az ünneplő sokaságot, a színházi közönséget. Éles csengő hangja sürgeti a nagyérdeműt. Az előcsarnokban már a csend uralkodik, a közönség elfoglalta a helyét a nézőtéren': az ország egyik legszebb színházi nézőterén. A figyelem szinte körbejár. Megcsodálják a gyönyörű mennyezetet, a faburkolatokkal díszített falakat, az előrenyúló erkélyt, s megsimogat ják a kényelmes ülőhelyek sötétzöld bársonyát. — Nézd, vasfüggöny is van — hallatszik többféléi, s amikor a nehéz vas felemelkedik, a hirdetéseket olvassák nagy szorgalommal. Aztán megszólal a gong, kialszanak a nézőtér fényei, fel- gyullanak a reflektorok, s lassan, ünnepélyes méltósággal felmegy a bársomyfüggöny... Ébredjünk fel álmodozásunkból, kedves olvasó, s bocsássák is meg, ezt a hús varázslatot. Higgyék el, színházban nagyon könnyű az ilyesmi, s most, amikor Giricz Mátyással, az egri Gárdonyi Géza Színház igazgató főrendezőjével a jövőről, tervekről, gondokról beszélgetve járjuk az épülő színház folyosóját, szöipadát, néhány pillanatnyi csend kell csupán a varázslathoz. IGAZ, A KŐVETKEZŐ percben megtörténik mindez, gong helyett elektromos fúró hasítja a csendet, iitt — ott kopácso- lás hallatszik, vagy figyelmeztető kiáltás. — Az egrieknek, a megye lakodnak akarunk színházat csinálni. Figyelembe vesszük az igényeket, sajátosságokat... — Hogy érted ezt? — Nincsenek még kiforrott, végleges terveink. De egy-kót elképzelés úgy gondolom már érzékelteti a jövőt. Eger nyári város, a nyári hónapokban szinte megduplázódik a város forgalma: kirándulók, üdülők, külföldiek jönnek ezrével. Vajon jó-e nekünk a hagyományos nyári szünet? Miért ne játszhatnánk mi végig a nyarat? Nézd, itt az ülőhelyek alatt azt a nyílást, innen télen meleg levegő jön, de nyáron hideget is tudunk „varázsolná.” A színház gépi berendezése hűtött nézőteret biztosít. Aztán itt van a belső udvar: nyitott tetőzet, itt kétoldalt virágok lesznek, s az előadások szünetében ide is kijöhet a közönség. De itt vannak a szabadtéri lehetőségek. Felmerült a várszínház gondolata is. Mindezek a nyári szünet ellen szólnak, nem beszélve arról, hogy így Eger lenne az egyedüli város az országban, ahol júliusban és augusztusban is játszik a színház. — És a színészek? Ök mikor pihennének? — Ez is megoldható. A nyári hónapokban nem tartunk próbát, csak előadást, így bőven jut idő strandolásra is, a szünetet pedig december elsejétől január közepéig tartanánk. Eddigi tapasztalataink szerint ebben az időszakban nem nagyon járnak az egriek színház- be. Az előcsarnokban járunk. — Túlméretezett ez az előtér, s ugyanilyen csarnok van fent az emeleten is. — Igaz, túl nagyra tervezték, de reméljük, sikerül kihasználni. Szeretnénk, ha ez a színház a város kultúrcentru- ma lenne. A tágas előcsarnokban képzőművészeti és színháztörténeti kiállításokat rendezünk, szombatonként pedig a fiatalokat akarjuk vendégül látni. Az elképzelésünk, hogy havonta egyszer-kétszer szombat esti előadásra hívjuk a fiatalokat, s élődis után baráti összejöveteleket rendezünk ebben a két szép előcsarnokban. A muzsikát a zenekarunk szolgáltatja majd, lehet táncolni, szórakozni, de közbe-közbe elhangzik egy vers, énekszám, de szeretnénk beszélgetni, vitatkozni magáról az előadásról is. A SZÍNPAD HELYÉN még nagy mélység tátong, de a világot jelentő deszkák már ott sorakoznak egymásra rakva, várják a hozzáértő mestereket. — Milyen lesz a műsor? Mit játszik a következő évadban új épületében az egri színház? — Tervünk még nem végleges, így biztosat nem mondhatok. Arról beszélhetek csupán, milyen darabok jöhetnek számításba. Sok minden függ attól is, hogy milyen új színészeket tudunk Egerbe szerződtetni. Műsortervünk gerince azért már együtt áll. Eljátszunk egy szovjet mesejátékot, Swarc Sárkány című művét, szeretnénk bemutatni egy Shakespeare-drámát: a Machbet-re vannak színészeink. Lorcát is akarunk játszani. A Vémászt, vagy a Bemardát, de az is lehet, hogy a Yermát mutatjuk be. Felszabadulásunk 20. évfordulójára ősbemutatót szeretnénk; egy új magyar drámát. Ha ez nem sikerül, színre visszük Mesterházi Pesti emberek című művét. Foglalkozunk egy lengyel író, Mrozek Rendőrség című szatírájával, a Noszty fiúval, de felmerült a Légy jó mindhalálig, a Rozsdatemető, vagy a Kákuk Marci bemutatása is. — És mit kapnak a könnyűműfaj kedvelői? — A Víg özvegy bemutatása csaknem bizonyosra vehető. Szóba jöhet még a Marica grófnő, vagy a Leányvásár, szeretnénk új zenés vígjátékot is, s kacérkodunk a gondolatitól, hogy bemutassuk a Fekete Péter című nagy sikerű zenés vígjáték mai változatát. Gondoltunk muzikálra is, egyelőre Katajev Kisorsolt menyasz- szony című művének zenés változata jöhet számításba. A FELNŐTTEK SZÄMÄRA is tartogatunk meglepetést, szombat éjszakai előadássorozatot tervezünk. Artur Marya Swinarsky Akhilleusz és a Lányok című darabjának bemutatására gondoltunk, de szeretnénk ezenkívül Ugo Betti Gyilkosság a Kecskeszigeten című művét is színre vinni. — És most szeretnék választ kapni a legnehezebb kérdésre: mikor és mivel nyit az új színház? — A kérdés egyik részére könnyen válaszolhatok. Gárdonyi Géza Egri csillagok című művének színpadi változatéval kezdjük az új évadot Ami a kérdés második részét illeti, szeretnénk november elején megnyitni az új színházat. Ha a színház építői betartják ígéretüket, s szeptember elsejére átadják az épületet, akkor november 7-én ünnepélyesen felgördülhet a függöny. — Reméljük, így lesz, bízunk benne. fmárkusz) Megalakult m Heves megyei Kisipari Szövetkezetek I* rfosíiási 9 9 és tü/iisegélyző Csoportja A Heves megyei Kisipari Szövetkezetek tagjai és alkalmazottai örömmel fogadták a biztosítási és önsegélyezési csoport megalakulását, mert ez azt is jelenti, hogy bizonyos, előre nem látott esetekben gyorsan olyan segélyhez juthatnak, amit nem kell visszafizetni. Az úgynevezett „rendes” segély mellett rendkívüli segélyt is folyósít a csoport szükség esetén a szociális alapból. Ilyen segélyt kaphat például a tag: ha házasságot köt, gyermek születése estén, vagy ha a csoport tagja nem balesetből. származóan három hónapnál hosszabb ideig beteg. A csoport intéző bizottsága a tagok részére szervezett társasutazások és üdültetések költségeit részben, vagy egészben megtéríti. A megye szövetkezeteiben nagy az érdeklődés, s az első napok szervezése alatt több százan létté!-: tagjai a biztosítási és önsegélyezési csoportnak. 4 miPUJSAG 1961. május 10., vasárnap VADAft FfftCNC a . 28. A Baross tér sarkam a cukrászdában beszélgettek hármasban. Aki összehozta őket — Pistának hívták — már a mozitól nem messze elvált tőlük. Hármasban beszélgettek, közben tanulmányozták egymást. Azok ketten őt, 5 Alizt és Kálmánt. Megtudta, hogy a fiú békési, a lány pesti szülők gyermeke. Biztonságosabb társalgóknak bizonyulta!:, mint 6 Neki kicsit nehezebben ment az ismerkedés. Eleinte zavarta, hogy a fiú bölcsészhallgató, a lány is diák. Öltözékéről ítélve, úrilány. De aztán hamarosan feloldódott köztük a feszültség. Aliz és Kálmán olyanok voltak, mint a többi hasonló korú fiatal, «kikor is, ha beszédük tárgya idegem fülnek kissé szokatlannak tűnt volna. Ott, akkor kevés időt töltöttek „hivatalos” dolgokkal. — Ezek nem ide valók — mondta Csabai. Éppen csak megállapodtak csendesen az időpontban: mikor találkoznak majd újra. Ennél többét nem is mondtak: — Együtt kell majd dolgoznunk, hogy mit, azt még mi sem tudjuk. A cég jó embere Ment Feri a csikorgó villamoson. A peronon átsüvített a szél. Kevesen utaztak. Topogott, hogy ne fázzon a lába. Eszébe jutott újra Aliz és Kálmán, a beszélgetés a cukrászdái sarokban. Feisóhajtott: — Szépen együtt vannak — gondolta. Most kétszeresen érezte nehéz gondját. Két hete múlt, hogy Katival az a baj történt a tüntetésen. Estig bent tartották a Harsa utcában. Utána a szülei napokig nem engedték el hazulról, ö pedig, mikor megunta a várakozást, gondolt egy merészet, és elment hozzájuk. Már előzőleg volt náluk egyszer-kétszer. Akkor úgy tűnt, szívesen látták. Ezúttal éppen csak, hogy ki nem tessékelték. Kaszásné hellyel se kínálta. Azt mondta, fél, ha az ura hazajön, patáliát csap. — Miért? — kérdezte ő? Egy kicsit tetette magát, hogy az asszonyt megnyugtassa. Szándékosan úgy tett, miiftha már el is felejtette volna „azt a kis kellemetlenséget”, mintha semmi jelentőséget ‘nem tulajdonítana neki. — Még kérdi? — Az asszony tekintete csupa szemrehányás volt — Talán jobb is — ajánlotta —, ha most nem várja meg az aramat, mert nagyon Az Elba menti ezeréves város, Meissen, egyik legszebb részlete. c4 tőlüa j éj a társa — Uram, — zihált, utánam valaki — uram, egy pillanatra. Elvesztette ezt az erszényt —, s már nyomta is a markomba becsületes tekintete alatt becsületes megtaláló kezével. — Igazán nagyon kedves — lepődtem meg egy pillanatra —, de ez nem az én pénztárcám. Nekem ugyanis nincs pénztárcám. Nem hordok. .. A férfi, aki becsületes szívét fárasztva utánam loholt, szemmel láthatóan meghökkent, tanácstalanul tartotta a pénztárca másik végét, aztán egy erőteljes mozdulattal az effész tárcát akarta belenyomni a markomba... — De miért mondja ezt? Láttam, amikor a zsebéből kiesett a pénztárca... — Azt látta, hogy a zsebemből esik ki a tárca, vagy csak azt látta, hogy mellettem, a földön egy pénztárca hever, amit éppen átlépek — próbáltam precíz lenni, mert többen megálltak, vitánkat figyel- becsületes markából az én markomba próbálta nyomni a pénztárcát, tűnődni látszott, aztán indigná- lódva kérdezte: — S miért fontos ez? De precíz az ura- ságod. Ahelyett, hogy megköszönné egy ember becsületességét, fáradozását, még azt kezdi nyomozni, hogyan és mit láttam? — nézett körül részvevő arcok után kutatva ... — De értsen meg, kérem, ez nem az én pénztárcám, nekem nincs is pénztárcám, tehát nincs jogom elvenni ezt a pénztárcát ... — Szóval, magának nincs is pénztárcája? — Nincs ... — Ahá... Akkor hogyan eshetett ki mégis pénztárca a zsebéből, erre válaszoljon? — nézett körül diadalmasan a mind több érdeklődőn, akik közül jő néhány már csak azt hallotta, hogy nekem nincs pénztárcám, de egy mégis kihullt a zsebemből, s ez a másik a pénztárcáról beszél, tehát valószínű, ve... A férfi, aki hogy övé a pénztárca... — Biztos lopta! — sipított közbe egy kövér asszonyság és közelebb lépett, hogy végre szemtől szembe láthasson egy valódi tolvajt. — Szegény emberek károsítói ezek... Még talán kasszát is fúr! — kiáltotta egy férfi, s botjával nagyot koppantott az aszfaltra... — Értse már meg, s hagyjon a fenébe ezzel a tárcával, hogy nem esett ki a zsebemből, mert nem az enyém, mert... — Elismeri, ugye, elismeri, hogy nem az övé ... — Tolvaj.., — Át-kell adni az ilyet a rendőrségnek ... — ... mert ilyenkor sehol egy rendőr ... — Jaj, hói az a pénztárca? Az enyém volt... — ezt egy fiatal nő sikoltotta közbe, néhány pillanattal a lincselő* előtt. Felsóhajtottam. Megmenekültem. — Adja oda a tárcát ennek a hölgynek, hallja, hogy az övé... Hé... hal van? A ziháló, becsületes ember sehol. — Észrevettem, hogy valaki a táskámba nyúlkúL, siettem is utána... De megszökött... Maga az oka... Talán osztozkodnak is majd ... — rivallt rám a fiatat nő és lelki szemeim előtt megjelent a becsületes, ziháló ember/' aki ügyes trükkel rázta le üldözőjét, s dobott engem oda koncnak. Amikor otthon bebuktam az ajtón, még percekig füleltem, nem jönnek-e utánam üldözőim. Nem jöttek. Megmenekültem. S így lettem egy tolvaj bűntársa... (egri) haragszik. Kati nem került volna ilyen helyzetbe, ha maga Papp úr, nem hívja magával a Körútra. Már megint Papp úr, nem Ferenc — gondolta. — Honnan tudtam volna — védekezett —, hogy ilyen csetepaté lesz? — Legalább ne tettesse magát — mondta az asszony —•, gyárban dolgozik, ott jól tudják, mi készüL Igazán nem kislánynak való dolog. Ilyen szégyen ... Még jó, hogy nem verték meg. Be is csukhatták volna. Bár az is elég, hogy egy ártatlan gyereknek végig kellett hallgatnia azt a sok durva beszédet, ami ott végbement Mindennek elmondták szegényt, fenyegették, lökdös- ték. — Hát most már mindegy — próbálta megnyugtatni Ka- szásnét. — Kati hamar elfelejti. — Az is lehet hogy felírták a nevét, a címét — dohogott tovább az asszony, — az egész család meg lesz bélyegezve. Még az apjának is az állásába kerülhet. Mit szólnának a cégnél, ha megtudnák? Kati sírt. Ellenkezett az anyjával, öt pedig nyugtatni próbálta, ne sértődjön meg az anyja kifakadásai miatt. Milyen megható volt, amint erősí tgette: — Feri nem tehet róla, nem volt ott, én magam csináltam az egészeit. Nem is bánom, nem szégyellem. A szemét is kikapartam volna annak a vadállat rendőrnek, mert megütött egy nyomorék asszonyt. Mégse várta meg Kasszást, el akarta kerülni a kellemetlen találkozást. Ha a lány apja goromba lenne, nem tűrhetné szó nélkül. De végül is, nem állhat oda veszekedni Kati apjával. Eljött. Azóta titokban találkoztak néhányszor. Aztán Kati biztatására egy este mégis elment. Kaszás otthon volt. Éppenséggel nem volt túlzottan barátságos, de az ellenkezője sem. Szűkén mérte a szót, aztán csak eiőhoziba a dolgot. Végül legyintett: — Most már mindegy. — Látnivaló volt: arról is pontosan értesült, hogy ő előző látogatásakor már megkapta a magáét. Kaszásné lassanként mégis lecsillapodott. Célzást tett rá, hogy néki nem volna kifogása ellene, ha együtt jár Katival — bár nagyon fiatal még a lány, ráérne — csak a politizálás aggasztja, mert Papp urat túlságosan érdeklik az ilyen dolgok. — Szükséges az — védekezett —, hiszen munkáról, bérről, életről van szó. Akkor Kaszás megpendítette: — A megélhetés senkinek se mellékes, de az ember más módon is elérheti a boldogulást. Én például a megbízhatóságommal és a szorgalmammal értem él, hogy jó embere lettem a cégnek. Egyszer talán azt is ki tudná járni — mondta —, hogy egy fiatal, ügyes szakembert felvegyenek javító-karbantartó lakatosnak. Meg tudná keresni azt a pénzt, amit a gyárban, s ez sókkal biztosabb kenyér volna. Ha az ablak sötét Ő megértette a célzást. Látta azt is, hogy a válasza tetszett Kaszátoknak. Mert annak az volt a lényege, hogy szó sem lehet ilyesmiről^ sose cserélné él a gyárat ilyen állásért. Még akkor se, ha többet keresne. A villamos a Mexikói útról az Erzsébet királyné útra tor- , dúlt. Vargháéknál — tegnap így állapodott meg Csabaival. — fél nyolckor vastagon el lesz függönyözve az udvari lakás ablaka, „ha minden rendben van”. Ha az ablak világos akkor nem mehet be. Nyolc-tíz perccel korábban érkezett, feltűnés, nézelődés nélkül ment tovább, nem nyitott be a házba. Ebben is megállapodtak előre. Addig megy, amíg eltelik négy-öt perc. Űjra a -fülében csengtek Kaszásné szavai: — Ha tudnám, hogy komolyan gondolja Ferenc ... Az egyik percben Papp úr, a másikban Ferenc. Katiról azt mondta, gyerek még, aztán egy kicsit később már azon töprengett, vajon ő komolyan gondolja-e? De hát mit gondoljak komolyan? Egyáltalán, mit jelent komolyan gondolni? Szereti Katit. Legszívesebben mindig vele lenne. Örül, ha megnézheti a kezét, ha gyengéden a tenyerébe foghatja fcislányos állát, ha két újjával maga felé fordíthatja Kati arcát és belenézhet a szemébe. Komolyan gondolja-e? Éppen azért hallgat, mert komolyan gondolja. Mert már olyan sokszor beszéltek otthon, ezt már sorsa? Mi lesz a sorsunk? Ha ezt tudná ... Ha csupán sejtené.. . Még sok bajt keil átvészelni — gondolta Feri. — Talán külön-külön, tálán egészen együtt... (Folytatjuk)
