Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-07 / 105. szám

„Receplkönyv” a korszerű lakások kezelésére A Lakóépülettervező Válla- vagyontárgyat jelentő modern lat mérnökei összeállították a lakásnak a kezeléséhez is korszerű lakások kezelésének szakszerű tanácsot kapnak a első hazai „receptkönyvét”, a lakók ebben az útmutatókban, lakáshasználati útmutatót. Ré- A napokban jelent meg az új gi mulasztását pótolnak az új könyv, húszezer példányban, könyvvel. így már nemcsak a így az idén az ÉM vállalatok- néhányezer forintos mosógép- tói átvett új lakások bérlői, nek, televíziónak és más ház- vagy tulajdonosai már vala- tartási berendezésnek, hanem mennyien megkapják azt a magának a soktízezer forintos hasznos „receptkönyvet)”. Megjelent a Tükör 5. ssúma A lap helyszíni képes tudó­sítást ad a New York-i Wall Street életéről; bemutatja a három legnépszerűbb budapes­ti ifjúsági dzsesszegyüttest; színes fotoriportot közöl az egyiptomi Luxorból és folytat­ja Széchenyi Zsigmond fény­képekkel illusztrált afrikai vadászbeszámolóját. Divatri- portja a pesti utcán készült — férfiszemmel. Egy gázolás tör­ténete. a bírósági tárgyalás és a börtönélet jelentkezik a „Bűn” című riportban. „Ha három napig az MTS elnöke lennék ...” mottóval Sándor Károly, az MTK sokszoros vá­logatott jobbszélsője mondja el gondolatait. Ezenkívül karika­túra oldalt, kulturális híradót, Simeonon-regényfolytatást, tárcát, olvasó-leveleket, ke­resztrejtvényt, megjegyzéseket a borravalóról és egy pulyka­riport mellett — recepteket is találunk a TÜKÖR új szá­mában. Rám dörrent a telefon: — Doktor Makossány Zuárd professzor úr lakása? — Az beszél. — Itt Blazsolek László, a Magyar Rádió tudományos munkatársa. Professzor úr kül­földi tanulmányútja és külö­nösképpen az upsalai gíszdolc- torság után szeretnék egy rö­vid előadást kapni professzor úrtól. Lehetséges? — Miről? — Bármiről, az ön területén. Néhány oldalról van szó. Ami úgy nyolc-tíz percet kiad. Le­hetséges? — All right — mondtam, mert még bennem volt a Yale Egyetemen tartott angol nyel­vű előadásom emléke. — Nagyszerű — mondta Bla­zsolek ... — És mikor akarják az elő­adást sugározni? — A felvételt követő műsor­szünetben. Az előadást ugyanis magnóra vesszük. — És a magnózás mikor le­gyen? — Tessék várni. Megnézem a naptáraimat. ö nézte meg a naptárját. Nem én. Nagyon elfoglalt em­ber lehet ez a Blazsolek. — Ha pénteken megkapjuk a textust — textus, így •— akkor kedden éjjel tizenegykor. A stúdió ugyanis előbb nem sza­bad. Elküldtem a textust, négy másolattal, maid elindultam kedden, fél tizenegykor, mert taxi, az csillagfényes nyári éj­szaka is nehezen kapható, hát még mínusz 14 fok mellett, ködben? Végig köhögtem az utat. Ag­gódtam is, hogyan tudok majd beszélni. Fölösleges aggodalom volt. A felvétel ugyanis a követke­ző módon zajlott le. Bevittek a stúdióba, ahol bemutatkozott egy fiatalember, aki azt mond­ta, hogy ő ennek a rovatnak a szerkesztője. Aztán egy másik lámpák. Intettek Blazsoleknek. Blazsólek köhintett, felnézett a lámpára, majd belekezdett beszédébe: — Blazsólek László, a „Vi­lághírű tudósok a mikrofon előtt” című rovatunk riportere beszélgetést folytai Doktor Ma- kossányi Zuárd professzorral, aki arról fog beszámolni, hány fokon mérhető a hőmérséklet­változás. Fehérjetakarmány kőolajból fiatalember, aki rendezni fogja az előadást. Rendezte is. Le­ültette Blazsolekot, aztán en­gem, egy olvasóasztaUca mellé. A szerkesztő kezében volt egy kézirat, a rendező kezében egy másik... és Blazsólek kezében a harmadik. Belekukkantottam, és láttam, hogy az én szöve­gem. A textus. Kértem, adja­nak nekem is egy példányt, a rendező azt mondta: nem fon­tos, ő majd int nekem, amikor beszélnem keli. Mikrofonpróba. Aztán be­csukták az ajtót, kigyulladtak a Közbe akartam szólni, de Blazsólek és a rendező és a szerkesztő — intettek, vigyáz­zak, Blazsólek belenézett a kéz­iratomba és olvasta: — Ugyebár, professzor úr, már nulla egész nulla-nulla- nulla és nulla-nulla nulla há­rom Celsius fok hőmérséklet- változás is mérhető? A rendező bólintott, feleljek■ — Igen, — mondtam. Blazso- lek folytatta az olvasást: — Manapság a tudományos kutatásnak egyre többször van KGST-együttműködés révén, import útján gondoskodnak. Esetleg sor kerül a lizin elne­vezésű aminosav magyaror­szági előállítására. Az erre vo­natkozó vizsgálatok folyamat­ban vannak. Előrehaladottak a Gyógy­szeripari Kutató Intézet és az Agrártudományi Egyetem arra vonatkozó kísérletei, hogy kő­olajból állítsanak elő fehérje- takarmányt. A kőolajfeldolgo­zás során olyan parafinviasz- frakciók is keletkeznek, ame­lyek alkalmasak erre a célra. A paraflnviasz-frakciót bizo­nyos baktériumok, gombák táp­talajként tudják ' hasznosítani és így szervezetükben fehérjé­vé átalakítani. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS CSODÁJA v ■ .... (Balogh Bertalan rajza) — így voltak kezdetben a műtrágyával is — mondta a sarudi mezőgazdász. — Időnek kell eltelnie, amíg a szövetkezeti parasztok meg­értik és bizonyítva látják a vegyszerek eredményességét A 24-iíi órában vagyunk Ez helyesen hangzik, viszont egyáltalán nem mindegy, hogy ez az idő mikor érkezik el és a kemizálás mikor hódíthat sza­badon tért a mezőgazdaságban. Ebben a tekintetben nagy feladat hárul á szakpropagan­dára, a mezőgazdászokra, de a tanácsainkra is. Helyes lenne, ha minél több kísérleti parcellán mutatnák be a he­lyes vegyszerezés hatékonysá­gát, az eredményeket. Az álta­lános iskolák is sokat tehet­nének ebben az ügyben. Min­denkinek világosan kell látnia, hogy a terméshozamok fejlesz­tése, az a célkitűzésünk, hogy saját magunk oldjuk meg ga­bona-problémánkat, a nagyobb kukoricatermesztés biztosítása, nem képzelhető el a tudomány széleskörű alkalmazása nél­kül. A modern szocialista me­zőgazdasághoz ma már éppen- úgy hozzátartozik a műtrágya, a vegyszer, mint a traktor, vagy más egyéb mezőgazdasá­gi eszköz. A szövetkezeti gaz­dáknak. látniuk kell, hogy a tudomány, az ipar őket segíti, növeli jövedelmüket, könnyíti munkájukat. Vezető megyei mezőgazdá­szok véleménye szerint mint­egy 8—10 napig még körülte­kintéssel folytatni lehet a vegy­szerezést. A gabonára a szár­ba indulás kezdetéig ki lehet szórni a vegyszert. Ezért azok a szövetkezeteit, gazdaságok, amelyek eddig késlekedtek a vegyszeres gyomirtással még pótolhatják a mulasztásokat. Sz. I. nyilvánvalóbbá válik a veszte­ség. Jogos a kérdés: miért van ez így, nincs elegendő vegy­szer talán? Ez az első esztendő, amikor a magyar mezőgazda­ságot korlátlan mennyiségben ki tudja gyomirtó szerekkel elégíteni az ipar. — Drága a vegyszer? Az idén az állam felére csökkentette a vegyszerek árát és így most egy hold gabona vegyszeres gyomirtásának költsége 70—80 forint között van. Ez pedig nem sok. Hibás elgondolásul*, káros nézetéi* Ma már számos szövetkezeti gazda tudja, hogy a vegyszer egyúttal emberi munkaerőt, gé­pet, minőséget is jelent. A vegyszerezett tábla érése egyen­letesebb, jobb minőségű a betakarított termés, nem is szólva a közvetlen termésátla­got növelő hatásról. Mindezekkel a világos érvek­kel szemben a szövetkezetek egy részének az a véleménye, hogy az idén kevesebb terüle­tet kell vegyszerezni, mert a gabona szépen telelt, viszony­lag nem túl sok a gyom és így a gyomnövényeket a sűrű ga­bona úgyis elnyomja. Felesle­ges tehát a fáradság, a költség. Ez a vélemény nem helytálló. Igaz ugyan, hogy gabonáink szépen teleltek, kevéssé ritkul­tak, de sajnos,' ugyanilyen szé­pen teleltek a gyomnövények magvai is. Az edzett nagy tö­megű gyommal pedig a vete- mény, — különösen a külföldi búzák — csak nehezen birkóz­hatnak meg. Igaz az is, hogy a rendszeres vegyszerezés évekre kihat és egy-egy területen a vegyszer maximális hatékony­sága csakis a következetes használat után biztosítható. Az elmúlt hetekben több ter­melőszövetkezeti mezőgazdász panaszkodott, hogy valóságos harcot kell vívnia, mert a szö­vetkezeti gazdák a vegyszerek­re fordított pénzt egyszerűen pocsékolásnak tartják. Az életszínvonal, a fogyasz­tás emelkedése megköveteli, hogy a mezőgazdaságban az eddiginél sokkal szélesebben és hatékonyabban alkalmazzuk a tudományt. Ismeretesek a párt és a kormány célkitűzései, amelyek előirányozzák, hogy már a legközelebbi jövőben sa­ját erőnkből elégítsük ki az ország kenyérgabona-szükség­letét. Jelenlegi viszonyaink kö­zött a magasabb termésátlagok elérése egyáltalán nem túlzott feladat, csak alkalmazni és széles körben használni kell az adott lehetőségeket. Mi sein maradhatunk alul Akár a nyugati, fejlett me­zőgazdasággal rendelkező or­szágok gabona-termésátlagait, akár a Szovjetunió normál év­járatú terméseredményeit vesszük figyelembe, kiderül, nálunk a termésátlagok igen alacsonyak és a vegyianyagok felhasználása tekintetében is csak gyermekcipőben járunk. Szinte érthetetlen, hogy szö­vetkezeti vezetők, tsz-elnókök, mezőgazdászok — nem is szól­va a tagokról — idegenkednek a nagyobb műtrágyafelhaszná­lástól, <je különösen a vegysze­rezés széles körű alkalmazá­sától Mindez egy olyan kor­szakban, amikor mind Nyuga­ton, mind Keleten ugrássze­rűen hódít a kemizálás, a mo­dern agrotechnika. A Szovjet­unióban szemkápráztató sike­reket érnek el a termőtalaj nélküli zöldség-termesztésben, Hollandiában, Dániában, a Német Szövetségi Köztársaság­ban is kiemelkedő sikereket hoz a kémiai tudományok al­kalmazása és a mezőgazdasági termelés világméretű forradal­mi fejlődésen megy keresztül Az idén országosan kereken egymillió hold kenyérgabonát kellett volna vegyszereznünk és ma, a vegyszerezés 24-ik órájában, csak a munka felénél tartunk. Heves megyében 50 ezer hold kenyérgabona vegy­szerezését írja elő a terv. En­nek a területnek jelenleg 56 százalékát vegyszerezték a gaz­daságok. Szakemberek vélemé­nye szerint a vegyszer minimá­lisan is másfél mázsával növeli a holdanként! termésátlagot. Az országos egymillió holdnál tehát ez másfél millió mázsa gabonát jelent. De mivel csak a felével számolhatunk, ebből 750 ezer mázsát le kell számí­tani. Hasonló számítás szerint a megyei veszteség is számot­tevő. Ha meggondoljuk, hogy a kukorica vetésterületének amelyet vegyszerezésre szán­tak) mindössze 61 százaiéira kapott vegyszert, akkor még Kemizálás és értetlenség Van valami, amit a jég el nem ver, az aszály tönkre nem tesz, a téli fagy szét nem por­laszt — falun sem. "Ez a vala­mi a kultúra, amelynek szebb­nél szebb hajtásai szolgálják immár a falvak népét orszá­gunk legkisebb zugában is. Kulturális fejlődésünk egyik nevezetes stációja a századik Kincses Könyv, amely most jelent meg e remek sorozatban. Tíz éve jelennek meg az Ol­csó Könyvtár hallatlanul olcsó ás hallatlanul értékes kötetei. Ezekből igen sok egyszerű fa­lusi házban már valóságos kis házikönyvtár gyűlt egybe. Eh­hez a sorozathoz csatlakozott teljes vértezetében a Kincses Könyvsorozat. E sorozatban nemcsak szépirodalmi művek jelennek meg, hanem mezőgaz­dasági szakírók is. Azt jelenti ez, hogy a szórakozás és a mű­velődés nemes eszközei szinte­szinte egy-egy mozijegy árán, gusztusos, modern „öltözékben” kerülnek a falu fiataljainak, öregjeinek, nőknek és férfiak­nak kezébe. E sorozat megjele­nése és térhódítása — nemzeti érdeket szolgáló tett. A Kincses Könyv a legkitű­nőbb magyar és külfödi írókat vezeti be a kulturált falusi otthonokba. Jókai, Mikszáth, Móricz, Kosztolányi, Solohov, Seghers — hatalmas a válasz­ték, sokszínű az irodalmi él­ményanyag és ebben jelen vannak az újak és a legújab­bak is: Fekete István. Takács Imre és mások. A sorozat tar­talma, ami a válogatást illeti, kitűnő. A kulturális forrada­lom zászlóvivőire hárul az. a feladat, hogy a szó erejével segítsék a Kincses Könyvet — a második száz kötet, az új jubileum felé. (de!) Századik Kincses Könyv nak nem kell messzire menni­ük anyagért, s visszafelé hu­muszt szállítanak. Kupacba hordják a leszedett termőta­lajt, s majd ha kitermelik a töltéshez szükséges földet, a lefaragott domb helyére terí­tik az életet adó humuszt, hogy az új vasútvonal mellett ismét búzát, kukoricát és ré­pát teremjen a föld. Könnyű kis tehergépkocsiról fehér köpenyes asszony száll le. aztán 25 literes termosz­edényekből forró ebédet oszt a munkásoknak. A domoszlói kubikosok elfáradtak a cserje­irtásban. A Bánszki-ak és a Szőllősi-ek régen is a határban dolgoztak, de forró ebédet csak azóta tálalnak nekik ami­óta a vasútépítésnél dolgoznak. masok a munkakörül­mények, de legtöbbet az em­berek változtak. Sokan a sze­kér bakjáról gépkocsira, döm­perre, vagy kotrógépre ültek, Szakmát tanultak és az erőt tudással gyarapították. Ma még a régi, döcögős úton járnak, de hamarosan újat jelölnek ki: Detk és a modern iparvidék között. Es új utakat, új vasút­vonalakat építünk ebben az országban, hogy gyorsabban juthassunk előre. F. L. — Tehát a defkj elágazó utián érintetlenül marad a műút? — Igen. És nem lesz sorom­pó. Felüljárót építünk, a mű­út fölött halad az új vasútvo­nal. a földmunkát gépesí­tették. A detki szakaszon mintegy 400 000 köbméter föl­det kell az idén kitermelni. Hogyan sikerült ez? Szovjet gyártmányú kotrógépek, te­hergépkocsik, dózerok és hen­gerek végzik a munka na­gyobb részét. Mintegy 150 munkás napi nyolc érát, de a gépek három műszakban dol­goznak. Gyürki Károly munkavezető a vasútépítkezés közvetlen pa­rancsnoka. Arcát bronzbarná­ra sütötte a tavaszi napsütés. Kovács Emil irányításával 11 vécsi munkás az ötven méte­res betonáteresz zsalutábláját szedi le. Gyorsan, de óvatosan dolgoznak, nehogy eltörjön az előre gyártott drága deszka­tábla. Dobi László UTOS trak­tora pöfög felénk, lajtban szállítja a vizet. Locsolni kell a friss betont, nehogy megre­pedezzen — magyarázzák a vécsiek. Halmajugra alatt jó homok­bányát találtak, a teherautók­A ROBOGÖ AUTÓK tem­póját csökkentik, a domoszlói ás a detki elágazónál furcsa nyüzsgésre figyelnek az uta­sok. A teherautók szikla­kemény földutat tiportak a ve­tésen át, kotrógépek dombo­kat mozgatnak és hosszú, fe­kete földsávokat raknak. Gép­kezelők, kubikusok dolgoznak a határban, új vasútvonalat építenek a visontai külszínfej­téshez. Most két éve kezdték a munkát. Nagyúton már fel­épült a pályaudvar és a Mátra lába elé, jó hat kilométer tá­volságra fut a sínpár. — Nehéz vonalvezetés, a Nyiget-patiak partjára 16—18 méter magas töltést kellett emelni — mutatja az asztal nagyságú térképen Vurai La­jos, a Betonútépítő Vállalat visontai építésvezetője. Aztán kisimítja a rajzokat, mélyen, tüdőre szívja a cigaretta füst­jét és úgy tűnik, mintha ön­magában morfondírozna: — A műszála nehézségekkel megküzdenénk és jóval előbb­re lenne a munka, ha folya­matosan és időben küldenek a terveket. Elértük a budapest— miskolci útvonalat, de a vas­úti felüljáró tervei hiányoz­nak. Nagyút és Visonta között, a 3-as műút fölött, vasutat építenek Hf műút Detkre — 30 000 köbméter humusz A mezőgazdaság fejlesztésé­ről szóló februári párthatáro­zat fontos feladatokkal bízza meg a vegyipart. Többek kö­zött azzal, hogy gondoskodjék az állatok takarmányozásához szükséges fehérjepótló és ki­egészítő anyagokról. A vegy­ipar a mezőgazdasági szakem­berek javaslatai alapján meg­kezdte tervei kidolgozását az állattenyésztés szintetikus fe­hérje-, vitamin-, aminosav- és egyéb igényeinek ellátására. Mint ismeretes, a fehérjék aminosavaktoól épülnek fel. Többféle fehérjetakarmány azonban nem megfelelő arány­ban tartalmaz aminosavakat, ezért ki kell őket egészíteni. Ügy tervezik, hogy az ehhez szükséges aminosavakról szüksége ezred foknál is kisebb hőmérséklet-változás leméré- sére. Magamhoz akartam húzni előadásom szövegét, de Bla- zsölek eltolta a kezemet, a Rendező szigorúan rám nézett. Blazsólek folytatta: — A különleges kísérletek­hez használt platina ellenállás­hőmérővel tízezred foknyi el­lenállás hőmérséklet-változás is mérhető. Kérdezzük meg Makossányi Zuárd professzort, ő majd felvilágosítást ad az ügyben a rádió riporterének. Megfelel ez a valóságnak? — Megfelel. Es ez így ment, mintegy húsz percen át. Blazsólek ki­olvasta a „textusból” a szaka­szokat, nekem csak azt kellett, mást nem is lehetett, monda­nom, hogy — igen, természete­sen, így van, helyes, teljesen f— persze. Aztán a szerkesztő intett, a gép leállt. Megköszönték a megjelenésemet, megállapítot­ták, hogy nagyon jó mikrofon­hangom van, indulhatunk ki­felé. Menet közben megkér­deztem, hogy a... tisztelet­díj ... Egymásra néztek. Inter­júért nem szokás... de a költ­ségeimre, ha kérem. Nem kértem. A kalmopirint, a Tetrant ki­írta az SZTK-orvos. Az előadás, pardon: az inter­jú rádió-adás után, mesélik, nagyon sok dicsérő levelet ka­pott a rovat, Blazsólek okos, tájékozott, tudományos meg­alapozottsággal föltett interjú- kérdéseiért. Állítólag egy vi­déki tanítónő az én rövid, tö­mör válaszaimat is megdicsér­te. Boros« EJ emér

Next

/
Thumbnails
Contents