Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

I Másfél évtizeddel a határidő előtt Sxatikiizépiahola lett a Dobó Gimnázium AZ ISKOLAI FORRADA­LOM néhány évvel ezelőtt bontakozott ki teljes méretei­ben, amikor felvetődött a szak­középiskolák gondolata. Lelkes pedagógusok, megszállott újat akarók támogatták, fejlesztet­ték tovább az ötletet, s három évvel ezelőtt Egerben, a Dobó Gimnáziumban megindult az 5 + 1-es oktatási forma kere­tében egy óvatos kezdemé­nyezés — az általános gimná­ziumi tananyaggal együtt alap­ismeretet adni valamilyen szakmában. Ebből az oktatási formából, saját erejükből fejlesztették tovább a szakközépiskolát, ami már megfelel az iskola- sform célkitűzése szerinti kö­zépfokú oktatásnak. A reform programja szerint 1980 végére -:1 kell érni, hogy a gimnáziu­mok 70 százaléka 4 + 2-es szakközépiskola legyen, s csu- oán 30 százalékában folyjék hagyományos, egyéb pályákra előkészítő oktatás. Nos, a Dobó Gimnáziumban ez 14 évvel a határidő előtt következik be. Mert Eger szerencsés hely­zetben van. A Dobó Gimná­ziumban a személyi és tárgyi teltételeket a három esztendő során, szívós kitartással, nagy akarással megteremtette az is­kola vezetése és nevelőtestü- 'et.e. A bázisüzem — a Hajtó­műgyár —, az iparitanuló- skola, a társadalom együtte­sen segített, s most elérték azt, amire nines példa az ország- ó cvn, a következő tanévben már a felsőbb szervek szerint is megérett arra a helyzet, hogy 0yors ütemben az ország első, zakszerüen és korszerűen fel­szerelt szakközépiskolájává fejlesszék a Dobó Gimnáziu- not, amelyben 1965-re kiala­kul az előirányzott 70—30 szá­zai* a szakközépiskola jár vára. alkotó munkása a bázis üzem­nek. A most I—II. éves tanu­lók például a KGST keretében készülő UE 28-as traktorok sebváltójánák bizonyos rész­munkáját csinálják, nem ész­szerű tlenül fúrnák faragnak, hanem komoly munkát végez­nek aminek van célja, s ter­mészetesen — eredményes. Megérték május elseje előtt néhány nappal, hogy meghív­ták őket az üzem termelési ta­nácskozására. Csak látni kel­lett volna azt a készülődést, fósülködést és „glancolást”, amit a gyerekek végezték! Menyegzőre készül így a le­gény. Hiába, a munka, formá­ló, alkotó ereje megmutatko­zott már két esztendő után is. Pedig ez még csak a kezdet. Bármilyen lelkesítőik, bármi­lyen szépek ezek az első lépé­sek, bármennyire büszke le­het az iskola országosan kiváló eredményeire, az igazgató, a tanműhelyi vezetők, mesterek s az egész iskola nevelőtestüle­te nem ér rá megfürödni eb­ben a dicsőségben. A gondok, a számtalan tennivaló minden idejüket lefoglalja. Sok min­denben ők lépik az elsőt, s vi­gyázni kell, hogy biztos tala­jon járjanak, mert nem egy ember, hanem a jövő embere követi őket a lépéseikben, A legnehezebb még hátra van. Kialakítani a korszerű nevelési módszereket. Biztosí­tani a korszerű oktatás felté­teleit. Emelni a nevelők mun­kájának minőségi szintjét. Megoldani az építkezést, ami fogadhatja az új gépéket. Ki­alakítani az iskolai-tanműhelyi munkanormát. A hagyományos módszerek helyett új formában bevezetni a Írót idegen nyelv tanulását, amelyik a szakmá­ban és a művelt világban egyaránt segít... Mindez előttük van, mindezen együt­tesen gondolkodnak. Folyik a felmérés, a tapasztalatgyűjtés, a felvetett ötletek átgondolása, formálása. A diákok egyelőre csak any- nyit tudnak és annyit értenek az egészből, hogy a Dobó Gimnáziumban nyílik az 1964 —65-ös esztendőben az eddigi két osztály mellett még egy vasas és egy erdészeti szak- középiskola. Ezenkívül annyit tudnak, hogy ha ezt elvégzik, akkor „bekerülnek a történe­lembe”, mert ez az első ilyen fajta iskolatípus az országban, s ők lesznek első végzősei. Am az, hogy emögött a forradalmi készülődés mögött mi van, mennyi munka meny­nyi vesződség és utánjárás, mennyi töprengés és értekez­let, azt nem tudják. Igaz, nem is tartozik rájuk. Az ő felada­tuk csupán annyi — megfelel­ni a bizalomnak), a válogatás­nak, s bebizonyítani a négy eszitendő során, hogy a fiatal­ság megérdemli a töprengést, megéri az erőfeszítést, mert képes valóra váltani a gépekben megtestesült álmokat, s. képes apái új útjain haladva megis­merni és megtalálni az anyag lelkét, s céljai kiszolgálójává tenni az okos fejnek, szakava­tott kéznek és kiművelt agy­nak engedelmeskedő holt anyagot.,. Cs. Adám Éva ITT ENGEDÉLYEZTÉK egyedül az országban az erőé-f szett tagozatú szakközépiskola megindítását, Mit van a legna­gyobb és legmodernebb iskolai géppark, amihez már ebben az esztendőben milliós értékű új gépek sorakoznak be az iskola tanműhelyébe. Az oktatás e formájának döntő, minőségi változása ta­pasztalható a diákságnál. Mun- vaerkölcsűk, a tanulás, az egy- ; nás és a feladat* iránti felelős­égük föltétlenül magasabb szintű, mint az általános gim­náziumi növendékeknél. Brt­nető ha meggondoljuk, hogy a — A hibáért szíves elnézésüket kérjük! szakközépiskolás elsős koráiéi (Greskovits László rajza) pel barátsága A Szilágyi Er­zsébet Leány- gimnázium II/A osztályá­nak növendékei orosz, ukrán dalokat adtak elő a népek ba­rátsága jegyé­ben rendezett ifjúsági műso­ros esten. (Foto; Fehér István) ............... ^ ./ Hiért .szeretem a májust ? Ezer kérdés, sok őszinte felelet . . . Miután levélben^ sőt személyesen is sokan tették fel nekem a kérdést, mondjam meg őszintén, miiért szeretem a májust, indíttatva érzem ma­gam, hogy a nyilvá­nosság előtt fejtsem ki a május iránti von­zódásom okait. Szeretem a májust: ...mert május... ... mert ez az az időszak, amikor a vi­rágok és a nők teljes pompájukban kibon­takoznak. Eladdig a nőkön kabát, bunda, kucsma, patentharis­nya, a virágokon hő és föld takarta el mindazt, amit látni ugyan még nem azo­nos a tulajdonosi vi­szonnyal, de bizakod­ni pont májusban esik a legjobban... ... mert az előbbi­eket figyelembe véve a május a szerelem hónapja, s bár a töb­bi hónapban is lehet szerelmes az ember, de a május mégiscsak m&s. Igaz, hogy egy férj fellobbanó sze­relme mindig gyanús a feleségnek, mert ö is megkérdi — néha jogosan is —, miért nem voltál szerelmes belém januárban, amire jobb nem vála­szolni, — de végtére a szerelem önmagáért is kitűnő dolog... ... mert, mint új­ságíró ilyenkor újból megírhatom azt a cik­ket, amelyben idő­ben figyelmeztetem a nyárra a vendéglá­tóipart, hogy mi lesz a sörrel, jéggel, s bár ugyan ismét nem lesz semmi vele, de jó ér­zés azt tudni, hogy beleszólásom van az ország dolgaiba, még­ha a sör és jég ürü­gyén is... ... mert ilyenkor nyílik az orgona és virágozni kezd a sző­lő, amelynek kereté­ben az előbbit le le­het tépni az utolsó szálig, ha a rendőr észre nem veszi, mig az utóbbiból már op­timista következtetést lehet levonni arra az időszakra, amikor az orgona helyett a jég virágzik, s a szerelem helyett a korai murci fűtheti az embert. Mert az ember előre­látó, s már májusban készül a télre, ha bor­ról van szó ... ... mert májusban hozza be évek óta az építőipar a téli lema­radást, amelynek ke­retében még több lesz a lemaradás, amelyet viszont télen nem tud már behozni, s ezért a következő má­jusban ismét teljes erővel hozzálát a le­maradás lemaradásá­nak behozásához. Minden május annyit ér, amennyi lemara­dást lemaradunk!... ...és végezetül az­ért is szeretem a má­just, mert aki a má­just szereti, az rossz ember nem lehet, bár én májusban kimon­dottan szeretem, ha a fülembe suttogja va­laki: ...te kis rossz ember... Sajnos, hosz- szú májusok óta jó ember vagyok. (egril ■WWWWWWWWWWWWWWWWVWWWVWWWWWWWWWWWWWWWWVVVWSVVWVtfW^ VADAfZ FCftCNC a ” n. 7IL 21. Azt mondta; egyre szemmel ithatóbb, hogy az elégedet- 'nség előbb-utóbb kirobban, aprói napra élkeseredetteb- ?k a nyomorgó, fagyoskodó, njléktalan emberek, akik es­őnként megrohanják a tégla­várak meleget adó kemén­yít. hogy ott a kemény kövön üthessék az éjszakát, leg- ább fedél legyen a fejük fö- itt és ne fázzanak. ... tszkö... tszkö... hat fillér tszkö ... Félve, suttogva kínálta por­4 MÍPUJS&G 1964. május 1„ péntek tékáját a sarki árus. Kopott vászonkabátját fázósan húzta össze kissé meggömyedt, aszott testén. Nyakát a gallér fölött körülcsavart, kopottas szürke rongydarab védte a csípős széltől. Mialatt a monoton szö­veget suttogta, riadt mókus­ként kapkodta jobbra-balra a fejét. Félénk pillantása az ül­dözőket kutatta: ha elcsípik — gondolta —, a toloncházat nem kerülheti él, kitiltják Buda­pestről engedély nélküli tűzkő- árusításért. Egy pengőt keresett napon­ta a legügyesebb, a legvakme­rőbb és legszerencsésebb tűz­kőárus. Kolduskenyér volt, de valamiből élni kellett. A József utcai köpködőben — most több mint három év­tized múltán a Posta műszaki raktára van abban az épület­ben — valahogyan más volt, egészen más a hangulat, mint egyébként. Ezen a napon tü­relmetlenség izzott a levegő­ben. Az emberek összedugták a fejüket. Izgatottan vitatkoz­tak, lármáztak. Érezték; ma végre mondani kell valamit. Meg kell mutatni... A kínló­dó élet, az éhezők elkesere­dettsége érződött a kifakadá- sokon, a tekinteteken. A kijárat előtt csoportba ve­rődve tanácskoztak. Egy krisz­tusarcú szakállas, magasba emelve jobbját, a Nagykörút irányába mutatott. Arckifeje- zéséről ítélve bárki prédiká* tornak hihette volna. Szavai az ország bíboros-főpapját ká­romolták. — Hozassa ide Serédi Kon- nersreuthból a csodatévő ha- jadont — gúnyolódott. — Ez a csodálatos Neumann Teréz már hat esztendeje nem eszik ételt. Italt se nyel. A szent ál­dozás ostyáján kívül más nem megy le a torkán. Ilyeneket kellene itt is tenyészteni... — Ha nem zabálnánk — mondta egy sápadt arcú, szan­dálos lány —, meg lennének békülve velünk is. Egy vinnyogó, micisapkás férfi felhorkant: — Ne káromold az istent, te, verjen meg a ragya. Maga meg, Adélka, legalább a szü­letésnapján ne nyelveljen. — Igaz, mit járatja a szá­ját? — hallatszott innen is, onnan is. — Még ráfizet a csú- folkodásra! Nagy adomány a türelem, a szelíd beletörődés. Sokat kibír­tak az emberek. A piacokon eldobott káposztalavelet rág­tak az éhezők. A népkonyhái koszt áldásában csak az része­sülhetett, akinek bejelentett lakása volt. Annyi kilakoltatás követte egymást, hogy a karhatalom nem győzte szusszal. Kihord- ták a bútorokat a házak elé. A kilakoltatott örülhetett, ha az ócskás néhány pengőért meg­vette a cókmókját. Akadtak bátor emberek," akik megfenyegették a házi­urat. Ha ki meri rakni ezeket a nyomorultakat, velük gyűlik meg a baja! Mit értek ezzel? A hatóság a háziurak pártján állt. — Kutyának való hideg. Nulla alatt öt fok. Az embe­rek a homokos ládákban al­szanak — mondta egykedvűen a krisztusképű, ügyet se vetve a megbotránkozókra. — Néz­zék meg a transzformátorhá? ablakát. Egy tűt se lehet ráej­tem, úgy tele van vénasszo­nyokkal. Jó melegek az üveg­táblák. — A kubikusok meg a Te­leki térre költöztek. Ott éjsza­znak a zöldségesbódéknál, eresz alatt — toldotta meg Adél. Szárazán köhögött, s hogy sápadtsága ne látszódjék —, tudták róla, Franck-kávés papírt ken a képéhez. — Láttam őket az éjjel, ta­licskájuk mellett horkolták — monda. — Suba helyett zsák­rongyba bújnak a fagy előL A József utcaiak tájékozott­sága hiányos volt. Nem tud­ták: Sok kubikusra éppen ezekben az órákban mosoly­gott rá a szerencse, munkát kaptak a Petőfi téri három­emeletes bérház bontásánál. Sürgették a munkát, mert a fővárosnál eldöntötték: Erzsé­bet királyné kupolás szobrát állítják a ház helyére. A rossz nyelvek azt hfresiz- telték, egészen más valami döntötte el a bérház sorsát. Szerintük elfogta a kilátást a papok épületétől. — Csak bontani tudnak, épí­teni nem — zúgolódtak, akik az előkészületeket látták. Le az éhség- diktatúrával ! A Népjóléti Minisztérium előtt rendőri fedezettel vége­láthatatlan sorban várakoztak a hajléktalanok. A segélyt ké­rők közül többen már napok óta a villamosmegállók üveg­falú bódéjában éjszakáztak. Sokan a Hemád utcai, a Szinnyei-Merse — és a Fran- gepán utcai bérkaszárnyák ud­varaiba jártak aludni. A rend­őrség éjjel az utcára, nappal az utcáról zavarta őket. Fél tizenegy volt: frissen nyomott újságokat kínáltak a rikkancsok: Kétszáz ceglédi gazda gyalog jön Budapestre! Feliratot hoznak a kormány* nak, vizsgálja meg helyzetü­ket! A napi külpolitikai hírek­ben az volt olvasható, hogy Moszkvában közzétették a má­sodik ötéves terv alapelvedt. (Folytatjuk.f

Next

/
Thumbnails
Contents