Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
I Másfél évtizeddel a határidő előtt Sxatikiizépiahola lett a Dobó Gimnázium AZ ISKOLAI FORRADALOM néhány évvel ezelőtt bontakozott ki teljes méreteiben, amikor felvetődött a szakközépiskolák gondolata. Lelkes pedagógusok, megszállott újat akarók támogatták, fejlesztették tovább az ötletet, s három évvel ezelőtt Egerben, a Dobó Gimnáziumban megindult az 5 + 1-es oktatási forma keretében egy óvatos kezdeményezés — az általános gimnáziumi tananyaggal együtt alapismeretet adni valamilyen szakmában. Ebből az oktatási formából, saját erejükből fejlesztették tovább a szakközépiskolát, ami már megfelel az iskola- sform célkitűzése szerinti középfokú oktatásnak. A reform programja szerint 1980 végére -:1 kell érni, hogy a gimnáziumok 70 százaléka 4 + 2-es szakközépiskola legyen, s csu- oán 30 százalékában folyjék hagyományos, egyéb pályákra előkészítő oktatás. Nos, a Dobó Gimnáziumban ez 14 évvel a határidő előtt következik be. Mert Eger szerencsés helyzetben van. A Dobó Gimnáziumban a személyi és tárgyi teltételeket a három esztendő során, szívós kitartással, nagy akarással megteremtette az iskola vezetése és nevelőtestü- 'et.e. A bázisüzem — a Hajtóműgyár —, az iparitanuló- skola, a társadalom együttesen segített, s most elérték azt, amire nines példa az ország- ó cvn, a következő tanévben már a felsőbb szervek szerint is megérett arra a helyzet, hogy 0yors ütemben az ország első, zakszerüen és korszerűen felszerelt szakközépiskolájává fejlesszék a Dobó Gimnáziu- not, amelyben 1965-re kialakul az előirányzott 70—30 százai* a szakközépiskola jár vára. alkotó munkása a bázis üzemnek. A most I—II. éves tanulók például a KGST keretében készülő UE 28-as traktorok sebváltójánák bizonyos részmunkáját csinálják, nem észszerű tlenül fúrnák faragnak, hanem komoly munkát végeznek aminek van célja, s természetesen — eredményes. Megérték május elseje előtt néhány nappal, hogy meghívták őket az üzem termelési tanácskozására. Csak látni kellett volna azt a készülődést, fósülködést és „glancolást”, amit a gyerekek végezték! Menyegzőre készül így a legény. Hiába, a munka, formáló, alkotó ereje megmutatkozott már két esztendő után is. Pedig ez még csak a kezdet. Bármilyen lelkesítőik, bármilyen szépek ezek az első lépések, bármennyire büszke lehet az iskola országosan kiváló eredményeire, az igazgató, a tanműhelyi vezetők, mesterek s az egész iskola nevelőtestülete nem ér rá megfürödni ebben a dicsőségben. A gondok, a számtalan tennivaló minden idejüket lefoglalja. Sok mindenben ők lépik az elsőt, s vigyázni kell, hogy biztos talajon járjanak, mert nem egy ember, hanem a jövő embere követi őket a lépéseikben, A legnehezebb még hátra van. Kialakítani a korszerű nevelési módszereket. Biztosítani a korszerű oktatás feltételeit. Emelni a nevelők munkájának minőségi szintjét. Megoldani az építkezést, ami fogadhatja az új gépéket. Kialakítani az iskolai-tanműhelyi munkanormát. A hagyományos módszerek helyett új formában bevezetni a Írót idegen nyelv tanulását, amelyik a szakmában és a művelt világban egyaránt segít... Mindez előttük van, mindezen együttesen gondolkodnak. Folyik a felmérés, a tapasztalatgyűjtés, a felvetett ötletek átgondolása, formálása. A diákok egyelőre csak any- nyit tudnak és annyit értenek az egészből, hogy a Dobó Gimnáziumban nyílik az 1964 —65-ös esztendőben az eddigi két osztály mellett még egy vasas és egy erdészeti szak- középiskola. Ezenkívül annyit tudnak, hogy ha ezt elvégzik, akkor „bekerülnek a történelembe”, mert ez az első ilyen fajta iskolatípus az országban, s ők lesznek első végzősei. Am az, hogy emögött a forradalmi készülődés mögött mi van, mennyi munka menynyi vesződség és utánjárás, mennyi töprengés és értekezlet, azt nem tudják. Igaz, nem is tartozik rájuk. Az ő feladatuk csupán annyi — megfelelni a bizalomnak), a válogatásnak, s bebizonyítani a négy eszitendő során, hogy a fiatalság megérdemli a töprengést, megéri az erőfeszítést, mert képes valóra váltani a gépekben megtestesült álmokat, s. képes apái új útjain haladva megismerni és megtalálni az anyag lelkét, s céljai kiszolgálójává tenni az okos fejnek, szakavatott kéznek és kiművelt agynak engedelmeskedő holt anyagot.,. Cs. Adám Éva ITT ENGEDÉLYEZTÉK egyedül az országban az erőé-f szett tagozatú szakközépiskola megindítását, Mit van a legnagyobb és legmodernebb iskolai géppark, amihez már ebben az esztendőben milliós értékű új gépek sorakoznak be az iskola tanműhelyébe. Az oktatás e formájának döntő, minőségi változása tapasztalható a diákságnál. Mun- vaerkölcsűk, a tanulás, az egy- ; nás és a feladat* iránti felelőségük föltétlenül magasabb szintű, mint az általános gimnáziumi növendékeknél. Brtnető ha meggondoljuk, hogy a — A hibáért szíves elnézésüket kérjük! szakközépiskolás elsős koráiéi (Greskovits László rajza) pel barátsága A Szilágyi Erzsébet Leány- gimnázium II/A osztályának növendékei orosz, ukrán dalokat adtak elő a népek barátsága jegyében rendezett ifjúsági műsoros esten. (Foto; Fehér István) ............... ^ ./ Hiért .szeretem a májust ? Ezer kérdés, sok őszinte felelet . . . Miután levélben^ sőt személyesen is sokan tették fel nekem a kérdést, mondjam meg őszintén, miiért szeretem a májust, indíttatva érzem magam, hogy a nyilvánosság előtt fejtsem ki a május iránti vonzódásom okait. Szeretem a májust: ...mert május... ... mert ez az az időszak, amikor a virágok és a nők teljes pompájukban kibontakoznak. Eladdig a nőkön kabát, bunda, kucsma, patentharisnya, a virágokon hő és föld takarta el mindazt, amit látni ugyan még nem azonos a tulajdonosi viszonnyal, de bizakodni pont májusban esik a legjobban... ... mert az előbbieket figyelembe véve a május a szerelem hónapja, s bár a többi hónapban is lehet szerelmes az ember, de a május mégiscsak m&s. Igaz, hogy egy férj fellobbanó szerelme mindig gyanús a feleségnek, mert ö is megkérdi — néha jogosan is —, miért nem voltál szerelmes belém januárban, amire jobb nem válaszolni, — de végtére a szerelem önmagáért is kitűnő dolog... ... mert, mint újságíró ilyenkor újból megírhatom azt a cikket, amelyben időben figyelmeztetem a nyárra a vendéglátóipart, hogy mi lesz a sörrel, jéggel, s bár ugyan ismét nem lesz semmi vele, de jó érzés azt tudni, hogy beleszólásom van az ország dolgaiba, mégha a sör és jég ürügyén is... ... mert ilyenkor nyílik az orgona és virágozni kezd a szőlő, amelynek keretében az előbbit le lehet tépni az utolsó szálig, ha a rendőr észre nem veszi, mig az utóbbiból már optimista következtetést lehet levonni arra az időszakra, amikor az orgona helyett a jég virágzik, s a szerelem helyett a korai murci fűtheti az embert. Mert az ember előrelátó, s már májusban készül a télre, ha borról van szó ... ... mert májusban hozza be évek óta az építőipar a téli lemaradást, amelynek keretében még több lesz a lemaradás, amelyet viszont télen nem tud már behozni, s ezért a következő májusban ismét teljes erővel hozzálát a lemaradás lemaradásának behozásához. Minden május annyit ér, amennyi lemaradást lemaradunk!... ...és végezetül azért is szeretem a májust, mert aki a májust szereti, az rossz ember nem lehet, bár én májusban kimondottan szeretem, ha a fülembe suttogja valaki: ...te kis rossz ember... Sajnos, hosz- szú májusok óta jó ember vagyok. (egril ■WWWWWWWWWWWWWWWWVWWWVWWWWWWWWWWWWWWWWVVVWSVVWVtfW^ VADAfZ FCftCNC a ” n. 7IL 21. Azt mondta; egyre szemmel ithatóbb, hogy az elégedet- 'nség előbb-utóbb kirobban, aprói napra élkeseredetteb- ?k a nyomorgó, fagyoskodó, njléktalan emberek, akik esőnként megrohanják a téglavárak meleget adó keményít. hogy ott a kemény kövön üthessék az éjszakát, leg- ább fedél legyen a fejük fö- itt és ne fázzanak. ... tszkö... tszkö... hat fillér tszkö ... Félve, suttogva kínálta por4 MÍPUJS&G 1964. május 1„ péntek tékáját a sarki árus. Kopott vászonkabátját fázósan húzta össze kissé meggömyedt, aszott testén. Nyakát a gallér fölött körülcsavart, kopottas szürke rongydarab védte a csípős széltől. Mialatt a monoton szöveget suttogta, riadt mókusként kapkodta jobbra-balra a fejét. Félénk pillantása az üldözőket kutatta: ha elcsípik — gondolta —, a toloncházat nem kerülheti él, kitiltják Budapestről engedély nélküli tűzkő- árusításért. Egy pengőt keresett naponta a legügyesebb, a legvakmerőbb és legszerencsésebb tűzkőárus. Kolduskenyér volt, de valamiből élni kellett. A József utcai köpködőben — most több mint három évtized múltán a Posta műszaki raktára van abban az épületben — valahogyan más volt, egészen más a hangulat, mint egyébként. Ezen a napon türelmetlenség izzott a levegőben. Az emberek összedugták a fejüket. Izgatottan vitatkoztak, lármáztak. Érezték; ma végre mondani kell valamit. Meg kell mutatni... A kínlódó élet, az éhezők elkeseredettsége érződött a kifakadá- sokon, a tekinteteken. A kijárat előtt csoportba verődve tanácskoztak. Egy krisztusarcú szakállas, magasba emelve jobbját, a Nagykörút irányába mutatott. Arckifeje- zéséről ítélve bárki prédiká* tornak hihette volna. Szavai az ország bíboros-főpapját káromolták. — Hozassa ide Serédi Kon- nersreuthból a csodatévő ha- jadont — gúnyolódott. — Ez a csodálatos Neumann Teréz már hat esztendeje nem eszik ételt. Italt se nyel. A szent áldozás ostyáján kívül más nem megy le a torkán. Ilyeneket kellene itt is tenyészteni... — Ha nem zabálnánk — mondta egy sápadt arcú, szandálos lány —, meg lennének békülve velünk is. Egy vinnyogó, micisapkás férfi felhorkant: — Ne káromold az istent, te, verjen meg a ragya. Maga meg, Adélka, legalább a születésnapján ne nyelveljen. — Igaz, mit járatja a száját? — hallatszott innen is, onnan is. — Még ráfizet a csú- folkodásra! Nagy adomány a türelem, a szelíd beletörődés. Sokat kibírtak az emberek. A piacokon eldobott káposztalavelet rágtak az éhezők. A népkonyhái koszt áldásában csak az részesülhetett, akinek bejelentett lakása volt. Annyi kilakoltatás követte egymást, hogy a karhatalom nem győzte szusszal. Kihord- ták a bútorokat a házak elé. A kilakoltatott örülhetett, ha az ócskás néhány pengőért megvette a cókmókját. Akadtak bátor emberek," akik megfenyegették a háziurat. Ha ki meri rakni ezeket a nyomorultakat, velük gyűlik meg a baja! Mit értek ezzel? A hatóság a háziurak pártján állt. — Kutyának való hideg. Nulla alatt öt fok. Az emberek a homokos ládákban alszanak — mondta egykedvűen a krisztusképű, ügyet se vetve a megbotránkozókra. — Nézzék meg a transzformátorhá? ablakát. Egy tűt se lehet ráejtem, úgy tele van vénasszonyokkal. Jó melegek az üvegtáblák. — A kubikusok meg a Teleki térre költöztek. Ott éjszaznak a zöldségesbódéknál, eresz alatt — toldotta meg Adél. Szárazán köhögött, s hogy sápadtsága ne látszódjék —, tudták róla, Franck-kávés papírt ken a képéhez. — Láttam őket az éjjel, talicskájuk mellett horkolták — monda. — Suba helyett zsákrongyba bújnak a fagy előL A József utcaiak tájékozottsága hiányos volt. Nem tudták: Sok kubikusra éppen ezekben az órákban mosolygott rá a szerencse, munkát kaptak a Petőfi téri háromemeletes bérház bontásánál. Sürgették a munkát, mert a fővárosnál eldöntötték: Erzsébet királyné kupolás szobrát állítják a ház helyére. A rossz nyelvek azt hfresiz- telték, egészen más valami döntötte el a bérház sorsát. Szerintük elfogta a kilátást a papok épületétől. — Csak bontani tudnak, építeni nem — zúgolódtak, akik az előkészületeket látták. Le az éhség- diktatúrával ! A Népjóléti Minisztérium előtt rendőri fedezettel végeláthatatlan sorban várakoztak a hajléktalanok. A segélyt kérők közül többen már napok óta a villamosmegállók üvegfalú bódéjában éjszakáztak. Sokan a Hemád utcai, a Szinnyei-Merse — és a Fran- gepán utcai bérkaszárnyák udvaraiba jártak aludni. A rendőrség éjjel az utcára, nappal az utcáról zavarta őket. Fél tizenegy volt: frissen nyomott újságokat kínáltak a rikkancsok: Kétszáz ceglédi gazda gyalog jön Budapestre! Feliratot hoznak a kormány* nak, vizsgálja meg helyzetüket! A napi külpolitikai hírekben az volt olvasható, hogy Moszkvában közzétették a második ötéves terv alapelvedt. (Folytatjuk.f
