Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Dolcroyni ­UZ, 11l szépen ... .X'mÍ'I ^^XVVX\XVC*VXXXXXXXV^NXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVvXXXXXXXXX^XV\XXXXXXXXX^XXXXXXX\! J[ az rlJtrlr e fiatalok önmagokról, környezetükről, jövőjükről XXXXXWXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXXXXXXXXXWXXXXXXXXXVXNXXXXXXXX Tizenhét évesek. Ketten most kapták meg szakmunkás­bizonyítványukat vizsga nél­kül, mert jó eredményt értek el a szakma kiváló tanulója országos döntőjében. A har­madik még ipari tanuló. Berényi Anna szőke, fiús haja a homlokába fésülve, ar­cán komolyság. Esztergályos az Egyesült Izzóban. Krasztel Jó­zsef is szőke, haja gondosan fésülve, kék ballonja alatt di­vatos, mintás selyemsál kandi­kál elő. Villanyszerelő. Az ő tartása a legbüszkébb. Éppen az ellenkezője Márta Imre. Sö­tét hajú, férfias arcélű, ko­moly tekintetű, keveset és hal­kan beszél. Mintha tisztelné társaiban a szakmunkást. Mo­torszerelő tanuló az AKÖV- nél, Gyöngyösön. Mindhárman technikumba jelentkeztek eredetileg, aztán az iparitanuló-intézetben álla­podtak meg. Közös vonásuk az is, hogy valamennyien sze­retik a szakmájukat. Krasztel József úgy fogalmazza meg: „Elégedett ember vagyok, mert azt a munkát végezhe­tem, amit szeretek.” A többiek is megegyeznek abban — a ki­egyensúlyozott élethez a szíve­sen végzett munka elengedhe­tetlenül hozzátartozik. Munka nélkül el sem tudnák képzelni az életüket de nem akarnak megállni a szakmunkás-bizo­nyítványnál, feltétlenül tovább akarnák tanulni. Krasztel Jó­zsef már a gimnázium máso­dik osztályát végzi, még ipari tanuló volt amikor ide beirat­kozott. Tanuld* é* munka — Nem azért tanulok — mondja\ Krasztel József — mert irodába akarok kerül­ni. Vezető beosztásra sem pá­lyázom. Ha munkám után megérdemlőm, és kineveznek valami egyszerűbb beosztásba, örömmel vállalom, de a mun­kásoktól nem akarok elsza­kadni. Véleményében mindig van valami határozott „elvi ség”, valami eszmei magasság. Ak­kor is, amikor a munka és a szocializmus kapcsolatáról be­szél, amikor véleményt mond a tanulás szükségességéről, jö­vendő munkájáról és időtölté­séről. Akaratlanul is jobban meg kell őt néznem: őszintén beszél vagy csak „leckét” mond? Társai is rábólintanák a sza­vaira, és határozottan állítják, hogy csak a szocializmus hely­zetéből tudnak gondolkozni, érezni és cselekedni. Éppen ezért nem értik, miért „lóg­nak” és „ügyeskednek” egye­sek. És... nem az „öregekre” panaszkodnak, hanem a fiatal szakmunkásokra, akik „lekeze­lik” a tanulókat, alig állnak szóba velük, sokszor még a kö­szönésüket sem fogadják. Az „öregek” jól dolgoznak, mond­ják, de közülük többen még a régi vágányon járnak, nézete­ikben „sok a múlt”, és cso­dálkoznak azon, aki tanulni akar. Arra a kérdésre, miért ér­demes dolgozni, háromféle­képpen válaszolnak. Berényi Anna úgy mondja, aki többet dolgozik, több lehetőséget biz­tosit magának a szórakozásra. Márta Imre „a jövőt” hozza fel érvként, míg Krasztel Jó­zsef a szocializmust teszi a munka függvényévé. Egyikük véleményében sincs jogom ké­telkedni. Munkahelyükkel kapcsolat­ban is van véleményük. Márta Imre kevesli art az időt, amit a motorszereléssel töltenek el a 4-es számú AKÖV tanműhe­lyében. Krasztel József az ÉM Heves megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál épület-vil­lanyszerelő. Neki hiányérzete nincs, szakmájával alaposan megismerkedhet, bár az orszá­gos döntőben a szerelvény-lap összeállítása elég nagy gondot okozott, mert ezzel csak úgy „mellékesen” foglalkoztak an­nak idején. Berényi Anna sze­rint az esztergályosoknak több géppel kellene megismerked­ni ök tanuló karukban, mert ő is olyan gépet kapott a döntő­ben, amilyet eddig nem látott. íme: az „alulról” jövő kri­tika. Érdemes odafigyelni. É* a% időtöltés Szerettem volna már valami igazán „fiatalos” véleményt is hallani, ezért a szabad idő fel­használására tereltem a szót. — Könyv, színház, mozi és a tánc. A több szórakozás ellen egyedül csak Márta Imre til­takozott, mert náluk a család­ban kellemetlen emlékeket idéz fel a szórakozás, a kelle­ténél kissé több szórakozás. Az édesapja szereti a barátaival eltölteni az időt. — Nagyon szeretek olvasni — mondja Berényi Anna —, de édesanyám nemigen enged. Csak tanul jóik: azt mondja. Nem elég önálló Anna: hal­lom mindjárt a társai vélemé­nyét. Szórakozni kell, olvasni is kell; de megint „felnőttesen” hozzáteszik: a mértékről nem szabad elfeledkezni. Olyan gyakran hivatkoznak az eszmei magasságokra, hogy kénytelen vagyok „provokálni”. — Mondja, Anna, ha tegyük fel a vőlegénye azt kívánná majd, hogy templomban esküd­jenek, mit tenne? — Ott esküdnék. Nem ven­ném komolyan, mert a vallá­sosság már...! De én falusi lány vagyok, nálunk még a templomba járás szinte kötele­ző. Ügy mondják, az egyházi esküvő „megerősíti” a házas­ságot. Persze, ez nem igaz. De hát: az emberek ... Krasztel József máris tilta­kozik. Attól tartok, újból ön állótlanSággal vádolná társnő­jét, gyorsan megkérdezem Márta Imrét, mi a véleménye a beszélgetés tartalmáról. — őszintének tartom társa­im véleményét Krasztel József kék szemé­vel elégedetten körülnéz. Be­rényi Anna megszólal. — Nálunk érdemes becsüle­tesen dolgozni. Már csak azért is, mert így lehet nyugodt az ember. A szemembe néz. Ott ülnek velem szemben mind a hár­man. Ügy érzem, most ők fi­gyelik az arcom: elhiszem-e, amit mondottak? ök ilyenek. Lehet hogy a fizikai munka tette ilyen .ha­tározottá, biztonságossá” egyé­niségüket Megszokták, hogy a „munkában” gondolkodjanak, arra figyeljenek, amit a kezük végez értelmük irányításával. Nem „filozofálgatnak” — dolgoznak. Hogy kerüljem él az „elcsé­pelt” kifejezést? ök mondták: ide írom — a szocializmusért dolgoznak. És nagyon figyelnek mindenre. G. Molnár Ferenc Ki tud róla? Egy értékes műemlék képét keresik Egerben Vegyes és a és Környéke Ktsz elnyerte MSZMP és a KISZÖV vándorzászlaját Ünnepélyes közgyűlésen ad­ta át Pelyhe Szilárd, a megyei pártbizottság ipari osztályá­nak munkatársa és Karnis Pál, a KISZÖV elnöke az Eger- csehi Vegyes Ktsz elnökének, Balogh Kálmánnak, s a tagság­nak a megyei pártbizottság és a KISZÖV vándorzászlaját. A ktsz a lakossági javítás­szolgáltatásban megyeszerte a legjobb eredményt érte el, s megérdemelten kapta az első ízben odaítélt vándorzászlót. Ugyancsak az első negyed­éves ünnepélyes közgyűlésen adta át a vándorzászlót a Fü­zesabony és Környéke Vegyes Ktsz tagságának, s Bíró Károly elnöknek Pelyhe Szilárd és Vigh László, a KISZÖV szö­vetkezetpolitikai osztályának vezetője. A ktsz a lakossági építésben dolgozott eredmé­nyesen az elmúlt évben, s to­vábbi munkájuk megjavítását ígérték az ünnepségen. — Hová mész, kis­lányom? — kérdi a mama, s erektől cso­mós ujjait megtörlí a kötényében. A kislány, fürgén, frissen perdül, vidá­man trillázik, meg­csodálja új ruháját, topánkának beillő ci­pőjét, s vállán keresz­tül felel vissza: — Május egy. A munka ünnepe... Ennyit se tudsz? De maradi vagy, anyu — perdül újból nevetve. — Ja... persze ... a munka ünnepe — mondja anyu, s gyor­san kilohol a konyhá­ba, mert most jutott eszébe, hogy a kislány este táncolni megy és még nincs kivasalva a kisestélyije, meg ebédet is kell főzni, meg a kertet it gyorsan meg kellene kapálni, mert hét­közben nem ér rá a nagyobbik lánya gye­rekei miatt, meg.,, ...és kinéz az ab­lakon, a kertben már nyílik az orgona, az­tán megcsóválja a fe­jét: — Érdekes, már nem is emlékszem, milyen az illata az orgonának... C—6) Kiss Jenő és Gulyás János ma Moszkvában, a német szerelők ma Gyöngyösön ünnepelnek SOVÁNY, sápadt ember Kiss Jenő, a Heves megyed Elektromechanikai és Vasipari Vállalat szakszervezeti titkára. Ilyennek ismerem, több mint másfél évtizede. Megszivta a gumi szaga, a vulkanizáló foj­tó levegője, amiben gyerek­ember kora óta dolgozik. De három napja, amikor a műhely ajtajában találkozunk, külö­nös izgalmat, enyhe pírt lát­tam az arcán. Sietősen, mégis a felelős részlegvezetőhöz illő alaposság­gal igazolta a műhely dolgo­zóinak áprilisi teljesítményét. Rendben... — ezzel a kurta , szóval összegezte véleményét. Aztán a papírról munkatársad­ra nézett, tekintetük találko­zott és az emberek dicséret nélkül is- tudták, hogy a rész­legvezető elégedett velük, ide­jében és pontosan meg fogják kapni keresetüket. — Moszkvában gondolj majd ránk — szólt az egyik munkás. ! Kiss Jenő csak bólintott, sze- ' rényen mosolygott és Lisztócki Péterhez, az ifjúsági női kézi- ' labdacsapat edzőjéhez fordult. 1 A pálya, a felszerelés, minden ! rendben legyen. Az Egri Helyi- ! ipari Sport Klub nyolc szak- i osztályának 17 csapata bajnoki < nérkőzéseket játszik és bemuta- tékát rendez a május elsejei ünnepségeken. Mind ez sok ' gondot okoz Kiss Jenőnek, i Mielőtt útnak Indul Moezkvá- , ba, mindent elintéz és szemé­lyesen ellenőriz. Zsebében a meghívó és a 8 repülőjegy. Kiss Jenő, az egri 1 Csath ó-kerti cigány ember és a napokban televíziót vásárolt ö a második, mert Kajzinger Ferencé knek is van. Nem is akármilyen: Munkácsy, illetve Álba Régia. Tamás Dezsőnek meg most május 1-re szavaz­ták meg a kiváló dolgozó el­met Gulyás János kicsit fáj­lalja, hogy nem lehet itthon az ünnepségen, amikor újabb ki­tüntetéseket adnak át az üzem dolgozóinak. Másrészt örül, hogy részt vehet a nagy család, a világ dolgozóinak moszkvai ünnepén. GLÜCK AUF! — köszönt ránk a visontai külfejtésen Erich Berger, a német szere­lök csoportvezetője. Barátsá­gosan kezet ráztunk, aztán tört magyarsággal a kotrógépek megtekintésére invitált. Mán Károly, Lukács István, a kül­fejtés két főgépéeze már tol­mács nélkül is megérti a né­met szerelők szavát Szerszám, vagy alkatrész hiányzik? Ész­té rgáltatni kell valamit a mű­helyben? A német és a ma­gyar munkások kevés szóval is boldogulnak, szórakozásban és munkában feloldódik a nyelvi nehézség, egészen sajátos, meg­hitt nemzetközi légkört alakí­tottak ki Visantán. Az egyik német munkást most meglátogatta a felesége, a másik nyárra várja a csalá­dot a Balatonhoz készülnek. Akkorára újabb gépek érkez­nek a Német Demokratikus Köztársaságból, azok szerelé­sén is együtt dolgoznak a ma­gyar és német munkások. ÉS gyöngyösön ma együtt ünnep­ik május elsejét, bizonyára »kszor ürítik poharukat a két lép boldogulására, egymás egészségére. Nemcsak felvonulás, majá­ja a munkások mai sereg- izemléje, hanem nagyszerű al­talom a megtett út felméréaé- e és új erőgyűjtésre. Megyénk tüldöttei, a nálunk dolgozó tülföldi szakmunkások és nindnyájan büszkék lehetünk :redményeinkre, a termelési ikerekre, a társadalmi fejlő- lésre és nyugodt szívvel, gya- apodó erőnk tudatában vál- alhatjuk az újabb feladato­st Optimizmust és erőt su- lárzó ez a szép májusi lap: Egerben, Gyöngyösön, Moszkvában és a világ egyre iagyobb részén a békét élte­ik, a szebb és gazdagabb éle­it akarják az emberek. Dr Fazeka« < ,á«*ló A NAGY, SÄRGA tomácos házon omladozik a vakolat. Pontosan úgy, mint 1936-ban, amikor a világjáró Remenyik Zsigmond hazament a dormán- di családi birtokra, az atyai házhoz. Akkor két öccse, nagy­anyja, édesanyja élt az ősi bir­tokon, az öreg kúriában. A 82 esztendős Ferencz Kál­mánnal, a Mária-szobros arté­zi kútnál találkozom. Amíg a vödrök telecsorognak, tjeszél- getünk. — Én még szolgáltam, kérem, a Remenyik családot. Még a Zsiga nagyapját is. Sokáig arattam náluk. A sárga tomá­cos házat a szépapjuk építtette, a furcsa nagyúr, aki Rózsa Sándor bandájával cimboráit Art mdhdják, még kommen- ciót is mért a betyároknak, amiért ráijesztettek egy-egy urasági hintóra. — Az író Remenyik Zsig- mondot ismerte jól? — Hogyne, kérem, öt kita­gadta az apja, és csak valami pénzt kapott, amivel világ- jámi indult A gesztenyék most bontogat­ják leveleiket az öreg ház előtt. Az orgonák is nyílnak. Az udvaron gépek, szerszá­mok, emberek. A tornác alatt, ahon^sn a 13 szoba feljárata nyíl'1- haidnn muskátlik virí­tó’* ■-1 - >~n ( \s t so*rg£ra fűzött '— 'cakoszorúkat himbál a A tornácos ház gazdái szél. Az öreg tomácos házban 1950 óta a termelőszövetkezet ütött tanyát. Tíz taggal alakult akkor, ma 1400 holdon 126 ember dolgozik. Az irodában találom az el­nököt, a tanácselnököt is. Fa­lubeli emberek, ismerik Re­menyik írásait. A tanácselnök féltve őriz fiókjában egy pa­pírt, amely szerint a falucska első lakói besenyők voltak, és a kápolnai csata idején Görgei is itt táborozott két teljes napig. Élnek itt a tradíciók. Emlí­tem előttük Remenyik Dor- mándját: „Beteg, poros, néma a falu. Két tanítója van, kocs­mája három. A gyerekek sová­nyak és nyakig ér a sár, a há­zak nem nagyobbak egy túl­méretezett kutyaóln&l. Minde­nütt gond és sötétség, tudat­lanság. Pedig tavasz van.” így látta az író 1936-ban ezt a falut. TAVASZ VAN most Is. csak egy negyedszázaddal később. És most már hárman tűnő­dünk. Micsoda erő, milyen Ítélőképesség kellett ahhoz, hogy egv úri fiú túllásson a lampionos, úri-muris világon? A tornácos házban húzta a ci­gány, bent az urak ferbliztek, a nagy tölgyfakapu mögött pe­dig riadt szemű parasztok bá­mészkodtak. Az a Remenyik látott ilyen világosan, akinek apja névestéjének éjjelén szór­ni kezdte a zsebéből a pénzt, és lecsatolt óráját aranylán­costól együtt áthajigálta a ház­tetőn ... Az író már akkor, 1936-ban, abban a döbbent, számonkérő tavaszban meglátja az össze­függést az úri muri és a pusz­tulás, a ferbli és a tudatlan­ság, a háztetőn áthajigált óra­lánc és a népnyomor között. De az elmúlt két évtized alatt lépett-e előre a falu, ha­ladt-e előre a dormándl nép? És mi maradt meg a régi gon­dokból? Már többen is bekapcsolód­nak a beszélgetésbe. Az Iro­dista lányok, az állattenyész­tési brigádvezető, akinek a fia felsőfokú technikumot végez, ök mondják, hogy a szövetke­zet tiszta vagyona több, mint hárommillió. Az utóbbi három évben gépekre és épületekre másfél milliót költöttek, hogy a faluban ismeretlen a gyer­mekhalandóság. — Tizenöt autóbusz megy át a falun naponta — számolják össze Ujjúkon a könyvelőlá­nyok, és eldicsekszenek a kézi­labda, a futball-, a sakk-, meg a pdng-pong-szakoszitály- lyal, a KISZ-munkacsapattal is. MEGÁLL A KEZEMBEN a toll. Megint Remenyik könyve jut eszembe, ö maga írta: „Csodával határos, hogy ebben a világban a parasztok nem lettek útonállókká, hogy nem gyújtották fel egymás után a házakat, hogy ruhában járnak, hogy nem mászkálnak négy­kézláb, és hogy egyáltalában beszélni tudnak." — Tizenegy tanítónk van — mondja a tanácselnök, befejez­tük a villamosítást, járda van a cigánytelepen is. — Tizenkétezer-hatszáznegy- ven forint volt az egy tagra jutó jövedelem, — mutatja a tsz-elnök. Olvasom, hogy ta­valy a szövetkezet két és fél millió forintnyi árut adott el az államnak és 130 százalékra teljesítették az áruértékesítési tervet. Kanyarog tovább a szó. Van betonút, járda, 34 televízió, száz ház épült negyvenöt óta, de mindez még kevés. Nesn! xípojsag s 1964. május 1., péntek munkás ma Moszkvában, a Vörös Téren ünnepel. ★ GULYÁS JÁNOST, a Heves megyei Vas- és Fémipari Vál­lalat öntőjét sokan ismerik Gyöngyösön. De a szomszédok és a barátok ma hiába keresik Mátrafüreden, vagy este a gyön­gyösi majálison, Moszkvába uta­zott ő is, a szakszervezeti kül­döttség tagjaként, a szovjet állam és a párt vendége. Kedden még az öntödében beszélgettünk. A formát kente grantos vízzel, hogy rá ne ég­jen a homok és nehogy selejtes szivattyúalapokat szállítsanak a diósgyőri gépgyárnak. Sze­reti és megadja a munka be­csületét. Szorgalomban, helyt­állásban személyes példát mu­tat mindenkinek, — ezt bizo­nyítja élőszóval Petes József, az üzem párttitkára, áld köz­vetlenül mellette dolgozik. Az elismerés nem lehet elhamar­kodott, mert rövid megszakí­tástól eltekintve 1938-tól, a má­sikuk 1942-től dolgoznak együtt, egy munkahelyen. Gulyás János büszke öröm­mel mutatta az új raktárát és újságolta, hogy a fürdő építé­sére 100 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát ajánlottak fél az üzem dolgozói. Teljesítik is, :sak kezdődne már az építke­zés. Aztán sorolja, hogy a régi ípületek tatarozásán is meny­nyit dolgoztak. Rendes embe­rek — mutat az öntőkre —, sak érteni kell a nyelvükön, ' szép szóra a Sárhegyet is el- ' lordanák. Farkas Elemér , pusztult műemlék képét meg­szerezzék. Felhívással fordul­tak a lakossághoz is, hogy aki­nek e régi építészeti emlék­műről kép áll rendelkezésre, 4—5 napra juttassa el az egri idegenforgalmi hivatalhoz. Remélhetőleg eredménnyel jár e műemlék felkutatása ér­dekében végzett munka. Építészetileg értékes műem­lék volt Egerben, a Rózsa Ká­roly utca 21. számú háznál le­vő faragott kő kapuboltozat. A kapu a XVIII. század első fe­lében készült, ott volt a je­zsuita-kert gyalogbejárata. A barokk remekmű, sajnos, elpusztult, ezért a városi ta­nács műemléki albizottsága kutatást folytat, hogy az el­Nem Remenyik Dormándja már ez, de századok iszonyú elmaradását lehet-e pótolni két évtized alatt? Iskola kelle­ne. Szép, új, nagy iskola. Az orvos még mindig a szomszéd faluból jár, jó lenne a törpe vízmű is. A fiatalok egzprész- szót sürgetnek, az ötvén tsz- öreg magasabb nyugdíjat, a tsz-elnök pénzt kíván, hogy rendbe hozathassák a Reme- nyik-kúriát, a szövetkezeti központot, a sárga tomácos házat És megint a múlt. Remenyik Zsi gmond iszonyú vádjai alól nem ment fel senkit és a szí­vet facsaró tavaszban hiába kutat az író orgonaillat után. — „ ... csak bűzt sodor a dombok körül a szél.” Idegen világ az már. Idegen Ferenc János tsz-kocsds fiának, akit tavaly vettek fel az orvos­egyetemre, de idegen azoknak is, akik itthon maradtak. A RÉGI VILÁGOT felejti a falu és csak a nagy bajuszos, öreg. besenyő-utódok mesélnek olykor a régi Dormándról. A nagy tomácos ház még nem változott Felkiáltójelként áll a falu közepén. Falai között az iró Remenyik Zságmond vágyál­mait keltik életre a dormándi parasztok. Szalay Isívár«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents