Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-06 / 104. szám
Az alkotás paránya Kék Nárcisz Mennyien méltatták már az alkotómunka ihletett pillanatait, amikor az építész befejez egy városnegyedet, a kohász acélt csapol, a hídépítők beemelik az utolsó tartószerkezetet, Nevüket sokszor emléktábla őrzi alkotó munkájuk elismeréseként. De ki állít méltó emléket azoknak, akik a hétköznapok egyformaságában, a legszürkébb részletmunkát végzik kitartó hangyaszorgalommal? S talán kedvvel is ... ★ RÁHAJLIK halványzöldre színezett gépének üvegnézőkéjére ... Jobb kezében (könyökig érő gumikesztyűben) csipeszt fog ... Felemel a tálcáról egy tranzisztort... Bal kezével segíti szárait beletalálni a „magiba” ... Lenyom két fekete gombot... Elektromos szikráik bizseregtetik végig gumikesztyűs kezét... A gép körhegesztéssel lezárja a tranzisztort ... Bal kezével kiveszi a kész munkadarabot... Ennyi az egész. Néhány mozdulat, az idők végtelenségéig, iámé telve. Újra és újra, a szédülésig. Így forog a munka monoton kereke és Molnár Értüké, ez Egyesült Izzó gyöngyösi gyáregységének munkás- nője, fel sem tud nézni az üvegkeretről. Órák, hetek, hónapok telnek el így, ő és társnői, mint valami gépalkatrészek, a gyár nélkülözhetetlen csavarjai, együtt „forognak”, mozdulnak a hegesztő, záró, töltögető szerkezetekkel. És ez az unalomig ismételt mozdulat mégsem válik gyű-, lötttté e munkásnak számára. Sőt, gépétől pár pillanatra félrehajolva Molnár Erzsiké, gyöngyőssolymosi kislány így vélekedik. — Kapva kaptam az alkalmán, hogy ide jöhessek. Itt olyan könnyű és tiszta a munka ... és nagyon rendesek a lányok. — És ez ellég is ahhoz, hogy kedvvel végezze munkáját? —' Veheti hozzá a fizetést is. Elég tűrhető. 5,40 óránként. És itt dolgozik az udvarlóm is ... szóval, ide gyökeresedtem. A megye legjobb ifjúsági növénytermesztő brigádja A MEZÜSZEMEREI határ— Nem is voltak nagyra törő vágyai, más szakmához fűződő tervei? / — Tulajdonképpen fodrász akartam lenni... de nem sikerült. Akkor épp ..telt ház” volt a szakmában. Hálistennek, ide felvettek. Jó órája tart, hogy figyelem Molnár Erzsiké sebesen mozduló kezét, miközben — a külső szemlélő számára — lélekölő munkáját végzi. S ő korántsem látja „tragikusnak” helyzetét. Sőt! Győzköd, hogy ebben a munkában is van „fantázia”. Ügyelni a nyomásmérőre, a selejtre, nehogy beszoruljon a magba a tranzisztor. S míg „védi” munkáját, percenként 20—30 mozdulatot tesz a keze. — Meddig lehet ezt bírni egyfolytában? — Van pihenő műszak alatt, ha elfogy az anyag... elromlik a gép, vagy amikor reggelizünk. Különben sem csinálom ezt életem végéig. — Elpályázik talán? — Eszemben sincs, de átkerülhetek más gépre, más munkára, s ez már elég változatosság." Különben eldolgozgatok itt akármeddig. — Tehát tökéletesen elégedett munkahelyével? — Hét nézze.,. van ennék is „baja”. A kezem beleizzad a gumikesztyűbe, mert meleget kíván a tranzisztor. Itt fújja be a gép a száraz hőt, látja? — végzi a házi teendőket. A gyári melegre Is csak úgy „panaszkodik”, ahogy szóvá teszi az ember a nyári kánikulát, — amit alig vár, hogy megérkezzen. Amíg mindezt megtudtam róla, 600 tranzisztorral készült el. Ismétlődtök a mozdulatok: Felemelt a tálcáról egy tranzisztort ... bal kézzel segítette szárait beletalálnl a magba,... lenyomott két fekete gombot... ★ Amikor elismerésről; az egyszerű, monoton munka megbecsüléséről ejtünk előtte szót, szerényen elhárítja még a lehetőségét is, hogy ezért ő, vagy bármely társa ünneplést érdemelne, hogy említésre méltó cselekedet volna napi tízezernyi begyakorlott mozdulata. Micsoda varázsereje van az ember hasznos mozdulatainak. a munkának, amely Molnár Erzsiké esetében is űz egész alkotás örömének csak mikroszkopikus parányát foglalja magában, amelyben 0 mégis talál fantáziát. Kovács Endre ban több mint száz asszony dolgozik együtt. A széles réten csupán egy hullámzó sort látni, az elől állók versengnek egymással Közvetlenül utánuk szinte egy vonalban halad a többi. Egy-két asszony maradt le, de ők is igyekeznek, hogy a fordulóra behozzák a késést. Távolodó alakjuk a hőség ülte réten szinte libeg a forró léghullámban. A határban minden olyan kicsinek tűnik. A szomszédos táblán dolgozó gépnek még a zúgása is megrek- ken, s csak akkor hallani hangját, akkor ölti fel lánctalpas alakját, amikor közvetlenül közelünkbe ér. így vagyunk az asszonyokkal is. Hiába szólít kísérőm, a szomjas lég nem közvetít. A „pakk” mellé ülünk, a dolgozó asszonyok csak a déli harangszóra hagyják ott a munkát. Addigra látatlanban megismerkedem a csapattal. Előre mosolygok Ungvárinén, a csapat mókamesterén, vagy a kis „Bogyó”-n, aki már hét éve tagja a szövetkezetnek. Joó Lajosnéval az élen, Bukta Dajosné, Jakab Józsefné és Ungvári Lajosné személyében megismerem az alapitó tagokat. Megtudom azt is, hogy van két új tag is, Bartók Józsefné és Joó Sándorné. Ki a legmegbízhatóbb, a legszorgalmasabb, vagy a legügyesebb? Nem lehet választani. Itt mindenki legmegbízhatóbb, legszorgalmasabb, de egyben a legügyesebb is. Kék Nárcisz — a munkacsapat neve. Elsők lettek a KISZ megyebizottsága által meghirdetett versenyben. „A legjobb ifjúsági növénytermesztési munkacsapat” címet kapták, s hozzá a megyei KlSZ-bizott- ság vörös vándorzászlóját, valamint egy rádiót, lemezekkel. És mindezt miért? Kukoricából 38 mázsás holdanként! átlagtermést értek el és az előállító«! költség alig haladta meg a tizenhét forintot. BESZÉLGETÜNK. Joó Lajosné, a munkacsapat vezetője elmondja, hogy télen is együtt voltak. Nyolcán Járlak az ezüstkalászos gazdatanfolyamra, ide együtt varrtak, horgoltak nap nap után. Jakab Józsefnénái volt a köz- pónt. Oda jártak, mert ő lakik a falu közepén. A százegynéhóny asszony között szorongva ül egy szád férfi. Szívesen fogad a hangos sereg. Előkerül az elemózsia. Kis köröket ülnek, munkacsapatok szerint. A Kék Nárci« munkacsapat is együtt tart az ebédelésben. Nézem, hallgatom a múlt évi verseny győzteseit. Olyanok, mint amilyeneknek elképzeltem valamennyit. „Bogyó” már az első percben felfedi magát. Eleven, olyan, aki akkor is mosolyra deríti társait, amikor maga is fáradt. Szalonnáját, de még a spenótját is körül, kínálja. A többiek is kínálnak. Az egyik táskából szörpös víz kerül elő. Testvériesen megosztják. Ahogyan fogy az étel, úgy szaporodik a szó. Ungváriné angol kése ugyanolyan derűt- keltő, mint minden más élcelődése. Nincs félszeg, vagy túl hangos közöttük. , — A zárszámadáskor is ml zártuk be az ajtót — mondja valamelyikük —, mi voltunk, akik utolsónak hagytuk ott reggel a bált. Gondjuk is akad azért. A jutalomként kapott rádiót nem tudják használni. Nincs hélyi- ségük, meg a napi munka után a család ad dolgot otthon» Ott All a masina az Íródában a vándorzászló mellett, de kevés belőle a hasznuk. Moot, el akarják adni, s helyette táskarádiót vesznék, hogy napközben, a munkában szórakoztassa őket. Ménnyit kerestek a múlt évben? — A prémiummal együtt majdnem ötven forintot ért Tizenötezer új traktoros a mezőgazdaságban Mezőgazdasági gépészképzés nők részére mutat a készülék sarkára. Kesét rendületlenül paskol- ják, naponta háromezerszer is végigverik a hegesztés szikrái, sokszor lyukat vágva a gumikesztyűn, amely már kezd roj- tosodnl nagytijja hegyén a sok tízezernyi mozdulattól. A szék. amelyen ül, nem a géphez szabott. Kényelmetlen. Nyolc órán keresztül tartja pedig fogva Molnár Erzsikét. — Műszak után olyan jó leülni az autóbuszon — sóhajtja megkönnyebbülten, mintha már ott tartana. — Otthon a „második műszakban” úgyis kedvemre kimozoghatom magam, mert szüleim a termelőszövetkezetben dolgoznak, segíteni kell nekik. Nem, ezt nenn panaszképp mondja, hisz gyermekkora óta Több mint 15 000 új traktoros állt munkába a legutóbbi hetekben a termelőszövetkezetekben és gépállomásokon. Az év elején 430 mezőgazdasági üzemben indult alapfokú traktorvezetői tanfolyam, 16 800 részvevővel. A hallgatók 90 százaléka sikerrel levizsgázott. Az új traktorvezetők munkába állásával a tavaszi szántásnál és vetésnél a tavalyinál több gép dolgozhat kettős műszakban. A gépész-oktatók rövidesen újabb tanfolyamok vezetését kezdik meg: ősszel leszerelő honvédeket képeznek ki traktorosnak. Tavaly jól bevált ez a módszer: a „honvéd-traktorosok” 90 százalékának már a leszerelés előtt megvolt az előzetes munkaszerződése. A mezőgazdasági gépészhiány enyhítésére és egyben a nők foglalkoztatása érdekében új terven dolgoznak a Földművelésügyi Minisztérium szakoktatási igazgatóságán. Egészségügyi intézmények, orvosok bevonásával pontosan megállapították a női szervezetre teljesen ártalmatlan gépészeti munkaköröket, s ezekre az ősztől kezdve lányokat, asszonyokat is képeznek. Ilyen munkakör a mezőgazdaságban gyorsan terjedő stabil motorok, például raktári, mag túri gépek kezelése, ami fizikai erőkifejtést alig Igényel. Ugyancsak megfelel az egészségügyi követelményeknek a 24 lóerősnél kisebb kerti traktorok vezetése. egy munkaegység — hallom a választ. — Senkinek sem volt kétszázharminc, kétszáznegyven munkaegységnél kevesebb. amikor Átvették a jutalmat, a füzesabonyi járás ifjúsági csapatait újabb versenyre hívták. Az idei versenyt ők kezdeményezték, A tizennégy fiatalasszony elhatározását pedig mindenki komolyan veszi, öt éve vannak együtt. Ismerik, szinte egymás gondolatait is. Ismét győzni akarnak. Ma május elsején nép télén a széles határ. Pihennek az asszonyok a jól végzett munka után. s május havának legszebb napján közöoeh vonulnak fel a község utcáin, utána együtt szórakoznak a termelő- szövetkezet valamennyi tagjával, szűkebb körben a csoport tagjai — egy nyert és egy új verseny között. P. E. A serdülőkorban elkövetett, meggondo- r lattan cselekedeteket sohasem lehet levezekelni. ★ Tizenöt éves siheder lehettem, amikor egy kora tavassá vasárnap reggel arra eszméltem fel, hogy egyszer s mindenkorra elrepült a gyermekkorom; kivénültem a malacpásztor- kodásból, a boldog gyermeki hancúrozásokból és mindazokból, amelyek a kamaszkor határáig engem, gyermekként megtartottak. Beleértem a legveszedelmesebb korba. Abba a korba, amikor a gondolatainkat felemásság és bizonytalanság uralja el: nem tudunk mit kezdeni önmagunkkal, fitymálva ócsároljuk az előttünk Járó nemzedék gondolkodását, miközben képtelenek vagyunk az önálló gondolkodásra. Engem is hatalmába kerített a hirtelen dagadó önérzet. Mindent jobban akartam tudni, mint a nálamnál idősebbek, s halálosan unni kezdtem a szakállas bölcselkedéseket. A bölcselkedések megszfvlelése helyett folyton azon törtem fejemet, hogy ml lenne az a világrengető dolog, aminek elkövetésével' a figyelmet magamra vonhatnám. Hogy ezáltal mindenki értesülne a faluban: én is a világon vagyok. Eleinte azon gondolkoztam, hogy világjáró útra megyek. Elutazom Amerikába. Afrikába és elszegődöm tehén pásztornál:, idegenlégio- nistának, s addig nem térek vissza, míg második Fütyörésző Dán, vagy Kockás Pierre nem lesz belőlem. A ztán alábbadtam a madzagot. Belát- tam, a fenegyerekességet idehaza is meg lehet szerezni. Hiszen előttem volt a példa Kopa Jóska személyében, aki cimborájával, a keszeg Kós Zolival minden áldott vasárnap este végigorditotta a falut, részegen. Belekötöttek boldog-boldogtalanba, és a falu felgyújtásával fenyegetőztek. É példák alapján keveredtem Csősz Janival cimboraságba. Mindketten hasonló korú legénykék voltunk, s mindkettőnket fűtött a feltűnési vágy. De mivel .Janinak lassúbb volt a felfogása. így egy-kettőre az akaratom alá rendelte magát. Az én szavam lett a döntő, s ha történetesen azt mondtam, hogy hozzuk divatba a rucatoll viselését, akkor azt gondolkodás nélkül megszavazta. S az ilyen hóbortjaimnak nem volt se szeri, se száma. Vásottságomban, ha kedvem szottyant egy késő esti kiruccanásra, akkor már mentem a cimborámért, cs addig nem nyugodtunk, míg valami felháborító csínyt, vagy legalábbis enyhe bosszúságra ingerlő dolgot el nem követtünk. PÜSPÖKI MIHÁLY: ./lieges ülőit má(u$ lcL Emlékszem, egyszer harminc kiskaput hördtunk ki a kertek alá, amelyet aztán nagy káromkodások közepette válogattak szét másnap a kárvallottak. Máskor meg a cigánysoron rendeztünk kísértet járást Kimustrált üstöket, fazekakat gurigáltunk végig az öreg Összemesélő Róza fürgét nélküli padlásán, aki, míg a dőrömbölésünk tartott, térdenállva mondta putrijában a mlatyánkot. Persze, minden csínytevésünket megtetéztük még olyanokkal is, ami aztán tréfás közmondások alapja lett. Például döglött macskát akasztottunk a halottöltöztető asszony, Gu- gyela Mária néni ablakára; varangyos békákat szórtunk a Sánta-Balog kocsmáros kútjába; megkongattuk éjfél utón az öreg temetőben levő haranglábon a lélekváltság-csen- gettyűt, hogy csak a velősebbeket említsem, üzidő tájt kezdett valami tejeslegény- féle a szomszédunkba járni. Minden este, ahogy jött a tanyáról, megrakodva tejeskannákkal, mindig megállt a szomszédék háza előtt. Lerakta a kannáit a kiskapuban, s addig füttyögött, cuppogott, míg Csillag Veca, az eladósorban levő szomszédlány, ajtót nem nyitott. ' Nagyon szép lánynak tartottam Csillag Vecát. És rettenetesen szerelmes voltam belé. Olyan szerelmes, hogy ha azokat az érzéseket megfelelő, díszes szóköntösbe tudtam volna öltöztetni, akkor most, minden bizonnyal, a nyakamon száradna, mint valami öreg toll- seprő. Ugyanis öt vagy hat évvel idősebb volt nálam. Élt-halt a költeményekért. Mármint az olyan versförmedvényekért, amit az a tejeslegény küldözgetett neki, a tejet vásárló vasutasnék által adott Szerelmi levelező fel- használásával. Mert minden vasárnap délben, amikor édesanyám már ebédhez terített, akkor mindig felharsant az utcáról postás Marci vidám, nyerítő hangja. — Vecám, rózsaszálam! — harsogta. — Azt írja a Kenyeres Tóni (Kenyeres Antalnak hívták a szerencsétlent), hogy a szerelmét talicskán kéne tólni. ^ Ilyenkor már loholtam ki a ház végére tós leültem a gallyaprító akáctőkére. S mivel Vecának beavatott bizalmasa .és titoknoka voltam, így minden egyes frissiben érkezett levelet felolvashattam, majd véleményt mondtam. Azon az április végi vasárnap délben Is hasonlóképp történt az eset ★ 1QQA május elseje közelgett. S mivfcl 1 az áprjiis utolsó napja vasárnapra esett, így a ház végében lévő fészerben heverészgettem. A háromnapos dlnnye- fészkelés fáradalmait pihenhettem éppen, az ebéd utáni kellemes eméaztő-gondol kodé órákban, amikor suttogó hang csapta meg fülemet. — Öcsi! — jött a súgó-búgó hang. — Itt vagy a pelyvádban? Álmosságtól bágyadtan vonultam ki a pelyvásból. Kint a gallyak mellett letelepedtem a tőkére, ő pedig a gát túlsó oldaláról, a hasadékon át, mint valami gyóntatószék rácsán olvasni kezdte a levelet; Kelt levelem rózsabokor tövében, Tied leszek a szerelem jegyében... Hányinger fogott el az első strófa hallatén. Ügy éreztem magam, mintha nagy adag hashajtót vettem volna be gyomorrontáa ellen, s a purgáló szer nyomán, gyors iramban lódul meg a gyomrom. ö pedig elfulladva duruzsolta: Virágillata május első reggelén, Zöldlombú májusfát viszek én. Aggass rá, ha szeretsz, pántlikát, szalagot, Hadd tudják meg, hogy a szeretőd én vagyok.,, Kérdöleg kukucskált át a gáton. — Ugye, szép? Szédelegve bólogattam, helyben hagyva Veca vélekedését, de magamban esküvel fogadtam: az a májusfa, amit az az éhenkórász tejeslegény hozni fog, azt a kanálisba fogom beletaposni. ★ A zon az éjszakán figyelőállásba helyez- kedtem. Behúzódtam az udvarunkra, s mindent eltakaró szomorúfűzfa földet súroló koronája alá, s onnét figyeltem a határból bekanyarodó poros utat. Gyönyörű holdvllágos éjjel volt. A kertek alól, a kanális felől, békák kardala rengette a levegőt. Az utca oldaláról meg a fehérre meszelt kápolna világított az öreg temetőből, ahoi egy szerelmes macskapár nyávogott keservesen. Már éjfélt dudált az éjjeliőr a csordákéinál, amikor felbukkant Kenyeres Anti előre görnyedő alakja a faluba vezető kocsiúton; vállán egy irgalmatlan nagy topolyafával, amely úgy ingott .a feje felett, hogy valósággal tengeri betegséget kaptam, ha ránéztem. Kifulladva állt meg terhével a szomszédék háza előtt. Nagy nyögések közepette tette le terhét, és fújtató szuszogással törölgette meg ízzadásnaik indult homlokát. Óvatosan, hogy a ház lakóit fel ne ébresz- sze, megnyitotta halkan a kiskaput. A futká- rozó vakogó bundáinak odadobott egy karéj kenyeret, majd újabb nekifohászkodással beemelte a hatalmas topolyaiét az udvarra. IVagy sóhajtások közepette vonult éL Én meg, hogy a drága Idő ne múljon hiába, gyorsan munkához láttam. Kiemeltem az Anti áltál fuvarozott fát, és kicipeltem a kanális partjára. S, hogy a tejeslegényen teljes bosszút állják, meggázoltam a határból becipelt májusfát, és aztán a patakba dobtam. Odahaza pedig kihalásztam egy szárazgallyat a tűzre valóból, és felcifráztam istenesen. Mindenféle ócska kacatot felaggattam a májusfát csúfoló gallyra: elnyűtt lábbelit, csizmaszár nélkül, mázaveszteVt köcsögöt, minden levele hasított szoknyát, és egy öreg cirokseprűt. És amikor mindezzel készen lettem, akkor megszövegeztem egy levelet, melynek a rigmusa így hangzott: Virágillata május első reggelén, Ezt a hervadt májusfát hoztam én; Minden tiéd, amit két kezem ráaggatott, Mert tudd meg; szeretőd már nem vagyok, És piros cérnával a gallyakra kötöztem. ★ Másnap reggel iszonyatos átkozódásra ébredtem. A szomszédék udvarán Csillag János- né átkozódott, miközben az általam a kapuoszlopra felkötözött csúf májusfát ráncigálta lefelé. — ö, hogy az Ür Jézus szomorít*» meg a piszkos fajzatát — jajongott. — Idejár három hónapja és most csúfra teszi ezt a szerencsétlen teremtést'. kogott. Két szeméből patakokban csörgött a könny, s még aznap visszaküldte az ajándékba kapott gyöoeyk.ilárist. S rá, félévre, férjhez ment egy hirtelen megözvegyült idős gazdaemberhez.
