Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-05 / 103. szám

Kitüntetettek ÜJSÁGHlR: A Minisz­tertanács és a Szakszer­vezetek Országos Taná­csának elnöksége — 1963. évi eredményei alapján — vörös vándor­zászlót adományozott az Atkári Gépállomásnak. A napsütötte utcáik csende­zek, a piros tetős házak lehú­zott redőnyökkel várják haza gazdáikat, akik reggeltől kint (a határban szorgoskodnak. Csupán a község főutcája za­jos: iskolából hazatérő gyere­kek hamcúroznak az árkok mentén, az úttesten pedig te­herautóik, vontatóik, taxik ro­bognak, keresztül a falun. Gépkocsinkkal a vontatótok útját követjük, akik a helybeli gépállomásra igyekeznek. A gépállomás udvarán kevés a gép. Egy-két „beteg”, javításra szoruló traktor és azok a gé­pek sorakoznak itt, amelyek­nek munkájára még nincs szükség a határban. A gépál­lomás vezetőit keressük, de ők — mint kiderül — nem itt tar­tózkodnak. Az iroda a falu kö­zepén áll, a műhelyektől távol, elszakítva. Ennek ellenére sikerül a „vezérkarral” össze­találkozni. Az egyik szobában körülüljük az asztalt Takács László főkönyvelővel, Tgldt Idénytervünket, a tavaszit 174,2, a nyárit pedig 108,4 szá­zalékra teljesítettük. De sike­rült az önköltséget is javítani. Egy normálholdra a tervezett 93,98 forint helyett 84,79 forint jutott az elmúlt esztendőben. Gépállomási szinten egymillió 765 ezer forint megtakarítást értünk el. — Ebből sikerült a dolgo- zóknak 16 napi nyereségrésze­sedést fizetni — folytatja to­vább most már a főmérnök: — Közel félmilliót osztottunk ki azon a napon ... Ezek voltak a számok, ame­lyek mögött emberek állnak. Hosszú időnek, 11 évnek kel­lett eltelnie, amig a jelenlegi kollektíva kialakult, amíg min­denki megértette, hogy erőfe­szítések, áldozatvállalások nél­kül nincs siker, nincs ered­mény. Az Atkári Gépállomá­son három éve már, hogy egészséges munkaverseny ala­kult ki a brigádok és trakto­rosok között, amelyet rendsze­resen, minden hónapban érté­kelnek. A győztesék dicsérete, jutalma sem maradt még el egyszer sem. A dolgozók nyolc­van százaléka páros verseny­ben van egymással. Ez a ver­seny hozta meg a terv túltel­Bordás Lajos Diesel-szerelő öt éve dolgozik a gcpállo­kerülnek ki az Sz—100-as erő­máson. Keze alól újjászületve gépek, lánctalpasok. Antal főmérnökkel és Lukács Benedek igazgatóval. A múlt évi eredményekről, sikerekről, gondokról beszélgetünk, az el­múlt esztendő lapjait forgatjuk vissza... — Rengeteg problémánk volt és van ma is — mondja az igazgató, — s annak ellenére, hogy ilyen megtiszteltetés ért bennünket, nem vagyunk elé­gedettek saját teljesítmé­nyeinkkel. Azt is el kell mon­danunk, hogy már kétszer voltunk élüzemek, a sike.rünk nem volt megalapozatlan. így mondja az igazgató és a társai helyeselnek, nekik is ez a véleményük. Ha egy kicsivel jobban megszervezték volna a munkát, még számottevőbb eredményekről tudnának be­számolni. De nézzük, milyen eredmé­nyekért kapták meg az atká­nak a vörös vándorzászlót? A számok embere, a főköny­velő szinte fejből diktálja a legfontosabb adatokat: —- Éves tervteljesítésünk 112.3 százalék. 208 ezer terve­zett normálhold helyett 254 ezer holdat végeztünk el. jesítését, a vörös vándorzász­lót. Ulacs Tibor brigádja pél­dául 33 ezer tervezett holddal szemben tavaly 52 ezer hol­dat teljesített — 250,1 műszak- norma jutott egy-egy gépre —, keresetük 4 ezer forint kö­rül volt átlagosan. Beszélnünk keli Fodor Jó­zsef, if). Szabó István, Varjú István, Herperger István, Mé­száros József, Besenyei Lász­ló, Juhász István, Csákvári Rudolf, Csintalan János, Kiss József, Molnár Tibor, Matyán Dezső munkájáról, es a Pádár- Nevada, Juhász-Nagy páros teljesítményeiről is, akik 1963- ban magasan túlszárnyalták normáikat, teljesítményeikkel hozzájárultak a gépállomás nagyszerű eredményéhez. Bedig területük akkora, mintha Nógrád megyét szán­tották, művelték volna meg. Még sok más egyéb dolog is hozzájárult az atkának sikerei­hez, amelyről hosszú króniká­ban lehetne beszámolni. De a -legfontosabb mégis csak az, amelyet a gépállomás igazgató­ói vaionti katasztrófa nem ismétlődhetett meg! Zeravsan... A 781 kilomé­ternyi közép-ázsiai szovjet fo­lyó neve — nem igen sokat hallottunk róla eddig— napok alatt ismertté vált az egész világon. Április 24-én, Ajnyl község közelében — hatalmas földtömeg, hegyomlás zárta el a megduzzadt hegyi folyó útját, katasztrofális özönvíz fenyegette Szamarkand, Bu- hara és más városok, közsé­gek lakosságát, műemlékeit. A megfeszített harc, amit több ezer szovjet ember ví­vott az elemekkel, hogy a veszélyt elhárítsák, sikerrel zárult. Május elsején, míg Moszkvában, Budapesten, Franciaországban és szerte a világon, ünnepi felvonulások, béketüntetések, sztrájkok zaj­lottak, a mesterségesen kép­ződött tónál a levezető csa­torna építői végrehajtották az eddigi legnagyobb robban­tást. s ezzel megóvták a víz rombolásától a gazdag termő­földeket is, a szamarkand! és buharai oázisok ősi és új ön­tözőmüveit. Novikov szovjet miniszterelnök-helyettes, az Állami Építésügyi Bizottság elnöke, május 3-án. a Zerav­san partján, a hegyomlás színhelyén összehívott sajtó- értekezleten már arról szá­molhatott be, hogy a felgyü­lemlett vizet a közeli napok­ban visszavezetik a folyó medrébe. A Dusanbe-ból keltezett hí­rek. tudósítások nem tettek említést egy másik esetről, az olaszországi vaionti gátszaka­dásról, a kommentár azonban nem kerülheti ki az önmagát kínáló összevetést. Itt is, ott is hegyomlás történt. — a ha­sonlóság csak ennyi! Olasz­országban a felelőtlenség, kö­zömbösség tett hajléktalanná, földönfutóvá több ezer em­bert, s lett a gyilkosa ugyan­annyinak; tadzsik földön a szolidaritás, az összetartozás ereje, a felelősség mentett meg több százezer emberéle­tet, sőt műemlékeket, termő­földeket, öntq^őműveket is. Amott süket fülekre talált a katasztrófa közeledtére fi­gyelmeztető szó, itt tízezrek mozdultak meg — a hegyom­lás színhelyén 3 ezren, a Ze­ravsan völgyében 40 ezren dolgoztak a mentésnél, a ve­szély elhárításán — anélkül, hogy a mozgósító felhívás el­hangzott volna. A nyilván­való különbségeket bárkinek el kell ismernie, mert azok a tények erejével bizonyítanak. A hegyomlás színhelyén tartózkodó újságírók megír­ják majd a mentés történetét. De mi is, akik naponta vár­tuk az új híreket, megmond­hatjuk, nem mindennapi tet­teket hajtottak végre a szov­jet emberek. Tegnap mester­séges holdat juttattak égi pá­lyájára. ma százezrek életét, városokat, községeket, rop­pant értékeket óvtak meg a katasztrófától. Egyik sem ki­sebb hőstett a másiknál. Munkában a kombájnszerelő brigád. Csordás László fő­mérnök-helyettes vezetésével Major Ferenc és Ballagó Imre az SZK—4-es kombájnt javítják. A büszke Fecske Elkészült az első magyar szárnyas hajó ja búcsú záskor így foglalt ősz- lelosseget munkánkért'. A sze; munka nálunk tényleg becsü­— Megtaláltuk az összhan- letet jelent, got, mindnyájan érezzük a fe- Fazekas István A magyar mérnök és a ma­gyar szakmunkás újabb dl eső­sé? e született meg. Nem be­csüljük túl a jelentőségét, de Több mint négyszáz gép a mezőgazdasági kiállítás nemzetközi bemutatóin A legutóbbi Országos Mező- gazdasági Kiállításon igen nagy sikert aratott a nemzet­közi kamizálásá bemutató. En­nek példájára, az idei, 65. ki­állításon a KGST-országok a mezőgazdaság három ágazatá­ból: a gépesítés, a műszerezés, és a takarmányozás témaköré­ből mutatják be közösen új termékeiket és eljárásaikat. A nemzetközi bemutatók te­matikai elrendezésének meg­beszélésére tanácskozást tar­tottak Budapesten, a részt ve­vő országok — Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, az NDK, Románia, a Szovjetunió, valamint Magyarország képvi­selői. A mezőgazdasági kiállí­tási iroda javaslatai alapján meghatározták a 3 nemzetközi pavilon és a hozzájuk csatla­kozó szabadtéri terület mére­teit, a kiállításra kerülő anyag jellegét és mennyiségét, vala­mint a bemutatók programját. A nemzetközi gépesitési be­mutatón 14 féle gépcsoportból több mint 400 gépet és beren­dezést láthat majd a közönség. A traktorok és az önjáró gé­pek mindennap „felvonulnak” a pavilonon kívül is, a gépek egy részét pedig — összes fel­szerelésükkel együtt, — miunka közben is bemutatják néhány főváros környéki gazdaságiban. Bulgária az idén. mutat be első ízben magyar kiállításon mezőgazdasági gépeket. Cseh­szlovákia elsősorban állatorvo­si műszerekkel vesz részt a ki- állitáson. A lengyel mezőgazdasági mű­szeripart többek között egy mozgó állatorvosi rendelő és műtő képviseli, mindkettő tel­jes berendezéssel és felszere­léssel. A Német Demokratikus Köz­társaság igen sokféle új gép­pel jelentkezik majd. Elhozzák a nálunk széles körben alkal­mazott RS—09 eszközhordozó traktor továbbfejlesztett vál­tozatát és két másik, hasonló erőgépet, számos különböző munkagéppel. Románia két új traktort mu­tat be, sokkal könnyebbeket és nagyobb teljésítményűeket, mint a nálunk is jól ismert Utos. A Szovjetunióból mintegy 60 különféle mezőgazdasági gép, több mint 400 műszer és komplett laboratórium érke­zik a kiállításra. boldogan vesszük tudomásul: Elkészült a Hajó- és Daru­gyár új remek produktuma, a „Fecske” nevű, első, Magyar- országon tervezett és gyártott szárnyas hajó. A büszke „Fecs­ke” már a vizen szárnyal és a nemzetközi Duna csillogó vizé­ről hirdeti nekünk és a parti népeknek iparunk életrevaló­ságát. E dicsőségben része van a nyolcszoros élüzem nagyszerű munkásgérdájának. A hajó tervezője, Beledi Dezső mér­nök, A gépipar kiváló áolgo- zója jelvényt kapta. Mi pedig, a hétköznapok másfajta dolgo­zói, szívből gratulálunk neki. Minden új siker, amelyet akár a földeken, akár az üzemek­ben kiharcol népünk szorgal­ma és tudása — egy-egy jó pont a népek békés verse­nyében. Szállj, büszke „Fecske”, re­pülj a víz sima tükrén, vagy tarajos hullámain. Rád moso­lyog a táj és tapsol neked az ember. Mi pedig — hivalkodás nélkül — újra megállapítjuk: Szüntelen alkotásai teszik naggyá a népeket — a létszám­ban ki ősiket is ... —ti— A szerelvény hosszan, feke­tén, nyújtózik gőzöse szuszog, ásítozik a káli szélső vágányon, utasaira várva ... Ügyszólván még üres, a kalauzok mellette topognak, szólnak egyet-egyet álmosságüzön, s nagyokat szip­pantanák a cigarettából, meg a friss levegőből... „Korai” az idő — jó tíz perc lehet talán az indulásig —, ilyenkor inkább még csak úton vannak az em­berek. Nem kellemes az ismét­lődő hajnali kelés. Mindenki húzza, odázza egy darabig, s amikor már tényleg igyekezni kell, akkor kezdődik csak a gyors kászálódás, szapora lép- lcedés; úgyhogy végszóra — mozdonyfüttyentésre —, éppen megérkezzenek... A kocsikban aztán újra meg újra összejönnek az ismerősök, barátok, kl-ki megtalálja a ma­ga kis társaságát, — s amint nagy rándítással nekilódul, megindul a vonat, egy sem gondol már az utazásra: csak a reggelre, a kezdődő hétköz­napra. Mert az utastársak számára itt kezdődik a nap a munkás­vonaton ... No, persze, ennyi emberből, biztosan jócskán akad olyan is, akinek a vonato­zás már folytatás: mielőtt el­jöttek hazulról, rendet terem­tettek a kis portán. Ellátták a jószágot — baromfit, disznót —, kitakarították a lakást, s készítettek valamit a gyerek­nek ... Az anyák egyike, má­sika, arcán hozza magával az otthoni gondot: kézimunkázik köt, horgol vagy varrogat mint ./Hiuikáwonat a többi, de olykor fel-felriadva fordul az ablak felé, néz a messzeségbe, hátha belátna még a szobába ..Igaz, amikor az ajtót behúztam ma­gam mögött, jóízűen aludt a pi­ci, a nagymama vigyázza áll­mát, s ha felébred, elkíséri az óvódába, de mégis? .. A férfinép könnyebben sza­badul az ilyen gondolatoktól, né hányán nyugodtan szunyó­kálnak, mások élénken vitat­ják az előző nap eseményeit, vagy hangos zsivajjali kártyáz­nak, s kíbicelnek ... Svájcisap­kás, harmincas ember, képes újságot nézeget, társa az átellenes padot figyeli kiváncsi hallgatódzással, ahol modern frizurás, fekete ballonkabátos fiatalember csibukozik szokat­lan pózban, s két szippantás között viccel, jópofasággál traktálja a társaságában lévő lánykákat. A megállóhelyen édes álmá­ból riad szomszédom, egy idő­sebb cigányember: Rózsaligeti József. Állandó egymüszakos, korára, gyenge szemére való tekintettel, minden reggel 4- kor kel. Nem neki való már, az utazás alatt aludni szokott.. Kápolnáról jár be, gyakran fiával, lányával, mert azok is a gyárban dolgoznak. Az öreg, segédmunkás — korábban az útépítőknél dolgozott, meg az állami gazdaságban — éppen egy évtizede van mostani munkahelyén. Elég jól keres, ezerötszázon a múlt hónapban is fölül volt neki: pedig csak 26 munkanap volt! — fűzi hoz­zá különös hangsúllyal... Verpelétnél gazdára talál majd minden üres hely: egy­kettőre megtelnek a kocsik. Szemközt fiatalasszony telep­szik le: Kurucz Józsefné. öt­éves kisgyerek édesanyja. Megszokta már a korai felke­lést, a mindennapi utazás iz­galmait, fáradságát: tizenhá­rom esztendeje csinálja ... Egy munkahelyen dolgozik a férjé­vel, csak' más műhelyben. A műszakbeosztás miatt azonban csak hathetenként utaznak együtt. De akkor két hétig ... Mögöttem egy várandós asz- szonykát biztatnak mosolyogva társnői: — Ne félj, rövidesen köny- nyebb munkát kapsz te is, akárcsak a többi, nem lesz semmi baj, meglátod ... Tu­dod, hogy más kismama-jelöl­tek is hogyan dolgoznak? Olyan a normájuk, hogy tíz órára könnyedén elvégzik... Mi az a harminc láda? A sarokból táskarádió zen- dtíl... Nyurga, nagy darab fiatalember szorongatja az ölé­ben, s hallgatja elmerülve Nem kártyázik, nem beszél­get, s nem olvas, neki a rádió a kedvence, ezzel üti agyon az időt a gyárig... S aztán hoz­zá léptem, halkan beszélget­tünk. — Mi a rossz, a bosszantó az utazásban? — Maga az utazás ... vála­szol egyszerű bölcsességgel a fiatalember. Kompoltról, min­dennap, elhiheti, hogy éppen elég ... Három műszak. Leg­rosszabb talán ez a mostani, a reggeles. Négykor kelek, és ál­talában délután is négy óra lesz, mire hazaérek. Szabad idő, bizony ilyenkor alig jut valami! — Télen hidegek a kocsik... És az is rossz, hogy sokan nem tartják be a ren­det: a „nem dohányzó” sza­kaszban is cigarettáznak, s szinte mindenütt szemetelnek azzal a vacak napraforgómag­gal ... A szerelvény már az utolsó megállóhoz lassít, az utasok szedelőzködnek, s amint a vo­nat fékezve megáll: elindul a népes áradat a szélesre tárt gyárkapu felé ... Elbúcsúzom az első műszaktól, megvárom a harmadikat, s visszafelé indu­lok Kálnak.... Minden a régi, csak az ar­cok változnak, s a hangulat vidámodik: a munkásvonat hazafelé viszi utasait... Gyónt Gyula ^musjG 3 1964. május 5., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents