Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-05 / 103. szám
r ff falak Tártat egy szakkör rendezésében Frissen novo Az ország közel 1400 kisipari szövetkezete közül az • Egri Járási Lakásépítő és Karbantartó Ktsz elnyerte Az ország kiváló kisipari szövetkezete címet és az OKISZ vándorzászlóját... ★ BÉLAPÁTFALVA. Az országút szürke szalagja mellett épülő ház, s a kövek, malter, sóder, meszesgödör körül gyorsan mozgó, siető emberek. A Lőrincz-brigád egyike a legjobban teljesítő brigádoknak. Ok azok, akiknek munkáját soha senki még minőségileg nem kifogásolta, a határidőket betartják, most is éppen a ház gazdájával beszélget a brigádvezető — Lő^incz Dénes — miközben kezében gyorsan jár a vakolókanál: — Két hónappal előbb, július elejére készen lesz! Rendben? Mire odaérünk a gazda édesapja már ott áll a vendégek fogadására. — Nem akárkivel kezdünk ilyen nagy házhoz! Gyors munka, de jó. Dénesékkel nem járunk úgy mint az egyszeri ember a kőművessel! — Hogyan járt? Tessék elmondani! — fülel a két tanulógyerek. — Nem bánom, jó ha halljátok! Hát azt mondja az egyu szeri kőműves az inasának: „tartsd azt a kéményt amíg fizetnek, te!” Megkapták a pénzrt, az inas leugrott, a kémény Összedőlt! A verpéléti sógor is közbeszól: — Hát amikor a mester keze alatt dőlt össze a kemence? Oszt a rémült gazdának azt mondja: „Nem baj, gazduram, semmi se tart örökké!” EGV PERCRE SEM állnak meg. Kezük alatt ég a munka. Nagy halom mészkő mellettük, ebből lesz a 3 szobás, alagsor«» ház alsó, külső dísze. De^ honnan tudják, hogy melyik kő következik? Ezek nem téglák, olyan egyenetlenek, hogy csoda. — Ezt csak a hegyi kőművesek tudják — mondja Fodor Imre, műszaki vezetőhelyettes, aki Sólymosig Lászlóval, a ktsz elnökével együtt elkísért a munkahelyekre. — Magam is kőműves vagyok, de alföldi. Ott csak téglával dolgozunk. Látják már ezek a mesterek, VADA(I FlfilNC hogy melyikhez kell nyúlni akkor is, ha oda se néznék! — Elnök elvtárs! Baj van. Tegnap bevonult az Erdélyi. Mi a szocialista brigádvállalásunkat teljes létszámra tettük. De már kinéztünk egy jó fiatal szakmunkást a cementgyárban — Lőrincz, a brigádvezető szól az elnökhöz. — Nem lehet munkást csábítani sehonnan. — De ez segédmunkásként dolgozik! — No, akkor majd beszélünk a gyárral. — Már megyünk is tovább, mert a legifjabb brigád nem szívesen áll le trécselni a legnagyobb munkaidőben. — Megnézzük a „sziámi ikreket!” — Fodor Imre tréfásan emlegeti az egymást soha el nem hagyó két szakmunkást, akik Szarvaskőben éppen egy ház tetőfedő munkáit végzik. — ÖK KETTEN egy brigád. Csalié Mihály tetőfedő, Sebők József meg parkettás. Mindketten értik a másik dolgát, s hol az egyik, hol a másik segédmunkás, aszerint, hogy éppen milyen munkát végeznék. Most Csőke a mester, mert tetőt fednek és Sebők a „segédmunkása”. — No, gyerünk, mert megy a vonat! — a két „sziámi” félkerekedik, s még látjuk, hogy elérik a fél négyes vonatot. — Ez lesz a következő lépés — mondja az elnök, miközben az autó a felsőtárkányi útra fordul, hogy felkeressük a vállalat legkitűnőbb brigádját. — Az, hogy mind a 24 hozzánk tartozó községben kiépítsük a sejtet. Ezzel megkönnyítenénk a gyors munkát, mert nem kellene egyik községből a másikba irányítani egész brigádokat, másrészt az utazási költség lemaradna, s ezzel olcsóbbá tudnánk tenni az építkezéseket. — De jó, hogy jönnek! — kardos menyecske, Szatmári Józsefné állja rögtön az elnök útját. — Nincs elég mész, 15 ezer téglát hoztak csak, meg a gerenda... Küldjék, hadd oltsuk! — Ki tehet arról, hogy mindent elhasználnak, amit küldünk? — nevet a műszaki vezető. Német János brigádvezető csendesen mosolyog, falaz. Tudja ő, mi van, mi kell, nincs pánikra ok. Ez a negyvenkettedik családi ház, amit három év alatt az öttagú Német-brigád épített Felsőtár- kányban. Ismerik és szeretik a munkájukat. — Mikorra lesz kész? — nézek körül, hiszen csak a szute- rén van még készen. — Mikor? — megint a menyecske felel. — Július 22-én van nálunk a búcsú, akkorra már a legnagyobb szobában akarjuk tartani a házszentelőt. Jöjjenek maguk is! NÉMET JANOS brigádjában csendes szavú mind az öt szakmunkás. Mosolyogva hallgatják a fiatalasszonyt, keveset válaszolnak a pergő kérdésekre, de talán nem is vár választ az asszonyka, ott szorgoskodik, ahol szükség van rá. Megszokta a csendes, de gyors, pontos brigádtagokat, akiknek 118 százalékos tervteljesítésében ott van a kifogástalan minőségi munka is. — János, gyere be csütörtökön délután, megbeszéljük a vállalásokat, kidolgozzuk a szocialista címhez szükséges feltételeket, megbeszéljük az új ütemtervet — búcsúzik az elnök, aki már egyre azon munkálkodik Ongjerth Richárt főmérnökkel és a 3 építésvezetővel, hogyan lehetne még jobban, még többet, még alacsonyabb önköltséggel elvégezni. Lassan leszáll az este. Munka után általános és középiskola, szakmunkás-tanfolyam tananyaga várja a kőműveseket, ácsokat otthon. Már heten jelentkeztek a technikumba is. Nagy a lelkesedés a szövetkezeti tagok között, akiknek számára a vándorzászló nem dekorációt jelent, hanem bizonyítékot arra, mire képes egy jó] szervezett szövetkezet Még idézgetik a három év előtti időt hiszen akkor alakultak, hét kisiparos társult »vagyonuk” alig hatezer forint. Most? 137 dolgozó ünnepelt a vándorzászló átadásaikor, s a vagyon közel 900 ezer forint. — Az egy főre eső termelési érték 127 ezer forint volt az elmúlt évben, országosan kiemelkedő eredmény ez! MI A SIKERŰK TITKA? Hozzáértő, jó vezetés, alaposan előre megfontolt munka- szervezés, új, helyi adottságoknak megfelelő módszerek kialakítása, s nem utolsósorban — a szövetkezeti tagok munkaszeretete, lendülete. (A. É.) , | Május elsején nyitotta meg | szokásos évi tárlatát a szak- I szervezeti kultúrotthon képző- művészeti szakköre, amelyet huzamosabb idő óta Szilágyi Elek festőművész vezet. A nagyrészt fiatal munkásokból álló képzőművészeti szakkör tizennyolc tagja hatvannyolc képet állított ki a székház olvasótermében. Nem nagy szám ez, de fokmérője annak a munkának, amit egy év alatt a szakkör végzett. A fiatalok még nem érett alkotások birtokosai. Küzdenek a formával, a témával, keresik az egyéniség és a mondanivaló legjobb kifejezési lehetőségét, de jó irányítás mellett Lehetetlen észre nem venni, hogy a színeket és formákat ma még több esetben mesterük és irányítójuk szemével nézik. De a színek és formák, a témák, a közölnivaló már egyéniséget árulnak el, akik nemcsak szemlélik, de látják is a világot. A szakkör legerősebb egyénisége Kutnyák Géza. Tucatnyi munkája nemcsak arról győz meg bennünket, hogy a körülötte levő világot gazdagon igyekszik kifejezni, hanem arról is, hogy minden érdekli: Ház, Csendélet, Fiúfej. Kardvirág. Ülő férfi. Festőnövendék. Portré, Modell, Tanulmányok címet viselnek képei: — vonalak és színek, amelyekben az élmény szólal meg, ha nem is mindig sikeresen. Az arcokban az egyéniséget differenciáltan igyekszik megragadni. Legjobb alkotásának a Portré című tollrajzát tartjuk. A tavalyi tárlat óta jelentősét fejlődött. Fürjes József és Molnár Lajos következnek Kutnyák Géza után mennyiségben és minőségben is. Előbbinél a Vázlatok, Házak, Alkonyat, Udvar és a Fiúfej csendes lírája fogja meg a szemlélő tekintetét. A másiknál a formák biztosabb kezelése (Híd, Utca, Eger, Kert, Udvar). Gál Sándor (Malomudvar, Erdő. Tél) és Reiner József (Téli táj, Vár, Alkonyat, Tavasz, Hegyek) munkái mellett meg kell említenünk a szakkör nőtagjait is, Kármán Évát, Járdán Margitot, Balázs Sán- dornét. Próbálkozásaikban érzéseket fogalmaznak, keresik a kifejezéseket, a színekből és vonalakból összeállítható világot. Nagy Lajos, Szlahorek Lajos. Méray József, Sós Károly, Sós László és mások munkái egészítik ki a szakköri kiállítás képét egésszé. Tudjuk, hogy didaktikai szempontok és a mesterségbeli tudás megszerzésének alapvető igényei határozzák meg a szakkör munkáját és fejlődését. Az egyszerűtől kell i a bonyolult felé haladni itt is. De mintha a témák bizonyos passzív magatartást mutatnának az aktív élettel szemben. A csendélet nem jellemzője e kornak, csak kísérője. A líra ma nem érzelmes suttogás, de erőteljes fogalmazás. Talán szorgalmazni kellene e mai levegőt, még szakköri szinten is. Akár kiegészítő stúdiumok beiktatásával is. (f. •«.) Gép- és gépjavító állomásokat jelöltek ki a hazai és külföldi mezőgazdasági gépek garanciális szolgálatára A mezőgazdasági üzemekbe kerülő új erő- és munkagépek gyors és megbízható garanciális szolgálata mindeddig megoldatlan volt. A külföldről behozott gépek garanciális felügyeletére és javítására kötelezett TECHNOIMPEX és a magyar gyártmányú gépek garanciális szolgálatával megbízott hazai gépgyárak ugyanis nem rendelkeztek az ehhez szükséges szakember-gárdával Tevékenységük gyakorlatilag arra korlátozódott, hogy a garanciális javításhoz szükséges alkatrészeket rendelkezésre bocsátották. A Földművelésügyi Minisztérium most úgy intézkedett, hogy mind a fcülföhfi, ÖNTUDATOS SZÜLŐ — Teljesítettem a társadalom iránti kötelességemet... (Balázs-Piri Balázs rajza) mind pedig a hazai gépek garanciális szolgálatát — javítását és műszaki felülvizsgálatát — a gépállomásokra bízza. A Gépállomási és Gépesítési Főigazgatóság már ki is jelölte azokat a gép- és gépjavító állomásokat, amelyek a jövőben ezt a feladatot ellátják. A hazai és külföldi mezőgazdasági gépek garanciális szolgálatára 40, a hazai gyártmányú öntöző- berendezések javítására pedig 22 gép- és gépjavító állomást jelöltek ki. A kijelölt állomások kötelesek kijavítani — az adott gépre vonatkozó garanciális időn belül — minden olyan gyártási okokra visszavezethető hibát, amely rendeltetésszerű használat és szakszerű kezelés mellett keletkezett A kiadott rendelkezés szabályozza a garanciális időt is. Eszerint a hazai traktorok garanciális ideje 6 hónap, de legfeljebb 1200 üzemóra, az öntöző berendezéseké 2000 üzemóra* a munkagépeké 6 hónap. A külföldi traktorok garanciális ideje 6 hónap, illetve legfeljebb 1000 üzemóra, a munkagépeké a hazai gyárt- mányúakéhoz hasonlóan 6 hónap. A garanciális időt a gép üzembe helyezésétől számítják. A bejelentett hiba felülvizsgálatát és kijavítását az állomásóknak 48 órán belül meg kell kezdeniük, s legfeljebb 12 nap múlva be is kell fejezniük. SL — Megálljunk, kicsikém, hová szaladsz? Mire delet harangoztak, több mint százan álltak a Hársfa utcai kapitányság udvarán. Sók volt köztük a sebesült. Orvost senki sem hívott hozzájuk. Társaik zsebkendőkkel, ingből hasított .kötésekkel látták el őket. \ i Megkezdődött a kihallgatás. Kati kétségbeesetten sírt. Ott * állt a várakozók között. Egy J er v k idős munkásasszony vigaszV ß * * th 23. Kati tovább ment, aztán megállt. Nem messze tőle egy asszony sikoltott. A lány látta, amint egy keménykalapos férfi durván vállon ragadta és vonszolni kezdte. Az asszony szabadulni próbált, rimánkodott. De ahelyett, hogy elengedték volna, most már egy rendőr is rávetette magát. A lány rémülten nézte a jelenetet. Futni kezdett. Már közel volt a sarok, be akart fordulni. Széttárt karú, magas férfi állta útját: 4 MPUJSSG 1984. május 5., kedd talta. — Egy csöppet se félj, lelkem. Amint sorra kerülsz, kiengednek. Nem vagy bűnös. A Wámpeticsnél Kurimszkynak a Városligetben találkozója volt az egyik új elosztóval. Havazott, de nem állt meg a hó, mindjárt elolvadt, ahogy földet ért. Ö kora reggel jött el Pestújhelyről. Ott, a Bank utcai kertben, minden fehér volt, azt hitte, hideg nap lesz. Bricsesznad- rágba bújt, csizmát húzott, kalapot tett a fejére. Egy pillantást vetett a tükörbe és elnevette magát. Kedve lett volna bemutatkozni a fura külsejű legénynek. De sietnie kellett. Komoly munka várta, több helyre kellett anyagot vinni: röplap készült a rákospalotai inségmun- kásoknak, akik késznek látszanak, hogy tegyenek valamit magukért. Közben még kimennek a nyomdába, azonkívül ha jól megy — gondolta —, délután megkeresd végre a Fémlemezipar sejtjéből azt az új fiút, Papp Ferit, akinek segítséget kell nyújtani különböző dolgok beszerzéséhez. Nem kérdezte, de Pista szavaiból — ő kapcsolatot .—, arra következtet, hogy az ifik is egy új nyomdát szerveznek. Jelszó nincs. Az elvtárs, aki bízta meg, keressen Pappal vár rá — a helynek esa körülA trom-trom-tram, a trombitás ..." így szól a megállapodás és valahogy így hangzik a nóta, amely ezúttal a jelszót helyettesíti. A vendéglőnek csőállványos terasza volt. Télen üresen, elhagyottan állt, tócsák fénylettek egy-két kint hagyott, rozzant nádszék és a tört lábú asztalok körül, kupacokba hordta a szél a sáros falevél- maradványokat. Keskeny ösvény vezetett a földalatti végállomáshoz. Cigi a Hősök tere felől érkezett, átment a hídon, befordult a Vajdahunyad-vára udvarára. Várt egy ideig, aztán tovább ment. Megállt a tartóhídnál. Nézelődött. Kissé eltávolodott a Hermina út irányába, onnan kilátás nyílt a Széchenyi fürdőhöz. Távolról jól szemügyre vette a találkozó helyét: nyolc órakor kellett odaérnie. Már messziről megismerte Beke Zolit. Éppen leszállt a kerékpárról. Sár lepte a bakancsát, nadrágját magasan a térde alatt szorította össze a csíp- tető. Cigi megtorpant. Rossz érzése támadt: ez a fiú nemrég lebukott a Pálmában — gondolta —, bent tartották néhány napig. Ha nem is volt ellene bizonyíték, az nyilvánvaló, hogy a gyanúsak listájára került, s akkor majdnem bizonyos, hogy megfigyelés alatt tartják. Egyszóval: fekete. Kinek jutott eszébe, hogy , , „ - „ . ilyen kényes munkát bízzon menyeknek megfelelően — azt ., fütyörészi majd, hogy: ra' „A Wámpeticsnél voltam Elhatározta: vár néhány vacsorázni nercet. Tekintete ösztönösen és hallgattam a katonazenét... végigsuklott a kerékpárnyomon, amely Beke Zoli útirányát mutatta. S akkor észrevette: Zolit mintegy ötven méternyire egy kerékpáros követte. Cigi éles szeme pontosan felmérte a közeledő tekintetét: az ismeretlen, ahogy meglátta a kerékpárról leszálló fiút — az nem vette észre* háttal állt neki, s éppen lehajolt, hogy megigazítsa a nadrágszárát — hirtelen kanyart vett, a p>edálba tapxDsott és befordult egy parti ösvényen. Mit tegyen? Cigi csak néhány másodpercig töprengett, a kerékpáros eltűnt, ő gyors léptékkel odament a fiúhoz. Beke Zoli felismerte: rögtön rájött, hogy már találkoztak valahol. De azért kínnal-baj- jal hozzákezdett a fütyüléshez. Kissé mókás látvány volt: a hidegben inkább vastag párát engedett ki ajkai közül, mintsem dallamot. — Veled kellett volna találkoznom tegnapelőtt is? — kérdezte Kurimszky. — Hol? — A Mexikói úton. a bekerített teleknél, a nagy reklámragasztó tábla mellett. — Velem. — Miért nem jöttél? — Ott voltam, de úgy látszik, eltévesztettük az időt. — Mikor voltál ott? — Ebéd után. Nem mondott igazat. Cigi tudta, hogy nem' volt ott. A megállapodás úgy szólt, hogy aki várni fog, könyökmagasságban ceruzával vonalat húz a plakátokra, ö késő délután járt ott, a plakátokon semmiféle jelzést nem látott. A biztonság kedvéért másnap reggel újra megnézte ... (Folytatjuk)
