Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

Lehetőség vagy hivatás? Fiatalok és a mezőgazdaság — Szakképzés némi nehézséggel — Romantika és realitás felső fokon T oo U * L jj öi K ]p M A E R S A T G E A R G (Foto: Selmeczi Tóth János) Az ellenőrzés elmulasztása jó lehetőség Súlyos ezreket sikkasztott a dormándi boltvezető Vámbódék helyett gyárak 1964. május 31., vasárnap nek nagyobb mennyiségű sze­szes itallal, élelmiszerekkel kedveskedett. Fülöp nemegy­szer megszegte a bolt nyitási és zárási fegyelmét, megsze­rezte a raktár kulcsát és be­ment az üzletbe. A sikkasztó boltvezetőt állá­sából felfüggesztették és átad­ták a bíróságnak. Az ügy azonban a hivatali ellenőrzés gyengeségét, hanyag­ságát is bizonyítja. Az frnsz vezetői tudtak arról, hogy Fü­löp a boltba, a raktáron keresz­tül zárásidő után is bejár, ezért őt felelősségre seij.ki sem vonta. Igaz, negyvenegy esetben vé­geztek ellenőrzést az üzletben, de egyetlenegyszer sem talál­tak módot és okot arra, hogy a hanyag boltvezetőt felelős­ségre vonják. A hivatali ellen­őrzés lazaságát támasztja alá az is, hogy az 1963. szeptember 20-án felmerült 21 ezer forint leltárhiány után a boltvezetőt nem váltották le, noha erre megvolt a jogalap. Továbbra is hagyták, hogy zavartalanul megkárosítsa a földművesszö- vetkezetet. Azóta Fülöp, a le­hetőségeket kihasználva, leltár­hiányát tovább tetőzte. A vétkes boltvezető a bíró­ság előtt felél tettéért, de a felelősségre vonást nem kerül­hetik el felettesei sem. és ilyen előzmények után ke­rült Dormándra. Működése alatt,kétszer írás­beli figyelmeztetesben részesí­tették hiányos árumegrendelés és a vevőkkel való helytelen bánásmód miatt. A boltvezető első leltáránál 703,27 forint többlettel zárt, ezt követően, látva a hivatali vezetők gyen­ge ellenőrzését, múlt év szep­temberében 21 ezer 282 forint hiányt mutatott a leltár, majd ez év márciusában leltárhiá­nya több mint 9000 forintra rúgott. A hiány keletkezésének okait vizsgálva, az illetékesek meg­állapították, hogy a társadalmi tulajdon hanyag és gondatlan kezeléséről, ismételten elköve­tett sikkasztásról van szó. A vizsgálat ezt a megállapítást tényekkel támasztja alá. Ki­derült az is, hogy Fülöp Ist­ván boltvezető költekező és erkölcstelen életmódot folyta­tott, szerencsejátékok rabja volt és kártyán nemegyszer tnagy összegeket veszített. Fe- \ lettesei és a dormándiak lát- ?ták helytelen életmódját, még- csem figyelmeztették őt ideje- > korán. A vizsgálat azt is meg- ? állapította, hogy volt olyan Scset, amikor a dormándi bol- itos egy este 600 forintot veszí- ytett kártyajátékon. Barátnői­(Szabó Lajos tudósító) Dormánd község áruellátá­sát a füzesabonyi földműves­szövetkezethez tartozó vegyes­bolt biztosítja. Az üzletet nem­régen felújították, berendezése ma mér megfelel a korszerű követelményeknek. A bolt és a hozzátartozó raktárak vagyon­védelmi szempontból biztonsá­gosak, árukészlete közel 240 ezer forint, havi forgalma pe­dig megközelíti a 140 ezer fo­rintot Két évvel ezelőtt újsághir­detés útján került a bolt élérs Fülöp István, szakképzettség nélküli boltos. Fülöp akkor a Dél-magyarországi Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalattól kapott működési bizonyítványt, ahol mint áru­kiadó dolgozott. Itt annak ide­jén 12 ezer 684 forint hiánya volt, lopással is vádolták, vi­szont azt rábizonyítani nem tudták. A szóban forgó vállalal így hozzájárulással engedte el vízzel. A 250 ezer forintos lé­tesítmény elkészítését a lakos­ság jelentős társadalmi mun­kával segítette élő, ezenkívül a termelőszövetkezet fogatai ad­tak nagy segítséget a földmun­kák és szállítások alkalmává. Jó ütemben halad a község­ben a járdaépítés, s az Idén 1000 méter hosszúságban ké­szítették el a járdákat a Klap­ka, az Alkotmány és a No ­vember 7 utcákban. A járda­építés most is folyamatosan halad tovább, s a lakosság 18 ezer forint értékű társadalmi munkája révén újabb 1000 mé­teren fektetik még le a járdát a kápolnaiak. Az idei község­fejlesztési tervek között szere­pel még egy politechnikai mű­hely felépítése is,, amely az is­kolás tanulók oktatásához nyújt jelentős segítséget. Tisztasági fürdő, járda, politechnikai műhely: községfejlesztésből > Évről évre szépül, csinosodik • Kápolna község arculata, 1 [amelyben nagy része van a la- < •kosság pénzbeli támogatású- ; [nak, és társadalmi munkájá- • mák. Az anyagi áldozatvállalás ■ [és a társadalmi összefogás ] ! eredményeképpen évről évre ; sikerrel valósítják meg köz- 1 ,ségfejlesztési terveiket. ’ Az elmúlt évben jelentősbe- • j ruházással tisztasági fürdő építését kezdték meg, és készt • [tették el a fürdő épületét a 3- , >as számú főútvonal mentén. A ; ;fürdő végleges befejezésére a , 1 közeli hetekben kerül sor. Je- : 'lenleg a vízvezetékszerelés be­fejezés előtt áll. A fürdő vizét ; :a mélyfúrású artézi kút szol- ; , gáltatja, és a kútnál létesített j 'víztorony 50 hektoliteres tar- ■ [tályából szabad nyomással ke­rül a fürdőbe a víz a veze- [téken át. Hamarosan befejezik '■ ia fürdőépület belső munkála- , 'tait is. Három helyiségben lesz [egy-egy kád, egy helyiségben két kád, ezenkívül zuhanyozó- 'helyiség is a lakosság rendel­kezésére áll majd, hideg-meleg lesi érték. (Az új, nagy csamol mellett eltörpül a régi, abbar edzőműhelyt rendeznek be Korszerű öltözőt és konyhá építettek. Igaz, kicsi az ebédlő­ből átalakított kultúrterem éí a télen tűrhetetlenül hideg vol a nagy csarnok. De a legutóbb termelési tanácskozáson az mondta a gyáregységvezető hogy ezen is segítenek. BÓTA LÁSZLÓ a gyár leg ti atal abb munkása. Nincs mé{ 18 éves. Egerben, a Verőszala ut cában, a szomszédok se mine tudják, hogy nem tanuló már Jutalomképpen hamarább sza­badult és a pesti országos ver­senyen A szakma kiváló dolgo tója kitüntetést kapta. Boti László a Hajtóműgyárban ta- nult. Mos, hogy szakmunkái lett, mik a tervei? Manad-í gyárban, szereti-e munkáhe lyét? Csoelálkozva hallgat]! kérdésemet. Jó itt, sok a fia­tal. Lehet dolgozni, sokat ta nulhat az ember és nem lehe panasz a keresetre sem. A j< szakmunkások 2500 forint kö rül keresnek és most sincs ele gendő esztergályos. Hát méj ha felépül az újabb csarnok Mikor? És milyen lesz,pontosai azt még nem tudja a gyár leg fiatalabb munkása. De nem­csak hisz benne, hanem szá­mít is rá. A technikumba akai jelentkezni. Nemcsak az említett három­mal, több emberrel is be­széltem. Panaszt hallottam 1 gépekre, a szervezetlenségre, 1 zsúfoltságra. Időnként sok a se lejt, és akad hiba az embereit ben. Sok mindenen változtatn kell. Tudják és akarják is ez a hajtóműgyáriak. Dr, Fazekas László lása, de tekintetükön láttam, ^ hogy nem először gondolnak \ erre. De arról nyíltan beszél- . tek, hogy a budapesti központ- - ból nagyon lestrapált gépeket t kapnak. Az is előfordult, hogy r a tmk-vezető nem vette át az j új szállítmányt Visszaküldték és Pesten generáljavításba vit- , ték a gépet. Miért akarnak * ilyet a nyakunkba varrni és 1 ki fizeti a felesleges szállítási J költségiet? — méltatlankod- ‘ nak az egriek. És csoda-e, ha “ rossz véleménnyel vannak a 1 vállalati átszervezésről és elé- s gedetlenek a központ és a í gyáregység kapcsolatával azok, 1 akik a visszásságokat és mu- * lasztásokat „saját bőrükön” és 1 fizetési borítékukon érzik? f — De a fejlődés, a profilíro- j. zás és a specializálás törvény- t szerűen követeli a nagyobb ? vállalatok alakítását — érvel- , tem. — Kétségtelen. Csak a nagy vállalat teheti meg, hogy J az egri gyáregységet mechani­kus sebességváltók gyártására j rendezze be. A szakosításnak, a -L gyakorlottságnak nagy előnyt , jelent, kedvezőbb önköltség és J a munkások jobb keresete ( szempontjából egyaránt. — is- 1 merte el a művezető. • — A fejlődést látjuk, de a hibákat panaszoljuk, mert azt r szeretnénk, ha azokon minél f előbb segítenének — érvel Ju- ’ hász László. Aztán sorolja a ; fejlődés kézzel fogható eredmé- , nyeit. Az idén négyszer annyit ^ termel a Hajtóműgyár, mint j 1959-ben. (A tervosztályon el- . lenőriztem: 1959: 22 millió, ‘ 1964: 144 millió forint a terme­3 a helyét akármelyik pesti ] gyárban, pedig csak nyolc éve 1 szabadult a vasas szakmában, e ALIG VÁLTOTTAM pár t szót a művezetővel, mellettünk ! állt a munkás, akiről az előbb } beszélt a művezető. £ — Le kell állnunk a simítás- \ sál? Mert most szólt a tmk- « vezető, hogy kikötik a gépemet t és Pestre viszik javítani. Mit i csináljunk? Sürgős a munka, 1 így is lemaradtunk a győri 1 bolygóművek megmunkálásé- 1 val — mondta Juhász László 1 esztergályos. 1 Furcsa ellentmondás: arány- { lag fiatal gyár ez az egri, csu- 1 pa új gyártmánnyal, de a gé- < pék elavultak, kopottak. Ez 1 okozza a legtöbb gondot és i bajt — panaszolta a művezető és a szakmunkás. ­— Vontatott és nagyon hiá- s nyos a felszerszámozottság. -, — Kevés és kopottak a si- 1 mítógépek. Két-háromszázados j pontossággal az itteni gépek- < kel nagyon nehéz dolgozni, — 1 magyarázza felváltva a szak- 1 munkás és a művezető. Nem í tudják, hogy Pesten mennyi ; időbe télik az eszterga nagy- < javítása. Kapnak-e közben má- j sikat? Szó esett arról, hogy ta- : Ián a Budapesti Nemzetközi Vásárról. Helyben nem győzik ] a javításokat. El sem halaszt- . hatják, mert kényszerűségből , azt már többször megtették. ] — Vajon nem a javítások el- j odázása okozta a géppark le- romlását? KÉRDÉSEMRE nem kaptam kielégítő választ. Talán nem is rájuk tartozik ennek elbírá­EMLÉKSZEM, gyerekkorom­ban vámbódék álltak a város szélén- Makiár, Szalók, vagy Felnémet felől érkezett az em­ber, Eger határában minden szekeret, sőt piacra igyekvő gyalogost megállított a vámos. A fogadtatás az volt, hogy fi­zetni kellett. Apám mindig morogva kászolódott le a ko­csiról, de én örültem az első ajándéknak, a vámcédulának. Áll még a makiári vámház, de ki veszi azt észre a Hajtómű­gyár nagy csarnoka és modem épületei után? A múlt és a jelen szimbó­luma: kopott vámbódé és új, modem gyárépület. Az a régi egy embernek adott megélhe­tést, a Hajtóműgyárban ötszá­zan dolgoznak. Elégedettek ma a gyári munkások, mi a véle­ményük saját üzemükről és hogyan látják a jövőt? Erről beszélgettünk a Hajtómű- és Felvonógyár 4. számú gyár­egységében. Szűcs Ferenc művezető nem­régen még pesti lakos volt. Megszokta, szereti Egert? La­kást kapott, családjával itt él és szereti a munkát. Jó kis üzem lesz ez, csak a „gyerek- betegségeket’ vészeljük át — mondja. Várakozással néztem rá, de ő kérdés nélkül foly­tatta: — Csepelen, Kispesten vagy éppen a Fehérvári úton általában nagyobb a műszaki kultúra, de a vidéki munkások pár év alatt behozhatják azt az előnyt, amit a gyakorlat és a tradíció jelent. Az észt és a tudást nem aszerint mérik, hogy a személyi igazolványba pesti, vagy vidéki lakcímet írtak be. — Nézze, a Tos-pad mellett ezt a fiatal munkást. Megállná miért kell ilyen önmagától ér- hetődő dolgot ennyire „forszí­rozni”. Mintha ők csodálkozná­nak a kérdésemen. Egyedül Kovács Mária sze­retne sok pénzt, hogy kedvére utazhasson az évente „legalább egyhónapos” szabadsága ide­jén. Tüdős Eszter szinte idege­sen tiltakozik a sole pénz el­len. „A hiánytalan bőség el­venné az apró boldogságok örömét”. Ezt mondja. És nem a rosszul értelmezett „puritán­ság” beszél belőle. Érdekelt, milyen követélmé­nyéket támasztanak ők a mai fiatalok iránt. Így összegezték: legyen becsületes, komoly, ér­deklődjek szakmáján kívül más iránt is, szeresse család­ját, világnézete legyen modem. A családra vonatkozóan pedig három-négy gyereket emleget­tek. (Hm ..! Népesedési vi­ta. ..!) Mégsem olyan egyszerű Gondjaik is „akadnak”. Akadozik a jegyzetellátás, nem tudnak a gyakorlati foglalko­zásokon „eleget találkozni” az erőgépekkel, a gépek műszaki állapota sem hiánytalan, de hát ezek a kezdet nehézségei, mentegetik maguk is a két éve alakult iskolájukat. Ami még ettől is jobban a húsba vág, azt Szabó Dániel így fogalmazta meg: Elvégzem az iskolát, utána két évre be kell vonulnom katonának. Ez a két év elegendő lesz ahhoz, hogy mindent elfelejt­sek. Érdemes lenne megbuk­nom, altkor a két év „veszé­lye” elmúlna. Otthon öreg szü­leim várnak, szeretnének már rám támaszkodni, de hát — Lám, mégiscsak helyes az a sokat vitatott új honvédelmi törvény, amely a katonáskodás kezdetét a tizennyolc év betöl­tésében állapítja meg. Jogos az az igényük is, hogy ez oktatás ideje alatt még több géppel, sőt: a lemodernebb technikai felszerelésekkel sze­retnének megismerkedni. Hogy nagyobb biztonsággal léphesse­nek be a munkahelyükre, ahol a dolgozók „vizsgabizottsága” előtt kell majd bizonyítaniok. ★ Azt hiszem, most az írás vé­gén nekem nincs mit bizonyít­gatnom. Ök öten sok mindent bizonyítanak. Legfőképpen azt, hogy a megalapozatlan általá­nosítás a fiatalok megítélésé­ben is veszélyes. G. Molnár Ferenc munkát. Ugye, ki hitte volna, hogy a mezőgazdaságba vezető „felsőfokú” út eléggé görön­gyös? Természetes, hogy mdndany- nyian a kertészet szerelmesei. A szőlőtermelés és a borászat „megfogta” őket. Szabó Dániel azt mondta: meg kellett ismer­nie a szőlészet tudományának sokrétűségét, bonyolultságát, szeerteágazó tartalmát, hogy lelkesedni tudjon érte és „fér­fias” feladatnak fogadja el. Őry Sándor tömören így fo­galmazott: Érettségizett paraszt akartam lenni. Apám az érett­ségit is kevésnek tartotta. Most már én vagyok elégedetlen a tudásommal. Még többet aka­rok tanulni, de visszamegyek parasztnak a tsz-be. Tessék: ilyen is van. És Öry Sándor nem pózolt. Látszott rajta, esze ágában sem volt „meghökkentően” fogalmazni. Lies László jó pincemunkás­nak készül, büszke akar lenni azokra a borokra, amelyek az ő keze alatt érnek majd hír­névre. A két lány pedig? Hát, egy kis romantika — a termé­szet szépsége, a kertészkedés öröme; de mindketten otthon­ról hozott nosztalgiával fűződ­nék a kertészkedéshez. Szenti­mentális kötődöttség csak a szakma „szépségével” össze­függésben él bennük. Még csak feűnőttesen el nézőknek sem kell lennünk velük szem­ben. A város és a falu A város számukra nem „bű­vös" centrum, de a városias életet igénylik. Tüdős Eszter az­zal kezdi, hogy ő szinte mene­kül már a városból, pedig Bu­dapesten nőtt fel, de aztán csak oda kanyarodik vissza, hogy Budán, a kutatóintézet­ben szeretne dolgozni. Budát hangsúllyal is kiemeli, mintegy jelezve, nem a ^városabb” Pesthez számítja. És sorolják: eűnéhezítő -gon dók nélkül, független önálló­ságban akarnak élni, minden­ben az újat keresni és segíte­ni, és nem robotszagú munkát végezni. A munka? Az kell, anélkül él sem tudják képzelni az éle­tüket Hogy miért? Hát — mert... a munka kell ahhoz, hogy jólessék a szórakozás, az eredménnyel végzett munka boldogságot jelent, és mert... szóval, a munka az kell, az természetes igény. Ügy érzem az akadozva érkező feleletek szünetében, hogy nem értik, Szidjuk őket: a mai fiatalok menekülnek a mezőgazdaságtól, romantikus elképzelések hajt­ják őket a városba; könnyű és könnyelmű életre vágynak; ha a helytállás szóba kerül, csak mosolyognak és legyintenek. És így tovább. A divatos „vá­dak” indulatoktól feszülten sor­jáznak egymás után, és a for­radalmi harcban megedzett idő­sebbek meghökkenve kapják fel a fejüket: mi lesz velünk, ha így megy tovább? Valóban ilyen lehangoló a kép? Ennyire céltalan és ki- úttalan a mai fiatalság, akik­nek „gondtalan életéért” any- nyit fáradoztunk? Vagy csak könnyelműen általánosítunk? Ok öten a hatvanból A kérdésekre választ kértem a Gyöngyösi Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum öt, most végző hallgatójától. Kezdetben rögtön megállapodtunk abban, hogy nem „szavalnak”, nem idéznek brosúrákat, hanem tel­jes őszinteséggel mondanák vé­leményt. Ügy érzem, ezt a já­tékszabályt becsülettel megtar­tották. Két órán keresztül vitatkoz­tunk, beszélgettünk. A vékony, mosolygós Kovács Mária, a komoly és elgondolkozó, meg- , fontolt. Tüdős Eszter, a hatá­rozott, gyors szavú Óry Sán- , dor, a filozofikus hajlamú, fel- nőttes Szabó Dániel, valamint a kamaszosan nyílt szívű Lies László ülték körül az asztalt. Mind az ötüknék közös jellem­vonása. hogy szeretik a kerté­szetet, a szőlőt, a borászatot , Szeretik azt a munkakört, ami­re készülteik. Máshol el sem * 1 tudnák képzelni az életüket. s ök öten így gondolkodnak, ] így éreznek, de még ötven tár- , eufcnak is azonos a véleményűk ( ez övékkel. Egyetlen olyan vég- . 70s hallgatója van az intézet- 1 nrfr, aki eredetileg más pályá- I ra készült Ez az arány eléggé ; meggyőző bizonyítéknak tű­nik. Ügy látszik, mégsem me- : nefcül „a fiatalság” a mező­gazdaságtól. ( Érettségizett paraszt | Hajlamosak vagyunk azt is ; feltételezni, hogy a mezőgazda- sági felsőfokú iskolára könnyű bejutni, ide szinite „fogják” a ■ hallgatókat És a valóság? Az öt fiatal közül nem egy kétszer : is felvételizett. Csak aztán si­került céljukat elérni Kovács c Mária nem titkolja: azért ment érettségi után a tsz-be dolgoz- 1 ni, hogy könnyebb legyen a felvétele. „Jó pontnak” tartotta a szövetkezetben végzet fizikai 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents