Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

OLYAN, AMILYEN...

nek nálunk, most már igazán lehet mindenkinek magához való esze, hogy okosan, ügyesen, vagy éppen öntudatosan beilleszkedjék a társadalmi rendbe.

Ha nem is fogalmazódik meg mindez és általában így, a lényeg azonban mégis az, hogy az emberek nevelése még mindig, vagy talán most sokkal inkább nem társadalmi, hanem „hivatali” iigy. A jellemzéseket elkészítik az illetékesek, akit illet, elolvashatja, sót vitáiba ’S szállhat vele' — teljességgel felesleges a társadalom papír nélküli véleményezése. Azok — mert ilyenek is akadnak azért szép számmal és szerencsére — akik mégis úgy gondolják, hogy a „hivatalos” jellemformálás még nem minden, nos, azok könnyen megkaphatják a népszerű közmondás aktuális változatát: „Söpörj a magad káderjellemzése előtt...” és hozzá a megtisztelő címet: „Izgága alak”.

Néha óhatatlan a visszapillantás, sőt nem is árt. Igaz, hogy nekünk az a szokásunk, hogy előre nézzünk, mit és hogyan kell csinálnunk, de közben nem árt magunk mögé tekintve abból is tanulni, amit elhagytunk. Mert például elhagytuk, vagy legalábbis soványabb tarisznyában vittük tovább azt a helyes és gazdag

kor a kollégiumokban, a műhelyekben egymást segítve, egymásért harcolva lázas és lelkes munkában alakult ki mindannak az alapja, amelyre a jelent, a jövőt építhetjük. A hang, amely e témáról szól, talán kissé élesebb, mint kellene, talán túlzás is akad egynémely következtetésben, hisz — és csak egyetlen példa — a szocialista brigád mozgalom nagyszerű kibontakozása, éppen ennék látszik ellentmondani.

Az ellentmondás mögött azonban mégis van és ott van az igazság: kissé megkényel- mesedtünk magunk iránt, egymás iránt. Kissé többre tartjuk az anyagi ösztönző erőt, mint az öntudat lényegesen jelentősebb ösztönző erejét, emiatt befelé fordultunk: a társadalomtól magunk felé, az üzem, a szövetkezet problémájától csak a magunk problémája felé. S ez a lényeg, ezt takarja az a bizonyos szójáték: „olyan, amilyen”.

Hát ne legyen, olyan, amilyen! Legyen olyanabb: iga- zabb, emberibb, tartalmasabb, műveltebb, öntudatosabb — s az sem baj végtére, sőt! ha anyagiakban is gazdagabb. Ehhez azonban törülni kellene a kifejezések kincsestárából ezt a talmi szópárt: olyan, amilyen.

Kitüntetettek

Tarnabodon egy év alatt 50 százalékkal nőtt a közős vagyon

Ritka eset, hogy egy terme- két megyei vezető meleg sza- lőszövetkezet ünnepi közgyűléNem kedélyes szójáték akar a cím lenni, nem az elipszilo- nok alliterációja, mint sokkal inkább egy érdekes és az utóbbi időben ismét elharapódzó társadalmi jelenség jelmondata. „Fogadjuk el olyannak, amilyen ..." „Milyen ember?” Olyan, amilyen..." A nagy társadalmi belenyugvás, embertársaink jeliemének és jellegének rezignált tudomásulvétele ez — látszólag.

És tapintat! Ugyancsak látszólag. Egyik bányaüzemünk kitűnő, de erényekben már kevésbé gazdag szakmunkásáról mindenki tudja, hogy „olyan, amilyen”, jellemének fogyatékosságait már valamiféle markánsságnak, hóbortjait egyenesen sajátos jellemvonásnak kiáltják ki, de jóformán senki sem akad, aki figyelmeztetné emberségének sok árnyalatú foltjaira.

Miért szólnának bele? Utóvégre tapintat is van a világon, és magánügy is ... Ha jól dolgozik, akkor, hogy „olyan, amilyen”, az aztán valóban a legszentebb magánügy. Az egyik bírósági tárgyaláson joggal merült fel, hogyan nem vették észre a vádlott munkatársai, merre, hová tart az útja „jópofa” és most a vádlottak padján vértelen arccal ülő társuknak?

Hogyan?

Észrevették. Egymás közt már szóbeszéd tárgya is volt, de annak szólni, aki a beszédtémát jelentette, a legnagyobb fokú tapintatlanság lett volna. A legnagyobb fokú „tapintatlanságot” években is kifejezve így a bíróság volt kénytelen elkövetni.

Természetesen a tapintat sem igaz érvelés itt. Nem erről, hanem sokkal inkább a kényelemszeretetről, a megalkuvásról, a vita kikerüléséről, és arról van szó, hogy minek szerezzen az ember haragost magának, amikor nem muszáj. Különben is a szocializmus építésének huszadik esztendejét járjuk, a dolgok végtére is töbtoé-kevésbé rendben menA VIII. egri zenei napokat megelőző zenei eseménysorozat vendégeiként a budapesti Ifjú Zenebarátok Klubjának ezer tagú küldöttsége érkezik június 7-én délelőtt Egerbe. Tíz órakor a népkerti szovjet katonaszobomál a helyőrségi zenekar, az úttörő- és KISZ- szervezetek delegációi köszöntik a vendégeket, majd a kertgyümölcsöket hozó nyugtalanságot, amelyben az egész társadalom, dolgozótársaink iránt érzett felelősségünk láza égett. Nem az ostoba túlzásokról, nem a mindenbe orrát beleütni akaró szimatolásról, és még kevésbé a gyanakvó bizalmatlanságról sírunk most viseza- kívánkozó könnyeket.

Elég volt, sok volt: egyszer volt, sajnos — volt!

De ha könnyeket nem Js, gondolatokat azért „hullajtha- tunk” azokért az időkért, amikor a társadalom leplezte le a háborús bűnösöket, a feketézőket, az újjáépítés lógósait, amimoziban felépített szabadtéri színpadon kerül sor az ezer gyerekénekes és hangszeres

versenyére.

Közreműködik Géczi Éva, az Állami Operaház szóló#tánco6a, frigyest György, az Állami Operaház tagja, valamint a budapesti I. István Gimnázium szimfonikus zenekara, Záborsz- ky József vezetésével.

Nem értem: egyetlen okos embert Ismer a világon, - saját magát ... és mégis unatkozik, ha egyedül van. •

Az utolsó csókban az

sén két megyei vezető, a megyei pártbizottság első titkára és a megyei tanács elnöke is megjelenjen.

A ritka alkalom Tarnabodon az volt, hogy az ünnepi közgyűlésen a szövetkezet magas kitüntetésekben részesült. Mint már arról bírt adtunk, az országos termelési versenyben a tizenharmadik

helyezésért megkapták a

kormány elismerő oklevelét, mint a megye legjobb szövetkezete a megyei párt-vb Lövei zászlaját, a me- Andrásné gyei tanács vb díszoklevelét, vándorserlegét a vele járó 15 ezer forintos pénzjutalommal érdemelték ki.

Az ünnepi közgyűlésen mind— Olyan édes, bársonyos a hangod, hogy örökké hallgatnám.

— Ne rikácsolj már,

meg lehet őrülni az állandó lej ety elésedtől.

Egy nyugodt pillanata nincs az embernek ,.. - Íme, egy házasság, három mondatban elmesélve.

f-ó)

vakkal méltatta a tamabodi szövetkezet eredményeit, a tagság szorgalmát, a jó vezetést. Felcsillantak a szemek, amikor a megyei tanács elnöke Lövei Simon és Kovács Gáspár szövetkezeti gazdáknak átadta a kormány .kitüntetését, a Munka Érdemrend bronz fokozatát. A Kiváló termelőszövetkezeti tag kitüntetést öten vették át.

Lövei Andrásné tsz-tag felszólalásakor szinte néma volt a terem. Az Idős szövetkezeti

Lövei Simon

asszony meghatódott hangon adott kéj>et a szövetkezeti mozgalom másfél évtizedes múltjáróL Beszélt a- kezdet nehéz gondjairól, a bajokról, a sok-solc meg nem értésről és a sikerekről is.

— Nem volt irodánk, selejt teheneket szedtünk össze, azokkal kezdtük a gazdálkodást — mondta Löveiné.

Hosszú volt az út idáig Tarnabodon — ezt mindenki tudja, de érzik azt is, hogy a nagyszerű eredmények forrása a szorgalom, az iparkodás.

De miért is kapták a tama- bőd lak magas kitüntetéseiket? A számok, amelyekkel válaszolni lehet, szárazak, de eleven, való élet rejlik mögöttük. Csak néhányat a legfőbbek közül: A múlt esztendőben a gazdaság ötven százalékkal növelte közös vagyonát az 1062. évhez képest. Jelenleg a szövetkezet tiszta, tehermentes vagyona kerek tízmillió.

Az egy szántóegységre eső termelési értékük egyetlen év alatt 45 százalékkal nőtt és jelenleg 3962 forint. A tagok részesedése, egy dolgozó tagot véve alapul, 1962-ben 18118

forint volt, míg 1963-ban 21 415 forintra növekedett A Munkaegység értéke legutóbb elérte a 64 forintot. Érdemes szólni a jószágnevelésről, az itt alkalmazott korszerű módszerekről is. Kitűnően alkalmazzák ebben a gazdaságban az itatásé« borjúnevelést és ezzel minden borjúnál 950 forintot takarítanak meg. A hízómarhák 18 hóKovács Gáspár

napos korukra elérik a 420 kilót, de a baromfielhullás is kiét százalék alatt maradt.

Ha röviden akarnánk kifejezni a tamabodi gazdaság eredményeit, talán Így kellene fogalmazni: modern, belterjes gazdálkodást folytatnak, a tagság szorgalmával, a helyes irányítással ez az út vezetett el a magas kitüntetésekig.

Sz .1.

Gyermekmuzsikusok Egerben

Gyurkó Géza

Ha a tükörbe nézel, biztos vagy benne, hogy önmagadat látod?

A szerelem önzés, szeretet önfeláldozás,

«

Ogy tud bírálni, hogy szavai nyomán a gombostűfej heggyé, s úgy tud elismerni, hogy a hegy gombostűvé válik ..

A szülök iránti adóssáf got a gyermek saját gyermekeinek törleszti le. Akik nem akarnak gyereket, hitelezési csalást követnek el....

„öregkorban még lehet a múltra visszatekintve alázatosan létezni. pe a létezés nem élet. Csak amikor ábrándok és szilárd tervek varrnak arról, hogyan kell ezután élni, mit kell ezután tenni a akkor válik életté.”

— Tízéves koromban Egerbe vittek tanulni, a ciszterciták gimnáziumába. Fehér skapulárék, tarka köntösök, egyszínű fekete reverendák... szerzetes barátok a katedrán, világi papok a Szent József intemátus falai között. Kérem, akár a nappal és az éjszaka, olyan volt együtt a kettő. A tasztereknél haladottabb, felvilágosult szellem uralkodott a gimnáziumban, kis túlzással mondhatnám, polgári liberalizmus; a világi papok in- ♦emátusában pedig klastromi feudalizmus. Tanult ember az én családomban egy sem volt. És jóformán meg sem születtem, már eldöntötték sorsomat. „E fiúból pap lesz..

(Fehérre meszelt, ma-gas homlokú ház. A hűvös szobában pasztellszínű antik bútorok; biedermeier; remek csendéletek, zsánerképek, pompás fejek, félaktok körben a falon. A sarokban, az ablak előtt, barna tölgyből hasított tömör, eqyibmbft — íróasztal; tilkörfényes lapján egymásra rakott újsánok. iolyóiratok; és hódító, finom almaillat.)

— A zirci apátságnál lettem cisz- fier novícius. Meg lehetett volna «zokni az ottani életet, hiszen mire sem volt gondia a leendő nap-tanárnak. esek naj-pnesnlrla kellett; saját szolgál a volt mindenkinek, Novícius mester cenzúráz*a levelünket, pőrére vetkőriették a gondot atot is. Meg lehetett volna szokni. Én nem szoktam meg. ,. Nem hittem, hogy isten sárból gyúrta az embert, s egyáltalában az istent levegőben lőoó valaminek éreztem, Égette n körömet a re- ygypnón TCóf bónpnie kf’-tnm utána naePS7ek+nm. Anámnf maid srátvetette a harag, anyám sírdoeált s mindig azt mon/t+a: ,,kizártad magad M Paradiesomkól!" ...

(Csönd. Halkan susog odakünn a

ház fölé hajolva egy gesztenye a váraszói estében.)

— Nem akartam többé hallani, sem arról, hogy pap legyék. Minden mást megpróbáltam. Elkerültem a Kolozsvár melletti Szucságra; ott apám nővérénél laktam s i mokoskodtam a községházán. Aztán Szu- cságot is otthagytam, hazajöttem szüléimhez, Váraszóra. A községházán dolgozgattam, kevés ideig, mert se tehetségem, se kedvam-érzókem nem volt a közigazgatáshoz. Apám közben meghalt,.. Akkor Pétervá- sárán magán tanítóskodtam egy módosabb családnál. Anyámnak volt négy hold földje, ebből szépen megélt.

(Szemüvegét igazítja. Kezét az asztalra teszi. Hosszú, karcsú ujjak. Sebész-kéz. Talán zongorista.)

— Kitört a második világháború, 1943-ban behívtak légvédelmi tüzérnek, Miskolcra. Karpaszományos honvéd lettem, a tartalékos tisztkén ző tanfolyamon azonban megbuktam. mert nem voltam elég katonás. Ráadásul nyilvánosan is megfedtek, amikor túl sötétnek írtam le egy kötelező dolgozatban az adott oolitikai helyzetet Nem Is csináltam fénves karriert. Egy csillag? örve- zető ,.. Mikor Diósgyőr felett a lövészárkok ásásához kihajtott parasztokat embereknek néztem állatok helyett, lapáttal a kezemben végkimerülésig futtattak. 1044-ben német- országi katonáskodás következett.

(„Harmincezer páncélos szentvitéz kört harcolt Jakab a Jordán partjain ., "

— Ötezren voltunk. Magyar kir. Németországi légvédelem. Bekerítettek bennünket, amerikai fogságba kerültem. Aztán a franciákhoz tettek

át Három hónapig szabad ég alatt... lassú éhhalál... vérhas ... könyörgés egy golyóért, hogy szakadjon vége minden szenvedésnek. Kórház, orvosok ... és egy idős apáca, aki élete minden percében arra vágyott, hogy egy papon segítsen istennek tetsző módon. Lelkemre beszélt, s az átélt rettenet, a borzalmas élmények után, mint hipnotizált médiumba, belém ivódott vallásos fanatizmusa; isteni csodának tulajdonítottam megmenekülésemet. S mikor 1946-ban hazakerültem, beiratkoztam az egri teológiára és négy év múltán pappá szenteltek.

(Gond, szomorúság árnyéka ül az arcára. A szájszögletéből, kesernyés vonás fut az álláig.)

— Papnövendék koromban tartóztatták le s börtönőzték be Mind- szenthyt. Én csak a papot láttam benne, isten szolgáját, akinek sorsa vértanúság és üldözés. Elvakított a hit. Mikor kuláklistiára tették felettesemet, egy idős lekipásztort, felháborodásomat beleszőttem prédikációmba. Erdőtelek, Borsodnádasdl lemezgyár-telep, Kisvárda, Török- szén tmiklós; ahová csak helyeztek, ahol csak szószékre engedtek, prédikáltam a rendszer ellen. Közben eltemettem anyámat is. A kis földjéért kapott pénzt pedig élosztogattam. Irgalmasság...

(Az arcon mind sötétebbek az árnyak.)

— ... Izgató prédikáció, viharos botránykeltés a hittanoktatás miatt Bélapátfalván, 1956, januárjában. Fizetés nélkül szabadságoltak. S egy napon váraszói lakásom előtt autó fékezett,., Azt hittem, ütnd-vemi fognak, az igazi mártíromságért testi

k~

szenvedést vállalhatok. Ujjal sem bántottak. Két év és 6 hónapi börtönbüntetést szabott ki rám a bíróság — izgatásért. Október 27-én' megnyíltak a börtönajtók. Nem fogtam fegyvert a rendszer eile, csak prédikáltam tovább a szószékről. Nevetséges, szinte beteges rögeszme hajtott áldozatot hozni az istenért, a vallásért, az egyházért, amelynek papja voltam. Mártirommániás... Nyírábrányba jött értem másodszor a kocsi, hogy a hátralévő büntetést letöltsem.

(Miért lehet ily esett az ember, ha istenhez bilincseli sorsa? Talán, mert komolyan vette a hitigazságokat, amelyeket a tudás már nem ellenőrizhet, s a tudomány nem bizonyít. A vérbe, agyba szublimálódott minden, amelyet az alapvető hittan testébe fecskendezett, elébe tárt: íme, ezek az igazságok•... hiendőkl”)

— A börtönben Gorkij összes munkáit elolvastam. Sokféle emberrel találkoztam, egyetemistákkal, tanárokkal, akik megtévedtek, elvesztették fejüket; de akik a börtönben is materialistáknak vallották magukat Vitatkoztak velem. Ésszel, érvekkel, tényekkel. S bármily fonák, ők vágtak rést belső száműzetésem falón. Mily fájdalmas volt lassanként rádöbbenni az elfecsérelt évekre, a rengeteg abszurditásra, az ámító hazugságokra, amelyek vakították az embert! S mily keserű volt a várakozás ... szabadulásra.

(Elhallgat, Kimérten, szelldebb ütemben folytatja.)

— Első utam Egerbe vezetett. A helynök úr kérdésekkel árasztott el. „Történt-e olyan testi, vagy lelki változás életedben, ami a papi pálya folytatására alkalmatlanná tenne?" Igen>, helynök úr. Nem hiszek!

(A házra bókoló gesztenye levelei

közölt a szél kacarász.)

— Nyírábrányból rengeteg holmit, télikabátot, fehérneműt, dunnát, párnát, élelmet gyűjtöttek össze, s küldtek utánam. Szekeret fogadtam, bevittem a helynök úrnak... Tessék, ez az egész a mártíriumság ajándéka. Isten papjának szól s,én nem vagyok isten papja!... És átadtam egy 4 darabból álló breviáriumot, egy misekönyvet és 3 reverendát. Köszöntem: jó napot! És eljöttem.

(Érdes, erős tenyerét fordítja felém.)

— Bányász vagyok Mizserfán. öt éve. Havonta keresek 1800 forintot, de volt már 2500 is. Mindennap négy órát kocsi kázom a falu meg a bánya között. Ember vagyok. Szabad mindenképpen. Nem bűnös lélek mint azok mondják, akik hittérítőnek jönnek vagy jönnének hozzám.

(Derű sugárzik szeméből.)

— Van munkám a hittérítők nélkül is elég. Beszélek, írok németül, oroszul is megtanultam. Fordítok. (Ciril- betűs cikkek hasábra szabdalt papírcsíkjai az íróasztalon.) Vasárnaponként orosz előkészítő tanfolyamot tartok az általános iskolásoknak. Mindig szép számmal eljönnek, 28— 30-an, Az idén februárban megválasztottak a község Hazafias Népfront-elnökévé. Gyűléseket tartok.

(Rekedten szól, kis hallgatás után.)

— A bányának erős emberek kellenek. Én nem vagyok az... Tanítani szeretnék. Latint, németet, oroszt, magyart — tudnék'. És logikát. Írtam már a megyei tanács művelődésügyi osztályának; a minisztériumból azt a választ küldték, ők az illetékesek ... Reverendát én már nem akarok ... Érti, ugye?

★

Magas, sovány termet. Intellektuális homlok. Kozányi György. 42 éves.

Csönd. A tekintetek beszélnek.

Halkan susog odakünn a ház fölé hajolva egy öreg gesztenye a váraszó» estében. Pataky Dezs#