Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

A termelékenység emelésének jelentősége az életszinvonal növelése és munkaerőhelyzetünk szempontjából Irta: ZIMAND1 MÁTYÁS C^eiedAkenifäjig^, é- . . . A bejárat mellett balra mutató nyíl, fö­lötte felirat: „Talált tárgyak.’’. A Fővárosi Villamosvasút Akácfa utcai igazgatósági épü­letével szemben levő, első pillantásra üzlet­nek tétsző helyiség aj­taján percenkint lép­nek be és ki. Befelé, rendszerint gondter­helt arccal, kifelé — legtöbb esetben — mo­solygós tekintettel. Ha egyszer eszébe jutna valakinek, hogy megalakítsa a feledé­keny emberek klubját, az itt megfordulók kö­rében kitűnő klubtago­kat toborozhatna. Mert, akik itt járnak, valamennyien feledé­keny emberek. Persze, ha rangsorolni lehetne őket. lenne közöttük egyszerű klubtag és vezetőségi tag is. Mert ugyebár, mégiscsak más eset, ha mondjuk valaki elveszített fél pár kesztyűjét keresi, s megint más az. ha a — gyerekágyat! Mert akad ilyen is és olyan is. Látogatásunk alkal­mával, idősebb, látha­tóan vidéki asszony áll a pult előtt, Kosár­rá után érdeklődik, amelyben csaknem ezer forint értékű, újonnan vásárolt áru volt. — Mikor vesztette el? — Tegnap, kérem... A lányoméknál alud­tam, ők mondták, hogy nézzem meg itt... Hátha... Rövid keresgélés, majd örömteli felkiál­tás: — Az volt az, az a barnás ... O. néni, Szolnok megyei asszony, a „Mi volt benne?” kérdésre habozás nélkül vála­szolja: — Egy ruha a lá­nyomnak, hét pár zok­ni a férjemnek, egy tavaszi kabát az uno­kámnak ... — Hol vásárolta ezeket? — A Corvinban... A kosárból sorra egymás után kerülnek elő a felsorolt holmik, s mindegyik mellett a Corvin számolőcédu- lája. Néhány soros ad­minisztrálás, s a meg­került kosarat magá­hoz ölelve hagyja el G.-néni a helyiséget. Máris új „ügyfél" érkezik. Csizmája, ml- kádó-kabátja, fekete kalapja messziről el­árulja, hogy ő is vidé­ki ember. A pénzét ke­resi. Ezerötszáz forin­tot. Válaszai bizonyta­lanok. Nent tudja. hol. nem tudja mikor hagy­ta el. Azért utána néz­nek, De nincs sehol. Aztán, a bácsi elbeszé­léséből világosan kide­rül, hogy tegnap együtt italozott a Keleti pá­lyaudvar környékén . alkalmi ismerőseivel. — Lehet, hogy meg­loptak? — kérdi döb­benten. Bizony, nagy annak a valószínűsége, ö is távozik. Letörten, szo­morúan. De nyilván egy. keserves tapaszta­lattal okosabban. — Nem is hlnnék mennyire feledékenyek az emberek — mondja egy kis szünetet fel­használva, Koppány Pál, a talált tárgyak osztályának vezetője. — Találtunk már vil­lamoson felejtett ke­rékpárt, egy csomag­ban 25 kilogrammnyi mirelit belsőséget, fe­héregereket, macskát, nem is szólva a tás­kákról, a libátokról, a fürdőruhákról... — 'És mit hagynak el leggyakrabban a vi­dékiek? — Leginkább újon­nan vásárolt áruikat, télen disznótoros kós­tolóval teli kosarakat, demizsonjaikat és szatyraikat. De akad exkluzív ügyfelünk is. Nem is olyan régen másfél zsák száraz ke­nyeret hoztak be hoz­zánk. Másnap már itt is volt érte gazdája. — Pénzt? — Azt is. Nem egy esetben, ha a legpará­nyibb nyom akad a pénz mellett, mi ma­gunk értesítjük tulaj­donosát, megkerült pénzéről. Nyílik az ajtó. Űj szállítmány érkezik. Az FVV egyenruháját vi­selő szállítómunkás egyik kezében egy fo­nott kosár, benne há­rom kacsa, az ember vállán pedig egy friss koszorú. Hm... Ennyire talán mégsem illik feledé­kenynek lenni! Z. F. '^PÜJStlGj 5 1964. május 31., vasárnap túlságosan igénybe a háztartá­sokból sem nőket, egyrészt szakképzettség hiányában, vagy gyenge fizikumuk miatt, más­részt nem tudunk elegendő bölcsődét és napközi otthont építeni a dolgozó nők gyerme­keinek. Ezért nincs más kiút, mint a hiányt jobb munkaszer­vezéssel pótolni. A megyében a munkaerőhiány főleg férfimun­kaerőknél jelentkezik, ezért az üzemek rendelkezésre álló munkaerőit át kell csoportosí­tani, illetve felül kell vizsgálni azokat a munkaköröket, ahol férfiak dolgoznak viszonylag könnyű munkakörben hogy helyüket nőkkel, illetve csök­kentett munkaképességűekkel tudjuk pótolni, hogy az így fel­szabadult teljes értékű férfi­munkaerőket felszabadíthassuk és más olyan munkaterületre irányítsuk, ahol munkaerő- hiány van. De szükséges az is, hogy bizonyos munkaterülete­ket, illetve munkahelyeket fel­szabadítsunk, javítsuk meg a munkaszervezést és fokozzuk a gépesítést. A termelékenység emelése tehát rendkívül fontos, amely­nek növelését a következő té­nyezők segítik elő. ffgj termelő munkát vég­BB zők ugyanannyi idő alatt több terméket ál­B1 lítsanak elő. Ennek alapvető feltétele a műszaki fejlesztés, a gyártás- technológia tökéletesítése, a munkaszervezés javítása, vesz. teségidők megszüntetése. Foko­zott gonddal ügyeljünk a gépe« üzemképes állapotára, a terme­lő berendezések, épületek kar­bantartására és nagyobb gon­dot fordítsunk az anyag taka­rékosságra. Fontos tényező a produktív létszám növelése, az inproduktiv létszám terhére. Ha javítjuk a termékek mi­nőségét, az megnöveli a terme­lési eszközök, illetve fogyasz­tási cikkek élettartamát, ami a társadalom számára lényeg- j munkamegtakarítást jelent. Ugyanis a termékek minőségé­nek javítása, a selejt csökken­tése tekintélyes értéket jelent. Pl. van olyan üzemünk, ahol a selejtkár évenként a tízmillió forintot is meghaladja. Ha fi­gyelembe vesszük a megyében levő üzemek összességének se- lej tikárát, ennek értékeként évenként több száz lakást épít­hetnénk. Fontos tényező a ter­melékenység növelésében az anyagi érdekeltségi elv helyes alkalmazása, a munka szerinti elosztás elvének érvényesítése, a dolgozóik műveltségi színvo­nala állandó emelésének, a munkához való viszony javítá­sának, a szocialista rnunkaver- senynek fokozása, amelyben igen nagy tartalékok vannak.. Üzemeink az elmúlt években jó eredményeket értek'el mind a termelés növelésében, mind a termelékenység emelésében. E zt azonban nem lehet még általánosítani, kü­lönösen vonatkozik ez az építőipari és az épi- tőanyagipari vállala­tokra, ahol még súlyos hibák vannak a munkaszervezésben, a gyártás, illetve építkezések átfutási ideje túl hosszúra nyúlnak. Ezekben az üzemek­ben, főleg az építőiparban la­za a munkafegyelem, nem ki­elégítő a közvetlen termelés irányítóinak tevékenysége, ami lelassítja az építkezések átfu­tási idejét és rontja a minősé­gét. Ezért ezeken a területeken meg kell javítani a munkaszer­vezést, a munkafegyelmet Meg kell értetni az üzemekben mind az alkalmazottakkal, mind 3 munkásokkal, ha korszerűen akarunk termelni, nemzetközi /agy világszínvonalra akarunk emelkedni, álckor a lehető leg­jobban kell a munkaidőt ki- lasználni. _________________ i gye lhető korszerű művelésnek, amely lehetővé teszi, hogy az itt termelt szén négyszer-ölször termelékenyebb, gazdaságosabb legyein a hagyományos művelé­si módoknál. Az említett példákból láthat­juk, hogy legjobb üzemeink­ben a termelékenység rohamo­san fejlődik. Ez napjainkban rendkívül fontos, mert ezen keresztül tudjuk az életszínvo­nalat emelni. Fontos ez azért is. mert gazdasági feladatainak növekedésével egyre jobban je­lentkezik a munkaerőhiány. Ez szakmunkásokban' és segéd­munkásokban egyaránt mutat­kozik. A munkaerőhiány egyre súlyosabb, amely néhány üze­münk tervteljesítését veszélyez­teti. Ez vonatkozik különösen az építő és építőanyagipari üzemekre, a közlekedésben a rakodásnál és az üzemek túl­nyomó részénél a belső anyag- mozgatásnál. A munkaerőhi­ányt jobban megérthetjük, ha a megye népességének alakulá­sát hasonlítjuk össze a régebbi évekkel. Pl. 1949-ben a megyé­ben a mezőgazdasági népesség 67 százalék volt, az ipari né­pesség pedig alig érte el a 17 százalékot. Ez ma már lényege­sen megváltozott. A mezőgaz­dasági népesség 67 százalékról 39 százalékra csökkent, az ipa­ri népesség pedig a régebbi 17 százalékról 31 százalékra emel­kedett. Ez az átrétegeződés je» lenleg is tart. ■ munkaerőhiány az el­múlt évben már súlyo­san jelentkezett az épí­tőiparban és a szállítá­soknál. A jelenleg igénybe vehető munkaerőlét­számot több tényező befolyó-, solja. A fiatalok 14, vagy 181 éves korukig tanulnak és figye­lembe kell venni a kiöregedet­tek, illetőleg a nyugdíjba me­nők szárhát. Ugyancsak meg­határozza a munkaerőhelyzetet a munkaerő nem szerinti én szakképzettség szerinti meg­oszlása. Kedvezőtlen munka­erőhelyzetünket károsan érinti az is, hogy a megyéből sokan elvándorolnak, a megye lakos­ságának a száma évről évre csökken. Az ipari üzemek munkaerőszükséglete gyorsab­ban nő, mint az- előző években munkába lépők száma. Eddig a szükségletet a mezőgazdaságból és részben a háztartásokból tudtuk biztosítani. A jövőben a mezőgazdaságból már ilyen mértékben munkaerőt nem vonhatunk ki. Nem vehetünk termelékenységben is, annak ellenére, hogy profiltisztítás miatt a gyártmányösszetétel­ben változást szenvedtek, amelyek főleg a munkaigé­nyesség felé tolódtak el. A mű­szaki fejlesztésben elért ered­mények azonban elősegítették néhány fontosabb termék elő­állításához szüksége munka­óra ráfordítás csökkentését. Pl. orvosi fecskendőknél 38—40 százalékkal, a porlasztóknál 40 —42 százalékkal csökkent a munkaóra-ráfordítás. Jelentős eredményt értünk el a tubus, a kerékpár—motorkerékpár lánc, a fémcsomagoló eszközök elő­állításának termelékenységé­ben is. Pl. 1960-hoz viszonyít­va a tubusgvártásban a terme­lést 218 százalékkal, a termelé­kenységet pedig 3 év alatt 210,9 százalékkal emelték. A gyártás gépesítése, a gyártás- technológia fejlesztése elősegí­tette, hogy pl. a tubusgyártás átfutási idejét 48 óráról 30 percre csökkentették. J elentős eredménynek tudható be az is, hogy az elmúlt évben szin­te hónapok alatt meg­honosítottuk a megyé­ben a félvezetők és vákuum­technikai gépeik gyártását is, amelynek rövid idő alatt mind a minősége, mind a termelé­kenysége lényegesen javuló tendenciát mutat. Jelentős eredményt értünk el* a lignit­bányászat termelékenységében is, ahol pl. 1959-ben az össz- üzemi teljesítmény — amely a bányászat termelékenységét fe­jezi ki — 1564 kilogramm volt műszakonként 1963-ban ez 2704 kilogrammra emelkedett műszakonként. Ennek legfonto­sabb tényezője az ecsédi kül­fejtés felfutása, amit bizonyít az, hogy amíg a külfejtés 1957- sen napi 127,7 vagon szenet ter­meit. addig 1963-ban ez az arány már 380 vagont jelentett, 1964. évben pedig már el fogja érni a napi 500 vagon terme­lést. Ez a fejlődés rendkívül ked­vező a gazdaságosságra is, ugyanis amíg a mélyművelés tonnánkénti önköltsége 226 fo­rint volt az elmúlt évben, ad­lig a külfejtésű szén termelése 107 forint volt. A külfejtés önköltsége tehát még az 50 szá- aalékát sem éri el a mélyműve­lésű szén termelésének. Ezért külfejtésű termelésün- íet tovább kell fejleszteni, amelyhez jók az adottságaink. Ez megfelel a világon megfi­ink paramétereit, hogy meg­közelítsük vagy elérjük a vi­lágszínvonalat. Ez fontos lé­pés ahhoz, hogy célul tűzhes­sük ki az iparilag fejlett kapi­talista országok termelési szintjének és ezzel életszínvo­nalának elérését, majd túlszár­nyalását. Ennek legfontosabb feltétele a termelékenység emelkedése. Termelékenységi színvona­lunk az utóbbi években elért jelentős eredmények ellenére még elmarad a fejlett ipari országoktól. Ez a tennivalókra figyelmeztet bennünket. A termelékenységben elfog­lalt helyünk néhány olyan kö­rülménnyel is összefügg, mint természeti adottságaink, mivel kedvezőtlen nyersanyaghely­zetünk. Ezt azonban részben pótolni tudjuk az üzemszerve­zéssel, korszerű gyártmány- és gyártástechnológia fejlesztésé­vel, azoknak a munkafolyama­toknak a gépesítésével, ame­lyek még meglehetősen sok kézi műveletet kötnek le. Ilyen pl. az üzemen belüli és kívüli anyagmozgatás és rakodás. Nagy tartalékaink vannak még a munkaidőkihsználás terén is. Sok még a meg nem szüntetett veszteségidő az üzemekben. Nem kielégítően folyik az üze­mek nagyobb részében a nor­mák karbantartása. Ha ezeket a tartalékokat feltárjuk, a nép­gazdaság fejlődését meggyor- ! síthatjuk, ami alapja az élet­színvonal emelésének. Ez azonban csak akkor vál­hat válóra, ha olcsón, korsze­rűen termelünk és termékeink : minőségben és korszerűségben ; megközelítik, vagy elérik a vi­lágszínvonalat. Ehhez adottsé- ' gaink megvannak, annak elle­nére, hogy megyénkben az j Ipar a cement- és cukorgyárak kivételével alig rendelkezik , tradícióval. Országosan is jelentős egyes ( ipari termékek részaránya. így . pl. lignit-termelésünknek mint­egy 50 százalékát, a nyers ben- tonit több mint 50 százalékát, a cukor 20 százalékát, a cement 1 15 százalékát termeljük az or- l szág össztermeléséből. i Sokat fejlődtek az utóbbi < években a megyénkben létre- • hozott új iparágak, pl. a gép- ‘ ipari vállalatok, amelyek a ré- * gebbi években szinte rendsze- : résén mélyen elmaradtak ter- 1 vük teljesítésében1. Ugyanakkor a II. ötéves terv elejéitől a leg- . nagyobb fejlődést érték el, mind a termelés növelésében, * mind a gazdaságosságban és a ] dúlt a termelékenység és az életszínvonal növekedési ütem- különbségében. Nyolc éve azonban pártunk gazdaságpoli­tikája töretlenül, kitérőktől mentesen érvényesül. Ez külö­nösen a II. ötéves terv kezde­tétől mutatkozik meg. A terv előirányzata szerint ipari ter­melésünknek évenként átlago­san 8 százalékkal keltett nő­nie. Ezzel szemben 1961-ben 11 százalékkal, 1962-ben 9 szá­zalékkal, 1963-ban pedig 7 szá­zalékkal nőtt. Iparunk mint­egy ötszörösét termeli az 1938 évi ipari termelésnek. Az utób­bi években eredményeket ér­tünk el a munka termelékeny­ségének emelésében, amely elő­segítette azt, hogy a termelés növelését 1960-hoz viszonyítva már kétharmadrészt a terme­lékenységi hányadból biztosí­tottuk és csak mintegy egyiiar- madát létszámemelésből. A termelékenység emelkedé­se kedvezően alakult a megye üzemeiben is, különösen a II. 5 éves terv első éveiben. A me­gyében 1961-ben az ipari ter­melés 14,5 százalékkal emelke­dett, a munka termelékenysé- ; ge pedig 11,3 százalékkal. Ez ' azt jelenti, hogy üzemeinkben a termelés növelését 79,6 szá- : zalékban a termelékenységből fedeztük és csak 20,4 százaié- j kát létszámemelésből. Ez az < arány, illetve a termelékeny- i ségi hányad a következő év­ben tovább nőtt és a termelés növelését már 100 százalékban a termelékenység emeléséből értük el Ezt nagymértékben elősegítette az 1961-ben végre­hajtott normarendezés, az üzemszervezés színvonalának javítása és a műszaki fejlesz­tésben tett hatásos intézkedé­sek. a termelékenység ilyen fokú tartós emelkedé­sét nyilvánvalóan me­gyei szinten, különösen üzemi szinten nem le­het megkövetelni, mert azüze- 1 mek nagy részében a gyárt­mányösszetételben lényeges ■ változások következtek be, így termékeik jelentős részben i az anyagigényességről a mun­kaigényesség javára tolódtak el. Ez pedig átmenetileg a ter­melékenység csökkenésével jár. Minden üzemben gondosan mérni kell a termelékenységet és mindent el kell követni a - termelékenység maximális . nö- ; velésére. Korszerűsítsük tér- i mékeinket, fokozzuk a gazda- í ságosságot, javítsuk terméke- i M a már ismert dolog, hogy a szocializmus építésében és az annak teljes felépítéséért fo­lyó harcban a leglé­nyegesebb feladat a munka ter­melékenységének emelése, amelynek nagy jelentősége van a termelés növelése és a gaz­daságosság fokozása szem­pontjából. Pártunk VIII. kong­resszusa feladatúi tűzte, hogy a termelés növelését kétharmad- részt a termelékenység emelé­séből és egy harm adrészt lét­számemelésből kell biztosítani, hogy ezzel növelni tudjuk a dolgozók életszínvonalát. Az életszínvonal emelését a termelés növelésével, ezt pedig a termelékenységi hányad fo­kozásával kell biztosítani, mert az életszínvonal emelését tár­sadalmi méretekben csak így lehet biztosítani. Termelésnö­velést lehet létszámemeléssel is elérni, de ez csak azoknak a családoknak az életszínvonalát emeli, ahol a családon belül a keresők száma nő. Erre a lehe­tőségeink egyre csökkennek, mert a munkaerő hiány mind a szakképzett munkaerőkben, mind a nehéz fizikai munkán egyre jobban Jelentkezik. Ezért az életszínvonal emelésének legdöntőbb alapja a termelé­kenység emelése. Ugyanis, amikor az egy főre jutó terme­lés nő, ezzel párhuzamosan nő az egy főre jutó nemzeti jöve­delem is. Az életszínvonal emelésének, • munkatermelékenység nőve- , lése alapvető feltétele. Ezt el­érhetjük új, nagy termelékeny- Bégú üzemek építésével, a , meglevő elavult üzemek kor- , ■ZerűsíbésévéL, a szakképzett- ] ség növelésével, a magasabb színvonalú munkaszervezéssel és a munkaidő teljes kihaszná­lásával Ez utóbbiakból üze- 1 metnkben még nagy tartalékok i.lltialf rendelkezésünkre. PL ezt úgy tudjuk hatékonyabban feltárni, ha fokozzuk az anya­gi érdekeltséget. Ennek bevált ] formája a teljesítménybér- : rendszer feltételeinek biztosi- ; tása és a teljesítménybér-rend- , szer kiterjesztése. Ugyanis a ; dolgozók teljesítményednek nö- ! védésévé! nő a kereset is, ez | pedig a termelékenység eme­lésére ösztönző hatással van. : A termelékenység növekedé- < sével nem arányosan emelked- 1 nek az átlagbérek, mert a tér- 1 melékenységnek gyorsabb i ütemben kell emelkednie, mini * az átlagbéreknek. Amikor a munkatermelékenység nő, bi­zonyos időegység alatt több terméket állítunk elő, emelke­dik a társadalom rendelkezé­sére álló termékek mennyisé­ge, amelyek növelik a nemzeti jövedelmet. Ezt azonban nem lehet mind fogyasztásra felosz­tani, hanem csak egy részét, meri a többi részéből kell pó­tolni az elkopott termelő - be­rendezéseket és ezenkívül a termelőkapacitást tovább kell bővíteni, illetve a nemzeti jö­vedelem egy részét felhalmo­zásra kell fordítani. E lőször és minél nagyobb mértékben növelni kell az egy főre jutó termelést, (a termelé­kenységet.) így csökken az önköltség, a nemzeti jövede­lemből több jut beruházásra és béremelésekre. A termelékeny­ségnek tehát mindig meg kell előznie a bérek emelését. Ha ez nem így lenne, akkor csök­kenteni kellene a felhalmozás arányát, ennek pedig huzamo­sabb ideig tartó csökkenése a termelés bővülésének lelassu­lásához vezetne. Ezzel felél­nénk az életszínvonal emelésé­nek vagy még a jelenlegi meg­tartásának la az alapját, mert nem volna rá fedezet. Népgazdaságunk fejlődésé­& az elmúlt évtizedben a ülönbözőbb helyzet elöfor-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents