Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-27 / 122. szám

RENDES ES „RENDES” EMBEREK Oldódnak a gondok — Melasz az öntödében — Két emberen múlik? Azt a címet is adhattam vol­na ennek az írásnak, hogy-em­bereik az öntödében. Mert még­iscsak rajtuk múlik minden: a tervek teljesítése, a selejt csökkentése, a jó munkához szükséges nyugodt légkör kiala­kítása, és mert az igazgatótó! kezdve a „legszürkébb” mun­kásig mindenkiről szó esik. Az emberék pedig sokfélék. A gyöngyösi Vas- és Fémipa­ri Vállalathoz megyünk látoga­tóba. Furcsa öntudat A főbejáraton kerékpárt tol ki egy középkorú férfi. Nehe­zen lépked, a kerékpár is billeg a kezében. Nem fáradtság te­szi bizonytalanná mozdulatait, hiszen nemrég érkezett mű- szakkezdésre, azaz: egészen mást akart. — Adjon nékem szabadságot a mai napra, igazgató elvtárs! — Miért? — Hát... tegnap családi ün­nep volt nálunk. Aztán ... ki kellene pihennem magamat. Az igazgató furcsa tekintet­tel méregeti az imbolygó em­bert. Arra gondol, hogy B. J. valóban jó munkás. Csapoló. Tízkor munkába kellene állma. Nehéz pótolni egy munkást ezen a helyen, a kemencénél. De ilyen állapotban nem dol­gozhat. A szesz: mámora még mindig erősen igénybe veszi minden erejét B. J.-nek. A csa­polás adja a legtöbb baleseti veszélyt különben is. Szabadság nincs, a mai nap igazolatlan mulasztásnak szá­mit, közli a kérelmezővel az igazgató. — Így bánnak velem? — emelkedik a hangja B. J.-nek. — Rendes, öntudatos munkás vagyok én! Sajnos, akad még rajta kívül ö<t—'hat hasonló, gyenge akara­tú férfi a vállalatnál. A Petőt brigád nemrég zárta ki egyik tagját, akivel már mindent megpróbáltak, de nem tudtán jó útra téríteni. Fizetésének te­kintélyes részét az italboltban hagyja. Hiába sírt a felesége, hiába kérték, figyelmeztették, szidták a társai. Pedig jó mun­kás. Mégis azon gondolkoznak, hogy fegyelmileg elbocsátják. A másik oldal Az öntőcsarnok, akárhogy nézzük is, nem mutat derűs képet. A vaspor rárakódik a sárgára festett falakra, és a megfeketedett öntőhomok ko­romszínűre változtatta a földet. A csarnok előtt nagy halóim ócskavasat kerülünk meg, s máris ott állunk a két kemenc e előtt, amelyek közül csak az egyikben izzik az olvadó vas., a másikat javítják. Naponta száz—százhúsz mázsa nyers öntvényt csapolnak egy kemen­céből. Havonta 17—18 vagi/n öntvény kerül ki innen. Szép teljesítmény. Éves tervük har­mincmillió forint. Az is meglepő, hogy egyszer­re többszáz féle formába öntik a vörösen izzó vasat, a legki­sebb termékük húsz deka, a legnagyobb nyolc mázsa súlyú. Az előbb már említettem a Petőíi-brigádot. Kívülük még a November 7-brigád indult versenybe a szocialista cím el­nyeréséért. A Május 1-brigád már megkapta a jelvényt. A formázok brigádjai harmúic munkást fognak öss-ze. Rajtuk kívül 5—6 „maszek” tag van még. Senkit sem erőltetnek, hogy kérje a felvételét a bri­gádba. Egy-két embert pedig a brigádok nem látnak szívesen a soraikban.. Majd, ha megvál­toznak. •Általában nincs hiba az em­berekkel, a tervvel sem. Van itt akarat. Igaz, az első negy ed­éves tervüknél néhány száza­lékos adósságot csináltak, de ezt az építkezés okozta. Maguk alakították át a forgácsoló rész­leget kétszintes csarnokká. En­nél a munkánál pedig kevesebb forintot lehet elszámolni, mint az öntésnél. De a csarnokra nagy szükség volt, az adósságot pedig majd behozzák. Tavalyi gondok Elnéztem a formázok mun­káját. Pethes István a szivaty- tyúház öntését készíti elő. A sablonba beledöngöli a homo­kot, aztán középre beilleszti a magot, majd a fedőkeretet töl­A kenyér mostohái Piszkon sütödék' csikk a kény erben, késedelmes szállítás. csikorog a betevő falai A CIPRUSI SZÍNHÁZBAN Mikor törleszti tartozását a gyöngyösi Xll~es akna? A babérok — ha nem frissí­tik újabb sikerekkel — idővel elhervadnak. Így van ez a munkaversennyel is. Ha nem bízzuk meg újabb feladatokkal a brigádokat, akkor lassan ki­alszik a verseny parazsa. A múlt évben volt egyre többre lendítő erő a gyöngyösi XII-es akna versenymoagalmá- ban, amelyet az élüzem cím is bizonyít. De ezzel párhuzamo­san azt is leszögezhetjük, hogy a régi eredményeket a jelen­nek kell realizálnia. És éppen itt a hiba! Bajok vannak a cersenymozgalom körül, még­pedig a szervezésben és az irá­nyításban. Egyesekben talán felvetőd­het olyan gondolat, hogy a ver­seny valamiféle tömegekből fakadó spontán folyamat, amelynek végeredményét csu­pán ' összegezni kell. És itt a tévedési Mert ez munka, és nagyon is céltudatos szervező tevékenységnek kell azt meg­előzni®. Több esetben elhangzottak olyan kijelentések, hogy jó a XII-es akna verseny-nyilvános­sága. A dekoráció körül nincs is hiba. De a vállalások mögöt­ti lényeg, a termelés már nem nyújt valami vigasztaló képet: Ebben az évben a néhány na­pos fellángolástól eltekintve, még nem volt tervteljesítés. Mulasztást követnénk el, ha nem említenénk meg azt Is, hogy három esetben tört elő váratlanul tűz a déli szénme­zőben. Így az oltással kapcso­latos munkálatok, az új mun­kahelyekre való vándorlás te­kintélyes időt raboltak el a termeléstől. De amikor biztosít­va vannak a műszaki feltéte­lek. a fejtések, a létszám, ak­kor miért nincs foiyzmatQS napi teljesítés? Ezzel kapcsolatban Idézném Méral Károly üzemvezető- helyettesinek a legutóbbi bri­gádvezetői értekezleten elhang­zott szavait: — A fejtéseken minimálisra csökkent a teljesítmény és sajnos, ez a munkatempó „mozgalommá” vált. Kivételt csupán a 62-es pajzsfront ké­pez. De a felügyelet sem hajt­ja végre a termelés emelkedé­sét célzó utasításokat. Jelenleg, is ez okozza a 04-es front rossz állapotát. Hallgassuk meg Királyházi Tibor fatelepvezetőt is. — Belenyugvás és elégedett­ség vett erőt rajtunk. Felülete­sen dolgoztunk és ... ez alól én sem vagyok kivétel. — Mi úgy dolgosaink, ahogy a felügyelet irányít bennünket, — mondja, az üzem munkásigárdájának a vé­leményét B. Kovács István, F 4-65 brigádvezető. — Erélye­sebben be kellene tartani a ki­adott utasítások végrehajtását, és mindenkitől megkövetelni a teljesítményt. Az illetékesek mondották te­hát ki az - alapigazságokat. Mert volt már tűz máskor is a gyöngyösi XII-es aknánál, amely közel 1000 vagon os tar­tozást vont maga után. De ezt néhány hónap alatt emlékké tette a vájárok és műszakiak összehangolt, munkája. Ugyan­ez a kollektíva harcolta ki már négy esetben a büszke élüzem címet is. A jelenlegi hullámvölgy oka tehát az elbizakodottság, vala­mint a megszokott lendület, illetve a munkaverseny hiánya. Ezt pedig megfelelő kerék­vágásba lendíteni csupán admi­nisztratív módszerekkel nem lehet. Gondos, aprólékos mun­kát kíván ez, mégpedig lent a bányában, a munkahelyeken. Űj főmérnököt kapott a XII- es akna, Mehczel Sándor sze­mélyében. Űj beosztásában rö­videdet töltött, még. És bár-- mennyire jó szakember is, há­rom hét alatt képtelen csodá­kat művelni. Az utóbbi napokban történ­tek már intézkedések a jelen­leg fennálló hibák elhárítására. A főaknászok beállításával új­ra gazdát kaptak az egye® har­madok, a brigádok pedig gyű­léseken beszállók meg a bajok felszámolásának a módjait, illetve az új szakasz' tenni­valóit. Sok vagon szénnel tartozik -.águnknak n gyöngyö­si XII-es akna. De reméljük, hogy a pillanatnyi zavar csu­pán átmeneti. Laczik János — Engem itt senki sem akar komolyan venni! (Gerő Sándor rajza) A pénz beszél... Egykori, dicstelen véget ért aranylábú gyerekünk mondá az időben az ő tanítvá­nyainak: — Kis pénz, kis foci ... A mondat hovato­vább klasszikussá vált és egyesek el­kezdték az élet egyéb területeire is alkal­mazni. Ilyenkor az aranylábú gyerek aranyszájából ki­buggyant bölcsesség módosul és mondják az emberek szerte­szét: — Kis pénz, kis építkezés, kis pénz, kis filmművészet — és így tovább. Nálunk kezdetben vala az az Idő, ami­kor hirdettük, hogy Nyugaton a pénz az isten, a pénz a cél és mindennek a rúgója. Mi abban az időben főként a dicsőségért dolgoztunk. Akkori­ban nálunk a munka valóban becsület és dicsőség dolga volt, aztán kezdték egyre jobban meg is fizetni. És ahogy több lett a fizetség, egyre ke­vesebbet beszéltünk a dicsőségről, mond­ván, hogy oklevélért nem adnák hűtőszek­rényt. Ezért ma rúár többet ér egy hitelle­vél, mint száz okle­vél. Annalc idején ha a dolgozókat fokozoti- tabb munka elvégzé­sére akarták buzdíta­ni, akkor összehívtak egy röpgyűlést és megígérték, hogy a többletmunka sike­res elvégzése esetén kapunk egy vándor­zászlót. Manapság, ha valahol nagyon rosszul megy a mun-' ka, kapunk egy kis rendkívüli prémiu­mot, hogy kedvünk legyen dolgozni. Régebben, ha a dol­gozó 300 százalékot teljesített, közölték a képét a lapok. Ha ma 10Ó százalékot teljesít és nem kap egy kis rendkívüli jutalmat, meg van sértve. An­nak idején többször hallottam X. kartár» lelkes előadását a ka­pitalizmus pénzhajhá- szásának lelek mér­gező voltáról. X. karfára a fenti elő-, adásokat ma is el- dörgi, de csak akkor, ha a TIT kifizet ér­tül: egy százast. Ré­gebben ahhoz, hogy az ember lakást kap­hasson, jól kellett dolgoznia, családot kellett alapítania. Ma elegendő ha leszúr az OTP-mek néhány tíz­ezer forintot. Azelőtt a lakáskiutalásnál megnézték családi körülményeimet, munkához való viszo­nyomat és még szám­talan dolgot. Ma az OTP-nél már nem kád ereznek ... Valószínű ezért van az, hogy manapság egyre többen gyűjte­nek pénzt és egyre kevesebben érdeme­ket. Erre mozgósít a propaganda is. Régen azt közölték a plaká­tok, hogy a jövő, az építés záloga az . én jobb munkám. Ma ar­ra figyelmeztetnek, hogy boldog öregko­romat a takarékbe­tétkönyv biztosítja. Régen azt mondták, hogy ha több földi jóhoz akarok jutni, újítsak, ésszerűsítsek. Ma ugyanazért már csak lottóznom és te­tőznöm kell. Régen azt mondták, hogy gyermekeim jövőjé­nek biztosításáért dolgozzak, termeljek többet. Ma azt mond­ják, hogy kössek életbiztosítást. mert ebben az esetben ha­lálom után szeretett gyermekeim húszezer forintot kapnak, hogy nagyobb legyen a boldogság. Hát így kerül az­tán mindennek a kö­zéppontjába a pénz és a kapitalista ízű pénzhaj h ászás szo­cialista viszonyok kö­zött. Persze, ma is mondják, hogy dol­gozzam jobban és többet, de plakátja, neonja, műsoros ma­tinéja mégsem a munkaversenynek .és az újítómozgalom­nak, hanem az autó­nyeremény-betét- könyvnek van. Az is igaz, hogy az esetek többségében a pénzt munkával, a több pénzt több munkával szerzik. De hogy egye­sek azt a sok pénzt honnan veszik, az megfej thetetlen. Eme szerény kis el- ménckedés eme meg­engedhetetlen szellem ellen lázadozik, ezért az ügy fontosságára való tekintettél ké­rem, hogy részemre némileg megemelt honoráriumot kiutal­ni szíveskedjenek ... Ősz Ferenc r~ ««»WjKi S’ ■<?* 19(1.4. május 27., szerda raktárban sok esetben a föl­dön, ponyvára helyezve tárol­ják a kenyeret s az egymásra halmozott kenyér összelapul, deformálódik. Igen sokszor nyitott teherautón, ponyvára ömlesztve viszik a falvakba a kenyeret, amelyeket belep a por s az emberek foga alatt csikorog a mindennapi betevő falat. Parádfürdőn is csak alt­kor javították meg a kenyér- szállító kocsit, amikor az egyik alkalommal menetközben ki­nyílt az ajtaja ás a kenyeret szétszórták az úton. Ezenkívül még előfordul, hogy a feketére égett, öt centisre összenyomott kenyereket is otthagyják az üzletekben, mondván: próbál­ják azt is eladni. Az ellenőrzé­sek alkalmával a tamaleleszi 1-es számú boltban s az isten- mezeji 7-es számú boltban mi­nőségileg el nem fogadható ke­nyeret találtak s ahogy a ke­reskedők elmondták, a helyzet­re jellemző, hogy ha a kenyér súlya megvan, akkor az sület- len, ha jól megsütik, akkor vi­szont nincs meg az előírt súly. Mindezel: alapján azt hiheti az ember, hogy ilyen súlyos li­bák feltárása után a népi ellen­őrzési bizottság ez ügyben meg­hirdetett tárgyalására már a hibák kijavítását célzó intézke­dési tervvel érkeztek meg a sütőüzemek megbízottai. De a.d ezt hiszi, mélységesen téved. A sütőipart senki sem képvi­selte ezen a tárgyaláson. Marad tehát minden a régi- ■ ben? Kovács Endre tervásárán a kenyeret készítik. De nem sokkal kedvezőbb a helyzet a parádfürdői sütödé­ben sem, ahol a kenyér minő­sége ellen is sok kifogás érke­zik. A fogyasztók panaszoljak hogy a kenyér sokszor .idag.'n tárgyat, varrótűt, csavárt, cigy- rettavéget, fogvájót, és a jó íz­lés által meg nem engedett — s emiatt föl sem sorolható — anyagokat tartalmaz. Egyáltalán nem ideálisak azok a körülmények sem. ahogy itt a mindennapi kenyér készül. A vizsgálat alatt pé’- dául előfordult, hogy a túlke- lesztett kenyértészta a földre csörgött és onnan kis lapát' ál visszarakták a kelesztűedény- be. A raktárhelyiség és az üzem falai itt is piszkosak, füs­tösek, nincs szúnyogháló s az erjedő tésztára berepülnek a bogarak. A rovarok, rágcsálók ellen itt is macskával „véde­keznek”, a kifliket az öltözőben tárolják... S akinek még ennyi sem elég, hogy meggyőződjön a környékbeli lakosok jogos fel­háborodásáról, annak ajánljuk, tanulmányozza tovább a hosz- szú oldalakon felsorolt észrevé­teleket, amelyekre a népi ellen­őrök hívták fel a sütöde dol­gozóinak és a felettes szervek­nek figyelmét A pétervásári járásban ké­szített kenyereknek nemcsaj: addig mostoha a sorsa, amíg készítik, de a raktározásnál, szállításnál is újabb veszélyek fenyegetik... a vásárlók egész­ségét. A pétervásári túlzsúfolt — Ügy érezzük, megtűrt mos­tohaként bánnak a pékek a ke­nyérrel a mi vidékünkön — panaszkodtak a pétervásári já­rás lakosai s ennek nyomán a népi ellenőrzési bizottság ala­pos vizsgálatot végzett, hogy kiderítse, mennyiben felelnek meg a valóságnak a lakosság panaszai, milyen környezetben, miként és milyen minőségben készül a kenyér a járás két sü­tödéjében. A tapasztalatok elszomorító­ak voltak. A pétervásári sütőüzemben nem találták megfelelőnek a tisztaságot, a falak piszkosak, a kövezetét például a dagasztóhe- lyiségekben hetenként csak egy­szer mosták fel. A népi ellenőrök jelentése szerint az öltöző és a mosdó tisztasága kritikán aluli. Ugyan­azzal a kefével egyengetik a lisztet, mint amivel tisztítják, a hajukat, ruhájukat, és sepnx fel a hulladékot a padlóról. .,A kiflikészítő gép is rendkívül piszkos és avas szagú volt az ellenőrzések alkalmával, a ke­mencétől piszkos kézzel mentek a dolgozók a tészta adagolását végezni... A kenyerek mosá­sához két tejeskannában tárol­tak vizet és a kannák oldalán és belül is a tejmaradék igen vastag volt... Az udvari kút nincs rendesen lezárva, a víz színén szemét úszkál és a sze­méttároló alig van három mé­terre a kúttól. Eső alkalmával befolyhat a szennyezett víz a kútba, amelynek ibakteoroló- giai vizsgálatát nemigen végez­ték mostanában s könnyen meglehet, hogy a víz már fer­tőzött ... Idézzük a vizsgálat­ról készített jegyzőkönyvek so­rait, amelyekben hosszan ecse­telik azokat a lehetetlen körül­ményeket, amelyek között Pé­— Vagy ő, vagy én. Azóta tudok nyugodtan dolgozni, amióta Lénárt Sándor nincs a vállalatnál. Mindig keresztül­húzta az utasításaimat. A há­tam mögött olyan megjegyzé­seket tett, hogy „köpök rá”. Régi viszálykodás ez közöt­tünk, és nem lehet rajta segí­teni. Többször megpróbáltuk. Személy szerint nem harag­szom Lénárt Sándorra, de mint munkatárs ... Nem aka­rom, hogy meghurcolják mi­atta a nevemet. Veres Albin művezető sza­vai ezek. Indulatét érthető okok váltották ki. A vállalat érdeke mégis azt kívánja, hogy rendezzék a két ember kap­csolatát, ha Lénárt Sándorra szükség van. Ha kell, a .járási pártbizottság szóljon közbe. Senki sem akarja Veres Al­bin nevét meghurcolni. Két kommunistáról van szó. És nyugodtan említhetjük velük kapcsolatban a pártfegyelmet is. Személyes ellentéteken nem múlhat a vállalat munkája. Egy tény: a forgácsoló üzemrész problémáit rendezni kell. Íme: ilyenek az emberek az öntödében. Csak kevesen van­nak közöttük „rendes” embe­rek, a döntő többség valóban rendes ember, akik a jobb munkára törekszenek, akik a vállalat érdekeivel törődnek, és ezért nyitott szemmel figye­lik egymást is. Hogy milyen eredménnyel, bebizonyította az elmúlt év: sokat léptek előre. Persze, az élet mindig újabb kérdőjeleket „produkál”. De hát a gyöngyösi vasasok ke­mény fából faragott emberek. G. Molnár Ferenc ti ki és egymásra illeszti a két sablont. Harminc kilókat emli­get egyszerre. Darabban is ilyen mennyiséget kell egy m i- szakban elkészíteni az ön té­hez. A kívülálló számára alig kép­zelhető el, hogyan lehet selej­tes egy ilyen öntés. Persze, leg­többször nem a formán múlik, hanem az alattomos buborékon vagy egy darabka salakon. Tavaly sok gondot okozott a formázóhomok előkészítője, amit „recept” szerint kell ei készíteni. Hadd jegyezzük meg: még melasz is kell hozzá. Most már működik a pincében a ho­mokmalom, amit Csikós József irányít nagy hozzáértéssel. Több mint tíz éve tölti be a „homokmolnár” tisztségét a vállalatnál. Tavaly még bizonytalan volt a vállalat jövője. Emiatt meg­rendelésük is alig volt egy év­ve! -ezelőtt. Ez a kérdés is ren­deződött. Az elmúlt évben bel­ső feszültségek is zaklatták az embereket. A vezetés és a munkások összhangja körű sokszor kavargott vihar. — Nem száz százalékkal, ha­nem ezerrel jobb a helyzet most már — mondja Pethes József párttitkár, de Gulyás János szb-titkár. is így véle­kedik. A munkások mindennap lát­ják az igazgatót a műhelyek­ben, mindennap érdeklődik az igazgató a munkahelyeken, s ha szükséges, ott helyben be­szélik meg a teendőket. — És a bírálat, önbírálat? A munkások mondták, azzal sincs már baj. Megmondhat­ják a véleményüket, nem ha­ragszik meg érte az igazgató. — Nem vertem én vissza a bírálatot soha — jegyzi meg Kapaló Sándor igazgató. — De hát nekem is van vélemé­nyem. Tény, hogy nyugalom van a vállalatnál. Azaz... A két „dudás" Aa emberek mondták, ma is állandó beszédtéma: nem fért meg egymással a műszaki ve­zető Veres Albin és a forgá­csoló üzemrész volt művezető­je, Lénárt Sándor. Az utóbbi nem bírta tovább az ellenté­tet. Elment máshová, A forgá­csoló üzemrész tervteljesítése, munkafegyelme, bérgazdálko­dása azóta is döcög. Ezt mond­ja az igazgató, a párttitkár és az szb-iiitkár is. Tanácskozá­sokon, taggyűléseken foglal­koztak az üggyel. Lénárt Sán­dor már visszajönne, a válla­lat érdeke is ezt a megoldást kívánná, de Veres Albin mű­szaki vezető hajthatatlan.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents