Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-27 / 122. szám

I

tiál fii á a lm re a

vvvwwwww

Csárdáskirálynő

Bemutató a Qárdonyi Géza Színházban

A Gárdonyi Géza Színház bemutatta Kálmán Imre Csárdáskirálynő című, háromíelvu- násos nagyoperettjét.

Az innen-onnaft öl évtizedes operett — 1915-ben került színre Becsben elós/or — az első világháború nyomasztó, fojtogató . levegője ellenére, évek alatt bejárta az egész világot. Ma nálunk ez a Kálmán-ope- rett reneszánszát éli és a színházi meteorológia szerint most is évekig marad műsoron.

Az egri színház a darabban rejlő lehetőségeket érezve, és a közönség igényének is eleget téve, választotta évadzáró bemutatónak a Csárdáskirály- nőt. A színház számítása reális a tekintetben, hogy a Kál- mán-zene hódít ma is. Frisse- sége, tüzes ritmusa, szenvedélyessége megpezsdíti a közönség szívét, az andalító Kál- mán-dallamok hatására tapsra lendülnek a tenyerek, újrázást kívánnak a hallgatók és joggal. Így és ezért siker .ez a bemutató.

Az operett azonban nemcsak zene: cselekmény is, jókedély, tánc, érzelmek és szenvedélyek szédítő keveréke, a humor petárdáinak sorozatos robbanása, amitől a színpad világa sajátos varázslattá válik. A kulisszák közötti levegő árammal telik meg és ettől kapja a néző azt az illúziót, amire visszaemlékezve, még napok múltán is dúdolni kezdi az ismerős dál- lamokat.

Ezt a maradéktalan illúziót nem kapta meg az egri közönség a bemutatón. Bár akadtak forró pillanatok: a szerelmes sanzonéit átéléssel és művészi fokon énekelt, Miska, az agyafúrt orfeum-fópincér természetes ésszel, nevettetően járt túl kékvérű vendégei, gazdái eszén. A táncok is sikerrel élesztgettók-varázsolták a színpadi deszkákon a régi mulatók kánkános, fülledt világát, a főhercegi estély fényét. Az egész előadás azonban nem adta, nem adhatta a teljes színházi élményt. Ha ugyanis az operettben — ahol a szerelem a fő téma, a cselekmény vörös fonala — nem hihető a szerelem, mert a főhős nem tudja elhitetni a szerelmes férfit, akkor hiába minden: a jókedély színtelenné válik, az itt-ott fellobbanó lendület lecsendesedik, a képek-jelenetek nem forrnak egységes egésszé. Mintha a tükröt leejtve, keresnénk a darabkákon az ép és egész képet, amelyre kíváncsiak voltunk, amikor a tükröt kezünkbe vettük.

Pedig a színház nagy becsalakítását Csapó János nyújtotta. Az orfeumi pincér bizslmaskodó-szemtelen figuráját markánsan, az egyszerű embernek az arisztokrata hatalmasokkal - szemben mutatott kétes- értékű alázatosságával rajzolta rokonszenvessé.

Garay József felszarvazott hercege, Pálffy György Tábornoka, Fekete Alajos én Jkehinek Rudolf párbajsegéde, valamint Kovács Sándor közjegyzője érdemei említést az együttesből.

Somoss Zsuzsa táncai a tenyérnyi színpadon is hangulatot keltettek; különösen az első felvonás indítása mondható dramaturgiailag is sikerült kompozíciónak.

Greguss Ildikó jelmezei és az Erkel-díjas Forral Gábor díszletei művészi értékűek voltak.

Somoss István vezényelte a rendező ez al- csaknem kamaralétszámú ze- sarkantyúzta nekart. Az együttes így is alkalmat szolgáltatott volna a színházi élmény megszületéséhez, mert jól szólaltatta meg Kálmán Imre muzsikáját.

Farkas András

vággyal állította csatasorba jó leit erőit. A társulat vezető színészeit epizódszerepekre osztotta be, emelni az előadás értékét.

Ez az elgondolás nem vált be teljesen, mert a drámai hősök vértezete. nehézkesnek bizonyult az operett könnyedebb, Kedélyesebb, mosolyra és olykor naiv baklövésekre épülő világában. így eshetett, hogy többen csak dolgoztak a színpadon az alakítás és alkotás helyett.

Sík Ferenc rendezői munkájára rányomta bélyegét bizonyos fokig a szereposztás. Mintha „biztonsági játékra” törekedett volna. Az első felvonás elején úgy indít ugyan, mintha a darab lehetőségei és adottságai szerint merészen kívánná használni a szatíra görbe tükrét. Ez a szándék hamar elhalványodik, s mire a játék végére érünk, tudomásul kell vennünk, hogy a tehetséges fiatal kálómmal nem meg képzeletét,

Szilvia sanzonettet, az úri Magyarország e rokonszenves félvilági, mégis tiszta csalogányát Lehoczky Éva játszottaénekelte. Alakításában, az általa megszólaltatott dallamok- ben gyönyörködtünk, fel-fel- villanó humorát is észrevettük. Énekszámait jogsai ismételtette meg a közönség.

Edvin herceg szerepében Bencze Lászlót láttuk. A fiatal énekes még nem érett annyira, hogy egy-egy darabban a cselekmény pillére legyen. Edvin je se nem szerelmes, se nem főúri.

Huszár László játszotta Bénit. Az utóbbi időben — drámai szerepei mellett — felfigyeltünk jó vígjátéki alakításaira is; most azonban nem sikerült feladatát maradéktalanul megoldania; Bonija nem az a könnyelmű grófi svihák, akinek lennie kellene, önfeledtebben és lendületesebben szöktek ezt á figurát játszani.

Fontos Magda megfelelő partnerek híján nem mókázhatta azt a jókedélyű Stázit, akinek megeievenítésére őt egyénisége, sajátos humora predesztinálja.

A két vendég, Márffy Vera és Gárdonyi László megbízhatóan látta el feladatát Cecília, illetve Kerekes Ferkó szerepében.

Dariday Róbert idegenül és feszélyezetten mozgott a főhercegi uniformisban, pofaszakállal.

Az előadás legkiegyensúlyozottabb és művészileg is kiérHAT ÉVSZÁZAD NYOMÁN

Restaurálják a váraszói román kori templomot

Történt az Űr 1332. esztendejében, hogy kőművesmesterek érkeztek az Eger városából, s a dombon, hogy isten dicsőségét messzire hirdesse, hozzákezdenék egy templomkápolna építéséhez... Történt, hogy 1964-ben szakemberek érkeztek ide, a csendes, lankás Váraszóba, s hozzákezdtek az évszázadok óta romló, késői korok által toldozott román kori templom feltárásához és restaurálásához.

A több mint hat évszázad alaposan megviselte ezt az értékes és a maga nemében szinte egyedülálló műemléket, amelyet most 300 ezerforintos beruházással, alapos előtanulmányozás után, a megfelelő tervek és szakemberek irányítása alapján állítanak helyre. Nemcsak a templom, de a község, Váraszó is bátran büszkélkedhet nem kurtább múltjával, mint Eger. Már 1280—90 között találkozunk nevével korabeli oklevélben s a templomról is az első adat az 1330-ás évek derekáról való. S még egy érdekes adat: már az 1746-os Canonica visitaci jegyzőkönyve szerint pusztulásnak indult a templom, jólm

Előzetes tájékoztató az 1964. évi Pécsi Nyári Szabadegyetemről

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei Szervezete 1964-ben a július 17-től július 30-ig terjedő időben rendért meg a már hagyományossá vált, az elmúlt években nagy sókért aratott nyári szabadegyetemét

A hallgatók a Tanárképző Főiskola festői környezetű, az elmúlt évben épült modem, lifttel ellátott kollégiumában nyernek turistaszerű (négyágyas) elhelyezést és ellátást.

Egyetemi és főiskolai tanárok, valamint a legjobb szakemberek előadásai ismertetik gazdag szemléltetéssel Pécs és Baranya földrajzát, történetét természeti világát, irodalmát zenei, művészeti és tudományos életét, a kultúra és technika nagyszerű helyi alkotásait. Egész napos autóbusakiránda- lásakan megismerik a megye nagy jelentőségű történelmi emlékeit: Szigetvárt Siklós várát, Mohácsot (a most folyó csatatéri ásatásokat), Pécsvára- dot és a Mecsek vadregényes tájait, az abaligeti cseppkőbarlangot. a harkányi és sikondai gyógyfürdőt, Komló szocialista várost, a Boly! Állami Gazdaságot.

Szakszerű vezetés mellett megismerkednek a 2000 éves Pécs hires műemlékeivel, a Mecsek felejthetetlen szépségű kirándulóhelyeiveL A város múzeumai, könyvtárai, strandfürdői, mozijai, stb. az egyéni szórakozásnak is minden magasrendű lehetőségét megadják.

A szabadegyetemre iskolai végzettségre való tekintet nélkül bárki jelentkezhet, aki üdülőidejét az ország ezen a történelmi emlékeikben és tájképi szépségeikben gazdag vidékén, művelődve és szórakozva óhajtja eltölteni.

A mérsékelt részvételi díj 1100 forint. Ez magában foglalja nemcsak a szállás és ellátás, hanem az előadások, kirándulások, városnézések költségeit is.

Érdeklődőknek felvilágosítást és részletes tájékoztatót küld a szabadegyetem titkársága: Pécs, Sallai út 42. Telefon: 14—44. Jelentkezni lehet. írásban, vagy személyesen 1964. július 1-ig.

TIT Pécsi Nyári Szabadegyetem titkársága

lehet- később javításokat vé- lyik az egri múzeum irányítá- geztek rajta. sával, Majoros András építésA kis román kori templom, vezető hozzáértő keze nyomán, belső falain fellelhető freskói- A tervele szerint ez évaugusz- val, a helyreállítás utáni har- tusára eredeti formájában áll monikus architektúrájával je- majd a román kori templom, les értéke lesz Heves megye, a régészek hozzáértését, né- de az egész ország román kori pürík múlt iránti megbecsülő — nem sok — emlékeinek. tiszteletét dicsérve.

A munka gyors ütemben fo- (gyurkö)

Kígyóméreg elU

Világszerte évente több minit ötmillió embert mamák mega mérges kígyók, és csaknem ötvenezren meg is halnak a kígyómarás következtében. Kígyómarás elleni szérum ugyanis csak ritkán van kéznél, alkalmazása sem egyszerű, a kígyók mérge pedig általában igen gyorsan hat. A trópusi vidékek eme átkos veszedelmének leküzdésére világszerte mind nagyobb gondot fordítanak. Kutatnak, kísérleteznek, hogy alkalmas ellenszert találjanak a kígyóméreg ellen. A eambridge-i egyetem állattani intézetében néhány tudós mostanában azzal próbálkozik,

n védő pirulák

hogy pirulák alakjában készítsen ellenmérget a kígyómarás ellen. Pirulát ugyanis mindenki könnyen hordhat magával, s' ha szükség ■fran rá, egyszerűen lenyeld, nincs szükség injekcióra, és az ellenméreg idejében kifejtheti hatását. Ily módon el lehet kerülni azokat a kellemetlen mellékhatásokat is, amelyek néha a kígyómarás elleni szérum befecskendezésével járnak. Ha a kedvező eredménnyel kecsegtető kísérletek a gyakorlatban is beválnak, sok ezer embert lehet majd megmenteni évente a szörnyű haláltól.

'fáét-ff ^

FORDÍTOTT

Brazíliai úti jegyzetek

9.

Ismét szétválik a két bárka. Tiszteletből még mindegyik kürtői egyet, aztán- a halászok eltűnnek Manaus felé, mi pedig tovább pöfögünk az erdők irányába. Lemegyek a kabinba, Ribeirohoz. Fegyvereivel foglalatoskodik. Alapos gonddal vizsgálja a Winchestereket. Három ismétlő puska fekszik előtte az asztalon, mindegyikre egy-egy erős fényű fcikusziám- pát szerel.

— Miféle szokás, hogy a halért nem fogadnak, el pénzt?

— Ezen a környéken egy-két. hal nem számit. Az Amazonas bőkezű édesanyja a környék la4 XiPmAG

1964. május 27., szerda

kóinak. Szinte kérés nélkül adja gazdag ajándékát. Alig kell megdolgozni érte. A halászok legtöbbször bőséges zsákmány- nyál térhetnek haza.

A hatalmas folyamiban kétezer halfajta él: a delfinek, és arapeimák néha a kétszáz-két- saázötven kilót is elérik. A sokfajta hal közül a legveszedelmesebbek a piranhák, ezek ugyan nem nagy halak, de tömegesen lesik áldozataikat, és ha melegvérű élőlényre bukkannak a folyóban, pillanatok alatt szétmarcangolják.

— Az Amazonas mellett rengeteg szarvasmarhát tenyésztenek — meséli Ribeiro. — A pásztorok, amikor a vágóhídra hajtják őket, vagy éppen legeiét változtatnak, kénytelenéit átúsztatni a folyón. Persze ez nem egyszerű dolog. Maguknak is lóháton az állatok után kell

menniük a vízbe. Ha a piranhák felfedezik a csordát, bizony kevés állat éri el a partot. Ügy járnák túl az eszükön a pásztorok, hogy kiválasztanak egy-két áldozatot, természetesen a leggirhesebbek közük Ezeket árral szemben- behajtják a vízbe, persze távolabb, mint ahol a csordát akarják átterelni. Az áldozatok még a folyó közepéig sem jutnák, amikor már véres lesz körülöttük a víz és úgy fodrozódik az ezernyi piranha nyüzsgésétől, mintha forma. Ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy a csordát áthajtsák, mert a halak figyelmét teljesen leköti a két áldozat szétmarcangolása. Amíg azokkal nem végeznek, nem keresnek újabb rágcsálnivalót

A gépház környékéről kellemes illatok szivárognak felénk. Készül az ínycsiklandozó roston sült hal. Eltérünk a folyam egyik mellékágába. A villanylámpákat eloltják, majd később a motort is kikapcsolják. Ügy ringunk a vízen, mint egy hatalmas farönk, teljesen kiszolgáltatva a hullámok kénye-ked- vénék.

— Figyeljen jól! Nemsokára jelentkeznék „barátaink” — figyelméztet Getulio, akinek társaságában a hajó orrából kémleljük a vizet

— Én nem látok semmit.

— Ne türelmetlenkedjen. Ezen a környéken rengeteg a kajmán.

— Csak nem önként jelentkeznek és felkínálják magukat?

— Csupán akkor merészkednek elő a víz mélyéből, ha teljes nyugalmat észlelnék. A legkisebb zörejre ismét a alá merülnék, akkor pedig fuccs az egész vadászatnák.

Mi is suttogva beszélgetünk.

Bár Getulio erre nem hívta fél a figyelmemet, de őt utánozom. Valóban, nem kell sokáig várni. Itt is, amott is apró íöszforeszkáló pontok tűnnék fel ,a víz színén.

— Induljunk — ragad karon Getulio.

Néhány pillanat múlva már a kenuban ülünk. A bennszülöttek nagy óvatossággal eveznek. Inkább érezni, mint hallani, amint méregetik evező lapátaikat a vízben. A kenu orrában Getulio hasal vállához szorított puskával Én mögötte ülök, oldalra figyelek, ugyancsak Winchesterrel a kezemben, Az egyik csillogó szempár már alig néhány méterre van csak tőlünk. Getulio felkattantja a fókuszt. Az erős fény a szempárba lövell. Hatalmas dörrenés rázkódtatja meg a levegőt Mire rájövök, hegy nekem is lőni kellene, az előbb még csillogó víztükör ismét élsötétedik.

— Mi az, elaludt? — élceiő- dik Getulio.

— Nem, csak eltaámészkodtam.

— Szép kis vadász maga.

— Majd belejövök.

— Hurkokat elő — fordul Getulio a szomszédos kenuban ülő bennszülöttekhez. — Világítsatok az előbbi helyre.

A dörrenés után hajónk is közelebb úszott. A kapitány felkapcsolja a reflektort. Vé- gigpásztózza a vizet. A fénycsóvában egyszer csak feltűnik a víz tetején himbálódzó, kimúlt kajmán. Repül a hurok, aztán megfeszül a nyakán. A kenuk a hajóhoz sik- lanak.

— Ravasz állat ez a dög. Gyakran előfordul, hogy a vadászok, amikor már azt hiszik, végeztek vele, pórul járnak. Nem árt az elővigyázatosság.

Visszatérünk a fedélzetre. Terített asztal vár bennünket. Miközben megvacsorázunk, hajónk újból elindul, még mélyebbre hatolva a rengetegbe.

— Húsz kilométerre újból kezdjük a vadászatot) — mondja vendéglátóm. — Ott talán nem rémülték meg a kajmánok a dörrenéstől.

— Látja, milyen jó, hogy én nem lőttem? Akkor biztos negyven kilométert kellene még utazni.

— De akkor egy kajmánnal több lenne a taton.

— Vagy valamelyik fán egy ággal kevesebb.

ÉGŐ ERDŐ KÖZEPÉN

És mégis ég a mato...

Nem hiszem, amikor először hallom. Most saját szememmel látom! Füstölög, felhőhöz hasonló gomolyagokat pöfékel a kék ég felé. Alattunk a tűzgyü- rű — közepén hipermodern város. Város, amelynek naptárairól az 1960-as évek lapjait sza- kítgatják, mégsem ezekben az években éL Város a jövőből! A Caravell tiszteletkört ír le. A szó szoros értelmében tiszteletkört. Ries Pagaborto da Costa, a gép kapitánya, távirászának közreműködésével most kér engedélyt.

— Hello, Föld... Hello, Föld... Itt a PB 483 ipszilon ... Itt a PB 483 ipszilon ... Külföldiek vannak a fedélzeten. Az egyik riporter szeretne fényképezni ... Kérek engedélyt két tiszteletikörre.

— Engedélyezem!

Lenn kavarog a vörös por. A brazíliai vörös. Az új főváros

egyik jellemzője, amelyről a leleményes és cinikus paulis- ták már szövetet is neveztek el. Kavarog a vörös por és körben ég a mato, ez a hatalmas és áttörhetetlen zöld vadon. Ég, ég, ég! Elől ülök a kapitány mellett a pilótafülkében. A Caravell sípol, a műszerfalon ugrálnak a mutatók. A laikus semmit sem ért az egészből. A kapitány azonban otthonosan tájékozódik. Az automata pilótát már rég kikapcsolta. Botkormány a kezében. A távirász, a navigátor pillanatonként papírlapot tart elébe titokzatos jelekkel. Ő méltóságteljesen bólint és elraktároz mindent a fejében.

Alattunk hatalmas szitakötőként terül el a város. Néhány évvel ezelőtt megdöntötte Rio de Janeiro egyeduralmát, a százhuszonöt éves> privilégiumot, amely valamennyi ország fővárosát megilleti. Hát még ha az ország olyan' hagyománytisztelő, mint Brazília. Rio a csodálatos, Rio a szép. Rio az egyedülálló, Rio az izgalmas, kénytelen volt meghátrálni az új kor követelményei élői. Felépült az ország geometriai középpontján az új főváros — Brasilia.

Körben ég az erdő!

Ez jelképes ugyan, de fáklyaként világítja be az országot. Mutatja az utat, amelyen haladni kell ennék a kialakulóban lévő nemzetnek, hogy ne csak földrajzilag, a népesség szempontjából legyen világhatalom. Ehhez pedig az szükséges, hogy a monokulturális ország fejlett iparral, erős me* zőgazdasággal rendelkező ál* Iámmá váljék.

(FolytatjukJ