Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

✓

£G/S7eß^Grammé®6£7é$

EGYÜTT VÉGEZTEK huszopnyalehan; 6 jelesen ért, Perkátay csali elégségesre. Sohasem tanult rendesen; mindig másutt járt az esze. Hatodikban már a városszél kocs- piáiban kásaált, végzősökkel, s a kisvárosban ragadt ős jogászokkal. 0 meg csali ijtt, Ült a könyvei mellett, rendszeresen éjfélig. „Nem olyanok az idők — mondogatta —, nem 1&- hét a fiatalságnak korhelykedni!” Ezt anyjától hallotta így. szegény, öreg anyjától aki §zinte a szájától von tg meg a betevőt, 1 hogy őt taníttathassa.

„Nem olyan időket élünk... Vasszoyga- lom kell!*' Hányszor, de hányszor kellett ezt elmondja magának a későbbi esztendők során! Az egyetemre még ösztöndíjjal vették fel, de a következő tanévben — a huszonkilencről harmincra fordidóban — megvonták a támogatásit, bár vizsgáit az első év végén jelesre rakta le. Gazdasági válság, szanálás, bélista — erről beszólt) mindenki. Istenem, „nem olyanok a? idők!”,,.

A m ásod évet végi gkopl alfa. napjában egyszer evett, szalonnán és kenyéren élt. Harmadévben végre munkát kapott a mentőknél; havi negyven pengője volt, s kis, simlé- deres. fekete sapkáia. „Mantőorvos'’. Milyen boldog volt vele. Istenem! A gondiai magma-» rgdtak ugyan, de legalább a eipőlét megtal- paltathatta, ha el vásott; nem kellett még arra is anyjától kunyeráhü.

Perkátayt) ezekben az években is gyakran látta, hisz évfolyamtársak voltak. 6 fokozódó tossz érzéssel tapasztalta, hogy a másik ide la hozta magával a szerencséjét Szolnokról. Most sem tanult különösebb szorgalommal; ahogy a báli évad megkezdődött, mindegyre olvasni lehetett nevét a báli meghívókon. Egyszer a fényképét is látta, egy színházi lapban. Frakkja szabását külön is megdicsérte a riporter.

ö csak egyetlen alkalommal volt a Medikus-bálom, a harmadév derekán, kölcsön szmokingban; tizenöt pengőért bérelte a Teichert és Piától. De nem érezte jól magát, a szupécsárdás után haza ia ment, Perkátay épp akkor kérte fel az egyik miniszter leányát. A düh elszwrftotta a torkát, a ruhatárba sietett, és kérte a kabátját.

Egyszer, a negyedik év végén, egy vizagn- esoportba kerültek Elbert professzornál, o teljes hat hónapot fektetett a bakteriológiába, s tökéletes nyugalommal ült le a prof elé. (Perkátay ideges volt, látta rajta.) Megkapta az első kérdést; csupán lapalji, apróbetűs jegyzet foglalkozott vele a tankönyvben. Elbert néha ilyesmit is kérdezett, ha rossz kedvében volt. Az izgalomtól összehúzódott a gyomra, s valamit hebegett, de nyomban tudta, hogy ostobaságot mond. (Az isten verje meg. pedig mennyit kínlódott azzal az átkozott bakteriológiávalV) A prof a fejét rázta, s ment a kérdéssel tovább, a többi jelöltet is ezzel gyötörte. Végre Perkátayhoz ért. „No, o se! Most ő se!” — mondta magában, de tévedett Perkátay tudott felélni. „No istenem —- vigasztalta ekkor magát —, vak tyúk is talál szemet" E vizsga emléke aztán évekig gyötörte. Érthetetlen volt és megalázó; 6 folyvást tanul, s elégségesekkel csúszik át_ — Perkátay meg bele-beleszagol néha a könyvekbe, két bál közt, s mindig jelest kap. Nem, nincs igazság!

AZTÁN LEDIPLOMÁZTAK, s 5 állást keresett. Három teljes esztendő ezzel ment el. Közben beiárt az egyik kórházba, a bel- os ztál von megtűrték, mint extermlstát Perkátay a diploma után — hja. neki nem halt meg az apja! — egy évet külföldön töltött, ».tanulmányúton”, mint az öreg Perkátavné mesélte otthon az anyjának. Párizsban? Berlinben ? Erre már nem is emlékszik. Amikor hazaiött, odakerült ő is a kórházba, mindiárt Segéd orvosnak. Akkor még valamennyire megvoltak egymással. Perkátav nem dolgozott éppen rosszul, meg kell adni. és nem éreztette a különbséget a mapa seffédorvossá- ga és az ő extemista vol+a közt. De nem sokáig tartott az együttműködésük. A Kettes Belklinikán váratlanul megürült eev tanárse- gédség; Perkátaynak énn akkor lélent meg eev dolgozata a toxiikációs «záiadékszűkület- ről. és Elbert, odavette maeákoz ..Na.ey te- ftetcépe — volt akkor az általános vóle- ménv rótn Nagy tehetség ... Nohisz! Mikor alig ianult!

d) akkor mindiárt gyorsan megnálvázta Perkátay megürült segédorvosi helyét, de a várooháráról elébe toltak valami nrotokcíost, állítólag a7 ptfvsv filne.lgármesfor unokaöcssét. Nyétt eeveh s dolgozott tovább.

Esztendő múltán Felsőszegven hirdettek körorvosi állásra pályázatot. Akkor még javában udvarolt. Grétinek: mpsnálvázta az állást. Megkapta — összeházasodtak, és már utaz+ak is.

Tizenkét éve ment el Felsőszegen, aszpi- rirs-ropd-’ái-oi re"--- okkal, gve1 mekágyas asszonyokkal. Hát lehetett volna így komolyat'!”'fotiöd-*? Ördögöt! Aztán végre bekerült ide. Mezőszegre. Harmincezer lakosú Járási székhely. Gimnázium, tanárok, kórház,

patikusok, kollégák, híróság, bírák, Egyszóval Város, mégis. Hsak éppen pe volna kélsziu- hús? kilométerré Pásttól 1

Perkátövről azóta csak a lapokban olvas. Negyvenhatban, hogy egészségügyi államtitkárságra jelölték. Negyvennyolcban, Hogy fölfÜHViiy tanár lett, Ötvenben tanszékvezető, mert. állítólag felfedezett valami nyamvadt vírustfjrzset. Az eset kÖFŰl még a külföldi szaksajtó js nagy zenebonát csapott. Na, istenem... (Hezzgg, ha neki vntna rá ideje és megfelelő laborétól iuma!...l Ötvenegyben jött a Hoéénthttlíj.. QtVWljái'omban: a tudomá- nyok doktora, ötvenhatban; levelező tag ... Hatvanban akadémikus. És közben külföldi utak, kongresszusok, külföldi kitüntetések. Ötvennégy óta Varsóban is akadémiai tiszteleti tag, és díszdoktor a Humboldt Egyetemen.

A SZEME HOMÁLYOSUL el néha, a szíve vadakbul ver, elszorul a melle, levegőt alig kap, ha egy-egy képét meglátja a lapokban. Vagy a rádió bemondja este, a hazai hírek közt: „Perkátay Imre Kossuth-díjas akadémikusunk ma délben, nagyobb tudományos küldöttség, élén Belgiumba utazott...” Nagy Isten, már megint?! És soha, soha nem jut eszébe, hogy megeresszen neki egy képeslapot...? Hát miért ültek egymás mellett nyolc évig az iskolapadban?!

ÉS ő? <5 ... Negyvenhatban, amikor végre haza vergődött a katonaságtól, alig akarták igazolni, a házacskája miatt, amit összeku- porgatott Felsőszegem. Ördög bele, muszáj volt, ha egyszer nem adtak szolgálati lakást! Negyvennyolcban jött Gréti betegsége, aztán Palika agyhártyagyulladása. (Amaz? Kossuth> BAR ANTI FERENC:

• •

Ör eg ap ám

Kalapos volt szegény öreg. Naponta [négy-öt kalappal lendített a sorsán,

>s — ha adni-venni falvak összegyűltek »

! átülte őket nagy vásári polyván.

Néhány kalap -?•*;« lányát féyjhezacjta- ; Sok-artk kalap — § cserép került a hasra- , 3 amikor már fedett fnyel járt a környék: »qregapám a lét nyűgét lerázta.

Csöndes szerszámait hidegre tette,

! hanyattfeküdt és ránccal körbesáneoH ; azemébe húzta utolsó kalapjátMeghajt Csak addig élt, amíg muszáj volt. HAHÓI GÁWR:

Krónika

E karban, míg gyerekből férfi lettem.

egesz földrészek alatt zubogott egyféle szabadság bővize,

> ha Kunyáhan baiia-habwimei I tömtek el a forrása szálát,

•Kongóban űjm kibuggyant;

; és testvéreim, sárgák, feketék ,s félénk mulattok és rézbőrőek ■ milliói vérén vettek jogot ; — megalázván a megaláztatást r- , bosszú helyett az egyenlő boldogulásraÉs lenge áram-ernyőt leveledzve

[ szálldostak az űrben bölcs gyümölcsök,

1 fém-ananászai a nagy földi nyárnak ! röpültek % holdba, az égbe I e korban, míg gyerekből férfi lettem.

És pöfeteg füstgombák függtek a légben,

[ bejárták, szürke kalózok, a tiszta remény

magasát:

[ és megsűrűdött az egymásba kulcsolt

,emberkezek hálója alattuk >e korban, míg gyerekből férfi lettem.

S e korban, míg gyerekből férfi lettem

az én nemzetem felocsúdva talmi különbsége magános bódulatából, különb egység osztályosa lett, méltó a tisztességre, hogy a mindeu- népek-világa hombárába hordjon szüretjo legjavából; jó, szelíd szerszámokat, szép szót s boldog zenét

LADÁNYI MIHÁLY:

SOÖS gOLTÁN:

ÖRÖM

díjas tanszékvezető ...) ötvenháromban rúgta össze a patkót Csebi Vargával, azzal a mo- kányberci tanápstitkárral. Fegyelmi, fél fizetés, dadogás a megyénél... Gréti újabb betegsége: nem bírja az izgalmakat. (Tudományok doktora...) Hatvanban gyulladt ki a konyha, és szaladt árokba a vadonatúj Moszkvicssal, amire öt évig kuporg attak a pénzt. (Kossuth-díjas akadémikusunk a Harvard Egyetem meghívására az Egyesült Államokba utazott.)

Hát csoda, csoda, hogy ha csak a nevét hallotta is, reszketés fogta él? Egy szót, egyetlen jó szót várt volna tőle — s nem kapta meg. Talán maga sem tudta, de gyűlölte ezt az embert.

;. , S ékkor vetette a sors Mezőszegre Perkátayt. Ezúttal valami arab osvosküldött- séget kalauzolt, libanoni vagy szíriai bakteriológusokat. A vadonatúj fogadóba szálltak, s onnét jártak át naponta a szintúgy új' közegészség ügyi állomásra.

Perkátay a harmadik napon lett rosszul Reggel hányingerrel ébredt, s tizenegy felé harminckilenc fölé szökött a láza. Déltájban hozták be a kórházba; akkor mar heves has- táji fájdalmai voltak, és néha félrebeszélt. Alighogy behozták, nyomban megvizsgálta. Éppen a konzíliumot akarta összehívni — bár gyanította, hogy csupán egyszerű gyomormérgezés az egész, — amikor Pest kereste, telefonon. Az Akadémia titkársága: nagyon vigyázzon Perkátayra! Még ki sem hűlt a kagyló a keze melegétől, újabb hívás: az egyetem. Dékáni hivatal: maga a dékán. Nagyon vigyázzon Perkátayra! Szükség esetén telefont kér, és maga is nyomban lejön konzíliumra.

Szinte öklendezett a dühtől. Az ENSZ-től nem keresik? Vagy a Böke-vilagtanäcstöl'’ Vagy a Marsról, hogy vigyázzon Perkátayra? Juszt ae? És azért se! ö orvos; tisztességgel ellátja minden betegét, erre esküt tett De

Tikkadt falusi utcán vonultok kettesével,

hármasával.

Száz méterre szobám alatt megálltok.

Hallom a robbantást a vágatokban.

Hallom, hogy zubog a föld vére az aortákból

a rakodónál.

Hallom, amint felkopogtok a családnak '> a lucskos sötétből a szeleket rebbentő

ragyogásba,

érzem a sáros verejték ízét a számban, mint ti a sör izének emlékét a vasárnapi danolás ízével elvegyülve.

Keresek valamit bennetek, ami talán nincs is

ott

Semmit se számít.

A puszta létezés költőibb minden látomásnál.

A puszta létezés nagyszerűségét érzem

minden ízemben.

Ez az ősi öröm, ez a boldog csatakiáltás, ez az elvegyülés a parttalan vegetációban, ez adja át most »alaktalan gyönyöreit.

Hogy itt állok újra a biztonság kérges

tenyerében,

hogy alattam föld van. nem fetisizáló

emlékeim,

hogy mindent innen Iátok és Innen nem

tévedek,

mert itt kő a kő,

lábam is érzékeli az utat, ahol haladok, nemcsak tekintetem.

Három kiáltás

í.

Hót szégyen az: apám nem veit ee mártír,

se partizán-bős, sem fajüldöaött; jöhet, szuronyba-rohanók között végezte. (Eltűnt — így s»ilt a halálhír-)

Nem hamvasatóban porladt Síét- A fáradt baka marsait, féjig-fagyva, kanak öntudatlanul, s vad parancsnak ok:

„Pofa be! Lojtt — vagy dögölj meg, te állat!”

lelkesítették- Ázsiai hordát idéztek: „hajrá! kapd e4 a toókát!” — mid rájuk fakadt a vérrel havert ég.

Vagy gránát tépte sóét? —■ Talán tömött barakk mocskában, drótsövépy mögött yérhas-parappsra adta ki a lelkét.

Csontjaik felett szelíd kegyelet nem emelt fényes ohelisskoket.

Hullttikról a szem jelet sem talál: mert volt haláluk: céltalan halál mert volt haláluk: oktalan, Keszeg hitük, hogy „Család” — rég velük veszett.

(Q, hány millió halál-változat — a vajon tó hős, vajon ki áldozat?!)

Tizennyolc év. Arcát — emléknek — olykor csak arcokból állíthatom össze.

Ha fedi föld: a bogáncs koszorú»»»;

S ha búzát vetett fölé az utókor:

*- tt Sntaitefr s vetések . és fölötte kövérebb, tisztább kalásaú a búza.

Apáik bűne — ha bűn az — g flak)**

éxik tovább, vagy nyer engesztelési; élni tanul a Rendben, vagy vadabbap uszít, a markában bajoméit a kés.,,

A halott hallgat Kupéé ájulások ámítnak: kelti bosszúvágy és érdek; halottak hátán tornásszanak mások, e sport övék, mutatja, hogy mit érnek.

Parancsra, vakon, öntudatlanul apám fegyverrel ment az eszme ellen,

melyből fia ma új hitet tanul,

s létet, melynek, hogy igazért pereljen

a tiszta eszme által célja van .,.

S ha kell: halálom sem lesz céltalan.

FODOR JÓZSEF:

Derűs vég felé

Csak te ragyogj, nap,

Tükrözz az ablakokon:

S te szív, dobogj csak,

Minden jóval rokon.

Járom a földet,

S egyszer majd nem leszek Itt — De, látni, szépítem Eljövök szemeik

Szeret, s ki: már nem Tudom számba venni én.

Mint hálás kisgyerek;

Csüggök a föld szívén.

S verve, de boldog Voltam — mondom — ha halok, S helyettem egyre szóltok,

Dalok, kicsi dalok.

néki ne telefonálgassanak az Atyaúristen titkári hivatalából, mert attól megvadul. Nna! Ilyen cirkuszt, egy kis gyomormérgezésért!

VALAMENNYIRE KIFÚJTA a dühét,

elszítt egy cigarettát, kezet mosott — szokása volt, ha idegeskedett —, és visszament a hármasba, Perkátayhoz. Viaszfehéren feküdt; nehezen lélegzett.

— A pulzusa?

— Hetvennyolc — emelkedett fél a kedvesnővér.

— Köszönöm. Kérem, küldje be Wessetzky

doktort.

— Küldöm, főorvos úr. — A leány felállt, kiment. Ök egyedül maradtak. A fűtőtest kattogott csak néha, s Perkátay, a nagy Perkátay nyöszörgött. „Csikar neki — mondta magában —, hát nyög. De mi a fenét ehetett a Koronában? Át is kell szólni a tiszti- orvosiba, nézzenek utána a konyhájuknak!”

A beteg nagyot sóhajtott, összehúzódott kínjában, majd felnyitotta szemét,

— Hol vagyok? — kérdezte halkan.

— A járási kórházban, Mezőszegen — felelte rekedten, s köszörült a torkán. — Isten hozott nálunk, professzor uram.

Perkátay feléje fordult, tekintetük találkozott.

— Ismerjük egymást? — kérdezte, s megint lehúnyta a szemét.

ö, a gyalázatos! „Ismerjük egymást?” Te.

nyomorult szerencsefi! •

— Ismerjük, professzor uram. Baji Béla vagyok, Szolnokról.

Perkátay szenvedő arcán mosolyba rándultak a redők.

— Bélám! Hát te itt vagy? — Megint

görcs mart belé, megvonaglott az arca. — De boldog vagyok, hogy éppen hozzád kerültem! Fogalmam sincs, mi van velem. .. Lehet, hogy ez a vég ...' — Kétségbeesve megragadta a kezét, megszorította. — Segíts rajtam, pajtikám! És pillája megint lezárult; talán az öntudatát is elvesztette.

ö csak állt, állt; boldog kis hullámok futkostak benne, a szive tája i§ megmelege- f detit. Elégtételt érzett. Harminc esztendeje gyűlöli ezt az embert, szenvedi miatta az irigység és elnyomottság minden kínját — és miért? Hiszen ez egy egyszerű gyomormérge- zóst nem képes felismerni! Ez hát a világhírű professzor?

Wessetziky lépett be, az ápolónővel.

— GYORSAN, GYORSAN — kiáltotta — azonnal a hordágyért! Gyomormosást csinálunk a professzor úrnak — Rákacsintott az alorvosra. — Egyik legjobb barátom, kérlek. Tizenkét évig együtt nyűttük az, iskolapadot. Tudod, hogy van: az ilyesmi egy életre összeforraszt két embert!