Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

HARGITAI ISTVÁN: «

ÜNNEP! SZONETT j

(Könyvnapok múltával)

Rodin Gondolkodója’ eljutottál Az olvasólámpa halk fénykörébe — Ikarus-szárnya nem verdesi tompán A kék eget: elhúz a messzeségbe.

De pálmakunyhó s külvárosi hombár Nagy éhet rejt még szerte a világban:

A test, a lélek éhét — és vigyózban Á fegyver: őrizhi a régi pompát.

Gondolkodó! a gondolat folyamban Figyeld a távol partot, hol a vadkan Sortéit borzolja s támadni kész.

Az írott Szó: dzsungekés is, mit ott fal A dúvad, hol orvul támadott kar Feléje sújt, hogy átszúrja szívét.

POLNER ZOLTÁN:

isme

a buzogányomat, s mind a ket- teii jól járunk: én nem vérzek el, ő pedig harcolhat tovább.

Üjra a kötözősátorba talpal11. S most már bízvást bíztam a betegállományba való helyezésben. A kirurgusom azonban iítymá'ólag morrant rám.

— Magának ez sebesülés? — morogta. — Egy frászt! Ha eS7 zsákot kirúgnak az egerek, az attól még használható. Legfeljebb betömik a lyukat, hogy a korpa ki ne peregjen.

|i' zzel kirántotta a kardot a

i J hátamból és a kezembe nyomta. A sebbe pedig beledugott valami kimustrált boros- hordó-dugót, amire aztán rányalt egy . ragtapaszt és azt mondta:

— Most pedig visszamegy még egy kicsit hadakozni! Sietni kell, mert, nem nyűgösköd- hetürfk itt ítéletnapig a huszadik század kellős közepén.

Derekasan verekedtek a mieink. Lépésről lépésre hátrálásra kényszerttették a törököket. Már a vár belső udvarára húzódtak vissza a várvédők, amikor Arszlán bég, a vezérök kiáltotta el magát.

— Allah — ü — ekber (Isten hatalmas!)

Kivont karddal rontott nekünk, hogy a szorongató ostromgyűrűből maroknyi csapatával kitörhessen. Mi pedig; még szorosabbra vonva a gyűrűt, mind hevesebben rohamoz- tunk, miközben a parancsnokunk, nagyságos Pálffy főkapitány urunk eibődüit haragjában.

— Víté2eim! — bömbölte, — Aki a béget élve vagy halva elfogja, annak ezer rénes forint és egy igyen autóbuszbérlet lösz a jutalma.

Győzelemre szomjazó csataordítás volt a válasz. Az ígéretre meglódult a zsákmányra kiéhezett östromlósereg s olyan fergeteges kaszabolás, verekedés támadt, amely minden képzeletet felülmúlt. Én pedig, rtli- Vel a kard okozta sérülésem még akadályozott a nagyobb erőkifejtésbén, cselhez folyamodtam. A hónom alatt szorongatott aktatáskámból előha- lás2tam egy jókora kötélzsineget, amit aztán pályvára szedtem.

ÍTgy döglött paripa tete- Ll mére kapaszkodtam fel. A mozdulatlanná merevedett pejkón meglóbáltam a pány* vát, s a viaskodók feje felett, a bég nyakára dobtam.

Egyetlenegy rántással rántottam ki a béget a* kavarodásból. S mint az élettelen tárgyat szokás, vonszolni kezdtem magánt Után a zsákmányolhat a parancsnokság elébe.

Eldöntöttem a csata sorsát. Már a csapatunk főkapitánya előtt akartam tisztelegni az értékes zsákmánnyal, amikor egy hórihorgas török ugrott ki a foglyok közül. A nagy ünneplés közepette kikapta kardomat a kezemből, s mire észre térhettem volna, a fejem elrepült.

Császári és királyi kirurgusok, felcserek és a lékeléshez, foldozéshoz egyéb értő mesterek vettek kezelésbe. Nagy sebesen nyakamra illesztették a levágott kobakomat, amit aztán néhány parasztöltéssel óda- varrtak. S míg az operáció tartott, addig feldícsérték hősi tettemet, megveregették váltamat.

A beígért jutalmat azonban nem kaptam meg. Sőt a fejem visszaragsztása is eléggé rosz- szul sikerült Ugyanis, a nagy . hatoódzásb&n, fordítva helyezték el a nyakamon a fejemet, ámbár a felcserek azt mondták, hogy ez ne okozzon különösebb fejfájást, örüljek, SZTK-foe- teg létemre, hogy életben maradtam. Legfeljebb, havisz- szafele megyek, akkor előre haladok.

Q azóta, ha ^ eszembe jut ez az álombéli fura história, mindig kényszerképzetek gyötörnek. Ügy érzem magam, különösen ha autóbuszra szállók, hogy ez a behemót jármű, a gépkorszak egyik tekintélyes képviselője, visszafelé ■ halad, vagyis a tizenhatodik század öszvér- fogatának a sebességével akar versenyezni, ami végtelenül nyugis!: rí'ó.ag '-■at rám. Attól tartok: előbb vagy utóbb gyalog fogok járni, hogy hamarább érjek a munkahelyemre.

Űj Agarát

Az égen köröző galambraj hatalmas fehér virág, lágy békével simít csendjük csőrükben zöld olajág.

Holnapra már tavaszba szökken szívük az új Ararát.

FARKAS ANDRÁS:

Család a tükör előtt

Az asszony nyíltan szembenéz*

Szemléje röpke és nehéz.

Pillája rebben, összegez:

Talán egy ránc felesleges. '

A férfi vígan szappanoz:

Ó, hol is kóborolna most?

Pengét fen, sorsot emleget:

Valóban él-e eleget?

Fiú, hatéves, bújva néz,

Szemében játék, móka, méz,

De homloka megett vihar,

Mert még nem tudja, mit akar.

Hétéves buksi a leány,

Bőre simul keze nyomán,

Elnéz, a tükröt leteszi:

E nőnek e színpad kiesi.

BASS ERVIN!

cAmpámlifrz.

Tíz év© halt meg,

azóta keresem és nem találom.

Tíz éve ment el,

B keresem mégis, túl a halálon, tíz éve nem mondja: fiam,

B a könnyek csak emlékét idézik.

Nézik fényképét a falak, a zöldszemű rádió és a könyvespolc sokszáz könyve mind rátekint, s ő szelíden mosolyog; tíz éve halt meg, mégis mosolyog, s olyan fiatal a képen,

tíz éve várom, hogy egyszer visszatérjen,

hiába tudom, hógy nem jöhet, onnan nincs, nem lehet követ, ez a világ már nem az ő világa.

Tíz éve ment el, és várom mindhiába.

M

I

Csont Isvdn illusztrációja

Pető János tusrajzo

\JM.1 ho,

\ Ismét megkörnyékezett a szerencsétlenség. Egy janicsár, a ; dulakodás hevében, markolatiig döfte kardját a hátamba. Én [pedig, okulva Rejtő Jenő egy:,: i hősének esetéből, megkértem Ja török vitézt, hogy ha'már így ;esett, hagyja kardját a hátam- 'ban. Inkább odaadom cserébe

keletnek hajlongva üvöltötte:

— Lá-iláhi ill Allah (Nincs más isten, mint Allah!)

— A keresztények istene erősebb, te pállottszájú! —- dön- dült fel erre a mi prédikátorunk, Morzi barát.

Ágyúdörgés reszketette meg a levegőt. A pattantyúsaink, akik a szőlőhegyen helyezkedtek el, derekasan lőni kezdték a várat. Mi pedig, az ágyútüz Védelme alatt, támadásra indultunk. Gerendákból összeesz- kábált tutajokon, dereglyéken nyomultunk a sáncok alá, majd létrákra, lajtorjákra kapaszkodva kúsztunk felfele, miközben hadnagyaink egyre vadab- bul harsogták:

— Fel a bástyákra!

— Üssétek, aprítsátok a kontyosokat!

— Minden levágott janicsár után dupla zsold üti a markotokat!

lyj ár az egyik bástyátokon

1TJÍ viaskodtam én is az ellennél, amikor majdnem végzetes szerencsétlenség ért. Ugyanis egy jüzbasit (vezénylő tisztet) akartam fejbe kólinta- ni, amikor a suhintásnál elveszítettem az egyensúlyomat. A. nehéz harciszerszám, amely talán egy Toldit is kipróbált volna, a mélybe rántott.

Bukfencezve zuhantam alá. Lent, szerencsémre, az árok kellős közepébe estem, s így szerencsésen földet értem. S míg a zuhanás okozta ijedelemből eszmélkedtem, addig egy kiéhezett pióca csimpaszkodott a lábam szárába.

Rémült óbégfttással gázoltam ki a vízből. Kinn az árokparton levertem magamról a piócát, majd elloholtam a kötözőhelyre.

Akkor rontottam be a kötözősátorba, amikor két erősen kopaszodó felcser arról vitatkozott, hogy a nyolc- és a tizenhat patás öszvérfogat sebessége között mi a küjönbözet.

Udvariasan köhlntéltem.

— Mit akar? *— mordult rám az idősebb, a szemüveges.

“* Kérem szépén — hebegtem zavaromban —, az ütközetnél megsebesültem...

S itt, hogy meglágyítsam a régimódi gyógyász kérges szívét, elővettem a szívem felett őrzött SZTK-igazolványt s oda- nyújtöttam.

[V pésen tolta el az elébe ^ tartott beteglapot, majd így szólt:

— Nekem ne mutogassa ezt a lapot, mert ismerem! Az apám szarvasmarha-terelő kondás volt, de én már császári és királyi kirurgus vagyok. Tudom, mi az istené, á császáré és az

V enyém. S ezért, végtelenül ide- ? gesít — bökött a beteglapomra %—, ha ehhez hasonló irományo- ikat tolnak elém. f Itt kifújta magát és így foly- v tatta:

? — Különben is: piócacsípés- g6eL nem írhatom ki. Betegállo- s mányba_ helyezéséhez komo- ? lyabb sérülés kell.

5 Visszabandulkoltam a csata á színhelyére. Vállamra vettem \ ismét a buzogányomat — s isiién nefki, faikéreszt — nagy só- g hajtással felkúsztam a bás- ityákra.

rendelkezett tovább a tekintélyes hadfi —, tereld a felcserek sátrához! Majd segédkeznek a kötözésnél.

Olyan buzogányt nyomtak a markomba, hogy valósággal kétségbeestem. Ugyanis, amikor megemeltem a döngölőnek is beillő harci szerszámot, menten az jutott eszembe: ez az ostromismétlés belőlem js hősi halottat fog csinálni. Hiszen ezt a koponyaidomító dorongot még cipelni is álig bitóin.

Megrémülve álltam a kapitány elé. Nagy ijedte» elma- kögtotti teljes harcképtelensé- gemet, s védekezésemet megtoldottam még azzal, hogy nem készültem fel az ütközetre, mivelhogy meghívót sem kaptam. S ezért, ha a nagyságos főkapitány úrnak szeme van. láthatja: vasalt nadrágban jöttem és szandálcipő van a lábamon. Márpedig ilyen kényes öltözetben ugyebár, harcolni ríem lehet.

Aztán azt Is előadtam, hogy a buzogányforgatásban is eléggé nagy a járatlanságom. S azonfelül: a2 emhákázással is felhagytam már vagy tíz éve és rettenetesen el vagyok puhul- va. Valóságos szívizom tágul ást kapok, ha a könyvesboltban kétágú létrára felm ászok.

I eplezetlen undorral né- zett rám a parancsnoki köpenybe burkolódzott hadfi, majd ingerülten a várra mutatott, aimi olyasfélét jelentett, hogy pofázásnak (most nincs

helye.

Nem maradt más választásom, mint az, hogy be kellett állmom a csatasorba. S ezért hagy búsan neklvetkőztem: levetettem a cipőmet, nadrágomat, s az egész göncöt bugyorba csomagoltam, átkötöttem madzaggal és a nyakamba akasztottam. Csak az ünneplő kalapot hagytam a fejemen azzal a bölcs elhatározással, hogy az is Véd valamit a fejbekólin- tásoknál.

Tehát: ingre-gatyára vetkőzve indultam el a hadak útján.

★

Fenekedé gyűlölettel, indult meg a harci készülődés. Fenn, a vár ormán, az ostromra várók táborában csauszok, janicsár-tisztek buzdították a maroknyi Janicsársereget a védelemre. Nagy hűhóval leolvasták a galambposta útján érkezett Üzenetet, mélyben a budai beglerbég üzeni: tartsanak ki, a felmentő sereget már útnak indította Budáról.

S míg a buzdítás folyt, addig egy lengő szakálla dervis napk AAA-A flVtAA

J 1/ ülönös álomban volt ré- I, szem valamelyik éjsza> ka. Azt álmodtam, hogy reggel Jván, süt a nap s utazom a zsúfolásig telt autóbuszon. S ahogy ’zötyög velünk az autóbusz, bé> kaügetésben, addig azon tűnő- ! döm, hogy derék őseinknek

* mennyivel jobb volt az életük; 1 nem ismerték a huszonnégy

* órára felparcellázott napokat, :a technika vívmányai által egy- Jre gyorsabb tempóban száguldó életet, emelyben már-már £beteges-lázas rángással vergő- fdünk.

3 Már a cukorgyár előtt haladt

; az autóbuszunk, amikor a ? Zagyva-hídnál egy kopott smentés, kopjás vitéz állta el ^utunkat. Kitört belőlünk á mél- l tatiankodás:

» — Micsoda dolog ez, kérem?!

> — Már a hídnál is sorba áldunk?

\ — Hallatlan!

i A marcona vitéz egy ideig »szótlanul élvezte a hatalmát, de jazután megszólalt. Szapora bő- ibesaédűséggel tudtunkra adta, rhogy az égi hivatalban most 3 volt a leltár, s valami alaki himbát találtak a hatvani várost- l rom elkönyvelésében, amit hi- >bá/san rubrikéztak be 1506 nya- jrán. Ezért, az Űristen meósa, \ Havana) arkangyal elrendelte ?az ostrom megismétlését. Te- 3 hát arra kér bennünket, mondata a bőbeszédű hadfi, hogy le- v gyünk türelemmel, hiszen csak >fél napig tart a csetepaté. S ez Jmég mindig elviselhetőbb,

> mintha egy fiimesbrigád gatáz- fdálkodna a városban.

3 Duzzogva vettük tudomásul Ja bejelentést. Voltak, akik át- í baktattak az új-hatvani presz- >szóba, de mi, a kíváncsiak, feL ilépkedtünk a Zagyva-gátra, íhogy megnézzük: miféle ostoromra készülődnek derék beleink.

» M eShökkentő látvány tá- i rult elénk. A fagyva

? túlsó oldalán amerre az üzleti inegyed és a hivatali intézmé- J nyék épületei terülnek el, lé jj egészen a Tabánig, most egy »várat láttunk. Az erősség tölgy- 1 fa-oszlopok közé hányt, rózsáitokéi befont magas földsáncból »állt, melyet a Zagyvától el veszetett vízárok vett körül. í Bámészkodásunk közepette ?egy lovaskapltány léptetett s elénk. Sisakrostélya mögül Vé- Igigmustrált bennünket, majd a j mögötte ügető apródnak szólt »vissza zordonan:

5 — Buzogányt és pajzsot a i férfiak kezébe!

? — Igenis, nagyságos főkapitány uram.

J — A fejémépet pedig —