Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

• • Önmagunk ellensége lettünk? Egy évtel Addiss-Aheha titán Sétáljunk el az egri Állami Áruház, a cipőüzletek, a heve­si, vagy a pétervásári kiraka­tok előtt és könnyen meggyő­ződhetünk, hogy az áru mehy- nyisége elegendő, szemre tet­szetőseit. De ha vevőként lé­pünk az üzletbe, mindnyájan elvárjuk, hogy pénzünkért jó minőségű árut kapjunk, azt vásárolhassuk, amire valóban szükségünk van, olyan minősé­gű szövetet, cipőt és televíziót, amely használat közben Sem hagy cserben bennünket. A vevők reklamációinak szaporo­dása, a hagy- és a kiskereske­delemben felvett j egyzőköny- vek és főleg a közelmúltban lefolytatott népi ellenőrzési vizsgálat azt mutatja, hogy közszükségleti cikkeink között sok a selejt, nem csökkent, sőt az egyes árufajtáknál nőtt a reklamáció. Bosszantó mórethibák Ki vásárol olyan pulóvert, amelyiknek rövid az újjá? Pe­dig ez a gyárt hiba mostaná­ban gyakran előfordult. Az áru marad az üzletben. Leértéke­lik, selejtezik... a kárt pedig végeredményben mindnyájan viseljük. De a harisnya kötés- hibája már csak a vevőnél tű­nik ki. Szalad a szem, vagy az első este azt látjuk, hogy ki­lyukadt az új zokni. Egyébként hetven, vagy harminc forintos kár, de sok ezer, vagy milliós tétéiben már ,,népgazdasági szinten” sem közömbös. Feltű­nő és semmiféle „objektív kö- rülmérmyel” sem menthető,,, hogy a rövid-kötött áruk mi­nőségi hibája 3,1 százalékra emelkedett, ebben a szakmá­ban szaporodott legjobban a minőségi kifogások és a köt­bérperek száma. De az adott és kapott kötbérek aránya meg­nyugtathatja, kárpótolhatja-e a pórul járt vevőt? Levált az úi cipőm talpa A legutóbbi eső után furcsa, Kaffogó léptekkel ment előttem egy férfi. Megállt az első kapu­alj alatt és szitkozódott. Levált az új cipőm talpa — mondta elkeseredett düh vei. Nem állt módomban, hogy széles körű közvélemény kutatást végez­lek: eső után kinek ázott át a cipőtalpa, és ki panaszkodik és ki lett náthás az átnedvesedett lábbelije miatt. Én . elfogadom az üzletvezetők jelzéseit. és a szakemberekkel kibővített népi ellenőrök megállapításait. Vajon a gyártási technológiát Sértették meg? Bevált, jó mód­szert változtattak meg mind­nyájunk kárára, vagy egyik­másik gyárban rosszul „újítot- fetfc”? Ki tudná elfogadhatóan megmagyarázni, hogy a gyer­mek lakkcipők szépsége miért oly múlandó és pár napi vise­lés után, de néha már az Üzle­ti dobozban is miért pereg a lakk? Ne » gyerekeket; a ci­pőt, vagy a festékgyárat szid­juk. De ha ott a hiba, miért tűrik? Miért nein segítenek? Nemcsak a gyermekcipőkkel van baj, a női tűsarokkal is. Ostobaság, divat a tűsarok? Mindegy, hogy minek tartjuk, de mindenképpen dívát, tartja magat és hódít. De milyen ne­vetségessé válhat a legszebb lá­bú nő is, ha letört „t'űsarka’ miatt nehézkesen biceg. De ugyancsak csodálkozhat az a hölgy is, akinek 360 forintos Pums cipőorra felhajlik és de­formálódik. Zsebbe vágók ezek a minőségi hibák és az is kel­lemetlen, hogy a hevesi bolt az utóbbi Időben 15 vevőt kárta­lanított, az egri Állami Áruház 33-at, és éhből 53 esetben „ci­pőügyben”. A cipőgyártás mi­nőségi hibáiról, nemcsak a vá­sárlók szólnak, hanem erre utal a nagykereskedelmi lera­kat 1963. évi 116 ezer forintos köth —> is. lí televíziók a javítóban . Nem egy ismerősöm akadt, aki hónapokig gyűjtött a tele­vízióra. Jó dolog az, hogy már OTP-hitolre is lehet vásárolni, de annál nagyobb a bosszúság, amikor az új televíziót a GELKA-hoz kell vinni. A He­ves megyei Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat tapasztalatai szerint az Orion gyártmányok­nál 2-5 százalékos a korai hiba de akad márka és széria, ahol 15-20 százalékot is eléri g se­lejt. Főként fényhibákra pa­naszkodnak. A szakemberek azt mondják, ennek szerelési hanyagság az oka. Hivatkoznunk adatokra? Az egri GELKA-ld rendeltségnél 1963. első félévében a javítás­ra átadott 6519 televízió -s rá­dió- készülék közül 4314 volt a garanciális javítás; Ez a gyári rejtett hibákra, szerelési hiá­nyosságokra utal. Csoda, ha nem győzik a javítást, és az új tv- és rádiótulajdonosok bosz- Szankodnak a hetekig, Sőt na­pokig tartó alkatrészcserék mi att? Csak a hibát, a selejtet és bajt Vettük észre? Nem. Üzle­teink árukészlete, vagy az idei Budapesti Nemzetközi Vásár bizonyítja, hogy Iparunk sok jó és szép árut gyárt, de időn­ként, vagy fajtánként vétenek a minőségi követelmény ellen. „Elalszik" a felelősség, lazul az ellenőrzés és az egyedenként kis hibákból milliós károk ke­letkeznek. Kinek a zsebére megy mindez? A szövőgyári munkáséra, aki televíziót vá­sárol és a székesfehérvári tv­szerelő károsodik, ha az első héten leválik a cipője talpa. De vajon a selejt hányszor áll bosszút gyártóján: a munkáson, a mérnökön és a meóson? Hi­szen az üzletben ők Is csak azt kapják, amit ésr amilyet gyártottak. De ki fizeti meg a gyári selejtet, a nagykereske­delmi vállalat kötbéreit, a ve­vők. reklamációit és az egyéni károkat? Mi: mindnyájan, akik ebben aá országban élünk és dolgozunk. Hogyan, hát önma­gunk ellensége lettünk? És mi legyen a megoldás? A seüejtgyártás, a burkolt árdrágítás és a különböző visz- szásságok példatárát, megyénk adatokkal bizonyított tapasz­talatait megküldötték a Közpón- ti Népi Ellenőrzési Bizottságnak. A lakosság panaszai a népi el­lenőrök útján eljutnak a fel­sőbb szervekhez és a gyárak munkásaihoz. A fogyasztók joggal várják a felsőbb szer­vek határozott intézkedéseit és a gyárak munkásaitól bi­zakodva kérik; „csak egy ki­csit jobban”. Dr. Fazekas László A CSALAFINTA SERTÉSGONDOZÓ — Ó, csafc addig maradj presszókávé! még, Juliskám, amíg megfő a (Endrődi István rajza) Afrika függetlenségének napját egy esz- -A* tendővel ezelőtt hirdették meg, har­minc független afrikai állam vezetőinek Ai- disz-Abebában megtartott csúcsértekezletén. 1963. május 25-én este az államfők ünnepélye­sen elfogadták az Afrikai Egység Alapokmá­nyát. Akkor ha ár ~'ák el, hogy a történelmi okmány aláírásáról ezentúl minden évben, mint „Afrika felszabadulásának napjáról" em­lékeznek meg. AddiSZ-Abebdban egész Afrika előre lépett. Először a történelemben. Afrika holnapjáról maguk az afrikaiak döntöttek — Afrikában. Lezárult egy hosszú korszak, amikor a kolo- nialisták Berlin, Párizs, *Lont}on, Washington párnázott ajtajú tanácskozó termeiben osz­tották fel egymás között a Kongó, a Niger, o Nílus, a Zambézi Vidékét. Letűnt az a kor­szak, amikor a gyarmatosítók számára a néger csupán „ingyen motor Jolt, amelyet banánnal fűtöttek”, ahogyan egykor Londres írta. Addisz-Abeba nemcsak a gyarmatosítás kö­zelgő végét jelezte, de felvázolta a harc követ­kező állomásait: ha Verwoerd és Salazar kor­mánya továbbra is makacsul ellenáll a gyar­mati rendszer felszámolásának, akkor meg­szakítják a diplomáciai és konzuli kapcsolato­kat a Dél-dfrikai Köztársasággal és Portugáliá­val, s teljes kereskedelmi és közlekedési boj­kottot szerveznek ellenük; követelik a dél­afrikai falüldözés megszüntetését; gazdasági együttműködést a független afrikai államok között; hitet téve Afrika atommentesitése. mellett, követelik az Afrikában levő külföldi katonai támaszpontok felszámolását, s támo­gatják a nemzetközileg ellenőrzött általános és teljes leszerelést. Egy esztendeje fogadták el ezeket a hatá­rozatokat, s visszatekintőé elmondhatjuk, hogy a leghaladóbb és legelőrelátóbb afrikai orszá­gok erőfeszítései révén a közel 250 millió la­kosú kontinens népei tovább léptek — előre. Dét-Afrika és Portugália bojkottja immár csaknem teljes, s az angbtai, a mozambiqueí, a portugál-guineai felszabadító mozgalom j— nem kis mértékben az Addisz-Abeba-i elhatá­rozások nyomán juttatott erkölcsi és anyagi támogatások eredményeként — tovább erősö­dött. Kenya és Zanzibar decemberben lett füg­getlen, az idén Nyasssaföld és Észak-Rhodézia szabadul meg a kolonializinus láncaitól. Afrika független országai határozott nyomást gyako­rolnak Nagy-Britanmma. hogy ne hagyjon minden hatalmat a dcl-rhodéziai fehér kisebb­ség kezében, tegyék az afrikai többséget a po­litikai hatalom részesével Az afrikai országok egységes fellépésére, a szocialista országok tá­mogatásával a Nemzetközi Munkaügyi Szerve­zetből kizárták a fajüldöző Dél-Afrikát, s Por­tugáliával együtt eltávolították az ENSZ Afri­kai Gazdasági Bizottságából is. A két országot megbélyegezték az ENSZ-ben, s a független afrikai országok harcának támogatásaként más kontinensek országai ugyancsak megszakíta­nak minden kapcsolatot a portugál es a dél­afrikai kormánnyal. Noha a volt gyarmattarlók még számottevő befolyással rendelkeznek egyes rfrikai orszá­gokban, amelyeken keresztül igyekeznek Visz- szatartnni az Addisz-Abeba-i határozatok meg­valósítását, Afrika függetlenségének napján megállapíthatjuk, hogy különösen a gyarmato­sítás és a fajüldözés elleni harc kérdésében, határozott lépések történtek a tavalyi csúcs- konferencia óta. Az afrikai külügyminiszterek dakari értekezlete üdvözölte a moszkvai atomcsendegyezményts Az algériai-marokkói, majd a közelmúltban a szomAÜ-etíópiai határ- viszály rendezésében való részvételével az Afrikai Egység Szervezete bebizonyította élet­revalóságát. Bár a korábban létrehozott afrikai csoportosulások közül az Afrikai és Malgas Unió még nem oszlott fel, csupán átalakult, bár a gazdasági együttműködés érdekében csak igen kezdeti lépések történtek, s áz egy­ségszervezet gyakorlati „tízembe helyezése” is várat magára, kétségtelen, hogy Afrika tovább halad a gyarmati uralom teljes meg­szüntetésének útján — az egység felé. V Sebes Tibor 70 év az oktatás szolgálatában A hatvani I. pzámú általános iskola jubileumi ünnepségei A város központjában lévő általános iskola ebben a tan­évben ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. Erre való tekin­tettel a városi tanács az épü­let „megfiatalítása”, csinosítá­sa céljából az utóbbi éyekben tetemes összeget bocsátott az intézmény rendelkezésére. Az iskola nevelőtestülete és tanulóifjúsága e jubileumi tanév elején elhatározta: az évfordulóhoz méltó eredmé­nyek elérése érdekében az ed­diginél is jobban hajtják végre az iskolareform által kitűzött feladatokat, mindent elkövet­nek, hogy a tanulmányi színvo­nal tovább emelkedjék. Az út­törőcsapat tagjai egész évben szorgalmasan végezték iskolai munkájukat, s ezzel egyidejű­leg folyamatosan íiM í-cftették a próbakövetelményeket. Az utóbbi hetek az ünnepsé­gekre való mintaszerű felké­szülés jegyében teltek eL Vladár Mihály igazgató és Csanádi Gyula Igazgatóhelyet­tes irányításával szinté vala­mennyi nevelő és tanuló seré­nyen tevékenykedik: az égjük teremben a díszleteket készí­tik, a másikban a színjátszó csoport, az ének- és zenekar tagjai próbálnak. Szinte nincs is olyan hely az iskolában, ahol a tanítást követően ne az ünnepi programok sikere ér­dekében munkálkodnának. Még néhány nap és megkez­dődnek a jubileumi rendezvé­nyek. Az ünnepség-sorozatot Hat­van Városi Tanács VB művelő­désügyi osztályának képviselő tjében Kanyó Gábor tanulmá­nyi felügyelő, mint az iskola volt tanulója és nevelője nyit­ja meg a Vörösmarty Mihály Városi Művelődési Otthonban május 24-én délután 4 órai kezdettél megrendezendő dísz­előadás alkalmával. Az iskola színjátszó csoportja, ének- és zenekara ekkor mutatja be Békefi Antal — B. Kurdy Pi­roska A feneketlen tó című négyfelvonásos daljátékát. A hallgatóság soraiban üdvözöl hetjük az I. osztályba 1894-ben járt „öreg diákokat” és az is­kola volt nevelőit is. Június 14-én az iskola udva­rán megrendezendő nagysza­bású tanévzáró ünnepéllyel fe­jeződik be a jubileumi ünnep­ségsorozat. Az Iskola igazgatója ez alkalommal nyújtja át a díszes emléklapokat a 70 év­vel ezelőtt I. osztályba járt „növendékekének és a volt nevelőknek. Fenyvesi András Tizennyolc család melyok es a Megértjük: nincs elég rak­tárhelyiségünk, a bútorokhoz szükséges afrikot el kell va­lahol helyezni, az új épüle­tekben levő pincehelyiségek közül néhány kihasználatla­nul „szomorkodott” —- miért ne lehetne Itt helyet adni az afriknak? Szarkafészek NEHÉZ CSÖND terpeszke­dik a tanyán. A zisúptetőn ga­lambok tollászkodnak, a tó­parton libák legelnek. A kút kövei közül csipogva röpköd­nek elő a verebek és beleisz­nak a vályúba, amelyben a déli itatástól megmaradt a víz. Az asszony a libákhoz indul, de a ház sarkánál fáradtan megáll. Mintha vigyázónak ál­lították volna a fal mellé. Nem lát semmit, csak a neszre fi­gyel. Hét kilométerre a falu, a legelső ház Ilyen messzire csak tétován jutnak el a han­gok. Az istálló mellett a szalma- csomóban a férje alszik. Meg­áll mellette egy pillanatra, nézi borostás arcát, szemébe .hulló, csapzott haját ős iszonyú un­dort érez. A pálinkaszagot az orrába csapja a szél és ettől el­fogja a rosszullét. Bemegy az istállóba, a szénatartóba tá­masztja a létrát és felmegy a padlásra. Nehéz szénaillatai kevert áporodott szag. A sZUrágta Szarufák alatt öklömnyi da­rázsfészek. Paticesal elrcke.sz- teti fal állja útját. Félredobja az ajtót. Biciklik, motorkerék­párok, autc.kérekek és drága műszerek hevernek Bt&tie&zét. Egy franciakulcs a lábánál csillog. — 7s!vány! — csuklik el a Hangja. Nem sír. csak a torkai ftíjtonnt'H valami. A húron gyerek jut es:ébz. Margó, aic nemsokára eladósorba kerül. Józsika és Esztike. — Kinek kellene egy tolvaj 'lánya? — villan agyába a szörnyű valóság, aztán önma­gára gondol: A szövetkezetben dolgozott, férje gépkocsivezető volt az egyik vállalatnál. Ele­inte szépen éltek és már-már azt tervezték, hogy beköltöz­nek a faluba, mire a két ki­sebb gyerek iskolába kerül. Ennek két esztendeje. Azóta pokol itt az élet. Férje iszik és goromba. Fél éve, hogy tud a lopott holmikról. Egy dél­után tojást keresett a padlá­son és akkor bukkant rájuk. — Hallgass, ha az életed kedves! — átírta útját akkor az ember. — Ha beadsz, megdöglesz a fattyaiddal együtt! HIRTELEN összerezzen. Va­lami neszt hall, de csak egy darázs röppen el zúgva a föle mellett. Kinéz az ablakon, hallgatózik, de üres az egész határ. Itt a tanyán minden­nap egyforma. Ha a férje nincs itthon, néha elmennek a gyerekek,'el a tóhoz, — Margit! Hallod! Hoí vagy ;> fenébe? A kiáltásra összeretten. Be- * únasztja a rejtett ajtót és félredobja a létrát. — Készíts hideg aludttejet, mert kiég a gyomrom! — kia­bál az ember és maszatos pu­fajkájából összetört Cigarettá­kat kotor elő. Margit a kamrába megy a tejért és közben próbálja ösz- szerakni gondolatait. Szerdán éjjel teherkocsival jöttek. A nyomok jól látszanak most is a homokos úton. Az ablakból leste őket. Egy negyven körüli bajuszos zseblámpával világí­tott a padlásra. — Ide a szálúét! — hallotta férjét, a fojtott káromkodást, amikor amaz belerúgott a ku­tyába. — Te marha! Inkább kenye­ret vetnél neki. hogy máskor megismerjen. — Margit! Mozogj azzal az aludttejjel! Összeretten. Gyorsan bögrét szed elő, le­szedi a tejfölt. — Egyél. Itt a kenyér is. Az ember kézbe veszi a cse­répfazekat, aztán elsötétül az arca. — Te... Te rongy! Hát tej­föl nélkül érdemiem én tőled az aludttejet?... VALAMIT MONDANI ké­szül. de a fazék a fejéhez re­pül. Homloka kihasad, ruháján végigömlik a tej. Szalad á lavórhoz, hogy ki­mossa a sebet, hogy letörölje a sós vért, de a férje nem nyugszik. Lerúgja a kapanyél­ről a kapát és lopakodva, az asszony felé induL ö semmiről sem tud. Szemegödre megteli K vérrel és csak arm jut érez, hogy a hideg víz nagyon jó a forró homlokon. Autó fordul be a tanya elé. Az ember ijedten hajítja mesz- szire a kapanyelet. — Maga K. Gábor? — Mit akarnak? — Szóljon a feleségének! Idegesen a konyhába ugrik. — A rendőrség van Itt! Ha szólni mersz, laposra verem a fejed. A két rendőr belép. Margit homlokáról lekerül a vizes tö­rülköző. — Mi történt? — Elesett az előbb, ahogy szaladt a tehén után... A magasabb rendőr éppen szemben áll az emberrel. — Két motort, néháéy ke­rékpárt és autógumit kere­sünk. Mit tudna mondani ezek­ről? — Hagyjanak békén! Semmi közöm az egészhez... — Ismeri Cs. Antal sofőrt? Fél óra múlva az udvaron van a „gyűjtemény”. K. Gábor cinikus arccal áll a rendőrök előtt. — Mutassa meg a pálinka­főzőt 1 — Semmiről se tudok! Egy hete nem ittam pálinkát. A FIATALABB rendőr el­mosolyodik, a gyerek sírva bú­jik az anyja mögé. A padlásról nemsokára a pálinkafőző is előkerül. Az ember lehajtott fejjel áll az udvar közepén. — Velünk jön! — El akarok köszönni. A két gyerek az anyjához bújik. Megcsókolja őket, az asszonyt undorral nézi végig. — Rend legyen, mert baj lesz, ha visszajövök...! A tanyán mindig különös a naplemente. Először szellő ke­rekedik, aztán az akácosból té­tován elindul a házak felé a szürkület. Margit az út közepén áll és mozdulatlanul les a nagy por­felhő után. — Börtönbe juttattad, rend­őrkézre adtad — súgja belül­ről valami, aztán a 1 beszélge­tésre gondol: — Nem tudok mást terinl — mondta a századosnak. — így sosem lesz belőle ember. Zsi- ványtanyává tette a házat. A nagyobbik lányom elmenekült, mert nem akarta látni az ap­ját. — Anyukám! Vadkacsák szálltak a nádasba — szalad elő a kisebbik gyerek. — Megnézzük őket. kisfiam! — mondja Margit és kézen fogja a gyereket. A TÓPARTRÓL visszanéz­nek. A nagy palaszínű szürke­ségben úgy néz ki a tanya, mint egy megtépázott, elha­gyott szarkafészek... Szalay István Csak egyetlen ba,| van. A molyok mit sem törőd­nek a tizennyolc család meg­értő magatartásával. Csak az afrikra összpontosítják fi­gyelmüket. Nagyszerű alkal­mat találnak az afrikban fé­szekrakásra, „fejlődésre” és új nemzedékek kitenyészté­sére. A felnövő, tapasztalat­lan ifjú molyok pedig kíván­csi természetűek, szeretnek barangolni, sőt: olykor cso­portos kirándulásokat szer­veznek a tizennyolc család házatáján. Miután szeretik a változatosságot, az afrik után szívesen kóstolják meg a különböző ruhaanyagokat. És nincs az a védőszer, amely hetenként megújuló invázió­jukat feltartóztatni képes. Különösen a drága gyapjú- és szermeféléket kedvelik a molyok. A tizennyolc család pedig nem kedveli a mol-mkat. Oly­kor már felhevütten „mél­tatlankodnak” azokra, akik az afrik raktározására enge­délyt adtak, s azokra, akik az afrik fertőtlenítéséről meg­feledkeznek. Kérjük a Gyöngyösi Városi Tanács illetékes osztályát, szíveskedjék a Hatvani utcai molyok „ügyében” intéz­kedni. (g. mól---) rMP0Mß 3 1964. május 24., vas&ru&p *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents