Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-24 / 120. szám
Mátrai panaszkönyv Mäträfüred, Sástó, Kékestető, Mátraháza, Galyatető, mindmegaonyi turista-, üdülő- és kiránduló-csalogató ékessége a Mátrának, amelyek ózondús levegőt, hegyi tavat, vadregényes tájat, felhőkoszorúzta csúcsokat kínálnak, ahol minden igényt kielégítő üdülők, vidám, színes sátortábor, országos hírű gyógyintézetek, kecses víkendházak várják az ország, sőt Európa különböző tájairól odasereglő embereket. A Mátra arca derűs, napfényes. A Mátra vendégszerető. Ez az első benyomása az érkezőnek, ha végigutazik sima, frissen épített bitumenén, de ha nevető arca mögé néz, a prózaibb, sőt bosszantóbb képet is tud vágni az öreg hegy. Olyannyira, hogy az ember szeretné mondani: kérem apa- naszkönyvet. De mit is jegyezhetnénk ebbe a könyvbe. Camping a „szent falvai; nál” ? Kezdjük talán azon a tájon, ahonnét már szinte Nógrádba lóg az ember lába, a három apró „szentfalunál”: Mátra- szentimrénél, Istvánnál és Lászlónál Az elágazónál egyre-másra torpannak meg a sokszínű autók, keresgélve valamiféle táborozási lehetőséget', a selymes füvet és árnyas fákat kínáló fennsíkon. Ám egyelőre hiába. Mert bár a mátraszentistván—mátra- szentlászlái útelágazásnál remek hely kínálkozik autós camping létesítésére, és óriási igény is mutatkozik erre, az óhajon kívül más nem található. — Igényeltünk erre, s más költségeikre négyszázezer forintnyi hitelt. Ezzel eleget tudnánk tenni az autósok kérésének — ad felvilágosítást László Gyula, a „szentfalvak” vb-elnöke. S miközben reményeit sorolja az ellátás megjavításáról, a szálláshelyek bővítéséről, részletes felvilágosítást ad arról is, mennyire gondját viselik az erdőt járó turistáknak, gondoskodva a legnehezebben beszerezhető hiánycikkről, a vízről, kitisztítva, rendben tartva a kristályvizű forrásokat, Bögösréten, Narád- oldalon, ahol higiénikus béren- dezésseí, kis szivattyúkkal juthatnak a hűs, üdítő vízhez az erdőrengeteg vándorai. • • Ölvén hely 1500 vendégnek Alig lehet találkozni ezen a vidéken olyan turistával, üdülővel, avagy helybeli lakossal, aki szóvá ne tenné, mennyire bajos a szórakozás, étkezés ezen a tájon. A mátraszent- imrei Vadvirág Étteremben jó féiszázan férnék el, de * legalább 1500-an szeretnének helyet kapni, s zenét hallgatni, amely e tájon szinte egyenlő a lehetetlennel, tekintve, hogy a Balaton „elrabolta” az egyetlen zenekart is. A zsúfoltság már szinte tűrhetetlen. A Vadvirág „kicsi, de legalább drága”, ahogy kesernyés humorral nevezik, nem bírja ellátni a három község lakosait, vendégeit' olcsó, kisvendéglőt kérnének tehermentesítésére. Helyiséget is adnának, de egyelőre csak ígéreteket kapnak válaszként. Pedig Mátraszentlászlón sincs megoldva az üdülők, kirándulók ellátása. Oda típus kombinátot szeretnének kapni, de itt sem tartanak előbbre az előzetes tárgyalásoknál. Nos, ha kevés a vendéglő, vásárolhatnak az üzletekből — adnánk a jó tanácsot, ha... erre lehetőség adódna. Am a korszerűtlen, szűk üzletekben raktározási lehetőség hiányában, hűtőpultokat nélkülözve, aligha lehet jó ellátásról beszélni. A mátraszentlászlóiak is üzletbővítésért esedeznek, mások azt teszik szóvá, hogy itt a világ végén nincs iparcikkbolt, ahol a különböző használati tárgyakat beszerezhetnék, nem is beszélve a tejes húsellátási problémákról. Gályái árnyak A cseppet sem ünnepi díszbe öltözött mozgóbüfé kocsija előtt gályái vendégek, átutazók vedelik az üveges sört. Pohár nincs. De ez lenne a legkisebb baj. A SZOT-üdülőtŐl az elágazóig húzódó útszakasz világításért kiált, a parkok a rendezést sürgetik (több tízezer forintja van e célra a tanácsnak), de ennél is fontosabb az ellátás megjavítása, szűk a zöldségesbolt, kicsi az árusítópavilon, nagyon elkelne a fedett vásárlótér, s a SZOT turistavendéglője sem mindig bírja kielégíteni az igényeket, kerti vendéglőt szeretnének a gályái kirándulók. A Kékesen áshat, szomjazhat a vendég Miután Mátraházán megnyugtattak, hogy minden készen áll a legnagyobb vendég- fogadásra is, néhány kilométerrel odább, Kékestetőn annál szomorúbb helyzet fogadott bennünket. Pontosabban egy turistacsoport, amely épülettől épületig futkosott... egy pohár vízért. Hiába. Az egyetlen árusítási lehetőség itt is a mozgóbüfé, ahol eddig még szódavizet sem lehetett kapni, szabadnapokon pedig még ivóvízhez sem juthatnak az ország legmagasabb csúcsára igyekvők. Előfordult, hogy víz hiányában még a presszógépet sem tudták működtetni, s legfeljebb a budapesti autóbusz hűtőszekrényéből osztanak ki — amíg jut — néhány darab jeget a halálra szomjazott Mát- ra-látogatóknak. Péksütemény, kenyér nem kapható. Kevés a hentesáru is, pedig tíz-tizenöt külön autóbusz érkezik naponta a. repdes járatokon felül, s ha éppen a Mátra szeszélyéből hirtelen vihar kerekedik, még tető alá sem bújhatnak a turisták, tehát kedvére ázhat, fázhat, szomjazhat a vendég a Kékestető közelében. Mindez a probléma megoldódna, ha a gyógyintézet klubhelyiségét a vendégek rendelkezésére bocsátanák, ott várótermet és büfét létesítenének. De hajh’, ki tudja ilyen megoldást enged-e a vállalatok közötti „jó kapcsolat”? Kerthelyiséget, kilátót sürgetnek a sástói vendégek A kékestetói vízhiány után meglepetéssel és örömmel hallottuk, hogy a Mátra egyetlen olyan pontjára érkeztünk, ahol nem panaszkodnak a vízhiányra... a sástói campingbe. Sőt, nemcsak víz, de tej is kapható. Ez pedig szenzáció itt, a Mátrában, ugyanis még csak most kísérleteznek a kirándulók, átutazók tejellátásával. A sok újdonság közé, ami a sástói sátortáborban fogadott, jó néhány kérés is tolakodott. Mégpedig jogos kérés. A vendégek most is azon az édes anyaföldön itták a sört és a Mátra alji borokat, amelyen a cipők mellett az autók gumijai vágnak nyomokat. Ügy hírlik, rövidesen megnyitja kapuit itt egy kisvendéglő, de már a megnyitás napján szűk lesz. Ezt tudja mindenki és éppen ezért jó lenne, ha hangulatos kerthelyiségről is gondoskodnának az étterem . gazdái. Hasonlóképpen sürgetik a kilátó megépítését is és. a táborban hosszú időt töltő vendégek jobb élelmiszer-ellátását. A gazdagabb zöldáru- és gyümölcs-választékot, az újabb vv kendházakat, s a tábor körülkerítését is. Ha klubok is lennének Mátra füreden A feltúrt, építkezések nyomait viselő mátrafüredi központban fiatalok vitatkozására lettünk figyelmesék. Azon vitatkoztak, elegendő-e az üdülőhely vendégeinek szórakoztatására az egyetlen Benevár Étterem, vagy miképpen lehetne a sokféle igényt kielégíteni. A vitakozók az üdülőkben megrendezett, az eddiginél élénkebb kultúréletben látták a járható utat. A népszerű gombánál pedig arról esett a legtöbb szó, hogy a szomszédos kimérőhely megszűnésével vajon elviszik-e a „sörkertet” is, vagypedig megengedik, hogy a gomba mérje a hűsítő italt, ahol egyelőre csak Délibáb sör volt kapható. ★ Ennyi panasz, kérés láttán az öreg Mátra felsóhajtott, remélve, hogy a pamaszkönyvi bejegyzéseknek itt vége szakad. De csak a hely fogyott el a hibák és igények felsorolására. S nagyon közelállunk az igazsághoz, ha azt a vendéglátó szakembert idézzük, aki a mátrai helyzet jó ismerője, s ekként summázta az idényre való felkészülés helyzetét: hA szezon — a felkészülést tekintve — várhatott volna még néhány... évig.” De mintha tavaly is ezt hallottuk volna? Kovács Endre Háromszáz mázsa nyers bodzavirágot ad Heves megye a gyógyszeriparnak Kevesen tudják, hogy a bodza milyen hasznos, népgazdasági szempontból is fontos ■növény. Erdőszéleken, árkok partján található a fekete bodza. Ennek a növénynek virága, bogyótermése és levele hasznosítható. Lekvárt is készítenek bogyójából, aszalva pedig mazsolaként használható. A bodzavirág sok illóolajat, glykosidokat, valamint alma- és valeiriánsavas észtereket tartalmaz. A gyógyászatban meghűlésnél izzasztószerként használják, de egyik alkatrésze a hashajtó teának is. A friss bodzavirágból készül az angol gyógyszeripar egy másik készítménye is, a „bodzakenőcs”. Ez a kozmetikai ipar egyik alapanyaga. Heves megyében a gyűjtők százai foglalkoznak a bodzabegyűjtéssel, annál is inkább, mivel a gyógyszeripar ez évben háromszáz mázsa nyers bodzavirágot kér a gyűjtőktől. — Na, nyáron sem lesz hiány kitűnő külföldi vendégművészekben.. • — Igazán, hát ennek nagyon örülök ... — örülhet is. Eljön például Stefano Giorno dzsessz-énekes ... — Ki az? — Mit tudom én, de olasz .. „ Aztán itt lesz Bemedicth Bright és zenekara ... — És az ki? — Mit tudom én, de amerikai... Szó van arról, hogy leszerződtetik magyarországi turnéra a nilseni operatársulatot . . . — Nilsen? Hát az hol van? — Hol van? Hát biztos Norvégiában-, a "Lapp- földön . .. Még ennyit sem tud? Ja, és eljön' Jose dón Frederico. Bizony, ő is jön ... — Mit csinál ez a Jose dón Frederico és milyen nemzetiségű? — Mit tudom én.. . Hallja, ne kukacoskod- jon itt, ahelyett, hogy örülne, tapsolna, hogy ennyi neves külföldi jön hazánkba, állandóan kérdezősködik ... — Marlene Dietrich nem jön? — Barátom, maga nem ismeri a népgazdaság teljesítőképességét.. . Ennyi külföldi mellett Dietrichre már igazán nem juthat pénz ... (-6) Szétszerelt gépek — kétarcú munkások a Hatvani cukorgyárban... f Harminchét esztendeje a törzsgárdában Az utolsó kmtályszem kicsapódásával— még valamikor februárban —, mozgalmas szezon után, pihenőre tért az öreg gyár. Ifjabb korában is szükség volt rá, de most még inkább: tüzetes kivizsgálás után rendbe hozni újra az elfáradt, megkopott szerkezetet. Hogy alkalmas legyen ismét a munkára. Az üzemrészek csak megcsendesedtek, el nem némult egy sem: kalapácsok koppan- nak innen is, onnan is, egy-egy fúrógép szirénázik, s hegesztő- pisztolyokból csap fel a láng, olvasztja a fémet szikraszóró villongással. Szétszerelve a hatalmas gyár: a diffúziós telep, a lú- gozott szelet présed, a szűrőállomás keretei, meg a jókora répafelvonó, s szokatlan módom, most villan ymotorok sorakoznak a garat alatt, a cukorpadláson ... A vákuum-állomásom, parányi műhelyben, satupad mellett találok egy idős főzőmunkást, Tóth Ferencet. — Nem szokatlan munka ez nekem, tanult mesterségem a mechanikus, műlakatos szakma, s ilyenkor, az év másik felében — mert mi az időt ősztől számoljuk —, nagykarbantartás sarán, újra meg újra visszatérek hozzá. Szükség van rám is, meg, hogy olyan ritkán veszem kezembe a szerszámot, nem tagadom, bizony jód esik ez a „kikapcsolódás”. — Most szedtem szét éppen egy szelepet, itt, ezen a gépen fogom mindjárt félcsiszolni — vall önmagáról, mutat egyik újítására az idős férfi. Szeretek itt, a műhelyben foglalatoskodni, jól eltelik így is az a néhány hónap, de mégis, újszerű, gyerekes izgalommal várom minden évben a répát, a szezonkezdetet... Mert azért csak az az igazi! — lelkesedik nékipirulva. — Csoda-e? Nagyapám, apám is cukorfőző volt, s én is harminchét esztendeje csinálom már. Hiába, ez a kedvemre valóbb, ehhez húz a szívem, ha nem mutatom is, a lakatosműhély- ben... Meglepőek Tóth bácsi szavalj különösen, hogy belepillantok jobban munkájába: a kitűnő cukorfőző, lakatosnak sem rosszabb! És, nem ő az egyetlen a hatvani gyár „kétarcú” munkásai között... Kísérőm — Gergely Mihály, műszákvezető üzemmérnök, — a hasonló emberek közül, kapásból elsorol egy tucatra valót, s mondja, hogy a többi dolgozó is mind „komyít” valami máshoz is, szezonbeli munkáján kívül. Ezért van az, hogy a „törzsgárda” ilyenkor is együtt marad, egész évben hasznosítható. Ilyenkor szakmunkásként, segédmunkásként a karbantartásban, ősszel, télen meg újra, a cukor körül... Hát a többi? ’ Termelőszövetkezetekben, építkezéseken... A cédulát azonban — nevével, lakhelyével — mind otthagyta az üzem irodájában; ha megjön a répa, ha üzennék értük — újra jönnek valamennyien... feyóni) 4 r'MPmM 1961. május 24., vasárnap \ 1 \ ‘ tea „i Brazíliai úti jegyzetek 7. — Hívjátok a partra szüléitekét — kéri Manuel a gyerekeket. — Rövidesen mi is jövünk vissza. Alig távolodik el egymástól a két kenu, Manuel felugrik. — Vigyázz, felborulunk! — kiált Antoni. Valóban, csaknem a vízbe fordulunk. Ez azonban nem zavarja a hajótulajdonost. Előrehajol és sapkájával nagyokat csapkod kalapomra. Nem tudom elképzelni, mit vétettem ellene, amikor megszólal. — Bocsánat, Senhor, moszki- tók — mosolyog. Leveszi kalapomat, amelyen valóban ott találok néhány kimúlt moszkitót. Ez a szúnyog- fajta terjeszti az egyik legkellemetlenebb trópusi betegséget, a maláriát, vagy váltólázt. — Köszönöm — mondom. — De hogyan vetted észre? — Semmiség — hárítja el hálámat. — Már a zümmögésről megismerem. Később többször igazolja ezt az állítását. Amíg járjuk a zöld alagutat, jó néhány moszkitó halálát leli Manuel sapkája által. Igaz, nyakig begombolt ingben, cipőnél lezárt nadrágban ülünk a kenuban, de még így is rengeteg szabad hely marad a moszkitók támadására. Egyébként is a vékony ing sem jelent különösebb akadályt éles fullánkjaiknak. Visszafordulunk. Amikor újból elérjük a farönköt, rázendít az ég, s néhány percig úgy zuhog az eső, mintha dézsából öntenék ránk a vizet. Mire ismét a lépcsőhöz érünk, azonnal eláll. A gyerekek a halat rakják a partra, nagy kosarakba. — Hol vannak születtek? — kérdezi Manuel. — Csak most értünk ide — válaszol a legnagyobbik. — Közben tanítottuk a kicsit, hogyan kell fára mászni és a vízbe esett. — Nehezen tudtátok kihúzni? — Dehogy! Úszni már tud, de a fán nagyon ügyetlen. Pedig a gyümölcsért fel kell mászni. Magától nem esik le.;. A gyerek az őserdőben is gyerek. Életkörülményei, a környezet hatása azonban olyan tulajdonságokat fejleszt ki bennük már fiatalon, amelyek nélkül ezeken a helyeken nem tudnának megélni. Kikötünk, felmászunk a partra, kiabálunk, hátha a szülők meghallják, várunk egy darabig, de amikor senki sem mutatkozik, elbúcsúzunk a gyerekektől. A hajón már aggódva várnak bennünket. A tervezettnél tovább maradtunk távol. — Bizonyára mégszomjaztak — fogad bennünket az idősebb Barros. — Igyunk egy kis szörpöt. Aris huncut kacsintással kíséri apja indítványát. Jólesik a jégbe hűtött Ital. Néhány falatot eszünk is, aztán indulunk vissza, Manaus irányába. A kenut ismét vontatjuk. Antoni Dárius összes kincséért nem szállna ki belőle. Más a pénzt is úgy veszi át, hogy ő a kenu orrában, Manuel pedig a hajó tatján térdepel. Űtközben számos hajóval, csónakkal találkozunk. A városból, a piacról jönnek. A legérdekesebb az a gőzös, amelyik szinte egész fatelepet vontat maga után. — Amíg az Amazonason árral lefelé jött a fa, tutajnak kötik össze — magyarázza Manuel. — A Rio Negrón azonban felfelé már vontatni kelL Lehajózunk egészen a két folyam találkozásáig. Már messziről meg lehet különböztetni az Amazonas vizét a Rio Negróétól: másként verődik vissza a nap fénye a sárgás, mint a feketés vízről. Alaposan elfáradunk, mire visszaérkezünk a szállodába. Lefekvés előtt kisétálok a kikötőbe.;. Itt a legváltozatosabb az élet A móló környékén szinte nappali a forgalom. Szalmatetős bárkák, nagyobb csónakok, kisebb motoroshajók indulnak és érkeznek. Halászok rakják a jeget a bárkába, s pöfögve kelnek gyakran hetekig tartó útra. A jég azért szükséges, hogy a kifogott hal ne romoljon meg, amíg újból lakott területre érkeznek és értékesíteni tudják. Bámészkodó® közben jóvágású, magas növésű fiatalember szólít meg. — Nem volna egy szál gyufája, Senhor? — Parancsoljon — válaszoltam s egyből rájött, hogy nem hazája fiával van dolga, amihez nem kelleti sherlockhol- mesi adottság. — Mikor érkezett? — kérdezte. — Egy hete. De még néhány napig maradok. Hosszasan beszélgettünk, ö elmondja, hogy délen él és csupán vadászni jött erre a vidékre. Magam is mesélek egyet s mást a budapesti életről, utazási élményeimről. Getuli Bi- berio — így hívják a fiatalembert, egészen a szállodáig kísér. Megbeszéljük, hogy másnap ismét találkozunk. — Holnapra kitalálok valami — Csak ne ijesztőset. — Miért? Fél? — Egyáltalán. Csak nem szeretem a váratlan meglepetéseket. — Ennek biztosan megörül. — Nem mondana valami közelebbit? — Pszt — teszi mutatóujját szája elé. — Titok ... Na viszontlátásra. Aludjon jól... IV. Éjszakai kajmAnlesen Nagy zivatarra ébredünk. Az özönvízszerű eső kényszer- pihenőre ítél bennünket. A vihar, amilyen gyorsan érkezett, el is múlt. Képeslapokat írogatok a hallban, amikor betoppan az előző este szerzett ismerős. — Kialudta magát? — Nem csuklóit? Mert emlegettem. — Csak nem izgattam fel? — Na, végre elárulja már, hogy mit tartogat számomra? — Ma este kajmánlesre indulok. Nincs kedve vélem tartani? Majd kiugrottam örömömben a bőrömből. Hiszen terveim között szerepelt egy éjszakai kirándulás az Amazonason és a Rio Negrón. Arra azonban nem gondoltam, hogy még kajmánvadászatot is nézhetek. Bár egy szót sem szólok, de Riberio látja rajtam, hogy örömet szerzett a meghívással. — Szóval, megegyeztünk. Bólintok. — Már minden előkészületet megtettem. Béreltem hajót, fegyvereimet előkészítettem. Néhány helybeli vadász is jön velünk. (Folytatjuk)
