Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-21 / 117. szám

Kérdőjelek ei mezőgazdaságban Megszűnnöm>3 a gépáiiomások? — Csak a név változik? Megoldható-e a traktoroshiány ? Ebéd a határban (Foto: Kiss Béla) berék a tűgyártók — veszi át ismét a szót Lukács Sándor —, becsületesen dolgoznak, tartják a százalékot, a jó mi­nőséget, nem ismerik az iga­zolatlan mulasztást, késést: úgy dolgoznak, úgy élnek, amint az egy igazi szocialista brigádhoz illik. A jó munkát, a műszakbeli lelkesedést magam is látom, de vajon a többi is ilyen jól megy? — Nézzen csak körül, s kér­dezze meg Sanyi bácsit —ha­jol fel munkájából -a brigád egyik „motorja”, Petrányi Já- nosné —, a társadalmi munká­val sincs különösebb baj. Az oktatásba is bekapcsolódott mindenki: munkásakadémiára járunk rendszeresen, itt a mű­helyben, közülünk választott „előadókkal” szakmai tovább­képző előadásokat rendezünk, s közülünk hárman középfokú oktatáson vesznek részt Esti gimnáziumba jár Kozma Joli is — mutat szomszédjára, a brigád legfiatalabb tagjára —, egy ízben ugyan abba akarta hagyni, mert nem futotta az idejéből. Nekünk kellett köz­belépni, s rábeszélni, hogy ha mégoly szép is, érdekes is a kézilabda, hagyja inkább a sportot, s a tanulással foglal­kozzék többet Most már ke­vesebbet jár edzésre, s több­ször van kezében a könyv ... Így is helyes ez. Juli különben a br igád „gyermeke% a hatvani kislányt közösen ne­veljük, közösen vigyázunk rá, s mindannyian felelünk érte. A többiről már a brigád­naplóból olvasok: közös tárlat­látogatásokról, kollektív mozi- és színházlátogatásokról, ki­rándulásokról, meg az 1823 fo­rint értékű könyvtárról, amit saját zsebből, kinek-kinek íz­lése szerint vásároltak a na­pokban, hogy még többet tud­janak. Tűgvártók, exportra termelő kisüzemi munkások, 1964-ben... (gyórú) Uj napközi otthon Sírokban Százhatvan gyermek befoga- hon részére egy nevélő és egy dására alkalmas napközi ott- szakácsnő alkalmazására kapott hont épített a Mátravidéki keretet az iskola. A tanulók el- Féromű a sírok! iskola udva- látására 273 ezer forintot for­rón. Az építési munkákat, dít évente az állam, míg a szü- amelynek értéke meghaladja a lók hozzájárulása napi 3,50-4. 800 ezer forintot, a fémmű forint. Az új tanév elején át- szakemberei végzik. Három adásra kerülő új napközi ott- tanulóterem, tágas ebédlő, mo. hon megoldja a tavaly bővített dem konyha és mosdóhelyiség általános iskola tanulóinak el­várja a gyermekeket. Az ott- helyezését. Az MSZMP Központi Bizott­ságának 1964 februári határo­zata szerint a gépállomásokat 1965 végéig gépjavító állomá­sokká kell átszervezni. Ebből a határozatból többen helyte­lenül arra következtettek, hogy a gépállomások megszűnnék. Erről szó sincs. A gépállomá­sok nem szűnnek meg, hanem átalakulnak gépjavító állomá­sokká és megtartják a mező- gazdasági gépek kisebb hánya­dát is. Ezt az intézkedést az élet, a fejlődés tűzte napirend­re, A mezőgazdaságnak nyúj­tott nagy összegű beruházások nyomán az eltelt három év alatt megkétszereződött a gép­állomások és a termelőszövet­kezetek egy ütés traktorparkja és 1963 végén elérte 42 ezret, Heves megyében pedig a 1762-t. Ezen belül a termelőszövetke­zetek tulajdonában lévő trak­torok részaránya 9-ről 60 szá­zalékra növekedett. A gépállo­mások átalakulása gépjavító állomásokká azt is jelenti, hogy a jelenlegi gépállomások műszaki törzsgárdája továbbra is feltétlenül szükséges lesz, ide­értve azokat a tapasztalt trak­torosakat is, akiknek kedve és hajlama van megszerezni a szerelő szakmunkás-képesítést. A napokban érkezett hír arról, hogy a Pétervóaári Gépállomás traktorofihiánnyal küszködik és jelenleg is 25 traktorosuk hiányzik. — Nem akarnak jönni a gép­állomásra a traktorosok, mert attól tartanak, hogy megszűn­nek a gépállomások, — mond­ják az illetékesek. Az aggoda­lom már csak azért sem Helyt­álló, mivel a gépállomások át­szervezőéről már régebben tudunk és azt is tudják a gép­állomások dolgozói, hogy rájuk ott továbbra is szükség van. Ezzel tehát nem indokolható a tmktoroshiány. A gépállomásoknak, gépjaví­tó állomásokká való átalakítá­sa ugyanakkor nem csupán a név változását jelenti, hiszen a termelőszövetkezetek saját gépparkjának kialakítása és az e©re növekvő gépesítése alap­vetően változtatja meg a mun­ka jellegét mind a termelőszö­vetkezetben, mind a gépállomá­sokon. A termelőmunka gerin­cét a jövőben egyre inkább a jól képzett traktorosgépészek fogják végezni és a termelés biztonsága főként a szakmun­kásgárdán, a termelőeszközök karbantartását, javítását ellátó műszaki személyzeten nyug­szik majd. A gépele folyamatos átadásával egyidejűleg minden rendelkezésre álló eszközzel folytatjuk a gépállomásoknak gépjavító bázisokká való fej­lesztését. A termelőszövetkeze­teiket kiszolgáló 42 ezer trak­tor és több tízezer .munkagép éves javítási költsége országo­san ma már másfél* milliárd forintot tesz ki. A javításhoz szükséges munkaórák száma pedig meghaladja a 35 millió munkaórát, amely mintegy IS—16 ezer fő munkaidejének foWl meg. A gépállomásokon, I gépjavító állomásokon a meg­lévő gépszínekből jelentős mü- helytér-bővítést hajtunk végre, Gyors ütemben fejlesztjük a szerszámgép-állományt is. Gyorsabb ütemben képezünk IU ipari tanulókat és a gyakor­lat traktorosokból szerelőket, Ki kell alakítani a fejlettebb javítási technológiákat és kor­szerű javítási módokat. A ter­melőszövetkezetek részére megszervezzük a rendszeres műszaki szaktanácsadást, amely magában foglalja a gép- beszerzéssel, üzemeltetéssel, karbantartással, javítással, tá­rolással, baleset- és tűzvédelmi előírásokéul kapcsolatos tenni­valókat is. A gépjavító állomá­sok feladatai tehát semmivel som kisebbek mint az a mun­ka, amelyet — másfél évtized Viatí a gépállomások végezitek. A KISCSARNOKBAN mind a tíz gép leállt. Metsző, szintes megfogható a csend a csarnok olajpárájában. Az emberek odagyűltek a nagy horizontál köré, nem beszélnek, csak szívják cigarettájukat és fúj­ják a füstöt. Fenyegető a hall­gatásaik. Esztelenség. Miért csinálják? Jó félórája sincs, az igazga­tói irodába benyitott az öreg Margitics. — Szervusz! — mozdult fe­léje örvendezve az igazgató. Az öreg mogorva volt a hiá­ba mutatott neki helyet, nem ült le a székre, állva maradt. — A titkárnőd be se akart ereszteni hozzád. ,‘,Az igazgató elvtárshoz ne menjen be pisz­kos ruhában, mert azt nem szereti.” Hát ha odalenn vala­mi baj történik s az ember szólni akar róla, előbb men­jen haza átöltözni? — Nem adtam Ilyen utasí­tást — mondta sietve az igaz­gató s kicsit zavart volt. — Majd figyelmeztetem. A kazettából cigarettát kí­nált Margiticsnak. Bosszan­totta, hogy a kezét (te nyújtot­ta érte s nem is köszönte a figyelmességet Szokatlan éles hangon kérdezte: — Mit akarsz?! — Panaszkodni — mondta Margitics. — A csarnokban volt velünk egy nő, ügyes, gyors, biztos kezű maró*. Krisztina... Csinos, szemre- vaió. Sose volt vele semmi baj. És mi történt máma reg­gel? Horczek, a művezető ha­PATAKY DEZSŐ: CSEND zaküldbe. — Hazaküldte. Na és? — Na és?! — nézett az igazgatóra megütközve Margi­tics. — Elbocsátották, érted, kirúgták! — Tudom, én írtam alá a papírokat. — Te?! Ismered talán azt az asszonyt? Beszéltei vele két szót is életedben, hogy tudnád kiféle-miféle? — Horczek a művezető, a kérdéses nőről ő tájékoztatott. Hereiekben én megbízom. Margitics az igazgató sze­me közé nézett: — Horczekban bízol. Cink­ből van annak a gerince is, nem becsületes. Ha elfogy az emberek türelme és kizavarják a gyárból, mit csinálsz? — HORCZEKOT HAGYD ki a pakliból, nem vétett ő sen­kinek semmit. — Csak a metósnak, a kis­embereknek, akiket taposhat — No-no, vigyázz, mit mondassa! — Vissza kell csinálni az elbocsátást... Ilyet nem leheti tenni... — Feneket csináljak a szám­ból? Döntöttem és ehhez ra­gaszkodom. i— Magyarázd meg az em­bereknek, akik ismerték art a nőt. Évek óta együtt dolgoz­tunk ... . — Nincs magyarázat. És hagyj magamra, mert dolgom van! Jó félórája történt. És most ez a szokatlan, metsző csend, amely betölti az egész csarno­kot Az emberek ott állnak a horizontéi körül, nem beszél­nék, csak várnak valamire. Az igazgató, belépve a csar­nokba, tekintetével keresi Horczekot, Horczek behúzó­dott az irodájába és részltét. A gyufafejű kis ember csak akkor mer hangoskodni, ha valakit éróz a háta mögött. — EZ SZABOTÁZS ! ! ! Ez­ért börtön jár — kiabálta a művezető most is, amikor meg­látta az igazgató dúlt arcát — Börtön jár, értitek?! — Ennyiünknek hely sem lenne hirtelenjében a börtönben — mondta egy sovány köreszter- gáa. — Te beszélsz börtönről? A fenntartott helyet nem vesszük el tőled, Horczek!! — Kikérem magamnak ezt a hangot — fulladozott a dühtől a művezető. — Feljelentem az egész bandát! — Még meg is nyernéd a pért, amilyen ügyes vagy! — Ugrálsz, mert magas párt­fogóid megvédenék, ml? — Bora halálos balesetében is fehérebbre mosták, mint egy angyalt. A halott nem beszél, mindent arra kentek! — Nahát, ez már mégis­csak ...! — ugrált az ádám­csutkája Horczeknak. — A te lelkeden szárad, hogy meghalt az az ember. Nem volt jó a gép földelése, agyoncsapta az áram. — Tudod te azt, Horczek, hi­szen neked könyörgött, hogy hozasd rendbe! — Tanúk vagyunk minden­re! — Arra is, hogy kirúgattad Krisztinát, mert nem akart,.. Valaki élesen kiköpött: — Te rongy, phl! A botrányt nem lehetett sze­lídíteni, nem tehetett az em­bereket visszaparancsolni a gé­pekhez. Izzott a szemük a ha­ragtól A rendészet vezetője már negyedszerre indult neki, nogy telefonál a rendőrségre Az Igazgató a fejét fogta és káromkodott: —... Margitics! Rád hallgat­nak az emberek, mondd, hogy hagyják abba az esztelenséget! — Annyit se ér már itt a szó* mint halottnak a csók — mondta Margitics. Hárman jöttek a rendőrség­től. Két egyenruhás, meg egy civil. Három órán át tartott, amig az emberekkel egyenként be­szélgettek. Egy adminisztrátor­nőt ültettek az írógép mellé, s teltek a papírlapok egymás után. Delet fújtak, amikor előjöt­tek az irodából. A két egyen­ruhás közrefogta Horczekot, ■ágy vezették át a gyárudvaron, a kapunál várakozó Warsawáig. — Uyen embernek hittél, nem nekünk — mondta Margi­tics. Az igazgató sápadt volt. — Négy órát álltak a gépek. Erre egytktek se gondolt, ugye?! MARGITICS SZEME neve­tett. Vezényszóra, egyszerre búgtak fel a gépek, mintha a pokol támadt volna hirtelen életre, olyan vad zaj töltötte be a csarnokot. Valaki a sarokban istentelen falsul énekelni kezdett: • „Fáj a hasam, fáj, egy kis­lányért fáj.. Az igazgató odanézett. Sem­mi. Valakinek jókedve kere­kedett. nmpmM&i 3 1964. május 21., csütörtök Az „üzem” — két jókora szoba — ott van mindjárt az iroda mellett, az indulás előtt a dolgozók tették rendbe, ala­kították ki az új munkára. Vakolt, festett, csempézett, víz­vezetékhez árkot ásott a har­mincöt ember, három híján csupa nő — virágokkal dí­szítette a falait, hogy otthono­sabb, barátságosabb legyen a helyiség, ahol a nap java ré­szét eltöltik.. . A falak mellett körbefutó „szalagon” szocialista brigád dolgozik együtt: a vágástól a csomagolásig. Érdekes, fontos munka az övék: minden gyógyászatban használatos eszköz különös fi­gyelmet, precizitást igényel. Melyik fázis a legnehezebb? — nem könnyű ezt eldönteni. A vágást végző Feledi Bélánéé talán azért kellemetlen, azért nehéz, mert a 2,2-es svájci krómnikkel acélrudakat dara­boló gumikő bizony ugyan­csak porol szennyez. A kúpo- sítást, élezést végzőknek a sze­mét veszd erősen igénybe a tízszeres nagyító alatti munka, a köszörűsöket meg talán a gumikötény, .csizma zavarja, ami a meglehetősen vizes mű­velet védőfelszerelése. A „fregoli”, a mindenre használható ügyes kezű szak­munkás, Szilváéi Gyula, most éppen Bóta Antalnét helyette­síti a zenkolásnáL A furcsa hangzású munkára kíváncsi leszek egyszeriben,. közelébb lépek a fiatalember­hez. — Szaknyelven hívjuk csak így, magyarosabban zsáklyuh fúrás a neve, 1 milliméteres fúróval, adott mélységig a tű végén ... ' Szárító alól kefélés, sorjázás után kerül a tű a csomagoló- ba. Mennyit csomagoltak eddig? — Vagy ötmilliót... s közü­lük még egyetlen darab sem érkezett vissza! — meséli bol­dogan Korepta Gyula, — Szorgalmas, igyekvő em­Kevesen tudják Egerben, hogy a Heves megyei Elektro- : mechanikai és Vasipari Válla­lat — kívülről oly jelentékte- . lennek tetsző — Mecset utcai , telepén milyen munka is zaj­lik voltaképpen... Parányi irodájában beszél- : getek a telepvezető Lukács i Sándorral, ország-világ előtt • hírt, elismerést szerzett tér- . mékükről: az orvosi tűkről. 1 — Nem is olyan légen, még . német import volt a vérátömlesztésnél használa- ' tos transzfúziós tű, csupán há- ‘ rom éve gyártjuk idehaza, Egerben — kezdi a telep „Sa- < nyi bácsija”. — Hering István ] tmk-lakatosunk közraműködé- , sével, saját erőnkből gyártott ! gépekkel, a magunk készítette szerszámokkal kezdtük a mun- - kát, csak úgy, kísérletéppen , még... Aztán, ahogy belejöt- 1 tünk — a következő évben —, 3 már piackutatási szándékkal j törekedtünk a jobb minőségre. Akkoriban még „csak” 30 ez- 1 rét csomagoltunk havonta, ma < már megy a 290 ezer is, rend- f szeresen. Hazai felhasználók­nak, és a „RICO” kötszermű­veken keresztül a legkülönbö- ' zőbb külföldi országokba ... j De nézzük talán mindezt kö- ; zelebbről is — invitál szives 1 szóval a telepvezető. T yr r g r 1 úgy art ok... Három éve kísérlet — ma elismert export Egy brigád hétköznapjai a Mecset utcában nak az udvaron. Régen a falu­ban csak azt tekintették igazi parasztembernek, aki értett a lóhoz. Most, amikor a gépek vették át a lovak szerepét, rö­vid idő alatt arra kell töreked­ni, hogy szinte szégyennek szá­mítson, ha fiatal tsz-tagok nem értenek legjobb segítőtársuk­hoz, a traktorok kezeléséhez. A tanácsoknak segíteniük kellene egy olyan közhangulat kialakításában, hogy falun minden fiatal és középkorú ember tanuljon meg traktort vezetni, értsen a gépjavítás­hoz. Érdemes lenne a mezőgaz­dasági kisgépek kezelésénél fo­kozottabban bevonni a nőket n.ind a termelőszövetkezetek­ben, mind a gépjavító állomá­sokon. Ez jelentős mértékben könnyítené a helyzetet, hiszen a jelenleg szerelőmunkát vég­ző férfiak egy része traktorra ülhetne. A mezőgazdasági problémák — közöttük a traktoroshiány — végleges felszámolása fontos népgazdasági érdek is, ezért a társadalmi ég tömegszerveze­teknek sokkal többet kell ten­niük a jövőben azért, hogy a kérdés megnyugtatóan mielőbb megoldódjék. Sz. I. A mezőgazdaságban a trak­toroshiány itt-ott kezd tartóssá válni és a pétervásári járáson kívül is tudunk több olyan ter­melőszövetkezetről, gépállo­másról, ahol nincsenek kihasz­nálva a gépek, emberhiány miatt. Az ipar évről évre trak­torosokkal, gépészekkel segí­tette a termelőszövetkezeteket a csúcsmunkák idején. Ez az út azonban hosszú távon nem jár­ható, ezért a termelőszövetke­zeteknek és a gépjavító állomá­soknak maguknak kell megol­daniuk a traktoros- és gépész­hiányt. A télen Heves megyé­ben is több száz traktorost ké­peztünk ki, azonban a tavasz- szal induló traktorosiskolákat jelentkezők hiánya miatt nem sikerült beindítani. Ez bizo­nyos tekintetben aggasztó és felveti a termelőszövetkezetek felelősségét is. Csak helyeselni lehet a megyei tanácsnak azt az álláspontját, amely szerint csak azoknak a termelőszövet­kezeteknek adnak gépvásárlási lehetőséget, amelyek trakto­ronként két traktorost is be tudnak állítani. Semmi értel­me annak hogy a termelőszö­vetkezetek drága pénzen gépe­ket vásároljanak, ugyanakkor a gépek kihasználatlanul állja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents