Heves Megyei Népújság, 1964. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-21 / 117. szám
Tizenhét szék ötezer olvasó Panaszos gondolatok az egri megyei könyvtárról AZ EGRI MEGYEI könyvtár Kossuth Lajos utcai barokk palotájában, a kultúrának eme díszes, de zsúfolt otthonában, csaknem hatvanezer kötet szorong, 190 friss folyóirat és napilap forog közkézen (a korábbi évfolyamok már csak a padláson kapnak szállást), évente ötezer olvasó fordul meg, de kölcsönzött könyveivel sietve távozni kényszerül, mert itt egyszerűen nincs hely — az olvasásra. Néhány adat: azok, akik szeretnének az ízlésesen berendezett két teremben olvasással tölteni szabad óráikat, vagy tudományos kutatással hasznossá tenni félnapokat, napokat, a könyvállománnyal együtt összesen kilencven négyzetméteren foglalhatna!: helyet, alig pár négyzetméternyi asztal mellé ülhetnek (három darab áll itt összesen), és tizenhét székre telepedhetnek le. Ha az ötezres olvasói létszámot a könyvtári forgalom és az adottságok összehasonlítása folytán komolyan vesz- szük, mindjárt nyilvánvaló, hogy az egyre tornyosuló igényeket ki kell elégíteni területtel, székkel, asztalokkal, több nyugalommal és még több olvasási lehetőséggel. A számok — anélkül, hogy bűvöletükbe esnénk — figyelmeztetnek bennünket. A tavalyihoz képest az első negyedév végéig emelkedett az olvasói létszám az egri megyei könyvtár hálózatában. A könyvtárosok a forgalmi asúfoltságon azzal igyekeznek enyhíteni, hogy két műszakban — ebédszünet nélkül — folyik a kölcsönzés reggel kilenctől este hétig. Filiálét létesítették a Lajosvárosban és Felnémeten. De a hely így is szűk, a könyvek és — ami még panaszra ingerlőbb! — az olvasók számára. Ezt elsősorban * könyvtárosok érzik! a könyvtári kölcsönzés a már említett kilencven négyzetméternyi területen zajlik. Még akkor is zajlik, ha a könyv barátai, a betű szerelmesei jóval csendesebbek az átlagos utcai embernél. Ugyanitt kell újságot olvasni, folyóiratot böngészni, nyugati érdekességek és hazai értékeik után kutatni irodalmi és tudományos publikációkban, itt kell és lehet felkészülni államvizsgára, belemélyedni kedvenc regényébe, vagy témakörbe. Az ajtó percenként nyitódik-csu- kódik, főiskolás lányok jönnek, idősebb férfiak mennek ' akkurátus lépésekkel, itt-ott .,javakorabeli” felnőtt is akad. Elidőzni, válogatni, ízlelgetni a folyóiratokat, könyveket, megszeretni egy-egy új területét a tudásnak és az irodalomnak, itt testközelből nehezen, nagy tülekedéssel és várakozással lehet, mert kényelmes, pár- nás szék kevés van, azokat többen nem ülhetik egyszerre. Pedig mh már szólamszerűség nélkül, köznapi tények szürke nyelvén lehet kijelenteni, hogy a könyvtár az iskolán kívüli népművelés egyik legfontosabb területe. A magyar könyvkiadás és a fiatal szocialista magyar irodalom a könyvtárosok szilárd bázisa: a nemrégen még a romantikusokért, Jókaiért, Mikszáthért lelkesedő és kizárólag azokat olvasó könyvbarátok fnegis- merték és megszerették a mai magyar irodalom jelesebbjeit, a nyugati irodalom kiválóságait. A mai téma, a mai nyelv, a modern élet, a modem írók teljes frontáttörést hajtottak végre, erőszakos hatáskeresés nélkül — a könyvtárosok segítségével. Fejes Endre, Berkesi András, Galambos Lajos, Bartha Bulcsú, Sántha Ferenc, Fekete Gyula és Mesterházi Lajos népszerűek, a nyugatiak közül Eric Knight, Hemingway, Moravia, Pratolini állnak az érdeklődés élvonalában, a Nobel-díjas Ivó Andric, vagy a nagy sikereket jegyző Dürrenmatt mellett. SOKAN AZÉRT járnak és még többen azért járnának a megyei könyvtárba, mert a folyóiratokból értesülnék, értesülnének az irodalmi élet legújabb érdekességeiről, eseményeiről. A Nagyvilág, azüj Írás megjelenése (túl a februári szám hisztérikus keresletén) esemény a , könyvtárban. Ilyenkor az ülőolvasók létszáma megszaporodik a polcon könyöklők népes hadával is. Az olvasóterem hiányát tovább hangsúlyoznánk! A kutatók, tudományos munkássággal foglalkozók a könyvtárközi kölcsönzés könyveit — elvileg — csak a könyvtárban használhatják, mert rendszerint értékes köteteket hozatnak meg ide más könyvtáraktól. Tavaly ez a könyvtárközi forgalom közel járt az ezer kötethez. A könyvtár engedte ezeket a forrásmunkákat hazavinni,^ mert olvasóterem nélkül a búvárkodás, a könyvkölcsönzés viszonylagosan tompa zsivajában is elképzelhetetlen. Más pontot is mutathatunk, ahol a könyvtár Nessus-inge szorít. Fáradságos munkával a könyvtár dolgozói egy olvasótermi katalógust készítettek, de nem használható, mert az olvasótermi könyvek jelentős része a raktárban „lakik" — olvasóterem hiányában. LÁTOGATÁSAINK során figyeltük a könyvtárosok — Fekete Péterné, Sípos Istvánná, dr. Hidegkúthy Antalné, Varga Imréné és Lintallér Edit — munkáját. Csendes, csaknem észrevétlenül folyó fáradozás ez, mégis nagy hasznot hajt: különösen a fiatalságban formálódik erőteljesen a modem világszemlélet. Ebből a szempontból a könyvtár értékes és érdekes hatalom, amit nem engedünk eléggé hatni. Mi kellene tehát? A tizenhét szók helyett legalább ötven, a három asztal helyett legalább tíz, a kilencven négyzetméternyi terület helyett mégaranyi kellene — külön olvasóteremnek, hogy a könyvtár dolgozóinak egész sor kezdeményezése és hasznos munkája, mint például az írókról, könyvekről, szóló cikk-katalógus is meghozza gyümölcsét. Ez az igény annál is inkább jelentkezik, mert sem a Szakszervezeti Székház könyvtárában, sem a Tanárképző Főiskola könyvtáradban, sem az ifjúság könyvtárában, sem a lajosvárosi, sem a felné- meti filiáléban nem lehet elegendő ülőhelyet kapni, nyugalmat biztosítani elmélyült könyvtári foglalkozáshoz. A megoldás kéznél van, csak élni kell vele. Korábbi szervezési hiba folytán a könyvtárpalota emeleti részén magánlakásokat alakítottak ki, ahelyett, hogy hagyták volna az egész emeletet könyvtári rendeltetésének. Nem hisszük, hogy a két lakás szanálása megoldhatatlan' feladat lenne, de felbecsülhetetlen nyereséget jelentene a könyvtár, a közművelődés, a tudatformálás, a kulturális fejlődés szempontjából. Megváltozna a könyvtár atmoszférája, megnőne a könyvek becsülete, ha- tása. EZEN El, LEHET és el kell gondolkozni, mert a könyvek száma egyre nő, az olvasók létszáma már az idén hatezer fölé emelkedik. S ha csak évi öt kiolvasott könyvet veszek átlagul fejenként és néhány folyóiratot, máris nagyon sürgősnek érzem az eddig halogatott tennivalókat. Farkas András Új ruhát kapnak a képek Keffpn Jvirompzref A dormándi termelőszövetkezet egyik baromfigondozója Hegedűs Irén, harmadéves szakmunkás- tanuló. Társával jelenleg háromezer csibét nevelnek: szorgalmas munkájukkal elégedett a szövetkezet vezetősége. A gazdaságban különben gonddal és szeretettel foglalkoznak a tizenegy szakmunkás- tanulóval, akik az állattenyésztésben és a növénytermesztésben végzik napi munkájukat. (Foto: Kiss B.) A z egri képtárat 1872-ben alapították és 1958-ban költözött jelenlegi helyére, a várba. A két évszám között eltelt 86 esztendő alatt a képeket nemcsak a múló idő, de a többszöri költöztetés is rongálta. 1958- ban a kiállított képek tíz százalékát, mintegy 15 darabot restauráltak a Szépművészeti Múzeum restaurátorai Sá'rdy Brutus, illetve a Képzőművészeti Főiskola restaurációs tanszékének hallgatói Kapos Nándor tanszékvezető professzor vezetésével. A képek felújítási munkáit azóta is folyamatosan végzik. Jelenleg öt festmény helyreállításán dolgoznak. Barabás Miklós Pyrker László érseket ábrázoló képét új vászonréteggel borítják a szokásos restaurációs műveleteken felül. (Dub- lirozzák.) Űj olaj-, gyanta- és lakkréteggel látják el Kőiös- fői Kriesch Aladár Eger vár ostroma című művét. M. Jan de Jange Lovassági ütközet című alkotásán — amelyet több részből illesztett falemezre készített — az apró lukakat törniük és az illesztéseik fölött létrejött repedéseket újra festik. A „Pihenés Egyiptomba menekülés közben” című festményt — ismeretlen bolognai festő műve — szintén új lakk-, olaj- és gyantaréteggel frissítik fel. Ismeretlen olasz festő műve a , .Szent Ferenc a feszület előtt” című kép. A mű restaurálását anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzi a Képzőművészeti Főiskola restaurációs tanszéke, miután az eddig végzett restu- rációk rétegeinek letisztítása Után remélik, hogy megtudják 'lapítani az alkotó művész személyét, de legalább a kort, vagy azt a festészeti iskolát, amelynek alkotásai közé a mű sorolható. A képtár anyaga mindössze a XX. századig bezárólag tartalmaz festményeket. A képek restaurálásán felül új képek beszerzését is tervbe vette & múzeum igazgatósága. Jelenleg folyik dr. Kunvári Bella budapesti orvosnő magángyűjteményének értékelése. A töí> biek között Szőnyi, Derkovits, Gadányi-, Czobel-, Egri-, Bar- csay-, Mednyánszky-, Csók-, Rippl-Rónai-műveket tartalmazó gazdag gyűjtemény árának megádapítása után a Művelődésügyi Minisztériumra vár a feladat, hogy az anyagi fedezetet a vármúzeum képtárának bővítésére megszerezze. Reméljük, mielőbb üdvözölhetjük a képtár új képeit. My. Négy és fél millió forint bútorra Sok a hagyományos, kevés a modern bútortípus A községekben járva lépten- nyomon tapasztalhatja az ember, hogy a modern technika gazdaságosságot szolgáló vívmányai mellett a lakosság minden tekintetben élete szolgálatába szegődteti az újat és a szépet. A kozmetika, a modem vonalú ruha, az autó ma már nem jelent újdonságot falun. — De a modern bútor sem... — jegyzi meg Kosztya László- né, a gyöngyösi 92-es számú bútorbolt vezetője. — Mert a vásárlók listájában főleg a környező községek nevével találkozhatunk. — Milyen bútorokat vásárolnak? — A skála elég széles. De a mérleg inkább a háló-, a kombinált és a modem lakószobák oldalára billen. Az utóbbi kettő egészen új tervezés, tehát nemrégen látjuk a piacon. — Ügy látom, a kereslettel nincs hiba. És a kínálat...? — Ez már fogasabb kérdés. Kárpitozott áruból és modem szobából egyszerűen nem győzzük ... nem kapunk eleget. Nincs raktárkészletünk sem. Ahogy megkapjuk az árut, azonnal elkapkodják. — Ügy gondolom, hogy a hitelakció is hozzájárult a nagy forgalomhoz. — A forgalom felét bonyolítják le OTP-kölcsönnel... Ha az emberek bútorvásár- lási igényét valóban reálisan érzékelni akarjuk, akkor meg kell említenünk, hogy az év eddig eltelt közel négy hónapjában Gyöngyös és környékének lakossága négy és fél millió forintot költött lakásának berendezésére. És ha nem lenne foghíjas a raktár, és az üzlet is, ez a szám lényegesen magasabb lenne. Az a tény, hogy sokan elégedetlenül távoznak a bútorüzletből. Az egyén szempontjából érthető a zúgolódás, de annak jogossága már vitatható. Mert tény az is, hogy bútorgyáraink termelése a tíz évvel ezelőtti időszakhoz viszonyítva sokszorosára emelkedett, de a fejlődés, az anyagi jólét és az ezzel párhuzamos igények terén is egészségesen ívelt egyre feljebb. Tehát most egyszerűen nem győzzük. Ez az igazság. Ám az említett ellentmondás léküzdése csupán rövid idő kérdése. Az üzletben ugyan bőven találhatunk bútorokat, a hiba csupán az, hogy a hagyományos típust, amit nem igényel a lakosság. Ha pedig nem igényli, akkor miért gyártunk raktárkészletet belőle? A kér- • dósból következtetve tehát; ésszerűbb lenne, ha csökkentenénk a hagyományos bútortípusok gyártását és az így felszabadult munkaerőt, valamint anyagot a modernebb bútorfajták termelésére használnánk fel. Így kívánná a bútoripar, de a lakosság érdeke is. Laezik János FORDÍTOTT hatalmas sátrakban laknak. Egy-egy sátorban negyvet-öt- ven család zsúfolódik össze. Külön sátor csak a nőket illeti meg Ide a férfiaknak csak akkor szabad belépniök, ha feleségük házastársi kötelességük teljesítésére hívja őket. — Mi történik, ha nem mennék? — Ez nem fordulhat elő. A legnagyobb bűn, ha a férj nem tesz eleget az asszony hívásának. Ilyenkor összeül az , asz- szonyokból álló vének tanácsa, és száműzik a szófogadatlant. Ez pedig egyet jelent a halállal. Az erdő ezernyi veszedelmet rejt Óriáskígyókat, jaguárokat és sok-sok fenevadat. Ezek nem kímélik az embert. Az asszonyok a férfiakat alacsonyabb rendű lényeknek tekintik. Már kicsiny gyermekkorukban a lányokat uralkodásra, a fiúkat pedig a nők szolgálatára nevelik. Törvényeiket a törzs hattagú, asszonyokból álló tanácsa hozza és éberen őrködnek ezek betartásán. — Legalább csinosak a nők? — Szépek. Legalábbis fiatal korukban. Később azonban megcsúnyulnak, korán öregszenek. A szokások szerint ugyanis minél több gyermeket szül egy asszony, annál nagyobb a dicsősége. Rendszerint évente szaporodik a család. — Bizonyára érdekes ceremóniákat, ünnepségeket tartanak a házasságkötések alkalmával. — Nem. A férfiak nappal dolgoznak az erdőben, vadásznak, halásznak, gyümölcsöt szednek. Este, amikór hazaérnek és keresik hálózsákjukat, rendszerint akkor éri őket a váratlan „szerencse”. A lányok általában tizenkét-tizen- három éves korban szemelik ki jövendőbelijüket. Ha magukhoz akarják láncolni őket, hálózsákjukat egyszerűen elviszik saját kunyhójukba. A Brazíliai úti jegyzetek 4. — Akkora lehettem, mint Pedro — mutat a tizenkét év körüli fiúra — amikor expedíció érkezett törzsünkhöz. Magukkal vitték teherhordónak. Évekig velük jártam a matat, a nagy vizeket. A főnök még Rióba is magával vitt és segítettem néki bogarainak preparálásában. Aztán újból visszamentünk az erdőbe. Évék telték megint eL Akkor ragadtam Belembe, amikor ők visszautaztak Európába. — Tőlük tanult angolul is? — A főnök jó ember volt, tanított. — Hasznát veszi? 4 rxiPUJS&G 1864. május 21» csütörtök — Mostanában sok jenki jár ide. Mindegyik nagyon kíváncsi ember. De ingyen nem beszélek nékik. — Mi az amazonokra vagyunk kíváncsiak. — Azok érdekes emberek. — Mennyiért vezetne él hozzájuk bennünket? — Nincs aranyi pénzük. — Miért? — öreg vagyok már. Nem bírják a lábaim a hosszú utat. Ók pedig mélyen bent élnek az erdőben. — Pedig nagyon szeretnénk ... — Kérdés, miként fogadnának minket. Ott a férfiak még ma is a nők kiszolgáltatottjai. — Lovon száguldoznak? * — Ez csak mese. A kasiba törzsnél azonban még mindig nőuralom van. A törzs tagjai • J .Tanya” a Rio Negrán férfiak kötelesek követni a nőt és felvenni a nő nevét. Egyikmásik amazonnak valóságos férfiháreme van. Nem ritkaság a hét-nyolc férj sem. Ami különös, a férjék jól megértik egymást, nem féltékenykedneki Az asszony, ha megunja valamelyiket, döntését úgy adja tudtára, hogy hálózsákját kiteszi megszokott helyéről. — Ez nálunk nem alkalmazható módszer, — viccelődöm az öreggel. — A lakások zöme még hagyományos bútorokkal van berendezve. Egyik magyar férj sem venné a szívére, hogy kedves és" egyetlen neje egyedül cipelje le a rekamiét, mondjuk a harmadik emeletről a földszintre. — A kasiba férfiak teljes kiszolgáltatottságát az is mutatja — folytatja az öreg —, hogy a megunt férj hálózsákját bármelyik asszony sátrába viheti. Ettől kezdve az új asszonyt köteles szolgálni, s az ő nevét kell viselnie. — Hát bizony ide jobb ha el sem megyünk, — szól kalauzom. — Még a végén alaposan, megjárnánk. — Maga ezt nyilván viccnek szánta, pedig biztos, hogy nem fogadnának szívesen bennünket. Tudják, ez az érdekes törzs mágnesként vonzza az érdeklődőket, a kutatókat. Nem mondom, szívélyes, barátságos emberek, egészen addig, amíg a vendégek tiszteletben tartják szokásaikat. Emlékszem* egy kutatónő, bizonyos Jean Dolinger esetére. Jean négy hónapig tanulmányozta a törzs életét, részt vett munkájukban tanult tőlük és tanította őket. Nagyon megszerették, olyannyira, hogy egyik nap magához hívatta a falutanács. {F olytatjutsi
