Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-16 / 88. szám
1964. április 16., csütörtök NÉPÜJSÁG 8 Az utolsó műszak Élt tizenhat évet A befalázott bánya Az 54. vagon szén Petőfibánya, 1964. április 15. Az újságíró leírja a dátumot-, s eszébe jutnak régen megírt riportok, tudósítások, felvillannak emberi arcok és nevek — s mindezekkel együtt búcsúzik maga is egy kissé történelmi időszaktól is. 1948- ban kezdte meg korszerű és technikájában évről évre fejlődő termelését a Petőii-aliáró, amelynek több mint másfél évtizedes múltja elválaszthatatlanul összeforr a magyar lignitbányászat fejlődésével, s amelynek „jövője” a korszerű bányaművelés diadalát, a „könyörtelen”, ám nagyszerű igazság prespektíváját hozza. Mert nincs jövője! A Pe tőf i-al táró 1964. április 15-én, a napi terv 54 vagon szenének külszínre küldésével immáron históriává múlik, teljesítette feladatát, befalazzák a vágatokat: megszűnik a termelés! Amikor e sorok írója először járt tollal, jegyzetfüzettel ezen a vidéken, még Pernye- puszta volt a neve, s csak hivatalosan nevezték, akkor sem régen, Petőfibányának. Akkor még minden kezdődött: a korszerű termelés; új bányásznemzedék nevelése, a kis bányásztelepülés nekilóduló fejlődése. Ma, az itt lakók jó része, különösen a fiatalja, akik már Petőfibányán születtek, nevelkedtek, talán már nem is tudják, hogyan hívták ezt a vidéket régen; ma közel ötezer lakójú, stranddal, labdarúgópályával modern iskolával, kultúrházzal ellátott kis város ez, ahol a két-három emeletes bérházak tetején megszámlálhatatlan , sorban kandikálnak a nagyvilágba a televíziós antennák... Egy korszak lezárul, az 54. tonna szénnel. Most ennyi volt az alig négyszáz fővel dolgozó altáró terve. A közelmúltban, amikor itt több mint ezer ember dolgozott, elérte a termelés a 250 vagont naponta, s éjjel-nappal, szakadatlanul surrogott a szalag, hozta a frontokról, szinte megállás nélkül a lignitet, hogy megállás nélkül haladjanak innen tovább a csillék a Mátravidéki Erőmű kielégíthetetlen mammon, gyomra számára. Nagyszerű korszak volt, hősi korszak és drága! A külszíni fejtésen éppen a felébe kerül már most egy tonna szén termelése, s nyilván idő múltán elérjük még az NDK külszíni fejtéseinek költségszíntjét is. A Petőfi-altáró megtette a kötelességét, s nem járnák már ide többet a vájárokat, csilléseket szállító munkásjáratok, nem zakatol műszakkezdésre a „népes”. Az itt lakó, vagy itt dolgozó bányászok átkerültek a külszínre, Ecsédre, volt, aki Tatabányára ment, volt, aki a nógrádi szénmedencében talált „frontot” a maga számára. Igaz, megfordult itt vagy tízezer ember, amíg kialakult a több éves törzsgárda, igaz, nincs több mint 100 olyan — Ta-jti József, Hegyi Mihály, Vidéki Márton, Novak József — aki 16 évig szakadatlan hűséggel szolgált rá a hűségjutalomra. Mégis túl a két ■ ségtelen anyagi veszteségek — külszínen nincs föld alatti pórlék — az emlékek, a meg- és összeszokottság vesztesége is megsajdította azokat a bányászokat, akiknek zöme most már valóban évek óta itt dolgozott, élt, akit az itteni „frontra” telepítette egy kicsit saját egész életét is. Megértik, hogyne értenék meg ésszel, hogy lassan már nem lignitet, de aranyat bányásznak itt, legalábbis ami a költséget illeti. De amit megért az ész, azt még nehezen fogja fel a szív. 382 bányász, három harmadban utolsó műszakra szállt le tegnap Petőfibányán. Aztán az altáró*. ugyan továbbra is használva az ecsédi lignit szállítására sorban, rendben befalazzák a vágatokat, elnémul a bánya, a sötét némaság telepszik oda, ahol valamikor az F 4-es dolgozott, előváj ási csapatok nyitottak utat a szénhez, kaparó- és gumiszalag surogott, víve hátán a rárobbantott szenet. Tizenhat évvel ezelőtt új bánya született, és most beteljesült a sorsa. De mögötte ott az új generáció, az ecsédi, majd a visontai külszíni fejtés, ahol a lehetetlent valósították meg: napfényben fürdik a bánya! ... és felszínen az 54. vagon szén! Gyurkó Géza r------------------------------------------------------------------------1 Tí zezer pecsenyének való A poroszlói Űj Erő termelőszövetkezetben tízezer darab félkilós pecsenyecsirkét nevelnek. Ügy tervezik, hogy ezek eladása után még hétezer pulyka nevelését is vállalják, ugyancsak eladásra. Képünkön a három gondozó: Nagy Margit, Rezső Mihályné és Godó Lászlóné. Mit hozunk be külföldről ? Mint a Belkereskedelmi Minisztérium Vas- és Műszaki Főigazgatóságán tájékoztatásul elmondták, a porszívó választék bővítésére az idén is behozunk szovjet és csehszlovák gyártmányú porszívókat — Csajka, Rakéta és Jupiter tí- pusúakat. A jól bevált 70 és 120 literes Lehel hűtőszekrények mellett az idén korlátozott mennyiségben 40 literes lengyel gyártmányú hűtőszekrény kerül forgalomba. Hajszárítót és villanyborotvát az NDK-ból, illetve a Szovjetunióból hozunk be. A terv szerint az idén összesen 9500 Moszkvics, Trabant, Wartburg és Skoda típusú személygépkocsi beérkezése várható. A 48-50 köbcentiméteres mopedekből a csehszlovák Jáwa-ideal, a jugoszláv Kolibri és az NDK-beli Simson típusokra kötöttek szerződést. A nagymotorok választékát a szovjet gyártmányú IZS bővíti. Lusta ember lévén, azzal a kéréssel fordultam a vállalathoz, hogy szobám falára egy gömbölyű fejű és hegyes végű szöget sürgősen beverni szíveskedjenek. A sürgősség oka, hogy újszülött képemet, már itt az ideje, hogy kifüggesz- szem, hadd lássa minden vendég, szépségem és ■ nyugalmam, évtizedekre nyúlik vissza. Kérésemét a vállalat egy napon belül teljesítette és az illetékes szegbeverő szakember egy másodperc alatt végzett, amit nem mulasztottam el megköszönni. Két nap múlva megérkezett a számla 12 342 forintról, amit csak egy hét után tudtam alaposabban megcsodálni, ájulásomból való felocsudásom után. A számla: felvonulás 50 forint; visszavonulás 58 forint; anyag- cipelés 120 forint; szög- ' élesítés 90 forint; szög- fej-egyengetés 78 forint; terepfelmérés és műszaki vázlat 1348 forint; szakértelem 10 forint. . . Rezsi, adó, mosoly. sürgősségi pótlék 10 588 forint. Lehet, hogy az összeg nem stimmel pontosan, de az arányok majdnem. A szög különben tegnap képestől együtt lezuhant és most nem merek se szög-, se képügyben a vállalathoz fordulni. Majd, ha nyertem a lottóm í-<5) CHAPLIN EGY NAGY MŰVÉSZ ÉLETÉBŐL 1889. április 16-án — 75 esztendeje — született Charles Chaplin angol származású haladó amerikai filmszínész és rendező, a filmtörténet egyik legjelentősebb alakja. 52 esztendővel ezelőtt — 1912-ben — tűnt fel a gyermekcipőben járó hollywoodi filmstúdiók világában. Szatirikus stílusával még a némafilm korában világhírűvé vált. Jellegzetes kellékeire százmilliók emlékeznek: a bambusznád sétabot, keménykalap és a hatalmas, csámpás cipők. Számtalan rövid filmburleszk után 1920-ban született első nagy játékfilmje, „A kölyök”. Ez a film saját szegény gyermekkoráról szólt. Filmjeivel az 1930-as évek után szigorúan bírálta az amerikai gazdasági életet és művészi eszközökkel lépett a fasizmus elleni küzdelem harcosai sorába. Az állandó politikai zaklatás miatt és a hidegháborús amerikai ■propaganda elleni tiltakozásul 1952- ben elhagyta az Egyesült Államokat és Svájcba telepedett le. Életét és művészi munkáját a világbéke és a haladás szolgálatába állította. Mai krónikánkban színes epizódokat idézünk Charles Chaplin életéből és kívánunk a világhírű művésznek sikerekben gazdag, hosszú, boldog életet... Londoni cigaretták Chaplin apukor fiatal korában Londonban lakott, nagyon szegény volt. Annyira szegény, hogy még cigarettára sem telt neki. Mivel szenvedélyes dohányos volt, úgy segített magán, hogy az utcán található cigarettavégeket szedte fel. Mindennap bement egy trafikba és cigarettacsutkáinak egyikére a gázlángocskánál gyújtott rá, amely a vevők rendelkezésére állt, majd illedelmesen elköszönt. A trafikos egy napon elveszítette türelmét. Amikor Chaplin megjelent az üzletben, hogy rágyújtson, öklével az asztalt verve, rárivallt: — De végre is, kicsoda ön? Chaplin a világ legtermészetesebb hangján felelte: — Hát nem ismer? Én vagyok az az ember, aki mindennap rágyújtok itt egy cigarettára! Szállodai emlék Chaplin fiatal éveiben szerény podgyászával az amerikai Atlantic Citybe érkezett és egy előkelő luxusszállóban bérelt „Kedves Charlie, gondo®»- zott-e már azon, hogy a mogyorón mennyi pénzt lehet keresni? Mint szakember, szívesen elősegíteném az ön mogyorófejedelemségét. Természetesen magam is benne lennék az üzletiben. Ha van kedve, kérem, értesítését.. A levelekre válaszolt a művész titkára, ámde a borítékolásnál tévedés történt. Ugyaniakkor ugyanis két jótékonysági egyesület meghívójára is köszönő választ írtak. A két köszönő levél így szólt; „Nagyon sajnálom, hogy nem jelenhetek meg személyesen« de hogy jó ügyet szolgáljak* ezer dollárt bocsátók rendelkezésükre.” A borítékokat azonban véletlenül elcserélték, és az utóbbi leveleket a szélmalom- és mogyoró-ajánlóknak küldték el, az ezeknek szóló választ pedig a jótékonysági egyesületek vezetőségének. Egy esztendő telt el, míg a tévedés' kiderült. Egyik nap Chaplin az alábbi levelet és egy csekket kapott. Az érdekes levél szó szerint így hangzott: „Kedves Chaflie! ön egy évvel ezelőtt volt szíves ezer dollárt rendelkezésemre bocsátani. Igaz, hogy a jelzett pénzt, vagy csekket a mai napig sem kaptam meg, kor az öreg tolmács önkényesen felnyitotta a csendet: — De főhadnagy elvtárs! Ott egye meg a fene azt a páj inkát a tövibe!... Moslék az, nem pájinka, amit mink főzünk!... Erre az ünnepségre meg kiváltképpen bor kell, lássa be az elvtárs... A főhadnagy sokáig gondolkozott. — Mondják! — szolalt meg. — Mit akarnak tulajdonképpen, ünnepelni, vagy bort inni? Rubinyák tolmácsolta. A fejek lekókadtak, a szemek a cipők és csizmák orrára szege- ződtek. — Mind a kettőt, főhadnagy elvtárs! — vágta ki Rubinyák a szót. — Ünnepelni akarunk, ezzel kapcsolatosan bort is akarunk inni ... — Mit mondott kend? .. . Mit beszélt? — repültek feléje a kérdések. Megismételte miagyarul. — Ügy van, úgy van! — kiáltozták. — Ez az igazság! Ha ez az igazság, legyen, ezt az igazságot azonban Koloren- ko főhadnagy a saját szemszögén keresztül szűrte le, éspedig úgy eresztette át a szűrőn, hogy mégse szállíthat bort az állami kincstári kocsin. Ugyan volt már rá példa, hogy komoly esetekben — a nehézszüléses Fábjánnét, egy vakbélgyulladásos kisfiút berepített a legközelebbi városba, de az ilyesmi merőben más cselekedet, mint bort fuvarozni. — Van ló, szekér! Fogjanak be, hozzák szekérrel a bort! — Az több mint kétnapos út, hátba szúrja az ember. Ami tegnap fekete volt, ma vakító fehérnek tűnik fel. Másképpen éri a fény. A mosoly is másképpen fest reggel, mint alkonyaikor. Mégis mosoly mind a kettő. Az igazságot többször (Csont István illusztrációja) főhadnagy elvtárs! — így Rubinyák. — Nincsen gépkocsi — mondta Kolorenko olyan mozdulattal, mellyel közérthetővé tette, hogy ez az ügy le van tárgyalva. •k Van az azonban sokszor úgy, hogy a tegnapi igazságot ma mérlegre kell tenni, hogy végre örök maradjon. Kolorenko főhadnagy is méricskélte másnap reggel a tegnapi igazságot. Ünnepel a község, és az ünnepséghez bort akar inni. Kérték, szállítsa el nekik a bort. Megtagadta. Ez most. így reggel, a rideg józanságban, féligazságnak tűnik. Az ablaknál állt. Töprengett. Egyszer csak látja, hogy nyolc szekér húz előtte, hordóikkal telerakva. Az első kocsin ült Rubinyák, a tolmács. (Az este kint az utcán folytatódott a pártközi értekezlet. Ha két, ha három napba telik szekérrel, de bort hoznak még a föld alól is.) Rubinyák a kalapja szélét peccentve, szalutált a főhadnagynak. A főhadnagy kivágta az ablakot: — Jöjjön csak be! — kiáltott. Térképet terített az asztalára. Mutassa meg neki, hova mennek azért a nedűért. Rubinyák bácsi sokáig húzogatta bütykös ujját a térképen, míg megtalálta a borral áldott helység nevét. Pinceszájlás. A főhadnagy méricskélt, szá* molt. Nyolcórai út, oda visz- sza ... Rubinyák, mintha szárnya nőtt volna, repült ki a kapun: — Vissza! — kiáltotta. — A hordókat azonban rakjuk le sarjában ide a járdára! Gépkocsit kapunk.;. A főhadnagy elvtárs is velünk jön ... ★ Az ünnepi borral vissza jövet Kolorenko dalolt oroszul, Rubinyák bácsi magyarul. Szép Volga menti dalokat, Rubinyák bácsi szép Tisza táji nótákat. Egyszerre, vigyázva, érzéssel... szobát. Az utasok névsorában nagyon előkelő emberek neveit olvasta, mint pl. X. herceg és kísérete.. • Chaplin, aki nem akart kevesebbnek látszani, a következőképpen írta be a nevét a szálló könyvébe: „Chaplin — o kíséret holnap jön”. Két levél története Chaplin egyszer a következő két, kissé különös ajánlatot kapta. Az első levél így szólt: „Igen tisztelt Chaplin úr! ön utolérhetetlen a filmszakmában, éppúgy, mint én az enyémben. Az ön specialitása a film, az enyém a szélmalomgyártás. Miután valamennyi szél járását megfigyeltem, olyan malmot sikerült készítenem, amely egyformán jól működik a forró déli szelekkel, mint a jéghideg északiakkal. Társuljon tehát velem; ön adja a pénzt, én építem a malmokat és meglátja, milyen nacvszerű üzletre van biztos reményünk ...” A másik levél a következő volt: de az ön levele és aláírása is elegendő ahhoz, hogy az összeget folyósfttassam magamnak. A pénzt megszerezve, a mogyorófarmot megnagyobbítottam, s az ön neve alatt szerencsét hozott. Az eddigi nyereség önre eső része 11359 dollárt tesz ki, mely összegből, engedelmével levonom a megígért ezer dollárt, és mellékelem a 10 359 dollárról szóló csekket. Remélhetően a£ idén már lesz annyi ideje, hogy személyesen is ellátogat a farmunkra ...” A londoni rádióban 1941. decemberében Chaplin az angol rádió mikrofonja előtt állt, s így beszélt: — Vége a karrieremnek — panaszkodott — nem léphetek fel többé. Mindenemet kisajátították. Az esernyőmet Chamberlain, a bajúszamat Hitler, és az emberek már nem rajtam nevetnek, hanem Mussolinin ... Révész Tibor
