Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-16 / 88. szám

4 NÉPŰJSAG 1964. április 16., csütörtök Ezekben a napokban, ami­kor egyre melegebben süt a nap, egyre jobban vágynak a szabadba az emberek, mind többször vetődik fel a kér­dés: mikor nyit a strand, a „zöldvendéglőka kertmo­zi, milyen újdonságokkal szolgálnak a téli álomból éb­redt szórakozóhelyek? A strand a legzsúfoltabb hely. Oda mindenki elmegy, ott minden­ki megfordul, legyen az egri, vagy egyszer e városba vetődő idegen. Már április negyediké­re megnyitották volna a me­leg vizű medencét, de az idő nem kedvezett. A strandfürdő műszaki vezetője elmondotta, hogy április 18-án „akár esik, akár fúj”, megnyitják a me­legmedencét, hiszen abba áramlik az andomaktályai víz, ami éppen 40 fokos, mire a medencébe ér. Május elsején aztán az egész strand meg­nyílik. Két főbejárata lesz, egyik az új lakótelep felől, a másik a régi helyén. Az új ka- binsor sajnos csak az idény közepére készül el, pedig a há. romszáz kabin átlag 1800 em­ber helyét biztosítaná, csak hát — az építési kapacitás... Előtte parkosítanak, egyéb­ként — nagyon helyesen — a strand nagy részét gyepes te­rület borítja, és nyugodt pihe­nést biztosít azoknak, akik tá­vol a víztől aludni, kártyázni, vagy éppen olvasni akarnak. A gyerekeknek 8 csobogó kutat létesítettek, így ha szomjasak, nem kell közelharcot vívni egy pohár vízért a vendéglő­ben. A másik „újdonság”, hogy időben, tehát május elsején megnyílik a strandi étterem, amelyet az Idegenforgalmi Szállodák Igazgatósága — a Park és Eger Szálló — üze­meltet. A sárga-fekete kockás épületben minden készen vár­ja a kezdést, önkiszolgáló rendszerű, 1500 főt lát el rö­vid idő alatt ebéddel. Az idő­járástól függően emelik majd vendégterét, s az önkiszolgá­lással meggyorsítják a vendé­gek „forgását”. Ugyancsak május elsején nyílik a fagylaltéért is. Az átalakítással sokkal több vendéget képes majd ellátni a meleg nyári időszakban.' Meg­oldódik végre a mosdó prob­lémája is. Röviddel május 1 • után nyílik az Eger Szálló te­rasza is, ahol a tervek sze­rint — nem lesz fagylalt — de parfait és hűsítő ital, sör és nem utolsósorban zene szol­gálja a szórakozást. A népkerti sörözőben még zárt ajtók fogadtak ben minket, de ez nem jelent sem­mit a nyitás szempontjából, a Luca-széke módjára készülő szilvásváradi vendéglő beren­dezése foglalja el pillanatnyi­lag az egész sörözőt, ám május elsejére majd talál másik „rak­tárt” ezeknek a vendéglátóipa­ri vállalat, és május elsején újrafestve, szép külsővel várja vendégeit ez a zöldvendéglő is. A kertmozival kapcsolatban azt a tájékozta­tást kaptuk, hogy május 14.-én nyílik a Kartuche című kalan­dos, vidám, színes, szélesvász­nú francia filmmel. Ha az idő engedi, s a festés is készen lesz, akkor néhány nappal előbb megkezdik az üzemelte­tését. A Szépasszony- völgyben már nyitva találták a múlt va­sárnapi vendégek a földmű­vesszövetkezeti vendéglőket és borkóstolókat, s ha minden jól megy, akkor május elseje tel­jes apparátussal fogadja a vi­déki, külföldi és egri kirándu­lókat. Az ígéreteket íme: papírra fektettük. Mi is csak bízni tudunk bennük, hiszen most április közepén még csak igazgatók és munkavezetők „látják” biztosan, hogy min­den rendben lesz, s a létrák, és állványok, meszesvödrök, és malterkeverők helyét va­lóban ragyogó, tiszta aszta­lok, udvarias vendéglátók, és ízletes ételek-italok, bővi­zű medencék, kabinok foglal­ják el. És ha mindenben sze­rencsénk van — még jó idő, szép nyár is várja a télből kiszabadult embereket. Szezon vége Az egri Gárdonyi Géza Gimnázium tanulói a> politech‘ nikai oktatás keretében évről évre termesztenek sampinyon gombát. Az iskola pincéjében előkészített ágyakban az idén közel 10 mázsát szüreteltek a kiváló étkezési gombákból. Képünkön Bódi Tivadar, a gomba-tenyészet vezetője, két tanulóval az utolsó gombaszüret közben. ' (Foto: Kiss Béla) VADAfl FCfitNC a Az Iparos Kör vendége Amikor Tóni beleegyezett a dologba — sőt, bátorította is, hogy menjen csak el az iparo­sok báljára — Feri úgy érezte, mintha szárnya nőtt volna. A meghívót — Ilonka szerez­te rákospalotai fodrász nagy­bátyjától — Feri egész nap a munkaruhája zsebében őrizte. Amíg lemezre várt a gép mel­lett, titokban elővette, újra végig olvasta: „ .. .tisztelettel meghívja önt és b. család­ját ...” Vigyázott, hogy be ne maszatolja. De jólesett újra és újra meggyőződni róla: estére ő is ott lehet a bálon, újra együtt Ilonkával. Jó negyed órával a kezdés előtt érkezett az Iparos Körbe. A ruhatári fogasokon még csak az első sor telt meg. A belső teremben néhány fiatalember lézengett. Két-három kipirult arcú lányt fogtak közre. Mind­annyijukon ünnepélyesség lát­szott. A színpad előtt, a terem sarkában' a zenekar hegedűsei gondosan hangoltak. Égszínkék szalagos, fehér kesztyűs, jobbára fiatal rende­zők szaladgáltak a teremből az előcsarnokba és vissza. Udva­rias meghajlásokkal köszöntöt­ték az érkezőket, a hölgyeknek karjukat nyújtották, hogy be­vezessék őket a terembe. Két telt keblű, korosabb hölgy kutató tekintettel mér­te végig a bálterem ajtaja előtt álldogáló Ferit, ö meg talál­gatta: kik lehetnek. Társak ta­lán, kalapszalon tulajdonosok? fodrásznak? Azzal szórakozott, hogy valamennyi érkezőről próbálta kitalálni a foglalkozá­sát. A henteseknek, mészáro­soknak, nagy, vörös kezük van, az asztalosokét megfogja a po­litúr. Látott olyan kezeket is, amelyekről csak annyit lehetett leolvasni, hogy megkímélt, fi­nom kezek. Feri érdeklődéssel, de ahogy telt az idő, növekvő nyugtalansággal szemlélte az ismeretlen embereket. Kellemetlen volna, ha Kaszá­sék nem jönnének. Kínos lenne mindjárt a bál elején elmenni. Márpedig, nélkülük mi keresni­valója-lehetne itt? Szemléi ődésbtl érce® férfi­hang zökkentette ká: — Szervusz, Feri! Te is itt vagy? — pirospozsgás, erőtől duzzadó fiatalember veregette hátba, barátságosan kezet szo­rított vele. Horváth Nándor volt, szög- ről-végről ismerte Zuglóból. Tudta róla, hogy jó barátai, kö­zeli ismerősei „Zsíros”-nak be­cézik. Az elnevezés nemcsak testalkatára és szakmájára cé­loz, hanem vastag bukszájára is. Szüleinek jól menő hentes- és mészáros üzletük van. Az öreg úgy kívánta, hogy egyet­len fia az ő mesterségét foly­tassa, saját üzletükben1. Híre járt, hogy amikor Nándi segéd lett, Horváth szép földszintes házat vett neki Rákospalotán. — Mégiscsak más, ha a fiúnak saját háza van. Akkor már könnyen talál magához illő feleséget. — Hol élsz, mostanában mit csinálsz? — érdeklődött Nán­di. — Gyárba járok — felélte — a Fémlemezbe ... Ferinek hirtelen eszébe ju­tott: Annak ellenére, hogy az idős Horváth ilyen gondos és elő­relátó apa, a környékbeliek kicsit gyagyásnak tartják. Az a hír járta, hogy egy kerékké! többje, vagy kevesebbje van az öregnék. Tréfás dolgokat le­het róla hallani. Ezt a históriát Feri a mamá­jától hallotta: Az osztálysors­játékkal foglalkozó Török és Társa Bank reklámcédulákat küldött szét a városban. Hor­váth Nándi bácsi is kapott egy borítékot. Felszakította. A mészárszék télé volt bevásárló asszonyokkal. A mama is ott volt — jut eszébe Ferinek. A postás éppen csak kilépett az utcára, amikor Horváth nagyot kurjantott,, a bárdot belevágta a tőkébe. A borítékban nyom­tatott papírlapon ez állt: Megnyerte ön a százezer pengős főnyereményt.. . Eddig elolvasta, a „ha” és feltűnt Széles selyemszalag volt a karján: Főrendező. A terem már majdnem meg­telt, amikor Kaszásaié a két lá­nyával megérkezett. Feri örömmel üdvözölte őket. Elnöki megnyitóval kezdő­dött a műsor. Az iparos réteg a nemzet- fontos tartóoszlopa. Isten se­gítségével elmúlnak majd a nehézségek, új hajnal köszönt a magyar iparosságra. Ebben a reményben... A pofon Nándi azóta, főnyeremény nélkül is megkapta az üzletet. — Jó szórakozást — mond­ta Ferinek, és elsietett. Néhány perccel később újra Erőteljes taps fogadta a be­vezetőt. A zenekar rázendített Erkel Hunyadi Lászlójából a „Meghalt a cselszövő”-re. Utá­na Szabolcska Mihály versét szavalta egy bőszoknyás, fehér pruszlikos lány. A Sybill há­rom duettje fejezte be a mű­sort. A fiatalabbak türelmetlenül vártak erre. A rendezők irá­nyításával viharos gyorsaság­gal rakták fal mellé a széke­ket. Kaszásné és a két lány az ablak melletti sorban kapott helyet. Feri ezúttal is velük szemben helyezkedett el, né­hány hasonló korú fiatalember mellé. Tekintete a halványkék krépdesinbe öltözött Ilonkán függött. Lavotta verbunkosával kez­dődött a mulatság. A terem közepét csakhamar benépesí­tették a táncolok. Feri megha­jolt Ilonka előtt. Nem soká táncolhattak együtt. Néhány szó, és a sudár, szőke lány máris eltűnt a tánctér kavar­gásában. Feri utánament, újra és újra felkérte, de nem soká örülhetett neki, sok táncosa akadt. (Folytatjuk) Városnéző séták Budapesten délelőtt pedig 9 óra 30 perckor indul a Roosevelt térről a Ki­rándulás a budai hegyekbe né­ven autóbusz-különjárat, a Já* nos-hegyre, a Hármashatár- h egyre és a Szabadság-hegyre. A Parlament és a vámegyed megtekintésére május 1-től minden szerdán és pénteken 10 óra 45 perckor indul a Roosevelt térről külön autó- buszjárat. A kölföldiék és a fővárosba látogató vidékiek számára a Fővárosi Idegenforgalmi Hiva­tal az idén, május 1-től, újabb városmézési sétákat rendszere­sít. Május 1-től, minden1 délelőtt 10 órakor és édlután 2 és 5 óra­kor indul városnéző autóbusz- járat a Roosevelt térről. Minden szerdán és szomba­ton 16 óra 30 perckor, vasárnap eializmus az, amely a faji és nemzetiségi konfliktusokat va­lóban feloldhatja, amely ki­húzza a termőtalajt a méte- lyező, gyilkos sovinizmus alól.- Amikor 1920-ban a magyaror­szági tehérterror ellen tiltako­zott, s a halálra ítélt volt nép­biztosok életéért küzdött, az embertelenség és ostobaság el­leni szenvedélye már párosult annak a felismerésével, hogy a nemzetközi munkásosztály minden igazságos és értelmes harc szilárd segítője. De aki ismeri Anatole France pályá­ját, életét, aki tanulmányozza több mint fél évszázad alatt írt műveit, az könnyen rájö­het, hogy ez a nagy alkotó már működésének kezdetén is hu­manista volt — a Voltaire-i hagyományok folytatója — és ez az eleinte polgári színezetű humanizmus fejlődött aztán tovább szocialista humaniz­mussá. Anatole France igaz — csak későn lett marxistává, de soha nem lehetett azzá, ha nem tűzte volná ki már fiata­lon írói programjául, hogy ne homályosan szóljon a világos dolgokról, sőt: világosan a ho­mályos dolgokról is. lyan korszakokban, amí- ^ kor a francia irodalom­ban a minden társadalmi ihletéstől elzárkózó, az olvasó­kat lebecsülő „elefántcsont- torony”-elmélet uralkodott, Anatole France azt vallotta (s nem annyira nyilatkozatai­ban, mint inkább műveiben), hogy az olvasókra való hatás igénye és az élet igenlése nél­kül nem lehet valaki igazi író. „A szépséget nem imádni kell — írta France, a talán legszeb­ben cizellált mondatok írója, a szépségért rajongó hősök egész sorának megformáló ja —, hanem megteremteni az embe­rek számára”. sebb — s nemcsak az iroda­lom, de a társadalom fejlődése szempontjából is —, hogy meg­írta. Például a „Jelenkori tör­ténet” című nagyszerű elbeszé­lését, „A pingvinek szigeté”-t, a polgári hamis történelem- szemlélet szatirikus regény­ben felmutatott tükrét vagy a Coignard abbé bűbájos (és el­gondolkodtató) vélekedéseit tartalmazó kötetet, mint az, hogy újságcikkekben és nyilat­kozatokban már a század ele­jén szembefordult a francia imperializmussal, később pe­dig minden imperializmussal. Ha azonban valóban igazságo­san akarjuk látni, Thibault úr, a párizsi Szajna-part derék antikváriusa éppen százhúsz éve született — és negyven esztendeje halott — zseniális fiának jelentőségét, ha meg akarjuk érteni Anatole France életének és életművének „ter- mészetrajzá”-t, akkor össze­függéseiben kell nézni szép­írói ! művét és politikai hitval­lását, társadalmi szerepét. T gaz ugyan, hogy a fia­x tál — a „Thais’^t. „A fehér közön”-t, vagy akár a már említett Coignard-kötetet és az azzal összefüggő „Lúdláb királynő”-t alkotó France még nem úgy vélekedett a társa­dalom tagozódásáról és a tör­ténelem hajtóerejéről, mint az idős, érett mester, aki meg­élte az első világháború „Vé­res cirkuszá”-t, és élményei, vizsgálódásai, nem utolsósor­ban a lenini október hatására kommunistának vallotta ma­gát. És igaz is, hogy amikor a múlt század végén a francia reakció „erkölcsi szörnyszü­löttje”, az úgynevezett Drey- fuss-ügy ellen tiltakozott, még nem látta, hogy csak a szo­Pgy íróművész állásfogla- ^ lását, gondolatainak vég­ső tendenciáját nem nyilatkoza­taiból, hanem szépirodalmi al­kotásaiból, azok társadalmi ha­tásából kell kikövetkeztetni. Éppen Anatole France állapí­totta meg ezt „Az irodalmi élet” című írása egyik fejeze­tének élén. Ha saját mércéjét alkalmazzuk a nagy francia íróművészre, akkor jelentő­Gondolatok Anatole Fraínce-ról, születésének 120. évfordulóján Nyári előzetes... ami még ezután következett, már nem is érdekelte. Elkiál­totta magát: — Megnyertem a főnyereményt!, Nándi fiam, tiéd az üzlet! >

Next

/
Thumbnails
Contents