Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-02 / 77. szám

1904. április 2., csütörtök I9ÉP0 1MO tzz az életcélom Délután két óra után szo- katlan csend uralkodik a hat­vani Kállai Éva leánykollégi­um folyosóin és termeiben. A kimenő időszaka ez, amikor az egyórás séta, a jó levegő fris­sülést hoz a délelőtti tanuiá? után. Ta in a könyvtár az egyet­len hely, ahonnan hangos be­széd, vidám kacagás szűrődik ebbe a lépteket kongató néma­ságba. Á zaj oka pedig, hogy külön iskola folyik itt a kollégiumon belül. Juhász Anna tart „já- ték”-elöadást barátnőinek matematikából és fizikából. ÍSTem hiába tartják Őt az egyik legjobb matematikusnak a 4. osztályban. A szájából röpkö­dő képletek után ugyancsak kutatgatnom kellett emlékeim között. — Maga pedagógusnak ké teül! — szólítom meg némi respek tussal. — Mégpedig matematika és fizika szakra! — nevet vissza bátran. — Elég száraz tantárgyak—- Állapítom meg diákkoromra emlékezve. — Talál ebben egy fiatal lány szépséget? Felcsillan a szeme. — Egy komplikált példa he­lyes megoldása részemre leg­alább annyi izgalmat rejteget, mint mondjuk másnak egy., kaland. — Még egyet... Van élet­célja? Csodálkozik. — Furcsa kérdés... Jó ta­nár akarok lenni, és azután természetesen a férjhezmeme- teü. Bősze Hona csendes, szerény fekete hajó lány. ö is az utolsó évét tölti ebben a vidám kö­zösségben. — Én egyelőre nem tanulok tovább — válaszolja kérdé­semre. — Dolgozni akarok. — Nincs kedve a tanulás­hoz, vagy egyéb...? — Pénzt akarok keresni! Anyám beteges és segíteni akarom a szüléimét. — Hol akar elhelyezkedni? — A visontai bányánál bíz­tattak, mint műszaki rajzoló. — A további tervei? Ha anyagilag rendbejővünk, a műszaki egyetem. A borongós délután félho­mályba burkolja a könyvtár­szoba sarkát, ahol a mély fo­telben komoly »ml, de neve­tő szemű, vékony kislány hú­zódik meg. — Olzi Jogász lesz! — kiált­ják kórusban a többiek. — Jaj a válóperes ügyfelek­nek! — Igazat mondanak a barát­női? — Igen. Pécsre adtam be a felvételi kérelmemet. — Nehéz pálya...! — De szép! — vág közbe he v.sen. — Ezen felül hivatástu­dat kérdése is. Mert például égy bíró ugyanúgy nevelheti fiz embereket a saját munkaterü­letén, mint a pedagógus. Meg­értéssel, emberismerettel és szeretettel egy törésre ítélt há­zasságot is helyre lehet hozni. Főleg, ha az ítélethozó nem burkolózik mereven a ptagra­íusok sűrűjébe, Egyszóval szép írtadat lesz. Fekete Katalint már meny- ■iszonyként tartják számo;-' u'átnői. — így van ez Katika? — Túlzó« ,.. A Hevesi Gép* •llomásra szeretnék menni legalább égy évre. Aztán pedig állattenyésztést és állategész­ségügyi felsőfokú technikum­ba. Szeretem a falut és ha vég* 99 zek, remélem kapok állást va­lamelyik termelőszövetkezet­ben. Az én tapasztalataim azt bi­zonyítják, hogy a ml fiatalja­inknak van életcéljuk. Persze •kádnak kivételek, de ezek száma eltörpül azok mellett, akik nemee célok megvalósítá­sát tűzték maguk élé. Laciik János DCaii fa a Sok, vagy kevés az ember Petőfibányán? Elcsendesedik ea altáró, rö­videsen végleg megszűnik. Nem kérnek többé onnan sze­net, mert alacsony a kalória és maga« az önköltség. Ez az el­lentmondás és a külszíni bá­nyászat sikere volt a döntő érv. De az eltérőnél átlagosan 1300 ember dolgozott. Mi lett velük, hol találnak munkát? Sokan elmentek a környék­beli bányákba, de a Dunántúl­ra is. Főleg a fiatalabbak és az erós, összeszokott brigádok. So­kan a szállító-szolgáltató és anyagellátó üzemhez kerültek. Itt tavaly ilyenkor még 600 és néhány&n dolgoztak, ma 1060 a létszám. Éa kevés az ember, kőműves, kubikus, segédmunkás kellene még — mondja Wämser Gyu­la üzemvezető. Sokirányú az üzem munkája, de tálén legszámottevőbb a harmadik munkakör: <ui építé­siét feladatnövekedése. A ta­valyihoz képest 224,8 százalé­kos tervet kapott az építészeti csoport. Milyen munkák szerepelnek az idei programban? Az üzem­vezető fejből sorolja, csak az adatokat ellenőri a tervek­ből. Alvállalkozóként dolgoz­nak az ecsédi gátépítésnél. Ta­valy sok kárt és nagy veszélyt okozott az árvíz, elejét kell venni az újabb bajnak. Mint­egy 3,0 millió forintos kubikus és kövező munkát végez az építő részleg. Különféle anya­gokat és főleg követ szállíta­nak Gyöngyösről Ecsédre. Az Irodahelyiséget 1« áthelyezik, e* 1,9 milltó forinttal szerepel a tervekben. Épületkárban tár­té sok és felújítások 867 ezer fo­rintos költséggel szerepelnek a „házi építőipari” feladatok kö­zött. Egy jó hírt is közölhetünk a petóftbányaiakkal: a Dózsa György úti épületeken kicseré­lik a Thermofor-kéményeket, a lakók végre megszabadulhat­nak az örökös füsttől. Az más kérdés, hogy 6Ö0 ezer forintba kerülnek az elfuserált kémé­nyek. Folytatják a fürdő átala­kítását é« korszerűsítését. Gyöngyösön, a Bornemissza utcában is a bányatröszt épí­tési részlegére vár a vízleveze­tés. Mintegy három méter mély árkot ásnak, a bdnya- mentőáUomás szennyvfzleveze- tését is saját rezsiben oldják meg. Az elmúlt héten hagyták jóvá a tröszt építési tervmuta­tóit, így most már bizonyos, hogy ez 1,5 millióval magasabb a megemelt előzetes éves terv­nél. Kubikusokra, kőművesek­re, segédmunkásokra és épí­tésztechnikusra van szükség — summázza megállapítását Wämser Gyula üzemvezető. Kik jelentkeznek munkára? Főleg asszonyok. Mintegy 100 —120 nő keres munkát. De nem kubikusként és építőipari segédmunkáiként akarnak dol­gozni, különben is ezt a mun­kakört kevés nő tudja ellátni. Jelenleg is 177 nő és 79 ősök kent munkaképességű férfi dolgozik az üzemnél. Így állt elő az a furcsa helyzet, hogy egyidejűleg munfiaerőhiány van Petőfibányán, viszont az állást kereső nőknek csak egy részét tudják elhelyezni. Csak ideiglenes és ■zükségmegoldás lehet Tartósan fenntartható-e, vagy tovább fejleszthetŐ-e az üzem építőipari tevékenysége? Ügy véljük, hogy a jelenlegi helyzet csak átmeneti szükség- megoldásnak tekinthető. Té­nyek bizonyítják, hogy a mun­ka nélkül maradt bányászok­nak csak kisebb hányadét szív­ta fel az építő részleg. Nincs szakember, nincs gépesítés, ala­csony a termelékenység, tehát az építőipari munkákat az épí­tőipari vállalatok végezzék. A volt mélyművelési bányászokat a külszíni fejtés munkáihoz, a különféle gépek kezelésére ké­pezik át. Ez sok fáradságot és nem kis áldozatot követel, ép­pen esért nagy körültekintéssel és idejében kell hozzálátni. F. L. Négyezer piros szekfÜ április 4-re A Hatvani Lenin Termelő­szövetkezet virágkertésaetében megkezdődött a tavaszi szezon. Mintegy hűszezer szekfűtövön nyílnak a pirós, rózsaszín és fe­hér szirmok. Az üvegházakban gőzfűtéssel biztosítják a meg­felelő hőmérsékletet, így a ké­sői táv a szód 4s sem hátráltatta a növények fejlődését. A közös gazdaság nagy szakértelemmel rendelkező virdgkertészei na­ponta ezer székit! t IS Szednek és szállítják azt Budapestre és számos vidéki városba. Nyílik az ibolya a Mátrában A Mátra vidékén elhúzódó télles idő miatt szokatlanul megkésett a márciusi virág- nyílás. Az ibolya ugyan már­cius elején bimbózásnak indult, de az utána lehullt vastag hó­réteg megállította fejlődésében. A kedves tavaszi virág zöld levelei és bimbói a félméteres hó alatt mintegy két héten ét változatlanul ,.pihentek”, csak most a fokozatos olvadással és felmelegedéssel indult meg az íbolyanyílás. Kati mindössze tizenegy éves. Modern szellemben nevelik szülei. Fekete hari: 1^nadrá­got, rövidít1 kötött szoknyái hord. Nem kizárólag es teszi modernné az éles eszű kislányt, ‘írnem az is. hogy nincs egy j '-re szabad ideje. Reggel találkoztavz vele. Az j .skola felé tartottunk. Panasz­kodott. — Kilencre megyünk ének- próbára, utána zongoraórám lesz. Ebédelni már nem is tu­dok, mert kezdődik az iskola. Este otthon vannak anyuék és apuék beszélgetnek, aztán késó Is van, hogy tanuljak. Tessék megmondani, mikor készítsem el a leckémet? Hogyan készül­jek fel a következő napra? Játszani már nincs is kedvein! Meg akartam nyugtatni, hogy ez nem általános és holnap már biztosan szabad lesz a délelőtt- je, de 6 tovább érvelt, — Holnap őrsi gyűlés. Utána meg kell Írnom a farsangi dé­lután konferansz-szövégét. Rá­adásul az egyik szereplőnek még nincs kész a jelmeze és szaladhatok a Jutka mamájához varratni. Gondolkodóba ejtettek a gye­rek szavai, de más helyen is l '.ggyőződtem igazáról. Igen. Elfoglaltak, sokszor túl­j keltek a 171(11 gyerekek. Szü­leik nemegyszer, amolyan „ez ez egy van" elv alapján „zsenit?’ szeretnének csinálni lányukból* fiukból. — Tudjon zongorázni, olvas­sa ne csak Mórát, de Heming- wayt is. Olyan tehetséges az uszodában, hogy nem állhatjuk el karrierje útját, — vetélked­nek a szülők egymás között miközben megfeledkeznek túr­ról, hogy a gyerek még nem fel­nőtt. — Gondoskodnak jövőjük­ről? Ezek a szülők nem ezt teszik, sőt nagy igyekezetükben éppen tönkreteszik a gyermeket. Meg­feledkeznek arról, hogy az is­kolában szakemberek, pedagó- gusok nevelik őket, akik szin­tén jól ismernek minden gyer­meket. Ezért helyesen teszik a szülők, ha a gyermekük min­den külön elfoglaltságát előbb megbeszélik az osztályfőnökkel. Csakis az Iskola és a szülői ház harmonikus kapcsolata szol­gálhatja a gyermek Igazi érde­két. P. E. s z t R K O L Ó R É!i„ _Jk — Szóval ma­gának az a gól leshelyzet volt? Április, 4-i számunkban kezditek: ffsevt a tízem című kiaregénytnek foiysusáno* uömiéaet 'Az új fiú — A meseautóban — Röpiratok a gyárban Karikás megérkezik — Katit elfogják — A vampeticsnél gu rákkal egészítettük ki. Még örültünk is, hogy nem volt tel­jes, mert néhány napra lefog­lalhattuk magunkat a bábuk faragásával, festésével. Sajnos, játszani csak nagy vesződ ség, sok vita után tudtunk, mert még a lépések szabályaival sem voltunk tisztában. Mesterünk Ványuska volt, akinek állandó magyarázatai révén lassan eljutottunk az alaipismeretekig. Bár nem értet­tük egymás nyelvét, de kitűnő­en értekeztünk kézzel-lábbal, s mire Péter is beállt kíbicnek, már igazi sakkot játszottunk. tatólag bólogatott, egy sikerült lépésnél elégedetten mosoly­gott, de soha nem szólt a já­tékba. Ugyanis nem tudott sakkozni. Később — az akkor szokásos nemzetközi nyelven — kifejtette, hogy szeretne meg­tanulni, s ha iehet, adjuk köl­csön a sakkot egy éjszakára. Magával vitte a d°bozt, annyi „szpaszíva” kíséretében, amennyit akkor sem ért volna, ha nem mi faragjuk a figurá­kat. Másnap ugyanilyen hálál­kodva, lelkesen hozta vissza. Akkor nem nyitottam ki, csak este, amikor le akartunk ülni Pesten még folyt az ostrom, de nálunk már hónapok óta cirillbetűs feliratok mutatták a hadi-utakat. Megjelent az új valuta is: a bor, lévén váro­sunk lakosságának javarésze szőlőtermelő. Azon az őszön nagyon édesek voltak a für­tök, jó ízű a bor is, bár a köz­bejött front miatt egyes pin­cékben megkéstek a fejtéssel. Egészen furcsa világ alakult ki, az emberek tele voltak vá­rakozással, néha „málinki ro- bot”-ra mentünk krumplit há­mozni, vagy romot takarítani, de többnyire otthon ültünk, tétlenül, s ha lehetett, a rádió híreit hallgattuk, és remény­kedve ébredtünk reggelenként: talán ma végre Pest is túlesik a poklon. Akkoriban a Padpal- kovnyik lakott nálunk. Egyéb­ként ez a rendfokozatát jelen­tette, de mi névként használ­tuk, lévén valódi neve szá­munkra kimondhatatlanul bo­nyolult és meslegyezheietten. A Padpalkovnyi'k lehetett vagy két méter magas, pincemély hangú, tekintélyt parancsokb­an súlyos termetű. Kezdetben azt hittük, hogy azért beszél hangosan, mert haragszik, de idővel rájöttünk: nem tud hal­kan beszélni. Még a gyerekké- pű Ványuskával sem, aki so­főrje és tisztiszolgája volt egy­ben. Vele is hangosan sutto­gott, pedig hozzá különöskép­pen gyöngéd volt. Ha Berlinbe mentek, két és fél nap alatt fordultak meg alvás nélkül, s mindannyiunknak lábujjhe­gyen kellett járnia, nehogy fel­ébredjen a fiú, bár olyan zaj­jal akarva sem tudtunk volna lépkedni, mint az alezredes. Ványuskát néha Pjotr he­lyettesítette, akit a könnyebb­ség végett Péternek hívtunk, amin eleinte jóízűen nevetett, de később megszokta. Péter három házzal odébb volt kvár­télyon, s csaknem minden este átjött Ványuskához. Olykor hsrmonikázott, vagy énekelt, különös, lányos, szomorkás hangon. Ma már nem tudom, miből éltünk akkoriban, mert a „má­itokí rabot”-on kívül egyikünk sem dolgozott. Az üzletek üre­sek voltak, a hivatal okiban tét­lenkedtek az emberek, a köz- igazgatási tennivalókat a kom- mandatura bonyolította le. Szerencsére, ennünk volt mit, még finomságok is jutottak az asztalra. Ugyanis Padpalkov- nyifc minden útjáról hozott va­lamit a tarisznyában. Hol egy lőtt nyúltál, vaddisznócombbal, konzerv vei, liszttel, kocka ala­kú barna kenyérrel állított be. Cserében mostunk, főztünk, ami az akkori közellátáa ne­hézségeit figyelembevéve cse­kély viszonzás volt a kapottak­ért. A fennmaradó szabad időt kártyázással, olvasással ütöt­tük agyon. Ebben a viszonylag idilli és tétlen életünkben egyetlen fontos eseményt a fronthírek jelentették. És a sakk. Édesapám egy kiégett házban találta, s a hiányos készletet magunk-fabrikálta fl­(Csont István illusztrációja) Péternek kerek arca, olajos bőre és mandulavágású szeme volt. Ha hunyorított, egészen összeszűkült, mint két feketé­vel húzott vonal. S ha figyelt, mindig hunyorított Néha biz­játszani. Hiába kerestem az egyik csikót. Talán a legszebb példány volt. Kemény fábó' faragtam és göndörre mintáz­tam a sörényét. Nagyon saj­náltam, s másnap, hogy az ut­cán találkoztam Péterrel ma­gyarázni is kezdtem, hogy hi­ányzik a ló. — Nyet kony! — néztem rá szemrehányóan, ő meg sajnál­kozva csóválta a fejét. — Nyet? — hunyorított, mint aki nem akar hinni a fü­lének. Láttam, hogy igen bántja a dolog, aztán bosszantani kez­dett, miért is szóltam, szegény fiú, még a szívére veszi. Hagynom kellett volna az egészet. Hát nincs annyi időm, hogy faragjak egy másikat? Megpróbáltam megnyugtatni, hogy nem dől össze a világ, ne búsúljon, majd lesz új ló, 6 azonban nem vigasztalódott meg. Olyasformán vettem ki szavaiból, hogy bízzam csak rá, helyrehozza a hibát. Hogy milyen Jól mégértet­tük egymást, az másnapra ki is derült. Bekopogtatott hozzánk, s a félig nyitott ajtóban meg­állt. Kis mandulaszeme eltűnt az arcában, titokzatosan, gyer­mekes, elfojtott örömmel új­ságolta: — Jeszt kóny! — Jeszt? — kérdeztem lelke­sen, hogy lássa mennyire örü­lök. Vártam, hogy ideadja, ő azonban intett, hogy kövessem és megindult-az udvar felé. A kapunál, kantárjával a ki­lincshez kötve egy valódi fel- •—aygo^ott TÓ rillt. Es Péter gyerekes, büszke boldog mosollyal nézte: meg» felel-e?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents