Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

1964. április 12., vasárnap NÉPÜJSÍG 9 Közös nyilatkozat a magyar—szovjet párt- és kormányküldöttség tárgyalásairól (Folytatás az I. oldalról) tagállamai a genfi leszerelési értekezlet elé tűztek. . A magyar fél támogatja a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a tizennyolc- hatalmi bizottságban kifejtett azon erőfeszí­téseit, hogy jöjjön létre szerződés az általá­nos és teljes leszerelésről, szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett, és tegyenek olyan intézke­déseket, amelyek lépésről lépésre csökkente­nék a fegyverkezési hajszát, elősegítenék a nemzetközi feszültség enyhülését, Mindkét fél kijelenti, hogv továbbra is mindent megtesz az államok fegyveres erői létszámának és katonai költségvetésének csökkentésére, a bombázó légierők megsem­misítésére, a nukleáris fegyverek további el­terjedésének megakadályozására, a váratlan támadások megelőzését szolgáló intézkedések meghozatalára és a föld alatti atomkísérletek eltiltására tett szovjet javaslatok elfogadá­sáért. A felek megerősítik, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, valamint a töb­bi szocialista ország álláspontja szerint rész­ben vagy egészben ki kell vonni és saját nemzeti határaik mögé kell visszavonni a külföldi területeken állomásozó csapatokat, Erre vonatkozólag a szocialista országok szá­mos alkalommal terjesztettek elő megfelelő javaslatokat. A szovjet csapatok a Varsói Szerződésből eredő szövetségi kötelezettségek alapján tar­tózkodnak ideiglenesen a Magyar Népköztár­saság területén. A szovjet csapatok ideiglenes magyarországi tartózkodását nem belső okok, hanem a jelenlegi nemzetközi helyzet teszi szükségessé. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársa­ság, a Varsói Szerződés többi szocialista tag­országával együtt, újból megerősíti azokat a javaslatait, hogy valamennyi külföldi csapa­tot vonjanak vissza más országok területéről, nemzeti határaik mögé. A felek állást foglalnak a csapatoknak az Idegen területekről való teljes, vagy részleges kivonása mellett, beleértve Magyarországot is, ha azok a NATO-tagállamok, amelyeknek csapatai idegen területen állomásoznak, meg­felelő'' kötelezettségeket vállalnak és egészen, vagy részben visszavonják csapataikat nem­zeti határaik mögé. Mindkét fél szükségesnek tartja hangsú­lyozni annak nagy jelentőségét, hogy létre­jött a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett atomfegyver-kísérletek megtiltásáról szóló szerződés, továbbá annak, hogy létrejött Z Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak az Egyesült Nemzetek Szervezete által meg­erősített megállapodása, amely szerint nem juttatnak a világűrbe nukleáris fegyvereket. A magyar fél rendkívül jelentősnek tartja N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Minisztertaná­csa elnökének a világ állam- és kormányfői­hez 1963. december 31-én intézett üzenetét a határ- és területi viták békés rendezéséről. A felek kijelentik: el kell érni, hogy az atomenergiát már a mai nemzedék életében esak békés célokra használják fel. Ehhez jó kezdetül szolgálna atomfegyvermentes öveze­tek létesítése Közép- és Eszak-Európában, a Balkán és a Földközi-tenger térségében, Afri­kában és a világ más részein, valamint az atom- és hidrogénfegyverek további elterje­désének megakadályozása. Ennek fő. akadálya a NATO sokoldalú atomhaderejének létre­hozása, mert ez megnyitja az atomfegyverhez vezető utat a nyugatnémet revansisták előtt. A felek támogatják a Német Demokratikus Köztársaság kormányának azt a javaslatát, hogy a két német állam — a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság — vállaljon kötelezettséget, hogy nem gyárt, nem használ fel, nem szerez be és nem helyez el területén atomfegyvert, és a Lengyel Népköztársaságnak 'azt a javaslatát, hogy írjanak alá megállapodást a Közép-Eu- rópában elhelyezett atomfegyverkészletck to­vábbi növelésének eltiltásáról. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió — mint ko­rábban, most is úgy véli, hogy a Varsói Szer­ződés és a NATO tagállamai közötti megnem­támadási szerződés megkötése jelentősen csökkentené az új háború veszélyét, hozzá­járulna a világon uralkodó feszültség további enyhüléséhez és a bizalom megteremtéséhez az államközi kapcsolatokban. Jelenleg a legfontosabb a nemzetközi feszültség legveszélyesebb gócainak megszünte­tése. Sürgető kérdés ezzel kapcsolatban a má­sodik világháború maradványainak felszámo­lása és a német békeszerződés megkötése mindkét szuverén német állammal: a Német Demokratikus Köztársasággal és á Német Szövetségi Köztársasággal. így lehet meg­hízható módon pontot tenni a második világ­háború végére és megfékezni a Nyugat- Németországban újjáéledő milltarizmust, hogy Európa népei biztonságban érezhessék ma­gukat. A Német Demokratikus Köztársaság terü­letén fekvő Nvugat-Berlin a szerződés meg­kötésével vélték demilitítrizált szabad várossá. A felek kijelentik, hogy teljes eltökéltség­gel állnak a szocializmus építésének útjára tépett hős kubai nép oldalán és teljes mér­tékben támogatják a Kubai Köztársaság kor­mányának öt ismert pontját, amelyek a hely­zet normalizálásának alapját képezik a Ka- rib-tenger térségében. Mindkét félnek eltökélt szándéka, hogy a többi szocialista állammal, valamennyi békeszerető erővel együtt segít­séget és támogatást nyújt a kubai népnek a szabadságáért és nemzeti függetlensége még- szilárdításáért vívott igazságos harcához. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége most és a jövőben, is messzemenő segítséget nyújt a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népeknek. A felek kifejezik szolidaritásukat Dél- Vietnapi népével és mélységesen elítélik az amerikai imperialistáknak a szabadságáért és nemzeti függetlenségéért küzdő dél-vietnami lakosság ellen folytatott háborúját. Felhábo­rodással állapítják meg, hogy az Egyesült ál­lamok agresszív köreinek cselekedetei azzal a veszéllyel járnak, hogy a föld e térségében tovább terjed a háború. A felek támogatják Vietnam népének azt a követelését, hogy ves­senek véget a külföldi imperialista beavatko­zásnak Dél-Vietnam belügyeibe, Űzzék ki a betolakodókat és ezzel Dél-Vietnam lakossága kapjon lehetőséget belügyelnek önálló inté­zésére, A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió elítéli az imperialista hatalmaknak azt a po­litikáját, amely akadályozza a gyűlöletes gyarmati rendszer teljes felszámolását Afrika földjén. A felek nagy Jelentőségűnek tartják az afrikai államok külügyminisztereinek laoszi értekezletén elfogadott közös nyilatkozatot, amely hozzájárul az afrikai országok együtt­működéséhez, függetlenségük védelmében. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió támogatásáról biztosítja a ciprusi népet abban a jogos törekvésében, hogy biztosítsa szuverenitását és területi épségét, síkra száll a Ciprusi Köztársaság belügyeibe való min­den beavatkozási kísérlet ellen, mert Úgy véli. hogy egyedül a cinrusi nép illetékes dön­teni országa továbbfejlődése kérdéseiben. A felek reálpolltikal lépésként értékelik és mint ilyet, Udvözllk a Kínai Népköztársaság és a Francia Köztársaság diplomáciai kapcso­latainak létrejöttét, A magyar és a szovjet fél ismételten kijelenti, hogy határozottan síkra száll a Kínai Népköztársaság törvényes jogai­nak helyreállításáért az- Egyesült Nemzetek Szervezetében, az amerikai fegyveres erők ki­vonásáért Tajvan szigetéről, hogy ezzel vége szakadjon az Egyesült Államok agressziójá­nak ez ellen az ősi kínai terület ellen. A fejek támogatják a koreai népnek és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kor­mányának az amerikai megszállás beszünte­tésére, az Egyesült Államok csapatainak Dél- Koreából való kivonására, Koreának békés és demokratikus alapon történő újraegyesitésére vonatkozó jogos követelését, A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak a szocialista országok kezdeményezésére, az Egyesült Nemzetek Szervezetének megfelelő határozata alapján összehívott kereskedelmi és fejlesztési konferenciának, és remélik, hogy a konferencia hnzzáiárul a k;:iHnböző fedett­ségi fokú és a különféle társadalmi rendszerű országok között az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a legnagyobb kedvezmény elvein alapuló kereskedelem fejlesztéséhez és ahhoz, hogy a nemzetközi kereskedelem mentesüljön a megkülönböztetés minden formájától. Ez elősegjtené a népek közötti barátságot és együttműködést, és megkönnyítené a fejlődő országok gazdasági problémáinak megoldá­sát. Hl, A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységé­ről, megvizsgálták a két párt testvéri kapcso­latai további bővítésének és elmélyítésének lehetőségeit. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselői megelégedéssel állapították meg, hogy a két pártnak a marxizmus—leninizmus magasztos eszméin atan-dé «, magyar párt­ós kormányküldöttség 1963. évi szovjetunió­beli látogatása óta tovább bővültek és fejlőd­tek. Mindkét párt változatlanul fontos felada­tának tartja a magyar nép és a Szovjetunió népei testvéri barátságának további erősíté­sét. A két párt képviselői véleménycserét folytat­tak a nemzetközi kommunista- és munkásmoz­galom jelenlegi helyzetéről és megállapították, hogy a két párt nézetei a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom minden fontos kér­désében teljesen megegyeznek. A két párt újból leszögezi, hogy az élet, a gyakorlat igazolta a. kommunista és munkáspártok képviselőinek 1957. és 1960. évi moszkvai értekezletein el­fogadott okmányokban foglalt elemzés és kö­vetkeztetések helyességét, és kijelentik, hogy ezeket a dokumentumokat egész tevékenysé­gük vezérfonalának tekintik. Korunk alapvető tartalma a kapitalizmus­ból a szocializmusba való átmenet, a bét el­lentétes rendszer harcának korszaka, a szo­cialista és nemzeti felszabadító forradalmak korszaka, az imperializmus összeomlásának és a gyarmati rendszer felszámolásának kor­szaka, az a korszak, amelyben mind újabb és Újabb népek lépnek a szocializmus építésé­nek útjára, amelyben a szocializmus és a kommunizmus világméretekben győzedelmes­kedik. A történelmi fejlődés teljes egészében bebizonyította, hogy korunk fő megkülönböz­tető vonása az, hogy a szocialista világrend- szer a társadalom fejlődésének döntő ténye­zőjévé válik. A szocialista országok mindenekelőtt gaz­dasági sikereikkel gyakorolnak alapvető be­folyást a világtörténelem menetére, A szo­cialista közösség gazdasági és katonai erejé­nek növekedése, a nemzeti felszabadító harc, valamint a nemzetközi munkás- és kommu­nista mozgalom sikerei a nemzetközi küzdő­téren mindinkább :i szocializmus javára vál­toztatják meg az erőviszonyokat. Az élet iga­zolta a kommunista és munkáspártok azon következtetésének helyességét, hogy a jelen körülmények között a világháború nem vég­zetszerűen elkerülhetetlen és a szocialista or­szágok, a munkásosztály nemzetközi forra­dalmi mozgalma, a népek felszabadító moz­galma, valamennyi békeszerető erő egyesült erőfeszítéseivel meg lehet akadályozni az ú,i világháborút, meg lehet védeni és szilárdítani a békét, Mindkét párt képviselői megállapítják, hogy a békés egymás melleit élés polittkája kedvező körülményeket teremt a kapitalista országok dolgozó tömegeinek osztályharca, a népek nemzeti felszabadító mozgalma sza­mára. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja nagyra érté­keli azoknak a kommunista pártoknak aktiv tevékenységét, amelyek a kapitalizmus bo­nyolult körülményei között vívják hősi har­cukat a munkásosztály és valamennyi dolgozó egységéért és különböző — békés és nem bé­kés, parlamenti és parlamenten kívüli — harci formákat alkalmazva küzdenek a mun­kásmozgalom céljainak valóra váltásáért. A szocialista világrendszer létezésének és állandó erősödésének Időszakában az imperia­listák nem képesek a régi módon fellépni a népek, az egyre nagyobb sikereket elérő nem­zeti felszabadító mozgalmak ellen. A gyarma­tosítók a népek harca által kényszerítve, sok esetben elismerték volt gyarmataik független­ségét, de mindent megtesznek, hogy pozíciói­kat megtartsák, s nem riadnak vissza attól, hogy imperialista rabló módszerekkel számol­janak le a törvényes nemzeti jogaikat védel­mező népekkel. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja is­mételten kijelenti, hogy határozottan támo­gatja a nemzeti függetlenségükért, szabadsá­gukért és a haladásért küzdő ázsiai, afrikai és latin-amerikai népeket igazságos harcukban. Az imperialisták minden lehetőséget igye­keznek felhasználni, hogy bomlasztó munkát végezzenek a szocialista országokban, meg­kísérlik gyengíteni a szocialista országok tár­sadalmi rendjét és a szocialista országok test­véri közösségét. A Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja szent kötelességének tartja, hogy küzdjön ez ellen a bomlasztó tevékenység ellen, és fel­hívja a figyelmet mindenféle ellenséges ideo­lógia elleni, következetes harc fontosságára. A két párt képviselői kijelentik, hogy nem le­hetséges az ellenséges ideológiák békés egy­más mellett élése. A nemzetközi kommunista mozgalom alap­vető elveivel összhangban, mindkét párt a to­vábbiakban is megalkuvás nélkül harcol a revlzionizmus. a dogmatizmus és a szektásság ellen, amelyek összeegyeztethetetlenek a marxizmus—leninizmussal, veszélyeztetik a kommunista és munkásmozgalom egységét, akadályozzák annak forradalmi harcát. A két párt képviselni egyetértenek abban, hogy meg keli védeni a szocialista országok és a nem­zetközi kommunista mozgalom egységét min­den bomlasztó kísérlettel szemben, bármely oldalról is eredjen az. Mindkét párt úgy véli, hogy a Jelen viszo­nyok között a marxista-—leninista pártok egyik legfontosabb feladata: harc a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilár­dításáért, a Kínai Kommunista Párt vezetői­nek szakadár tevékenysége ellen, amely nagy kárt okoz a szocializmusért és a kommuniz­musért folyó küzdelemnek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja a leghatáro­zottabban elitéli a frakciós tevékenységet foly­tató kinai vezetőket, akik a marxizmus—lenl- nizmus iránti hűségre hivatkozó szólamokkal, baloldali ultraforradalmi frázisokkal takaróz­va, támadást intéztek a kommunista világ­mozgalom jelenlegi alapvető elméleti és poli­tikai irányvonala ellen. A kinai vezetők a stra­tégia és a taktika valamennyi alapvető kérdé­sében eltávolodtak a kommunista világmoz- galomnak a kommunista és munkáspártok moszkvul tanácskozásain közösen kidolgozott lenini irányvonalától, és meghirdették saját vonalukat, amelyben a kispolgári, kalandor politika a nagyhatalmi sovinizmussal párosul. Számos kérdésben lényegében trockista álíás­pontra csüssn&k. Beavatkozva más pártok bel- Ügyeibe, frakciókat szerveznek és saját külön álláspontjukat igyekeznek rákényszeríteni az egész szocialista táborra, a kommunista világ- mozgalomra. A Magyar Szocialista Munkáspárt megelé­gedéssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja maximális türelmet és önfegyelmet tanúsított, s minden lehetőt meg­tett, hogy beszüntesse a nyílt vitát, erősíts® a szocialista közösség és a nemzetközi mun­kásmozgalom összeforrottságát. A Kínai Kom­munista Párt vezetői mégis elutasították a Szovjetunió Kommunista Pártja kezdeménye­zését és a többi testvérpárt baráti figyelmez­tetését. Eleinte saját külön ideológiai és politikai álláspontjukkal jelentkeztek, majd szüntelenül mélyítették és szélesítették a nézeteltérések körét, kiterjesztették azokat az államközi kap­csolatokra a szocialista közösségen belül, majd nyílt politikai harcot kezdtek a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetunió, a többi testvéri ország és párt ellen. A Szovjetunió Kommunista Pártja nagyra értékeli a Magyar Szocialista Munkáspárt szi­lárd és következetes álláspontját a marxi»* mus—leninizmus elveinek védelmében, a kom­munista világmozgalom egységének megszilár­dításáért, a kommunista és munkáspártok 1951-es és 10öO-as moszkvai tanácskozásán kö­zösen kidolgozott fő irányvonal érvényesíté­séért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja úgy véli, hogy az adott helyzetboa a leghatározottabban vissza kell utasítani a kínai vezetők antileninista koncepcióit és ak­namunkáját, A kommunista és munkásmozga­lom egységének és a szocialista közösségnek érdekei, valamennyi marxista-leninista párt Internacionalista kötelezettségei azt parancsol­ják, hogy nyílt, elvi harcot folytassunk azok ellen, akik az egységről szóló demagóg frázi­sokkal álcázzák opportunizmusukat, kispol­gári, nacionalista mivoltukat és a forradalmi világmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiben vallott, lényegileg trockista nézeteiket, J A Magyar Szocialista Munkáspárt és » Szovjetunió Kommunista Pártja a marxizmus —leninizmus és a proletár nemzetköziség elvei alapján továbbra is fáradhatatlanul harcol a szocialista országok összeforrottságáért és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításáért. A Magyar Szocialista Munkáspárt nagyra értékeli a Szovjetunió Kommunista Pártjának a szocializmus és a kommunizmus felépíté­séért vívott forradalmi harcában szerzett ta­pasztalatait, és úgy véli, hogy e tapasztalatok tanulmányozása, alkalmazása nagy jelentőségű a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép számára. A nemzetközi munkásmozga­lomban az elmúlt esztendőkben végbement óriási fellendülés bizonysága annak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának elméleti munkássága, azt összefoglaló huszadik és hu­szonkettedik kongresszusa valamennyi kom­munista párt számára nagy jelentőségű, mert általános érvényű. A világ kommunista és munkáspártjainak 1960-as történelmi jelentő­ségű tanácskozása megerősítette és okmányai­ban rögzítette a Szovjetunió Kommunista Pártja huszadik kongresszusának valamennyi nemzetközi érvényű megállapítását. A Szovjetunió Kommunista Pártjának kép­viselői megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt jelentősen hozzájárul az államok szocialista közösségének megszilárdításáért, a marxizmus—leninizmus győzelméért, a tartós békéért folyó harchoz az egész világon. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsé­gének látogatása és a látogatás alkalmával folytatott eszmecsere eredményeként tovább erősödött a Magyar Népköztársaság és a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége né­peinek baráti kapcsolata, testvéri együttmű­ködése, tovább szilárdult a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Szovjetunió Kommunista Pártjának a marxizmus—leninizmus, a prole­tár nemzetköziség megingathatatlan elvein alapuló egysége és összeforrottságo. Kelt Budapesten, 1964. év április 9. napján. KÁDÁR JÁNOS. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnöke. N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke­(MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents