Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-10 / 83. szám
1964. április 10., péntek NÉPÚJSÁG 3 Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás a 2. oldalról) tőke elleni harc zászlaját és kikiáltották a Magyar Tanács- köztársaságot. Vlagyimir Iljics Lenin forrón üdvözölte a magyar forradalom győzelmét, és a forradalom vezérét, Kun Béla elvtársat. Az első magyar proletárállam nem tudott kitartani az ellenforradalom és az intervenció erőivel vívott egyenlőtlen küzdelemben, de hősi harca megmutatta, hogy a magyar munkásosztály, a dolgozó nép kész elszántan küzdeni a szabadságért, a szocializmusért. Mi, szovjet emberek, mindig emlékezni fogunk arra, hogy sok ezer magyar internacionalista harcos küzdött a Vörös Hadsereg soraiban a polgárháború frontjain, védelmezve a szovjet hatalmat. Ilyen forrásai vannak a szovjet—magyar barátságnak! Ez. még egy példa arra, elvtársak, hogy mit jelent a proletár nemzetköziség a gyakorlatban. Csaknem fél évszázad telt el azóta. Népeink sorsa különbözőképpen alakult. A magyar nép hosszú évekre a Horthy- fasizmus kegyetlen igájába került. A szovjet nép szívós harccal építette a szocialista társadalmat. Századunkban azonban minden út a szocializmushoz vezet. A Szovjetunió szétzúzta a hitlerista hordákat, s ezzel segített a magyar népnek abban, hogy megszabaduljon a fasiszta igától. Ez kedvező feltételeket teremtett országuk demokratikus és szocialista fejlődése számára. Ez ugyancsak nemzetköziség megnyilvánulása volt a gyakorlatban. Az igazi internacionalista tudja, hogy minél erősebb a szocializmus, országaink gazdasági potenciálja, annál nagyobb lesz a szocialista világ- rendszer befolyása a történelmi fejlődés egész menetére, annál több lehetőségünk nyílik arra, hogy sokoldalú segítségben részesítsük az imperialista elnyomás miatt gazdasági fejlődésükben elmaradott népeket A magyar népgazdaság fejlesztésében elért nagy eredmények általánosan elismert ténynek számítanak. Ezt a tényt meggyőzően támasztja alá a magyar áruk jó hírneve, azoké az áruké, amelyeket önök a világnak több mint száz országába szállítanak. A magyar gépi berendezések, bonyolult szerszámgépek, műszerek, távközlési berendezések és más árucikkek megérdemelt elisme- plH- róst vívtak ki a világpiacon. Az önök szakemberei segítenek sok — az önálló fejlődés útjára lépett — népnek a korszerű ipar megteremtésében, a népgazdaság tervezésének megszervezésében, a szakember- képzésben. És ha a magyar nép ma mindekre képes, azért van így, mert történelmileg rendkívül rövid idő alatt ipari hatalommá változtatta országát. A szocialista országok gazdasági fejlődése alkotja Védelmi képességük alapját, ez teszi lehetővé, hogy gátat szabjanak az imperialisták agresz- szív próbálkozásainak. Az imperialisták manapság kénytelenek figyelembe venni, hogy a szocialista országok hatalmas erőt képviselnek. Vajon, ha a szocialista országoknak nem lenne atomfegyverük, és nem, lennének nagy erejű rakétáik, mosolyognának-e ránk az imperialisták, leülnének-e velünk egy asztalhoz, hogy a békés egymás mellett élésről beszélgessünk? Olyan „békés együttélést” mutatnának nekünk, hogy arról koldulnánk. Most azonban az imperialisták nem hagyhatják mindezt figyelmen kívül. Természetesen az imperializmus ragadozó természete nem változott meg és az imperializmus erős még. De nem mindenható már. A forradalmi népek évről évre ’«ind inkább korlátozzák az A szocialista országok részesedése a világ ipari termeléséből — ez a második világháború előtt mintegy 10 százalékot tett ki, — 1963-ban már nagyjából elérte a 38 százalékot. Ha pedig csupán a fejlett tőkés országokkal hasonlítjuk össze, akkor azt látjuk, hogy a szocialista országok termelése jelenleg a fejlett tőkés országok ipari termelésének mintegy a kétharmadát teszi ki. Pedig ezek a szocialista rendszernek csupán az első lépései. De nemcsak a mennyiségi növekedés a fontos. A szocialista országok gazdasága minőségileg is megváltozott. Tervgazdasággá lett, átalakult szerkezete, elérte a korszerű technikai színvonalat. Az ipari fejlődés kiváló mutatója a gépeik és gépi berendezések kivitelének dinamizmusa. Így például, ha 1938-ban ezek a cikkek a magyar exportnak mindössze 9 százalékát képezték, akkor ma ez a szám már 31 százalék. Azt hiszem, egyetértenek velem, elvtársak, abban, hogy a Szovjetunió, országunk dolgozói jelentősen hozzájárultak a szocializmus megszilárdításá. nak közös ügyéhez. Munkasikereikkel elősegítették egész hatalmas szocialista közösségünk erejének növekedését. Nem szükséges részletesen kitérnem arra, hogy mit jelentett a szovjet nép számára a 2. világháború. Sok millió emberünk életét rabolta el, köztük a legaktívabb, az alkotó tevékenységre leginkább felkészült embereink java részét. Országunk ipara és mezőgazdasága ugyancsak végigszenvedte a múlt háború minden megpróbáltatását: sok száz várost, sok ezer községet és falut kellett újból felépítenünk. Miután eldördültek a 2. világháború utolsó össztüzei is, a világreakció' és az imperializmus erői ismét olyan illúziókban kezdték ringatni magukat, hogy a szovjet rendszer nem áll ki ily súlyos megpróbáltatásokat, hogy lassan állítják helyre a szovjet népgazdaságot, hogy országunk évtizedekkel elmarad a magasan fejlett tőkés országok színvonalától. Önök is tudják, hogyan válaszolt a szovjet nép ellenségeinek ezekre a rosszindulatú számításaira. Önök tudják, hogy milyen erőt képvisel ma i nagy Szovjetunió,a világ második ipari nagyhatalma, amely népgazdaságát jóval gyorsabb ütemben fejleszti, mint az Egyesült Államok. Ipari termelésünk ma eléri az Egyesült államok szintjének mintegy 65 százalékát. Nincs azonban már messze az az idő sem, amikor túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat, mint ahogy már számos vezető iparág termelésében magunk mögött hagytuk. Különösen gyors ütemben, fejlődik az utóbbi években iparunk, a lakásépítés, a kulturális és kommunális létesítmények építése. Hadd hivatkozzam arra, hogy amellett az ipari óriás mellett, amilyen 1953-ban volt a Szovjetunió, az elmúlt évtized alatt — képletesen — még két ilyen óriás keletkezett. Pártunk programja, amelyet eredményesen valósítunk meg, még nagyobb szabású feladatokat tűz népünk elé. Még öt olyan ipari és több mint két olyan mezőgazdasági országot kell létrehozni szovjet földön, melyek a mai Szovjetunióval érnek fel. Közölhetjük önökkel, mint barátainkkal és testvéreinkkel, hogy a kommunista párt vezette szovjet nép nem okoz csalódást osztálytestvéreinek, felépíti a kommunizmus anyagi-technikai alapját. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy nincs olyan gazdasági statisztika, amely a szocializmus valamennyi vívmányát teljességgel kifejezhetné. E vívmányókat mutatja az, hogy az új társadalmi rend sok millió egyszerű embert serkentett öntudatos politikai életre, továbbá az is, hogy ez a rend a kultúra sohasem látott mértékű fellendülését eredményezte és a kultúrát a történelem során első ízben minden ember tulajdonává tette. Mindezt még a legokosabb számítógépek segítségével sem lehet helyettesíteni. A szocialista országok népei hősies munkájukkal törnek utat az emberiség számára a kommunizmushoz. Bátran nevezhetjük őket az új világ felfedezőinek. Annak pedig, aki az élen halad, — aki képletesen szólva: kitapossa az utat — mindig nehezebb. Az előttünk álló legbonyolultabb feladatok közé tartozik a nemzetek, a szuverén nemzeti államok közötti új, valóban testvéri kapcsolatok kialakítása. E feladat megoldása közben a múlt keserves örökségét kell leküzdenünk: az egykori nemzeti ellenségeskedés, a kölcsönös bizalmatlanság, a nacionalista előítéletek maradványait.. De bármily makcsul is tartsák magúkat a nacionalizmus csökevényei. nem kénesek ellenállni annak a hatalmas erőnek, amelyet a proletariátus, a világ valamennyi — egy közös célért harcoló — dolgozójának nemzetközi szolidaritása jelent. A kommunizmusért vívott kö-’ös harc, ha nem is egy csapásra, de megtisztítja a nemzeti kapcsolatokat a múlt örökségétől, egyetlen nagy baráti csáládba egyesíti, tömöríti a népeket. Természetes, hogy még egy békés családban is előfordulnak összezördülések. Már tudniillik, ha egy egyszemű emberi családról van szó. A szuverén szocialista államok családja azonban összehasonlíthatatlanul bonyolultabb jelenség. Noha a szocialista országok céljai és érdekei közösek, mindegyiknek megvannak a maga különleges nemzeti sajátosságai, saját érdekei is. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szocializmus útjára lépő országúk a gazdasági fejlődés különböző színvonalán állnak, különböző történelmi hagyományokkal, egymástól eltérő tapasztalatokkal rendelkeznek. Ezért válik rendkívüli jelentőségűvé a marxista-leninista pártok helyes politikája, az a képességük, hogy a szocialista nemzetköziség talaján állva kezeljenek minden államközi kérdést, és hogy ezeket a kérdéseket úgy oldják meg, hogy az mind az egyes országok, mind az egész szocialista közösség érdekeinek megfeleljenek. nak útjára léptek és ezzel kárt okoztak a szocialista világrendszernek. A kínai vezetők frákciós tevékenységbe kezdtek a kommunista mozjplomban, és renegátokból (pártütőkből?, trockis- tákból, valamint a munkásosztály érdekeinek elárulóiból és a szocializmus másfajta ellenségeiből különféle csoportocská- kat tákoltak össze. A Kínai KommunistaPártvezetőikalan- dorpoli ti.kájukkal igyekeznek bomlasztani a kommunista mozgalom sorait, s ily módon meggyengíteni az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni harc e fő forradalmi erejét. Ilyen, látszólag furcsa dolgok is akadnak az életben, hogy „Aki balra megy, jobbra jut el’’. A kínai szakadárok, miközben a nemzetközi kommunista mozgalom lenini vonala elleni harcukban ultraforradalmi frázisokkal takaróznak, a testvérpártokra szórt dühödt rágalmaikkal lényegében találkoznak a reakció és az impe- riíalizmus erőivel. Amit nem tudtak elérni az imperialisták, — a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom sorainak bomlasztását, a miar- xizmus-leninizmus nagy tanításainak a kommunizmus szovjetunióbeli építésének a tfefeke- títésót — azt próbálják most megtenni a kínai vezetőit. Az imperialisták most elégedetten dörzsölgethetik a kezüket, hiszen azt látják, hogy k szocializmus rágalmazójának funkcióját azok a kínai szakadárok vállalták magukra, akik kommunistáknak, marxistákmak- leninistáiknak nevezik magukat. Lehet-e ennél aljasabb módon elárulni nagy forradalmi ügyeket? A kínai vezetők lényegében letérnek a forradalmi osztályálláspontról, a világ proletárjai és elnyomott népei egyesítésének marxista-leninista elvét azzal a hibás és reakciós tézissel cserélik fel, amely a bőr színe, a fajok és a világrészek elve alapján akar egyesíteni. A kínai vezetők rosszán- dékúan elválasztják a népeik nemzeti felszabadító harcát, a munkásosztálynak, — a dolgozók élcsapatának — forradalmi harcától. Látnunk kell, hogy az afféle álláspont a for* radalmi erők megosztásához vezet, amiből viszont csupán osztályellenségeink — az imperialisták és a gyarmatosítók — húznak hasiznot. A kínai vezetők kalandorpolitikája különösképpen szembetűnő korunk oly létfontosságú kérdésében, mint a háború és béke kérdése. A kínai vezetők, akik felelőtlenül játszanak az embermilliók sorsával, igyekeznek megakadályozni a népeknek a termonukleáris világháború veszélye ellen, vívott harcát. Demagóg állítá- shikkal, amelyek szerint „az atombomba papírtigris” és „az imperialisták papírtigrisek”, a kinai propagandisták káros illúziók magvát hintik el, és tompítják a népek éberségét abban a harcban, amelyet oly álnok és veszélyes ellenséggel folytatnak, mint a jelenkori imperializmus. A Kínai Kommunista Párt vezetőd elszántan védelmeznek olyan — a marxizmus—len inizmus szellemétől idegen — jelenségeket, mint Sztálin személyi kultusza és igazolni próbálják ‘a személyi kultusz légkörében született durva önkényt és a hatalommal való visszaélést. Ebben a kérdésben is nyíltan szembeszegültek a nemzetközi kommunista mozgalommal, amely határozottan elítélte a személyi kultuszt és harcra hívott minden kommunistát annak káros következményei ellen. A kínai vezetők álláspontja elhibázott, veszélyes imperializmus cselekvési szabadságát. Alkalmaim volt felkeresni sok szocialista országot. Jártam a tőkés világ országaiban is. Az emberek mindenütt két lábon járnak, de más és másképpen élnek. Nem a nemzeti szokásokra és a földrajzi különbségekre gondolok, hanem arra a két ellentétes életformára, amely a szocializmus győzelmének eredményeként jött létre, s amely két társadalmi rendszerre szakította a világot. Az egyik közülük az emberiség múltja, a másik — jelene és jövője. A szocialista országokat olyan hatalmas építkezéshez hasonlíthatjuk, amelyen az új élet magasodik! Itt minden előre mutat! Az idén több szocialista ország népe emlékezik meg a nevezetes napról: azon demokratikus, majd szocialista átalakulások kezdetének 20. évfordulójáról, amelyek Közép- és Kélet-Európá- ban végibementek. Mit jelent ez a húsz esztendő a történelemnek, a népek életének szempontjából? Légfeljebb annyit, mint néhány perc egy ember életében: még fel sem ocsúdtunk, s a percek már le is peregtek. Perc azonban sokféle van. Akadnak olyan percek, amikor az ember dönt valamiben, cselekszik, amelyek egész további sorsát meghatározzák. Ugyanígy van a népék életében. Vegyük csak az elmúlt húsz esztendőt Ez alatt az idő alatt számos közép- és keleteurópai ország népe megdöntötte a földesúrl-burzsoá rendet és új, szocialista társadalmat épít. Ez történelmi átmenet volt az egyik korszakból a másikba, a magasabb rendű és fejlettebb korszakba. Ha végigtekintünk azon az úton, amelyet ^z egész szocialista rendszer az ipari termelés fejlesztése terén egészében megtett, a gyors haladás kepe tárul elénk. 1963-ban a szocialista országokban a termelés színvonala nyolcszorosán haladta meg az e területeken a háború előtt fennállt szintet. A kínai vezetők elárulták nagy forradalmi ügyünket Meg kell mondanunk, elvtársak, hogy a marxista—leninista pártok maximális türelmet és önfegyelmet tanúsítottak a Kínai Kommunista Párt vezetősége iránt. A testvérpártok számos alkalommal fejtették ki a kínai vezetőknek jelenlegi .álláspontjuk elhibá- zottságát és veszélyes jellegét, sok alkalommal javasolták a nyílt vita beszüntetését és az egység megszilárdítására irányuló konkrét intézkedések meghozatalát. Annak ellenére, hogy a kínai sajtó és rádió fékevesztett rágalom-hadjáratot folytatott a Szovjetunió Kommunista Pártja és a többi marxista—leninista párt ellen, mi hosszú időn keresztül tartózkodtunk attól, hogy nyilvános választ adjunk a szaka- dároknak, mert abban reménykedtünk, hogy hallgatnak a nemzetközi kommunista mozgalomra és visszatérnek a helyes útra. Ez sajnos nem következett be. A kínai vezetők az utóbbi időben méginkább fokozták szakadár aknamunkájukat. A Kínai Kommunista Párt vezetői, amikor így jártak el, szemmel láthatóan különleges célokat követnek: rá akarják kényszeríteni a testvérpártokra antileninista, kalandor irányvonalukat, létre akarják hozni saját hegemóniájukat a nemzetközi kommunista mo®* galomban. Mit mondhatunk az ilyen abszurd igények láttán? Csupán egyet: a kínai vezetőknek azok a görcsös erőfeszítései, amelyekkel alá akarják rendelni maguknak a kommunista mozgalmat, szégyen- teljes kudarccal végződnek. A kommunista világmozgalom, amely hű a marxizmus— leninizrrius elveihez, leküzdi az előállott nehézségeket és még erősebben, edzettebbem kerül ki a szakadárokkal vívott harcból. Marx, Engels, Lenin magasztos zászlaja alatt a nemzetközi kommunista mozgalom elvezeti a világ munkásosztályát, dolgozóit a bókéért, a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért vívott harc új történelmi győzelmeihez! A szocialista világrendszer még hatalmasabb, még erősebb lesz. Meggyőződésünk azon alapszik, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a többi szocialista ország marxista—leninista pártja eddig is mindent megtett és a jövőben is megtesz mindent a kommunista eszmények diadalra juttatásáért! A sajtóból már tudják, elvtársak, hogy a napokban tették közzé a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és más testvérpártok fontos dokumentumait, amelyek a kommunista vllágmozgalom egységének megszilárdításáért vívott harc kérdéseivel foglalkoznak. Ezek az okmányok megmutatják a Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár tevékenységét, megmutatják, hogy milyen számottevő veszélyt jelent a szocialista táborban' és a nemzetközi kommunista mozgalomban folytatott aknamunkájuk. Az utóbbi idők eseményei nagy meggyőzó erővel bizonyították, hogy a kínai vezetők személyében olyan emberekkel állunk szemben, akik baloldali, ultraforradalmi frázisokkal, a marxizmus—leninlzmus iránti hűségre való esküdözésükkel takaróznak, /miközben valójában számos kérdésben egyre inkább a trockizmus és a nagykínai sovinizmus mocsarába süllyednek. A kínai vezetők, akik először a világ mai fejlődésének néhány kérdéséről kezdtek vitát, ideológiai nézeteltéréseiket már kiterjesztették az államközi kapcsolatokra; ^szocialista országok egysége fellazításáA mi kommunista eszményeink győzedelmeskednek Elvtársak! Nagyszerű korban élünk, — olyan mélyenszántó forradalmi változások mennek végbe, amelyek gyökeresen átalakítják az egész föld arculatát. A kapitalizmus a végét járja. Leomlanak a népek gyarmati börtönének maradványai. Az új társadalmi rend évről évre mind szilárdabban és nagyobb területen veti meg lábát bolygónkon, mind több ország és nép sorakozik fel a szocializmús zászlaja alatt. Nincsen olyan erő a földön, amely megállíthatná a szocializmus felé feltartóztathatatlanul haladó népeket. Elég egyetlen pillantást vetnünk a világ politikai térképére, hogy szemünkbe tűnjenek a földön végbement óriási társadalmi átalakulások, mélyenszántó változások.’ Ott, ahol azelőtt egész földrészeket három-négy gyarmatbirod&lom színe jelzett, ma több tucatnyi szuverén államot jelző színt (Folytatása a 4. oldalcnk És immár csaknem húsz esztendeje, hogy pártjaink, népeink együtt harcolnak a szocialista közösség létrehozásáért és megszilárdításáért. Testvérek módjára segítjük egymást, megosztjuk bánatunkat és örömünket, nehézségeinket és győzelmeinket! Bizonyosak lehetnek abban, elvtársak, hogy a Szovjetunió kommunistái, valamennyi szovjet ember a jövőben is hű társuk, barátjuk lesz. És mint az önök barátai, őszintén örülünk a szocializmus építésében, a magyar népgazdaság fejlesztésében elért sikereiknek. Hiszen elsősorban ez a szocialista építés feladata. A dolgozó népnek azért van szüksége a hatalomra, hogy megszervezze és fejlessze a szocialista termelést és ennek alapján emelje a nép életszínvonalát. Az emberek mind ma, mind holnap bőségben akarnak Hni, hogy biztosíthassák gyermekeik boldog életét, hogy tolulhassanak és minden vonatkozásban megjavíthassák életkörülményeiket. E természetes igény minél teljesebb kielégítése a szocializmus egyik fő célja és ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, még sok-sok munka vár ránk. A népgazdaság fejlesztéséért 'olytatott harcukkal a szocia- ista országok dolgozói nagyban hozzájárulnak mind a szo_ haliste közösség megszilárdításához, mind az egész világot itfogó forradalmi folyamat fejődéséhez. De bárhol dolgozóink is, bátran kijelenthetjük, logy munkánk végeredményben a világforradalom, a szocializmus ügyét segíti elő. i
