Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-10 / 83. szám

4 NÉPÚJSÁG 1964. április 10., péntek Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban Aláírták a magyar—szovjet közös nyilatkozatot (Folytatás a 3. oldalról) találhatunk. Bővül a szocialis­ta rendszer, amely ma az em­beriség egyharmadát fogja át. Szűkül az imperialista elnyo­más és uralom szférája. Eles, kibékíthetetlen ellent­mondások mardossák a kapita­lista világot. A tőkés orszá­gokban manapság sokkal in­kább, mint bármikor máskor, növekszik a kapitalizmus meg­mentését célzó, betegségének gyógyítását és az imperialista ellentmondások kibékítését szolgáló receptek és terveze­tek száma. Azonban a kapita­lista ideológusoknak mindezek a próbálkozásai hiábavalók. Hiszen az imperializmus a bögrébe esett pókokra emlé­keztet. Bárhogyan is igyekez­zenek ezek a pókok megálla­podni egymással, bármiféle egyezségre is jussa-nak, nem sikerül kiküszöbölniük a vi­szályt, az egymás közötti har- eot Milyen megingathatatlannak látszott a 2. világháború után az imperialista hatalmak szö­vetsége, amelyben beleszólást nem tűrve dirigált az Egye­sült Államok. Most pedig már a kapitalista világ vezetői is siránkoznak azoknak a repedé­seknek, hasadékoknak és sza­kadékoknak a láttán, amelyek a nyugati szövetségesek között tátonganafc. Az imperialisták egymás közti elleptmondásai aláássák az agresszív tömbök — a NATO, a SEATO és a CENTO —- szilárdságát. Mind nagyobb és nagyabb tömegek szállnak síkra a militarizmus és a fegy­verkezési hajsza, az agresszív katonai tömbök ellen. A szo­cialista világrendszer növekvő ereje, a munkásosztály harca a tőkés országokban, a nemzeti felszabadító mozgalom fellen­dülése, elmélyíti az imperia­lista tábor belső ellentmondá­sait, és oda vezet, hogy az erőviszonyok a nemzet- „ közi porondon még tovább tolódnak el a forradalmi munkásosztály, a béke és a szocializmus javára. Ettvtánsaik! Örömmel hang­súlyozzuk ismét, hogy a Szov­jetunió és Magyarország ko­runknak, a békéért és a társa­dalmi haladásért vívott harc­nak valamennyi nagy fontos­ságú kérdésében közösen ve­szi fel a küzdelmet a nemzet­közi porondon. Népeink nagy sikereket értek el a szocializ­mus és a kommunizmus építé­sében. A szociajjzmus sikerei pedig döntő tényezőt jelente­nek a világ forradalmi átalakít fásában, annak az új, igazsá­gos társadalmi rendnek a lét­rehozásában, amely megállít­hatatlanul terjed egész boly­gónkon. Ez új energiát köl­csönöz nekünk az emberiség boldog jövőjéért vívott har­cunkban. A továbbiakban Hruscsov elvtárs hangsúlyozta: „Mi kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy minden energián­kat, tudásunkat és munkánkat a szocializmus győzelméért, az emberek jobb életéért vívott harcnak szenteljük.” Mi azért küzdünk, hogy minden dolgozó ember lehető­séget kapjon arra, hogy tevé­kenyen dolgozhasson, sokolda­lúan fejleszthesse képességeit, részt vehessen a társadalmi életben, és alkotó lehessen a szó legteljesebb értelmében. Mi azért küzdünk, hogy minden nép elfoglalhassa mél­tó helyét az emberiség nagy családjában, gazdagíthassa az emberi civilizáció kincsestárát és élhessen annak javaival. Mi azért küzdünk, hogy a világ békéje, a barátság és a testvériség, az igazi nemzetkö­ziség, a kölcsönös bizalom és tisztelet az emberek és népek közötti kapcsolatok megingat­hatatlan élvévé váljék. Mi azért küzdünk, hogy a kommunizmus, amely megtes­tesíti az emberiség legszebb álmait és reményeit), osztatlan győzelmet arasson a földön. Ezek a mi kommunista esz­ményeink, elvtársak! És bizo­nyosak vagyunk abban, hogy győzedelmeskednek — fejezte be beszédét Hruscsov élvtárs. A viharos nagy tapssal foga­dott beszéd után Gáspár Sán­dor mondott zárszót. Többek között kijelentette: Elmond­hatjuk, hogy a mi népünk új életet formáló munkájában, viharos és szélcsendes napo­kon egyaránt, erőt merített, segítséget kapott a szovjet néptől és annak kommunista pártjától.-— A budapesti kommunis­ták és pártonkívüliek egyaránt meggyőződéssel ítélnek el min­den olyan lépést, bárki részé­ről történjék is — folytatta Gáspár Sándor —, amely e barátság ellen és egyúttal a nemzetközi. munkásmozgalom egysége éden irányul. Aki rá­galmazza a Szovjetuniót, el­játssza jogát, hogy a nemzet­közi munkásmozgalom kom­munistának tartsa. A budapesti dolgozók, mint az egész magyar nép minden erővel arra törekszik, nogy eredményesen szolgálja a kom­munista világmozgalom veze­tőinek 1957-ben és 1960-ban Moszkvában kialakított politi­kai irányvonalát — fejezte be beszédét Gáspár Sándor. A forró hangulatú nagygyű­lés az Intemacionálé hangjai­val ért véget. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttségei között a testvéri barátság és a teljes egyetértés szellemében lefolyt tárgyalások eredményeképpen csütörtök délután az Országház Munkácsy-termében magyar— szovjet közös nyilatkozatot ír­tak -’Iá, A közös nyilatkozatot ma­gyar részről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, szov­jet részről N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke írta alá. Az ünnepélyes aláírásnál je­len volt Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenó, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc, Nemes Dezső, Rónai Sándor. Somogyi Miklós. Szir­mai István, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, vala^ mint a Politikai Bizottság pót­tagjai, a Központi Bizottság titkárai, továbbá a magyar és a szovjet párt- és kormánykül­döttség tagjai és szakértői. N. Sz. Hruscsov Prokofiev szoborparkéját ajándékozta Kodály Zoltánnak Nyina Petrovna Hruscsova látogatása a Kossuth Zsuzsa Gimnáziumban A Trybuna Ludu szerkesztőségi cikke a kínai vezetők szakadár tevékenységéről A Trybuna Ludu, a LEMP KB napilapja csütörtökön „A kommunista mozgalom és a szocialista tábor egységéről” címmel négyhasábos szerkesz­tőségi cikket közöl. A lap élesen bírálja a kínai vezetők an ti marxista, egység­bontó tevékenységét, majd így folytatja: — Pártunk nem egy ízben ki­fejezte álláspontját: mélyen el­ítéli a KKP irányvonalát és teljes mértékben szolidáris az SZKP ideológiai állásfoglalásá­val, a Szovjetunió külpolitiká­jával. Teljes mértékbál oszt­juk azt a véleményt, hogy a nemzetközi munkásmozgalom és a szocialista tábor legfonto­sabb feladata a termonukleá­ris háború elkerülése. Minden kommunista párt­nak, minden forradalmi erő­nek mindent el kell követnie a marxizmus—leninizmus alap­ján álló szilárd kommunista mozgalma egységének megőr­zéséért. vad kit rcfiKNc a 4. —- Siess — sürgetett Kis Kálmán, a barátom —, már kezd átütni a vérfolt Kérdem: hová menjünk? Hát Újpestre, a mentőkhöz — mondja. — Ott fiatal örvö­sök vannak, kevés fizetésűek, talán bekötöznek anélkül, hogy beírnák valahová a se­besülést ... Csak neked mondom : i,Hol történt az eset? — kér­dezte Csár.yi Barna, az ügye­letes mentöorvos. Becsületes képű srác volt. Nézze — mon­dom, — tüntettünli munkanél­küliek vagyunk... — Bekötö­zött — Kapcsot nem tehetek bele — mondta —, az nem jár az első segélyhez. De minek tüntetnek? Tudhatnák, milyen vadállatok ezek. Menjen hol­nap az OTI-ba. — Ott mit mondjak? — Várjon csak — gondol­kozott az orvos. — Megcsúszott az -utcán, üvegcserépre esett, annak az éle vágta be a kar­ját. De másik kabátban men­jen ... Ha lett volna nálam só, elke­rülhettem volna az egészet — morfondírozott Cigi. — Most már vigyázni keli, éppen csak kihevertem a kardvágást. Két hónapig jártam az OTI-ba ... Ez még múlt télen volt. Szóval, megyünk a Kjörútom, befordulunk a Fáik Miksa ut­cába. Elénk áll egy detektív: Hová, hová? Tüntetni készü­lünk, miü? — Dehogy — fele­lem — dehogy, munkába ajánlkozunk, sorra nézzük a műhelyeket No, akkor én sor­ra nézem a zsebeket — dör- mögi a hekus. — Ez mi? — emeli ki a sót. — Ez? Só. — felelem ártatlanul. — Mihez? — Hagymához, ebédre. — Hol a hagyma? — Itt — mutatom, — a nadrágzsebemben. — Hagymát is vettünk — nevet Kurimszky Sanyi és hozzáteszi: — fel kell készülni mindenre. — Ez lesz az ebéd — kétel­kedett a detektív. Felvágtunk: — Hogyisne! Még jön hozzá szalonna is. Erre 5: Jó lesz, ha elkotródtofc. Minél mesz- szebbre — morogta. De tovább engedett bennünket. Azért csak leadtuk szavazatunkat az újságra. Hullott az üveg. Feri ilyen és hasonló törté­neteket hallott Cigitől. „Csak neked mondom^ ne add to­vább. Becsületes fiú vagy, nemsokára köztünk leszel te is. Az ilyen dolgokról csak a legmeglbízhatóbbakkal beszél az ember. — Sok jelszót festettünk a falakra — kezdi egy másik al­kalommal Cigi. — Esett az eső, festékes kézzel végigtörültem a nyakamat. Ilyenre vigyázni kell. Nagy bajt csinálhatsz magadnak. Késő este értem haza. Az egész család aludt. Zörögtem, a sógornőm nyitott ajtót. Úristen! — kapott a fe­jéhez, amikor meglátott — Kit öltél meg? — A xníniumot nehéz lemos­ni. ... Igen, ma valahogy las­sabban telik az idő, mint más­kor — gondolja Pap Feri. A szilveszteri mulatság képei ele­venednek meg újra és újra előtte. Beke Zoli szónoki moz­dulatai Kaszásné nyugtalan szemrebbenése, Ilonka moso­lya, a kis Kati kiváncsi tekin­tete, a munkásotthon táncter­mének hintázó lampionjai, a párokra tekerőzö színes szer­pentin, és az egész álomszerű kavargás ... Aztán megint Cigi történetei, a tavalyelőtti szep­tember elsejéről, a pesti mun­kások utcai csatáiról. Az ilyen dolgokról csak a legmegbízhatóbbakikal beszél az ember — mondotta Cigi. Ez az elismerés Ferit büszkeség­gel töltötte eL Int B atlantinak, aki kalapál­ja a lemezt, de felnéz, moso­lyog, visszaint. Tréfásan tisz­telgésre emeli a fakalapácsot. Akarsz valamit? — kérdi a tekintete. Feri a fejét rázza: Semmit. . Visszamegy a helyére, újra elborítja a lárma, *a gépek, a reszelőfc, a kalapácsok zaja. Arra gondol: ha Ilonka apja nincs kórházban, talán el se mentek volna szilveszterezni. De hamarosan elhessegeti ezt a gondolatot. Kellemesebb, ha arra emlékszik, milyen jó volt Ilonkával táncolni. Ahogy át­fogta a derekát, elgyönyörkö­dött világoskék szemében. „Szeret- e még, csak annyit mondjon, Szeret-e még, úgy sincs más gondom.. ” Aranyozott nagy képkeret, ben tükör függött a falon. Al­só széle térdmagasságban meg­támaszkodott a falban, fölül hosszabb zsinór kötötte a szeg­hez, ferdén előredőlt. Amikor közvetlenül előtte táncoltak, különös, olykor groteszk szög­ben látták magukat. Ilonka nem vette észre, ö úgy vezet­te, hogy a tükörben jól lássa vállának, nyakának ívét, fény­lő haját. Féloldalt fordult vele és figyelmeztette: — Ilonka! — A tükör felső részére mutatott: — Nézze! A lány mosolygott. Tetszett neki a játék. Megértette. A prés Szép volt. Éjfél felé az üvegekkel meg­rakott fehér asztal mellett ma­gasra csapott a jókedv. A „nőtlenek asztala” volt) ez. Ö is oda csatlakozott. Néhányan már kezdettől ott ültek a fém- lemezbeiiek közül. Mások is odajöttek. Beke Zoli „rontotta” a hangulatot, kijózanító meg­jegyzéseivel. Alig ivott egy­két kortyot. Azt magyarázta: az öntudatos munkás antialko­holista, másrészt nem lehet, nem is szabad önfeledten mú­latni. De miért? — kérdezte vala­ki, hogy bosszantsa. A mentőknél nem győzik összeszámlálni az öngyilkoso­kat, akik a nyomorúság elöl menekülnek a halálba — mondta Beke Zoli. — Ejnye a jó dolgodat — tiltakozott az egyik műhely­beli gyerek. Voltak, akik méltatlankod­tak: — Hogy kerül a csizma az asztalra? Pokolba most a kí­sértetekkel ... — Zolikám — próbálkozott ő is —, szórakozzunk ... Hagyd most ezeket. Időközben összetoltak né­hány asztalt. Már Kaszásék is ott voltak a közelben. Jól látta: Ilonka anyját különös­képpen nyugtalanították Zoli témái, összeszorította a fogát, sóbálvánnyá merevedett, mint a Szodomái Lót felesége, aki megszegte az Űr tilalmát. Éjfél után is táncoltak, ö mégis úgy érezte, akkor már Ilonkát is zavarta a környezet. Mintha jókedvét . csak azért erőltette volna magára, hogy ő ne vegye észre idegenkedését, csalódottságát. Tortát vett, hat szeletet, elébük tette és meghajolt szer­tartásosan, frakfcos pincér módjára. Katit ie' felkérte néhány for­dulóra. Rajta nem látszott le- hangoltság. Sokat tréfált, ka­cagott, a kamaszfiúk kézről kézre adtak. Ezek a gyerekek a Termé­szetbarátok Csoportjának tag­jai. Kurimszky Sanyi társasá­gába tartoztak. A szavalókó­rusban is benne vannak. Azt úgy hívják: száz százalék. Egy újság, pontosabban folyóirat neve. Egyszer kapott már ilyet Cigitől. Kár, hogy Cigi nem jött el szilveszterezni... Ilonka tartózkodóbb Katinál; — De ha tartózkodó is — gon­dolja Feri —, azért talán még­se vagyok közömbös neki. Kü­lönben aligha kért volna olyan állhatatosan, hogy menjek ve­lük jövő szombaton az Iparos Dalárda báljára. Ezúttal ő szabadkozott. Meg­mondta nyíltan: Nem akar el­menni, nem neki való az a hely. Ilonka megharagudott. Meny­nyit könyörgött ő az édesany­jának — mondta —, amíg si­került rávennie, hogy menjen el velük szilveszterezni. — Nem is tudom — mondta —, mit szól apa, ha megtudja', hol köszöntött ránk az év. Ígérje meg, Feri. hogy eljön. Végül is, nem állhatott ellen érzéketlenül, engednie kellett. (Folytatjuk) Azonnal pénzliezjut! Használt könyvekért, sorozatokért előnyös árat fizet a Miskolci Antikvárium megbízottja április 14-én tartandó könyvfelvásárlási napon. Bővebb felvilágosítás a helyi könyvesboltban, Fő tér 8. sz. Nyina Petrovna Hruscsova csütörtököm délelőtt megláto­gatta a budapesti ötödik kerü­leti Kossuth Zsuzsa Gimná­ziumot. A szovjet kormányíő feleségét elkísérte Kádár Já­nosáé, valamint Jelena Gye- nyiszova, a Szovjetunió buda­pesti nagykövetének felesége és Szipka Józsefrié, hazánk moszkvai nagykövetének fele­sége. Az iskola bejáratánál Pál József igazgató, majd orosz nyelvein Kádár Zsuzsa KISZ- titkár üdvözölte a vendégeket, akik a matrózruhás diáklányok sorfala között először az igaz­gatói szobába mentek. Itt Pál József tájékoztatta Nyina Hruscsovát az iskola fejlődésé­ről, munkájáról. Nyina Hrus­csova kérdéseire válaszolva az igazgató ismertette a politech­nikai képzés módszerét. A diá­kok minden hét egy napját textilüzemben, ruhagyárban, vagy nyomdában töltik, s a munkások között, az ő segítsé­gükkel sajátítják él egy szak­ma alapjait A szovjet kor­mányfő felesége részletesen érdeklődött a diákok munka­feltételei, szakmatanulási le­hetőségei, az üzemekhez, mun­kásokhoz fűződő kapcsolatai iránt mert mint mondotta, ezek a problémák most napi­renden vannak a szovjet köz­oktatásban is. Nyina Petrovna Hruscsova és a társaságában lévő vendégek ezután részt vettek a negyedik A osztály orosz óráján. Nyírna Hruscsova nagy tetszéssel, el­ismerő mosollyal hallgatta, amit a diákok orosz nyelven jellemezték Puskin és Solohov főhőseit, majd arról beszéltek, hogyan változott meg a félsiza- badulás óta fővárosiunk képe. Az isikola dísztermében a diákok orosz nyelvű szavalat­tal, népi tánccal, ének- és zon- goraszámokkal szórakoztatták a vendégeket, akik végül meg­tekintették az iskola elektro­műszerész-tanműhelyét. Búcsúzóul a diákok saját hímzésű ballagási tarsolyok­kal kedveskedtek a vendégek­nek:, majd Nyina Hruscsova adta át nagy örömmel fogadott ajándékát: egy nagy ládát, tel­ve a Szüvjetszputnyik-modél- lekkel és más kedves ajándék­tárgyakkal Hruscsov megbízásából felke­reste lakásán Kodály Zoltápt, hogy átadja neki a szovjet miniszterelnök ajándékát. A nagykövet N. Sz. Hruscsov I szívélyes üdvözletét tolmácsol­ja a nagy magyar zeneszerző­nek. Az ön alkotásait— mon­dotta — nálunk, a Szovjet­unióban is szeretik és nagyon nagyra becsülik. Erről minden bizonnyal személyesen is al­kalma volt meggyőződni leg­utóbb országunkban tett láto­gatása alkalmával. Hruscsov elvtárs tisztelete jeléül Prokof- jev zeneszerző szoborportréját ajándékozza önnek és további nagy sikereket kíván munká­jában. Kodály Zoltán megindultan vette át az ajándékot és arra kérte a nagykövetet, hogy tol­mácsolja köszönetét Nyikita Szergejevics Hruscsovnak. Ez a szobor — mondotta — csak állandósítani fogja azt a kap­csolatot, amelyet szovjet zene­Csütörtökön délelőtt G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete N. Sz. szerzőtársaimmal tartok fenn. Kapcsolataink különösen el­mélyültek a Szovjetunióban tett látogatásom alkalmával, amikor ottani zeneszerző bará­taim mindent elkövettek, hogy otthon érezzem magam. Az alapelvekben is annyira egyet­értettünk, hogy azt éreztük, semmiféle eszmei vagy ország­határok nincsenek közöttünk. Kodály Zoltán ezután meg­jegyezte, hogy magas kora mi­att már nem tud oroszul meg­tanulni ,— bár félesége tanulja az orosz nyelvet —, szlovákul azonban beszél, majd szlovák nyelvre fordítva a szót, még egyszer köszönetét mondott az értékes ajándékért. A vendégek ezután baráti beszélgetést folytatták Kodály Zoltánnal és feleségével. Az ajándék átadásán és a baráti beszélgetésen részt vett Aczél György, a művelődésügyi mi- nisztér első helyettese is.

Next

/
Thumbnails
Contents