Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-08 / 81. szám
4 NÉPÚJSÁG 1964. április 8., szerda 1. i. Szusziov beszéde az SZKP 1964. február 14-i plénumán csökkentse azt a kart, amelyet ennek a kispol- Az SZKP akárcsak a többi marxista- gári elhajlásnak a hatása okozhat a kommu- leninista párt — kétségkívül kénytelen oda- nista világmozgalomnak — jelentette ki Szuszhatni. hogy a lehető legnagyobb mértékben lov. VIII. A kommunista viláamo^cjal om marxi—lenini elveken alapuló egységéért! Elvtársak! Pártunk teljes joggal kijelentheti: mindent megtettünk és megteszünk, ami rajtunk múlik, hogy áthidaljuk a nézeteltéréseket, helyreállítsuk a KKP és az SZKP együttműködését, megszilárdítsuk a KNK és a Szovjetunió barátságát, megerősítsük a kommunista világmozgalom egységét. Noha a KKP vezetői megengedhetetlen vitamódszereket alkalmaznak, nyüt harcot folytatnák az SZKP és a többi testvérpárt ellen, pártunk a legnagyobb kitartást, a legnagyobb felelősséget, a legnagyobb gondoskodást tanúsította a kommunisták sorainak egysége érdekében — mondotta a továbbiakban Szusziov. Az elmúlt években az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány — N. Sz. Hruscsov elvtárs kezdeményezésére — nem kevés 1 gyakorlati lépést tett, hogy egybeforrasszuk pártjainkat, megőrizzük és fokozzuk a Kínai Népköztársasággal és a politikai, gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális együttműködést. S ha ezek a lépések nem jártak eredménnyel, ebben csak a kínai vezetők a vétkesek. Amikor a kínai vezetők megkezdték nyüt fellépésüket pártunk ellen, az SZKP Központi Bizottsága néhf-”«zor levélben fordult a KKP Központi tságához és rámutatott, a szocializmus, a .ommunizmus alapvető érdekei megkövetelik, hogy pártjaink a fennálló nézeteltérések ellenére — mint eddig is — továbbra is közös politikát folytassanak valamennyi elvi kérdésben. Javasoltuk, hagyjuk abba a nézeteltéréseket okozó kérdésekről a felesleges vitát, mondjunk le a nyilvános beszédekről, amelyek csak elmélyíthetik a nézeteltéréseket. E levelekben konkrét javaslatokat tettünk a külpolitikai cselekvés egybehangolására, a kölcsönös külpolitikai tájékoztatás fokozására, a nemzetközi demokratikus szervezetekben folyó akcióink egyeztetésére, ítb., stb. Szusziov ismertette a további szovjet lépéseket az együttműködés érdekében. De valahányszor, amikor pártunk Központi Bizottsága jóakaratáról tett tanúbizonyságot, a KKP vezetői — válaszul — szánt- szándékkal megtettek mindent, hogy tovább élezzék a nézeteltéréseket, újabb és újabb kirohanásokat intéztek az SZKP, a szovjet kormány, a kommunista világmozgalom közös irányvonala ellen. Az SZKP és annak lenini vonala elleni harcukban a kínai vezetők elsősorban _ Nyiki- fa Szergejevics Hruscsovra összpontosítják a tüzet. Természetesen látniok kell, hogy Nyi- kita Szergejevics áll ama nagy jelentőségű folyamatok élén, amelyek hazánkban és pártunkban a XX. kongresszus után indultak meg és ma is biztosítják a szovjet emberek sikeres haladását a kommunizmus felé. (Nagy taps.) Hát ezért szeretnének aknamunkájuk- során éket verni Hruscsov elvtárs és a Köz- oonti Bizottság közé, szembeállítani Központi Bizottságunkat a párttal és a szovjet néppel. De ez a szennyes elgondolás kalandor jellegű és reménytelen, teljes és csúfos kudarcra van kárhoztatva. A kínai vezetők — és nemcsak ők — jól jegyezzék meg maguknak, hogy a mi Központi Bizottságunk, élén Nyikita Szergejevics Hruscsowal, a hű leninistával, egységesebb és egyöntetűbb, mint bármikor a múltban. Pártunk lenini iránwonalá+ lehetetlen elválasztani a Központi Bizottságtól. Nyikita Szergejevics Hruscsovtól. Ez az irányvonal példátlan magasságba emelte hazánk tekintélyét a nemzetközi porondon, növelte hitelét a világ dolgozóinak szemében. Ezt) a lenini irányvonalát osztatlanul támogatja hazánk minden kommunistája, egész népe. Pártunk sohasem félt és ma sem fél az eszmei harctól. De úgy véli. hogy az ideológiai nézeteltéréseket a lenini elvek alapján kell megoldani, s magát a polémia fejlesztését alá kell rendelni a munkásosztály érdéAz SZKP Központi Bizottsága világosan látta annak veszélyét, hogy a kínai vezetők a nyüt polémiát, a vitás kérdések tisztázásának módszerét alkalommá akarják változtatni arra, hogy badar, rágalmazó vádakat hordjanak össze, eszmei és politikai harci fegyverré tegyék a kommunista mozgalom ellen. Pártunk a többi marxista-leninista párttal együtt nagy erőfeszítéseket tett, hogy megszűnjék a KKP vezetői által ránk erőszakolt nyüt polémia. Mint ismeretes, az SZKP Központi Bizottsága többször is tett ilyen kezdeményezéseket. Ezután Szusziov ismertette, hogy ezek a kezdeményezések a kínai vezetők hibájából sorra eredménytelennek bizonyultak. Az SZKP Központi Bizottságának minden lépését a marxista—leninista pártok egységének erősítésére, a szocialista országok összefogásának megszilárdítására irányuló őszinte gondoskodás hatotta át. A (kínai vezetők szemmel láthatóan másképp értékelték megfontolásainkat. Világossá vált, hogy tartózkodásunkat és az egységre való törekvéseinket a gyengeség megnyilvánulásának tekintik. Az utóbbi időben arról kezdtek beszélni, hogy csak akkor hajlandók az SZKP-val való viszony megjavítására, ha mi „feltétel nélkül kapitulálunk”. Vajon mit akarnak a kínai vezetők? Lényegében arról van szó, hogy a kommunista mozgalom feladja a korunk által felvetett valamennyi alapvető problémában elfoglalt álláspontját. A nemzetközi kommunista mozgalom nagy fontosságúnak tartja a kialakult helyzet kihasználását abból a célból, hogy korunk forradalmi erői még szorosabban tömörüljenek és tovább fejlődjék a világforradalmi folyamat. Ezzel ellentétben a kínai vezetők igyekszenek megosztani korunk legfontosabb forradalmi erőit: a szocialista világrendszert, a nemzetközi munkásosztályt, a nemzeti felszabadító mozgalmat, ami csak fékezheti a világ- forradalmi folyamat fejlődését. A marxisták—leninisták abból indulnak ki, hogy a kommunista pártok elsőrendű feladata valamennyi békeszerető erő tömörítése a béke megvédésére, az emberiség megmentése az atomkatasztrófától. A marxisták—leninisták úgy vélik, hogy a szocialista országok és a kapitalista országok viszonyában á békés együttélés képezi a legfontosabb elvet. A kínai vezetők semmibe veszik ezt a feladatot. Lényegében ösztönzik a nukleáris fegyverkezési hajszát, azt kívánnák, hogy abba egyre újabb és újabb hatalmak kapcsolódjanak bele, olyan vonalat folytatnak, amely atomháborúhoz vezethet, másodrendű feladatnak tekintik a békeharcot és szembeállítják azt a szocializmusért folyó küzdelemmel. A marxisták—'leninisták kötelességüknek tartják, hogy a marxizmus—leninizmus elvei alapján minden erővel szilárdítsák a szocialista közösség egységét és összefogását, a szocialista országok fő figyelmét a gazdasági építés feladataira összpontosítsák és így vívják ki a szocializmus győzelmét a kapitalizmussal folyó békés gazdasági versenyben. A kínai vezetők cselekedetei aláássák, megingatják a szocialista tábor egységét, mindinkább elkülönítik Kínát a többi szocialista országtól. A KKP Központi Bizottsága lebecsülj a gazdasági építést és nincs tekintettel azokra a feladatokra, amelyek a szocialista országok előtt a tőkés államokkal folyó gazdasági versenyben felmerülnek. Ez az irányzat a szocialista országok erejének csökkenéséhez vezet, megnehezíti az imperializmus ellen vívott reális harcukat. A marxisták—leninisták, a kapitalista országok munkásosztálya feladatuknak tekintik, hogy harcoljanak a monopolkapitalizmus ellen, védelmezzék a néptömegek létérdekeit, maradéktalanul kihasználják a lehetőségeket a szocialista forradalom békés, polgárháborúval nem járó útjához, s ugyanakkor készen álljanak a nem békés útra, a burzsoázia ellenállásának fegyveres elnyomására is. Ezzel eüentétben a KKP vezetői minden eszközzel megrágalmazzák a munkásosztálynak és kommunista élcsapatának a dolgozók legfontosabb érdekeiért, a békéért és a demokráciáért vívott harcát, elutasítják az átfogó antimonopolista szövetségek létrehozására irányuló vonalat, a szocialista forradalom békés megvalósításának lehetőségét, s a konkrét körülményektől függetlenül kalandor jellegű fegyveres megmozdulásodat javasolnak. A marxisták—leninisták, a nemzeti felszabadulásért harcoló népek feladatuknak tekintik, hogy végigvigyék az antiimperíalista demokratikus forradalmat, a nemzeti front létrehozását és megszilárdítását, a nemzeti demokratikus állam megalakításáért, -a fejlődés nem kapitalista útjáért folyó harcot. A kínai vehetők megkerülik a nemzeti felszabadító forradalom jelenlegi szakaszának lényegét, nem veszik észre, hogy az egyes országok helyzete különböző, egy és ugyanazt a receptet adják valamennyi ország népének: fegyverrel a kezükben harcoljanak és teremtsék meg a proletariátus diktatúráját. Az ilyenfajta útmutatások lényegében alááshatják a nemzeti frontot, s ezáltal a gyarmatosítók és újgyarmatosítók pozícióit erősíthetik. A marxisták—leninisták arra törekszenek, hogy a moszkvai nyilatkozatok elvei alapján erősítsék az egységet és az összefogást mind az egyes kommunista pártokban, mind pedig a világ egész kommunista hadseregében. A kínai vezetők aláássák a kommunista mozgalom és a demokratikus szervezetek egységét, frakciókat hoznak létre, meg akarják osztani mozgalmunkat és annak nemzeti csapatait. A KKP vezetői ezáltal a stratégia és a taktika valamennyi alapvető kérdésében szembefordulnak a kommunista mozgalommal. Vonaluk egybeolvad a kispolgári forradalmi ság és a nacionalista, nagyhatalmi törekvések vonalaival. A kínai vezetők a KKP Központi Bizottságának orgánumaiban 1964. február 4-én rosszindulatú és elejétől végig rágalmazó, szovjetellenes cikket hoztak nyilvánosságra, amelyben kijelentették a világnak, hogy fokozzák a nemzetközi kommunista mozgalom ellen irányuló aknamunkájukat. Nacionalista önelégültségükben azzal dicsekszenek: folytatni fogják támadásaikat az SZKP ellen, hogy ily módon dézorganizálják a nagy Le? nin pártjának tevékenységét. A szovjet kommunisták nem hallgathatnak, amikor a kínai vezetők féktelen támadásokat intéznek nagy ügyünk, a kommunizmus építése ellen, pártunk lenini vonala ellen, a nemzetközi kommunista mozgalom állásai ellen. Meg kell magyaráznunk a világnak a kínai vezetők antimarxista, neotrockista pozícióinak lényegét. Teljes komolyságával felmerül most a feladat, hogy meg keü védeni a marxizmust— lenin izmust a kínai vezetők torzításaitól. A marxizmus—leninizmus tisztaságának megvédése, a kommunista világmozgalom érdekei és végső fokon a kínai népnek az érdekei megkövetelik tőlünk, hogy nyíltan és határozottan szembeforduljunk a KKP vezetőinek helytelen nézeteivel és veszélyes cselekedeteivel. Valljuk, hogy erősíteni kell a barátságot a kínai néppel és készek vagyunk fejleszteni minden vonalon az együttműködést a Kínai Népköztársasággal. A' szovjet kommunisták őszintén rokonszenveznék a nagy kínai néppel, mélységes tiszteletben tartják a Kínai Kommunista Párt forradalmi hagyományait. Biztosak vagyunk abban, soha senkinek sem fog sikerülni aláásni a Szovjetunió és Kína nagy népei közti barátság alapjait, s hogy a KKP vezetőinek jelenlegi állásfoglalása nem felel meg a kínai nép igazi nemzeti érdekeinek. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság viszonya visszatérjen arra az útra, amely megfelel a munkásosztály, a világ dolgozói alapvető érdekeinek. A tények azt mutatják, hogy súlyos, s minden jelből ítélve hosszú harc áll előttünk valamennyi szocialista erő egységének megszilárdításáért, a szovjet és a kínai nép barátságáért és ppvüttműködéséért. Ma teljesen világos, hogy a KKP vezetői továbbra is makacsul kitartanak hibás vonalúk mellett, folytatják a kommunista világmozgalmon belül frakciós tevékenységüket. Pártunk más testvérpártokkal együtt az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok elvei alapján szilárdan védi a marxizmust—leninizmust, a kommunista mozgalom egységét és egybeforrott- ságát, minden olyan erő egységét és egybe- forrottságát, amely síkraszáll a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért. Pártunk síkraszáll azért, hogy össze kell hívni a testvérpártok soron következő értekezletét korunk alapvető problémáinak .megvitatására, ezen az értekezleten a lehető legátfogóbb véleménycserét kell folytatni, a kommunista mozgalomban jelentkező nehézségeik legyőzése érdekében. E nehézségeket a KKP vezetősége és a nemzetközi munkásmozgalom között felmerült nézeteltérésék okozzák. Ezért teljesen jogosak a testvérpártok kollektív erőfeszítései abból a célból, hogy meghatározzák a kommunisták marxista—leninista egységének megőrzéséhez és megszilárdításához szükséges utakat és eszközöket. Az SZKP számára teljesen világos, hogy az értekezletnek éppen e célt kell szolgálnia. Az SZKP Központi Bizottsága biztos abban, bármilyen nagyok is a kommunista világmozgalmon belül felmerülő nehézségek, a mozgalom elég erős ahhoz, hogy legyőzze azokat és tömörítse sorait a kommunizmus nagy ügyéért folyó harcban. Az az út, amelyen pártunk, a nemzetközi munkásmozgalom halad, lenini út, ezért az egyedüli helyes út. Elfogadtuk az új programot, amely húsz évre élőre meghatározza fejlődésünk útját. A program végrehajtását, a kommunizmus magaslatai felé való kitartó és céltudatos haladásunkat pártunk, az egész szovjet nép úgy tekinti, mint legfőbb internacionalista kötelezettséget a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom iránt. Pártunk ezúttal is becsülettel teljesíti internacionalista kötelességét, ahogy ezt mindig tette! A Szovjetunió Kommunista Pártja a nagy Lenin legyőzhetetlen zászlaja alatt továbbra is szilárdan és következetesen azt a vonalat folytatja, amelynek célja az SZKP programjának teljesítése, a legigazságosabb társadalmi rendinek, a kommunizmusnak a felépítése hazánkban. Újabb állásfoglalások a kínai vitában PRAG A: Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára Csehszlovákia fővárosában tartott sajtóértekezletén élesen elítélte a Kínai Kommunista Párt vezetőinek szakadár, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalomra ártalmas tevékenységét. Kijelentette, hogy a Német Kommunista Párt hűségesen kitart a marxista—leninista tanítás, a történelmi jelentőségű moszkvai nyilatkozatok mellett, síikira- száll a nemzetközi kommunista mozgalomnak a marxizmus— leninizmus elvein alapuló egységéért A párt szükségesnek tartja a kommunista- és munkáspártok értekezletének mielőbbi összehívását, azzal a feladattal, hogy kijelölje a nemzetközi kommunista mozgalom egységes marxista—leninista irányvonalát egység lehetetlen, mert magán viseli a kettészakadás tendenciáját. A szakadás ilymódon szükségszerű. Ezzel kapcsolatban javasolják, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom fogadja el az ő „módosításaikat”, magyarán, mondjanak le az SZKP XX. és XXII. kongresszusán elfogadott lenini irányvonalról., amelynek alaptételei képezik a két nyilatkozat lényegét. Ezzel a reakciós burzsoázia malmára hajtják a vizet — 'szögezi le a vezércikk, majd így folytatja: a kínaiak saját nemzetközi szervezeteket akarnak létrehozni, s a meglevő szervezetekben helyet foglaló afrikai és ázsiai képviselőket a „fehér imperializmus” ellen hangolják. De tévednek, akik azt hiszik — fejeződik be a Rudé Pravo vezércikke —, hogy a kínai vezetők felelőtlen cselekedeteikkel szakadást idézhetnek elő a kommunista mozgalomban. A kommunista pártok többsége hű maradt a proletár nemzetköziség élveihez, az 1957-es és 1960-as nyilatkozatok szelleméhez. Brazíliai helyzetkép Ki lesz az új elnök ? — Fegyveres házkutatások és letartóztatások BRÜSSZEL: A Drapeau Rouge, a Belga Kommunista Párt lapja részletes kivonatban közölte Szuszlovnak, az SZKP Központi Bizottsága plénumán tartott beszámolóját és a plé- numon a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításáért vívott harcról hozott határozatot. A lap rámutat e pártdokumentumok nagy jelentőségére és hangsúlyozza, hogy azok a nemzetközi kommunista mozgalom egységének biztosítását célozzák. PRÁGA: A Rudé Pravo keddi .számában „összeforrottan a marxizmus—leninizmus szellemében” cím alatt háromhasábos vezércikket közöl. A vezércikk bevezetőben utal Szuszlovnak az SZKP plénumán mondott beszámolójára, majd megállapítja: a kínai vezetők, akik korábban lándzsát törtek az 1957-es és 1960-as nyilatkozatok mellett és éppen az SZKP-t és a testvérpártokat vádolták meg a kommunista- és munkáspártok tanácskozásain hozott okmányok elveinek megsértésével, s magukat tüntették fel a mozgalom egysége bajnokainak, most arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az A brazil politikai élet súlypontja pillanatnyilag a szövetségi fővárosba, Brasiliába he-, lyeződött át, ahol jelenleg élénk tárgyalások folynak a megválasztandó új elnök személyéről. Politikai megfigyelők szerint immár csaknem biztosnak tekinthető, hogy Humberto Castello Branco tábornokot, a vezérkar főnökét választják meg köztársasági elnöknek. Azért esett rá a jelölés, mert elnöki megbízatása 1965-ben járna le, amikor az alkotmány szerint Goulart elnöksége véget ért volna. Minthogy az elnöki tisztségre kétszer egymás után senki sem jelölhető, a hatalomért versengő polgári politikusok egyike sem kívánta a csonka időtartamú elnökséget, s inkább az 1965-ös elnökválasztásra tartogatja erejét, amikor öt esztendőre kerülhet hatalomra. Hírügynökségi jelentések szerint Branco tábornok elnökségét támogatja a Nemzeti Demokratikus Szövetség és a Barros Sao Paulo-i kormányzó vezetése alatt álló Szociális Haladó Párt is. Jelenleg a Ku- bitschek volt elnök vezetése alatt álló Szociális Demokrata Párt támogatását kívánják megnyerni. A párt a Goulart vezetése alatt állott brazil munkáspárttal együtt a múlt heti puccsig a parlamenti többséget alkotta. Közben tovább folyik Brazíliában Goulart híveinek és általában a haladó erőknek az üldözése. A Diario uruguayi lap Rio de Janeiro-i tudósítója szerint fegyveres fiatalok bandái a hatóságok hallgatólagos támogatásával „házkutatásokat” hajtanak végre a különböző haladó szervezetek helyiségeiben és haladó beállítottságú személyek otthonaiban, s szinte ha j tóvad ás zatot tartanak Goulart hívei és a kommunisták ellen. A jelenleg Urugüayban tartózkodó Goulart ügyét kormánybizottság tárgyalta. A bizottság javaslatot terjesztett az uruguayi minisztertanács elé, amelynek értelmében a brazil politikust menedékjogban részesítenék. Ha Goulart elfogadja a menedékjogot, szabadon választhatja meg lakhelyét az országon belül, ugyanakkor azonban köteleznie kell magát, hogy tartózkodik az olyan politikai tevékenységtől, amely sérthetné az uruguayi kormány érdekeit és „megzavarhatná az ország rendjét”. Goulart jelenleg a Montevideo közelében fekvő Solimar fürdőhelyen tartózkodik és hétfőn reggel több brazil újságírót fogadott .
