Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

4

HEPÜJSAG

1964. április 4., siómba!

Mérföldes léptekkel

Harkovi városrészlet.

volt, ma 70 év és a 100, illetve száz éven felül élők száma több mint 21 000.)

Talán a méreteket, az arányokat a legnehezebb tudomásul venni nekünk, akik kis ország képviselőjeként járjuk a Szovjetuniót. A harkovi területen hétmillió ember él, területe annyi, mint három kisebb európai országé, — Belgium, Hollandia és Dáfaia kényelmesen elférne 100 ezer négyzet- kilométeres területén; Volgograd 70 kilométer hosszan fekszik a Volga jobb partján és szélessége 3,5—7 kilométer; Rosztovban, ebben a festőién szép városban — amelyet a Kaukázus kapujának is neveznek — hatvan park nyűit pihenést, szórakozást a város lakóinak, az építészek számítása szerint a város minden egyes lakosára 95 négyzetméter zöld ültetvény jut.

1960 óta 100 ezer, 2—3 szobás lakás épült ebben a városban és egy lakótömb egy hónap alatt épül fel; Volgográd- ban 26 filmszínház — a legnagyobb 830 férőhelyes, — 320 könyvtár, — négymillió kötettel —, televíziós központ, öt színház és több mint száz munA Leninről elnevezett Volga—Don-csatorna egyik zsilipé.

lad a zsilipeken, kiér az emberi kéz alkotta Cimljanszki- tengerre — 160 kilométer hosz- szú, 30 kilométer széles, 36 méter mély — majd a 101 kilométeres csatornára, akkor győződünk meg róla: az ember

Egy pülaruU a történelem útján. Ezt a címet is viselhetné ez az írás és én mégis ezt választottam: mérföldes léptekkel. A turista botladozó lépteivel léptük át a magyar—szovjet határt. Jártam több nagyvárosban és Moszkvában, üzemekben és kulturális intézményekben, végighajóztam a Don egy részén és a Volga—Don-csator- nán, találkoztam és beszéltem a szovjet emberek különböző rétegével és a több ezer kilométeres út, a sok-sok élmény után egy mondatban így tudom sűríteni élményemet: felülmúlja az emberi képzeletet.

Csodálom a szovjet embert. Csodálom azt a népet, amely történelmileg oly rövid idő alatt ilyen óriásit alkotott. Milyen mélyről indult és hová, milyen magasra emelkedhet egy nép, ha maga intézi sorsát, formálja jövőjét — erről szólnak ezek a sorok.

S most álljunk meg egy pillanatra a történelem útján.

T enger járó hajó a Donon.

sokszor szebbet, hatalmasabbat alkot, mint a természet A Don és a Volga szintkülönbsége 45 méter magas és 13 zsilip emelgeti a hajókat — egyszerre többet is. A csatorna építői 152 millió köbméter földet mozgattak meg építéséhez, 3 millió köbméter vasbetont használtak fel, 300 eszkavátor, ugyanannyi földgyalu, 420 teherautó, 500 traktor vett részt a munkálatokban, és több mint 800 gyár és üzem látta el anyaggal az építőket.

Csodálatos az emberi alkotóerő.

De megdöbbentően borzalmas az ember pusztítása,

1943. tavaszán a fű nem nőtt ld Volgográdban. A városra a német fasiszták 100 ezer bombát zúdítottak, ugyanannyi nagyobb lövedéket, négyzet- méterenként 500—800 lövedék hullott a városra. 200 nap éa 200 éjjel folyt a harc, a Volga vizét vörösre festette a vér. A város 85 százaléka pusztult éU vált a földdel egyenlővé.

Azóta teljesen újjáépült a hősi város, és szebb, mint valaha is volt. Évente 9000 lakást adnak át az építők — 1970-re nem lesz lakáshiány Volgográdban.

A pince fölött, ahol Paulust, a fasiszta erők parancsnokát elfogták, emberekkel teli áruház magasodik.

Az újjáépült hős városban, Volgográdban ez az egy romos épület figyelmeztet a fasizmus pusztítására, (A szerző felvételei.)

A muzsik unokája a képzőművészeti főiskola hallgatója vázlatot készít egy rósz tovi parkban. . .

Milyen messziről, az elnyomás mily hatalmas mélységéből indult ez a nép. És milyen magasra emelkedett — milyen rövid idő alatt. Mennyit szenvedett, mennyit vérzett. A Nagy Honvédő Háború egymagában 20 millió ember életébe került a szovjet népnek, és milyen hatalmas anyagi áldozatba.

S ma a Szovjetunió nyomában van a leghatalmasabb, leggazdagabb imperialista országnak, az Egyesült Államoknak és a legfontosabb gazdasági pozíciók tekintetében messze maga mögött hagyta az óceánon túli partnert.

A kommunizmust építi a szovjet nép — mérföldes léptekkel.

Papp János

világvi szonylatban pedig * második helyen áll.

★

(A forradalom előtti Oroszországban a kilencévesnél idősebb lakosságnak több mint 80 százaléka nem tudott írni, olvasni.)

Harkov nem iskolaváros. És hogy falai között 22 főiskola, 57 tudományos intézet, 39 technikum tevékenykedik — 70 000 egyetemistával, főiskolással, valamint 200 000 közép- iskolással — ez nem kuriózum. Ugyanezt elmondhatnánk Vol- gográdra, ahol hat főiskola, egyetem működik, vagy Roez- tovra, ahol hét felsőoktatási intézményben tanulnak, nem számítva a tudományos kutató intézeteket és laboratóriumokat, valamint a 25 technikumot, de a Szovjetunió minden nagyobb városára, amelyek mind fontos tudományos központok. Az egész országban 60 millió férfi és nő tanul, tehát minden harmadik hétévesnél idősebb polgár. 70 millió szovjet ember ma már felső- és középfokú végzettséggel rendelkezik — ez körülbelül az ország lakosságának 30 százaléka — s ha e számokat látjuk, ha azt a nagyfokú tudásszomjat ismerjük, amely a szovjet embert jellemzi, akkor érthetjük meg igazán a szovjet tudomány sikereinek forrását. A mesterséges holdaktól, az embert a világűrbe röpítő űrhajókig, a föld méhében folyó kutatómunkák eredményeitől az emberi életkor meghosszabbításában elért sikerekig. (1917- ben az átlagos életkor 32 év

kásotthon szolgálja a kultúrát, j Volgográdba Rosztovből — 1 amely öt tenger kikötője — a ! Donon és a Volga—Don—Lenin- [ csatornán jutottunk el. Ez a ' háromnapos hajózás felejthe- j tetlen benyomásokkal gazdagított. Festői képet nyújtanak a Don partjai. A folyókról i láthatók a nagy kozákfalvak, < a partmenti nádasokban halak ; hemzsegnek, a víz felett zsák- I mányra vadászó sirályok ke- < ringenek — ezt nyújtja a természet S amikor hajónk áthatorgyár naponta szintén 120 traktort állít elő, hogy a XXII. Kongresszus Erőmű a Volgán 22 generátort működtet, hogy 750 méter hosszú és fölötte 18 méteres széles úton és két sínpáron közlekednek az autók, vonatok — át a Volgán. Mint ahogy azt is természetesnek veszi már, hogy Harkovban, ahol 1917 előtt öt ötszázon felüli nagyüzem létezett, ma 400 ezer munkás dolgozik és három év alatt 37 000 lakás épült számukra.

A statisztika jelentéséhez e látottak után már nem kell sok képzelet. Hogy tudniillik: jelenleg a Szovjetunió adja a világ ipari termelésének több mint 20 százalékát, vagyis, ugyanannyit, mint Anglia, az NSZK, Franciaország, Kanada és Japán együttvéve, hogy ipari potenciál tekintetében a Szovjetunió Európában az első,

(A forradalom előtti Oroszországban az összlakosságnak mindössze 17 százaléka volt, munkás és alkalmazott. Most a lakosság majd 75 százaléka munkás és alkalmazott.)

Rosztovban az ember nem akar hinni a szemének. A rosz- tovi óriás mezőgazdasági gépgyár, a Rosztszelmas főszalagja mellett állunk, ahol öt percenként dübörgő motorokkal hagyja el egy kombájn a futószalagot. Napi 120 kombájnt gyártanák ebben a hatalmas, 30 000 embert foglalkoztató gyárban, amelynek külön főiskolája, két esti középiskolája, technikuma,. stadionja, gyönyörű kultúrpalotája, üdülője van, s nem utolsó sorban hatalmas, kényelmesen berendezett lakónegyede.

Milyen is az ember? A soksók látottak után már természetes, hogy a volgográdi trak-