Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

1964. április 4., szombat 9EP018A0 3 19-ben, Ankli József munkás­zászlóaljában századparancs­nok. (— Ebből sose akartam magamnak érdemet, csak a hi­telesség kedvéért keil, hogy említsem. A 19-es veteránon között se kértem magamnak helyet.. .) Mikor a forradalmai letörik, kezdetét veszi a fehéi megtorlás, összegyűjtik a zász­lóalj tagjait. Öt a börtön küszö­béről engedi esküvőjére a sző­rösszívű rendőrfelügyelő, Deák Mihály. A Pester L’loyd fő- szerkesztőjével kap közös cel­lát a megyei börtönben; a vár­ban, ahová utána szállítják, szőztizenhárman szoronganak egy szűk, dohos raktárhelyiség­ben. Egy. hónapig utcát seper fát vág a kanonoknál, aztár szabadon engedik, önálló épí­tési vállalkozásba kezd: épí 36 személyes kriptát Egyeken de 6 restaurálja a vasútállomá: épületét s állítja helyre a vái alagútjait, ahol ősét, Miskolcz- János, egri puskást is ápoltál lőtt mellsebével. Pester^ szerz 1923-ban a mesteri képesítést itt iratkozik gimnáziumba ii (— Egerben kinevették volna hogy felnőtt fejjel tanulok ... és leteszi az érettségit. Négj évig jogot is hallgat, de csal abszolvált jogász marad, mer a végvizsgára már nem meg; el. AZ ELSŐ világháborúban szakaszvezető, a másodikban már százados; halálra ítéli munkaszolgálatosok parancsno­ka. Sárgult leveleket mutat, ké­peslapokat. Leveleket Sidney- bői, Amerikából. „Mi, munka- szolgálatosok, 1200-an, önneü- köszönhetjük az életünket...’1 (— Valahogy mindig sikerüli kijátszani a bevagonirozási pa­rancsot ...) Tiszteletére gyűlték össze egykori mun kaszol gálato- sai minden hónap 15-ike utár való vasárnap, a budapesti Szabadság Kávéházban, a há­ború után. (— Sokat írták errő az újságok akkor...) Aztán a képviselőség ... 1939- ben került fel neve először a jelöltek listájára, de a május 29-i képviselőválasztáson a nyilasok kibuktatták. 1947-ben, mikor másodszor jelölték kép­viselőnek, a kommunista párt „delegációja” lakására ment (ma is vezetők ezek az embe­rek, felelős poszton s barátai Miskolczy Istvánnak) közölték vele, hogy személyével elége­dettek, s nem indítanak ellen­jelöltet. Ritka elismerése a be­csületes, tisztességes munkás­életnek. 1950, november 11-én alakult Egerben a Tanácsi Építőipari Vállalat, odahívtak, vállaljam a főmérnök helyettesi állást. Vállaltam. Voltam utána fő­építésvezető, s a füzesabonyi mamut-körzet építésvezetője Mehettem volna ötven százalé­kos fizetéssel nyugdíjba, de szükség volt rám, s dolgoztam I tovább. Tizenöt hőnapja va­gyok nyugdíjas, 63. január 1-től. — Lehet-e bírni az életet munkanélkül? — Nem... Dolgozni járok I mindennap. Terjeszkedik a vál­lalat, kinőtte már minden ru­háját, új telephelyeket kell lé­tesíteni, hogy férni, dolgozni I tudjunk. A Sas úton lesz egy .ilyen új telep. Annak k,0lakí- tását, berendezését bízták rám... I ... Másnap, a szerkesztőségi szobában, hívatnak, valaki ke­res. — Csak egy képviselő — mondja. Mosolya fáradt. Sze­retne többet tenni ezért a mai világért, a társadalomért. Nem­csak a Sas úton. A hívó szót ki mondja neki? Ki mondja — ne­kik? — Nézd, fiam, mit talál­tam ... — „öreg”, tisztán tar­tott szakszervezeti tagsági könyv. „Magyarországi Építő­ipari Munkások Országos Szö­vetsége. Belépett (eingetreten): 1919. marcz.l-én.” Félve csomagolja vissZa. Ne­hogy meggyűrődjenek a sárga lapok. Negyvenöt év az életből. Ami mindig tiszta maradt... ★ RÉGI URAKAT kerestem. Hajdan rangjuk, hatalmuk volt, cselédnek, summásoknak, kato­náknak parancsoltak, de már hosszú évek óta tagjai, s nem ellenségei mai társadalmunk­nak, az országnak, a népnek. Messziről indultak, messziről jöttek, de hozzánk érkeztek, telünk élnek, velünk halnak. P. D, URAKAT KERESTEM... az emberek. És a hagyma tönkrement. Elveszett a szö­vetkezet zsebéből 3 millió fo­rint, s a lehetséges 62 forint helyett csak 29 jutott egy munkaegységre. — Micsoda szívós erő, s mennyi idő kellett ahhoz, hogy értelemmel is előre lépjünk ... s A tősgyökeres egri Miskol- czy-családnak két nevezetes tagja van: János, a hajdani törökvérő, várvédő egri pus­kás, akinek vitézségét dicséri Gárdonyi, hallhatatlan műve, az Egri csillagok lapjain: „át­lőtték mellben, de életben ma­radt...”; és István, akinek ne­ve, rövid élettörténete helyet kapott a Világ Életrajz Lexi­kon 1947-ben negyedik kiadás­ban rtiegjelerit kötetében. Egerben, az ősi város fálai között sokan ismerik Miskolc­zy Istvánt, a rría már 68 évés, megtermett, magas férfit. A földet táró zsellér és a dohány, gyári munkásasszony fia, egy­szerű kőművesember létére, kétszer is — 1945-ben é® 47- ben — képviselői mandátumot szerzett a Heves — Nógrád — Hont vármegyei választókerü­letben, mint a Független Kis­gazda, Földmunkás és Polgá­ri Párt képviselőjelöltje. A Csiky Sándor utcai la­kás — egyetlen szoba csak, ar­ra jó, hogy aludni lehet ben­ne! — sok emlék, történelmi korszakok dokumentumainak tárháza. A vitrines könyv- szekrény polcai roskadoznak; a falon festmények. A politikus embert bizonyító iratok, ok­mányok, választási plakátok, röpcédulák — mert máshol nincs helye — összekötözött csomagban, táskában az ágy alá szorultak. De következzél!: az ember históriája! — Ifjú Wind István kőmű­vesmesternél tanultam az ipart. Aztán jött a sasos behí­vó, 38 hónap az orosz, román és az olasz frontokon, négy sebesülés... A Tanácsköztársaság idején, lózó birtoknak ezeket a helyeit járta be. Nyolcezer hold tartozott keze alá; a szabolcsi Folyá­son — az I. István adomá­nyozta ősi birtok földjén — 1200 holdnyi terület termelé­sét irányította. Mai főagronó- musi birodalma: 3400 hold. Maga-kínálkozó a kérdés: mennyit termett a káptalani föld, s mit ad ma a tsz-é? Az előbbi, búzából, mindig meg­adta a 17-18 mázsát holdan­ként; tavaly a tsz egy hold­ja 9 métermázsát termett — s ez jobb volt (?!) a járási, a megyei és az országos termés­átlagnál. Magyarázat: a leg­fontosabb termelési feltétel biztosítására, a talajerő pótlá­sára kevesebb gondot fordíta­nak, a négy évé alakult tsz- ben például a szántónak csak minimális részét, 3-4 százalé­kát trágyázták évente, a nor­mális 25 százalék helyett. Ez volt eddig, de idén már leg­alább 14 mázsás átlagra szá­mítanak, hogy a szükséges gé­pierővel rendelkeznek. — Nagy kérdés a tsz vénü­lése. Az átlagos életkor igen magas, 576 tagból csak 180 kö­rül mozog azoknak a száma, akik bírják a munkát és dol­goznak is. Nincs fiatalság a tsz-ben, elszívta a város és az ipar. GAZDAG NAGYÜZEM vál­hatna a kerecsendi szövetke­zetből, ha... adottságaikat és lehetőségeiket jobban gyiimöl- csöztetni tudnák. Mert egyelő­re nem tudják! Példa: 14 hol­don ültetett hagymát dug­ványról magnak Nemes fő- agronómus, ez 267.000 forintot hozott a közös konyhára. Ugyanakkor magról vetett hagymát 16 holdon, hogy 100 holdnyi területre elegendő dugványt neveljek. Hiába ígértek „mesés” munkaegysé­get a 16 hold hagyma gondo­zásáért, gyamlálásáért, nem akadt, aki a munkát vállalta volna „Megbolondult az agro- nómus! Mennyi kukoricát le­hetett volna termelni azon a 16 holdon!?” — mondogatták vizsgálatnak vetik alá, de múltjában nincs gombostű­hegynyi fekete folt sem, vagy homályos pont Két évig viseli még az ezredesi uniformist, közben I. osztályú ezredessé minősítik, s a debreceni had­testtől vonul nyugdíjba, 1948- ban. , — ... Hosszú az a 71 év, magyarom... A DIÓFÁIG kísér, elbúcsú­zik. Sietve öltözik, le ne kés­sé a vonatot Hevesre. Valamit vásárolni kell a kétnapos ün­nepre: kenyeret, petrót, ha kapni léhet, félkiló húst, meg ugyanannyi dióbelet. 0 Kerecsenden él az egri káp­talani uradalom egyik főinté- zőjet, Nemes Gyula. Itt szüle­tett, itt a faluban tanítósko- dott az apja harminc évig; édesanyja tovább, negyvenhat évig ült a katédrári. Házassá­gukból hét gyermek szülé­iéit, egyet ragadott él a ha­lál, hatan ma is élnek. A leg­idősebb „fiú” egy hónapja nyugdíjas, főtechnikus volt á Földrendezési és Térképészeti Hivatalnál, a többiek: orvos, főerdész, pénzügyőr; a népes család egyetlen női tagja, akár az édesanyja, itt Kere­csenden tanítónő. S a hajdani káptalani főin­téző — a tsz fóagronómusa má­sodik éve.., A múltról szőjük az emlé­kezést. Hatvankét éves fejjel ez már nehezen megy, csak a jelentősebb dolgokra bukkan rá az ember, a részleteket nem őrizte meg, elmosta az idő. — A közgazdasági egyetem kereskedelmi szakán szereztem diplomát, utána egy másikat is Debrecenben, a mezőgazda- sági főiskolán. Akkor álltam be az egri főkáptalanhoz, 1928- ban. A 72 000 holdas papi urada­lomban minden üzemágat vé­gigpróbált, míg egyszerű se­gédtisztből a segédintéző, és a főintéző rangig eljutott. Sziha- lom, Bogács, Folyó, Örvény­szög — a fél országot is behá­századosából Franciaország marsallja lett. Végigjárta a két világhábo­rút Bercsényi ezredes. Az el­sőben kétszer sebesült, tüde­jébe és bal lábába kapott go­lyót. A második világháború eseményeit — a Nadvoma, Dolina környéki tankcsatát, amelyet a szovjetek és magya­rok emberveszteség nélkül vív­tak s amelynek mozzanatait szovjet hadtöriénószek és stra­tégák könyvben is megörökí­tettek; a Bergen—Belsen-i koncentrációs tábor 80 000 fog­lyának megszabadítását; a Bel- seni láger közelében állomáso­zó 2800 újonc életének meg­mentését — már nemcsak tőle, hanem egykori katonáitól is­merem. ... Egy szívattak után, még betegen, 44 karácsonya előtt való nap, indítják a nyugati frontra Bercsényi ezredest, 2800 katonával Bergenben 400 puskát kapnak, kimustrált francia fegyvereket és össze­sen 2000 töltényt Támadni! — ez a német tábornok parancsa. Bercsényi húzza az időt vitat­kozik. A tábornok tajtékzik: agyonlövetem! Egy magyar pék, áld német pékekkel dol­gozik, hírt hoz: a németek ci­ánt kevertek a kenyérbe, a ma­gyar ezred és a koncentrációs tábor foglyainak megmérgezé- sére készülnek. Bercsényi ezre­des egysége 28 ejtőernyőst rej­teget holott már egy ejtőer­nyősért is halált osztanak; két angolt átküld a szembeniévé egységekhez: segítsenek meg­menteni az embereket nem harcolnak, leteszik a fegyvert! A két angol ejtőernyős után, másnap reggel kocsiba ül Ber­csényi ezredes is, átmegy az angolokhoz. Az ezredesi kocsi volánja mellett egri fiú ül, Nagy János, a 4. sz. AKÖV mostani garázsmestere. Bercsé­nyi személyesen is kéri az an­golok segítségét az emberek megmentésére. Hatszáz tank indul meg, a nácik fegyverei­ket eldobálva hanyatt-homlok menekülnek, és több mint 80 ezer ember életben marad ... 1946: a hazatérés éve Alapos „Egyetlen dolog érdé kel: elmúlik-e, s hogyai hal el bennünk a rang miután e rang attribitu mait megszünteti a tár sadalom?" 0 MINT FÉLIG kész ötvöstá sima meg gyűrődéses-hullá- mos is a homoki táj. Párába bontakozó, enyhe-kék az ég Fogolypár röppen fel előtteir a tavalyi száraz avarból, a ten- ki határban. Keresem Horthy tankista tisztjét, a helység földbirtoko­sát Bercsényi László ezredet urat. Kilométerekre a falutól, a hevesi műúttól szőlők közt, egy kis tanyán él, a Ballai tag­ban. A kastélyból 1953-ban — nem halt még meg az apósa Elek János sem, övé volt a 70Ü —900 hold s tőle vette át a bir­tok kezelését — kirakták hol­mijukat, addig kapta az ezre­desi nyugdíjat is, havi 1200 fo­rintot, utána négy évig semmit, fillért se. Kunyhóban laktak; az asszony ott szerzett örök nyavalyát, nem tudja kiegye­nesíteni a derekát; a férfi ka­násznak szegődött Hanyira, az állami gazdaságba, úgy éltek. Most havi 400 az öregségi se­gélye, 1957-től abból léteznek. Nem jegyezték fel huszadik századi annalesek, emberek emlékezete őriz róla két sokat­mondó történetet... Az egyik: mikor átvette a birtok irányí­tását felemelte az alacsony kommandót, eltüntette a há­zakról a zsúpokat, padlóé szo­bát meg köves konyhát kapott minden cseléd. Az új földesúr intézkedései az apóst akkora haraggal töltötték el, hogy nem bírt vele szót sem váltani. A szobalánnyal küldözgetett le­veleket... A másik: 1956Jbam, az ellenforradalom napjaiban, szekérrel mentek érte egykori cselédjei a kunyhóhoz; „Lad bácsi, felrakjuk a holmit és be. visszük a kastélyba!” Köszö­nöm, hogy ide fáradtatok, de rosszul gondolkodtok, mikor vissza akarjátok forgatni az időt A kommunizmust nem le­het legyőzni! — mondta. És maradt a kunyhóban ... Pusztuló vályogház, ahol most feleségével, Elek Renée- vel lakiík. Az „épület” romos, egyik fele összeszakadt; az ál­ló, megmaradt falak is repe­dezettek, csak a véletlen nem akarja fejükre roskasztani a tetőt Nem embernek való hely! Ha tudnám, hogy fészer vagy lomtár, az „épület” lát­ványa éppúgy riasztana. Fogát vicsorítja s veszettül csahol ránk a nagy fehér ku­tya. A vén diófa mellé szögez az óvatosság. Magas, két mé­ter körüli szikár férfi csitítja az ugatást Érdeklődve nyújt kezet, mosolyog, nyitja a rozo­ga kaput, tessékel maga előtt — Kerülj beljebb, magya­rom ... Isten hozott! Az asztalnál: — Mondja el az életét, ez­redes úr! Előbb rágyújtunk. Erős Kos­suthot szív. — Hosszú történet, fiam. 71 évem ment rá. — Haja inkább szőke, mint ősz. A falon festmények. Rajz­lapnyi gobelin. —... Katonatiszt volt az édesapám, a nagyapám, déd­apám, ükapám, meg annak az apja is. Akárcsak én. Nagy­apámnak a 48-as szabadság- harcban, Kossuth alatt, hadna-1 gyi rangja volt. Tizenkét éveti ült a kufsteini várbörtönben,! teljesen megvakult, mire haza-| került. Különben: egri szárma-: zású, ott született. A 71 EVES SZIKÁR férfi' nevezetes történelmet őriz, egy! ládára való családi ereklyét,! eredeti okmányokat, címeres I leveleket, amiket nagyobbik I fiának küld el — „Ne álljon | itt, egérfogónak!” — Dunántú-j Ion volt állami gazdasági veze-j tő, most meg a Földművelés-; ügyi Minisztériumban dolgo-' zik. Nevezetes történelmet őriz! az idős férfi: egyenes ágon le-! származottja, szépunokája an-l nak a Bercsényi László székesil grófn-k. aki — édes testvér-j öccse volt a Rákóczi-vezérj Miklósnak — XIV. Lajos, aj ^íapkirály testőrgránátosainak • ; A fiatalok egymásra néznek. (Jó, jó, meg lehet magyarázni, jde ki magyarázza meg a ! katonáknak, ha munkára í akarják befogni őket? Töp- | rengnek. A menyasszony kézé­iben csak pár szál ibolya, ru- jhája egyszerű, csupán arcát ‘fényesíti a hétesztendős vára- Ikozás után járó boldogság i fénye. ■ — Induljunk el, majd Maxim •bácsi segít! — a fiatal fűtő I megfogja leendő asszonya ke­ltát, s a Petőfi utca kicsit csen- ! des leple alatt elindulnak meg- I esküdni. j — Sztoj! — a járőr csak meg­• találta az ifjú párt, de elég volt • az idős orosz katona néhány | pergő szava, máris mehetett 'tovább az esküvői „menet”. ! 1945-öt írunk, április negye­Idike van, s Hatvanban most .tartják esküvőjüket Forgó Sándor és Nagy Ilona. Szá- I mukra ez a nap az új élet kez­detének napja, boldogságuk az új élet boldogságának hajnala. 'Nem is tudják, hogy ez a nap iaz egész ország ünnepe, ez a .nap a felszabadulás napja, ők csak azzal vannak elfoglalva, I hogy a nehezen várt boldogság beköszön fson, hogy megkezd­jék életüket egymás oldalán. Ott a kedves öreg suszter, aki hetek óta velük él, megosztja velük mindenét, és orosz szóra tanítja a fiatal fűtőt. Az eskü­vő napján még csúnyán mere- deznek a lerombolt, kiégett há­zak, romhalmaz a vasútállo­más. minden éokézláb ember romot takarít. Nem akarnak "hből kimaradni Forgóék, de­hnt . . . az esküvő mégis csak esküvő! — Maxim bácsi haza... Alexej... — nem megy a ma­gyar szó, de Sándor megérti, Tjíwusz can eleien, ál hogy most itthagyja őket az öreg, csak azt nem értik, mi­ért. Töprengésre nincs idő, az anyakönywezető felteszi a sorsdöntő kérdést, és a fiata­lok egymásra nézve, mondják ki az „igen”-t Hazafelé újra oeonás, a két tanú „fedezi” az utat, az egyik sarkon azért csak belebotla­nak újra a „patrujba”. — Esküvő... menyasszony — magyarázná Forgó, de nem ér­tik egymást. Ekkor az ifjú asz- szony előveszi az ibolyacsokrot, az anyakönyvi kivonatot és megmutatja a szülőiktől örökölt szép, vastag karikagyűrűt, mi. re széles mosolyra derül a szovjet katona arca, s gépfegy­vere agyán néhány szót ír a kivonatra — menlevél hazáig. Mások dolgoznak ma, hadd ünnepeljen az ifjú pár! Eddig csak mosolyoglak, de amint beléptek a szobába, s meglátták a szépen terített asz­talt, a párolgó, aranyló levest, megérezték a sülthús ínycsik­landó illatát, szemükbe könny szökött. A sarokban bajuszát törölgetve, sanda-kedves mo­sollyal ott állt az öreg. s ahogy ránéztek, tiltakozóan tárta szét a karját. — Nem Maxim, magazin ... szokáts küldött AÍexnek. Enni, élhűlje magát! Egészenségére! — emelte meg a vodkás üve­get, s bár Ilonka hosszan kö­högött a szokatlan italtól, nem rontotta az öreg kedvét, még egyszer aikához emelte a zöl­des üveget... — Hát így volt. Ma is szíve­sen emlékezem az egészre. Nem merném azt mondani, hogy valami szívesen vettük a betelepített katonát, de ahogy teltek a napok, olyan szeretet­tel vettük őt körül ö is sze­retett minket, és ha az a 19 esztendővel ezelőtti nap jut eszembe, hálátlannak érzem magam, mert semmit nem tu­dok az én öreg násznagyomról. — Forgó Sándor házában tisz­taság, rend, kényelem, nagy­szerű asszony, 12 éves, tehetsé­ges kisfiú, és sok-sok emlék fogad. — Sándor akkor még fűtő volt, de letette a négy polgárit és mire lehullottak a levelek 1945-ben, már ő vitte a moz­donyt Azóta is mozdonyvezető. Világos fejjel, pihenten, gon­dolkozva vezet, eddig még cse­kély baja sem volt. — az asz- szony szeretettel nézi emberét, akivel oly nehéz várakozás után kerülték össze. — Itthon mindenem megvan. Nyugodtan pihenek a nehéz szolgálat után, mindig minde­nem elkészítve, soha semmiért nem kell porolnom, várakoz­nom, mindig a legjobban itt­hon találom magam. Nehéz a szolgálat, van hogy harminchat óra. Ezt csak úgy lehet meg­csinálni, ha az ember nyugodt családi otthonból megy dolgoz­ni, s ha tudja, hogy miért dol­gozik. 19 esztendő ment le a ho­mokórán. De sok kilométert befutott azóta Forgó Sándor! S amikor életére, életükre te­relődik a szó, csak ennyit mond: — Tessék elhinni- mindent meg lehet csinálni, mindent kit r lehet bírni, de csak akikor, ha ? ’ olyan asszony van az emberi ' oldalán, mint az enyém. Jóban, ► rosszban együtt, gondban, ? , örömben együtt, s ha a fiunk 5 i hangversenyén ott ülünk aze-( r neiskolában, vagy a kultárház-t . ban, bizony nem szégyenlem! . én a kezembe venni a felesé- ! ) gém kezét! Fél ember az, aki-► t nek nincs párja, gyenge ember? » az, aki mellett nincs hűséges! . élettárs. ? . Sokáig nem szólunk. Az asz-1 . szony arcát halvány pír futja! . be. Talán ugyanaz, ami 19 esz-$ . tendővel ezelőtt, ezen a napon t : aranyozta be tekintétét, s tette? boldoggá őt Nincs válasza,! S nem tiltakozik. Ugyanezt mon-É t daná ő is, csak szemérmesebb. ? : Nekem pedig az jut eszembe, ! . hogy amint az anyakönyvek-? ben kutattam április negyedikig . pár után, de sokszor rátévedt? . tekintetem a bejegyzésre: „El- i . választva...” „A házasság fel-t bontva...” Elhagyták egy-? | mást, felbontották az akkor! oly szoros köteléket De For-? góék példája kicsit szimbolikust | is: a szabadság napján esküd-? . tek, s azóta is úgy élnek, hogy! ; csodájára járhatnának azok, t . akik átszállónak tartják a há-? . zasságot, akik nem ilyen nehéz! i körülmények között esküdve £ ; hűséget egymásnak — felbon-1 ! tották a legszebb emberi köte-? : léket \ — Kedves Forgó házaspár! > Hogy is mondta az öreg?. Maxim? Egészenségére! Mind-íj kettőjüknek! Ünnepeljenek1; örömben, boldogságban, tart-t < sák a kettős évfordulót mégí1 nagyon sokáig erőben, egész-?! ségben! t Cs, Adám Éva <

Next

/
Thumbnails
Contents