Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-29 / 99. szám
ÜM, április 89., szerda NÉPÜJSáG s Lapunk vasárnapi számában cikksorozatot kezdtünk a hegyvidéken gazdálkodó termelőszövetkezetek helyzetéről és lehetőségeik kihasználásáról. Ezúttal a bükkszentmártoni Rákóczi Termelőszövetkezetről írt cikkünk befejező részét közöljük. És a% egyesülés ? Befejeződtek az első permetezések A kedvezőtlen időjárás miatt csak április első napjaiban lehetett megkezdeni a házi kertekben és szórványgyümöl- csösökben lévő gyümölcsfák permetezését. Ennek ellenére a termelők, a földművesszövetkezeti brigádok és a termelőszövetkezetek közel 170 ezer termőfát permeteztek meg, mintegy 35 ezer termelő kert- [ jében. A földmű vessaövetkeze tele már előre felkészültek a gyümölcsfák permetezésére. A községekben 74 növényvédelmi brigád mintegy 527 háti ma- gasnyomású és 8 motoros per- j metezővel végezték a permete- i zéseket. Azokban a községekben, ahol növényvédelmi brigádot nem tudtak szervezni, a termelők maguk végezték el a növényvédelmi munkát. A szakszerű növényvédelmet segítette elő, hogy a megye 104 községében 214 növényvédelmi tárgyú előadást, gyakorlati, metszési és permetezési bemutatót tartottak, amelyeken mintegy 15 ezer termelő vett részt. Évek óta látom, de most már nem bírom ki szó nélkül. Tisztesség és becsület az egykori jó szándéknak, fin nem letűnt" valamit tenni a kápolnai csata emlék ■ müvével? A rendkívül igénytelen, for- tmlitta megoldásában is naiv emlékmű a vasat gyűjtő gyerekek számára jelent csak állandó izgalmat. A „kitört" vasajtó, a „széttépett" bilincsek, a „börtön", amelynek ajtaját természetesen a szabadság törte fel, olyan gyermekien primitívek, hogy talán csakis a megszokásnak köszönheti, hogy mind ez ideig nem figyeltek fel rá a szakértők. Egy emléktábla i: többet ér, mint ez a álmonumentális giccs- emlékmü, amelynek készítőjét, tervezőjét nem tudom, nem is akartam megtudni, mert tiszteletben akarom továbbra is tartani a kegyelete« fő Sszándékot, mint ahogy tiszteletben szeretném tartani ezután a kegyeletei jó szándékkal párosult művészeti igényt is. (-ó) A kis piros tehén Szerényen, mindenkitől elfeledve ültem a sarokban, türelmesen várva, hogy a sors és valamelyik ügyintéző kartárs felém fordul, amikor váratlanul fel- csörgött a telefon. A szőke, kissé idősecske kartársnő finom ujjakkal és még finomabb hallóval emelte fel a kagylót és szólt az irodán éppen átviharzó fiatalabb korosztályú kolléganője után: —- Pirikém, Elemért keresik — s letette a kagylót a telefon mellé. Ültem és vártam Elemért, néztem a letett kaniilót. és hallgattam a kedélyes diskurzust. amely az íróasztalok felett kanvargott ide-oda, de mindig kikerülve a szerényen sarokb-n illő személetemet. Elemér nem jött Pirikém vagy nem szólt, vagy nem is hal- lrr**a rto~y azt az Elemért, itt. a toi »fön. a másik vánó„ „ valók* vár - A ftnnMrt.á, fftji'* tovább óv ültem szerényen a sarokban. Elemér nem jött, a telefon türelmesen feküdt az akták tetején. Ki lehet ez az Elemér és ki hívhatta telefonon? Nekem természetesen semmi közöm az egészhez, nekem egyelőre még a saját ügyemhez sem lehet közöm, s nem is vagyok az a természet, aki más dolgába üti kiváncsi orrát. Nekem most az a dolgom, hogy üljek nyugodtan és szerényen a sarokban, várva, hogy a diskurzus befejeztetvén a sors és a kartársak kegye rám sugározzon ... de azért már jöhetne az az Elemér. Lehet, sőt most már biztos, hogy Pirikém elfelejtett szólni, sőt még az a legbiztosabb, hogy nem is hallotta, hogy neki valakinek, szólnia kellene. A telefon az akták tételén, egy ember a vonal másik végén várja Elemért, aki nem jön... Nem is jöhet, mert nem tud róla, hogy neki jönnie kell, hogy öt telefonhoz várják... A diskurzus vidáman folyik tovább és én ülök a sarokban, csendben és szerényen. Ki hívhatta ezt az Elemért? Lehet, hogy csak egy barátja, aki most óhajtja megbeszélni vele a vasárnapi ultipartit... De az is lehet, hogy a felesége, mert egy Elemérnek miért ne lehetne felesége ... A felesége'vár. Elemér nem jön, mert nem is tudta, hogy neki jönnie kell. PeJeg a gverek. Hazaküldtek az iskolából. Ezért telefonit a felesége. Vaov elütötte egy autó és mir ott van a kórház műtőasztalán és. a felesége is n kórházból telefonéi sírva, félve, hogyan mondja meg Elemérnek, hogy a fia... Szerényen ülök a sarokban és a telefonnal, feleséggel együtt várjuk Elemért, aki nem jön, de nem is jöhet, hisz nem tudja, hogy neki jönnie kell, hogy őt a telefonhoz várják. Lehet, hogy éppen a bicskájával most csinál katonákat a hazulról hozott vajas kenyérből, s teli szájjal, vidáman meséli a legutóbb hallott viccet ez az Elemér, miközben a felesége és a gyereke és a műtő és a telefon, amely itt nyugodtan pihen, a telefonról tökéletesen megfeledkezett a diskuráló kar- társak között. — A telefon... Kérem... Az Elemér — hebegem kissé idegesen, megfeledkezve arról. hogy nekem abszolúte semmi közöm az egészhez. A kissé idősecske kartársnő felhúzott szemöldökkel néz rám, sőt meglepve { is, hogy a széken kívül még valaki volt a sa-' tokban, aztán halvány\ megértés tűnik az arcára és kényelmesen' felemeli a telefonkagylót: — Halló... Halló... Jé, már letették... Biztos elfelejtett ez a Piri szólni Elemérnek... Na, szóval Bőgős kartárs, ott hagytam abba, hogy... ... Lassan kiosonok t a szobából, most már* ügyemmel mit sem tö- ♦ rődve, letörten és ng-t gódva Elemér család-» iáért, akiknek lehet,* hogy az égvilágon ♦ semmi bajuk nincs, sóti az is lehet, hogy nincs* is családja, s vasárrm-\ pi ultipartira hívták ♦ ezt az Elemért, akitl nem is ismerek ... De« mit lehet tudni, háthal mégis az a komisz kő-l Ivök autó alá került a { bicajjal... Melyik kór-j házba vihetik a sze-t rencsétlenül járt gye-* rekeket? • Gyurkó Géza * A KEZDET ÉS A VÉG QeJi (Gerő Sándor rajza) ELEMÉR —* kockáztatom meg a kérdést, ismerve a bükkszentmár- toniak nagyra nőtt faluönérzetét. — Hogy mi tartsuk él a balatoniakat? — háborognak. rögtön, — A földünkre fáj a foguk... — csattannak fel, de a mérsékeltebbek így vélekednek. — Tudjuk, hogy ez lesz a sorsunk előbb—utóbb! Ilyen kis birtoktesten nem lehet jól gazdálkodni. Ebből vita kerekedik. Lehet-e ezer holdon alul jövedelmezőn, a falut és a népgazdaságot is jói szolgáló módon termelni? — Attól függ, mit teszünk a földbe — vélekednék bölcsen a férfiak. Aztán egymást érik az ajánlatok, s rá a letorkoló vélemények. — Gyümölccsel kellene kezdem. — Nem érdemes kis tétéiben! —- És a fekete ribidi? — Ki tudja, kell-e az valakinek? — És a nagy hozamú búza- fajták? — Nem vélik az itt be! «— Talán az öntözés? — Hegyet öntözni? — De a laposakat legalább! — Ah. elkéstünk mér ezzel. A vizet elvitték más tsz-ek. — És csőkúttel? — Ki tudja, milyen drága az? — Magfogás talán? — Elterjedt nagyon az aranka. A hegyekben nehéz permetezni. — Pulyka, vagy más baromfi? — Kényes... — Kényes, mert nem értünk hozzá — mondja önkritikusan az egyik asszony. Bezzeg, ha lenne jó szakember, pénz fakadna itt mindenből. De így még a kertészet is ráIlyen munkára szombaton is akad jelentkező Bükkszent- mártonban. A háztáji földeket jelző botocskákra kell ráírni a tulajdonosok neveit. leszázalékolják a magot, esetleg nem kapunk gépet... — szóval, rizikós az ilyen. Azért ha a bélapátfalviaknafk sikerült, esetleg megpróbáljuk,,. Pedig bizonyságért nem kellene messzire menniök, hiszen első kísérletük a máktermesztéssel jól sikerült. A tíz hold- nyl területen annyi értéket termeltek, mint ötször olyan nagy kalászos vetésterületen. Ennek ellenére hitetlenkedve rázzák a fejüket olyan példák hallatán, hogy nem messze az ő községüktől 10 hold uborkamag annyi jövedelmet hozott, mint náluk az egész határ termése együttvéve. 9 lenne... fd meglátjuk,,. fut majd minden ajánlat és érv. A gazdálkodás megszo- kottsága, az egészséges kezdeményező szellem hiánya egyenlőre itt gátat szab a jövedelem növekedésének, a belterjes nagyobb igényű és hasznú árutermelésinek. Pedig itt egy jó fantáziájú, képzett, nagyüzemi szakember ezernyi lehetőségét tudná felkutatni az eredményesebb földművelésnek, állat- tenyésztésnek. De hogy ilyen ember legyen, nemigen mozdulnak érte, örülnek, hogy egy „kenyérpusztítóval” kevesebb van az irodán. Felvilágosító, meggyőző szóért kiáltanak ezek a tények, megkülönböztetett segítségért ps döntésért a járási és megyei szervekhez, hisizen úgy látszik, senki sem bizonyította még be nekik: mennyire érdemes kitömi a régi, szűk gazdálkodási formákból, élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket tucatszám kínál a bükkszentmártomi föld, s amelyet eddig nem ^ártották érdemesnek kihasználni. (Folytatjuk) Kovács Endre fizetéses. Nem is igen fejlesztik tovább. „Tanultak” a múlt évi áru bőségből, amikor mázsaszámra rohadt ei a földön paprikájuk, paradicsomuk. — Félünk mi a MÉK-től, a Magtermaltetőtől, ment ha termés van, csak turkálnak az áruban — menti a betyárbecsületet az elnök. — Meg aztán Kéne... f ki tudja... máj Nagyjából ezek a szavak kísérik végig a vitát, s zátonyra * •• keamm••••'•y v v :• • _ GONDOSAN összehajtott papírokat szed elő, kisimítja a gyűrődéseket. A kis piros tehénnél kezdi: — Ezt a tehenet cserébe kaptam a szövetkezettől a háztáji tehenemért. Lehetőség volt az ilyen cserére. Az elnök beleegyezésével történt a dolog. Később az elnököt állítólag félj elen tel ‘ék, meggondolta és arra kért, csináljuk vissza a cserét. Bántott az ügy és arra gondoltam, miért elnök az elnök, ha nem tudja mit lehe> és mit nem? Ha egyik nap á-t mondott, miért kell másnap b-t mondania? A papírok már az asztalon hevernek. Kezébe veszi az egyiket, messziről is látom: bírósági végzés. — A tulajdonképpeni baj a közgyűlésen történt. Felállt valaki a 231 tag közül és azt kérdezte tőlem: — Mi van a tehénnel? Visz- szavitted-e már a ki» piros tehenet. Szíven vágtak a szavak. Lopással vádolnak engem, aki életemben mindig tisztességgel éltem! Szó apt követett, a felszólaló a becsületembe gázolt. Az elnök próbálta megmagyarázni a dolgot, hogy mi is történt) valójában, de a tüske bennem maradt. Mindig az járt az eszemben, mit gondol rólam a tagság, a falu? Haragudtam az elnökre, hogy ilyen helyzetbe hozott és a vita hevében szemébe mondtam én is a hibáit SZABATOSAN, értelmesen beszél, gondosan megfontolja minden egyes szavát. — Tessék a bizonyíték, hogy valóság volt az engem ért bet csületsérfcés. Helyt adott pana- i szómnak a bíróság. — Később úgy gondoltam, : rendbe jön minden. Dolgoztam i tovább az állattenyésztésben,- ahová korábban a vezetőség t állított. " — AprUis 14-én kapok egy , értesítést, amelyben közük, l hogy a tsz vezetősége olyan i határozatot hozott, amely sze- 1 rint április 16-tól a növény- ' termesztésben kívánnak fog- t lalkoztatnl. Indokul azt említi j a kilenc soros értesítés, hogy mivel a járási NEB kifogásol- 1 ja, hogy feleségem a tejcsar- \ nokban mint tej átvevő dolgozik, így én nem végezhetem a ä termelőszövetkezet tejátadá- t gát. 1 A szövetkezet átiratát a kezemben tartom. Aláírva a tsz- elnök és a „párttitkár” neve. — A kis piros tehénre gondoltam mindjárt, aztán kezd„ tem összerakni az utóbbi he- j tek eseményeit. Jegyzőkönyvet készítettek rólam, amelyben • munkámat kifogásolták, öseze- i férhetetlenséggel vádoltak és a- közgyűlés tudta nélkül máról- holnapra leváltottak a fegyel- i mi bizottsági elnökségről, és- most itt van a kezemben a z felmondó papír. 1 — Ezek szerint áthelyezték. " — Nem, kérem. Kirúgtak. _ Máról holnapra, amint a dá" tűmből is látja. És ez az eljá- 5 rás, ahogyan nálunk egy szövetkezeti tagot kezelnek. Ol- 1 vasaa csak: „Mivel a járási I NEB megállapította, hogy a Cím félesége a tej csarnokban, ' mint tejátvevő dolgozik, így a * termelőszövetkezet tejátadá- -sát nem eszközölheti.” Tehát •„Cím" vagyok. Nem tagtárs, a t szövetkezet egyik gazdája, hajnem „Cím”. ! Még egyszer végigolvasom • az írást, amelyet 310/1064. II szám alatt iktattak Kápolnán. ■* A kezemben megremeg a pa- •■* pír... ♦ DOMOSZLAI József, az Alkotmány Tsz tagja sötét, elbo- •Jrult arccal ül előttem, és •; mintha szégyenkeznie kellene lta kis piros tehén miatt, lesüti . 1 — Kétszeres rokkant vagyok. A karom a fogságban tört el és felhúzza könyökig karján a kabátot. — 1062-ben üzemi baleset ért Itt a szövetkezetben. Húsz csomó búzát vittem, a kocsi feldőlt, térd- és sípcsont-törést szenvedtem. Hat hétig voltam gipszben, sokáig voltam munkaképtelen és végül húsz százalékos rokkantsággal végérvényesen leszázalékol talc. Gyermekeim vannak, dolgoznom kell, hogy éljen a család. Ezüstkalászos tanfolyamokat, tej- és borjúkezelői iskolát végeztem, hogy szakképzettségem legyen. És most itt a papír, Húsz százalékos rokkantsággal a növénytermesztésbe küldenek. Az eszükbe se jutott, hogy ha összeférhetetlen a férj és féleség egymás melletti alkalmazása, akkor ne engem, hanem a feleségemet tegyék máshová. Nézem az embert. Érzem, már nem a kis piros tehénről van szó, hanem sokkal többről, Megalázták, semmibe vették. — Mennyit fizet a szövetkezet? — Huszonhét forintot. Nem sok, de én több munkával pótoltam a keveset. Tavaly 635 munkaegységem volt, de azt megelőzően egyetlen évben se volt kevesebb 500-úál. — Milyen megoldást látna? — Igazságtalanság történt. Helyezzenek vissza, vagy adjanak papírt, hogy kiléptem és akkor másfelé indulok. A családnak élnie kell. Még hallom a másik szobából lépteit. Nézegetem, olvasgatom a magamnál tartott „áthelyezési" papírt. — Értesítem Címet... A „Címet” nagy kezdőbetűvel kopogta le a gépírónő. Ennél többet ő nem tehetett... ÖSSZEHAJTOGATOM az értesítést, aztán arra gondolok, hogy ahol csak ennyit ér így ötszáz niunkaegységet teljesítő tag, mennyit érhet egy kevésbé szorgalmas ember? És egyáltalán: mennyit érhet az egész szövetkezet? Szalay István
