Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-29 / 99. szám
i NÉPŰJSÁG 1964. április 29., szerda Pillanatképek íutiiwL Régi, kedves ismerősként érkezett hazánkba Andrijan Nyi- kolajev. Igaz, nem először jár nálunk, hiszen Föld körüli útján — ha néhány pillanatra is — elrepült felettünk. Űrhajómnak útját azokban az 1962. augusztusi napokban édesanyjával, az egész szovjet néppel együtt mi is lélegzetvisszafojtott figyelemmel kísértük. Még ott keringett az űrben, amikor már az első fényképekről megismertük markáns arcvonásait. Nyikolajev életéről és munkájáról azóta szinte mindent elmondtak az újságok. Nem is bemutatni akarjuk most őt az olvasónak: csupán a nevezetes augusztus 11-e óta eltelt másfél esztendő legemlékezetesebb ■pillanatait villantjuk fel, — ha úgy tetszik, Andrijan Nyikolajev jelképes fotóalbumából. Ojra a földön. Az űrrepülés után az első köszöntő szavak a hazának szólnak. Űrrandevúk után — földi találkozás: az első és a második páros űrrepülés hőse, Nyikolajev és Tyereskova a házasságkötő teremben. AZ ADOTT SZÓ Prohászka Rajmund, az Egercsehi Aknaüzemegység igazgatója tavaly májusban szavát adta: nem éri semmi anyagi veszteség nyereségrészesedés-osztáskor Burza István és dr. Kovács László szarvaskői vájárokat. A két bányászt fegyelmivel büntették s panaszukra a megyei pártbizottság négytagú brigádja vizsgálta meg a fegyelmi büntetés körülményeit, a büntetés okait. A fegyelmi kiszabása nem volt jogos, változtatni kellett volna az ítéleten. A megváltoztatás helyett ígérte Prohászka igazgató, tavaly májusban, hogy az embereket károsodás nem fogja érni. Azóta 11 hónap telt el, majdnem kerek esztendő. S az igazgató nem tartotta meg a szavát. Április 23-án, csütörtöki napon osztottak nyereségrészesedést a szarvaskői üzemnél s Burza István a neki jogosan járó 1140 forint helyett csak 910 forintot kapott kézhez, de 20 százalékkal csorbították dr! Kovács László nyereségét is. Burza Egctesehibe autóbu- szozott mindjárt nyereségosztás után, az aknaüzemegység igazgatójához, s emlékeztette, hogy legalább 10 ember előtt adta a szavát a brigádvizsgálatkor. Az igazgató elismerte, hogy valamit mondott, és azt tanácsolta a bányásznak, keresse fel a brigád tagjait, tőlük hozzon írásos igazolást, az a legbiztosabb, hogy a hibát korrigálni lehessen, Így kopogtatott be Burza István, még a nyereségosztás délutánján e sorok Írójához, aki tagja volt a vizsgálódó brigádnak és előadta különös kérését. Telefonon megkérdeztem Prohászka Rajmund igazgatót, valóban szükséges-e az írásos igazolás. Prohászka igazgató azt a választ adta: papír kell, hogy ő valóban a szavát adta, mert most olyan rendelkezés van... Én a rendelkezést, az „olyan” rendelkezést — nem ismerem. Csak a közmondást: az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! De hát, istenem a latinok megmondták: a szó elrepül...! Az adott szó is? (pataky) Biztos alapokról magasabb célok felé Szocialista üzem lesz-e a Mátravidéki Erőmű A Mátravidélki Hőerőmű dolgozói elhatározták: ezentúl úgy dolgoznak, hogy elnyerjék a szocialista üzem címet. Majdnem 1300 ember együttes célkitűzését fogalmazták meg a legutóbbi tanácskozásokon. De a határozat megvalósításához az erőmű minden dolgozójának munkája, kitartó áldozatkészsége és a magasabb eszmék töretlen követése szükséges. Vajon sikerülni fog? Hogyan, milyen alapokról indulnak, hogy a magasabb célokat elérhessék? Az erőműnél is pártunk VII. kongresszusának időszakában bontakozott ki a szocialista brigádmozgalom. Azóta számszerűen megerősödött, tartalmában nemesedett és az eddig ismert versenyformák között a legeredményesebbé vált. Beszédes számok bizonyítják a fokozatos fejlődést. Az utóbbi három évben — komisz telek után, nehéz körülmények között — 11 százalékkal emelkedett az egy főre eső termelés. Most 33 ezer forint értékű villanyárammal ad többet egy munkás, mint 1960-ban. De azóta az üzemek dolgozóinak több mint 85 százaléka a szocialista brigád cím elnyeréséért, vagy megtartásáért küzd. Az elmúlt évben is 50 brigád közül 47 teljesítette vállalt kötelezettségét, s ma már az erőmű öt egységénél három kevésbé képzett ember végzett. Jelenleg is az üzem 368 dolgozója vesz részt szakmai oktatásban, 616-an politikai oktatásra és mintegy 240- en egyéb tanfolyamra járnak. Hogyan bírják ezt a tempót? Ügy, hogy a képzettebbek segítik a kezdőket, munkában és tanulásban egyaránt. A műszakiak és a munkások önzetlenül átadják egymásnak szakmai tapasztalataikat. Az erőműnél minden rendben megy? Nincs baj; baleset és fegyelmezetlenség? Dehogyis... Tavaly 39 embert ért baleset és 24 fegyelmit kellett lefolytatni. A termelőmunkát is lehet és kell is javítani, mindenkinek akad még mit tanulni és a társadalmi, valamint a magánélet „szeplőit” is el kell tüntetni. Az eddiginél is több erőre, nagyobb összefogásra van szükség, nem nélkülözhetik azok cselekvő támogatását sem, akik eddig nem tartoztak a szocialista brigádokhoz. Igaz emberséget Megszületett az elhatározás és formát öltött a megvalósítás legcélszerűbbnek vélt módja. Gondos elemzés után osztályonként és üzemrészenként — munkások és vezetők együtt — állapították meg a legfőbb feladatokat. A fajlagos hőfelhasználás javításával sikerül vajon 12 500 tonna lignitet megtakarítani és a tervezettnél 30 millió kilowattórával több energiát termelni az idén? olvashatjuk a „szocialista üzemrész” feliratot, öt brigád negyedszer, tíz harmadszor és 22 másodszor nyerte el a szocialista brigád címet, illetve oklevelet Mintegy 870 munkás, műszaki és alkalmazott, tehát az összes dolgozók kétharmada vallja és követi a szocialista brigádok célkitűzéseit Mindennek eredményét először gazdasági mutatókkal: a fajlagos hőfelhasznál ás csökkentésével, a kazánhőfok növelésével, a termelékenység és az önköltség kedvezőbb alakulásával lehetett mérni. Fokozatos tanulással, a kiegészítő szakmák megszerzésével elérték, hogy egy-egy munkás önállóan ellátja azt a feladatot, amit korábban két— Elegendő lesz-e a szocialista brigádok lendülete, hogy a többieket is magukkal ragadják és példamutatásuk másokat is nagyobb teljesítményekre ösztönözzön? Kiteljesedett-e már annyira a mozgalom, hogy munkában tanulásban és a magasabb erkölcsi normák megtartásában is egy fokkal feljebb tehetjük a mércét? A Mátravidéki Hőerőmű dolgozód igennél válaszolnak. Tudják, hogy a szocialista üzem cím elnyerése nem igényéi emberfeletti erőfeszítésit, csak az eddigi eredmények szilárdítását. általános kiterjesztését és igaz emberséget. F. L. Ezen az augusztusi napon a szovjet főváros immár harmadszor fogadott űrhajóst. De ezúttal: egyszerre . két űrpilóta, Nyikolajev és Popovics haladt Hruscsov miniszter- elnök oldalán. Az űrhajós és a család: Nyikolajev édesanyjával, rokonaival és a nagyobb család tagjaival — földijeivel. Bajtársak és barátok: Nyikolajev Tyitovval, egy hangulatos erdei kiránduláson. (Foto: APN és MTI Külföldi Képszolgálat) VAt>Afl FCfiCNC a kezdték a napot. Arcukon olyan meglepettség ült, mintha életükben először hallottak volna a tulajdonosok bércsökkentő szándékáról, s arról, hogy a munkások csak együttes fellépéssel, harccal védhetik meg a kenyerüket Thék Endre u. 32. Két kerek lyuk tátongott a szemközti ház széles, szárnyas kapuján. Néha, amikor lámpát gyújtottak az udvaron, olyanok voltak, mint egy óriási koponya fénylő szemüregei. Fuvarozó stráfkocsi járt be az udvarba, vasalt kerekei élesen zörögtek a Thék Endre utca macskakövén. Délután nem hallatszott a szokásos lárma: reggel óta hó takarta az úttestet. Az utca sötét, csendes volt. Sallai kinézett az ablakon, szemben a túloldali ház kapujával. — Olyan, mint a cirkli a börtönajtón — mondta. — Csak ott az őr nem leshet úgy, hogy őszre ne vennéd. — Engem inkább a töklám- pára emlékeztet — felelte társa, akinek arcát elfedte a szobára rá terülő homály. — Gyerkőc koromban Szombathelyen nagy behemó selyemtökbe szem-, száj- és orrlyukat fúrtunk, kivájt belsejébe égő gyertyát tettünk, így ijesztgettük egymást. — Tréfálkozom — mosolyodon el Sallai —, azt hiszem, onnan nem fenyeget semmiféle veszély. A harminckettes számú ház emeleti ablaka mögött folyt az ebéd utáni beszélgetés. Gyorsan sötétedett. Koszper Lajos szobafestő bérelte a huszonkettes lakást Korábban Zuglóban lakott, a Várna utca négyben. Ott sokszor felkereste sógora, Simon Lajos, aki a bőripariaknál a baloldaliak csoportjához tartozik. Gyakran jött másod-har- madmagával, többnyire olyankor, ha társaival nyugodtan, biztonságban akart beszélni. Simon egy alkalommal Kiss Károllyal érkezett, akiről Koszper tudta, hogy fontos tisztséget visel a kommunisták között Akkor leültek négyesben — őt és a feleségét, Simon Lajos nővérét is hellyel kínálták maguk mellett. Máskor nekik az volt) a dolguk, hogy csendben elvonuljanak, magukra hagyják vendégeiket. Ezúttal — úgy tűnt — ők voltak a legfontosabb személyek. Arról volt 6zó, hogy új, alkalmasabb lakást kellene szerezni, tágasabbat, ahol feltűnés nélkül rendszeresen találkozhatna néhány fontos ember. A festő és felesége tudták, mit kell tenniük. Rövidesen kibérelték az új lakást; a Thék Endre utcait Az asszony ebédet főzött, két-három bejáró kosztosnak Sallai Imre mindig egy óra tájban jött. Nem tudták, sose kérdezték, hol alszik, hol a bejelentett szállása. A Család utca és a Villám utca sarkán állt a földszintes ház, ahol „Kovács Dénes könyvszakértő” lakást bérelt. Amikor Koszpemé elé tette a gőzölgő levest, azt mondta: Vigyázzon, Gabi, nehogy megégesse a nyelvét. Ebben a lakásban Gabinak szólították Sallait. S ha valakinek eszébe jut a foglalkozásáról érdeklődni, arra is választ kapott volna: „zeneszerző”. Zeneszerző? — Ha tényleg az lennék — mondta Fürst Sándornak —, úgy lehet megzenésíteném Lukács Laci versét, a Piros-t. Én nem tudom — idézte —, miért beszélünk szavakkal. Nem érthetőbb-e, ha valami piros? És nem szürke? Elfelejtettük gyermeknyelvünket azért ejtünk ki szavakat, főnevek szürkülnek ajkainkon, amelyeken pedig rózsáit a vér. Ez a vers is, ha nem fekete, de piros festékkel nyomnák, százszor szebb lenne. Szép vers — ismerte el Fürst. — Ha nem is éppen dalszövegnek való. — No, csak mondom — nevetett Sallai. — Persze, igazad van. Egy ideje Fürst Sándor is ott ebédéit Koszpeménál. Mindenki azt hitte — a rendőrség is —, hogy külföldön van. Öl ebben az időben Kövessy György tanárként emlegették. De csak ott, a Thék Endre utcában. Mégis, ott is azt kívánta, hogy Gyuszinák szólítsák. Azt mondta, megszokta ezt a nevet. Bonyolult úgy élni, hogy mindig, minden pontosan ösz- szevágjon, a helyén legyen. Früst így élt. Erőteljes fiatal férfi volt, vidám, olykor har- sogóan jókedvű. A pártfegyelem egy másféle magatartást kényszerített rá: komolynak, megfontoltnak, kiszámítottalak kellett lennie, olyannak, aki jó előre számot vet minden lépésével, minden tettével. A Tűzoltó utca harmincötben lakott: ott viszont Bradt György házitanítónak ismerte a lakásadója. Már 1926 óta a KMP tagja volt, de a szociáldemokrata pártvezetőség nem tudott erről, úgy tartották számon, mint a baloldali csoport tagját. Ismerték jó szervezőkészségét, tisztelték tudását: egészen fiatalon helyettese volt a szociáldemokrata Rendező Gárda élén Stromfeld Aurélnak, a Monarchia főtisztjéből a Tanács- köztársaság hadseregének vezérkari főnökévé lett nagyszerű, katonának. A front Sallai nem járt társaságba, nem volt baráti köre. Ez ekkortájt Budapesten ilyen helyzetben nem is lett volna leheí> séges. (Folytatjuk
