Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-26 / 97. szám
4 NÉPÚJSÁG 1964. április 26., vasárnap A magyar Alföld ihletett művésze Koszta József születésének 100. évfordulóján A z újabb magyar festé- ** szét egyik legegyénibb hangú, legjellegzetesebb hangvételű egyénisége, az Alföld világának népének és tájának ihletett festője, Koszta József. Brassóban született — első gyermekkori élményeit a Barcaságnak a városhoz simuló tájai nyújtották. Szegény mészáros nyolcadik gyermekéként rendkívül nehezen indul el pályáján: előbb fényképezést tanul, majd egy helybeli piktor tanítgatja; Kolozsvárra kerül, s itt, e két szakmából: az arcképfestésből és a fotografálásból gyűjt össze annyi pénzt, hogy 1882-ben Becsbe megy tanulni. Bécs után a budapesti Mintarajz- iskcJa következik, majd München, majd ismét Pesten, Benczúr mesteriskolájában fejezi be tanulmányait 1879-ben szerepel először kiállításán: a Hazatérő aratókkal elnyeri a Műbarátok 1500 forintos díját A kép még a müncheni akadémián tanultak hatását mutatja — festői felfogásának finom naturalizmusa a magyar zsá- nerfestészet hagyományaival ötvöződik. Ezt az elbeszélő hangnemet azonban rövidesen felváltja nála a megjelenítő, tömören érzékeltető, összefoglaló előadásmód. Bontakozó művészete új impulzust kap 1902. évi nagybányai tartózkodása idején. Ott készült jellegzetes műve, a Domboldalon, a nagybányai pleinair megjelenése. Rövid itt-tartózkodása után visszatér az Alföldre, a Tisza környéki községekben éL Ez időben születő műved már ezt a világot mutatják: hatalmas, messzenyúló gilkság, a látóhatár felett szélesen terülő ég, s az alakok a látóhatár fölé magasodnak. Korai korszakának (1904 körül) legmonu- mentálisabb darabjait alkotja ekkor: a Mezőn, a Vízhordók, majd egyik legszebb: a Három királyok. Színei már izzóbbak lettek, a formák tömörek — de ez az előadásmód még nem a drámát, a lírát érzi e világból. Képed azonban nem aratnak sikert. A századforduló karának a Népszínház cifra parasztjaihoz szokott közönsége nem tudott mit kezdeni Koszta képeinek világával, mélyről fakadó, őszinte realizmusával: összeegyeztethetetlen volt az idillikus álromantikával képeinek igazsága. Bátran helyezhetjük e műveket Móricz fiatalkori műved: a Hét krajcár, a Sárarany, a Fáklya mellé. A z 1910-es évek elején végleg Szentesen telepedik le. Itt jut él művészetének fordulópontjához. Ez új periódusét, a sötét háttérből kiragyogó zöldek, sárgák, fehérek, vörösek jellemzik a komor hátteret, épp az előtér buja ragyogása teszi ilyen sötétté. A szentesi határ messzi távolságai, nyitott mennyboltja, az Alföld éles fényei, egyhangú perspektívája emelkednék itt képpé — rögzítve mintegy az időtlenséget, szimbólummá emelve a mozdulatlan- súgót. A magyar festészet csodálatos gyöngyszemed születnék ekkor: a Kukoricatörők (több változatban is), a Kislány vázával, a Tányértöröl- gető nő, a Muskátlis kislány, a Ruhaszárítás. Ezek a képék hozzák meg végre az ötvenesz- tendős festőnek az elismerést: 1917. Ernst múzeumbéli kiállítása után új Munkácsyként, magyar Goyaként emlegeti a kritika, s képei gyorsan étkeinek. Több mint három évtizeden át festi a Szentes környéki tájat, soha él nem unva annak változásait, mindig mélyebbre hatolva e világ lényegében. Ecsetje alól a tájképeknek, a kompozícióknak gazdag sora kerül ki — képeit egyre szélesebb eosetjárással, egyre sűrűbb színékben festi. Megszűnik a gazdag részletezés, a belső rajz, minden plasztikai forma: csupa nagyon világos és égő szín kerül a mély, fekete árnyak mellé; a kép a legszélsőbb ellentétekből épül fel Témavilága teljesen leszűkül a tanya életére, s legelső népére — ékkor keletkeznék öregkori festészetének remek darabjai: a Tanya, a Hazatérők, a Pubrik pirosfejkendős nővel, s mintegy búcsúzásképp, az utolsó, az öregkori önarckép (1940. körül). ]U űvészetében eredeti egyé1TJ’ nisége, sajátos élményvilága fejeződik ki; a valóságon alapuló látomásai drámai képekké formálódtak ecsetje alatt, melyekben a paraszti lét súlyos, küzdelmes problémáit jelenítette meg. A nép megbecsülését fejezte ki e nagyszerű művészet iránt kormányunk, midőn — halála előtt, mintegy utolsó akkordként — 1949-ben Kossuth-díjjal ismerte el művészi munkásságát Láncz Sándor ILYEN NAGY SZERELEM Az elmúlt héten is több levél, vitázó válasz érkezett szerkesztőségünkbe az április 12-i számban megjelent Ilyen nagy szerelem című cikkünkhöz. Ezekből közlünk ismét néhányat. Mindenkinek jogában áll eldönteni... A régi időkben azt diktálta az élet, hogy azzal kell élni, akivel a sorsa egyszer összehozta az embert. Erre kényszerítették a körülmények. Szerencsére ma már mindenkinek jogában áll választani. Véleményem szerint, ha az évek során nem tudtak lépést tartani egymással, ez nagy akadálya az együttélésnek, s törvényszerű, hogy elváljanak. K. N., Gyöngyös. Ketten a Potyautasból Kopetty Lia és Dégi István sok tapsot kap estéről estére az egri Gárdonyi Géza Színház Potyautas című zenés komédia előadásán. (Foto: Egri Fényszöv) Nagyon megfontolandó, hogy beleszóljanak-e Nagy általánosságban, véleményem szerint, mindkét házasfél hibás, ha egy házasság felbomlik, s ha létezik a harmadik személy, az is, de hibá- sabb félnek mindig a tapasztaltabb, magasabb képzettséggel, műveltséggel rendelkező mondható. Marosi Gáborék történetével kapcsolatban én elhiszem, hogy jóakaratúlag szóltak bele és akarják meggátolni a válást, de az már egyáltalán nem biztos, hogy válóban azt érik el vele, amit akarnak. Mert meg lehet akadályozni hivatalosan egy házasság felbomlását, de hogy ettől az helyreáll-«, az kétséges. Nincs értelme az olyan házasságnak, amit csak külső kényszer hatására, látszatra tartanak fenn. Ilyen esetekben már többé nem férj és feleség áll szemben egymással, hanem két idegen és kérdem én, hogy az ilyen állandóan feszült, gyűlölködő légkör használ-e a gyerekeknek? Nagy tragédia egy házasélet felbomlása, de ha már olyan szakadék van köztük, ami áthidalhatatlan, még mindig jobb, ha elválnak egymástól. Ezért nem helyes, szerintem, egymáshoz láncolni két embert. Kényes ügy ez, beleszólni sokkal könnyebb, mint a következményeket viselni. Jó lenne, ha a különböző fórumok elgondolkoznának rajta, milyen következményekkel járhat a beavatkozásuk és nagyon alaposan, nagyon körültekintően mérlegelnének mindent, mielőtt döntenek. Egy hasonló sorsú olvasó Szerintem: elsősorban a férfi a bűnös Az Ilyen nagy szerelem című cikkhez többen hozzászóltak, s a vélemények többsége Piroskát marasztalja el a történtekért. Szerintem elsősorban a férfi a bűnös. Két gyermek édesapja, nem lett volna szabad engednie a kezdeti érzéseknek. És felvetődik a kérdés, vajon beadta volna-e a válópert, amíg a diplomát nem szerezte meg? Nem hiszem, mert ezzel a diploma megszerzése veszélyeztetve lett volna. És ha ez így van, csúnyán visszaélt felesége áldozatvállalásával. Véleményem szerint társadalmi ügy, s az oka az, hogy a nőknek még mindig nincs megadva az a lehetőség a tanulásra, mint a férfiaknak. Azt hiszem, ha a feleség együtt tanulhatott volna a férjével, vagy ha csak a feleség tanulhatott volna, nem kerül sor válásra. Szabó Istvánná, Átány VADAfl Kft INC a hoz, Népszaváért. A nagyobb címeket a utcán átnézte, a többit otthon olvasta el, kényelmesen hátradőlve a székben, de gondos figyelemmel boncolgatva minden hírt és cikket, ami az ország, a főváros és a gyárak helyzetéről szólt. Mindig ilyen volt a vasárnap délelőtti programja. Így történt tegnap is. Elindult a Domonkosok temploma felé. Tizenegyre beszélték meg a találkozót a Thököly út sarkán; Papp Feri várt rá Néhány perc múlva csatlakozott hozzájuk egy negyven év körüli, pirospozsgás képű férfi. Látásból jól ismerték ezt a széles vállú, zömök embert. Gyakran találkoztak vele a Magdolna utcában. Sejtették — mert hallották beszélni is néhányszor —, hogy a baloldali munkások egyik fontos embere. Vincének szólították, egyikük se tudta, vezetéknév-e ez, vagy csupán a keresztneve. — Örülök, hogy mindketten épségben megvagytok — üdvözölte őket széles gesztussal. Az első percben feltűnt mozgékonyságával. — Hol jártál tegnap este? — szögezte a kérdést Ferinek minden bevezetés nélkül. — Tudtommal ott kellett volna lenned a tanulócsoportban, ahol... Feri nagyon kényelmetlenül érezte magát. Megmondja? Ne mondja meg? — Bálban voltam — vágta ki gyors elhatározással. — Ipartestületi táncmulatságra mentem. A kislány miatt, akinek udvarolok... Elakadt. Nem is mondok igazat — gondolta zavartan —, , akiért elmentem, annak csak ■ udvaroltam, akinek udvarolok, • az... — Katira gondolt, de hirtelen eüszégyellte magát. Micsoda gyerekes, buta dolgok, amikor fontos ügyekről, politikáról van szó. — Mondtad valakinek, hogy odamész? — Persze. Badantinak. — Tóni mit szólt? — Menjek. — És te? — fordult Túlihoz Vince. — Nekem nem volt semmiféle tanulócsoportom — vonta meg a vállát Túli. — Én a szabókhoz járok, az este is fenn voltam... — Jól van, jól van — kapott a homlokához Vince — az egy harmadik, akire gondoltam. Neki is itt kellene lennie, ösz- szetévesztettelek. Az a telefongyári fiú, Zolinak hívják, az ott volt. Akikor hát csak hárman leszünk. Értetlenül néztek rá. — Látom, ti nem tudtok semmit. Baj van, gyerekek. — Micsoda? — kérdezte ijedten Papp Feri. Az Abonyi utcához közeledtek. Vince hátratekintett, nem követik-e őket. Megállt. — Nem tudtam, hogy akár egyet is megtalálok- e közüle- tek. Az este megrohanta ' a rendőrség a Pálma kávéházi tanulókört. Ha nem tévedek, vagy ötven élvtárs járt oda. — Ejha — sápadt el Túli. — Akkor Tóni is köztük van. — Nem — mondta Vince —, egy-két emberről tudok, aki véletlenül nem volt ott Szerencsére Badantinak is éppen máshol volt dolga. Papp Feri is megkönnyebbült némileg Bár... — Cigi? — kérdezte. — ö nem volt ott? — Kurinszky? — kérdezte vissza Vince — a palotai? — Igen. 17. Vajon kibir-e mindent ez a szerelem? A szereplők felnőtt emberek; Tudniuk kellett, mit kockáztatnak. Véleményem szerint mindig kettőn áll a vásár. Csábításról sohasem lehet beszélni. Én inkább a „harmadik” szerepéről szólnék, hiszen a történet ugyanaz, amibe én is benne vagyok, azzal a különbséggel, hogy a férfi, akit megszerettem, nem diplomás. Kedves Piroska, nekünk sok mindennel számolnunk kell. Azzal, hogy a kapcsolat a feleséggel nem szakad meg a gyerekek miatt, s ha az egyik gyereket vállalnánk is, akkor sem lennénk teljesen boldogok. Valamitől megfosztottak már bennünket, hiszen nekik soksok meghitt, önfeledt órájuk volt, szabadon jártak együtt. Bennünket pedig sokszor letagadtak, mert muszáj volt. Tudja-e vajon újra kezdeni az életét egy ilyen férfi, nem keres-e majd utánunk is más kapcsolatot? Nagyon sokat kell ezen gondolkozni: vajon kibír-e mindent egy ilyen szerelem? Egy válaszút előtt álló A becsület hűséget diktál Nem illő dolog beleavatkozni senkinek családi, vagy személyes ügyeibe, de Marosi Gábor és Fehér Piroska esete társadalmi üggyé vált, mert egy egész falut foglalkoztat Marosi Gábornak meg kelle. ne érteni, hogy a családi fészket nem öt, vagy tíz évre rakja az ember. És tisztában kell lennie azzal, hogy nemcsak a feleségétől válik el, a gyermekeitől is. Véleményem szerint szerelme, Piroska iránt nem önzetlen. Ma mindenkiben ellenséget lát, aki vele ellenkező nézetet vall, és elfeledkezik felesége áldozatvállalásáról, amelynek segítségével diplomát szerezhetett. Elfeledte az örömöket, amiket a gyermekek szereztek. A becsület azt diktálja, hogy felesége és gyermeke mellett maradjon. Ez a becsület. De az ilyen szerelem ritkán szokott jól végződni, mert nem lehet benne biztos Marosi Gábor, hogy Piroska végig kitart mellette. Az biztos, hogy a jó megjelenésű, megnyerő külsejű férfi hódít, de ezzel nem szabad lett volna visszaélnie. És vajon Fehér Piroska gondol-e arra, hogy könnyebb egy egyéves szerelmet elfelejteni, mint egy tízéves házasságit? A szerelemhez joga van mindenkinek éppúgy, mint az élethez, a pénzhez, de mindkettőnek a megszerzése a becsülethez van kötve. Ha ezt megértik, Marosi Gábor vissze- tér családjához, Piroska pedig önként kéri magát nem tíz, hanem száz községgel odébb. Hammer Pál, Gyöngyös 17. Sorra átvizsgálták az alkalmazottak valamennyi kategóriájának helyzetét. — Túl sok az ötven fillér a szakmunkásoknak — mondta Balázs. — Vannak gyárak, ahol alacsonyabb a kereset. Miért fizessünk mi többet? — A segédmunkások harminckét fillérjéből is vissza lehet fogná valamit... A Kőris utcában is Túli vasárnaponként rendszerint egy órával később kelt Amikor megreggelizett, kisétált az Aréna úti újságárus— ö sem. Nem járt oda. De Béke Zoli bent van. Meg Soll- ner Jóska, a nemesfémesektől, aki a lelke az egésznek. Mások is a Kazinczy utcaiak közül-.. az ezüstművesektől — tette hozzá magyarázatképpen — meg építők. Szóval.;. nagy baj — ismételte. (Folytatjuk.)
