Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-23 / 94. szám

1964. április 23., csütörtök NÉPÚJSÁG s Brigád és műveltség Érdekes probléma foglalkoz­tatja a lengyeleket — a mű­szaki káderek egyre gyorsabb „öregedése”. A most diplomát szerzett mérnökök ismeretei­nek a fele tíz év alatt elavul — szól a néhány soros közle­mény, — azokat az ismerete­ket, amelyekkel a mérnökök­nek 1970-ben rendelkezniük kell, ma még nem szerezhe­tik meg, tehát valamennyi mérnöknek ideje 20—30 száza­lékét továbbtanulásra kellene fordítania, s 10 év után ismét be kellene bizonyítani, hogy megilleti-e őket a korábban szerzett mérnöki diploma. Ha a tíz évvel ezelőtt érett­ségizetteket állítanák ma bi­zottság elé, hogy vizsgát tegye­nek, igen sokan nem felelné­nek meg a mai követelmények­nek. De az általános iskola nyújtotta ismeretek is minő- ségileg-mennyiségileg külön­böznek a tíz év előtti ismeret- anyagtól. Az az ember, aki a lepergett tíz év alatt csak új­ságokat forgatott a kezében, s nagy ritkán egy-egy könyvet, és tankönyvet semmit, — igen lemaradt az időtől, az élettől. Hát még az, aki húsz, meg harminc éve került ki az isko­la padjaiból, s azóta mást se tett, csak dolgozott, evett, ivott, időnként elment mozi­ba, megnézni egy-egy filmet, s szfahájiba is csak akkor vett jegyet, ha operettet játszottak? Válaszolni, azt hiszem, feles­Nem szükséges bizonygatni, mennyire fontos gazdagítani ismereteinket, mélyíteni tudá­sunkat, hogy az idő, az élet ne vágtasson el mellettünk, hogy a világot, a változásokat ér­teni tudjuik, hogy ne csak kör­nyezetünket, de önmagunkat is formáljúk. Tanulás és munka — e két dolog nagyon megfér egymás mellett Évékkel ezelőtt azt az embert, azt a munkást nézték furcsa szemmel, aki munkája után beült az iskolapadba és tamilt, most meg épp fordítva, arra néznek furcsán, aki nem tanul, nem képezi magát. Ha van is kevés „lírai” túlzás eb­ben, annyi viszont tény, hogy a felnőtt embernek nem kell szégyenkeznie manapság azért, hogy együtt tanul gyermekei­vel. Törvénf, hogy mindenki ta­nuljon. A szocialista brigádok törvénye: szocialista módon dolgozni, tanulni és élni! Ha azt vesszük, hogy a megyé­ben az üzemek dolgozóinak több mint 35 százaléka dolgo­zik szocialista brigád cím el­nyeréséért küzdő brigádban, nem kis dolgot jelent ez a szó, tanulni! Kérdés, hogyan, s mi módon tesznek eleget a szo­cialista brigádok, s a brigádok tagjai ennek a törvénynek? Mint általában más törvé­nyeknek. Akadnak gondos, szorgos emberek, akik tisztelik a törvényt, s teljesítik kötele­zettségeiket, és akadnak aztán „törvényszegők”. Több tucatnyi brigádválla­lást végigolvastam már az öt év alatt, amióta szocialista bri­gádok működnek. Olyan vál­lalásit, amely megfelel a szo­cialista brigádok törvényének, nagyon keveset. Talán a bri­gádtagok hibáztathatók ezért? Csak másodsorban. Elsősorban a vezetés hibájául róható fel, hogy csak a munkával kap­csolatos felajánlásokat értéke­lik valamire, azt, ami mögött gazdasági eredmény, százalé­kok és forintok vannak. Hal­lottam már olyan esetről, hogy egy brigád szocialista címet kapott, mert termelési ered­ményei kiválóak voltak, de szabad idejüket tartalmatíainul pazarolják, nem tanulnak, csa­ládi életük rendezetlen. Ám olyan esetről nem tudok, hogy azért kaptak volna kitüntető címet, mert a brigádban min­denki teljesítette kulturális vállalását, csak a munkatelje­sítmények sikerültek gyen­gébbnek egy-két százalékkal az ígértnél. Egyes gazdasági ve­zetők szemében csak a száza­léknak van becsülete! Termé­szetes, hiszen a százalékok, s nem az elolvasott könyvek, jeles vizsgabizonyítványok ütán osztják a prémiumot, a jutalmakat A brigádvállalásokban a kul­turális rész csak egy silány, sablonos mondat: „emeljük az áltálános műveltség színvona­lát, szakmailag tovább képez­zük magunkat”. Persze, a mon­datokon nem múlik semmi, a fényes szavak nem mindig takarnak nemes tartalmat, de a puritán mondatok mögött is lehet nagyszerű szándék, aka­rat, s ugyanolyan értékű ered­mény. Az Egercsehi Bánya­üzemben egy ízben a legjobb­nak tartott szocialista brigádot látogattam meg, s érdeklőd­tem, mit tesznek az általános műveltség színvonalának eme­léséért. „Rendszeresen olvas­suk az újságokat!” „Közösen járunk moziba!” „Hallgatjuk a rádiót, meg nézzük a tv-t!” — ilyen válaszokat kaptam. Mi­kor arról érdeklődtem, jár­nak-e iskolába, olvasnak-e könyveket, hallgatás és bizony­talan, tétova dünnyögés volt a válasz. Az Egri Dohánygyár­ban, a Mátravidéki Hőerőmű­ben, a Finomszerei vénygyár 26-os üzemében már alig győz­tem jegyezni, ki hol tanul, milyen technikumot, gimná­ziumot végez, ki mennyit költ havonta házi könyvtára gyara­pítására. A brigád nem mindenütt je­lent egyúttal műveltséget is. Rendszerint ott hiányzik a kulturális vállalások megbe­csülése, a kulturális vállalások teljesítésének számon kérése, ahol a vezetési intelligencia Is igénytelen, alacsony színvona­lú. Elsősorban tehát itt van a rengeteg tennivaló. Nemcsak a mérnököknek, de más vezetők­nek is bizonyítaniuk kell, hogy megilleti őket a birtokolt tisztség. Pataky Dezső Kitüntették a hatvani járás legjobb földműves­szövetkezeti egységeit A legjobb: Lőrinci és Vidéke Körzeti Fmsz. A Hatvani Járási Földmű­vesszövetkezeti központ igaz­gatósága és a KPVDSZ járási bizottsága értékelte a járás földművesszövetkezeteinek el­múlt évi munkáját. Az érté­kelés alapján úgy döntöttek, hogy a felszabadulási verseny­ben elért kimagasló eredmé­nyekért a következő egységek részére adják át a vándor­zászlót és az elismerő okleve­let: A járás legjobb földműves- szövetkezete címet a Lőrinci és Vidéke Körzeti Földművesszö­vetkezet nyerte. A legjobb kiskereskedelmi egység a lő­rinci vas-műszaki sz"küzlet, míg a legjobb cukrászda-eszp­resszó címet a hatvani Rózsa cukrászda kapta. Legjobb ital­boltnak az apci földművesszö­vetkezet X. sz. italboltja bizo­nyult. A zöldség-gyümölcs fel­vásárló egységek versenyéből a csányi felvásárló telep ke­rült ki győztesen. A járás leg­jobb baromfi-tojásf el vásárló egysége a horti felvásárló te­lep lett. Ezen kívül a múlt évben végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseképpen az FJK igaz­gatósága és a KPVDSZ járási bizottsága elismerő oklevéllé] jutalmazta a horti földműves­szövetkezet TÜZÉP-telepót és szolgáltatási üzemágát. A vándorzászlókat és okle­veleket Bocsi László járási el­nök ünnepség keretében adta át az egységek vezetőinek. (Sz.) Megjutalmazzák a legeredményesebb sertéstenyésztő termelőszövetkezeteket 30 000 forint jutalmat osztanak ki Az állattenyésztési tervek teljesítését, a tenyésztési és árutermelési eredmények fo­kozását termelőszövetkezete­inkben jelenleg még nagymér­tékben hátráltatja a gazdasági állatok elhullásából eredő nagyarányú veszteség. A káro­sodás gátolja a gazdaságok üzemi megszilárdítását, nagy­ban csökkenti jövedelmi ered­ményeiket és egyben a népgaz­daság számára is komoly vesz­teséget jelent Legnagyobb a kár — mint a hivatalos statisztikai adatok igazolják — a sertéstenyész­tésben és hizlalásban van. Ezt a megállapítást támasztják alá az Állami Biztosító kárrende­zési tapasztalatai is. Alapvető feladat ezért a ter­melőszövetkezeti közös gazda­ságokban ezt a nagy károsodást a tartási, takarmányozási, a gondozási és az állategészség­ügyi viszonyok megjavításával tervszerűen és előre jól felkészülve megelőzni és minden erővel odahatni, hogy az állatelhullás­ból származó veszteségek a jobb munka eredményeképpen már a közeljövőben csökkenje­nek. Az állatok elhullásából és a kényszervágásból eredő káro­kat az Állami Biztosító megté­ríti ugyan, de a kártérítés ko­rántsem pótolhatja az élő állat és állati termékek termelésé­ben jelentkező veszteségeket. Az Állami Biztosító főigaz­gatósága, a Földművelésügyi Minisztérium Állattenyésztési Főigazgatóságával és Állat­egészségügyi Főosztályával egyetértésben céljutalmat tűz ki a termelőszövetkezetek kö­zös sertésállományában bekö­vetkező veszteségek csökkenté­sére. Erre a célra 1964. évben megyénkben 30 000 forint kerül jutalomként felosztásra. A jutalomból azoknak a ter­melőszövetkezeteiknek'a sertés- tenyésztői, hizlalásban közvet­lenül érdekelt dolgozói (gondo­zó, fiaztató, hizlaló, állat­egészségügyi felelős, brigádve­zető, állattenyésztő, tsz-elnök) részesülnek, ahol a sertéskárok megelőzése és elhárítása az el­hullások csökkentése érdekében a legeredményesebben dolgoz­tak. A jutalmazás feltételei A sertéshullás kedvezőbb alakítása és az előző évhez vi­szonyított javulás kedvező mér­téke, valamint az is, hogy a sertésállományban bekövetke. ző veszteségek az 1963. és 1964 évek viszonylatában az elhul­lással szemben kényszervágás­sal csökkenjenek és az állat­egészségügyi intézkedéseket mi. lyen hatékonyan hajtották végre — ezek a követelmények a jutalmazásra. A feltételek teljesítését a rendelkezésre álló hivatalos statisztikai adatok alapján és az Állami Biztosító megyei igazgatóságai által rendelke­zésre bocsátott állatbiztositási statisztikai adatok felhasználá­sával a megyei tanács vb. me­zőgazdasági osztálya állatte­nyésztési csoportja bírálja el 1965. első negyedévében. Nádasdí Lajos Azt tudni, ami lesz, az nem kunszt, nem kelletik hozzá különösebb adottság, sőt még tájékozottság sem. Mert például ol­vasom az újságban a minap, hogy megeme­lik a Fecske cigaretta termelését. Ebből én már rögtön tudtam, hogy nem lesz Fecske cigaretta. Olvastam azt is, hogy új és ki­tűnő minőségű mű­szálas szövet gyártá­sát kezdte meg a ma­gyar ipar. Lám, mi­lyen nagyszerű, hogy ebből én már rögtön tudtam• hogy a bol­tokban nem lesz új és kitűnő minőségű mű- szálas szövet, mint- ahogy meg vagyok győződve arról is, hogy nem kapható majd az új televíziós készülék sem, amely­nek gyártása már megkezdődött... Mert ami lesz, az nem lesz! Ezt már megtanul­tam. Es most retteg­ve olvasom az újságo­kat — hózentrógert akarok vermi! — ne­hogy valahol értesí­tést kapjak: megkezd­ték a korszerű hózen- trógerok gyártását, — mert akkor tarthatom kézzel a nadrágom. (-Ó) Nyolc épület 380 lakójának panasza Miért nincs Liizt'ttágítás a Gólya utcában ? Egerben, a Gólya utcai új épületekbe már régen beköl­töztek a lakók. Boldogok, elé­gedettek? Dehogy. Az édes­anyák kő- és kavlcshegyeken át, egyenetlen, bakkanós uta­kon cibálják a gyerekkocsit. Járda ugyan épült már az egyik oldalon, de azt tönkre­tették a teherkocsik. A másik oldalon most ásták a csator­na árkait. Föld-, kavics- és törmelékkupacok és állandó éjszakai sötétség, még min­dig nem égnek a villanyok. Miért? És mikor lesz a Gó­lya utcában közvilágítás? — ezt kérdezik az Emberek. Mi megkíséreltük, hogy vá­laszt kapjunk rá. — Talán nincs rá pénz, vagy nem kötöttek szerző­dést? — kérdeztük a Beruhá­zási Bank egri fiókjánál. — Pénz Is van, az ÉM Ál­lami Építőipari Vállalat a szerződést még az elmúlt év májusában megkötötte és a munkát december 15-re kel­lett volna elvégezni. Az el­múlt év végére szólt a határ­idő a vízvezeték, a csapadék­víz, a tereprendezés, az üt­és a térvilágítás munkáira. De a 600 ezer forint helyett tavaly csak 268 ezer, majd az idei év első negyedében 147 ezer forint értékű mun­kát végeztek el az építők. De a villany még nem ég, pedig a kábelfektetéssel, az oszlopszereléssel vagy három hete végeztek. Mészáros Imre épitésvezető a szakipari részleg parancs­nokának, Józsa Sándor épí­tésvezetőnek adja a szót. — Az ÉMÁSZ nem tud automatika vezérlőberende­zést adni. De eredetileg nem ilyet terveztek. Nem rajtunk, az ÉMÁSZ-on, a kivitelezőn és a beruházón múlik — ér­vel a két építésvezető. A kifogást nem fogadhat­tuk el, mert a költségvetési kiírásban ezt olvastuk: „A közvilágítás a transzformá­torházban levő önműködő vezérlésű közvilágítás-kap­csolóval működtethető.” Lakatos László, az ÉMÁSZ üzemvezetője elmondta, hogy az ÉMÁSZ csak a bekapcso­lást végzi, minden más mun­kát az építőipari vállalat vé­gez, nekik kellett volna a kapcsolótáblát is beszerez­niük. De ilyen nem kapható, már három éve nem gyárt­ják. Az ÉMÁSZ-hoz ez év áprilisának első napjaiban fordult segítségért — nem is a kivitelező vállalat —, ha­nem az építkezés műszaki el­lenőre: Kékesi Ferenc. — Lehetséges gyors és el­fogadható megoldás, hogy a Gólya utcában végre világít­sanak a kandeláberek? — Igen. Csupán egy kábel­fejet kell elhelyezni az Al- magyar utcai postaépület fa­lában. M. O.-kapcsoló bárme­lyik szaküzletben kapható, három kubikos és három sze­relő egy nap alatt elvégezhetné a munkát— ebben állapodott meg április első napjaiban Kékesi Ferenc műszaki ellen­őr és Kozma András, az ÉMÁSZ ' üzemvezető-helyet­tese. Azóta újabb három hét telt el és még mindig nem ég a villany a Gólya utcai lakó­telepen. Miért? És miért mon­dott nekünk tegnap mást a két építésvezető? Talán csak nem tervmódo­sításra, határidőhosszabbítás­ra és újabb tervekre várnak? Vagy mindez csak ürügy és továbbra is a sötétség lesz az úr építkezéseiken? F. L. .//lese, mese niesUete... Nagyra becsülöm, de néha kimondottan idegesít a tudomány, amely öregedő fejjel megfoszt. eddig őrzött és titkon dédelgetett illúzióimtól, könyörte­lenül beletapos lel­kem bal csücskébe, ahol gyermeki emlé­keimet tartom, mire­lit-áruként késői ko­rom számára. Most arról akarnak engem meggyőzni, hogy Jam­csi és Juliska meséje nem is mese, hanem egy gazember gyilkos­ságnak a nép emlé­kezetén átköltött mondája, hogy a két gyermek nem is olyan gyermek, s a csúf bo­szorkány egy fiatal és nagyon szép nő volt, akit megölt a János és Julis, a mézeska­lács gyártásának tit­káért. Több mint három évtized áll már mö­göttem és most kell megtudnom — de mi­nek, könyörgöm, mi­nek? —, hogy a két bájos gyermek volta­képpen két gálád szörnyeteg, s hogy a gáládnak tartott bo­szorkány ártatlan me­nyecske. Egyre riad- tabban várom a tudo­mány újabb felfedezé­seit. Nem érne meg­lepetés, ha megtiid- nám, hogy a féllábú ólomkatona hősies helytállása nem volt más, mint a porosz militarizmus ódája, s hogy az ólomkatoná­nak csak azért volt fél lába, mert az igazi ka­tona, akiből mese lett, fel lábát széttaposta az ellenség vérében. Az meg egyenesen könnyekre fakasztana, ha megtudnám, hogy a hét törpe az volta­képpen egy korabeli bűnszövetkezet volt, amely a fiatal lányok megrontására tört, s Hófehérke nem ma­gától bújt be a kicsi ágyacskába, s a ki­rályfi voltaképpen a területi rendőrfőnök volt, aki megmentet­te a kislányt és akasz­tófára juttatta a hét brigantit. Mondom, nagyra becsülöm a tudo­mányt, de néha ki­mondottan idegesíte­nek korszakalkotó és illúzióromboló felfe­dezései. Úgyhogy, ha fiam, vagy lányom legközelebb odajön hozzám, megkérve, apu mondjál egy me­sét, kénytelen lennék a következőket mon­dani nekik a mese he­lyett: — Vegyetek elő né­hány rendőrségi, bíró­sági történetet, olvas­sátok el nyugodtan. Egyszer majd mese lesz belőle, s milyen jó lesz nektek, hogy ti majd megmondhat­játok ükunokáitoknak a tudomány közre­működése nélkül is: nem mese ez, gyer­mek ... A napokban a ke­zembe került a Piros­ka és a farkas! Nem merem elolvadni. M’t lehet tudni, hogy ki volt az a Piroska és mit akar az a far­kas? (egri) Lakástextil-kiállítás nyílt Egerben Az első látogatók Minden kiállításnál talán a megnyitás előzményei a legiz­galmasabbak: a bentiek az utolsó „simításokat” végzik, a látogatók pedig az ajtó előtt tolonganak... Ezt láttuk teg­nap is, tizenegy óra előtt né­hány perccel az egri Széchenyi utcai helyiségben, és, hogy a nyitott ajtón, kíváncsiságtól hajtva „engedély” nélkül is be­beléptek az érdeklődők. Simo­gatták, vizsgálgatták a közel­ben elhelyezett szőnyegeket, s izgatottan tanakodtak: melyi­ket is vegyék meg? — Mert a kiállított tárgyalt a helyszínen is megvásárolhatók! Kelemen Ferencné élt első­ként ezzel a lehetőséggel: da- nulon-paplant vett... Miért éppen azt? — Azt mondják, a danulon- paplan műpehellyel van kitöm­ve, ezért könnyű, formatar- tóbb, „nem esik úgy össze”, mint a másik, és természetesen a brokáthuzat is nagyon tet­szetős rajta... A szakma tapasztalt, régi emberei is itt vannak, taná­csaikkal. javaslataikkal igye­keznék könnyíteni a vásárlók „nehéz” problémáin. Tótpál József tájékoztatása szerint az egri lakástextil-ki­állítás lényegében mintegy 80 féle szőnyeg, tucatnyi méter­árus, hatféle kész színes gal­lon- és seregnyi csipkefüggöny, hagyományos és modern min­tás bútorvásznak, paplanok tarka „parádéja”. Kinek mi tetszik? A fiatalok közül Kepka Edit és Bacsó Piroska főiskolai hall­gatóknak pl. a modemmintás zöld és barna velúr szőnyegek, idős Szunyi Jánosné pedig a kész klöplifüggöny előtt időzik hosszasan ... Sokan a „kellé­kekkel” együtt választják ki a legszebbet: a zöld epinglé-hu- zattal borított „Béke” garnitú­rát. a hagyományos mintájú, szolid színezésű kis ebédlő­szőnyeget, a klöpli-függönyt és asztalterítőt. Sajnos, a bútorok csak díszítő elemként szerepel­nek most, s az ízléses, modem vonalú lámpához hasonlóan itt a helyszínen nem vásárolhatók meg... De, azt mondják, a S7aküz!eb.'-b"'n azok is kapha­tók ... (gyóni)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents