Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-23 / 94. szám
4 NÉPŰJSAG 1964. április 23., csfitörtSk A „magyar Shakespeare" »Lenni vagy nem lenni ...” Ma William Shakespeare születésének 400. évfordulóján, minden magyar prózai színházban a függöny előtt emlékeznek majd meg a színház- történetnek — és egyáltalán, a kultúra történetének — erről a nagy pillanatáról. De az „Avoni hattyú”, a lángeszű angol színész, dráma- és vig- játékíró emlékezetét őrzi és zengi az egész idei évad is. A már évek óta műsoron levő bemutatók és felújítások mellett ebben a színi évadban tűzték, illetve tűzik műsorra — például — a Lear királyt a budapesti Nemzeti Színházban, a Hamletet a szegedi Nemzeti Színházban, a III. Richárdot Debrecenben, a Romeo és Júliát Győrött, az Othellót Veszprémben, a Co- riolanust Kecskeméten. stb. A legszebben sikerült Shakespeare-előadá- sokkal más városokban — és a fővárosban is — szerepelnek majd a vidéki színházak. S a Shakespeare kultuszának honi történetét ismertető kiállítások, ismeretterjesztő előadások, stb. mellett kiemelkedő eseménye volt a világ szívében élő jubileumot Magyarországon is megünneplő „Shakespeare-év”- nek a Statíprd on Avoni-i „Royal Shakespeare Company” budapesti vendégszereplése. Nem játék a szavakkal azonban, ha azt állítjuk,hogy a „Sha- kespeare-év” nálunk nem ebben az évadban kezdődött és nem is erre az évadra szorítkozik csak. Hiszen — többek között — éppen Peter Brook, a stratfordi színház egyik vezetője jelentette ki, hogy „Magyarország vetekszik Shakespeare kultuszában Angiláában”. És ezt nem véletlenül mondta. A nagyvilág színházi szakembered számon tartják, hogy Shakespeare alkotásai és annak előadásai — immár több mint másfél évszázada — fontos szerepet játszanak a magyar művelődés történetében, s beépültek a magyar színjátszás legjelentősebb korszakaiba. Olyannyira méghozzá, hogy a magyar színháztörténészek tréfás megfogalmazása — „Shakespeare magyar szerző” — egy kicsit komolyan is vehető. Shakespeare fegyver volt — biztos és messzire célzó — már az ifjú Kazinczy Ferenc kezében is. Kazinczy, aki 1790- ben lefordította a Hamletet, fordítása élőszavában tömör szavakba foglalta azt a programot, aminek aztán Vörösmarty Mihály lett a legnagvobb megvalósítója. „A brit óriás ihletében remélendő naggyá tehetni a magyar kultúrát.” A magyar színjátszás és a magyar dráma — tudjuk — a magyar nyelvért, a nemzeti függetlenségért és a szociális haladásért vívott küzdelemben született. És e küzdelem bajnokai, Kazánczytól Katona Józsefig, Vörösmarty tói Bajzáig, Kelemen Lászlótól Egressy Gáborig a Hamlet, a Julius Caesar, a Szentivánéji álom .fenséges és iszonyú mennyeket és poklokat bevilágító” alkotójában leltek nagy szövetségesre a korabeli szentimentális német giccs ellen. Megal- kothatta-e volna Katona József a Bánk bán-t, a shakespe- are-i toirálydrámák ismerete híján? Megszülethetett volna-e Vörösmarty Csongor és Tündéje, a Szentivánéji álom, a Tévedések víg játéka nélkül? Petőfi, aki a magyar színjáték hőskorát már eredményeiben tekinthette át — tette fel magának ezeket a kérdéseket. És az volt a válasza, hogy bár Katona is, Vörösmarty is elsősorban „a miagyar géniusz gyermekei” voltak^ Shakespeare ihletése adott nékik erőt legszebb műveik kibontakozCaliban-alakításáig. (Prospero megszemélyesítője Odry Árpád volt). A mai magyar színjátszáá híven őrzi a „Magyar Shakes- peare”-nek ezeket a tradícióit. Ma is érdekli, közelről érinti és gondolatokkal, érzésekkel táplálja immár százezrekhez (és millióikért) szóló színházi életünket, mit láttak meg nagy magyar költők, rendezők, színészek egy-egy Shakespeare- műben, s a világirodalomban máig is páratlannak mondható életmű egészében? Major Tamás III. Richárdjának, Básti Lajos Antomiusának, Gábor Miklós Hamletiének, Bessenyei Ferenc Othéllójának, Tolnay Klári Júliájának, Tőkés Anna Lady Macbethjének, Sinkovits Imre Macbethjének és a mai — idősebb és fiatalabb — magyar színészek más kiváló Shakes- peare-alakításainak, szárnyakat adott és ad ez a krónikákban, s képekben elevenen élő hagyomány. , Shakespeare, — akinek műveit Vörösmarty Mihálytól és Arany Jánostól Kosztolányi Dezsőig, Babits Mihályig és Szabó Lőrincig kiváló költők nemzedékéi tolmácsolták, — nemcsak a színpadon, hanem nyomtatásban is „örök barátija a magyar közönségnek. Több mint száz esztendeje jelennel meg Magyarországon könyv alakiban is az „Avoni hattyú” drámái és komédiái. 1955-ben — négy vaskos kötetben, bibliapapíron, gazdag jegyzetanyaggal — napvilágot látptt Shakespeare összes műveinek új, autorizált gyűjteménye. E majd félszázezer példányban kiadott gyűjtemény hamar elfogyott úgyhogy 1962-ben még újabb kiadásban — egyes darabok fordításaiban tovább finomítva — jelent meg magyarul Shakespeare hatalmas életműve. Shakespeare művei holnap és holnapután is ékesíteni fogják színházaink műsorát s minél bensőségesebb, izgalmasabb és nívósán korszerű előadása holnap is szép gondja lesz rendezőknek, szcenikusoknak, színészeknek. Az „egymaga a teremtés felé”-t jelentő Shakespeare megteremtette a maga termőtalaját Magyarországon, s a magyarországi Shakespea re-kultusz mélyre húzódó gyökerei nemcsak az „Avoni haty- tyú” művének előadásait, hanem színjátszásunk egész, sók virággal illatozó kertjét is táplálják. A. C. VAOAfZ FCfiENC 14. Lehetőség szerint valamennyi rendőrségi „ismerős” arcát megjegyezte: felkészült, hogy egy utcai találkozásnál ne azok fedezzék fel őt, hanem megfordítva. Erre mindig ügyelt, olyankor is, ha semmi sem volt nála. Ha anyagot vitt, akkor kétszeresen. Leesett a hó, beállt a szigorú tél. Szegények nehéz tele. Péntek délelőttönként hosszú sorok álltak a kerületi elöljáróságok előtt, ilyenkor osztották az Ínségesek ebédjegyeit. Any- nyi kellett már, hogy nem győzték. — Nincs fedezet — mondta a polgármester. A későn jöttek több ezren — ilyenkor utalványt kaptak a heti jegy helyett: egy kiló kenyér és tíz fillér ára lóhús- kolbász vásárlására jogosított. Szerencsére a kormány „belátó” volt: leszállította a lóhús árát, hatvannégy fillér lett kilója. Erzsébetien, a csepeli híd mögött a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat gubacsi téglagyárának szárító kemencéjét esténként megrohanták a hajléktalanok. Egyik éjszaka három- százötvenen aludtak ott. A rendőrség felriasztotta őket: bejelentő lapot kért. Senkinek se volt bejelentő lapja. A hajléktalanok egyik osztaga volt ez a sok ezerből. Dr. Chikán Béla erzsébeti polgármester kijelentette: nem segíthet ezeken, mert nem erzsébetiek, ő már így is ötezer inségebédet főzet naponta. Az új megbízatás December tizenhetedikén tüntetés volt a Belvárosban. Ezerhuszonhét embert előállítottak. Száznál többet a Szerb utcai kapitányságra. Ott nagy pof ozás, verés folyt A Nemzeti Kaszinóval szemben, a Szép utca egy számú ház kapualjában egy üres üzlethelyiségben, a Rákóczi úti darus cukrászda udvari helyiségében is összegyűlt néhány száz fogoly. A Vörösmarty téri fold alatti megálló várócsarnokában is százak szorongtak a rendőrök gvűrűjében. Pista a szilveszter utáni első találkozón — az angyalföldi pályaudvarnál és a Tárnái rét környékén jártak — azt mondta: — Jól csinálod, fiú. Ha nem ijesztelek meg véle, most egy új kombináció került szóba veled kapcsolatban. — Hadd halljam, nem vagyok ijedős. még nem minden. Bátorságra és lélekjelenlétre legtöbbnyire olyankor van szükség, amikor már közvetlen a veszély, amikor baj fenyeget. Ezt lehetőleg él kell kerülni. De az éberség... — Egyetértek — bólintott Ku- rimszky. — Arra gondoltunk — folytatta Pista —, hogy neked kellene átvenned a nyomdát Több lapra, üzemi újságra, röpcédulára van szükség. Az előállítás körül nagyok a nehézségek. Ez a munka, hogy úgy mondjam, életkérdés. Érted, ugye? Ahány röpirat és illegális újság, annyi agitátor. Az írott szó nagy erő, helyettünk beszél, olykor nem is csak egy emberhez, hanem többhöz. Megfigyeltük a Kender és Jutában, a Vörös Juta kézről kéz. re jár. És jól látható a hatása is. A munkások bátorítást merítenek belőle... — Máshol is így van — mondta Kurimszky. — Ha a párt ismeri a munkások minden gondját, akkor tud a nyelvükön beszélni. — Bejárok a melegedőkbe. — Ezt elég rosszul teszed — kapta fel a fejét Pista. — Megfeledkezel arról, hogy a párt megtiltotta? — Dehogy — védekezett Cigi —, ez régebben történt... — Jól van — enyhült meg Pista. — Tudhatod, ezeket a helyeket szemmel tartja a rendőrség... — Hogyne tudnám. Ott gub- Tudom - nevetett Pista. baSzt * munkanélküliek között — De gondolhatod, ezek ami a spicli is, aki csak arra les, dolgaink olyan természetűék, hogy valaki kifakadjon ... hogy a bátorság egymagában (Falytatjuki lyen nagy és fontos ösztönző szerep jutott az akkor már évszázadok óta halott angol írónak. És ahogy a magyar színjátszásnak — alapvető nemzeti érdekekért folyó társadalmi harcokkal egybefonódott — hőskora elválaszthatatlan . Shakespeare-től, a magyar i színháztörténet későbbi, valóban haladóbb és valóban művészi korszakai is szorosan és szervesen össze- . függenek —, hogy Paulay Ede szavaival éljünk — „A korlátokat leszaggató, szelle- i műnket felszabadító” Shakes- ; peare ihletésével. A Budapesti Nemzeti Színház úgynevezett „Paulay-korszaká”-ban 1878 és 1894 között — alapozódott meg a Shakespeare-műveknek (az abban az időben született új, feljegyzett Júliája^ Szacsvay Imre Lear királya, ami aztán évtizedeken át nagy szerepe maradt, a színész életének főszerepe. És akkor alapozódott meg az a Shakespeare-felfogás, amelynek széliemében Paulai egyik utódja, Somló Sándor „Hamlet-verseny”-t rendezett, három fiatal színésszel — Beregi Oszkárral, Pethes Imrével és MihályQ Károllyal — játszatva el a dán királyfi klasz- szikus szerepét. Pethes Hamletiétől vezetett az út Odry Árpád magasrendűen kulturált, finom lélektani mozzanatokra figyélmező Hamletiéig, Gyenes László Calibánjától Sugár Ká- rolynak a Nemzeti Színház úgynevezett „Hevesd-korsza- ká”-ban előadott nagyszerű „ha telérre kap r r f ff a turo Egy bányász portréja Az altárán találkoztam vele, visszafelé jött éppen szokásos körútjáról, a körzet csapataitól. Mögötte volt már a napi „adag” nagyobbik része, jó nyolc kilométernyi a föld alatti labirintból. A tizet különben minden műszak alatt végig cup. pogja jókora gumicsizmában, de ha löszerszállítás van, robbantás, úgy megduplázza ezt a távolságot, körülmegy újra, nehogy valami rendellenesség, valami baj legyen a munkatársakkal. A vágatok mindennapi ellen, őrzése, a termelés irányítása, a biztonságos munkakörülmények vigyázása az ő feladata, — ezt csinálja az aknász... Nem gyerekjáték, különösen ha akkora az a körzet, mint ifjú Szabó T ászlóé, itt a gyön- gyösoroszi bányában! Örökség A követelmények bizony alaposan próbára teszik a sokat tapasztalt régi szakembert is, hát még az olyant, aki most „ismerkedik” a sok színben csillogó telérek birodalmával! Két hónapja sincs, hogy idejött Károiy-táróra, átvette ezt a posztot, de máris olyan magabiztosan, olyan otthonosan mozog, mintha világéletében itt dolgozott volna... Igaz, gyorsan belejön a szakmájába az, akinek a vérében van a hajlam, akit szíve húz; akit ősi, családi hagyományok köteleznek az örökség átvételére, ápolására, őrzésére. Nagyapja, és apja is bányászember volt, a csákányt, lapátot ő sem azért próbálgatta már kisdiák korában, nyári szünidők alatt, mert talán más akart lenni ... A bánya után sóvárgott szüntelen, s mihelyt felnőtté serdült, ment is mindjárt. Az egyetem elutasító határozata, az iatenmezeji betömi ^-bányában érte. Sebaj! — gondolt egyet —, legfeljebb két érettségi „kíséretében” érkezem a célhoz... s beiratkozott a tatabányai aknászképző technikumba. Négy év múlva aztán már aknászt üdvözöltek benne a régi munkatársak Istenmezején! Ez, 1961-ben volt, s az üzem; ásványbánya. Szenet még tanuló korában fejtett, ér. cet azonban még soha azelőtt. Azért jött most márciusban Orosziba, hogy amazt is megpróbálja, megismerje, s megszeresse mind az összes fejtést; igazi bányász legyen! A munka szerelmese A hely, ahová nap nap után eljön a „népessel”, még új neki, új élményt, izgalmat jelent szüntelen, és friss örömet, ha telérre „kap” a fúró... Raoja, szerelmese a munkának. Mit szerethet benne? A bányát ... ezt a különös, csodálatos, néma világot? A karbidlámpák imbolygó, pislogó fényét, a száz helyről leselkedő veszély férfias, bátorság-követelését. A leszállások szorongását, félelmét régen elfeledte már, s ma, legfeljebb mosolyog rajta... Persze, volt idő, amikor az ő hátán is végigfutott a hideg! Három éve, egyhetes ak_ nász korában, Istenmezején ... Amikor az omlasztásnál, hirtelen recsenéssel összetörtek előttük is, megettük is az ácsoda• tok, s az ő akkumulátoros lámpáján kívül az összes fény ellobbant körülöttiük! Bizony, megrettenték akkor az öregebbek is, mert csak nagy sokára ' vették észre, hogy embernyi rés • azért még maradt hátid. Ki is ' menekültek rajta egy-kettőre, 1 legutoljára természtesen ő, az ■ aknász, mert íratlan törvény ez ' ilyenkor, akárcsak kapitánynál ■ a tengeren, ha a hajó sül- ' lyed... De éppen hogy csak • megúszta ép bőrrel; alig lépett ' ki a résen, óriási robajjal, ■ újabb zúdulás tömte be most ’ már végérvényesen a néhány 1 perccel azelőtti munkahelyet (.Civilben” i • A cserzett,, markáns arcnak ■ kék fénnyel mond ellent a sze-* ■ me; a veszélyhez, küzdelemhez ; szokott bányász, csak ebben a ' ruhában ilyen ,kemény” ember, „civilben” éppen olyan i mint a fentiek. Mert szelídebb ■ dolgok is lelkesítik, kellemesebb emléket is őriz az előbbi-' . nél, s műszak után, odahaza szeretettel idézgeti sorra valamennyit. Bécset, a tiroli Alpok , fenyőrengetegeit, óriási mész- ’ kőszikláit, Firenze ragyogását, . a római olimpiát, — s a diák■ éveket... Huszonöt éves. Májusban nősül, egy sajó- szentpéteri bányász lányát hozza asszonyául... i így—gy)
