Heves Megyei Népújság, 1964. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-19 / 91. szám

W64. április 19., vasárnap NEPOJ8AO 5 Még nem érdemelték ki... Válasz a Szemtől szemben — az újságíró jegyzeteiben című cikkünkre Ilyen nagy szerelem ... MEGOSZLANAK A VÉLEMÉNYEK Lapunk április 12-i szá­mában cikket irtunk Ilyen nagy szerelem címmel, egy család, egy szerelem és Í egy házasság felbomlásá­nak körülményeiről, és fel­tettük a kérdést: „Lehet-e, szabad-e tíz esztendő után felrúgni a családi életet? Joga van-e a szerelemhez igy Fehér Piroskának és Marosi Gábornak? Lehet-e, szabad-e beleszólni két em­ber legszentebb magán­ügyébe? És meddig magán­ügy a szerelem? És vajon csakugyan ilyen nagy sze­relem? Ki ad tanácsot?!” A beérkezett hozzászólá­sokból azt látjuk: élő prob­lémákról írtunk cikkünk­ben, mert több községben 5 vélték felismerni írásunk < szereplőit. A beérkezett í hozzászólásokból közlünk ? néhány részletet. Nincs joga hozzá .. .Piroskának nem lett vol­na szabad beleavatkoznia ké ember életébe, akik már ti; esztendeje boldogan élneh együtt. S ha fel is ébredt ben­ne a szerelem, küzdenie kel­let volna ellene. S vajon el- gondolkozott-e a férj, hog} Piroslka lenne-e olyan áldozat­ra képes élettárs, mint a fele Vadász József a pártbiz. titkára Németh József tb-titkár Dr. Halász Tibor tröszti gazgátó Öntözéses gazdálkodás (Balogh Bertalan rajza) S-H-S-S-í-t-S-í'é EGER zenei életéről wwwwvwww ^ A Népújság március 8-i szá­mában „Szemtől szemben — az újságíró jegyzeteiben” című újságcikkre észrevételeinket e következőkben közöljük. Többségében egyetértünk a cikkel, de hiányosságként vet­jük fel, hogy az újságíró nem beszélgetett el a gyöngyösi széntermelő üzem párttitkárá­val és szakszervezeti titkárá­val. Mi alapos, körültekintő meg­fontolás után hoztuk meg ha­tározatunkat, ami az alábbiak­ból kitűnik és az ügyet lezárt­nak tekintjük. Véleményünk szerint lénye­gileg itt arról van szó, hogy egyrészről egy üzem — a gyöngyösi széntermelő üzem —, amely öntudatosan, leike­in igyekezett végezni mun­káját, azt a nemes célt tűzte ki maga elé, hogy elérje a szo­cialista munka üzeme címet, másrészről az elbírálók: párt­bizottság, szakszervezeti terü- 'sti bizottság és a tröszt veze­tősége éppen a cím tisztaságá­rak védelmében nagy alapos­sággal vizsgálta a gyöngyösi széntermelő üzem helyzetét. A tröszt vezetősége ebben a munkájában a szükséges se­gítséget megadta az üzemnek. A tröszt vezetősége igen örült volna, ha ez valóra válik, mert a trösztnek szocialista üzeme még nincs, de nemcsak ezért. De ugyanakkor elsőrendű kö­telességének tartja a tröszt ve­zetősége, hogy ezt az igen ki­tüntető címet csak annak az üzemnek javasolja, amely minden téren, minden tekin­tetben valóban meg is felel a szocialista üzem cím követel­ményeinek. A gyöngyösi XII- es aknaüzem dolgozói 1963-ban igen. kiváló munkát végeztek. Ennek bizonysága az, hogy a gyöngyösi XII-es aknaüzem az 1963. évi szocialista munka­versenyben a termelés minősé­géért, a takarékosságért, a magasabb termelési eredmé­nyekért folyó- harcban elnyer­ték az élüzem címet. Elnyer­ték, mert jól dolgoztak: kiér­demelték. Az eredmények azonban még mindig nem olyanok, hogy a még felemelőbb, a még kiválóbb szocialista munka­üzem címet is elnyerjék. A tröszt vezetősége egész éven át — folyamatosan, rend­szeresen — az eredmények el­ismerése mellett, ahogy mon­dani szokás, menet közben rá­világított a még fennálló hiá­nyosságokra az üzemnél. — A termelési és ezzel ösz- szefüggő összes mutatókat, az üzem vállalásának minden pontját tüzetesen, részletesen elemezte és ennek eredményé­ről tájékoztatta a gyöngyösi XII-es aknaüzem vezetőségét. Kétségtelen, hogy a tröszt ki­értékelő határozatában, amely­ben nem ismerte el a gyön­gyösi széntermelő üzem szo­cialista üzemhez való jogo­sultságát, nem minden pontra tért ki és nem is térhetett ki, annak terjedelménél és sokol­dalúságánál fogva, csupán a határozatra szorítkozott, mivel a határozat indokait a fentiek­ből megállapíthatóan, már elő­zetesen az üzemvezetőségnek tudomására hoztuk. A gyöngyösi széntermelő üzem az 1963. évi szakmai tervben megszabott feladatok nagy részében szép eredmé­nyeket ért el, ezért az igazga­tóság dicséretét fejezte ki és az üzem dolgozóinak 4,6 szá­zalékát kitüntetésben részesí­tette, ezenfelül 12 800 forint­nyi jutalmat utalt ki. Az elemző vizsgálat eredmé­nyei azonban azt bizonyítják, hogy az üzem fejlődése meg­torpant, sok tekintetben visz- szaesés tapasztalható, amelyet a következő néhány jellemző adat tanúsít. 1962. évhez viszonyítva átla­gos napi termelését v/nap 99,3. összüzemi teljesítményét to/műszak 97, önköltségét fo- rint/to 107,2, kieső műszak­arány százalékát 107,6, az iga­zolatlan hiányzások műszakját 200 százalékban teljesítette. Bányafafelhasználás vonalán 1963. évre 218 köbméter meg­takarítást vállaltak. Ezzel szemben 35 köbméter túllépés mutatkozik a tervhez viszo­nyítva. Ennek a vállalásnak nem teljesítése 139 000 forint veszteséget jelentett az üzem [ apunk évék hosszú sora ■* *-' óta beszámol Eger zenei eseményeiről. Akkor is, ha or­szágos tekintélyű zenekarok, fővárosi művészek nyújtanak maradandó élményt a zene­kedvelő közönségnek, akkor is, ház az Egri Zeneiskola fejlődő növendékei, vagy éppen a ze­netagozatú általános iskola ki­csiny diákjai adnak számot vizsgaszerűen fejlődésükről. Ezek a ritkán jelentkező alkal­mak, ünnepi hangversenyek, vizsga előadások azonban nem összefűzött láncszemek még akkor sem, ha a tavaszi hóna­pokban a kulturális szemle gazdag programja, vagy a nyár elején megrendezett dalos­ünnep valóban többezres ér­deklődő tömeget vonz a szín­padok rivalda-fényei elé. Honnan ez a megállapítás? Talán Egerben kevés ember akad, aki szívén viselné a nagyszerű zeneművek megszó­laltatásának ügyét? Koránt­sem! Talán nem dolgoznak kellő szorgalommal és lelkiis­meretiéi az egri zenészek és zenepedagógusok? Aligha! A teljességre törekvés igénye nél­kül felsorolunk néhány jó mű­ködő egri „zenei műhelyt” an­nak bizonyítására, hogy nem a munkával, a szorgalommal van hiba Az Egri Tanárképző Főisko­lán ebben az évadban is több hangverseny hangzott el. Ka­marakórusuk is van, a főváro­si művészek is szívesen jönnek hozzájuk. Itt működik a köz­ponti pedagógus énékkar is. De minden, vagy csaknem minden megmozdulásuk szigorúan a fő­iskola keretein belül történik, hallgatók, tanárok és néhány meghívott ismerős, barát jelen­létében. Színvonalas munkájuk ered­ményeképpen sokat kerülnek növendékeik közül művészileg magasabb osztályba. Kamara­zenekarukat díjazták az orszá­gos verseny döntőjében. Leg­utóbb is Casals-mű ősbemuta­tójának székhelye volt a zene­iskolai Bartók-terem: nagysze­rű élmény, de érthetetlen mó­don szigorúan családi környe­zetben, a szülők és az iskola fiatalsága előtt. A KISZÖV-kórus szorgal- más munkájáról és eredményeiről tud az egri ipa­ros-társadalom, a lap is beszá­mol egy-egy szereplésükről, csak a nagyközönség nem hall­ja a kórust, mert a KISZÖV is — a nagy múltú Egri Dal­kör jelenlegi gazdája és párt­fogója — csak magának ren­dez műsorokat. A középiskolák énekkarai iránt a rádió is érdeklődik: nemegyszer hangzott már fel a Kossuth-adón a Szilágyi Er­zsébet Gimnázium leányainak az éneke. A Dobó Gimnázium most vegyes kórust alakit a Szilágyi GimnáziummaL A Gárdonyi Gimnázium tradició- jánál fogva ápolja az énekkari kultúrát fiaiban é lányaiban. De csak ,Inter muros”, az in­tézet falain belül. Miért? Hi­ányzik a megfelelő színvonal, vagy a kishitűség, apró félté­kenységek zárják el e kisebb- nagyobb zenei gócok kijáratát a közönség felé? A város közönsége szereti a zenei eseményeket, a komolya­kat éppúgy, mint a könnyűt. Egyelőre a könnyű múzsának láthatóan nagyobb tábora akad Egerben — a fiatalságból. AZ Országos Rendező Iroda egy­két alkalommal meg is örven­dezteti a tánczene és a könnyű műfaj kedvelőit. Az Országos • Filharmónia — évek óta — ■ négy estéből álló hangverseny­■ sorozatot tart Egerben. Nagyobb szervezés nem kell ■ ilyen alkalmakkor telt ház ■ előteremtéséhez Visszapillantásunk annak bi- 1 zonyítására kíván szolgálni, hogy a városnak van zenei éle­te, de nem szervezett, vagy i nem jól szervezett. Minden • együttes él és dolgozik magá­■ nak. Ügy gondolja talán, hogy i ő önmagában nem eléggé erős ■ nagy műsorokra, vagy nem hi­vatott hangversenyszerűen elő­■ készülni akár zenepedagógiai, ■ akár más okok (túlzott meg­■ terhelés, keretek) miatt. Ez így pl. a főiskola, vagy az ipa­ri tanulók énekkara szempont- jáből igaz is, de nem igaz a közönség szempontjából, amely . érdeklődik, hallgat zenét, ha arra lehetőséget talál és — ha i hívják. |f i kell használni a már lv kész és a most adódó . lehetőségeket. Az új színház épülete, az új műsorbeosztási rend mellett a műsoros estek, hangversenyek rendezésére ki­tűnő otthonul szolgál majd. Tárgyalni kell erről már most! Szeptemberben olyan új hang­verseny-évad kezdődhet, amelybe az általunk-^ említett intézmények munkája mellett országos szervek és a szom­szédságban. Miskolcon, Debre­cenben működő zenei intézmé­nyek is bekapcsolódhatnának. Szervezni 'kell! Szabadtéri hangversenyek rendezéséről is annyiszor és annyi szakemberrel vitatko­zunk, tervezgetünk már évek óta! Hogyan lehetséges mégis, hogy az életrevaló ötletekből, elgondolásokból mind ez ideig semmi nem valósult meg? A Vármúzeum udvara, a Líceum aulája, a minorita-templom lépcsősora, a székesegyház előtti tér (szerencsés elhatáro­zással!) szinte kínálkozik szín­padul. A technikai felszerelé­sekre fordítandó anyagi áldo­zat hamar kamatoznék. Gon­doljunk csak ara, hogy évente és nyaranta hányán keresik fel vizei és borai miatt ezt a várost. Ha a két szálló vendé­geire és az egri közönségre építve bárhol a városban, vagy a Park Szálló fagylaltkertjé­ben szombatonként, vasárna­ponként klasszikus zeneművek, kórusok, énekesek, hangszer­virtuózok vagy irodalmi cse­megékkel tarkított műsorok, vagy éppen a könnyű múzsák lennének láthatók és hallhatók — ki haragudna értük? Any- nyit beszéltünk már arról, ho - Eger szép, barokk város! Mi lenne, ha a barokk kama­razene fesztiváljait rendezhet­nénk meg évenként. Eger va­lóban művészi Ízléssel emelt falai között. Elérhető, formába önthető álom! H e ki, mikor és hogyan? Vetődik fel a kérdés. Kinek van erre annyi ideje és energiája? Hiszen az öregebb egri lokálpatrióták emlékez­nek még arra, hogy a káptalan énekkarának karnagya és ura mit összecivódott másik, líra­ibb alkatú kamagytársával énekesek miatt — látszatra, valóságban pedig a szakmai féltékenység piszkálódó ördö­gei miatt, az egri zenei élet kárára! A városban működő. jó szándékú és tehetséges zeneok- . tatókat — többen vannak, mint az eddig hallott műsorok engedni sejtik — kell egységes cél szolgálatába állítani. A városi tanács, a városi művelődési ház teremtse meg a formát és az anyagi eszközö­ket egy gazdagabb, széles ré­tegeket megmozgató, árnyalt, egész kevés zenei hangver­senynaptár megszerkesztéséhez és • megvalósításához. Moßt, azonnal! Támaszkodjék ez a létrehívandó szervező bizott­ság a város pedagógus-társa­dalmára, a színházra, azokra a barátokra, akik a fővárosból és az ország északi városidból gyakran felkeresnek bennün­ket Ne csak az egri színház művészeire gondoljanak, de a miskolci és debreceni színház­nál is akadnak énekesek, ze­nészek, akik szívesen vállal­koznak egy-egy este, vagy egy- egy zenei alkotás interpretálá­sára. A zeneművészeti szakis­kolákat most csak futólag em­lítjük. Ha majd egy szilárd és igé­nyes műsorterv fogja át az ed­dig különálló egri együttesek munkáját, ők is igényesebbek lesznek önmagukkal szemben. Becsvágyuk egészségesen meg­nő, s közönségüket nemesek megtartják, de növelni is fog­ják. A város társadalma nemcsak azzal nyer majd, hogy egyre többször részesülhet maradan­dó művészi élményberi, de az­zal is, hogy a város külön szintként belekapcsolódhat az ország zenei életébe. A mű- vészvárás izgalmával is. Származtak el ebből a vá­rosból a legutóbbi években is énekesek és zongoraművészek, akiket gyakrabban illenék visz- szahívni és vendégül látni a szülő-nevelő városba. »Szándékosan a közönség hangján és nevében szóltunk. Nemcsak a közönség irdekébeen ... Farkas András kárára, -f a 35 köbméter túl­lépés kb. 21 000, összesen 160 000 forint. Az üzem azon­ban önköltségi tervét 98,15 szá­zalékra teljesítette,, ami igen szép eredmény. A szocialista együttélés te­rületén vállalták, hogy 1963. évben két alkalommal az üzem összes dolgozói és családtagjai részére összejövetelt biztosít a kultúrpolitikának megfelelő műsorral, műkedvelő és hiva­tásos színészek bevonásával. Ez a vállalásuk sem lett telje­sítve, bár a jelentésükben négyszer szerepel a teljesítés. A felülvizsgálat alkalmával azonban úgy nyilatkoztak, két alkalommal tartottak összejö­vetelt, május 1-én és a bá­nyásznap alkalmával, színésze­ket nem kaptak. 1962-ben 146 igazolatlan hi­ányzása fordult elő az üzem­nek. 1963-ban az 'üzem állal lejelentett adatok szerint 292 igazolatlan hiányzás volt, ez­zel szemben az üzem 86 hi­ányzó műszakot tart nyilván. Megállapításunk szerint az igazolatlan hiányzásokat libe­rálisan kezelték, amit alátá­maszt az is, hogy több hiányzó műszak bejegyzését szabadság- műszakra javították (pl. feb­ruárban 5 műszakot), az átja- vításokat viszont a trösztnek nem jelentették. Erre vonat­kozóan' Kertai József elvtárs­nak, az üzem vezetőjének iga­zoló jelentésében a következők állnak: ,,Az igazolatlan hiányzások ellenőrzésénél megállapított hiányosságok megszüntetésé­vel kapcsolatban jelentem, az a nézetem, hogy új rendelke­zések kiadására nincs szükség. A fennálló rendelkezések ez­zel kapcsolatban világosan ír­ják elő a munka menetét, a szükséges intézkedéseket és a jogok határait. Olyan intézkedések megtéte­lét fogom végrehajtani, amik megszüntetik az ilyen irányú hibák létrejöttét. Az a hiá­nyosság arra a gyanúra is ala­pot adhat, hogy a munkaügyi csoport szabálytalanságok árán szépíti az üzem statisztikai adatait és ezt az üzemvezető támogatja, mert nem tisztázza. Ezért ki fogom vizsgáltatni a munkaügyi csoport ilyen irá­nyú ténykedését és ha létezik ■ ilyen hiányosság, megszűnte- [ tem.” Ez csak néhány adat, de a többi hiányosságot is részlete 1 sen feltártuk az üzem vezető­sége előtt. A fentiek gondos mérlegelé- ’ se után a petőfibányai nagy­üzemi pártbizottság, a szak- szervezet területi bizottsága és a Mátraaljai Szénbányászati Tröszt igazgatóságából, alakult bizottság a „szocialista mun­kaüzem” cím elnyeréséhez nem járult hozzá. Ismételten leszögezzük, hogy a gyöngyösi széntermelő üzem ; 1963-ban eredményes, kiváló munkát végzett, de eredmé­nyei még nem érték el a „szo­cialista munkaüzem” címet. A nagyüzemi pártbizottság, a szakszervezet területi bizott­sága és a Mátraaljai Szénbá­nyászati Tröszt igazgatósága a továbbiakban is megadja a kellő segítséget az üzemnek, .hogy az eddig tapasztalt lelkes, odaadó munkájukat még ered­ményesebben' végezhessék, hogy eredményeik alapján ma­radéktalanul teljesítsék az igen kitüntető cím elnyerésé­nek feltételeit. sége volt, aki tíz esztendőn keresztül dolgozott, gondozta a ! gyerekeket, hogy a férjből ta­nult ember lehessen. Piroska véleményem szerint alig lenne ilyen, ö most csak azt látja, szerintem, hogy karriert csi­nált, jó fizetésű, magas beosz­tású emberhez mehet férjhez. És vajon lehet-e majdan jó anya abból, aki felborít, le­rombol egy tízesztendős házas­életet, hogy felépítse a magá­ét. Csali azt tudom írni, ha fe­lelősség lenne benne, félreáll­na ... G. Jné. A két gyermek II kötelez . . . ... Mintha csak a mi falunk egyik eseményéről olvastam volna az újságban, bár a férj nem gépállomási dolgozó. Vas­utas, a lány pedig a földmű­vesszövetkezetnél dolgozik. A A házasságból egy gyerek szü­letett. Sajnos, a többi egyezik. A tanult emberré vált férj 8 esztendei házasság után megis­merkedett egy 19 éves lánnyal. Az asszonyok nálunk elitélik a férjet is, a lányt is, és ag­gódva gondolnak arra, ennek mindig így kell lennie? Ha a férj tanul, utána kevésnek bi­zonyul a régi feleség? Érde­mes akkor egy asszonynak annyi munkát, lemondást, ál­dozatot vállalnia? Hiszen mi­re odaérnek, hogy egy kicsit könnyebb lesz az élet, a férj egyszerűen továbbáll. Én nem engedném, hogy tönkremenjen a házaséletük. Mind a kettőt felelősségre vonnám, s meg­mondanám, jól gondolják meg a dolgot, válasszanak: a ’ó ál­lás kell-e, a becsületes házas­ság, vagy egymással akarnak élni, akkor mondjanak le a könnyebb életről. Egy hasonló sorsú asszony Piroska II a hibás . . . ... A mi községünkben na­gyon sok asszonyt megrendí­tett a 12-én megjelent újság­cikk. EJ Ítélendő ez a történet. Nem találunk mentséget sem Fehér Piroska, sem Marosi Gábor részére Az asszonyok a feleség pártján állnak, úgy gondolják: a legszebb lenne, ha helyreállna a házasélet. Nem szabadna megengedni, hogy egy fiatal nő megront­hasson egy becsületes házas­életet. Szerintünk a fő bűnös — a nő! Egy négygyermekes családanya Miért csak a nő vonható felelősségre ? . . .Kz ilyen nagy szerelem című írásból egy dolog ragad­ta meg a figyelmem: az illeté­kesek tárgyaltak és döntöttek, s elhelyezték a harmadik sze­replőt, a lányt! De miért csak ez a megoldás? Bárhol törté­nik hasonló eset, hogy egy nős­ember beleszeret egy lányba, vagy egy asszonyba, a szenve­dő fél, akinek erkölcsi és anya­gi hátrányt kell vállalnia sze­relméért, mindig a nő! Még sohasem hallottam, hogy a. fér­jet is elbocsátották, esetleg alacsonyabb munkakörbe he­lyezték volna. A mi üzemünk­ben is maradt a csoportvezető nagy fizetésével, beosztásával, a lányt meg, akit elcsábított leszámolták az első átszerve­zésnél. Vajon miért nem te­kintik őket egyenlően hibás­nak? Miért csak a nő a fele­lősségre vonható fél?! Egy üzemi olvasó Szerintem : II magánügy ... Elgondolkoztatott a Nép­újság Ilyen nagy szerelem cím­mel megjelent cikke. Vélemé­nyem szerint nem lett volna szabad beavatkozni három em­ber életébe. És a felsőbb veze­tőknek nem volt joguk el­helyezni a tanítónőt. Hogy ki, kit szeret, és kivel akarja le­élni az életét, az véleményem szerint mindenkinek magán­ügye, ha ez a munkáját nem befolyásolja, ha becsületesen elvégzik a dolgukat. A tönkre­ment házaséletért nem is tud­nám csak a férjet, vagy csak a harmadikat, a leányt okolni. Hibás lehet a feleség is, aki azt hitte, az minden, hogy fel­neveli a két gyereket. Pedig nem elég csak férjhez menni, a férjet tudni kell megtartani. Bizonyos, ha a feleség többet tett volna azért, hogy utólérje tanuló férjét, nem kerül sor a szakadásra. Egy együttérző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents