Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-01 / 51. szám
JANKOVICH FERENC: A libegő kert Szárnyas színeivel a kiskert libeg: füst-rózsa, köd-virág, pára-liget Szakadó sóhajok, illatfohász: viszi valami nagy elvágyódás. Lenni — nem lenni? A kis kert szive: emelkedés a semmi fele. Lenni — nem lenni? Égni, égni kell, mint a zizzenés, porként szállni fel; Mint a libbenés, kanyarodni fel, mint az illatok, úgy enyészni el. Mint az illatok, a szétfoszladók: sugártáncba szőni a múló valót. KATONA JUDIT: Surranó valami surran, surr, surr aranya buggyan surr, surr süpped a léptein surr, surr rétekre értem surr, surr levél a főidőn surr, surr őszöm betöltőm surr, surr itt a november surr, surr ázik az ember surr, surr készül a télbe surr, surr csendbe, fehérbe surr, surr aranya buggyan surr, surr megötvöződünk megint magunkban 1 Diagnózis § Szemében párás fáradság lakik r Ifjúi álmok mint Óbabylon S Tornyai dűlnek szét a papíron: § Tabletta tornyok szemcsék piramid | Színes regényt olvas s vár valakit: S — Hogy éjféli konziliumra híjjon — § Ablak zörren: máris kiszól — ne ríjon — g Azt mondja meg a beteg hol lakik § A századik cigarettára gyújt épp F Ahogy kilép az éjbe s dörmög ilyképp s — Harminc éve csinálom én bolond Festő szerettem volna lenni rég de § Abba is hagytam: mert Végső Fokon c Kétségbe ejt az aktok pőresége 1— | ígértem néked... í ígértem neked tavaszt, futőkás kis házat, § Ígértem neked gondatlanságot — "Ö, hol van a tavasz, a kisház, a gondatlanság? - Testéből-lelkéböl kiad nekem ezentúl erőt, S hogy ismét Ígérhessem az örömöt? £Ki ad nékem erőt az egyedülléthez § versek keltegetéséhez, a szerelemhez? § Hosszú, hihetetlen mese voltál 2 a nyúlfarknyi időben. , VS a földi messzeségben álombéli házban, 2 modern bútorok közt jársz majd ide-oda, cde nem tudom meg, hol az a ház. 2 Nem lesz címed, amelyet felírhatnék lj levelemre, Kax emlékezés lesz lakóhelyed. § Évek múlhatnak, viharok söpörhetik széjjel a v híjókat, § tüzek hullhatnak, természeti csodák fejthetik ámulatba zsugorodó képzeletem —> | úgy őrizlek meg, csókjaiddal és » simogatásaiddal, ^ mint aki álmában mondott búcsút. $ §JAKOV BELINSZKIJ: l Rembrandt emlékműre S (\ Amszterdam. Éjszaka. Járkálnak vig fi csűrök 2 Tánc dong a lokálban. Szerzetes — hájas S és ostoba. §S a teste annak, kit egykor Rembrandtnak neveztek Gödrében elhagyottan koldúsok s csavargók § testéhez simul,.. K Arcomba fúj — a csatornák mentén — a 2 tenger szagával teli szél. SRembrandt tere. A bronzba öntött óriásé... ^ Ferdére taposott cipőben és fején tépett ■- svájcival 2 egy új, § egy ismeretlen ^Rembrandt kószál itt velem! 5HARGITAI ISTVÁN: REGÖS ISTVÁN: fraíáúát? § 'TULAJDONKÉPPEN az a c ■* legnagyobb baj, hogy l semmi sem úgy történik, ahogy ^tervezzük. Már hányszor bele- §botlottam a terveimbe. Aztán § ^ez sem sikerült, meg az sem! Miért? Miért? — kérdeztem §folyton magamtól. Hát rósz§ szabb vagyok én a többi embernél? Jó, rendben van: ve- §szekedni, azt nem tudok. Hogy §egy kicsit tutyi-mutyi vagyok? S '* Az is lehet. De becsületes, Talpig becsületes. A, dehogy § bizonygatom. Nem kell azt bi Kzonygatni. Úgyis mondják elég. 2szer a hátam mögött: „Nézzé- Stefc a Selmecit! Róla mintáznák az erényt!” És kinevetnek. S’Mit tudom én! Lehet, hogy 2 igazuk van. y Azért lehetne néha nekem |is szerencsém. Mert ezt a e könyvelést már nagyon unom. 2Biztos el sem hiszik, azért, „mert pontosan végzem a nun- Kkám. Mint a gép. Egész nap § yföl sem nézek. Pedig már a könyökvédőt sem ftottcwi. §Brrr ...de utálom. És azt ft*- Kszlk, észreveszi valaki is az iparkodásomat? Mindenki eli>- Slépett. Lipták a múlt hónap- N ban lett csoportvezető. Kisfa- ilusiné meg részlegellenőr. És ién? Én már mindig a kis ro- §dakukac maradjak? § Mondják, Lipták a főkönyvelő barátja. Kisfálusiné meg az igazgatóhelyettessel ebédel. §Nekem meg egy barátom sincs -Legfeljebb Bolgár bácsi. De 6 egyszerű házmester. Pedig milyen rossz folyton keseregni. Nem okolok én senkit. Dehogy okolok. Esetleg magamat. Amiért olyan gyáva vagyok. Olyan félszeg. Barátot kell szerezni! De hogyan? Farsang! Hogy ez eddig nem jutott az eszembe! Jó alkalom, nem igaz? Fehér asztalnál mindig könnyebb a barátkozó!. Délben mJár alig fér- • tem a bőrömbe. Izgultam, mert sokat vártam az estétől. Még ittam is. Délután a büfében. Hogy nézett Julis néni! Talán még sajnált is, mert tudja, hogy én sohasem szoktam inni. Csak most. Erőgyűjtésre. Este a kultúrteremben rendezték meg a bált. Elmentem én is. Még trombitám is volt. Csak nem mertem belefújni, mert otthon kipróbáltam a für. dőszobában, és szörnyen hangosan szólt. L-.ptak már éjfél előtt a társaság középpontja volt. Disz- vicceket mesélt a hölgyeknek., akik vtsts-ua itták minden sruzet. Don Juan jelmezben ne-»i mondom — jól mutatott. Én csők ültem az egyik asztalnál. Irigyeltem Liptákot, s törtem a fejem: Mit kellene tennem? Mert azt már elhatároztam, hogy valamit tenni kell, hogy végre engem is észre vegyenek. Ördög-álarc mögé bújtam. Nem tudom, miért pont ezt. választottam. A vastag papírmasé alatt nehezen kaptam levegőt. Csípte a szememet a verejték. Í/ÉT ASZTALLAL odébb ült az igazgató és bo- rozgatott. Egymást túllicitálva koccintottak vele. Meg nevettek neki, akármit is mondott. Éppen mesélt valamit. Én nem hallottam jól, hogy mit, mert nagy volt a zaj. De azért én is nevettem. Egyszer még koccintottam is, mondtam: kedves egészségére, igazgató elvtárs! Kedves egészségére! Ö is mondta: egészségére. De közben Slezáknéra mosolygott, Slezákné volt a legszebb nő a vállalatnál. Férje nem volt csak egy kétéves kisfia. Gyönyörű apróság. Egyszer behozta és mindenki 1megcsodálta. Liptáknak persze még cukorkája is akadt. Milyen ravasz fickó, ez érti a módját, hogy kell az emberek kedvében járni, Harangoztak. Én még nem láncoltáén egyszer sem. De derekasan ittam. Egy liter bort. Annyit még soha életemben nem ittam meg. Most, igen. Mondom, harangoztak a rádióban éjfélkor, mintha szilveszter lett volna. Néma csend lett. Vc-laki leoltotta a villanyt. Lipiak felkiáltott: „Szilvesztert játszunk?” Mindenki keresett magának valakit, akivel összecsókolózhatott. Odébb tőlem két asztallal, nagy tülekedés támadt. Mellettem Fazekas bácsi, a portás állt, így aztán csak mi ketten nem csrmasztásóra, különben is a vita; összefoglalása nem az én fél-i adatom. De ide kívánkozik még • egy aláhúzott mondat: Eger \ város és Heves megye irodai-f mi és művészeti életének kiála-; kitására múltunk is kötelez! . És még egy, jelentőségében' egyenrangú kérdés, a kritika’ kérdése, a kritikus gárda ki-; alakításának kérdése. Azt hí-! szem, abban egyetértenek a' hozzászólóik és a tevékenykedő írók, hogy a Népújság szer-; készt őségének „nem közölhető”; és röviden indokolt lektoráló- ( sa nem nyújt sem ösztönzést, j sem pedig nevelő hatást. Az' író, a tollforgató ember in-; doklást vár, kritikát szeretne,! mert a jó kritikából, a lektori: vélemény elfogadásából két-) ségtelen, sokat tanul minden" író. \ é'1 csak nemrég jelent meg( Kritika című folyóirat- > bon Czrne Mihály irodalom-; történész gondozásában Ramé-^ nyik Zsigmomd levelezése a: kolozsvári Gaál Gáborral; Ebből a levelezésből kitűnik,’1 hogy Reményik és Veres Péter,! de mások is mennyit köszön-f hették az őszinte és alapos^ kritikának. A kritikusi mumká-^ nál sem szubjektív szempontok,: sem pedig baráti meggondolá-' sok nem érvényesülhetnek,. mert ez sok esetben visszafelé, üthet, megbosszulhatja magát \ Leghelyesebb volna a Már-! kusz László által javasolt meg-! oldás, hogy a főiskola prof esz-( szarai nyújtanának kritikai ’ segítséget és szépírással foglal-j kozáknak munkáik, műveik; elbírálásában. ; És végül egy fölöttébb fájó: kérdésről, a művelődési osztá-! lyofc általában a kulturális^ szervek hallgatag és passzív^ álláspontjáról. ! Tudomásom szerint csak^ egyetlenegyszer, az Üzenet^ című antológia kiadásához, í megjelentetéséhez kapott a? Heves megyei Irodalmi Kör^ támogatást A sok vajúdás után - megszületett kötet végső soron j nem jutott el az olvasókhoz —§ valahol raktárban porosodik, § ment későn kapták kézhez a§ terjesztési engedélyt. (í De melléfogtunk a Népújsága ás az Egri Művelődési Házr Irodalmi Körének 1963. szep-í tem bér 15-én meghirdetett no-^ volta- és verspályázatával is.S Ügy gondolom, elsősorban a ft megyénkben élő szépírással 2 foglalkozó emberek fejlődését J kívántuk « beérkezett pálya-§ munkákon keresztül lemérni, ft nem pedig a más vidéken, vagy^ a fővárosban élőkét, akiknek § talán, más vidéki, vagy éppen ft fővárosi fórum is rendelkező- sültre áll. Bizonyára senki sémi vádolta volna a pályázat ki-^ íróit lokálpatriotizmussal, ha aft pályázatot a Heves megyében 2 élő írókra korlátoztuk volna. I /^»szegezve az elmondotta-^ kát, szerény javaslatom ft az: a közól jövőben össze kell ülni az érdekelteknek és min-S den ésszerű igényre meg kell'; találni a megfelelő megoldás*. < Erre kötelez megyénk és váro-i sunk jó hire, múltja, gazdag § irodalmi és művészeti hagyo-ft mánya, de főként kötelez megyénk Irodalmi és művészeti életének tovább fejlődése .. § Okos Miklós kivül a negyedévenkénti (anyagiak híján többször nem lehetett) találkozások termékeny vitáin túl, több száz vers és száznál is több megjelent tárca, novella és elbeszélés jelezte az első eltelt esztendő útját, már akkor olyan valami történt, amelyre fel keli hogy figyeljenek az érdekeltek, irodalombarátok, pedagógusok és művészek, egyszóval azok, akiket illet. \^agy azért nem vették erv ről a jelenségről sokak tudomást, mert nem kiérlelt iróegyéniségek jelentkeztek Írásaikkal? Lehet, de állítjuk, hogy olyanok jelentkeztek, akik korunk szocialista-realista szemléletét vallva, vállalva, munkálkodásukkal arra a reménységre jogosítanak, hogy irodalmunknak még maradandót alkothatnak. És azóta? Igaz, három esztendő óta az irodalmi kör tagjainak munkálkodásáról értékelő írás nem jelent meg. Nem is akarok egy ilyen beszámolónak, vagy írásmflnek elébe vágni, csak éppen megjegyzésképpen Ide iktatom: a színvonal javulása, emelkedése az Írásművekben kétségtelenül megállapítható ugyanúgy — egy-két írástól eltekintve —, mint az elvi állásfoglalásra való törekvés. Ezek, a jövőt tekintve máris büszkeséggel eltöltő eredmények és ezekhez a megállapításokhoz még bátran hozzá- tehetem, elmondhatom, hegy valamennyi itt jelentkezett íróban, képzőművészben él az az elvi magatartás, legalábbis az a progresszív szándék, amelyre építve kialakulhat az a lehetőség, amely irodalmi és művészeti életünk továbbhaladása szempontjából mielőbb kívánatos. A három év előtti beszá- mólóhoz Farkas András barátom szólott a Népújság hasábjain, aki a vidék irodalmi életéről, — megyénkről is — elmondotta, hogy az a jó szándékú kezdeményezés állapotában mozog. Javaslata arról szólt): „Jó lenne, ha Egerben klubszerűén működhetne a kör. Olyan helyen, ahol közelebb kerülnének egymáshoz az emberek.” Három év elteltével ez a javaslat csak javaslat maradt. A kezdeményezés nem kerülj megvalósításra, pedig létesítése, fontossága tagadhatatlan. Erről is írt a vitaindító dkk, amelyben sok megfontolandó gondolat található. Erről írt Farkas András legutóbbi hozzászólásában, alti szükségesnek tartja és sürgeti, hogy a „hevesi tollforgató igényesebb legyen önmagával és munkájával szemben, össze kell ereszteni az embereket, a tudást, a szándékot össze kell mérni.” Szilágyi Elek más formában ugyan, de szintén hajlik a gondolatra, hogy elengedhetetlenül szükséges valami klubszerű intézmény, amely egyrészt ószef-^ja, másreszt fejlődési lehetőséget — vitai ehetőséget — biztosít a megyei irodalmi és művészeti élet számára. Nem citálom tovább mások állásfoglalását a magam véleményének igazolására, alátáET etek óta folyik á termé- kény vita Heves megye irodalmi és művészeti életéről. Van-e ilyen élet a megyében, a megye székhelyén, és ha van, irályén értékű...? Milyennek kéne lennie? Ezek a gondolatok foglalkoztatták Márkusz Lászlót fenti című cikkében, s úgy gondolom, úgy érzem, hogy nemcsak írók, toliforgatók, képző- és színművészek figyelmét keltette fel ez az írás — és a vita nyomán kialakult hozzászólások —, hanem a művészetért, az irodalomért lelkesedő, illetve azok kedvelőinek érdeklődését is. — Hogy mennyire időszerű volt a fenti kérdés felvetése, mutatja a vitaindító cikk és a hozzászóló írásokból megállapítható érdekazonosság, vagyis az, hogy abban máris megegyeznek, platformot képeznek, hogy a megye irodalmi és művészeti élete elégtelen, nem méltó a nagy múltú város, megyeszékhely hagyományaihoz és azon változtatni kell. A kérdés persze az, hogy miként és hogyan...? Hogyan, mert a kérdés kihatásait figyelembe véve egészen nagy jelentőségű kérdéskomplexumot érint, amely megvalósításának haszna nem lehet vitás, de nem is könnyű feladat. Remélhető azonban, hogy a vita eredményeként elindul majd valaha, amely a megye irodalmi, művészeti életének fejlődését lesz hivatva előmozdítani. A másik megállapításom ** aedig az — és akik a vitát figyelemmel kisérik, nyilvánvalóan egyetérthetnek ezzel —, hogy a megye irodalmi és művészeti életének elégtelenségéért nemcsak az írókban és a tollforgató emberekben van a hiba, akik bőségesen ontják termékeiket a megyéből, sőt a megye határain túlról is, a a‘ szerkesztőség a borsodi Napjaink terjedelmének megfelelő fórumot biztosít az irodalmi anyagok közlésére. Nemcsak a képzőművészekben van a hiba, akik éveként legalább kétszer, ősszel—tavaszai jelentkeznek újabb alkotásaikkal. Nemcsak a színművészekben Tan a hiba, akik klubszerű ösz- eze jőve teli hely hiányában, nem vitázhatnak színházi darabokról, kritikákról, írásművekről és képzőművészeti alkotásokról. Nem is beszélve most arról, hogy pedagógusaink, főiskolánk irodalom- és műértő tanárai, professzorai bizonyára gyakorta felkeresnék az ilyen szórakozási lehetőséget nyújtó klubot. A hiba tehát máshol keresendő az irodalmi és művészeti életünk egy helyben topogásá- ért, vagy az elégtelen előrehaladásért. Pontosan négy esztendővel ezelőtt alakult a Heves megyei Irodalmi Kör. Egyesztendei tevékenységének elteltével, 1961. április 2-án, e sorok írója számolt be az irodalmi kör egy esztendő alatt végzett munkájáról. Már ekkor — ebben a beszámolóban is — szép eredményeket mutatott a kör munkálkodása azonkívül, hogy maga köré gyűjtötte, összefogta az addig magánosán csellengő toliforgatókat, és azzal, hogy irányítást adott, kétségtelen nagy szolgálatot tett városunk kulturális előrehaladásért. És ha csak azt nézzük, hogy az irodalmi esteken Eger művészi és irodalmi múltja is kötelez Hozzászólás Megjegyzések Heves megye irodalmi és művészeti életéhez című íráshoz VITA:
