Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-12 / 60. szám

1961. március 12., csütörtök NEPÖJSAO 3 Március ötödiké volt, a téli gépjavítások befejezésének ha­tárideje. Tegnap telefonon ke­restük fel Heves megye hat gépállomásának vezetőjét, s arról érdeklődtünk, hogyan si­került ezt a feladatot teljesíte­ni, egyáltalán hol tartanak a gépjavításokkal, milyen ténye­zők akadályozzák célkitűzéseik valóra váltását? Az Egri és a Hevesi Gépál­lomás — mivel az igazgató és a főmérnök távol volt — nem tudott választ adni kérdéseink­re, de megtudtuk, hogy még a mai napig sem fejezték be — anyag, alkatrész és motorcsere hiányában — a téli gépjaví­tást. A pétervásáriak jól dolgoztak Hallottuk, hogy a téli gép­javítást 98 százalékban hajtot­ták végre. A tél folyamán 80 ember fáradozott az erő- és munkagépek javításán, s ha a két DT erőgéphez megkapták volna időben a cseremotoro­kat, ma már minden gépük üzemképes lenne. Ennek elle­nére a tavaszi munkákhoz szükséges gépek javításával elkészültek, a szövetkezetek a jó idő beálltával dolgozhatnak, a gépek „bevetésre” készen sorakoznak a gépállomásl és termelőszövetkezet) udvaro­kon. FAsesabonyban sok a panasz Anyag- és szervezési problé­mák miatt 123 erőgépük közül jelenleg csak 88 üzemképes. Ez a szám jóval több lehetne, mert 52 dolgozó fáradozik az erő. és munkagépek javításán. Sajnos, azonban a Z—28-as traktoroknál szükséges motor­cseréket nem tudják időben elvégezni, mert nem kapják meg időben a motorokat. Most is 5 ilyen motorral késleked­nek a szállítók. Ha csak fő­tengely eznék a gépeket, akkor az lenne a veszély, hogy köz­ben megérkeznek a cseremoto­rok és a gépállomás kötbére­zésére kerülne sor. Így nem végzik el a főtengelyjavítást, a motorok sem érkeznék meg, a gépek kijavítatlanul várják az iiő jobbra fordulását. Ugyan­akkor az 52 szerelő közül csu­pán 21 foglalkozhat a gépállo­mási gépek javításával — eny- nyire van béralapjuk — a töb­biek a termelőszövetkezeti gé­peken dolgozhatnak. A terme­lőszövetkezetek viszont lassan küldik a gépeket, vagyis a munkaerő nincs teljes mérték­ben kihasználva. Azaz „úszik” a határidős munka, nincs be­fejezve a téli gépjavítás sem. Horton 12 erőgép üzemképtelen még ma is. A termelőszö­vetkezeti gépekből 17-et javí­tottak ki ez ideig, a munká­kon viszont 90 ember dolgo­zik. A szükséges gépek ugyan készen állnak a tavaszra, de jóval előbb Is tarthatnának, ha a motor- és anyagprobléma nem akadályozná a feladatok teljesítését. „Fehér holló” a se­bességváltó fogaskerék, és a cseremotor. Eddig 14 ilyen motorral maradtak le a szállí­tók, s félő, hogy ezek egy ré­sze továbbra is kijavítatlan marad, mert az ilyen nagy­mérvű felújítások hosszú időt vesznek igénybe. Nagyobb segítségre, nagyobb támogatásra, és még nagyobb szervezettségre lenne szükség az ilyen nagy jelentőségű fel­adatok maradéktalan, kifogás­talan végrehajtásához, nem­csak a megyei gépállomások igazgatósága, az AGROKER részéről, hanem az illetékes minisztériumok részéről is. Ukáron sem sikerült betartani a határidői Az A tikári Gépállomás dol­gozói az idén 40 erőgépet ad­tak át a termelőszövetkezetek­nek saját gépparkjukból kija­vított, felújított állapotban. Így utoljára maradtak a javí­tás sorrendjében azok a gé­pek, amelyekkel a jövőben is a gépállomás rendelkezik majd. Most ezeknek a javítását vég­zik teljes ütemben. Ügy ter­vezték, hogy a tavaszi munkák kezdetére föltétien minden gép javításán túl lesznek. Alkat­rész-problémájuk hasonló a többi gépállomásokéhoz... Ezeket válaszolták kérdése­inkre a gépállomások vezetői, amelyben kimondhatatlanul is benne van, hogy nem sikerült március 5-re a téli gépjavítást befejezni. Igaz, ennek oka elsősorban az alkatrész- és cseremotor- hiány, amelyekről nem a gép­állomásoknak kell gondoskod­niuk, viszont a lemaradás má­sik oka a szervezetlenség. Gépállomásainknak — ki­használva a télutó zimankóé napjait — azon kell fáradozni­uk, hogy minden körülményeik között elvégezzék a hátralevő gépek javítását! Az időjárás miatt, úgy látjuk, összetorlód­nak a tavaszi munkák és ez nem kis gondot jelent majd a, mezőgazdasági üzemeknek. Ta­vasszal tehát minden gépre szükség lesz. f. i. Termelési íanáesliozűs a MKK-nél Közel szúz MÉK-dolgozó gyülekezett össze a MÉSZÖV kultúrtermében, hogy terme­lési tanácskozáson vitassa meg az elmúlt év eredménye­it, hiányosságait és megtár­gyalja az 1964. évi feladato­kat. A beszámolót Patkó József igazgatósági elnök tartotta. Az! 1964. évi feladatokról szólva kijelentette, hogy azok nem lesznek kisebbek az 1903. évi­nél. A tervezett árumennyiség felvásárlása mellett nagy gon­dol. kell fordítani a minőségi munka megjavítására is. Nagy fontosságot kap a termelési munka jó szervezése, a szedés helyszínen való irányítása és a tsz-ek szállítás-kapacitásá­nak maximális kihasználása. Az elnök végezetül hangsú­lyozta; — Jó eredményeket csak úgy lehet elérni, ha mielőbb megszűnik a káros „nem az én asztalom” elv és a központ minden egyes dolgozója váll­vetve küzd a felvásárlási és értékesítési tervek maradék­talan teljesítéséért. Ezután Kormos József számviteli vezető ismertette az 1963. évi mérleg adatait, megemlítve, melyek voltak elsőrendű okai a gazdasági eredmény kedvezőtlen alaku­lásának. A hozzászólásokra adott vá­laszban végleg tisztázódott, hogy az egyes osztályok által készített intézkedési tervek megfelelően átgondoltak vol­tak. Nagy András Van-e cement és tégla a gyárban és as építkezéseken? Termékeny viták Igen élénk beszélgetést folytattak a:: ahdornaktályai Bú­zakalász Termelőszóvetkezet gazdái a tanácskozás szünetében is. A szavak, számok időnk int oly hangosan repkedték, hogy lehetetlen volt oda nem figyelni, — Azért mégiscsak érdemes lenne a pulykákkal megpró­bálkozni. • — Nem való ez errefelé.. — Azt gondolod, itt majd azt is elveri a jég, mint a sző­lőt? — tromfolták le a liitetlenkedöt. — Az átányiak Is félmilliónál többet kaptak érte. A vita akkor is alig akart abbamaradni, amikor szólítot­ták őket a gyűlés folytatására, de aztán szép lassan elindul­lak a terem felé a vitát lehalkítva, s látszólag nagyobb egyet­értésben, mint mikor ezt a külön tanácskozást megkezdték. Aztán beültek az isi 'Tapadókba, mert itt. Andornakon még nincs saját közgyűlési terme a két falu szövetkezeti gaz­dáinak. így aztán nagy egyetértésben, együtt szoronganak kis- tályaiak, andornakiuk, s mikor szólásra, emelkednek a közös­ség ügyében, nem tudhatja a vendég, most melyik falubeli mondja a véleményét. Ez annál is inkább feltűnt, mert másfél, két évvel ezelőtt még egyik „végen” sem akartak hallani arról, hogy a két tsz egyesüljön. S mikor a gyűlés végén ezt nem állhattuk szó nél­kül, az iménti vitatkozók így adták meg a választ: . — Tudja, elvtárs, az úgy van, hogyha tele a kamra, ak­kor könnyű a megértés. De lett volna csak itt negyven forint helyett 15 forint egy munkaegységre, még bicskára is kapott volna a jó nép. De most már nem is az a lényeg, hogy meny­nyit osztottak, hanem, hogy lesz majd jövőre. Ezzel aztán nemcsak arra kaptunk magyarázatot, hogy egy év alatt, miként jutott egymáshoz ilyen közel az egykori Petőfi és Búzakalász Tsz tagsága, hanem arra is, hogy miért dúlnak élénk viták ezekben a napokban arról, hogy mennyit vessenek, ültessenek, milyen termelési ágakat fejlesz- szenek, miként, $ hogy legyen az idén... s főleg: miként le­hetne jobban, hogy a megértés még nagyobb legyen a közösség tagjai között. ' Ezért zajlik a vita Andornakon, s a megye más községei­ben is már a tervtárgyaló közgyűléseket megelőzően, de főleg e tanácskozások napjaiban, ezért hangzanak el a javaslatok, vélemények, sokszor éles hangnemben is, mert azt tartják a szövetkezeti gazdák; inkább most legyenek „hangosak?’, a mi­kor dönteni kell az egész évi gazdálkodás sorsáról, hogy annál „csendesebb” legyen a zárszámadás, s elégedettebb a tagság. k. E. hatArvillongAs Az építőipari munkások bosszúsan nézték a kavargó hópelyheket és az éjszakai fagy után kénytelen-kelletlen, beletörődtek, hogy az időjárás harcában most újra a tél győ­zött De nem tarthat már so­káig és akkor teljes ütemmel kezdjük az építkezést, be kell hozni a veszteséget, amit el­rabolt tőlünk n komisz tél — mondogatják a kokszkosarak mellett és a melegedőben. Csak anyag legyen, nehogy ké­sőbb arra várjunk — szólt közbe egy idősebb kőműves. Van-e elegendő tégla, ce­ment és mész az építkezése­ken? — kérdeztük az ÉM He­ves megyei Állami Építőipari herautó tolatott az aknanyílás­hoz. Gyorsan haladt a berakodás. Hamarosan arra a kocsira is sor került, amelyben Aszker ült. Ekkor azonban ő már nem volt abban a teherautóban. A szovjet felderitők néhány meg­rakott kocsival teljesen eláll­tak az utat egy másik, szintén ládákkal telt Diesel körül. Eb­ben a körülbástyázott kocsi­ban ült Aszker. Percev itt is állandóan mellette volt, egy pillanatig sem hagyta magára társát. Korzsov és két) másik felde­rítő pedig Torpot tartotta szemmel. Az örökké szaglászó, karrierről álmodozó kopó nem í# »ejtette, hogy az az ember, aki annyi nyugtalan percet okozott neki, akire olyan hosz- szú ideje vadászik, ott van a közvetlen közelében, Torp kez­detben éberen figyelte a fel­színre kerülő ládákat, nem vlzsgálgatja-e őket valaki a kelleténél hosszabb ideig, de később — miután meggyőző­dött róla, hogy minden rend­ben halad — beült a terepjá­róba és szundított) egyet. Éjjel kettőre járt az idő, amikor befejezték a rakodást. Az utolsó ládák után a szálli- lókas felszínre hozta azt a húsz főnyi SS-legénységét is, akik lent a mélyben dolgoz­ták, a súlyos ládákat cipelték a tárolóhelytől a szállitókasig. Valamennyien egy-egy teher­autóba ültek — a gépkocsive­zetők mellé. Valaki megérintette Torp vállát. A Sturmführer—álom­ból ébredve — ijedten kapta fel a fejét, s álmosan nézett)az előtte álló férfire. Upitz Grup­penführer! és Ribint látta ma­ga előtt. — Befejeztük, Torp. Indu­lunk — mondta Upitz. — Én előre megyek. A sofőr mellett minden kocsiban ül egy em­berünk. Hátul a raktárén pe­dig két-három tiszt) az őrnagy stábjából. — Upitz Ribinre mutatott. — Szóval azt hi­szem, elegen vagyunk, bármi történik is. Maga zárja le a gépkocsisort az autójával. A terepjáróban van elegendő ra­kéta, s egy rakétapisztolyt is talál itt. Ha valamelyik teher­autó lemarad, vagy ha bármi egyéb miatt meg kell állnia a karavánnak, lőjön fel egy zöldszlnű rakétát. Világos? — Igenis, Gruppenführer úr. — Figyelmeztetem, Torp; egyetlen teherautónak sem sza­bad maga mögött mennie! — Értem. — És jól nyissa ki a fülét. Az imént kaptunk egy közle- f ményt, hogy Berlin körzetének légi terében, az ellenség több bombázóegységét észlelték. — Amerikaiak? — Oroszok, Torp, oroszok! Hiszen éppen erről van szó! — Értem. — Akikor mi megyünk, Torp. — Upitz Ribinhez fordult. — És az ön helye hol lesz? Ribin zavartnak látszott. — A vezórkocsiban ül a he­lyettesem. Ezért én valahol itt a gépkocsisor végén szeretnék tartózkodni. Nem fogadna be Vállalat egri főépitésvezetőjé­tól. A% építkezéseken anyaghiányra nem panaszkod­hatunk — hangzott a válasz. Igaz, főleg az előző évről át­húzódó és befejezés előtt álló munkákon dolgoznak, s ezek­hez nem sok anyag kell. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatot aggaszt­ja, hogy a megrendelt válasz­fal téglából ós a kőszivács- téglából semmit sem igazolt vissza az ÉM Tégla- és Cse­répipari Tröszt. Mikor és hon­nan szerzik be? Erre egyelőre senki sem tud választ adni. Az is biztos, hogy a megrendelt tetőcserép felével nem tudják befejezni a munkát). Cserép kellene a hevesi tsz-építkezés- hez, Sarudra, Poroszlóra és Tiszafüredre, a felvonulási épületekre. Bélapátfalván van-e és lesz-e építőanyag a gyárban? A Bélapátfalvi Ce­ment- és Mészművektől 85 tonna 500-as cementet vér eb­ben a hónapban az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vál­lalat és 102 tonnát a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. A bélapátfalviak fo­lyamatosan szállítanak, pár napon beiül eleget tesznek a kötelességnek. A lakosság hozzájut-e a ce­menthez, a TÜZÉP megkap­ja-e a megrendelt árut? Az egri telep 300 tonnát igényelt, s egy-két napon belül megkap­ja a teljes mennyiségét. A ki­utalt tételeken felül ebben a negyedévben még 500—600 tonna cementet tudna szállíta­ni Bélapátfalva és egyelőre mész is Van bőven. Mátradereeshén áz udvaron magasra rakták a cserepet és pár napja három műszakban kezdett dolgozni a kettes számú cserépprés. Kis zökkenőkkel indult a tégla­gyártás, mert az év elején ke­vés nyerstégla volt Mátrade- recskén. De pár nap óta „sza­badra gyártanak”, kell a tég­la. Egyelőre a kemence alá rakják, elfér ott vagy 140 ezer darab. Ha az idő tovább ma- kacskodük, akkor várni kell, mert az 5—6 fokos fagy tönk­reteszi az árut. Ennél is na­gyobb gond, hogy rendkívül vontatott a szénellátás, külö­nösen a jobb minőségű szén hiánya okoz gondot Mátrade- recskén és Bélapátfalván is. A Cseréppel nem lesz baj, a nyérsgyártás és az égetés is rendben történik. De a kúp- cserépgyártással nagyon ipar­kodni kell a derecskeieknek, mert ez hiánycikk lett és kúp­cserép nélkül nem akarják át­venni a többit sem. Az első negyedévi termelési terv és a dlszpoziciók össze­hasonlítása azt mutatja, hogy a mátraderecskei gyár jelen­leg is és a következő hónapok­ban is több téglát és cserepet tudna kiadni, mint amennyire diszpozíciót kapott. Lényegé­ben tehát alaptalan a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat anyaghiánya. Csakis a felsőbb szervek adminisztrá­ciós hibájából, tévedéséből és pontatlanságból jelentkeznek átmeneti nehézségek! Az épít­kezések anyagszükségletét most kell biztosítani. Most, amíg nem késő, amíg az idő- veszteség és a távolabbi gyá­rakból való kényszerszállílás kárt nem okoz. A MÁV ad-e vagont az épí­tőanyag-szállításokhoz? Bél­apátfalván, Máíraderecskén és Recsken egybehangzóan állí­tották, hogy az elmúlt héten jóval több vagont kapták, mint előzőén. Ez egy okkal több arra, hogy a pótkiutalásokról sürgősen gondoskodjami k. F. L. Biztosított a gyógynövények átvétele A tötóművesszövetkezeti fel­vásárló telepek már felkészül­tek a gyógynövény átvételére. A raktárakat. • tárolóhelyeket előkészítik, hogy a felvásár­lásnál ne legyen fennakadás. Ez évben továbbfejlesztik a technikai berendezéseket is. Több mint 300 , gyógynovénv- száfító keretét. Í50 hársfanyí- ró ollót vásárolnak. A kamil- laszedés megkönnyítésére 250 szedőt, a minőség javításához 20 rostát és más félszerelóáe­ket szereznek be, amelyet a termelőknek kikölcsönöznek. A felvásárlók szakmai tudá­sának növelésére a napokban Törökszentmiklóson a HER­BARIA által rendezett egy­hetes továbbképzésen vett részt 15 szövetkezeti felvásár­ló. A selyémtermeléssel fog­lalkozó községek átvevői a se- l.yemhfernyő-tenyésztésről és gubóátvételről kaptak szakmai ismertetést. társának, Torp úr? — Üljön be őhozzá — szólt Upitz Töfpra mutatva. A Gruppenführer elment. ÍTorp is ki akart szállni vala­mi miatt, de Ribin egy lapos­üveget húzott elő a zsebéből, lecsavarta a kupakját, s a Sturmführer orra alá tartotta a fiaskót, miközben kacsintott egyet. Az illatáról ítélve kitű­nő likőr lehetett az üvegben. — A cigarettája Törökor­szágból való — mondta vála­szul Torp. — És a likőr me­lyik tájról származik? — Valódi bénediktiner! Több esztendős. Maga Fourger küldte a pincészetéből! (Folytatjuk.) Határidő után Hevesi Halló! f'iisemtbonyi f^|P fjjy |1| |fjl 11: f|| |jjl]t |[ff ^ Horn At kűri

Next

/
Thumbnails
Contents