Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-10 / 58. szám

2 NÉPÚJSÁG 1964. március 10., kedd lJjahb harcok Ciprus szigetén A vasárnapról hétfőre vir­radó éjszaka szórványos lövöl­dözés volt hallható Nicosia több negyedében. A vasárna­pot egyébként a feszültség újabb növekedése jellemzete. A ktimai véres incidensen kí­vül igen sok Ciprusi helységben került sor lövöldözésre. A Kti- mába érkezett Gyani indiai al­tábornagyot, az ENSZ rend- fenntartó erőinek kinevezett parancsinoíkát és a kíséretében levő Carver angol vezérőrna­gyot, akik fegyverszünet létre­hozása és a túszok szabadon boosátása kieszközlésének cél­jából érkeztek Ktimába, a tö­meg „Ki az angolokkal!" fel­kiáltásokkal fogadta. Georga- dzsisz ciprusi belügyminiszter szintén Ktimába érkezett, hogy a helyszínen tanulmányozza a helyzetet. Nicosiába visszatér­ve a belügyminiszter közölte, hogy a helyzet „igen kritikus”, s ezért utasította a biztonsági erőket, hogy a legnagyobb ön­uralommal járjanak el. Gyani és Carver ktimai tárgyalásá­nak eredményéképpen fegyver- szünet jött létre Ktimában, s a török és görög közösség kép­viselői ígéretet tettek, hogy hétfőn délelőtt kölcsönösen szabadon bocsátják a túszokat. A fegyverszünet azonban ság új és kritikusan veszélyes szakaszba érkezett. A finn külügyminisztérium szóvivője vasárnap közölte, hogy a kormány újabb értesü­léseket kíván szerezni a cipru­si békefenntartó ENSZ-had- erakre vonatkozóan, mielői'. döntene arról, bocsásson-e csa­patokat a világszervezet ren­delkezésére. szigetre. Kücsük felszólította a nyugati országokat, hogy „amíg nem késő”, akadályoz­zák meg „a kommunista fegy­veres behatolást”. — A fent említett rágalmak­nak az a céljuk — mutat rá a nyilatkozat —, hogy befeketít­sék a Szovjetunió békés kül­politikáját, a ciprusi esemé­nyekkel kapcsolatban elfoglalt elvi álláspontját és elvonják a figyelmet a ciprusi feszültség tulajdonképpeni okairól. — A Szovjetunió álláspontját teljes világossággal kifejtette az az üzenet, amelyet Hrus­csov szovjet kormányfő inté­zett az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Görög­ország és Törökország állam-, illetve kormányfőihez. Az üze­netben a szovjet kormány ki­fejezésre juttatta őszinte aggo­dalmát a semleges Ciprusi Köztársaság sorsáért és alkotó szellemű javaslatokat tett a ciprusi kérdés megoldásának elősegítésére. A védelem tanúinak kihallgatásával folytatódott a Ruby*per Néhány napos szünet után-oiytatódott a bírósági tárgya- .ás Jack Rubynak, Oswald gyilkosának a perében, s ki- nallgatták a védelem első ta­núját, Patricia Kohs 21 eszten­dős sztriptíz-táncosnőt. A Reuter-hírügynökség arra a különös tényre hívja fel a fi­gyelmet, hogy Oswald meg­gyilkolásakor Ruby mellett egy közismert rádióriporter állt és ennek a személynek a kihallgatását mindmáig nem kérte sem a vád képviselője, sem pedig Ruby védője. A rá­diótudósító pénteken ott ült a tárgyalóteremben és róla Is szó esett, mint olyan személy­ről, akinek kilétét nem állapí­tották meg. A riportért Ike Pappasnak nevezik. Hétfőn délelőtt Genfben nem hivatalos ülést tartott a tlzennyolchatalmi leszerelési bizottság. Az ülést a küldöttek többségének kívánságára és az EAK képviselőjének javaslata­ra azért hívták össze, hogy megpróbálják kidolgozni a na­pirendet az általános és teljes leszereléssel összefüggő úgyne­vezett részintézkedések megvi­tatására. Mint az értekezlet kö­reiben rámutatnak, csak akkor lendülhet előre a tizennyolc- hatalmi leszerelési bizottság munkája, ha sikerült rendezni a részintézkedések megvitatá­sának kérdését és kellőképpen összpontosítják a figyelmet az olyan problémákra, mint pél­dául a katonai költségvetések csökkentése. A hétfő délelőtti zárt ülés­ről jegyzőkönyvet nem készí­tettek ég a felszólalásokat néni hozzák nyilvánosságra. . A tizennyolchatalmi leszere­lési bizottság ma plenáris ülést tart. Nyugat-berlini szociáldemok­rata körök élénken tiltakoznak a CDU-párti sajtónak az ellen a beállítása ellen, hogy Willy Brandt az Erharddal folytatott pénteki megbeszélésén „lefe­küdt” a nyugatnémet kancel­A nyugatnémet igazságügy­miniszternek azzal a bejelen­tésével kapcsolatban, amely szerint a Német Szövetségi Köztársaságban 1965. május 8-án túl nem hosszabbítják meg a háborús bűncselekmé­nyek elévülési idejét, szocialis­ta és nem szocialista országok hatóságai a Német Demokrat!* kus Köztársaság kormányához fordultak és kérték, hogy fog­laljon állást a náci és háborús bűnösök elítélésének kérdésé­ben. Az NDK kormánya hétfőn közzétett nyilatkozatában ja­vasolja, hogy alakítsanak az NDK és az NSZK Igazságügy- minisztériumának képviselői­ből bizottságot, amely biztosít­ja a szoros együttműködést a háborús bűnösök gyors és át­fogó elítélésében. Rámutat a nyilatkozat, hogy a béke ellen elkövetett bűn- cselekmények, a háborús bűn- cselekmények és az emberiség elleni bűncselekmények terüle­tén a nemzetközi jog egyete­mes büntetőeljárást ír elő, függetlenül az egyes országok büntetőjogi , rendelkezéseiben meghatározott elévülési időtől. Figyelembe véve az NSZK- ban uralkodó politikai és jogi viszonyokat, az NDK kormá­nya a leghatározottabban tilta­kozik a nyugatnémet kor­mánynak a náci és háborús bűncselekmények elévülésé­ről tervbe vett és előkészítés alatt álló határozata ellen —, fejeződik be a nyilatkozat A Jugoszláv Harcosok Szövetsége elítéli a Jugoszlávia ellen folyó nyugatnémet rágalomhadjáratot A Jugoszláv Harcosok Sző- fiait is- így például a Jugo- vetségének elnöksége a legeré- szláv Szocialista Szövetségi lyesebben elítélte azt a rága- Köztársaság alelnölkét, a szö- lamhadjáratot, amely a Német vétség elnökét, Aleksander Szövetségi Köztársaságban Ju- Rankovicsot is. Mindez — han- goszáávia és a jugoszláv nép- goztatja befejezésül a levél — felszabadító harc ellen hosz- mélységesen aggasztja a Jugo- szabb idő óta folyik. A szövet- szláv Harcosok Szövetségének ség elnöksége úgy döntött, tagjait. hogy tiltakozását levélben ad- __________________________ ja a bonni kormány tudtára. A levél rámutat, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság a jugoszláv háborús bűnösök menedékhelye lett. Az emig­ránsokat felhasználják még ar­ra is, hogy politikai nyomást gyakoroljanak Jugoszláviára. A levél felhívja a figyelmet arra is, hogy a háború után a német történészek, tábornokok és emlékiratírók nem egy kí­sérletet tettek arra, hogy el­leplezzék a nácik gonosztetteit, dicsőítsék „hadi erényeiket” és meghamisítsák a hitleri kato­naság magatartását. Ebben a légkörben — húzza alá a Ju­goszláv Harcosok Szövetségé­nek levele — szinte divattá vált támadni nemcsak a ju­goszláv nópfelszabadító haró egyes katonáit, hanem ennek a harcnak katonai-politikai ve­zetőit és Jugoszlávia állainfér­lárnak, illetve a CDU-nak, il­letve csatát vesztett a CDU- val szemben. Erhard elvetette ugyaft Brandtnak azt a tervét, hogy egy külön testületet alakítsa­nak a nyugat-berlini politika meghatározására, de ez csak annyit jelent, hogy Brandt majd más szinten — például a Bundestagban — fogja kifej­teni álláspontját. Brandt ugyan nem tagja a nyugatné­met képviseűőháznék, de a nyu­gatnémet alkotmány szerint mint egy tartományi kormány vezetőjének (Nyugat-Berllht Bonnban ugyanis jogellenesen nyugatnémet tartománynak számítják) mindenkor joga van felszólalni a Bundestagban. Willy Brandt egyébként, közvetlenül Nyugat-Berlinbe való visszatérése után, beható tanácskozást folytatott bizal­masaival, hogy megbeszélje ve­lük a következő lépéseket. Francia és amerikai harckocsik diplomáciai csatája Franciaország és Belgium között hosszabb ideje tárgya­lás folyik 300 harckocsi szállí­tásáról. A belga hadsereg a második világháborúból szár­mazó harckocsijait francia „AMX—30” típusú tankokkal akarta kicserélni. A 120 millió dolláros üzletet április első napjaiban kellett volna meg­kötni. Segcrs belga hadügyminisz­ter azonban nemrégiben Pá­rizsba érkezett és közölte, hogy a tervezett vásárlás bizonyta­lanná vált, mert a belga kor­mány kedvezőbb ajánlatot ka­pott Kiderült, hogy ifjabb Doug­las Macarthur,, az Egyesült Ál­lamok brüsszeli nagykövete közbenjárt Spaak belga kül­ügyminiszternél. A nagykövet közölte Spaaikkal, hogy Was­hington „barátságtalan lépés­nek” tekinti, ha Belgium nem az Egyesült Államoktól, hanem Franciaországtól szerzi be harckocsijait. A nagykövet az „M—00” típusú amerikai tan­kokat ajánlotta fél és megígér­te, hogy a belga ipar ellenszol­gál tatásként nagyarányú ame­rikai rendeléseket kap. Pályázati felhívás A Heves megyei Pártbizottság Marx'zmus- leninizmus ESTI EGYETEMÉNEK 1964—1965. tanévére A Heves megyei Pártbizottság felvételi pályázatot hirdet • marxista-leninista esti egyetem, három éves tagozatára'. Az esti egyetem célja, hogy párt-, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók (mérnökök, techniku­sok, agronómusok, közgazdászok, orvosok, jogászok, pedagó­gusok), vezető propagandisták, párttagok és pártonikívüliök szervezett marxista-leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. Az esti egyetemen a tanulmányi idő három év. A hallga­tók az első évben filozófiát, a második évben politikai gaz­daságtant, a harmadik évben nemzetközi és magyar munkás- mozgalom történetet tanulnak. A tantárgyból félévenként vizsgáznak és a tanulmányi eredményről bizonyítványt kap­nak. Ennek törvényes elismerését az 1088/1957. számú kor­mányhatározat biztosítja. Az esti egyetem hallgatóit minden tanévben 24 munkanap tanulmányi szabadság illeti meg. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Hetenként egyszer —• meghatározott napon — kollektív foglalkozás (előadás, osztályfoglalkiozás) van, amelyen a részvétel kötelező. A tan­díj egy évre 170,— Ft. Az esti egyetemre azok kérhetik felvételüket, akik lega­lább köépiskolai, vagy annál magasabb iskolai végzettséggel, illetve ennek megfelelő művel's'ggal, valamint a tanuláshoz elengedhetetlenül szükséges marxista-leninista képzettséggel rendelkeznek. Az esti egyetemre pártonkívüliek is jelentkez­hetnek. A jelöltek felvételi vi.S'át tesznek a marxizmus- leninizmus alapkérdéseiből. Azok a jelöltek, akik a marxista- leninista középfokú iskolán jó tanulmányi eredményt érnek el, a felvételi vizsga alól mentesítést kapnak. Az esti egyetem három éves tagozata Egerben, Füzesabonyban, Gyöngyösön, Hatvanban, Hevesen és Pétervásárán működik. A felvételi pályázatot a Marxizmus-leninizmus Esti Egye­tem címére (Eger, Kossuth u. 15.) április 10-ig kell megkülde­ni. Utólagos jelentkezést nem 'oyadunk el. A pályázat az esti «egyetemen és a járási pártb'z í 'gokon beszerezhető jelent­kezési lap alapján történik. A eientkezési laphoz mellékelni kell az üzemi, hivatali, vagv körzeti pártszervezet ajánlását, valamint orvosi bizenyítvár v* HEVB'i MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG A ciprusi görög nyelvű la­pokban megjelent a nicosiai szovjet nagykövetség nyilatko. zata azzal a távirattal kapcso­latban, amelyet Kücsük cipru­si alelnök intézett február 25-én Johnson amerikai elnök­höz, az angol, a görög, a török kormányhoz, a Biztonsági Ta­nácshoz és V Thant ENSZ- főtitkárhoz. A távirat durva rágalmakat tartalmazott a Szovjetunióval szemben. Töb­bek között azt állította, hogy a Szovjetunió a Ciprussal fenn­álló kereskedelmi és légiforgal­mi egyezmény leple alatt fegy­vereket, hadifelszerelést és ka­tonai személyzetet szállít a U nicosiai szovjet nagykövetség nyilatkozata nem volt hosszú életű. Nyuga­ti hírügynökségek jelentése szerint hétfőn hajnalban újabb harcok robbantak ki Ktimá­ban. A törökök és a görögök egymást vádolják az ellensé­geskedések kiújulása miatt. A UPI ciprusi hivatalos sze­mélyiségekre hivatkozva meg­állapítja, hogy az ottani vál­iVem hivatalos ülés Genfhen Nyugat-berlini szociáldemokrata körök tagadják, hogy »randi „lefeküdi” a CDLUnak Az NDK kormányának nyilatkozata a háborús bűncselekmények elévülésének kérdéséről A baloldali erők sikere a francia járási választásokon ban győztek, mint hat évvel ezelőtt, és megszilárdította po­zícióit a Radikális párt is. Franciaországban vasárnap tartották meg a járási válasz­tások első menetét. A második fordulóra március 15-én kerül sor. Ma a megyei tanácstagok felének megválasztásáról van szó. A tengerentúli megyékkel együtt összesen 1624 járásban tartottak szavazást, mindegvik járás egy-egy képviselőt küld a megyei tanácsiba. A választások egyik szembe­tűnő jelensége, hogy a szava­zóknak mindössze 55 százalé­ka járult az urnákhoz. Ilyen nagyarányú tartózkodásra ed­dig még nem volt példa a francia választások történeté­ben. A választások eredménye en­nek ellenére a demokratikus ellenzéki pártok előretörését mutatja. A Francia Kommu­nista Párt 1958-ban 50 tanács­tagságot szerzett, ebből 25-öt az első fordulóban. Most az első menetben 36 kommunista jelölt kapott abszolút, többsé­get, és sok járásban jó eséllyel indulnak a kommunista jelöl­tek a második fordulóban. A Francia Kommunista Párt győzött 14 olyan járásban, amelyet eddig nem kommunis­ták képviseltek a megyei ta­nácsban. A szocialisták is több járás­Forditotta: Szathmári Gábor f.HUVm.—------------v­cí m / XLV. Rögtön kijöttek az épület­ből, s kocsiba ültek. Upity, ve­zette az autót, s méghozzá rendkívül ügyesen. Nagy se­bességgel száguldottak. A ko­csi csaknem fékezés nélkül, csikorogva vette a kanyarokat, nem állt meg sehol, csak ro­hant, rohant... — Nem fordulhat elő, hogy késnek a teherautók? — kér­dezte Aszker. — Nem. Már itt járnak a közelben. — De... — Nincs semmi „de”. Meg­mondtam: már itt járnak a közelben. — A kitűzött idő szerint természetesen így kell lennie... — Nemcsak a kitűzött idő szerint. Egy órával ezelőtt a kocsik elé ment az emberem. Az ő autójában rádióleadó van. Upitz „embere” Torp Sturm- führer volt. Vagy húsz kilo­méterrel Karlsluste előtt ta­lálkozott a karavánnal. Tor» kis terepjárója közvetlenül az országút mellett húzódó nyúl- gátra kapaszkodott fel, s né­hány perc múlva dübörögve húztak el mellette a csapott orrú, magasított oldalú Diese­lek. Üres volt mind. Tor.p pon­tosan harminc kocsit számolt meg. Miután elengedte maga mel­lett a teherautósort, Torp megfordult a terepjáróval, s a gépkocsioszlop után hajtott. Gyorsan utolérte a teherautó­kat, s azonnal előzött is. Ami­kor egy vonalba ért a vezér­kocsival, intett a sofőrnek, hogy álljon meg. Az engedel­meskedett. A terepjáró kissé előbbre húzott, s szintén meg­állt. Torp azonnal kiszállt a ko­csiból, s odament a teherautó­hoz. A sofőr mellett egy élte- sebb őrnagy ült. — Milyen kocsik ezek? — kérdezte tőle Torp, miközben kalapjához emelte a kezét. — Hová mennek? — Milyen felhatalmazás alapján kérdezi ön ezt? — kérdezte vissza az őrnagy. Torp előhúzta az igazolvá­nyát Ribin — mert ő volt az — átvette tőle, megvilágította a zseblámpájával, belenézett, aztán visszaadta. — Minden rendben — mond­ta. — Ezek különleges rendel­tetésű gépkocsik. Karlslusteba megyünk, valami fontos rako­mányért. Utasításra jöttünk ... — Upitz Gruppenführer uta­sítására? — vágott közbe Torp. — Pontosan. — Akkor a továbbiakban énutánam jöjjenek. Nekem kell elvezetnem magukat a ra­kodás színhelyére. — Jól van. — Ribin cigaret­tát tett a szájába, s utána odanyújtotta a cigarettatárcát Torpnak is. — Nem gyújt rá, Sturmführer úr? — Köszönöm. Torp kivett egy cigarettát a tárcából. Rágyújtottak. Jóízű volt a füstölnivaló. — Egyedül van a kocsiban? — kérdezto Ribin. — Miért kérdezi? — Megkérném esetleg, vegyen maga mellé. Éppen elég volt már ebben a skatu­lyában lötyögni. — Tessék! — Törp eloltotta a cigarettát, s a terepjáróhoz ment. Ribin kiszállt, s végignézett a kocsioszlopon. Hosszú sorban álltak a teherautók az út jobb oldalán. — Binder Hauptmann! — kiáltotta el magát. — Binder Hauptmannt hívja Panzinger őrnagy — adta to­vább néhány hang. Néhány másodperc múlva már jött is az illető. Kezét a pisztolytáskájához szorítva szaladt Ribinhez. Percev volt az. — Szálljon be a vezérkocsi­ba — mondta neki Ribin, majd suttogva hozzátette: — Vagy öt kilométer után állítsa meg a gépkocsioszlopot és hívjon engem. — Értettem. Ribin Torphoz sietett, Per­cev pedig felkapaszkodott a vezérgép sofőrkabinjába. Az első percek szótlanul tel­tek él a terepjáróban. Ribin — vigyázva, nehogy feltűnő legyen-— szeme szögletéből fi­gyelte, amint Torp bal kezét a kormánykerék«! tartottá, a jobbal meg bekapcsolta a ka­rosszériába szerelt rádióleadót, behangolta, s jelentést mon­dott a mikrofonba: találkozott a gépkocsioszloppal. Kerimov rádiógramjaiból az ezredes már ismerte Tor- pot. Az egyik utóbbi jelentés­ben az állt, hogy Torpot el­fogták és sikerült őt megfele­lően izolálni. S ez a hitlerista most mégis itt ül ő mellette, él és kutya baja sincs. Mi tör­ténhetett? Hol van Kerimov? Mi lehet vele? Minden rend­ben van? Egészen eddig nem lehetett kételkedni benne, hogy a megbeszélt terv szerint ha­ladnak a dólgok. Ribin tudta, hogy az este fél tízkor a gép­kocsioszloppal kapcsolatban rádión leadott értesülést sze­mélyesen Aszkér szerezte. No és most? Most mi van? Hi­szen azóta eltelt több mint két óra!... És még egy: Kerimov most a rejtekhelynél van. Te­hát együtt Upitzcal. De hiszen Torp is onnan jött. Hogy-hogy nem találkoztak? Vagy... mégis találkoztak? . . . Hirtelen átvillant az agyán, hogy Ke­rimov lebukott, s az archívu­mok más rejtekhelyre való költöztetésének meséjét eszi*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents