Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-06 / 55. szám

4

NÉPÚJSÁG

1964. március 8-, péntek

GYÖNGYÖSSOLYMOSON

szinte uralja a falut a szép művelődési ház. Üvegajtaja esténként sokat megcsikordul, bár a telet nagyon nehezen húzták ki, a szénellátásban erős zavarok voltak. Megtörtént, hogy a termelőszövetkezet hozott fát, hogy be tudjanak fűteni a Gárdonyi Géza Színház előadásához.

Ám a klubban, a könyvtárban, a szakkörben szorgalmas munka folyt egész télen, s tart még ma is. Mindez annak köszönhető, hogy a jól elkészített, alaposan megtárgyalt és ésszerűen kooperált kulturális tervet kitartóan, lépésről lépésre igyekeztek megvalósítani.

Csillik Bálint, a művelődési ház igazgatója, jó módszerrel végzi az önkontrollt, minden hónap végén előveszi a tervet, s szigorúan, pontról pontra haladva megírja, mit valósítottak meg, s mit hagytak el, de azt is, hogy miért.

Vannak még furcsaságok a terv körül. A járási művelődésügyi osztály — vagy talán a megye, a minisztérium? — január végéig sem küldte visz- sza azt jóváhagyva. Hogy mi szerint dolgoznak?

— A terv szerint. Az egy példány szerint, ami itttmaradt. Kernelem, a nagy hallgatás jóváhagyást jelent, de vissza nem jött — mondta az igazgató.

Mondhatnánk azt is, hogy nem a papír a lényeg, hanem a végrehajtás, mégis Jó lett volna, biztonságosabb érzést keltene a kulturmunkásokban, ha előttük feküdne az elfogadást, a szentesítést jelentő terv. De dolgoznak, s ez a lényeg

NÉGY TIT-TAG VAN a községben, de a termelőszövetkezeti értelmiségiek, s a járási központból kijáró előadók is tervszerűen, pontosan végzik a munkájukat. így nem csoda, hogy a dolgozóK általános iskolája 38 főt számlált kezdettől Megértették az emberek a felhívást, az előadássorozatokban sok helyet kapott a község távlati tervének ismertetése, s tudják, hogy erősen iparosodó faluban lakva, csak úgy lesz jövőjük, ha megszerzik a megfelelő végzettséget.

lemi vetélkedővél, mindezt szigorúan a terv szerint.

Tizenkét kezdő és tizenkét haladó tagja van a sakk szakkörnek, vezetője Tihanyi József nyugdíjas pedagógus, megyei bajnok. A fiai sem vallottak szégyent, a járási versenyen a második helyen végeztek.

A klubfoglalkozással van még itt baj. Kötetlen, de egyben tervszerűtlen is. Vagy nem lesték még el a legjobb módszereket, vagy nem látják jelentőségét, mindenesetre ezen változtatni kell, hiszen ai klubélet a magva, az alapja a falu kulturális életének, a fiatalok összetartásának.

ÉLÉNK A MŰVÉSZETI munka is, s ami nagyon fon tos, pontosan a terv szerint halad. A tsz színjátszó csoportja a Mindent a mamáért című vígjátékkal bejárta a környéket, A János vitéz .hét környező faluban aratott sikert. Most egv tavaszi csokorra készülnek, ami az eddig előadott színdarabok legjobbjait idézi. De ezek csak a színjátszók. Érthetetlen, hogy hiába tervezték, a tánccsoportot nem . tudták megszervezni. A jól működő bábcsoport is szünetel, mert vezetője hosszabb szabadságon

Kétszáz állandó hallgatója van a tsz-akadémia III. évfolyamának. Egyetlen előadás sem maradt el eddig. Dr. Vsó Andor, Prohászka Ferenc igazgató, Nagy Gyula múzeumigaz. gató, dr. Szontágh Árpád ügyvéd, Tihanyi József, Nagy Gyula, Csillik Bálint pedagógusok, dr. Feiszthammel Frigyes orvos egyaránt lelkiismeretesen megtartották az előadásokat, s hogy ezek tartalmasak és érdekesek, a munkában jól felhasználhatók voltak, azt éppen az mutatja, hogy ezekről egyetlen alkalommal sem hiányzott senki.

December közepétől egy másik csoport is rendszeres tanuláshoz fogott. A mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam első évén — szőlészeti és borászati szakon — 25 fiatalt oktat Maka László agronómus, de Nyilas András munkacsapatvezető, KISZ-titkárral

együtt a II. éves zöldségtermesztési szakon is ők oktatják a 24 hallgatót. Névsor, napló bizonyítja, hogy az ötven hallgató komolyan gondolta a tanulást, amikor jelentkezett, az előadások rendszeresek, a tanulmányi eredmény jó.

A GYÖNGYÖSSOLYMOSI

fiatalok nem panaszkodhatnak, a szakkörökben eleven élet folyik, s igazán válogathatnak, ki mit szeret, ki mihez érez kedvet. A 16 tagú modellező szakkörnek már „múltja” van. Lukács László műszaki vezető nagy lelkesedéssel neveli a fiatalokat, most készültek el az új versenygépükkel, egy motorossal vesznek részt a sely- pi modellező bemutatón. Már nyertek versenyt, s bár a legjobb modellezők bevonultak katonának, szerencsére megjött, ugyancsak a honvédségtől, az utánpótlás.

Az irodalmi és könyvbarát- szakkör minden nagyobb ünnepet felvett megemlékező programjába. Gárdonyi után Arany János évfordulójára készülnek, de legutóbb Gábor Andorról is megemlékeztek egy foglalkozás alkalmával. Kovács Balázs tanító vezetésével hetenként két alkalommal gyűlnek össze, felolvasnak, tanulgatnak, műveket elemeznek, s elég gyakran színezik ezeket az összejöveteleket irodalmi szelrülni a hasonló eseteket, ha minden vezető képezne maga mellé egy olyan ügyes, aktív helyettest, aki ilyen esetben el tudja látni ezt a nehéz feladatot, mert a rendszerességet és a folytonosságot biztosítani kell a csoportnál, különben széthull.

A terv szerint végrehajtották a termelőszövetkezeti tagok háromnapos kulturális programmal egybekötött országjárását, s a két kiállítást is megrendezték. Most készülnek a fotók, amelyek majd Tavasztól tavaszág címmel azt mutatják be, milyen munkákat végeztek, hogyan éltek, hogyan szórakoztak, hogyan dolgoztak a gyöngyössolymosi tsz-ta- gok.

EGY PILLANAT PIHENŐT

tartottunk a népművelés év derekán Gyöngyössolymoson a jól irányító igazgtó, s a lelkesen dolgozó előadó és szakkör- vezető gárda segítségével megnéztük a tervet, hogyan, mit valósítottak meg eddig, s mi az, ami még hátra van. Megnyugtató érzéssel csuktuk ösz- sze a tervet, a szakköri naplókat, s az előadásokat jelző, rögzítő füzeteket, mert mindegyik a tervszerű munkáról beszél. Van még hiba, tudják, s minden bizonnyal szívesen fogadják a hozzáértők — a járás, a megyei kultúrház — segítségét.

Cs. Adám Éva

Nagy érdeklődésre számot tartó, a termelőszövetkezeti parasztság munkáját, anyagi helyzetét elevenen érintő könyv jelent meg a napokban az MSZMP Heves megyei Bizottságának kiadásában. A könyvet Tamás László, a Heves megyei Pártbizottság titkára írta, címe: Heves megye mező- gazdagsági termelőszövetkezeteinek gazdálkodása az anyagi ösztönzés tükrében.

Ez a munka a megyénk termelőszövetkezeteiben megho. nosodott anyagi ösztönző módszerek csokorba gyűjtése, bemutatása. Eddig is tudtuk, hogy léteznék különböző anyagi ösztönzők, amelyeket a gyakorlat alakított ki, de ilyen formában, a megyei sajátosságok alapos ismeretével, szakszempontból is kifogástalan, közérthető és szemléltető módon még senki sem tárta azokat a nyilvánosság elé. Ebben a vonatkozásban ez a könyv országosan is egyedül álló, hiszen Tamás László könyve az első, amely az egy megyében meghonosodott és elterjedt, a termelőszövetkezetekben gyakorlatilag is jól bevált ösztönző módszereket összegyűjti, azok eredményességét a mindennapi tapasztalatok alapján magyarázza és összegezi.

A könyvben ismertetett módszereket a megyei párt-végrehajtóbizottság annak idején elfogadta és ezek a módszerek ma már a legnagyobb mértékig segítik az árutermelést, a szövetkezeti parasztság magasabb jövedelmének, a szövetkezetek megszilárdulásának ügyét.

A könyvről szólva el kell mondani, hogy annak legfőbb értéke éppen a gyakorlatiasságában és közérthetőségében van. Aki olvassa, érzi, hogy ezt olyan ember írta, aki maga is kitűnően ismeri a termelőszövetkezetek helyzetét, tisztán és vjlágosan látja: milyen segítséget nyújthat a szövetkezeti mozgalomnak az anyagi érdekeltség elvének gyakorlati alkalmazása. A képek, rajzok, grafikonok és térképek emberi közelségbe hozzák a lényeget, növelik a könyv megalapozottságát, hitelét.

A szövetkezeti gazdák e munka olvasása közben számtalan esetben magukra ismerhetnek, világosan láthatják, mit jelent saját szövetkezetüknek, családjuknak a premizálás, az ösztönző módszerek alkalmazása.

Tamás László könyvének oda kell kerülnie minden szövetkezeti vezető asztalára, hiszen e könyvön keresztül már nemcsak saját gazdaságuk, de az egész megye helyzetét láthatják, általános képet kaphatnak az anyagi ösztönzés megyei helyzetéről is.

A könyv részletesen szól általában az anyagi ösztönzésről, a Heves megyében alkalmazott módszerekről, valamint a termelőszövetkezetek munkaszervezeti kérdéseiről is. Érdeme, hogy túl e módszerek sokoldalú és alapos bemutatásán, foglalkozik gyakorlati elterjesztésükkel, az esetleges hibákkal, sőt az egyes járások eredményeivel is. A most megjelent munka fontos szerepet kap a termelőszövetkezeti agi- táciöban és a tsz-ek aktíváinak fontos olvasmánya, kézikönyve lehet.

Vannak, akik még eddig nem értették, vagy nem akarták megérteni az anyagi ösztönzés lényegét, viszont a könyv elolvasása után világosan láthatják majd, miért van szükség az ösztönző módszerek bevezetésére, széles körű alkalmazására. Érezhetik, milyen eredményeket hozhat a premizálás és milyen óriási mozgató hajtóerőtől esnek el

azok a gazdaságok, amelyek szűklátókörűség, vagy egyéb okok miatt még egyáltalán nem alkalmazzák e módszereket.

Kétségtelen, hogy a szövetkezetek fejlődésével változnak majd azok a formák és módszerek, amelyek a termelést elősegítik, viszont az eddig bevált alapvető eljárások, — amelyeket a könyv az olvasóknak összegezve nyújt — továbbra is az anyagi ösztönzés legfőbb formái maradnak és megismerésük minden politikai és szakvezető számára elengedhetetlen.

Minden — a szocialista mezőgazdaság ügyét szívén viselő — embernek öröm e könyv megjelenése, hiszen ez nemcsak a gyakorlatban bevált módszerekről, de egyúttal Heves megye mezőgazdasági helyzetéről is képet nyújt. Öröm, hogy elsőnek jelent meg e könyv abban a megyében, amely országosan is élen jár az anyagi ösztönző módszerek gyakorlati alkalma zásában és el tér j esztésében.

(szalay)

Mindennapi szükségletünk:

a cukor

Vetjük, kitermeljük, fogyasztjuk. Évszázadok óta ételeink egyik legfontosabb ja.

Mindennapi életünk szükséglete a: CUKOR.

Természetesnek találjuk, hogy Magyarországon az össz- szántóterületnek 2,5 százalékán, mintegy 220 ezer holdon cukorrépát termelünk. De ki gondolna arra, hogy ennek a kultúrnövénynek az elterjedésében milyen jelentős szerepet játszott Bonaparte Napóleon, a franciák világuralomra törő császárja.

Amikor már Európa középső részét leigázták a francia seregek, a világ erős hajóhaddal rendelkező országai összefogtak és gazdasági blokád alá vették a vén európai kontinenst. Kenyérgabona bőven termett Európa-szerte, tehát kenyérre nem volt gond. A gazdag sóbányák öntötték a sót, ebben sem szenvedtek hiányt. De a cukor fogyott és nem volt utánpótlás. Nem érkezett a sok ezer hajórakománnyi cukornád. Leálltak a cukorgyárak, s Európában megkezdődött a cukorínség. Ekkor rendelte él Napóleon: Bárhonnan

Harc a tűzzel!

Harminc perc a Xll-es aknai bányamentők között

DÉL-VIETNAMI METEOROLÖGIA

kalizálásánál működtek közre.

— Vigyázat...! — kiált figyelmeztetően Forgács Barnabás altnász, a szolgálatos mentőcsapat parancsnoka.

A gőzfelhőkbe futó síneken csille gördül, párolgó meddő és széntörmeléktől terhelve. És mögötte?... két ember bakkan elő, az arcukról patákban ömlő verejték mély csatornákat váj a bőrükre rakódott szénporba. Ruhájukban magúkkal hozták a tűz hőségét és a lignitfüst nehéz szagát. Hátukon a negyven kilós mentőkészülék, a szájukból pedig éppen most veszik ki az oxigénpalackból friss levegőt továbbító „csutorát”. Onnan jöttek ők, ahol egy vigyázatlan szippantás már életet kíván ...

— Eltűztük a főtét... lelocsoltuk a parazsat! — jelenti Zimmermann Ignác mélyet lélegezve. — De leülök néhány percre, mert a hátamat ugyancsak meghúzta a „puttony”.

— A jobb oldalt látom veszélyesebbnek ... — hunyorga* füsttől csípett szemmel Benedek Ferenc, a másik mentő. — Mély repedés fut a szénben, amelyből füst gomolyog elő Tűz lehet ott, valahol bent is.

is, akár a fold alól is, de teremtsenek élő a tudósok olyan, növényt, amelyik cukrot tartalmaz.

Így keresték aztán a tudósok ezrei — és nem eredménytelenül — az ilyen növényt. Rábukkantak a fehér marharépára, a mai cukorrépa ősére. Ilyen rövid életű múltra tekint vissza napjaink elterjedt kultúrnövénye.

Néhány számadat tükrében mérhetjük csak fel igazán a cukorrépa jelentőségét:

A világ egy főre eső évi cukorfogyasztása 30 kg. (Hazánk jóval az átlag fölött, évi 40 kg-nál tart)

Ma már nem ritka, hogy egy hold cukorrépa-földről 24 mázsa tiszta cukrot is nyerünk. És ez még nem az utolsó állomás. A napóleoni idők négyszázalékos cukortartalmát ma már mindenki megmosolyogja. És biztosan eljön az az idő — hiszen állandó kísérletek folynak nemesebb cukorrépa kitermelésére —, amikor a jelenlegi nagy jelentőségű, 20 százalékos cukortartalom is a múlté lesz.

(regős)

— Ügy lesz majd, mint az északi mezőben volt négy évvel ezelőtt, össze kell turkálnunk az egész környéket a tűz után — jegyzi meg Juhász Miklós.

— Meg kellene nézni azt a jobb oldalt... — mellettem, szánté önmagának ejti a szavakat Erdélyi László mérnök

És nem is sokáig tétovázik, elindul. Nehezen telnek a percek. De visszaérkezett.. i liheg

— Valóban kritikus az a jobb oldal.

Lassan tisztul a vágat levegője. A ventillátor halkan duruzsolva szívja el a gőzt és a piszkosszürke füstöt. Tizenöt méterre tőlünk megvillan a tűz szeme. Először óvatosan sziporkázva, majd egyre élénkebben.

— Felszerelni...! — adja ki a parancsot Forgács Barnabás.

MÄSIK Két MENTŐ készül „bevetésre”. Megcsörren- nek a készülékek, nyikordul- nak a szíjak, egv-két vicces szó a kint maradókhoz, még egy biztonsági próba a jó levegőn. maid ... elinduljak.

Hősök .. .? Nem ... Ránvá- S7ok. emberek. De olyanok, akiknek húsukká, vérükké vált a kötelességérzet. Emberek, akik állandó életveszély közepette küzdenek, dolgoznak. Ök a bányamentők ...!

Laczik János

... Jó eredményekről számoltak be a Heves és Vidéke Körzeti Fmsz hevesvezekényi szervezetének közgyűlésén. Megnövekedett az árufogalom, s egyre több a szolgáltatás. Ma már mosógépet, porszívót, pad- lókefélőt, permetezőgépet kölcsönözhetnek a tagok az fmsz- tőL (Rozgonyi István, Hevesve- zekény.)

... Háromnapos értekezletet szerveztek a pétervásári járásban a Vöröskereszt alapszerve, zetd titkárok részére. A háromnapos értekezleten a Vöröskereszt munkájával, a tisztasági mozgalommal, a véradás megszervezésével, a cigány lakosság nevelésével foglalkoztak. (Barta Géza, Pétervására.)

... Jól sikerült az expedíciós „Ki mit tud”-vetélkedő' Recsken. Az iskola úttörőcsapatának tagjai már régebben készültek a vetélkedőre, a bíráló bizottság nyolcvan jelentkezőt hallgatott meg, s a végén a legjobbak kerültek bemutatásra a szülők előtt. (Várkonyi János, Recsk.)

... Elhanyagolt állapotban volt már a művelődési ház kisterme, az idős gondnok bácsi nem tudja rendben tartani. Ajj színjátszó csoport leány tagjai o elhatározták, hogy változtatnak jj a helyzeten. Vasárnap reggel ac fiúk segítségével kipakolták aí bútorokat, megtisztogatták, fel-j mosták a padlót, felrakták aC függönyöket, s a tiszta helyi- ségbe ízlésesen elrendezték aí bútorokat. (Szilák Károlyné,{j

Bátor) D

E

Jleü e í ei t ik h o l

(Khanh dél-vietnami diktátor csapatai újabb vereséget szenvedtek a partizánoktól.)

— Miért vagy már megint ideges, drágám?

Khanh: Úgy érzem, ismét frontbetörés van...

(Fülöp György rajza)

A TELEFON élesen berregő langja riasztotta fel hajnali légy órakor Varga Jánost, a ÍÍII-es akna főmérnökét.

— A déli III-as gerincen megái ál ták a tüzet... — hallatszott a kagylóban Tóth Mária Izemi telefonközpontos izgatott hangja

Az öltözés csupán pillanatodat vett igénybe. Mert a bá- íyatűz nem tréfadolog. A leg- larányibb könnyelműség, vagy meggondolatlan utasítás emberéleteket kívánó katasztrófát ikozhat. Ilyenkor gyors és mé- Ös higgadt intézkedés szükséges. Ezért száguldott Varga János autója késedelem nélkül i XII-es akna felé.

— Őrséget állítani a légváraira ...! Senki nem léphet a íáz által veszélyeztetett terűéire ... Ha leállna az I-es füg- rőakna, akkor a tűznél üzeme- ő esőventillátort is azonnal le deli állítani, nehogy tömény monoxidot nyomjunk a lég- zágatba.

A kiadott utasításokat óramű pontossággal hajtják végre az aknászok.

Mint mindig, és ilyen esetben főleg, elsődleges cél az emberek biztonsága. De arra is

ügyelni kell, hogy a kiadott intézkedések nehogy akadályt gördítsenek a termelés folyamatossága elé.

A délelőtti órákban már nyugodtabb a helyzet.

A biztonsági intézkedésektől függetlenül olyan vígan ömlik a szén, mintha a déli mezőkben nem is létezne az a vágat, ahol hattagú mentőcsapat vívja életveszélyes harcát a tűzzel.

A SZALLÍTÓVÁGATI oldalról közelítjük meg a veszélyes helyet. Azt mondják, innen a legbiztonságosabb.

— Vizet kérünk...! — halljuk a vágat torkolatához érve, és valahonnan bentről, a tüzes, füstös feketeségből sistergés vág az érkezők felé. Azután szánté a sistergés nyomdokaiban gőzfelhő csap az arcunkba. A földre kényszerülünk.

Mellettem Erdélyi László bányamérnök fekszik, aki erőlködve szívja gőztől átnedvesedett, rosszul égő cigarettáját. Fekete Pál és Juhász Miklós bányamentők észre sem veszik a tüdőt terhelő levegőt. Ügy látszik, megszokták már, hiszen a negyedik bányatűz oltásánál, vagy ahogy mondják, loAhogyan eltervezték...!

lÉgnympolt

Heves megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek gazdálkodása az anyagi ösztönzés tükrében