Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-05 / 54. szám

2 BíÉPÜJSAG 1964. március 5., caütSrlBk reagált, s a nemzetközi együtt­működésen és békés együttélé­sen alapuló hagyományos po­litikájából indult ki. Kérdés azonban, hogy a Jugoszlávia ellen megismétlődő támadások hogyan segítik elő a fenti kér­dések rendezéséhez szükséges kedvező légkör kialakulását. KGSÍ-tanácskozás MoszKvában A KGST építőanyag kérdé­sekkel foglalkozó állandó bi­zottságnak munkacsoportja ta­nácskozásra ült össze Moszk­vában. Megvitatásra kerül a cement, a kerámia és más építőanya gok termelésének fejlesztése és tökéletesítése. Nixon volt amerikai alelnök égy New York-i banketten be­szédet mondott, s kijelentette, hogy miután Franciaország el­ismerte Kínát, az Egyesült Ál­lamoknak fel kellene venni a kapcsolatot De Gaulle-al, hogy „szilárd kommunistaellenes politikát dolgozzanak ki”. Ni­xon javasolta továbbá, hogy rendezzenek amerikai—francia —angol—olasz csúcsértekezle­tet a Szovjetunióval és Kíná­val szemben folytatandó nyu­gati politika összeegyeztetésé­re. Kubáról szólva, kifejezte azt a véleményét, hogy az Egyesült Államoknak mindent el kellene követnie Castro kor­mányának megdöntésére, de nem invázió, vagy egy újabb gazdasági blokád segítségével, hanem úgy, hogy nagyobb egy­séget valósítsanak meg az Amerikai Államok Szervezetén belül. Nixon végül hevesen bí­rálta Johnson külpolitikáját, hangoztatva, hogy Latin-Ame- rika, Afrika és Délkelet-Ázsia öt év alatt elvesz a Nyugat számára, há ezt a politikát nem változtatják meg. Az amerikai köztársasági párt elnökjelöltségére pályázó Rockefeller, New York állam kormányzója, külpolitikai saj­tónyilatkozatában szintén he­ves támadást intézett az Egye­sült Államok jelenlegi kormá­nya ellen. Hangoztatta, hogy a Johnson-kormány külpoliti­kája „ingadozó és ellentmon­dásos, lebecsüli a kommunista veszélyt és azt a benyomást kelti, hogy az Egyesült Álla­mok vagy nem képes, vagy nem akarja irányítani az ese­ményeket”. Kifogásolta, hogy a kormány engedélyezte a Szovjetunióval megkötött ga­bonaeladási megállapodást, helytelenítette az amerikai ka­tonák kivonására .vonatkozó el­gondolásokat Dél-Vietnamból. Hangsúlyozta, hogy Johnson „téves és opportunista” kül­politikája következtében nehe­zebbé vált a világszerte meg­nyilvánuló válságok megoldá­sa. Végül hozzátette, hogy a botladozó vezetés az oka an­nak, ha a nyugatiak szövetsége nehézségekkel küzd. Az amerikai szenátus szerint komoly a dél-vietnami helyzet Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága Washingtonban megvitatta a dél-vietnami há­ború helyzetét. A tanácskozá­son részt vett Dean Rusk ame­rikai külügyminiszter és Wil­liam Bundy, a távolkeleti ügyek államtitkára. William Bundy a külügyi bi­zottság ülésén elismerte, hogy szeptember óta a dél-vietnami helyzet az Egyesült Államok szempontjából rosszabbodott A távol-keleti ügyek államtit­kára ennek okát abban látta, hogy „gyönge a stratégiai fal­vak védelmi programja” és „a kommunisták ki tudták hasz­nálni a dél-vietnami kormány­Újabb Vietkong győzelem A Dél-Vietnami Felszabadí­tása Front fegyveres alakula­tai a Mekong-folyó mellett, Sau Saigon közelében megüt­köztek a kormánypárti hadse­reg egyik ejtőernyős zászlóal­jával. Az állig felfegyverzett zsoldosok a folyó környékén partizánok után kutattak. A hazafias erők fegyveres alaku­latai rajtaütésszerűen támadást Ciprus ragaszkodik egységéhez és függetlenségéhez intézteit a zsoldosok ellen és sűrű ágyú-, valamint géppus- katüzet zúdítottak rájuk. Körülbelül egyórás küzde­lem után az ejtőernyős zászló­alj megfutamodott. A harcok­ban 85 zsoldoskatona megse­besült, 15 pedig életét vesztet­te. Az elesettek között van egy amerikai „tanácsadó” tiszt is, aki fejlövést kapott. tott kocsijának roncsait. A másik iker megértette a ve­szélyt és Északra menekült, Néhány hét múlva azonban Milánó utcáin is megszólalt a lupara, a maffia híres, lefűré­szelt csövű puskája és Angelo is vérben hevert. Őt azonnali műtéttel meg lehetett menteni. Természetesen, felgyógyulása után is a rendőrség „vendége” maradt, neki is volt a számlá­ján éppen elég. Nos, a La Barbera ikerpár utóda volt az ágy alól ki ránga­tott Torretta, aki a ma is erős szicíliai hagyomány, a vérbosz- szú törvényei szerint hozzálá­tott a megtorláshoz. Napokon belül megölette a Greco-banda két tagját, és ami­kor hallotta, hogy egy harma­dik maffia-csoport vezetője, Luciano Liggio csatlakozott Grecoékhoz, az ő emberei kö­zül is leteríttetett kettőt „fe­nyítésül”. A négyes gyilkosság ügyében megindult a nyomo­zás. Hét rendőr haladt éppen riadóautón az egyik gyanúsí­tott lakása felé Palermóban, amikor valaki bombát dobott a kocsira. Nemcsak a rendőrök haltak szörnyet, hanem még a kocsi közelében haladó két bé­kés járókelő is. A maffia ilyen apróságokra nincs tekintettel ... Így emelkedett Torretta gyil­kosság-listája tizenháromra. Szerencsétlen szám... A szervezet alaptörvénye: Omertal Hallgass! Hallgass, mert meghalsz! Signor Russo mentőivé És a megfélemlítettek hall­gatnak, mert tudják, hogy a „fecsegő” valóban meghal. Az OMERTA hatékonyságára jó példa, hogy amikor Torretta után a rendőrség letartóztatta a maffia egyik leghatalmasabb vezetőjét, a 71 éves Giuseppe Genco Russot, a bírósághoz húszezer aláírás érkezett azt bizonyítandó, hogy „Signor Russo becsületes kormánypár­ti politikus, akinek neve tisz­ta ...” Mint az olasz baloldali sajtó_ megállapítja, aligha volt a húszezer között egy olyan, aki ne tudta volna, hogy Sig­nor Russo életveszélyes ször­nyeteg. Mégis aláírták a maf­fia által körözött mentőívet, mert... féltek. Csoda? Omerta! És a megfélemlítet­tek élni szeretnének. (harmat) Makanosz érsek a Welt kü- löntudósítójának kijelentette: Ciprus is ragaszkodik egységé­hez és függetlenségéhez s ép­pen ezért a zürichi és londoni garanciális szerződések érvény­telenítését követeli. „Ha ezek a szerződések továbbra is ér­vényben maradnának, ez tartós fenyegetést jelentene a béke ellen” — hangoztatta a ciprusi kormányfő, majd hozzátette: „a katonai intervenció elítélé­se viszont a béke ügyét szol­gálja.” Makariosz továbbá kijelentet­te, örömmel üdvözölné, ha De Gaulle elnök közvetítő szere­pet vállalna a mostani viszály­ban — hangsúlyozta azonban, hogy közvetítőről és nem dön- töbü-óról lenne szó. Makariosz nem utasította el nemzetközi fegyveres erő kül­dését a szigetre, de hangsú­lyozta, hogy a nemzetközi csa­patoknak a rend helyreállítá­sára kell törekedniük és az len­ne a szerepük, hogy segítséget nyújtsanak a ciprusi kormány­nak. Olyan megoldást látna leg­szívesebben, ha a nemzetközi haderőt a brit nemzetközösség Valóságos „atomláz” kerítet­te hatalmába az angol politi­kái közéletet: az alsóház kato­nai költségvetési vitájával és Harold Wilson ellentoki vezér washingtoni látogatásával kap­csolatban nagy hullámokat ver, a vita Nagy-Britannia nukleá-| rís szerepéről. Harold Wilsont, aki szerdán reggel érkezett haza Johnson amerikai elnök­kel történt találkozójáról, a kottnánypárti sajtó pergőtüze fogadta. A munkáspárt vezető­jét csaknem hazaárulással vá­dolják, nevezetesen azzal, hogy egy tál lencséért eladja Ang­lia nukleáris elsőszülöttségét, s ráadásul odadobja minden „igaz brit hazafi” büszkeségét, a flottát is. Wilson az amerikai elnök­nek ajándékozza a brit atom­bombát és U Thant ra ruházza a hadiflotta főparancsnokságát — így foglalható össze az el­lenzéki vezető ellen emelt vá­dak lényege. Mértéktartó meg­figyelők azonban nem titkol­Etiópia tárgyalásokat javasolt Szerdán az etiópiai külügy minisztérium jegyzéket jutta­tott el Szomália Addisz Abe- ba-i ügyvivőjéhez és az afri­kai egységszervezet titkárságá­hoz. A jegyzékben az etiópiai kormány közli, hogy kész köz­vetlen tárgyalásokat kezdeni Szomáliával a határvitáról. A tárgyalások időpontjául már­cius második hetét jávásoljá. Hírügynökségi jelentések szerint az etiópiai—szamáli határon nyugalom uralkodik. AMSzrnv: \ tanmm dm Fordította: Szál hm ári Gábor Durva náci provokációk galmakat, koholmányokat — ez már nemcsak egy ország — ebben az esetben Jugoszlávia — iránti normák, hanem a nemzetközi jog és kötelezett­ségek megszegését is jelenti — húzza alá a TANJUG. Aggasztó az a körülmény, hogy a különféle Schöttlé-k vádjai olyan okiratokká vál­nak, amelyeket Nyugat-Német- ország ügyészsége figyelembe vesz és amelyek alapján eljá­rásokat indít, s döntéseket hoz. A bonni kormány külön hát­rányosan megkülönböztető el­járást alkalmaz Jugoszlávia irányában akkor is, amikor a nácizmus jugoszláviai áldoza­tainak kártalanításáról van szó. Köztudomású — hangoz­tatja a kommentár —, hogy Nyugat-Németország e kötele­zettségének nem tett eleget Ju­goszlávia irányában. Nyugat- Németországban megtűrik a nácik és az usztasa emigrán­sok jugoszlávellenes tevékeny­ségét is. A TANJUG kommentárja végül ezt mondja: A nyugatnémet kormány az utóbbi időben bizonyos készsé­get mutatott, hogy Jugoszlá­via képviselőivel tárgyalásokat kezdjen több kérdés rendezé­séről. Jugoszlávia kedvezően A TANJUG jugoszláv hír- szolgálati iroda kommentár­ban foglalkozik azzal a váddal, amelyet Alekszandar Rankovics jugoszláv alelnök ellen emeltek Nyugab-Németországban. A kommentár így hangzik: Nyugatnémet náci körök újabb durva jugoszláv-ellenes provokációjáról érkezett hír. Dr. Albert Vájsz professzor, Kocsa Popovics külügyminisz­ter és más jugoszláv szemé­lyiségek után, most Alekszan­dar Rankovícsot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság alelnökét is támadják. Vajon a négy egymást kö­vető hasonló jellegű feljelen­tés alapján nem jogos-e azt gondolni, hogy itt valami ki­alakult nyugat-németországi gyakorlatról van szó. Az is­mert jugoszláv személyiségeket provokálok tulajdonképpen a jugoszláv népek felszabadító háborúját vádolják — hang­súlyozza a kommentár. Az újabb jugoszlávellenes akció a korábbiakhoz hasonlóan túlnő a jugoszláv—nyugatné­met kapcsolatok keretein. Schöttle náci ügyvéd munkájá­nak ösztönzésére, a müncheni, vagy karl&ruhei ügyészség, mint kormányintézmény kész­sége arra, hogy elfogadja a rá­Nixon és Rockefeller kommunistaellenes szólamai országai állítanák össze, hiszen Ciprus is tagja a brit nemzet­közösségnek. ban létrejött változásokat . Dean Rusk amerikai k ül ügy. miniszter viszont a tanácskozás után újságíróknak azt állítot­ta, hogy „habár a dél-vietnami helyzet komoly, az utóbbi két hónap során bizonyos javulás tapasztalható”. Nemrég állig felfegyverke- t zett rendőrök vették körül a 1 szicíliai Palermo város előkelő s villanegyedének egyik takaros 1 kis épületét. Behatoltak a háló- 1 szobába és hiába esküdözött a i halálsápadt házigazda, hogy i nála ugyan nincs senki, az ágy i alól zömök, széles vállú, őszülő J halántékú férfit vonszoltak elő. — Pietro Torretta! — kiál- i tott rá a parancsnok, miköz- ] ben legényei összebilincselték . a fogoly kezét. — önt tizen­három gyilkosság alapos gya­núja alapján letartóztatom. így kezdődött az az esemény, sorozat, amely — ki tudja, há­nyadszor már — ismét az ér­deklődés középpontjába állítot­ta a világ egyik legkegyetle- nebb bűnszövetkezetét: a maf­fiát. Egy kocsi felrobban A maffia immár évszázados múltra tekinthet vissza Dél- Olaszországban és elsősorban Szicília szigetén. Jóval több az egyszerű rablóbandánál: olyan apparátus, ahol az igazi irá­nyítók „köztiszteletben álló” emberek, ügyvédek, földbirto­kosok, magas rangú állami hi­vatalnokok, sőt — volt erre nem egy példa — egyházi sze­mélyiségek. A szervezet politi­kai célja minden haladó moz­galom elfojtása, a sok tekin­tetben középkori állapot kon­zerválása, gazdasági célja pe­dig pénzszerzés, minden esz­közzel. Ez azt jelenti, hogy egy-egy erőszakkal megszer­zett nagy üzletien, földbirto­kon, vagy effélén milliókat ke­resnek a főnökök és ebből morzsákat juttatnak a megfé- lemlítési, gyilkossági parancsok pri bék-végrehaj tóinak. Mi az a 13 gyilkosság, amely- lyel a most elfogott Torrettát vádolják? ,.. Körülbelül egy esztende­je — ahogyan ez gengszterek­nél gyakran megesik — össze­különbözött egymással a maffia két csoportja. Az egyiknek a vezetője egy ikerpár: Salvatore és Angelo La Barbera volt, a másiké pedig egy Renato Gre­co nevű férfi. A két fél veze­tői tanácskozásra jöttek össze egy fegyveresekkel őrzött ház­ban, de nem tudtak megegyez­ni. Nem sokkal később Salva­tore La Barbera eltűnt. Még a holttestét sem találták meg so­ha, csak pokolgéppel felrobban. XLI. Aupel kinyitotta a páncél- szekrényt, s az egyik fiókjá­ból elővette a kettétört fésű felét. Amikor visszalépett ven­dégéhez, Aszker a gyufazsebé­ben keresgélt valamit, majd egy másodpercre abbahagyta a matatást, s cigarettát tett a szájába. — A bombázások miatt jö­vök. Nem értjük, mi törtóit, hisze... — De hisz ezek máshonnan való gépek! — Lehetetlen. — Szovjet repülők. A ref­lektorok fényében magam lát­tam a csillagot a szárnyukon... — Akkor azonnal beszélnünk kell ThedderreL Maga most... — Csak este lehet. — Rendben van. — Aszker a zsebét tapogatta. — Legyen szíves, adjon egy szál gyufát. Egy nagyon fontos hírt kell közölnöm... Senki sem hall bennünket? — Egyedül vagyok a ház­ban. — Aupel a háziköntöse zsebébe nyúlt, elővette a gyu­fát, meggyújtott egy szálat, s két tenyerével védte a lángot, szolgálatkészen Aszker felé hajolt vele. — Köszönöm, majd magam. Aszker a tűz felé nyúlt. Egy csattanás és Aupel kezén bi­lincs csattant. 3. Űjabb három nap múlva Seifert tábornok berlini szol­gálati szobájában csengett a városi telefon. A tábornok füléhez emelte a kagylót, s megnevezte ma­gát. — Ki beszél? — kérdezte vissza a vonal túlsó végéről beszélő hang. — Legyen szí­ves, ismételje meg. — Seifert tábornok. — Igen, most már érteni! ... Tábornok úr, itt Kari Aupel beszél. — Aupel? — Igen, tábornok úr, Aupel. A címem: Karlsluste, Berliner platz... — Ja, persze, tudom... — Seifert nyugtalanul feszengett a karosszékben, s még szoro­sabban a füléhez nyomta a kagylói. — Berlinben van? — Igen, tábornok úr. — Hogy-hogy? Mi történt? — Feltétlenül találkoznunk kell Méghozzá minél előbb. Nagyon sürgős az ügy! — Hol van maga most pil­lanatnyilag? — A város kellős közepén, az Unter den Linden és a Fried­richstrasse kereszteződésénél. — Jól van. Várjon ott rám. — Értem, tábornok úr. — Megálljom csak! De ho­gyan ismerem én meg magát? — Ne nyugtalankodjék, én majd odamegyek önhöz. Aszker felakasztotta a kagy­lót a helyére, s kilépett a tele­fonfülkéből. Tovább ment a járdán, s a legközelebbi hir- detőoszlopnál megállt. A hir­detőoszlop egész alsó részét két hatalmas plakát fedte be. Az egyiken szürke háttérre egy férfi fekete árnyéka vetődött. Az alak feltűrt gallérú felöltőt viselt, kalapja egészen a sze­mére volt húzva. A másik pla­kát egy fiatal lányt ábrázolt, amint ül valami telefonkapcso­ló tábla előtt, a fején fülhall­gató, s figyelmeztetően a szája elé téve az ujját, szigorú te­kintettel néz a járókelővel szembe. Mind a két plakát alatt ugyanaz az aláírás volt: „Pszt!” Éberségre intették a lakosságot. Néhány perc múlva egy sze­mélygépkocsi fékezett a járda- szegély mellett. Tekintélyes külsejű civilruhás férfi ült a volánnál. Aszker szemügyre vette az illetőt Jói megnézte a drága, kitűnő formájú kalap­ját, alaposan, szinte lilásra bo­rotvált, duzzadt arcát, vakító fehér, kikeményített inggallér­ját, vastag, köves pecsétgyűrű­jét. Seifert is hosszasan nézte a járdán álló, sárgásszínű szem­üveget viselő férfit. A rövid kabát és a térd alatt pántolódó golfnadrág hatásosan kiemelte erős, arányosan fejlett testét. Fején, kissé félrecsapva, kes­keny karimájú, zöld tiroli ka­lap volt, amely azt a benyo­mást keltette, mintha körülme- télték volna a szélét. Sei fért lejjebb vitte a tekintetét, s a szürke-fekete mintás térdharis­nyán és a rikító sárga cipőn ál­lapodott meg. „Papagáj — gondolta magában megvető, le­kicsinylő ajkbiggyesztéssel a tábornok. — A csuda látott még ilyen ízlést)”. Találkozott a pillantásuk. Aszker közelebb indult, miköz­ben kinyüt a gépkocsi ajtaja. A következő másodpercben már az SS-tábomok mellett ült Aszker. — Nos. — szólalt meg Sei­fert, amikor a kocsi az út kö­zepére fordult. — Nos, hallga­tom önt, kedves ... — Aup>el — jutta'.ta eszébe a nevét a tábornoknak. — Ja, persze ... kedves Aupel úr. Ml történt, hogy ilyen váratlanul? ... Aszker kinyitotta az irattér- cáját, elővette belőlé a fésű­darabot, s úgy tartotta, hogy Seifert jól láthassa anélkül, hogy levenné a szemét az út­ról. A tábornok a mellényzsébé­be nyúlt, s elővette ónnáá a jeltárgy másik felét. — Rendben van, —, mondta; „ Atomláz66 Londonban ják, elsősorban arról van szó, hogy a konzervatív kortes-had­járat a „hazafias Torykkal” szemben az ellenzéket „haza­fi a fl an pártként” igyekszik feltüntetni a választópolgárok előtt. A vérbosszú földjén... „Hallgass, vagy meghalsz 1"

Next

/
Thumbnails
Contents