Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-04 / 53. szám

1964. március 4., szerda 1?EP ÜJ8AO s Istenmezején, a Szárazágban tíz esztendő alatt új település alakult ki: 120 új ház épült, mintegy jelezve, hogy az egy­kor világvége faluban, ahol bányaüzem is működik már, sok minden megváltozott. Kí­vül is, belül is: az emberek gondolkodásában, igényeiben c- gyaránt. Hogy mindebben mennyi szerepe van a pedagó- guskamaik, — úgy vélem, erről külön szólni felesleges. A ."'agy szellemi forradalom első vonalbeli katonái ők itt is, másutt is, akik a „kötelező” munka mellett felbecstilhetet- !en értékű órákat töltenek a felnőtt nemzedék tanításával, nevelésével, a kultúra széles körű szervezésével. S e katonák között ott talál­juk azokat is, akik újoncok, akik egyelőre még diploma nélkül a belső kényszer, s kul­turális életünk igényeinek, kö­zös szükségszerűségéből taníta­nak és nevelnek, miközben ők maguk is tanulnak, s őket is nevelik még. Több mint háromszáz képesítés nélküli nevelő működik a megyében, nem ké­vé» közülük szaktárgyakat ta­nít a felső tagozaton. S ha csak durva statisztikát is vonunk, akkor is mintegy harmincezer tanuló képzése, nevelése, tu­datának formálása, tudásának gyarapítása van az ő kezükben is. De ha hozzávesszük, hogy a gimnáziumok, a középisko­lák immáron teljesein szélesre tárt kapui követelőén igénylik, hogy az általánosból mind na­gyobb tudású gyerekek kerül­jenek a felsőbb iskolákba, ak­kor ez a háromszáz nevelő sorsa, életkörülménye, képesí­tésének mielőbbi megszerzése, főiskolai tanulmányainak szín­vonala közüggyé válik. — Egész télen nem fűtöttünk. Nem telt rá Drága a lakbér — ezt Bőgős János és Bencsik Ernő mondja Istenmezején, ahol 900 forintos fizetésükből 200 forintot fizettek egy olyan albérleti szobáért külön-külön, ahová olvadáskor befolyt a hó­ié, s ahol az öt fiatal, képesí­tés nélküli nevelő naponta majd kilenc forintot fizet az ebédért. A község nem tudja megoldani, hogy a helyi kis­vendéglőben részükre is bizto­sítsanak üzemi kosztol. Nem keli matematikusnak lenni ah­hoz, hogy kiszámoljuk, hogy a lakbér, az étkezés, az Egerbe való utazás vizsgákra, konzul­tációkra, mennyi pénzt hagy e fiatal pedagógusok zsebében. Tanítani akart Bőgős Jánős egyébként 1400 forintos állást hagyott ott, mert tanítani akart! Kiss Mária Vécsen tanít, az Erdőgazdasági Kutató Intézet­nél volt alkalmazásban, ugyan­csak 1400 forintos fizetésért. Tanítani akar! Még érdekesebb a gyöngyöspatai Molnár István esete, aki Rákospalotán motor- üzemben dolgozott havi 2200 forintos kereset mellett. Gye­rekkora óta vonzotta a peda­gógus pálya, de családi körül­ményei miatt nem tanulhatott tovább. Amint módja nyüt, otthagyta jó fizetésű állását és most Gyöngyöspatán tanít. Ha­vi fizetése 980 forint. Ebből koszt, lakás 600 forint A föl­des, rossz lakásban mindenki ott tanyázik, még a szomszé­dok is, tanulni, pihenni, olvas­ni képtelenség. Ruhára, cipőre abból telik, hogy magán taní­tást vállal. Kiss Máriának még tanítványa sincs! Nem, ezeket a fiatal, képesí­tés nélküli pedagógusokat nem lehet anyagiassággal vádolni, de külön is dicsérni lehet őket, — s erre indító ok és példa a halmajugrai Juhász Gyula, aki párttitkár, munkásőr, könyvtá­ros —, hogy szívvel-lélekkel részt vesznek a falu társadal­mi életében. Istenmezején egyébként egy vasárnap 100 forint zsebpénz is jár a bálba induló legé­nyeknek! Nem arról van most szó, hogy mitsem törődve a nép­gazdaság lehetőségeivel, vala­miféle olcsó demagógiával pénzt követeljék a számukra. Követelni mindig könnyebb volt és népszerűbb, mint józa­nul mérlegelni és esetleg ne­met is mondani. De arról fel­tétlenül szó van, hogy a közsé­gek felelős vezetői, s maga a falu népe megtalálhatná és meg is kell találni azokat g le­hetőségeket, amelyek megköny nyítik ezeknek a fiatal és lel­kes pedagógusoknak helyzetét, tanulását, emberi életét. Ritka az olyan példa, mint Domoszló, ahol a tanács vb-n olyan han­gulat alakult kJ, amely szerint minden hibáért az iskolában a fiatal, képesítés nélküli neve­lőket tették felelőssé, A leg­több helyen megtisztelik és megbecsülik ezeket az újsütetű nevelőket, ami a munkát és a szót illeti, — s ezt lebecsülni méltatlan dolog lenne. De a fi­gyelem már nem tér ki arra, hogyan tudnak élni, tanulni, dolgozatot javítani, órára fel­készülni olyan körülmények között, mint Istenmezején, vagy cppen Gyöngyöspatán! Váci Mihály, a legutóbbi Űj Írásban visszaemlékezést irt tanyai, tanítói múltjáról. Amit ott tettek és akkor tettek a „tanyasiak”, az méltó volt a megírásra és méltó arra. hogy szándékában ma is példa le­gyen. De tartalmára már nincs szükség, ma már megalázó a sor kosztoló» rendszer! De a lakbéruzsora is! Miért lenne megoldhatatlan például egy olyan helyiség fenntartása, esetileg kettőé is, ahol ketten, hárman, fiatal pedagógusok eilakhatnániak, minimális térítésért? Miért megoldhatatlan probléma, hogy Istenmezején üzemi konyhán étkezhessenek a fiatal, egyedül­álló pedagógusok? Nem nagy és költséges beru­házásokról, hanem sokkal in­kább emberi intézikedésékről. megértésről van itt szó. Es| háromszáz új nevelőről, akik­ről ezekben a hónapokban, rövid néhány év alatt dől el,, hogy megfelelően képzett, ma­gas tudású, hivatásukat mélyen sízerető pedagógus szakemberek váljanak. Háromszáz nevelőről, de sok-sok ezer általános isko­lás fejlődéséről, a holnapi ge­nerációról is szó van itt. Ha Párizs megért egy misét, ők együtt és a holnap minden bizonnyal megérnek egy kis emberi segítséget! Gyurkó Géza Másfél évtized alatt több mint félmillióval emelkedett a kereső nők száma A közelgő nemzetközi nőnap alkalmából érdekes felmérés készült arról, hogyan alakult, formálódott hazánkban a lá­nyok, asszonyok élete. Az országgyűlési képvise­lőknek több mint tizennyolc százaléka, a helyi tanácsok ve­zetőinek mintegy 17 százaléka nő. Ma már az orvosok 23,8, a bírák 12 és az ügyészek 9 szá­zaléka a „gyengébb nem” kép­viselői közül kerül ki. A dol­gozók általános és középisko­láiban az idei tanévben több mint százezer felnőtt „diák­lány” tanul. A statisztikai. adatok beszá­molnak arról is, hogy az el­múlt másfél évtizedben száz­ezrek léptek ki az otthoni el- zárkózottságból, s váltak önál­ló keresőkké. A nők foglalkoz­tatottsága 15 év alatt az ösz- szes keresőkhöz viszonyítva csaknem 10 százalékkal növe­kedett; az állásban levő lá­nyok. asszonyok száma több mint félmillióval emelkedett. Csodálatosak az én lelki szemeim! Mert például én telki szemeiminel lá­tom, hogy belépek egy irodája ügyes­bajos dolgom végett s az ott dolgozók rám mosolyognak és leül­tetnek; lelki sze­meimmel látom, amint az üzletvezető összetett kezekkel kö­nyörög. vigyek még két gázpalackot, jő. ha több is van ott­hon; lelki szemeim­mel hallom a pincért és a csapost, amin' együtt hajolnak meg s úgy kérdik: kedves vendég. lehet egy centtel több?; és lel­ki szemeimmel halla­ni vélem a kopogta­tást is az ajtómon: a GELKA jön udvaria­san, de szánalmat csi­tulva szívemben, va­lami kis , javítaniva­lói. valami egészen pici kis javítanivalót adjak a számukra ... Mondom, csodála- osak az én lelki sze­meim ... Csak azt tudnám, ki volt az az ostoba, aki kitalálta, hogy a ’éleknek szeme van? (~ó) Új tavasz küszöbén Beszélgetés a Hevesi Állami Gazdaság igazgatójával A közel tízezer holdas Heve­si Állami Gazdaság országosan is a nagy gazdaságok közé tar­tozik. A profilt illetően a gaz­daság vegyes üzemű, hiszen szántóföldi növényeket, szőlőt, zöldséget, gyümölcsöt, kerti magvakat egyaránt termel. Kurunczi István igazgató el­mondja, hogy gazdaságuk évi termelési értéke 49 millió fo­rint. Ebből is látható, hogy a gazdaság jelentős szerepet tölt be az árutermelésben, így si­kerei, vagy eredménytelenségei érezhetően hatnak a népgaz­daságra. Mélyponton A Hevesi Állami Gazdaság­nak 1962-ben 2,5 milliós vesz­tesége volt Erről a kérdésről a gazdaság igazgatója, aki ugyanez év március 1. óta ve­zeti az üzemet ezeket mondja: — 1960-ig a gazdaság jó ha­Kerimovék rádión továbbították a tervet Moszkvába. Jobbak ,a körülmények. A technika egész tárháza áll a rendelkezésünkre, s van bőven tartalékunk is. — Igen, nem negyvenegyet írunk. Kinőttünk a gyerekci­pőből, a kezdetlegességből. Ki­nőttünk és megerősödtünk. 2. Egy hét múlva tíz szovjet bombázó jelent meg Karlslus- te felett. Az egyik raj, — kü­lönválva a többi géptől — a vasúti csomópont és a nyugati irányból Karlslusteba vezető autósztráda ellen intézett tá­madást. A többi repülőgép a város északkeleti perifériájára szórt repeszbombákat. Arra a környékre, ahol a legnagyobb autógarázsok .helyezkedtek eJL A bombasorozat romokba dön­tötte ezeket a garázsokat. A gépkocsik legtöbbje megsérült, kigyulladt, használhatatlanná vált. Pontosan huszonnégy óra múlva megismétlődött a szov­jet repülők bombatámadása. Ezúttal ugyancsak az északke­leti városrészben elhelyezett olajtárolókat, benzinraktárakat érte a szőnyegbombázás. Az olajciszternák szétrombol lása után újabb repeszbomba- szériát szórtak az autógará­zsokra, majd tíz bombát szór­tak egy lakatlan részre, — a város és az Elba-parti erdő közötti pusztaságra, a híd és az útelágazás környékére. Reggel — közvetlenül a várost ért első bombatámadás után — Aszker a Berliner Platz 15. számú ház ajtaján csöngetett. A szovjet felderítők egész héten figyelték az épületet. Megtudták a ház tulajdonosá­nak a nevét, sőt azt is kiderítet­ték, hogy magányosan, egyedül él az illető. Meggyőződtek ar­ról is, hogy Upitz és Seibert elutazott Karlslusteból. A csengetésre egy házikön­töst viselő férfi nyitott ajtót. Porcelán pipát rágott a foga között. — Kari Aupel urat keresem — szólalt meg Aszker. — Én vagyok az, — felelte az illető. — Seifert tábómok megbí­zottja vagyok. Aupel utat engedett. Asz­ker belépett az ajtón. — A jeltárgy? — kérdezte tőle. (Folytatjuk.) gyományokkal rendelkező, si­keresen termelő üzem volt. A bajok 1961. januárjában kez­dődtek, amikor az átszervezés megtörtént és idecsatolták a korábban is mindig vesztesé­ges kiskörei gazdaságot ötezer holdjával. Sajnos, az eddig eredményes hevesi gazdaság nem tudta ellensúlyozni a kis­körei bajokat, az ő vesztesé­güket, s következményként 1962-ben már a kiskörei egy­séget is magába foglaló Heve­si Állami Gazdaság 2,5 milliós ráfizetéssel zárta az évet. — Ez volt a mélypont, ahon­nan indulni kellett. Szeretném megjegyezni viszont, hogy az említett veszteséghez jelentő­sen hozzájárultak a belső ba­jok és az időjárás is. Az osz- szevomás nyomán jelentkező problémák rendkívül sokrétű­ek voltak, úgyhogy nem jutott más választás, mint a leggyor­sabban megoldható kérdéseket előtérbe helyezve hozzálátni a helyzet normalizálásához, az eredménytelenség felszámolá­séhoz. Egy évvel később már másfél millió a tiszta nyereség Az igazgató szavaiból kide­rül, hogy 1963-ban, tehát a mélyponttól egyetlen évvel ké­sőbb, a gazdaság már másfél milliós nyereséggel zárt, bár a tervezett hárommilliós tiszta nyereséget nem tudta elérni. Ha azonban figyelembe vesszük az 1962-es év veszteségeit, úgy kitűnik, hogy a javulás egyet­len esztendő alatt négymillió. Ez önkéntelenül is magával hozza a kérdést: mindezt ho­gyan? " Az új vezetés helyesen, a gyorsan ható tényezőket ki­használva, mindenekelőtt arra a területre fordította a fő fi­gyelmet, ahol a legrövidebb időn belül eredményt lehetett elérni. Így mindenekelőtt az állattenyésztésben hajtottak végre konstruktív változásokat Az első lépés a takarmánybá­zis megteremtése volt, ezzel egy időben az állattenyésztési szakkáderek helyes kiváloga­tása. A helyes és szakszerű takarmányozás, az itatásos borjúnevelés bevezetése, a te­nyésztők megváltozott munká­ja azt eredményezte, hogy a borjaknál 1963-ban 16,19 fo­rinttal értek el egy kiló súly- gyarapodást az 1961-es 20,90 forinttal szemben. Növendék­üszőnél és tinónál egy kiló súlygyarapodás költsége 1963- ban 11,22 forint volt, az egy évvel korábbi 20,42 forint he­lyett. Egy kiló baromfit 1961- ben 25,62, 1963-ban már csak 14,59 forintos költséggel állítot­tak elő. Néhány mutató ez mtodöa»* sze, de jól érzékelteti a fejlő­dést, amelyet egyetlen év alatt elért a gazdaság. Az eredmé­nyek azonban azt is jelzik) hogy rövid idő alatt milyen termelési sikereket érhet el egy nagyüzem, ha megfelelő az irányítás, jobbak a termelé­si feltételek, helyes a takarmá­nyozás, a fajtamegválasztás (a baromfiaknál kicserélték a faj­tát) és jó szakemberek veszik kézbe az állattenyésztés ügyét A Hevesi Állami Gazdaság­ban így a veszteséges állatte­nyésztés egyetlen év alatt jö­vedelmezett és az idén már te­jesíti a tervben kitűzött fel­adatait és közel 16 milliót hoz. Mi várható az idén? Ez évben a gazdaság a terv­ben előírt négymillió 250 ezer forintos nyereséggel szemben 5 273 000 forint nyereséget vál­lalt. E bátor vállalkozás vi­szont felvet egy kérdést: ho­gyan merte vállalni a gazda­ság a tervtől is egymilliónál nagyobb nyereség-többletet? Kurunczi István igazgató el­mondja, hogy a cél elérése mindenekelőtt azért lehetsé­ges, mivel 1963. őszén a gazda­ságban minden talpalatnyi föl­det felszántottak, jó minőség­ben fejezték be az őszi vetése­ket, ezek jól teleltek és így tiszta lappal, bizakodva kezd­hetik a tavaszi munkákat. Ősszel a gazdaság elvégezte az összes szerves- és műtrágya­szórást és már három hete végzik a fejtrágyzását. A biza­kodás azért is jogos, mivel a gazdaság jól gépesített. A Hevesi Állami Gazdaság­ban már szorgalmas munka folyik. A gyümölcsösök, a ker­tészetek, a szántóföldek gépek és emberek zajától hangosak. A napokban nekilátnak a ta­vaszi vetéshez. Nem szeretnék hamis, túl­ságosan rózsás képet festeni erről a gazdaságról, hiszen a feladatok jó része még meg­oldásra vár. További gondokat okoz a takarmánybázis meg­szilárdítása, a még meglevő monokulturális vetésszerkezet átalakítás, a munkaerőhelyzet megnyugtató megoldása, . de bizonyos,, hogy az 1963-as eredmények, — amelyeket köz. tudomásúan erősen rontott a mostoha időjárás — mégis so­kat ígérnek. Reményt nyújta­nak ahhoz, hogy a Hevesi Ál­lami Gazdaság 1984. éves ter­vét, valamint vállalt kötele­zettségeit hiánytalanul teljesíti majd. Szalay István kezdhetik az akciót. Maga pe­dig foglalkozzék közben az embereivel. Személyesen válo­gassa ki őket. Ügyeljen, hogy a kiválasztott ejtőernyősöknek legalább a fele tudjon gépko­csit vezetni. Ismétlem: szemé­lyesen ellenőrizzen mindent. — Minden rendben lesz. — Remélni szeretném, hogy szerencsésen fejeződik be az akció. — Az állambiztonsági hivatal vezetője hátratolta a széket, amelyen ült, s felállt. Odament Likovhoz ésbarátian megölelte. — Nehéz munka áll előttünk. Hiszen ilyen hatal­mas méretű feladatra egyi­künknek sem kellett eddig még vállalkoznia, igaz? — Most más idők járnak. nek. Minél több dokumentum... Látja, hogyan nő szüntelenül a jelentősége és a fontossága annak a fel­adatnák, amely­nek megoldásán most Karlslus- teban dolgoz­nak az embe­reink. — Igen, ve­zető elvtárs, pontosan így van. — Állapod­junk meg a kö­vetkezőkben: rendes munka­körét adja át ideiglenesen va­lamelyik he­lyettesének, maga pedig csak ennek az akciónak az előkészítésével és lebonyolítá­sával foglalkozzék. Ne csinál­jon egyebet, erre fordítsa min­den figyelmét. — Már éppen kérni is akar­tam ezt. — Akkor annál jobb. Leg­okosabb lenne, ha el is utazna, s valahol az akció színhelyéhez közelebb eső helyen ütne ta­nyát. — Ez az én kívánságom is. — És vigye magával Ribint is. *■ — Igen, ő is jön. — És még valamit. Reg­gel lépjen összeköttetésbe a távolsági légibombázó egysé­gek parancsnokával, tisztáz­zon velük mindent. Konzultál­ja meg a problematikus dolgo­kat, s lassan, módjával el is Párizs megért egy misét ? Mennyit ér 300. fiatal pedagógus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents