Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-29 / 75. szám

19(54. március íf)., vasárnap NÉPÚJSÁG X .Korszerű tennék9 jó anyagi ösztönzés és még valami E mlékszünk rá, hegy mi’ lyen szenzációt keltett az első Munkácsy televízió? Ez « készülék 1087-ben világ­színvonalat jelentett. Európa különböző piacain érdeklődtek az új gyártmány iránt. Kül­földi megrendelés és hazai igény bőven akadt. El is ké­szült a kalkuláció, bőséges hasznot ígértek a tervek, de a televízió sorozatgyártása he­lyett különféle vizsgálatokról, műszaki és főleg adminisztra­tív intézkedésekről hallottunk és több mint három év kel­lett hozzá, hogy a magyar tele­víziót lényegesebb tételben exportálhassuk. A nagy nyu­gati cégek közben megelőztek minket, learatták a hatznot, mi pedig a tervezettnél 30 százalékkal alacsonyabb áron tudtuk eladni a Munkácsy ké­szülékeket. A korszerű rádióban nyom­tatott áramkör foglalta el a huzalok helyét és tranziszto­rokat szerelnek a csövek he­lyett. Az Egyesült Izzó gyön­gyösi gyáregységének igazga­tója mondta az elmúlt ősszel, hogy a külkereskedelem sok­kal több félvezetőt és tran­zisztort rendelne, mint ameny- nyit a magyar ipar jelenleg gyártani tud. De nem egyedi példa ez. Sajnos, gyakran elő­fordul, hogy népgazdasági szinten gazdaságos exportter­mékek gyártását vállalataink kapacitás hiányában egyálta­lán nem, vagy csak késedel­mesen vállalják. Kiszámította már valaki, hogy a gyárt­mányszerkezet megmerevítésé­vel mennyi kárt szenved ha­zánk évente? Van olyan gyógyszeralap- ’ anyag (Ooramfenikol), «melynek világpiaci ára öt év alatt 280 dollárról 18 dollárra esett, milliókat veszítettünk a B—12-es késedelmes értékesí­tésével. A televízió, tranziszto. rak, vegyszereik, gyógyszerek és egyes gépeik kutatásában és a prototípus gyártásban elér­jük a világszínvonalat, de ná­lunk hosszú a felfutás, sok időt és milliókat veszítünk a termelés megszervezésével, a beruházásokkal és a kooperá­ciókkal. Példa erre az egri Finomszerejvénygyár esete a Berva mopedokkal. Olyan so­káig és olyan nehézkesen ment a termelés átszervezése, addig húzódtak a konstrukciós és kooperációs viták, hogy közben korszerűtlenné vált a termék és az önköltség lénye­gesen meghaladta a forgalmi értéket. Nem fenyegeti vajon ilyen veszély az Egyesült Izzó és a Finornszerelvénygyár új termékeit? Kétségtelen, anyagi és mű­szaki lehetőségeink korlátozot­tak. De nemcsak erről van szó, nem ez a fő visszahúzó erő. Népgazdasági szempontból fontos és sürgős lehet egy ex­porttermék, de a gyártásra ki­jelölt vállalatnak nem, mert számára nem gazdaságos a ter­melés. Rendkívül munkaigé­nyes, sok vesződaéget, rendkí­vüli intézkedéseket Igényel az új gyártmány. Ilyenkor szok­ták a tényleges nehézségeket száz és száz kifogással, tervdo­kumentációs hiánnyal és koo­perációs nehézséggel tetézni. Egymást követik a tárgyalá­sok és vizsgálatok, de ebből csak akták és jelentések szü­letnek, de az új termékkel és az exporttal késnek. Megfelelő any-agi ösztönzéssel nem le­hetne a népgazdasági és a vállalati érdeket közelebb hoz­ni egymáshoz? De igen. Ta­valy kísérletképpen alkalmaz­ták a népgazdasági szempont­ból fontos, de a vállalatoknak rosszul fizető termékek gyár­tásában az eredményt javító kiegészítés rendszerét. Az el­múlt évben 55 vállalat 108 termékére 117 millió forint, ár­kiegészítést kapott. Ezzel a veszteséges termékek többsége az átlagosnál is jövedelmezőb­bé vált és a helyesen alkal­mazott anyagi ösztönzés a ko­rábban leküzdhetetlennek vélt kapacitáshiányt, kooperációs és egyéb nehézségeket legyőz­te, fürgébben mozogtak az anyagbeszerzők, találékonyab­bak lettek a műszakiak, sőt itt-ott a főkönyvelők is rugal­masabbakká váltak. Yflit várhatunk az idén? Még szélesebb körben alkalmazzák az árkiegészítést, az előzetes tájékoztatás szerint országos szinten az elmúlt évi összegnek a háromszorosát for­dítják az exportot növelő, az importot csökkentő, illetve a népgazdaságilag fontos termé­kek gyártására. Megtérül va­jon az árkiegészítés címén fo­lyósított sok-sok millió? Fel­tétlenül, de ehhez az kell, hogy idejében és ésszerűen éljünk vele. A vállalatok vezetői tár­ják fel a lehetőségeket, az anyagi ösztönzést teljes mér­tékben az új gyártmányok bevezetésének meggyorsítására fordítsák. A világpiaci árak alakulása igazolja, hogy a korszerű ter­mált értékesítési lehetősége, a devizahozam milyen rohamo­san változik. Hogyan, hát az új tennék értékét nem az elő­állításához társadalmilag szük­séges munka mennyisége hatá­rozza meg? Ez a tendencia ér­vényesül. de amíg árutermelés lesz — a világpiacon pedig ez dominál — az új termék árát a használati érték Is befolyá­solja. Tehát külföldön akkor kell értékesíteni termékein­ket, amikor extraprofitot ér­hetünk el, nem pedig akkor, amikor az önköltség is nehe­zen térül meg. Felvethető az a kérdés, hogy a „hamar munka” nem ront­ja-e a minőséget, a műszaki fejlesztés és az üzemi önkölt­ség nem kerül-e ellentétbe? Természetesen, az új gyártmá­nyoknál fokozottan kell vi­gyázni a minőségre. Éppen azért alkalmazzák a minőségi árkiegészítést. Ez azt jelenti, hogy ha például a hűtőszek­rénybe, vagy a motorkerékpár­ba űj. korszerű, de az eddigi­nél valamivel drágább anya­got, illetve alkatrészt szerel­nek be. az új árkiegészítéssel megtérítik a vállalatnak a mi­nőségjavítással járó indokolt és tételesen igazolt többlet- költségét. 'P erm élésünk kulcskér­1 dése a műszaki fejlesz­tés, a korszerű termékek gyor­sabb bevezetése. Ezzel kapcso­latosan még mindig sok ob­jektív nehézségről hallunk. De az anyagi ösztönzéshez szív és akarat kell és akikor az „ob­jektív nehézségeket” is le­győzzük. Dr. Fazekas László Defekt a tanyán TAKARMÁNNYAL rakott pótkocsival fékez. „Üresbe te­szi,, a sebességváltót, erősen behúzza a kéziféket. Mindkét lábát leveszi a pedálról és jól- esően topog talpával a leme­zen. Kikászálódik a nyeregből, míg a rakodók pakolják a si­lót, ő szokott módon körüljár­ja a masináját Belerúg a bal első kerékbe. Elég keménynek találja a gumit Gazt tép le a hűtő aljáról, kezével letörli a rendszámtáblát — VA 78-01 — olvassa szó­rakozottan, majd hátra megy. — A keservét... — bosszan­kodik félhangosan, amikor meg­pillantja a pótkocsi lapos kere­két. — Éreztem... Ebben a ro­hadt sárban is észrevettem, hogy valami nincs rendben ... — Defektem van! — szól a takarmányosoknak. A fiatalabb lehajol a platóról, ügy nézi a lapos kereket, az idősebb sem­mi érdeklődést nem tanúsít. Szerinte akár minden kerék kilyukadhat, ilyen időben úgy­sem kap mára egy munkaegy­ségnél többet. A traktoros lerázza a kezé­ről a sáros vizet, s előkészíti a szerszámokat. Emelőt tol a ten­gely alá, megtámasztja a töb­bi kereket. Vár, míg lepakol­ják a terhet. Régen szerelt defektet, s mint minden hozzá hasonló vezető balszerencsének tartja az ese­tet. Mégsem bosszankodik so­kat Belefeledkezik a szerelés­be. Szereti az ilyen munkát, gyerekkora óta barátkozott a gépekkel. A két világháború között szabadult fel a motor­szerelői szakmában. Ez a fog­lalkozás edott kenyeret család­jának egész-n az ötvenes évek elejéig. AZ 1952-BEN közzétett fel­hívásra ment át az 5 sz. Autó­közlekedési Vállalat műhelyéből a fővárosi gépállomásra trak- torszerelőnek, de hamarosan gépre ült’Traktoros lett. Há­rom évvel később a vidéki gaz­daságok megsegítésére kérték fel. Sarud, és a Balatonberegi Állami Gazdaság között vá­laszthatott Sarud, felesége szü­lőfaluja mellett döntött. A gép­állomás dolgozója, a Haladás Termelőszövetkezet kihelyezett traktorosa lett.. Egy éve ült először az akkor új 25-ös Zetor nyergébe. Télen szállít, tavasz- szal vet, később arat, ősszel újra vet és télen újra szállít Kevés defektje volt eddig, s most beleszaladt egy félcolos szögbe..; Nem szerette, ha le kellett állnia munkaközben. Keze gyorsan mozog. Mozdu­latai olyanok, mintha azt mon­daná, hiába vagyok ötven­három éves, nem kell segítség, a magam bajával, magam bir­kózom meg! ö sem segít má­soknak, csak ha kérik. Néhány gőgös fiataltól még a tanács­adást is megspórolja: ha olyan nagy legények, mutassák meg, hogy nem fog ki rajtuk a gép. Húz néhányat még az anyá­kon, aztán leereszti az emelőt Amilyen gondosan szedte elő, úgy rakja vissza a szerszámo­kat. — Készen vagyok! Mehetünk. MEGTÖRLI KEZÉT és rá­gyújt. Olajos kezében fehérük a cigaretta. A füst nem látszik, a pajkos szél messzire száguld vele. Ekkor veszi csak észre, hogy hűvös van. Az enyhe nap­sütés csak sejteti, de még nem adja a tavasz igazi melegét. Nagyot szippant a vékony dchányrűdból, aztán a sárba tapossa a csikket. Fiatalos len­dülettel száll a nyeregbe. Prém- sapkáját behúzza a szemöldö­kéig, s úgy nyúl a kézi fékhez. Bal lábával benyomja a kup­lungot s mielőtt a sebességvál­tó állását megváltoztatná, hát­ranéz, ülnek e az ember?!:, s csak úgy ad gázt A motöY na­gyot prüszög, aüg észrevehető rántással indul a hídmérlegéé, majd az öt kilométerre levő Lapos-tanyára. A -napi utolsó fuvarja ez. A széles kerekek messzire fröccsentik az üt la­tyakját ... P. E. Gratuláció a „gyerekeknek”- A három év sikereihez- A zászló elnyeréséhez- Az élénk ktuhélethez- A tartalmas iCISZ-ltánaphoz FIGYELMEZTETÖ TABLA (Gerő Sándor rajza) Az ember már egészen kicsi korában elkezd locsolni, de aztán rendre intik. A locsolás utáni óhatatlan vágy egyrészt és a gasztronómiai ellenőrzés társadalmasítása másrészt te­remtette meg azt a napot szű- kebb hazánkban, amikor pa­csuli-büdös emberek járják az ország házait, pacsuli büdös agyonázott nőket tisztelve meg három csepp otkolonnyal, amelynek keretében dúsan te­rített asztalok, s az antialko­holista csoportosulás tagjait könnyekre fakasztó palackok körében emlékezünk a jel­mondatra: mindenütt jó, de legjobb locsolni. Szegény, szerencsétlen és éhező ország vagyunk, ahol nagy nehézségek árán lehet csak előteremteni a napi száz­ezer kalóriát, ahol az embe­rek valósággal belehíznak a bánatba, hogy milyen nehéz hazajutni egy nyavalyás tej­fölös paprikás csirkéhez idei fejes salátával. Éhezünk sza­kadatlan, éhesek vagyunk reg­geli előtt, ebéd előtt, vacsora előtt, s üveges szemekkel, mély letörtséggel szemléljük az asztal roncsait: Ö, termé­szetfelelős, lesz holnap ennyi, vagy sem? De aztán eljön a nap, a nagy, amikor egy ország vendégül látja egymást és ehet végre mindenki nyugodtan: sonkát, tojást, belglit és véglgihatja a szeszforgalmi vállalat egész mintakollekcióját. A fizetség néhány csepp egy kis üvegből, amelyet a ház asszonyának, vagy lányának frissen készült, de mér régen agyonázott fri­zurájára hullajtunk, s aztán hajrá... Az egész évi éhezés­hez sonka-, tojás- és pálinka- mérgezés járul, mert minde­nütt jó, de legjobb locsolni. Te mész, férfitársam, a szomszédokba, a szomszédok jönnek hozzád; te pacsulizod az ismerősök nejeixek haját, az ismerősök pacsulizzák a te nejed hajit; te tisztára eszed mások asztalát, s mások tisz­tára eszik a te asztalodat; te berúgsz másutt, más berúg ná­lad; és a mi a legcsodálato­sabb, hegy a nagy kavarodás­ban végül mindenki megtalál­ja a saját párját. Mert minde­nütt jó, de legjobb locsolni.., S amikor a nagybőgőt égnek nézed és az eget klarinétnak; s amikor a 90 éves Fáni nénit twistéiül hívod, hogy egy tűnő pillanat után bájos részeg mo­sollyal elaludj Pacolaiék szek­rényének tetején, nyugodtan elmotyoghatod még, hogy min­denütt jó, de legjobb locsolni, mert egy napra felfüggeszti működését az alkoholellenes bizottság is, lévén, hogy tagjai ekkor győződnek meg arról, vajon valóban olyan veszedel­mes kártevő-e az ital. Egyébként kölnisüvegem csőre töltve, bevetésre kész, magam sem maradhatok le egy nemzeti megmozdulásból, mert esetleg az a vád érhetne, hogy lebecsülöm a haladó ha­gyományokat... Különben is vissza kell ennem és innom mindent. És én férfi vagyok, nem hitvány gyenge báb! Szabad-e locsolni? (egri) ^ h ír. — Mikor három évvel ez­előtt megalapítottuk alapszer­vezei/ünket, a petőfibányai „kettőst”, mindössze egy tag­nyilvántartó könyv volt a va­gyonunk. S most itt a falon a zászló — mutat a vörös se­lyemre Balogh János KlSZ-tit- kár, amelyre oly sokszor elol­vasott mondatot hímeztek: „A járás legjobb KlSZ-szerveze- te,” Mikor kezdtek, mindössze egy tagnyilvántartó könyvük volt és néhány hónap múlva már telt ház előtt mutatkozott be irodalmi színpaduk. Nagy részt vállaltak a strand építé­sének munkáiból, kezdeménye­zői voltak a balesetelhárítási, takarékossági mozgalmaknak, s ügy megszerettették a klubéletet a petőíibányaiakkal, hos^r most már nemcsuk a fiatalok vár­ják türelmetlenül a rendezvé­nyeket, de hovatovább több szülő lesz klubestjeiken, mint ahány kiszista. S egy hónapja övék a vi­lág, róluk beszélnek nemcsak a petőfibányai ak, de a kör­nyékből odalátogató ifjúsági küldöttségek is. Megalakulá­suk harmadik évfordulójára rendezett KISZ-hónap során egymást érik a mozgalmi élet eseményei. Mintaszerű vezető­ségi üléseket, taggyűlést tar­tottak, ahol 24 úttörő jelent­kezését fogadták el a KISZ- szervezetükbe, összevont sze­mináriumon vettek részt a fi­atalok, ünnepé fves csapatgyfl- lésen emlékeztek meg a sza­badságharc évfordulójáról, a foto-, főző-, barkácsoló szak­kör 4« népi tánccsoport is ki­tett magáért. Farsangi műso­ruk szórakoztatta a lakosokat, a KISZ-hónap záróeseménye a nagyszabású klubest, amelyen vidám vetélkedőn elevenítet­ték fel az elmúlt három év emlékezetes eseményeit, kezd­ve a vidám pákozdi táboro­zásiéi a bányalátogatásig, az élményekkel teli külföldi uta­zásoktól a strandnál végzett társadalmi munkáig. Ezrediknek akartunk belép­ni a KISZ-szervezet jubileumi kiállítására, ám néhány napot késtünk s már kétezer felé közeledett azoknak a száma, akik végignézték a „kettesek” győzelmi Jelvényeit, a három év fényképekkel, oklevelekkel, albumokkal, plakátokkal il­lusztrált eseményeit. Láttuk o világjárók levelezőlapjait, S'.orvdth Erist Moszkvából kül­dött képeit, Balogh János olaszországi, Máté Ilona cseh­szlovákiai köszönetét, hogy az ifjúsági szervezetben végzett munkája jutalmául eljuthattak e tájakra. Meggyőződhettünk, hogy nem üres dicsekvés a sportsikerekről elmondott szó, niszen Ut a bizonyíték a Tröszt Kupa első és második helyezé­se, Farkas Kati fényképe, aki i négytuin-bajnokaágon került a győzelmi emelvényre. Odébb a József Attila képe alatt szá­mok sorakoznak, amelyekből leolvasható, hogy három és alatt 12-sz,eresé re nőtt az ol» vasómozgalomban részt vevők száma. Aztán Kidben Sándot társadalmi munkavállalásál rögzítő nyilvántartólapját Át­látjuk, amelyen 48 óra válla­lás van föl jegyezve. A kiseb­bek produkcióit Is Itt helyez­ték el a barkácsoló szakkör dömper- és mozdonymodellje- it, a másik falon pedig a kul­turális szemle eredményeit bi­zonyító okleveleket, a* aszta­lon a győzelmi serlegeket ve- 1 hetik szemügy ve a látogatók, is az ifjúsági fesztiválon nyert rándorzászlókat, amelyek szinte beborítják a kúltúrház rmeleti nagytermének falait, asztalait. A látottakat összegezve így summázta véleményét a kiállí­tás látogatója: — Rengeteget dolgoztak ;zek a „gyerekek”. K. E. Ünnepre készül a Parádsasvári Üveggyár... Jelentőségében komoly év- fordulóra készülnek a Pa­- rádsasvárl Üveggyárban. E: • évbeh lesz 180 éve annak i hogy a mostani települée, Sas- ■ vár helyén, az ide telepíteti szlovák családok keze nyomán elkészültek az üveghuta alsó gyártmányai. Eleinte még kezdetleges formában, csere­eszközökként, de később egyre finomabb készítmények hírei öregbítették a sasvári üvege­sek hírnevét, S most, amikor a másfél év­százados évfordulóra készül­nek, az egykori huta helyén álló korszerűsödő üveggyár Kanadába, Franciaországba és Ausztráliába szállít. A nagy je­lentőségű évforduló méltó megünneplésére az ÉM. Üveg­ipari Országos Vállalatnál In­téző bizottságot alakítottak, amelyben a parádsasvári üze­met Varga József főmérnök képviseli, aki így számolt be az előkészületek jelenlegi állá­sáról: — A központi terv szerint ez ünnepi évben filmhíradó, tv, rádió és a gyár fejlődéséről készült kisfilm propagálja az évfordulót. Tervezzük képes füzetek kiadósát, alkalmi gyu­facímke, üvegbélyegsor kibo­csátását. A gyufacímkéket Ké­kesi Ivánná tervezésében már a központnak megküldtük jó­váhagyás végett. De a legjelentősebb tevé­kenységünk lesz az Iparművé­szeti Múzeum dísztermében tervezett kiállítás megszerve­zése. <— áo»n

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents