Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

1964. március 21., szombat

NCrojsAO

3

Kádár János beszéde a Hazafias Népfront kongresszusán

(Folytatás a 2. oldalról)

unó Kommunista Pártja történelmi tapasztalatait.

— A Hazafias Népfront kongresszusán e nagy nemzeti tömörülés jövendő útjára tekintve, a legfőbb, amit én a kongresszusnak Központi Bizottságunk megbízatása alapján és nevében mondhatok, az hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak, társadalmunk vezető erejének politikája ezután sem változik.

(Taps.)

'— Nem változik természetszerűen népfrontpolitikánk sem. Az osztályszövetség, mely a munkásosztály vezetésével a szocializmus építésében létrejött — a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség szoros együttműködése — folytatódik. A társadalom tényleges szükségleteinek kielégítésében a városi kispolgárság is megtalálja a maga hasznos tevékenységének területét és ezzel saját becsületes munkája révén boldogulását is.

— Mai szövetségi politikánkra mindaddig szükség lesz, ameddig fennmaradnak az egyes dolgozó osztályok határai. Nem lehet jobbra húzni az ország szekerét.

Hiú ábrándokban ringatják magukat azok, akik azt hiszik, hogy szocialista demokráciánk kiteljesedése liberalizálódás, és reményt nyújt kapitalista elemek visszacsempészésére rendszerünkbe.

Szocialista demokráciánkat mi tovább fejlesztjük, de a tennelési eszközök köztulajdona megmarad és tovább szilárdul; az embernek ember által való kizsákmányolása soha vissza nem tér.

Magyarországon szocializmus less, s népünk és társadalmunk a kommunista társadalom felé fejlődik

— Mindenkinek meg kell értenie azt is, hogy hazánkban a személyi kultuszt is végképp eltemettük. Magyarország nem talaj, és a jövőben sem lesz az a. baloldali kalandorok számára. Pártunk sem jobbra, sem balra nem változtat politikáján, amelyet súlyos tapasztalatok árán érlelt ki népünkkel együtt. Ezt a politikát egész pártunk egységesen vallja, s munkásosztályunk, népünk, a milliók meggyőződéssel követik.

— A jobboldal, amikor támadott, úgynevezett demokratikus szocializmust, demokráciát és több szabadságot követelt. De nem mondta meg, kinek. Mi azonban emlékszünk a történelemre: az ellenforradalom már Oroszországban, a polgár- háború időszakában megkísérelte a fiatal szovjet állam ellen mozgósítani a politikailag tisztán nem látó embereket azzal a jelszóval, hogy szovjet hatalmat, de kommunisták nélkül! 1919-ben is azzal uszították a társadalmi kérdésekkel teljesen tisztában nem levő embereket a Tanácsköztársaság ellen, hogy demokratikus szocializmust követeltek. Mint látható, az 1956-os revizionista, ellenforradalmi propagandisták és imperialista sugalmazói nem találtak ki semmi újat.

— A baloldal is adott nekünk

leckét. Ez is eltartott néhány évig, volt alkalmunk tanulni belőle. Érdekes egyébként, hogy a baloldali elhajlók is a marxista elméleten pontosan el nem igazodó és a társadalmi kérdésekben pontosan tisztán nem látó emberekre apelláltak. Közismert, hogy vannak emberek, akik szerint a diktatúra annyi, mint odacsapni. A diktatúra azonban nemcsak annyiból áll, hogy csapjunk oda. Mert az igazság az, hogy amikor ezeket a primitív jelszavakat hirdették, még oda sem tudtak csapni, ahová ^kellett volna, sőt, az ellenkező oldalra csaptak ezzel a „csapjunk oda” jelszóval. (Nap y

taps)

— Lenin, a mi nagy tanítónk nagyon pontosan és világosan meghatározta a proletárdiktatúra lényegét. A proletárdiktatúra rendeltetése az, hogy erő és hatalom legyen mindenféle kapitalista restaurációs kísérlettel szemben. Továbbá legyen szervezője a szocialista társadalom építésének.

— Aki primitíven fogja fel a diktatúra kérdését, az persze el lehet keseredve manapság, mert a börtönökben nem sok ember ül most nálunk politikai okok miatt. Akad néhány tucat ilyen keserű ember. Most hely is van (Derültség. Nagy taps.), s ha már végképp nem akar valaki okosodni, lehet ilyenfajta orvosságot is találni.

— Mi azt gondoljuk, hogy népi demokratikus államhatalmunknak, amely a proletárdiktatúra funkcióját tölti be, feladata, hogy erővel és ha kell, elnyomással védie a nép szocialista vívmányait mindenféle kapitalista roVarné-lós kísérlettel szembún, akár belülről, akár kívülről indul az ki. De

működésében mindinkább előtérbe kerül és döntővé válik a szocialista építőmunka szervezése. Ez a mi rendszerünk, államhatalmunk döntő feladata, és ezt meggyőződésünk szerint jól betölti. Akinek pedig kevés a tudománya ahhoz, hogy vállalja a meggyőzés kissé fáradságosabb és hosszadalmasabb módszerét és csak a „ki- zámi-bezámi” receptből áll egész vezetési tudománya, az a mi közéletünkben ma már nem boldogulhat és a jövőben még kevésbé szerepelhet. Az ilyen ellen harcolni fogunk. Gondolni kell arra Is, hogy mi idézte elő azt a súlyos helyzetet, ami 1956-ban volt. Mivel kezdődött az a bomlási folyamat, amely azután kedvező talajt teremtett mindenféle revizionista és ellenforradalmi uszítás számára? A gyanakvással. Meg kell értenie minden értelmes embernek, hogy egy nép nem lehet gyanús. Abból kell kiindulnunk, hogy a nép a ml népünk, mi pedig a népért vagyunk, és ha a nép felelős helyre állított minket, azért tette, hogy a javára dolgozzunk. Hogyan lehet a nép ellenére a nép javára dolgozni? (Nagy taps.)

— Politikánk lényeges elvi alapjai tehát nem változnak és nem fognak változni a módszerek sem. Politikánk ereje növekszik, s ereje mindenek, előtt és elsősorban a szocialista eszme erejében van. Hiszünk eszménkben, hiszünk abban, hogy az emberek fejlődnek és nézeteik változnak, de szocialistává változnak és nem visszafelé. Vannak és még lehetnek súlyos idők, nehéz hely. zetek. Népünket olyan szellemben szeretnénk nevelni, hogy ha kell, kész legyen meghalni isa nép új világáért, és jövendőjéért. De nem azzal a frázissal dolgozunk, hogy halj meg. Mi az életre gondolunk, és azt mondjuk, hogy élj és dolgozz a szocializmusért. (Taps.)

— A mi szemünkben nem bűn, ha az emberek a szocialista társadalom építése közben is keresik anyagi boldogulásukat. Véleményünk szerint a szocializmus építésének igazi lendítő ereje akkor jelentkezik, ha az eszme és az érdekeltség egy irányban hat.

— Lenin mondotta annak idején, hogy a szocialista társadalmat nem lehet elképzelt emberekkel felépíteni. A szocialista társadalmat csak olyan emberekkel lehet felépíteni, akik vannak, akik élnek. Hogy a legvilágosabb példát mondjam: parasztságunk a szocialista útra lépett. Belépett a termelőszövetkezetekbe és ezzel megteremtette a szocialista mezőgazdaság alapját, de látni akarja munkájának eredményét. Bűn ez? Nem bűn. Nem minden parasztember marxista és ha a munkaegység 16 forint, akkor a nem marxista paraszt- ember annak megfelelő híve a szocialista mezőgazdaságnak, ha pedig 42 forint, akkor olyan híve a szocialista mezőgazdaságnak. (Nagy taps.)

— Nem szűnünk meg propagandamunkát végezni az iskolákban és az egyetemeken, marxista képzést adni tanfolyamokon, mindennapos agi- tációt végezni. De nagyon fontos, hogy az eszme fokozódó erejét segítse az ugyanazon irányban ható anyagi érdekeltség. Mi a szocializmus építésének lenini elveként tiszteljük és alkalmazzuk az eszme és az érdekeltség egybeesését. A jobb életért harcolunk és velünk jönnék azok az emberek, akik jobb életet akarnak teremteni maguknak. Mi kommunisták, ha kell, tényleg meghalunk pártunkért, de tudjuk, hogy népünknek nem azért kell a szocialista társadalom, mert élt egyszer egy Marx Károly nevű ember, aki leírta azt, hogy a kapitalista társadalmat szocialista társadalom fogja felváltani, és mert egy rovatban ki kell pipálni, ^íogy ez végre van hajtva. (Derültség.) Azért kell, mert a marxizmus tudományos világnézet, amely már a gyakorlatban megvalósult, igazsága bebizonyosodott, azért kell szocialista társadalom, azért kell Marx, Lenin, az elmélet és a párt, mint fegyver, hogy a szocialista társadalmat megvalósíthassuk népünkkel együtt, népünk javára.

mi rendszerünk a jobb rendszer, és a békés versenyben is győzni fog a kapitalizmus födött. (Taps.) Ezért mi hívei vagyunk a normális kapcsolatoknak minden országgal.

Ennek természetesen a mi .részünkről feltétele, hogy a Magyar Népköztársaság szuverenitását mindenkinek tiszteletben kell tartania és tartózkodnia kel! á magyar beJUgyekbe v?V beavatkozástól.

— Aki felénk az együttműködés tisztes szándékával közeledik. az megértő készségre talál. Aki rendszerünk ellen támad, vagy aknamunkát kezd, annak megfelelő válaszban lesz része. Mindenki ismeri egyes külpolitikai kérdésekkel kapcsolatos állásfoglalásunkat. Legutóbb bolgár barátainkkal is sorra vettünk egv sor időszerű nemzetközi kérdést, és Kállai elvtárs is kifejtette beszámolójában álláspontunkat.

— Az összes külpolitikai javaslatokban egységesek vagyunk a szocialista világgal, minden olyan javaslatot támogatunk, amely — ha kis mértékben és lokálisan is — a helyzet normalizálásához, a hidegháború megszüntetéséhez, a

tartós béke megteremtéséhez hozzájárulhat. Szövetségeseinkkel együtt a béke megőrzéséért küzdünk, mert

a külpolitikában . is egy Köíelessl-günk van: híven képviselni, jól szolgálni népünk, szocialista hazánk érdekeit. Népünknek békére van Bt/ls-íj'. k.nty dolgozhasson, alkothasson• ebben versenyezz; nek a népek, s a népek fial, ne pedig a fegyveres erőpróbákban.

— Teljesen világos a helyzet: békepolitika kell és a békét megfelelő erővel kell alátámasztani, egyelőre még nem megy másként. Nincs más út. Lassan az imperialista körök is arra a felismerésre jutnak, hogy nem lehet világháborút csinálni.

— Mi. tudjuk, hogy népünk békét óhajt, ez fele! meg az érdekeinek, s ezért kötelességünk a külpolitikában is a békét őrizni, a békés egymásmelleit élés politikájáért dolgozni, mert ez biztosítja a feltételeket a szocialista építésünkhöz, amely nagyszerű eredményeket hozott, s hasonló jó ered- nyeket ígér minden év, amivel előbbre jutunk.

Feladatainkat csak a dolgozó nép összefogott erejével oldhatjuk meg

— Néhány szót szólnék munkánk módszereiről is. A párt munkamódszereire gondolok. Azt mondhatom ennél a kérdésnél is, hogy nincs ok, amely azt kívánná, hogy változtassunk a módszereinkén; minden tapasztalat amellett szól, hogy azokkal a módszerekkel dolgozunk, amelyeket az utóbbi években kezdtünk meghonosítani, s azokat kell még fejlesztenünk, javítanunk, hogy még jobbak legyenek. Hiszünk szocialista eszméinkben, azok meggyőző erejében és végső győzelmében. Tudományos világnézetiünknek megfelelően bízunk a tömegekben és az emberek gondolkodásának fejlődésében. Tudjuk, hogy népünk tömegeit megragadta a szocialista eszme, ez kitéphetet- lenül él és tovább, erősödik a milliók gondolat- és érzésvilágában, szívében és agyában. Szakadatlanul hirdetjük eszméinket, s pártunk a helyzet új vonásait mindenkor és faradhatatlanul törekszik érvekkel megvilágítani', megtárgyalni, megvitatni népünkkel, az emberek különböző foglalkozású csoportjaival. Pártunk és a nép viszonyának szilárd alapját a kölcsönös bizalomban lát. juk, s vezető módszerünk a meggyőzés. Ez így van ma, és így lesz holnap is. Pártunk történelmi küldetését a tömegek vezetésében a munkásosztály, a nép, a nemzet ügyének szolgálatában látjuk, nem parancsolgatásban és hatalmaskodásban. Népünk maga is jól tudja, tapasztalja és becsüli ezt pártunk . munkájában, tevékenységében. Tehát e téren, a módszerek terén sincs és nem lesz változás.

— Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Kedves elvtársnőik! Barátaim! Ez az egyetlen politika, ezek azok a

bevált módszerek, amelyek biztosítják, hogy békében és biztonságban, a jövőbe vetett* megalapozott bizalomban éljen, dolgozzék, alkosson minden ha. zánkfia, az egész magyar dolgozó nép. Ez így lesz ezután is, mert nálunk nem lehet másképp dolgozni a szocializmusért.

— Politikánk tehát nem változik, de változik a helyzet1, nö. rekednek a feladataink és a lehetőségeink is.

— Pártunk VIII. kongresz- szusa összegezte és elemezte a szocialista forradalom magyar- országi eredményeit, megállapította, hogy társadalmunk a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett. Fejlődésünk döntő frontszakaszai ma a gazdasági épités és a szocialista öntudat további erősítése a népben. A szocializmus építésének útján mi is egyre magasabbra törünk, új és új feladatokkal találj uk szemben magunkat. Mind bonyolultabb* növekvő feladatainkat csak a dolgozó nép összefogott erejével oldhatjuk meg.

— A Hazafias Népfront HL kongresszusának feladata, hogy felmérje, megvitassa, a maga sajátos feladatkörében meghatározza a jövendő teendőit. Jő és eredményes munkát kívánok a kongresszusnak. Ismét hangsúlyozom, hogy a népfrontmozgalom területén közvetlenül dolgozó párttagjaink és pártonkívüli barátaink, politikai szövetségeseink munkájukban ezután is számíthatnak a Magyar Szocialista Munkáspártnak, a párt Központi Bizottságának és valamennyi szervezetének teljes támogatására.

— Pártunk politikája és a nép egyetértése biztosítja munkánk belső feltételeit Adottak szocialista építőmunkánk nemzetközi feltételei is. A béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a szocializmus túlsúlyban levő erői eddig is képesek voltak, s ha jól harcolunk, ezután is képesek lesznek arra, hogy elhárítsák a háború veszélyét az emberiség feje felől.

— A szocializmus minden híve, a népfrontmozgalom min. den részvevője abban a tudatban végezheti munkáját, hogy kedvező körülmények között, jó ügyért, a nép szolgálatában, a szocialista jövőért dolgozik. (Hosszan tartó taps.)

Külpolitikánk alapelve a békés egymás mellett élés

— Ugyanaz a következetesség, amely belpolitikánkat jellemzi, vonatkozik külpolitikánkra is. Mi a Szovjetunió, a Varsói Szerződésben tömörült országok, az összes szocialista ország szövetségesei vagyunk, a gyarmatosítás ellen küzdő népek harcostársainak és szövetségeseinek tekintjük magunkat, a társadalmi haladás erőinek, a békét védelmező erőknek a szövetségesei vagyunk és maradunk. Rendíthetetlenül és változatlanul valljuk külpolitikánk alapelveként a békés egymás mellett élés elvét. Minden országgal, függetlenül társadalmi rendszerétől, normális kapcsolatokra, mégpedig normális diplomáciai, politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokra törekszünk.

— A kulturális kapcsolatokról meg kell jegyeznem, hogy egyesek Nyugaton azt szeretnék, ha előbb és több kulturális lenne, és utóbb és kevesebb gazdasági kapcsolat.

— Persze kell, feltétlenül kell kulturális kapcsolat, mert hívei vagyunk a népek barátságának és ahhoz az is hozzá- tartoziK, hogy a népek kölcsönösen ismerjék -"’TTiárt, ism""- jék egymás művészetét, zenéjét, szobrászatét, festészetét, irodalmát, de az igazat megvallva, ú"v tűnik, nogy az USA

kormánya, meg az angol kormány a libamájat szívesebben importálja tőlünk, mint a kommunista eszméket.

Mi viszont azt mondjuk, hogy szívesebben hozunk tőlük például jófajta vegyészeti berendezést, mint kapitalista eszméket, annál is inkább, mert ilyesmiből némi poros tartalék, még nálunk is akad a kamra zugában, azt is ki kell söpörnünk. (Élénk derültség, taps.)

— A békés egymás mellett élés persze kockázattal Is jár. Ez természetes. A művészetben is van kockázat és a rendszerek összehasonlításában is van kockázat, de ezt a kockázatot mi vállaljuk, mert a helyzet úgy alakul, hogy ha a rendszerek jóságáról kell vitatkozni, akkor a fő kérdésben ellenfeleinknek nincs mit monda- niok. Mert a fő kérdés az, hogy a termelési eszközök magántőkések birtokában legyenek-e, vagy a nép tulajdonában, köztulajdonban. Ebben nem vitatkozhatnak velünk.

— Mi a békés egymás mellett élés összes veszélyeit minden vonalon nyugodtan vállaljuk, vállaljuk a kereskedelem terén, a kultúrcsere terén, a rendszer összehasonlítása terén és a módszerekben is. Mindezt abban a meggyőződésben, hogy a mi eszménk az igaz eszme, a

Kállai Gyula beszéde

(Tegnapi számunkban megkezdtük Kállai Gyula elvtárs beszédének közlését, amelyet a Hazafias Népfront III. kongresszusának élső napján mondott el. Beszédének befejező részét most közöljük.)

— A békét akaró százmilliók mozgalmának újult erőt ad az, hogy idén tragikus történelmi események évfordulóiról, az első világháború kitörésének 50. és a második világégés kezdetének 25. évfordulójáról emlékezünk. Ma, amikor a legnagyobb hatalmak atom- és hidrogénfegyverrel rendelkeznek, egy világháború még az előző kettőnél is borzalmasabb pusztítást vonna maga után és száz- és százmilliókat megsemmisítéssel fenyeget. A világ- helyzet gyökeresen megváltozott. Kialakult a szocialista világrendszer, felbomlott lényegében az imperializmus gyarmati rendszere, és világszerte hatalmas tömegmozgalmak bontakoztak ki, amelyek a békéért, demokráciáért, a szocializmusért szállnak síkra.

A magyar békemozgalomnak a Hazafias Népfrontnak erősítenie kell kapcsolatait a világ békemozgalmával, segítenie kell, hogy tovább erősödjék a tömegek an'tiimperialista békeharca. A mi népünk őszinte hive a békés egymás mellett élés politikájának. Magunkénak vallunk és képviselünk minden olyan törekvést, amely a béke megvédését szolgálja. Hívei vagyunk az általános és teljes leszerelésnek, támogatunk minden olyan intézkedést.

amely közelebb visz e nagy cél megvalósításához. Örömmel üdvözöltük és aláírtuk a moszikvai részleges atomcsend- egyezményt, támogatjuk az atomfegyvermentes övezetek megteremtését, a föld különböző térségein. Felléptünk és fellépünk á gyarmati rendszer teljes felszámolásáért, gyümölcsöző kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat tartva fenn, békében akarunk élni a hazánktól eltérő berendezésű államokkal is.

Tisztelt kongresszus!

A naptár március 19-ét mutat, történelmünknek szintén tragikus emlékezetű dátumát. Húsz évvel ezelőtt, 1944. március 19-én a hitleri Németország fasiszta seregei — felszámolva az amúgy is látszatfüggetlenség utolsó foszlányait — megszállták Magyarországot. Hogy ez a húsz év előtti szomorú márciusi vasárnap nem vezetett az egész nemzet tragédiájához, az annak köszönhető, hogy a nemzet legjobbjai, élükön a magyar munkásosztály élharcosaival, a kommunistákkal, újult erővel buzdítottak nemzeti összefogásra és harcba szálltak a fasizmus ellen.

— Üj erőt és lelkesedést meríthet mozgalmunk, ha visszatekintünk az elmúlt húsz évre — hangsúlyozta Kállai Gyula elvtárs.

— Húsz éve, hogy hazánk történelmének légményebb pontjára zuhant, de közel húsz éve annak is, hogy elindultunk a felfelé vezető úton. Közel húsz esztendeje, hogy megalakultak nemzeti függetlenségünk, kibontakozó demokráciánk első köpomti szervei: az ideiglenes nemzetgyűlés, az ideiglenes kormány, hogy kikiáltottuk a köztársaságot, felosztottuk a földeket, egy év választ el bennünket hazánk teljes felszabadulásának 20. évfordulójától — nemzeti felemelkedésünk kiindulópontjától. E nagy ünnepet legméltóbban ,a munkában, az építésben, hazánk gazdagságában elért újabb eredményekkel tehetjük emlékezetessé.

— Országunk nemzetközi tekintélye soha nem volt ilyen nagy és soha nem volt ilyen egységes a magyar társadalom, amely mindinkább felismeri, hogy igaz és jó ügy, amiért dolgozunk. Hazánk minden hű fia munkálkodjék e jelszó szellemében: „mindannyian hazánk felemelkedéséért, a szocializmusért!” — fejezte be beszédét Kállai Gyula.

Kállai Gyula nagy tapssal fogadott beszéde után Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára terjesztett elő javaslatot a Hazafias Népfront működési szabályzatának módosítására. Ezután szünet következett.

Szünet után Dobi István elnökletével folytatódott a tanácskozás. A kongresszus részvevőinek hosszan tartó, nagy tapsa közben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnök« emelkedett szólásra.