Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

REPOJSáO 1964. március 21., szombat Hosszú üt az éjszakában Képzőművészeti kiállítás Recsken A recski bányász kultúrott­hon különtermében ebben az évben ismét bemutatkozik al­kotásaival a községben működő képzőművészeti szakkör. A ki­állítás megnyitásán megjelen­nek a járási művelődési osz­tály, a járás kulturális életé­nek vezetői is. A két hétig nyitva tartó kiál. lítást a környékbeli iskolák | rajzszakos nevelői és a felső ; tagozatos növendékek is meg- i tekintik. A megnyitóra március 22-én, vasárnap délelőtt kerül sor a kultúrotthonban. A képzőművészeti szakkör Szilágyi Elek vezetésével és a falubeliek támogatásával ren_ dezi a kiállítást. Hétéves a KISZ Március Uuszonegyedike. A tavasz első napja. A Tanács- köztársaság kikiáltásának napja. A KISZ születésnapja. Hét évvel ezelőtt, az ellen- forradalmi zűrzavaron úrrá lett nép, a sorait lassan ren­dezgető magyar kommunista ifjúság ismét megteremtette az ifjúsági szervezetet. Nyíl­tan a vörös zászló alá álltak azok, akik hitet tettek a pro­letárdiktatúra mellett, a munkásosztály uralma mel­lett, a szocializmus mellett. Szimbolikus volt a szüle­tésnap megválasztása is. A dátum azt jelképezi, hogy a kommunista fiatalok fenn­tartás nélkül vállalták a ma­gyar történelem nagyszerű örökségét, a Tanácsköztársa­ság eszméjét. Jelképezi az egységet, az egyetértést a magyar forradalmi munkás­mozgalom idősebb és fiata­labb nemzedékei között: á veteránok és az ifjú harcosok egységét. És ez a „második születés­nap’" nem lehet méltatlan az előzőhöz, a példaképhez: a Magyar Szocialista Munkás­párt mögött felsorakozott fi­atalok megtették azt, amit a szocializmus megvalósítása, a szocialista nemzeti egység megteremtése megkövetel tő­lük. A gyárakban és termő­földeken a munkában ver­senyző fiatalok, a fegyveres testületek ifjú kommunistái, az iskolák diákjai szégyenke­zés nélkül, öntudatosan, nyu­godt lelkiismerettel nézhet­ni-*- 'aiK, na'—apáik sze­mébe, akik ennyi idős koruk­ban a „véres háborúban” ad­tak „emberségről példát, vi­tézségről formát”. Hol a tavasz? A napokban hallottam, az emberek így élcelődnek: szép „karácsonyunk” lesz. Bár hús­vét előtt állunk, az időjárás mégis ,.karácsonyi” formában tartja magát. Ezen a télen minden papír­forma, de minden népi regula is csődöt mondott Azt tart­ják: fekete karácsony, fehér húsvét Noé, ha nem jön közibe gyors olvadás, a húsvét is hótakaróval köszönt ránk. A medve is rácáfolt az időre. Zord, hideg és felhős volt a gyertyaszentelő, a medvének kint kéllett volna maradnia. Ebben az esetben meg is fáz­hatott. Ez a jóslat sem vált be, nem jött a korai tavasz. Sőt.! E március minden napján a hőmérséklet napi középértéke 4—5 fokos negatív eltérést mu­tatott a sokéves átlagtól. De maradjunk a tárgynál. Mikor is kezdődik a tavasz? A meteorológusok azt mondják, március 1-én. Tehát a március már tavaszi hónap. Míg január középhőmérséklete, sok évi át­lagban, Egerben —2 fok, feb­ruár 0 fok, március már 5 fok körül. Az ez évi márciusi na­pok az 5 fokot maximálisan a déli órákban sem érték el sok­szor. Az átlag most jóval 0 fok alatt marad — az eddigi már­ciusi napokat tekintve. Lehet, Rácáfolt a medve Mikor kezdődik a tavasz ? • Napéjegyenlőségre virradtunk • Párizs is didereg csúcsérték nem egyedülálló. Ugyancsak 1940. márciusában, igaz, hogy 3-án, de —15,6 fokos hideget éltek át Miután a meteorológusok a régi adatok és a mostani ér­tékek egybevetése után kevés jóval biztattak, kérdezzük meg a csillagászokat. Mit monda­nak a csillagászok? Semmi rendellenesség nem történt, mert a csillagászati tavasz, ma, március 21-én kezdődik Először is Földünk minden pontján e napon pontosan ke­leten kél és nyugati irányban nyugszik a Nap. Még egy pillantást a pénteki meteorológiai térképre: Hapa. randában, a Bottend-öböl sar­kában e sorok írásakor —15 fokos a hideg. E légtömeg hű­vös légáramlásokat ereszt déli irányban. A Közép-Duna-me- dencében, részben a Dévényi- kapun, részben a Kárpáti* há­góin át jut be. Ezért jelente­nek reggelenként Sopronból és Putnokról igen alacsony hő­mérsékleteket. A ciklon még messze van tőlünk. Angliát sem érte él. Pedig ettől várunk enyhülést. Párizs is 0 fok alatt didereg. De a csillagászoknak igazuk lesz, a napsugarak erő­södnek, és ha előbb nem, hús­vétira kitavaszodik. —i. e.— KI VOLT OSWALD? 3. Egy újságírónő is jelen van, Miss Johnson, aki az egész va­csora alatt az aszta! túlsó vé­géről figyelte a szónokiéit. Miss Johnson interjút kért tőle. A beszélgetés csaknem 7 óra hosszat tartott, de egy újság­ban sem *elent meg egyetlen sor sem. Lehetséges, hogy Miss Johnson nemcsak kérdezett, hanem most adta meg a végső utasításokat? Amikor 4 évvel később a John F. Kennedy ellen elköve­tett gyilkossággal kapcsolatban Oswald neve is felmerült, je­lentkezett Miss Johnson.' Töb­bek között a következő kije­lentést tette: „Rögtön meggyőződtem, hogy Oswald semmit sem ért a marxizmushoz.” Az amerikai konzul figyelemmel kíséri De térjünk vissza a 4 évvel korábbi eseményekhez. Moszk­va 1959. Oswald tanácstalanul ténfereg a szovjet fővárosban. Számára, aki eddig csak lecsú­szott elemek, csavargók és megszálló katonák között élt, ez az új életforma teljesen megfoghatatlan és kényelmet­len. Az ismerősei már meg sem akarják hallgatni azokat a történeteket, amelyeket az USA-ban vele szemben elkö­vetett igazságtalanságokról mesél és színez ki. Az embe­rek többet és érdekesebbet is hallottak már. Közben teljesen edfogy á pénze. Dolgoznia kell. Hamar kiderül, hogy semmihez sem ért és a legkisebb hajlama sincs az elektrotechnikához, pedig erről zengedez állandó­an. Végül Minszkiben teremte­nek a számára munkaalkal­mat. A rendszeres munka igen nehezére esik. Egyre inkább vágyódik azon idők után, ami­kor megszálló katonaként ele­gáns egyenruhában legalább a polgári lakosság egy rétegével szemben fölényben érezte ma­gát. Rövidesen beteget jelent. Az orvos nem talál semmit. Néhány napos megfigyelésre befektetik az egyik kórházba. A vizsgálat eredménye nemle­ges, vissza kell térnie munka­helyére. A • kórházban ismerkedik meg Marina Prusachowa gyógyszerész-laboránssal, aki átmenetileg ápolónői munka­kört tölt be. Szeretné, ha kel­lemes benyomást tudna gya­korolná erre a- csinos lányra. Fantasztikus dolgokat meséd Amerikáról, s az elmondotta­kat ragyogó színekkel ecseteli. A fiatal Prusachowa elragad­tatva hallgatja. Beleszeret a „csinos amerikaiba” Közben Osrwaldban ás leját­szódik valami. Talán jobban be tudná, rendezni életét, ha családot alapít. Feleségül akar­ja venni Marinát és visszatér­ni az USA-ba. Mihez kezdene ezek után a Szovjetunióban? Miért nem jelentkezett senki azok közül, akik őt ide küld­ték? Oswald nem tud róla, hogy tevékenységét állandóan figyelemmel kíséri az amerikai konzul, s rendszeres jelentést tesz egy bizonyos helyre. Os­wald csak azt érzi, hogy Dal- lin cserbenhagyta és azok is elfelejtették, akikkel közben (mint CIAAigynökökkel) megis­merkedett. Az elhárító tiszt igent mond Tulajdonképpen semmi sen) áll az útjába, hogy visszatérjen az USA-ba, csak ne lenne az a papír, hogy becstelensége miatt elbocsátották a hadseregből. Valahogy meg kellene szaba­dulnia a személyi okmányaiba beírt szócskától: undiserable — nem kívánatos. Ez az előfelté­tele, hogy az USA-ban megfe­lelő munkát kapjon. Moszkvába utazik és onnan fordul kérvénnyel az akkori tengerészeti miniszterhez. Ké­ri, töröljék a ^becstelenül eti Oswald és felesége. Marina, Minszkijén, az esküvő után. hagyta a zászlót” fogalmat sze­mélyi okmányaiból. A kérel­met néhány hónap múlva el­utasítják. A tengerészeti mi­nisztert Connallynak hívják, később ő kerül Texas állam kormányzói székébe. 1963. no­vember 22-én Kennedy mellett őt is lövés éri. Közben Marina Prusacho- wát az üzem személyzeti ve­zetője figyelmezteti, milyen következményekkel járhat ez­zel a talaj tálán, megbízhatat­lan fiatalemberrel kötendő .há­zassága. De Marina nem hagy­ja magát jó útra téríteni. Os- waldhoz akár feleségül menni és szeretné látni azt az orszá­got, amelyet oly csábosán fes­tettek le előtte. Oswald már nem is törekszik, hogy a foltot kitöröltesse személyi okmá­nyaiból, minél előbb haza akar menni és fel akarja venni a közvetlen kapcsolatot Dattinr nal és csoportjával. iF olytatjuk) na: Ohalgszi felé menj! Vi­gyázz magadra ... A fiú már fenn is volt egy szekéren, ott hallotta az eliga­zító szókat Valami Szabó ne­vű dandárparancsnok léptetett lován a kocsi mellé. — Fiam, jól figyelj rám! Több ezer ember életét, több száz szekeret, hatalmas anyagi érték sorsát bízzuk rád. Rej- tend isten módom akarunk a •folyóhoz jutni! A szekereket egy egész dandár követi! Na, értesz? — s amikor elugraitott mellőle, még megveregette a hátát. Nagyokat zöttyemt a szekér A kocsis mellé ült, háta mö­gött fegyveresek gubbasztot­tak. A sötét, csillagtalan éjsza­kában, az úszó ködfátycűon át is tájékozódott. Magabiztosan mutatta az útirányt: — Ez itt a Kis—Tisza-híd.. most a Balázs-foknál vagyunk. Ismerte a Tisza vidékét és büszke is volt a tudására. A nagy darab ember ott mellette keményem fogta a lovakat. Egykedvűen faggatta a fiút: — Osztón hány éves vagy? — Tizenhét... Tóth Gábor a nevem. Apámat is így hív­ják. A Zsigó-átjárómál voltak, amikor a kocsis ismét megszó­lalt — Én meg János vagyok. Oláh János a tisztességes ne­vem... Akarsz hajtani? — és választ sem várva, odanyomta a kezébe a gyeplőt — Ustor se kell ezeknek — mondta a fiú. — Jó lovak... A, ilyenekkel lehetne igazán szántani a földet... éli áh a zsebébe nyúlt Do- hámyos szelencét szedett dó. Dohányt sodort, s hátraha­jolva, tüzet kért valami Zsigá­tól. A sötétben kezdte megis­merni őket. Csak akkor látta, hogy valami nehéz tárgy van a kocsi farában. — Ez mi? — nyúlt hátra, jobb kezével érintve a vasat. — Géppuska. A válaszadó hangját felis­merte. Ez volt az alacsonyab­bik, a bőrsapkás, aki beszélt az apjának is. — Nem félsz? — Nem én! Hallgattak, s ő irányozta lovakat a Ravasz-háton, . Nagymorotván át a Kismorot va partján. Amikor az önté nevű helyen is átkeltek, akko: figyelt megint a kocsin ülőkre Mellette a kocsis feje le-li billent. Nagyokat horkantv; aludt. A kocsin ülők dúdoltál valamit. Emlékszik, a tavasz szál már hallotta ezt Porosz lón. Tanoncok énekelték eg’ sátor mögött, sokan megbot ránkoztak rajta és verekedé is volt belőle. A Nyárfa-rétet érintve értei el az Aranyos nevű tiszai át­kelőhöz. Nagylombú fák alar állította meg a lovakat, — Itt vagyunk. A kocsis pokrócot dobott í lovakra. A többiek leemeltél a géppuskát, egy parti kiszö- gelléshez húzták és apró füty- työgésefckel jelezve, átkutat­ták a partot. Ketten a közeledi! kocsisor élé mentek. Nem volt álmos, pedig éjfél már elmúlt. Jó félóra múlva a parton állt az egész dandár. Valahonnan ladikot szereztek. Messzire hallatszott az evezők locsogása. Többen átmentek a túloldalra. Köteleket feszítet­tek, gerendákból építettek hi­dat. Még nem pinkadt, amikor készen voltak és megkezdődött az átkelés. ö nem mozdult a helyéről, s csak akkor rezzent össze, ami­kor lövések hangzottak és fed- ugattak a géppuskák. Az első napsugarak pirosra festették a víz tükrét és még sokáig piros maradt a színe. Véres volt a híd, halottakat sodort magával a víz. A román intervenciósok ágyúztók a hidat. Megvadult lovak, szekerek zuhantak a fo­lyóba. Látta még, amint a bőr­sapkás a géppuskára rogyott. Valaki karon ragadta és rápa­rancsolt, hogy menjen haza. görcsös sírás rázta. Sza­^ ladt, bukdácsolva, deré­kig érő vízben gázolva. Ro­hant, hogy ne hallja a lövedé­keket, ne lássa a halottakat. Pilisy Elemér hogy ezen a téren átlagrekor- doti döntünk meg mert az 50 éves kimutatásunkat nézve- a legalacsonyabb márciusi havi középérték 0 fok volt, és pedig 1940-ben. Az a tél tudvalevő­leg az évszázad egyik leghide­gebb tele volt. Ez kihatott az évi középhőmérséklet értékére is, akkor az átlag 7,7 fokot tett ki, szintén az évszázad leghűvösebb esztendeje. Ugyan­akkor (1940) az április már normálisan jelentkezett, 10 fo­kos középhőmérséklettel. Ez arra figyelmeztet, hogy e télies március után lehet még re­ményünk tavaszi as áprilisra. Mit mutatnak az e havi leg­alacsonyabb értékeik. Egerben e hó 17-én mérték a minimu­mot, — 10,2 fokot Ez a->okán es sokszor kimond­ok és kimondják ezt a zot: tizenkilenc. De egyre hevesebben vannak, akik e szót nem mint számot, nem történelmi dátumot, hanem életüknek legszebb esemé­nyét, fiatal lelkűknek örök­ké fénylő csillagát emlege­tik. Tóth Gábor Üjlőrincfal- ván e kevesek közül való ... Gőtét. csillagtalan éjszaka ^ borult a falura. Az ár­térről sűrű, fullasztó párát le­helt a folyó. Az úszó ködfátyo- lon átderengett a poroszlói út; emberek, szekerek körvonalai rajzolódtak a távolban. — Katonák! Egész hadsereg! — ijedeztek az ablakok sarkai­ban leskelődő emberek. Sietve reteszelték az ajtókat, erőszak­kal sem lehetett volna kihúzni őket a tapasztott falú házikók­ból. Amikor a falu utolsó házai elé ért a nagy csapat előőrse, néhány fegyveres csusszant le a gátként szolgáló útról. Talá­lomra megzörgették az egyik kaput. Dühös kutyaugatás, s utána síri csend jött válaszként A szobában fekvő két ember riadtan várt: mit akarhatnak?! A férfi lábába fájdalom nyi­lallt. — Hé! Van itt valaki?! Csend. — Gyerünk be! — szólt az egyik katona, s három alak je­lent meg a szoba szűkre sza­bott ajtajában. — Van itt valaki? — harsant az újabb kérdés. Mocorgás. — Itt volnánk. Ketten, az urammal... Gyufa sercent S a gyér világ az idős asszonynak csak sá­padt arcát rajzolta ki a sötét­ből. A katonának körmére égett a faszilánk. — Keservit!... Nincs lámpá­juk? — Az asszony már nyúlt -» a petróleumlámpáért, s a fé­nyesre törölt hátlapot is fel­tette, hogy jobban világítson. IT ezet fogtak a férfival. Egy alacsony, bőrsao- kás még az asszonynak is oda­nyújtotta kemény markú, la­pátnyi tenyerét — A Tiszához akarunk jutni. Kalauz kellene, tiszai ember... Nem ismerjük a vidéket. A férfi vizsgálódva nézte a váratlan látogatókat. Észrevet- te sapkájukon az ötágú csilla­got. — Vörösök... — maga is za­varba jött, amikor kibukott be­lőle a szó. — A románok ellen mennek...? — Oda biz1, bátyáin. Az in­tervenciósok ellen. A férfi felült az ágyon. — Ismerünk mi itt minden bokrot vízmosást, meg járható utat. Én nem mehetek, de se­gít a szomszéd ... Eredj csak, asszony, a Gábor gyerek ki is menne... Tóth Gábor, a tizenhét éves suhanc. nem aludt. Amikor a szomszédba zörgettek a kato­nák. az egész család talpon volt. Az ablaknál találgatták, kik lehetnek? Kit keresnek? — Magyarok ... vöröskato­nák lennének? A szomszédasszony jött elöl. Ismerte a reteszt, s már az ud­varról szólt: — Gábor!?..Aiszol, Gábor?! Világosság fogadta a belé­pőket. — Kalauzolni kéne — — szólt az asszony és háta mögé intett. — A Tiszához irányozni a katonákat. — A románok eilen megyünk — lépett elő a bőrsapkás. — A proletárok hazáját támadó el­lenség ellen. A Tiszához ren­delt bennünket a Tanácsköz­társaság vezérkara. ÍV agyot hallgatott Tóth Gábor. Hallott már ilyet, de tisztátalan beszédnek mondták az ilyet az urak. — Kiviszem ón őket a Tiszá­hoz! — lelkendezett a fiú, s máris kapta félig száraz csiz­máját. — Tíz kilométer ... gondold . meg, hátha baj lesz... — ag­godalmaskodott az anyja. Még a kapuból kiszólt utó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents