Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-18 / 65. szám

1964. március 18., szerda NÉPÚJSÁG s Kongresszus előtt íra: Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára Csütörtökön, március 19-én kezdi meg munkáját a Haza­fias Népfront-mozgalom III. , kongresszusa. Országos érdek­lődés előzd meg ezt a jelentős tanácskozást. De széles körű nemzetközi figyelmet is keltett ez az esemény. Bizonysága en­nek, hogy 17 országból jelezték küldöttségek érkezését. A kongresszust illető köz­figyelem alapja az az út, ame­lyet a mozgalom az elmúlt négy év alatt megtett. A kong­resszus politikai és szervezeti előkészítése sommázata volt a mozgalom fejlődésének. Az ér­tékelést széles tömegek végez­ték el a több mint 3400 gyűlésen, miközben újjáválasztották a falusi és városi népfront- bizottságokat, A különböző társadalmi réte­geket képviselő kongresszusi küldöttek jó útra valót kaptak az említett választói gyűlések­től. A vitában részt vevők hi­tet tettek a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája mellett. De éppen ezért, mert jónak, a nép érdekében valónak ítélték meg ezt a politikát, bírálták azokat a hibáikat, amelyeket a végrehajtása során követnek el a különböző területeken. A kongresszusi küldöttek tehát bőven „felszerelve” étkeznek a tanácskozásra. A gyűlések tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a mozgalom valóban nagy fejlő­désen ment keresztül. Ez egye­nes arányban van azzal a ténnyel, hogy a párt politikája — melynek megvalósításán a népfront is munkálkodik —•, milliók politikájává, párttagok és pártonkívüliék mindennapos munkájának iránytűjévé vált. A párt politikája alapján ki­alakult légkör — amely a párt éa a tömegek közötti bizalom légköre — kedvezett a mozga­lom fejlődésének. Az egyre fejlődő mozgalom pedig hatás­sal van a belpolitikai élet fej­lődésére, a politikai légkör alakulására. Egyre többen is­merik fel, hogy a népfront méltó kerete a munkásosztály és a többi dolgozó osztályok és rétegek szövetségének. Látják, hogy e szövetség erősödése gyorsítóan hat a szocialista építőmunkára. Növeli hazánk nemzetközi tekintélyét és e te­kintélyt a többi szocialista or­szágokkal együtt jól lehet hasznosítani a béke védelmé­ben. A népfront az elmúlt négy évben a szó valódi értelmében tömegmozgalommá vált. Száz­ezrek mozgósításával jól látta el a választások előkészítésére irányuló feladatát, A mozga­lom „kohójában” edződték meg egyenesen Torp holttestéhez ment. Aszker felemelte a pisz­tolyát. A keze már nehezen engedelmeskedett, ide-oda tán- colt a holttest fölé hajló mo- torbiciklista hátán a célgömb. A férfi kiegyenesedett, s megfordult. Aszker felnyögött, g kiejtette kezéből a pisztolyt. Percév észrevette, s odaro­hant, Leborult mellé a földre, s eléraékenyülten csókolta Asz­ker vérrel és sárral összemá­solt arcát. — Beszélj, suttogta — Asz­ker. — Elszállítottuk! —- És Ribin? — ö már nincs... Elesett. Aszker feljajdult. sokan, a képviselők és tanács­tagok közül, akik ma választó­ik megbízásából törvényhozói munkát végeznek. Soha el nem évülő érdem illeti meg azokat a tízezreket, akik a mozgalom hívó szavára részit vettek a szocializmus alapjainak lera­kásáért, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezéséért folyta­tott harcban. Csak a megbecsülés és elis­merés hangján lehet beszélni azokról a népfront-aktivisták­ról, tudósokról, kutatókról, műszakiakról, szakemberek­ről, stb-> akik részt vesznek a gazdasági építőmunka segítsé­gét célzó mozgalmi munkában, vagy a népművelést szolgáló tevékenységben. Sdk olyan park, járda, közút, játszótér, és más létesítmény teszi kulturál­tabbá városainkat és falvain- kat, melyeket munkások, pa­rasztok, értelmiségiek társa­dalmi munkában alkottak meg. Sok tízezer azoknak a har­cosoknak — férfiaknak és nők­nek — a száma, akiknek segít­ségévei a mozgalom országszer­te fellendítette a békemozgal­mi tevékenységet és a jellegze­tes példák száma . ite végte­len. A kongresszus, miközben útmutatást ad a jövőre vonat­kozóan. biztosan számba vesz majd minden fontos mozgalmi eseményt. A kongresszus fejlődésünk igen fontos időszakában ül össze. Társadalmunk szocialis­ta jellegű átalakítása érdeké­ben a felszabadulás óta — sok más mellett — két igen fontos lépést tettünk. Az egyik ilyen lépés volt a munkásfiatalom megteremtése és a hatalom birtokában a ki zsákmányolok. gazdasági bázisának kisajátí­tása, a földosztás, a gyárak ál­lamosítása és a bankok állami kezelésbe vétele. E történelmi lépés támogatása népi, nemze­ti egységbe tömörítette az ösz- szes dolgozó osztályokat és ré­tegeket. Társadalomátalakító mun­kánk során a második fontos lépés akkor következett be, amikor történelmileg és politi­kailag megérett a helyzet, hogy a dolgozó parasztságot átvezes­sük a szocializmus útjára. Ez a lépés a kapitalizmus feletti döntő győzelmet jelentette ha­zánkban. ugyanakkor minden feltétel létrejött a nemzeti egy­ség szocialista jellegű tovább- feljesztéséhez. A kongresszus most a fejlő­dés olyan szakaszában tanács­kozik, amikor elkezdtük a párt VIII. kongresszusának útmu­tatása alapján a szocializmus teljes felépítését. És most kell megtennünk a harmadik fon­tos lépést a társadalom átala­kítása érdekében és ez nenn más, mint a szocialista köz- gondolkodás kialakítása, más szóval: minden halad') erő egyesítése a szocialista eszme alapján. E harmadik lépés egyben a volt kizsákmányoló osztályok utolsó reménysuga­rát, a gondolkodásmódban még meglevő kapitalista maradvá­nyokat semmisíti meg. Mint ahogy kifejezője volt a Hazafias Népfront a népi-nem­zeti. egységnek eddig, úgy lesz kifejezője a jövőben kialakuló szocialista nemzeti egységnek. Nem lehet abban kételkedni, hogy a kongresszus útmutatást ad a mozgalomnak a szocialis­ta nemzeti egység kialakulá­sát elősegítő tevékenységéhez. Kertészbál Hatvanban A hatvani mezőgazdasági fel­sőfokú iskola ICISZ-alapszer- vezetének kezdeményezésére, ebben az évben, március 21-én, a városi művelődési házban rendezik meg a nagy érdeklő­déssel várt kertészbált. Erre az alkalomra lelkesen készül­nek az első évesek, hiszen ez lesz a bemutató rendezvényük a városban és az intézmény életében. Megérdemelten a verseny élén Az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat gyöngyösi munkaterületén a napokban fejeződött be a szocialista KISZ-niunkiacsapat címért folytatott verseny. A vállalatvezetőség értékelé­se alapján, az asztalos segéd- ipari részleg- bizonyult a leg­jobbnak, legméltóbbnak az el­ső helyezéssel járó 2100 forin­tos jutalomra, szoros küzde­lemben megelőzve az 1800 fo­rintos díjazásban részesített szerelő és karbantartó részlég dolgozóit. A verseny lendületét tovább kívánják fokozni a vállalatnál, a termelékenység emeléséért, a munkafegyelem megszilárdítá­sáért indított harcba mind több és több brigádot kivannak bekapcsolni. Azt szeretnék, ha a segétöp»- ri részlegek után, a jövőben az építők közül elnyernék már a szocialista KISZ-m unkacsapat büszke címet! (Gy. I.) Csillagok a föld alatt FERGETEGES Érdeklődés (Balázs-Piri Balázs rajza) szél fúj,, a sodronypá­lyán surranó telt Csilléket is kilengeti a meg-megújuló roham. Bányászancugot öltök — rajtam van minden: gumi­csizma, borsinak, vajszínű ove- ral — s mint mindig a leszál­lásoknál, elfog valami belső izgalpm, szorongás; akár a re­pülőgép felemelkedésekor, meg­feszül a dobhártya, nagyot kell nyelni. Ettől azonban már in­dulhatnánk is a mélybe. Teréki István, a rózsái Vli­es akna villamosipari vezetője, itt bányáskodik 1942 óta egy­folytában, legalább fél órája vár rám. ö már mehetne, de engem nem hagy, míg nincs engedély a leszállásra. Az üzemvezető «int» a „háziban”, a főmérnök beteg, csaik a bá­nyám ester adhat engedélyt. Ez elég körülményes, műszaki „re­vizorral" járja a bányát, vé­gig kell csengetni minden föld alatti telefonállomást. Az engedély megérkezik, az alma betonszájúig egy perc az 1 út. A szignókürt szaggatottan : jelez, roviden-hosszan morzé- í zik. Vissza kell lépni; a gép­házban felzúg a húzógép, meg­feszül a sodrony, két csillét küldenek lentről. — Hova menjünk? — kérde­zi Teréki. — Frontra. Akkor a 31-est válasszuk. Vizes, sáros fejtés, a bánya leg­rosszabb, legmostohább körül­ményei munkahelye. Ott való­ban az emberek helytállására, kitartására van szükség, hogy boldogulni tudjanak. A 31-ES FRONT ra, az akna alatt. Amerre me­gyünk drótháló* hajólámpák világítanak a vágat mennyeze­téről, alattunk — mint fekete folyam — széles szállítószalag dübörög szénnel púpozottan. Csendesebb folyosóba térünk; vegyes biztosítása a járat — idomkő, fa és TH-gyflrűk vált­ják egymást szakaszonként — elvezet egész a frontig. A fejtés teljes hosszában bá­nyászlámpák hunyorognak. Elsőként vezették be a földművesszövetkezeti akadémiákat a meqyében — Torp? — Ö a tettes. De te leszá­moltál véle! — És ... Upitz? — Elinalt... Mintha a föld nyelte volna el az átkozottat! — Elmulasztottam! — Asz­ker ismét felnyögött. — A tankot... ti lőttétek ki? — Az ejtőernyősök. Megad­ták neki a magáét. A repülő­tér mellett még három másik is ég. Más irányból jöttek — Percev kis szünetet tartott. — Sokat elvesztettünk a mieink közül is. Géppuskáztak ben­nünket a Messerschmidtek. Két repülőgépünket is lelőtték az átkozottak... És itt vagy te...,Mögém tudsz ülni a mo­toron? Aszker bólintott. Percev megfordította a mo­tort és felállította. Aztán oda- Bzaladt Aszkerhez, karjába vette, s a motorhoz vitte. — Azt hittem, lejárom a lá­bamat, mire megtaláltalak, — mondta Percev, miközben a hátsó nyeregre ültette Aszkert. — Már arra gondoltam, hogy itt maradunk Stirevával... — Tamara!... — jutott eszé­be Aszkemak. — Mi van vele? — Keletre utazik, a esetiek­hez. Onnan jön haza. No. in­duljunk. — Hová? — Hová? — Vár a repülőgép. — Itt tartottad? — Ltkov tábornok utasításá­ra. Percev is felült. A motorbi- eikli előre lendült, s mind na­gyobb sebességgel, egyenletes bugással haladt. A repülőtéren Aszker igyekezett tartani magát Percev válla mögött. S közben ezer gondolat járt a fejében. Ribin ezredes!... Nincs többé Ribin... Az ejtő­ernyősök közül Is hány adta életét ezért a vállalkozásért!.. Egymás után jelent meg Asz­ker előtt Schubert, Krieger és Stalecker arca. Vajon hol vannak? Mi lehet velük? ... Aztán Stireva nagy, mindig tágra nyílt kék szemét látta maga előtt. Szinte látta, amint egyedül, magányosan, útitás­kával a kezében megy Tamara az idegen, ellenséges város ut­cáin. Egyszerű orosz lány. Éleiének minden órája, minden perce önmagában hőstett itt, a vicsorgó fenevad barlangjában. Aztán elvonult gondolatban Aszker előtt Upitz Gruppen­führer is. Torp megkapta a magáét. Torp, Wiesbach, Becker, Bohlm elnyerte a méltó jutalmát. De Üpitz egérutat talált. Upitz, Seifert és a többi hasonszőrűek élnek, s nem tét­lenek. Igen, a harc még nem feje­ződött be!,.. Aszkert mindjobban elhagy­ta ereje. Két karjával átölelte Pereevet, a teljes súlyával Percev széles, meleg hátára dőlt Aszker megkönnyebbült amikor a repülőgép felszállt a magasba. Mélyet sóhajtott, 's lecsukta a szemét, elaludt... (Vége) Múlt év szeptemberében me­gyénkben vezették be elsőnek a földművesszövetkezeti aka­démiákat. A MÉSZÖV által készített tematika alapján 26 földművesszövetkezet szervez­te meg a nyolc előadásból álló oktatást. Az előadások általá­ban az általános műveltség nö­velését és a gazdasági munká­hoz szükséges szakismeretek bővítését segítik elő, Az előadások igen látogatot­tak, mert az eddigi tapasztala­tok szerint mintegy 800 hall­gató rendszeresen vész részt rajta. A szakelőadásokat sok esetben filmvetítéssel teszik szemléltetSbbé és gyakorlati bemutatókat is rendesnek. Nem régiben az Országos Földművesszövetkezeti Kultu­rális Bizottság foglalkozott a Heves megyei kezdeményezés­sel, A megyei tapasztalatok alapján javaslatot tett orszá­gosan is a földművesszövetke­zeti akadémiák szervezésére. Ugyanilyen határozat szüle­tett a TIT országos Közgazda- sági Bizottság napokban meg­tartott ülésén is. A bizottsági tagok elmondották, hegy a He­ves megyei kezdeményezés or­szágos bevezetése jelentős elő­relépést jelent a szövetkezeti kulturális munkában. birkóznak a természet erőiv#» szeszélyeivel. Van tapasztalat a tarsolyukban — ez a garni­túra fejtette, indította és fe­jezte be a 47-es frontot is. Fű­ti, hajtja az embereket a ver­senyzés lendülete, kedve: ja­nuár elseje óta a 31-es frontod dolgozó három műszak embe­rei — több mint 80 bányász — beneveztek a szocialista bri­gád-mozgalomba, a cím meg­szerzéséért. Tízen jöttek át Petöfibányáról, az al táróból* ők sürgették a versenyt; de nem is kellett azt sürgetni, természetesnek vették az em­berek a brigádalakítást. — Baj, probléma? — Gyakori a láncraakadás. A víz érintkezik a vassal, ré­tegesre hízik a rozsda, s aztán lepereg; a víz elvékonyítja, ki­kezdi a vasat — mi úgy mond­juk: kiszapjosodik! — éa mint a cérna, szakad. Ma is veit már egy félórás szakadás, jót belőle minden napra. Már a második cigaretta pa­razsa égeti a körmünket. Vár­laki hozzánk kúszik a szom­szédos fülkéből. Perlaki János bányamester; a petőfibányai altéróböl, régi ismerős. (Az al- táró lassan teljesen elnéptele­nedik, április végén — bezár- 1 ják.) — Van itt tapasztalat, bér nyász-szenvedély, versenykedv , de vakmerőség is ... A biztosí­tásra nem nagyon ügyelnek. ■— összeroppant, derékba tört ge- 1 rendóra mutat: — Cseréljék : ki! Nem az én kedvemért, ha- . nem saját maguk biztonságá­ért. » . Nagy csörgéssel, esörömpö- . léssel indul a láncos vonszoló, . A 31-es front azénpatakja a íővógatba tart, hogy pillanatra l se szűnjék meg a szélesen dü- ' börgő szállítószalagon a fekete ! folyam áradása. > 1 mögöttünk j ' lag-mezeje, az apró banyász- _ lámpák sora. Fent, a széles . bányaudvaron autóbuszok fo­rogtak, Frissen, jókedvűen ér­keztek a délutáni váltás embe* j, re!. Egymás kezéből veszik át s a szerszámokat majd a mély*- ben. Lámpáikat is odaakaszt- t jak, ahol a váltótársé lógott. ' A föld alatt nem hunynak ki- az apró csillagok. Pataky Dezső Apró, föld alatti csillagok. Minden rekeszben, „fülkében" egy ember dolgozik, csákány­nyal lazítják, szívlapáttal do­bálják a láncos vonszoló vas- toknőjébe a pakszlttal lerob­bantott szenet. Egy-egy fülke, mint a legénylakás, három mé­ternyi széles; huszonnégyet számolhat meg az ember egy­más mellett, végig a 72 méte­res „homlokon”. Mint annyi­szor, most se menekülhetek a nyaktörő mutatványoktól, ame­lyek szokás szerint a „vendég" kifárasztésát szolgálják. Teré- ki könnyedén, gyorsan mozog, akár a hal csík, átbúvik, átkú­szik másfél arasznyi réseiken. A tizedik fülke táj ári megkér­dezi az emberektől: — Hol á frontmester? A nevét kiáltják ketten; — Optikai! Átmászik hozzánk a szom­szédos fülkéből a leguggol a szénpadkára, feje az áesolato- kat éri. Negyvenes forma, Iga­zi bányásztípus. Tizenhárom éve dolgozik bányában, mindig a szénfal melletti Csak helyet­tesíti a frontmestert, de most ő felel mind a 24 emberért. A bányászokért, meg a kiszolgá­lókért is. — Merről jöttek? — kérde­zi Ópákai. — Mindjárt itt, jobbról. — Az szárazabb — bóloga' bokáig sáros csizmánkra. — A másik felől kutyább. Aki nerr tudja, hogy kell lépni, térdií belemerül a hideg latyakba — Aztán, mikor úgy gondoljuk épp eleget szidtuk a magas tér mészetet, amiért mostohán tö­rődik a bányászokkal, a ter­melésre fordítjuk a szót. — Másfél hónapos még ez i front — mondja. — A múlt hó napban 35—-36 métert mentőn! előre. A csapat-kereset műsza konként megvolt 102 forint ezért adtunk fejenként 4—4,: köbméter szenet. — Bs eg; fejvakarás: — Csak egy kicsi lenne szárazabb a front, ver nénk a 40—45 métert is! Győr sabban jutnánk előre. | PiLLERTÖl'í sSUÄ’ha táráról, másfél hónapja. Ké vágatot „húznak” mágiákkal, azokat többszörösen kihasz- nálják, mert egyúttal feltárjál a mezőben haladó bányafolyo sókat is. Nehéz a dolguk - olyan keveset mond ez a sz így papírra vetve —, de meg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents