Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-18 / 65. szám
4 ÄßPtJJSA© 1964. március 18., szerda Kelemen Béla büszkén mutatja lánya stafírungját, amiben természetesen helyet kapott a színes pokróc is. zött ott a sok színes gondolatom is. Olyan szépen mondta, hogy ezt le kellett írni. Itrt van hát a titka annak, hogy ha halófélben van is egy népi művészet, mindig akad valaki, akinek dús fantáziája új módon, de régi kedvvel újrateremti azt.., Cs. Ádám Éva VANNAK NEKÜNK régi hírességeink, amelyele az idő folyamán kicsit megkoptak, berozsdásodtak. Ezek aztán vagy újjászületnek, vagy megeszi őket az idő vasfoga, és lassan feledésbe mennek. Verpeléti Ha azt a nevet halljuk, a verpeléti bor jut az eszünkbe, a zamatos, aranysárga rizling, amelynek édes nektáréban annyi jókedv és nóta terem. A verpeléti hírnév az elmúlt • évtizedekben veszített patinájából, tiszta csengéséből. A régi telepítések kivénültek, a fél évszázados tőkéktől nem lehetett csodákat várni. A direkt termő, — amely az évek során elfertőzte a rizlinget — csak csúfította a régi hírnevet. A Dózsa Termelőszövetkezet idejében észrevette a bajt és az elmúlt néhány év alatt 268 hold új szőlőt telepített, csupa tiszta és nemes fajtákból. Azt mondják, nem sok olyan barackos van az országban, mint a verpelétiek 115 holdas új kajszi-ültetvénye. A baj csak az, hogy az új telepítésű szőlők, a gyümölcsös bármennyire is segítenék a régi hírnév visszaszerzését, de forintot, pénzt csak ezután adnak. A szőlőre eddig csalt kiadásuk volt. Az ilyen célra fordított százezrek csak most hozzák majd meg a kamatot. — De akkor miből éltek eddig? Miből osztottak most is a prémiumon kívül munkaegységenként 39 forintot? — A légi hírnévből, sajnos, nem lehetett megélni — mondja az elnök. — A szőlő mellett az állattenyésztést is fejleszteni kellett, ha nagyobb jövedelmet akartunk. AZ EGYIK MAJORBAN Kadaj György jószággondozóval és féleségévé! beszélgetünk. Első pillanatra meglep a rend, a tisztaság, a jószágok kitűnő kondíciója. Kodaj György elégedett. A jószágokkal, a jövedelemmel is. Azt mondja, átlagosan többet keres havi kétezernél. A másik majorban tehenek, növendékborjak. — Szívesen megvennék az olaszok akár a felét is — mutat az elnök a fényes szőrű jószágokra. Az irodában arról beszélgetünk. hogyan teremtettek két év alatt Verpeléten -<lyan jószágállományt, amelynek hozama az osztható tiszta jövedelemnek 40 százalékát teszi ki? Hogyan nevelnek itt évente ötezer pulykát, 20 ezer pecsenyecsibét, miként érték ei, hogy 3,6 kiló abrakból ma már egy kiló baromfihúst állítanak elő? Az -gronómus szerint a hízóba fogott sertések nyolchónapos korukban már elérik a 105 —110 kilót. Bevezett"'- az ön- etetős rendszert, nagy gondot fordítanak a takarmányozásra, A hízómarhák — amelyeket 8 hónapos korban állították be — már 15 hn-apas korukban elérik a 467 kilós átlagsúlyt Úgy tervezik, hogy az idén az egy tehénre jutó tejmennyiség megüti a háromezer litert. A gazdaságban egy holdra 60 kiló hústermelés jut, szemben a 44 —45 káló megyei átlaggal. Számok, tények. Mindegyik figyelmet érdemlő, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a jószágok elhelyezése, a tény és tési körülmények egyelőre itt nem a lertobbak. Ví ’peleien olyan istállókban is láttám elsőre ' 1 hízóbikákat, ahová egyik-másik alföldi tsz még a selejtállatait se hajtaná, be. Ez nem azt jelenti, hogv Verpélé- ten az utóbbi évekbe nem éoültek úi ist*’’ók. de az állat- állomány fejlődésével az épít- k'v~~"--- + —-'-hat'>tt A verpeléti példa bizonyítja, hot»v a szőlős termelőszövetkezetek is eredményesen foglalkozhatnak állattenyésztéssel, hústermeléssel. A szőlészet és ..’teitenyésztés kiegészítik egymást és a kettős fő profil hasznára válik a szövetkezetnek. A VERPELÉTIEK egy-két év múlva — amikor már .termőre fordulnak az új telepítésű szőlők — visseaszerzik a régi hírnevet. Újra máikás és jó hírű lesz külföldön is a verpeléti bor. Amikorra azonban a régi hírnév ismét tiszta fényében ragyog, már az állattenyésztésben szerzett érdemeiket is elismeri a világ. A szorgalmas munka nemcsak dicsőséget szerez a verpeléti Dózsa Tsz~nek, de nagyobb jövedelmet, több forintot is. Sz. I. r — Látja, szomszédasszony, és még est mondta az a gazember Jani, hogy a mélyszántásért nem kapott prémiumot! (Fiilöp György rajza) ELÖREHAJOLVA, lélegzetvisszafojtva, kiszáradt torokkal nézték Clay és Liston küzdelmét. Mind az öten. Kívül a ringen, a képernyő előtt. Aztán konyakot ittak és sört, aztán a sötét utcán valaki megszólalt közülük: — Ott megy a haragosod! ...s most szabályosan, sorban egymás után engedélyt kémek a hevesi rendőrségi fogda ügyeletes szobájába való belépésre. Szokványos történet lenne: öt fiatalember, a legidősebb húsz, a legfiatalabb alig több mint tizennyolc, megver egy hatodikat, — egy felnőtt családos embert Szokványos lenne a történet ha az öt közül négy nem lenne KISZ- tag, ha nem dolgozna mind az öt s ha öt közül egy is lenne, aki Budapesten lenne nagy fiú, ahol dolgozik, s nem Komlón, ahová hazajár egy, vagy két- hétben egyszer... A szülők szövetkezeti tagok, becsületes, dolgos emberek, a „bátor” öt rendesen dolgozik budapesti munkahelyein, ahol ...: — moziba járok néha, a tévét nézem. Nincsenek ott nekem haverjaim, nem is nagyon vennének be — ezt a 18 évet alig töltött Márkus Sándor mondja. S ezt mondják a többiek is, akikkel Pesten, legalábbis eddig semmi baj nem volt de akiiekéi komolyabb baj sem akadt, ha fennkölt pestiességükkel haza is jöttek falujukba. — Én nem voltam piás. Szász! haragudott rá... Én nem is ütöttem, csak rúgni akarÖten a ringen kívül tani... Tetszik tudni, a kollektíva — fejtegeti vékony, fontoskodó bajúsza alatt Márkus Sándor, nem különösebben mély megbánással. — Részemről csak az ittasság volt az oka. Csináltam, mint a többiek — ezt lehajtott fejjel mondja Molnár Andor, akit Pesten még nem keresett fel a KISZ, aki Pesten sehová nem jár, mert nincs kivel és voltaképpen nincs hová... KÉT HÓNAPJA is van már, hogy a kömlői cukrászda felszolgálója, Nádor András valóságos előadást tartott nekem, hogyan lehetne fellendíteni a KlSZ-életet falujában, hogyan és mit lehetne tenni, hogy a néhány „falusi huligán” lecsendesedjen és ők is, de mindenki megtalálja helyét, szórakozását. Most itt ül a kopár szoba közepén, megdermedve a szégyentől és beszélni is alig tud: — Véletlen volt az egész. Véletlen. Átkozott véletlen. Soha semmi bajom nem volt nekem... soha... Italosak voltunk... A hosszúra nyúlt Szászt Pál, az egyetlen, aki nem KISZ-tag. ö volt, aki elsőnek ütött, ő volt az, aki így indokolt: — Három éve kizavart egy bálból. Akkor megfogadtam, ha felnövök, leszámolok vele ... Megnéztük a Clay—Láston mérkőzést, utána ittunk egy kicsit és pont beléfutottunk. Így történt — mondja és alig titkolt megelégedéssel néz körül, hogy lám férfivé serdült, nem felejtett, leszámolt a régi haragossal, legfeljebb fizet érte, ahogyan ez már egy „férfinek” illik. És Csáti András az ötödik. Fekete, göndör hajú gyerek, az anyjával él együtt: — Anyám beteg... Nagyon szégyellem... Pesten olyan csendesen élek, tessék elhinni, hogy ... Együtt voltunk, ittunk, így történhetett... PESTEN: legényszálló. Itthon: egy nap és egy éjszaka. Aztán Pesten legényszálló és Komlón újból egy nap és egy éjszaka. Sehol sincsenek. Ahol élnek, ott nem dolgoznak, ahol dolgoznak, ott nem élnek; ahol emberré fejlődhetnek, ott nincs kollektíva, ahol van, ahol ők alkotják azt a kollektívát, ott és úgy nem lehet emberré fejlődni. Fájdalmas, de igaz ellentét Budapesten kömlőiek, Komlón pestiek: a fővárosban mit kezdjenek velük, hisz hét végén úgyis otthon vannak, falujukban minek foglalkoznának velük különösebben, hisz egész héten távol élnek. Circulus vitiosus, amiből nincs mód kitömi, ők keresték a módját és most folyik a vizsgálat ellenük, most ott várják, amíg a bíróság elé kerülnek, hogy feleljenek öten egyért, illetőleg mind az öten önmagukért öt ember a férfikor határán. Verekedtek, megfelelő büntetést kapnak érte, — s ezért nem is lenne érdemes szót vesztegetni. De nem ők öten azok. akik „kiestek isten tenyeréből”, hanem sokan vannak, akik két helyre tartoznak és így sehová, akikért a szülők nem vállalnak már felelősséget, hiszen felnőttek, a felnőttek nem vállalnak felelősséget, hiszen nem közéjük tartoznak még, a város a falut hibáztatja, a falu a várost. Nem bűnözők, nem romlottak, ostobán útkeresőle, hogy otthonra leljenek valahol, csak tenni akarnak valamit, hogy felfigyeljenek rájuk, hogy észrevegyék őket, hogy tudjanak róluk. Ők ezt tették, mert nem na- gyon akadt felnőtt, nem nagyon akadt szervezet, aki és amely megmutatta volna számukra, hogy a ringen kívül is ezernyi szépsége és lehetősége van az életnek ... — Nem szoktam én olvasni. Idő sincs arra, meg kedvem se nagyon. A Népsportot, csak azt — válaszol a kérdésre Szászt. Pál, aztán felkel, engedélyt kér. hogy visszamehessen a celláiéba, ahová öt társával egy Clay—Liston mérkőzés, konyák és sör. háromévi harag után jutott. Mert neki és társainak, legalábbis egvelőre, ennyi jutott az élet szépségéből, ennyit ismert fel belőle, s ez az „ennyi” a semminél is sokkal kevesebb. FÉLETTÜK dönt majd a bíróság, de a mi lelkiismeretűnk felett is ítéletet mond! Gyurkó Géza Holnapi számunkban kezdjÜK KI VOLT OSWALD? Supermann egyenruhában — Utazzék turistaként Moszkvába! — Interjú a Hotel Berlinben - Az elhárító tiszt igent mond — M nszktől fexasig — Végállomás Dallas — Ki küldte a távcsöves puskát ? — Nem én tettem ! A „Neue Berliner Illustrierte” riportja nyomán, képekkel illusztrálva, folytatásokba» közöljük. Aki színekbe szövi gondolatait ia a gombolyagokat, a lányomra, a férjemre gondolok, elképzelem, mit csinálhatnák most, aztán közben terül a méter, íalad a munka, s a színek köket. De most már mindketten az egyenlet fölé hajolnak. Talán 20 évvel ezelőtt még szívesen adogatta Kelemen Béla a feleségének a gombolyagokat, Csattog az ősi szerszám. Ki tudná, hány esztendős jószág, .lány generációt szolgáit már ki az .a csupa fa —szög nélküli — eszváta? Róza néni sem emlékszik rá. — Mikor jány voltam, mór akkor is öreg volt ez, a szövőszék; én pedig a hetvenkettő laposom! Bizony, egyre ritkábba'. , e ay re kevesebben állítják ösz- m az eszvátát, egyre csökken azoknak; a mikófaivi asszonyoknak, lányoknak a száma, akik odaülnek a kis kalodába, iogy napszámra csattogtassák a vetélőt. — Sok munka van vele, tán meg sem éri. De én már olyan régen csinálom, hogy el se tudnám képzelni nélküle a telet — beszél, mondja amit kigondolt Kelemen Bélámé, de egy percre sem áll meg a keze. Csattan a szálerösítö, surran a vetélő, pillanatok alatt cserek a csöveket, s csak úgy, a maga Ízlése szerint húzza, gombolyítja a színes rongycsíkokat Közé egy aráit .rozmaring” kerül, s ahogy éppen besodorja a mintát, hirtelen legyint — Kém eaek voltak a szépek! Valamikor...! Az igen! A tornyos, fecskefarkas, hullámos, amit Bajára, Zomborba vitték, meg a GyofJgyösbckrétába. De most már nem bajolunk vele. Csak ssaőnyegvédőnek kéH. — Tudja, lelkem, az én jámy- varotnben még az volt a dá®e a mikófaivi jánynák, hogy milyen szépen mintázott pokróc van. az ágyán, meg a szobájában. Most mór perzsát vesznék, a szőtt pokróc csak arra kell, hogy védjék vefie a drágát! Róna. néni igazán szereti a szépsége» ezines pokrócot, tálén lánykorát idézgeti vele «mikor vidáman dalolva csattogtatták az eszvátát, s huncut- Vjodva kacsintottak a vető hatszöge mögül a gombolyító legényekre. Mert akikor úgy volt. Hosszú téli estéken összeült a család, de legjobban a lányok, aztán kezükben az olló, ruhájúit körül csak úgy gyűrűzött a sok színes hulladéknongy, aztán vágták, varrták, gombolyították, hogy mire felállítják a szövőszéket, már csak a kosárba kelljen nyúlni a „pamutért”. Elnézem Kelemennót, ahogy az ügyesen felvetett fonalak között húzgálja a vetélőt. .Szinte oda sem figyel: 14 éves kora óta megszokta ezt a foglalatosságot, fantáziája teremti a színeket, a harmóniát, s amikor kész a 20—.10 meter, talán már nem is csodálkozik, milyen ötletesen, milyen szépen, milyen ízlésesen sikerült rendet teremteni a tolakodó színek között. _ Igazgató úr! Nem értem én ezt a számtant! — állít meg az ábrándozásban a férje, s már mutatja is Pusztai Balázsai«. az esti iskolai füzetet. Mert az iskola igazgatója is elkísért bennünket, s ő is érdeklődve nézegette a kész kötegetörte a csőbe a pálcát, de most már tanulnia kell! No, nem kötelezi senki a pályaőrt, hogy éjszakákon át törje a fejét a nehéz számtanon, hogy köRők, írók életével ismerkedjék, de hát... a Szőágyi Gimnáziumba jár a lánya, egészen ő sem akar elmaradni. Nem idős még, akarat is kerülközik benne, ránctalan homloka mögött szépen, mint felesége a színeket, rendszerezi a tanultakat — Köszönöm, igazgató úr! Tényleg nem ördöngös. No, de most megmutatom azt a véget, amit a feleségem a lányának szőtt a télen szőnyegtakarónak! Felmegyünk a „háziba”, mert a ronggyal csak amolyan nyá- rikonyha-félében lehet szeme, telni, s a szép bútor láttán bizony nagyobb lélegzetet veszünk. Két szoba bútor, stafí- rung, minden a helyén! — Van már vőlegény? — Még jelölt se! Hadd tanuljon az a lány. Majd akad az udvariak közt időben! De ami megvan... az megvan. — Büszke az édesapa, van is mire. Egyetlen lányuk már nem megy „egy szál ingbe” férjhez' — Mindenük megvan. Elég lassú kereset ez a pokróc. Mégis, miért) csinálja? — kikiván- kozik belőlem a kérdés. — Én-e? —; kacagva néz rám a mosolygós asszony. — Mert szép, mert az ilyen munkát csak szeretni lehet. Érzem, hogy csinálok valamit, meg aztán nem szeretném, ha végképp kipusztulna ez a szép munka, még akkor is, ha csak — szőnyegvédőnék használják a modem lakásokban. Míg itt ülők a szövőszék mellett, egy kicsit él is ábrándozok. Szól a rádió, mama csendben adogat— Persze, hogy a tokiói olimpiára megyünk! 7Ő&-L terem a forint ? \\\N\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ A hírnév még nem minden — Hús is kell a bor mellé
