Heves Megyei Népújság, 1964. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-18 / 65. szám

2 NÉPÜJSAG 1964. március 18., szerte Termelékenység és életszínvonal mennyiünket figyelmeztetnek, hogy a termelékenység emelé­sében adósak vagyunk még a szilárd és céltudatos elhatáro­zással, és mindenekelőtt sok konkrét intézkedéssel. Ináé, a rideg tények a második ötéves terv első három évének Ipari statisztikájából. (Ha az előző évet száz százaléknak vesszük, következőképp alakultak a fontosabb mutatók.) 'ermelékenys. Létszám 104,6 103,5 103,3 103,5 102,9 103,6 A szaikmunkás-gondok eny­hítéséhez tulajdonképpen még külön beruházásra sincs szük­ség, ha felszámolják, vagy leg­alább is csökkentik az üzemen belüli igen nagy, mintegy 25— 30 százalékos veszteség időket. Képzeljük csak el, száz mun­kásból átlagosan 25—30 nem dolgozik! őszintén meg kell mondani, hogy az üzemen be­lüli munkanélküliség, ácsor- gás és lógás elsősorban és na­gyobbrészt nem a munkásolt, hanem a vezetők gondatlansá­gából és fegyelmezetlenségéből adódik. Nincs időben elég anyag, megfelelő szerszám, rajz, vagy éppen a már emlí­tett rendelés hiányzik. S ahol embereknek a napi 480 percből 100—150 percig nem tudnak munkát biztosítani, ott a mun­kás könnyen megtoldja ezt még a maga fegyelmezetlenségével. Ezért anélkül, hogy akár átme­netileg is valamiféle menleve­let adnának a lógósoknak, a naplopásnak, a munkafegyelem megszilárdítása a szervezettség fokának, a vezetés színvonalá­nak emelését, sürgeti. A megnövekedett felada- tök új szellemet, korsze­rű szemléletet igényeinek. Egy vállalat például élüzem szin­ten teljesítette 1963. évi tervét. A pártbizottság mégsem elis­meréssel, hanem szigorú bírá­lattal illette a gyár vezetőit. Az elért eredményekben ugyanis sok volt az üres és formális megoldás, s elenyészően kevés az érdemi alkotó munka. Túl­órázással — nem kis mérték­ben fekete túlórázással — tel­jesítették az éves tervet, ami az idén januárban már meg­bosszulta magát. A roham­munka szükségképpen vissza­esést, majd újabb rohammun­kát szül Ahogy a dolgozóknak kötelességük munkabérükért teljesíteni a normát, ugyanúgy kötelessége a vezetőknek is a maguk normáját teljesíteni, a tervteljesítés műszaki és szer­vezeti feltételeit biztosítani. Hasznos, megszívlelendő tanul­ságok ezek 1964-re is. Igen szi­gorúak az idei termelési, ex­port és termelékenységi előírá­sok. Arra van szükség, hogy érdemi műszaki fejlesztéssel a gyártás korszerűsítésével, a szállítás gépesítésével a jobb munkaszervezéssel érdemileg emelkedjék a termelés színvo­nala — a termelékenység. Általános igazság, ahogy nö­vekszik a termelékenység, úgy gyarapszik az ország és emel­kedik dolgozó népünk jóléte, életszínvonala is. Népgazdasá­gunk éléskamrája nem terülj, terülj asztalkám, elosztani és elfogyasztani is azt lehet, amit megtermeltünk. Tervező szer­veink évről évre elkészítik a népgazdaság fejlesztésének, az ország gazdálkodásának esz­tendős programját. Az éves népgazdasági tervben mint ki­adások szerepelnék az életszín­vonal emelését, a lakosság jobb szociális ellátását szolgáló in­tézkedések. Így p>éldául a bér­emelés, a lakás, a kórház, az iskolaépítkezés, a nyugdíjeme­lés, stb. anyagi ’átlátásai. Nyil­vánvaló, ha a „tartozik” olda­lon, vagyis a termelésben nem valósulnak meg a tervek, ez módosítja a „követel” ol­dal életszínvonal emelő el­képzeléseit is. Valamennyien ismerjük az ötvenes évek ele­jéről, hogy áruhiányt és áru­ÍV -ipjaink egyik legége- több feladata a terme­lékenység emelése. A terme­lékenység, — ez a száraz köz- gazdasági fogalom — izgalmas és közérdekű témává lépett elő, hiszen alakulásától függ életviszonyaink javítása, a tervezett új, szociális intézke- kések, béremelések megvalósí­tása. Bizonyos jelzések — mondjuk meg őszintén — vala­Év Termelés *3 1961 111,0 1962 108,3 1963 106,9 Nem kell különösebb köz­gazdasági készség annak meg­állapításához, hogy évről évre hasonló mértékű létszámemel­kedés mellett a termelés és következésképpen a termelé­kenység növekedési üteme csökkent. Az 1964. évi terv lé­nyegében a tavalyihoz hasonló hétszázalékos termelésnöveke­dést irányoz élő, a termelé­kenység célba vett növekedési üteme viszont 3,6 százalék, te­hát magasabb a tavalyi szint­nél. A tét nagy, érdemes hát az élteit három évre, különö­sen a tavalyi esztendő mérle­gét megvonva, vázolni a fel­adatokat. Minden rosszban van valami jó, a szóban forgó ütemcsök­kenésnek is van pozitív voná­sa. Ma sokkal inkább, mint bármikor ezelőtt, a tényleges szükségletekre történik a ter­melés. Rendelés nélkül rak­tárra termelni, — csak azért, hogy öncélúan emelkedjék a termelékenység —, ma már ti­los. A vállalatok tulajdonkép- p>en a korszerűséggel, a jó mi­nőséggel maguk állítják ki a gyártási engedélyt. A szerszám­gépgyártás nem felelt meg e követelményeknek, ezért az iparág termelése tavaly 16 szá­zalékkal csökkent, exportja 23 százalékkal. A termelékenység emelése feltételezd tehát a gyártmányfejlesztést, a piaci igényekhez való rugalmas al­kalmazkodást. Ha a termelés a szükségletekhez igazodva nem növékszik évről évre, ez óha­tatlanul kihat a termelékeny­ség alakulására is. A z idei esztendő feladata azért is bonyolult, mert nem elég csupján megfelelő rendelést szerezni. Szükséges arról is gondoskodni, hogy a termelés ne az új munkások beállításával, hanem elsősor­ban a meglevő erők ésszerűbb hasznosításával növekedjék. Az országos munkaerőhelyzet is parancsolóan ezt követeli. Ta­valy az építőiparban 4—5 szá­zalékos létszámhiány volt a tervezetthez képest Más ipar­ágakban is kevés a szakmun­kás és a férfi segédmunkás. Mindez nem jelenti persze, hogy ma már a termelés növe­kedésének nincsenek megfelelő munkaerő-forrásai. Csakhogy ezeket a forrásokat nem a gyá­ron kívül, hanem működő üze­meinkben kell keresni. ■ A termelékenység-emelés egyik gazdagon buzgó forrása — ahogy erről az országgyűlés legutóbbi ülésszakán is szó esett — a belső szállítások és rakodások gépesítése. A nehéz rakodó és cipékedő munkára egyre kevesebb a vállalkozó, ami önmagában is ráirányítja a figyelmet e viszonylag köny- nyen mechanizálható területre. Az autó- és traktoriparban például számításokat végeztek, s kiderült, hogy a szállítás gé- piesítésére fordított minden be. fektetés tízszer olyan termelé­keny, (vagyis tízszer annyi embert mentesít az anyagmoz­gatástól), mintha ugyanezt az összeget a gyártási folyamatok automatizálására fordítanánk. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy ná­lunk például a gépiparban a munkások 20—25 százalékát rakodással, szállításai foglal­koztatják (a fejlett tőkés or­szágokban mindössze csak hat­hét százalékát), nyilvánvalóak a nagy lehetőségek. emelkedést jelent csupán, ha szilárd termelési háttér és meg­felelő árualap nélkül fizetnek ki milliókat. A z anyagi érdekeltség ré­^ vén minden dolgozó annyit kap a társadalomtól, amennyit ő munkájával a kö­zösségnek nyújtott. Ez a mé­lyen humánus elv azonban nem érvényesül mindenütt ma­radéktalanul. Gyakran érdem­telenül keresethez jut nálunk a lógós, a henyélő is, fizetést, prémiumot és jutalmat kapnak rendszerint a műszaki fejlesz­tést, a munkaszervezést elha­nyagoló vezetők is. S ha netán határozottan fellépnek az ilyen i fegyelemsértő munkásokkal és vezetőkkel szemben, előfordul, hogy a szakszervezetek, egyez­tető bizottságok, vagy más szervek védelmükbe veszik őket, társadalmunk humaniz­musára hivatkozva. Holott a fegyelmezetlenség — bármi­lyen szinten is történjék — ép­pen a szocialista humanizmus magasztos eszméjét, milliók jó­létének emelését sérti legin­kább. Szocialista társadalmunk fő célja a dolgozók szükségleté­nek mind magasabb fokon tör­ténő kielégítése. E humánus cél elérésén munkálkodik min­denki, aki a rendelkezésre álló eszközökkel és lehetőségekkel legjobb tudása szerint a ter­melékenység emelésén mun­kálkodik. Fémjelezze e mun­kánkat minden szinten az igé­nyesség és az egészséges türel­metlenség. Nem szabad sehol sem beérni a termelékenységi mutatók formális teljesítésé­vel, mint ahogy pártunk és kormányunk életszínvonal-po­litikáját sem — az évekkel ez­előtt még oly gyakori — for­mális százalékok hajhászása, hanem a megalapozottság, a konkrétság és a biztonság jel­lemzi. Kovács József Cserágáéira készítést, javítást, tisztítást a lakosság részére, rövid határ­időre vállalunk. Megrendelés felvétel: minden csütörtökön 8—16 óráig. — B-A-Z m. Építőauyagipari V. cserépkályhaépitő részlege, Mezőkövesd, Fecske út 2-a Hasai HÍREK DOBI ISTVÁN, az Elnöki Tanács elnöke táviratban kö­szöntötte második Erzsébetet, Nagy-Britannia és Észak- trország Egyesült Királyság királynőjét, az új királyi her­ceg születése alkalmából.; ★ A SZÍNHÁZ- és Filmművé­szeti Főiskola igazgatósága az 1964—65-ös tanévre színészi szakra felvételt hirdet. A fel­vételi vizsgára érettségizett, vagy az 1963—64-es tanévben érettségiző 18—22 éves fiatalok jelentkezhetnek. A kérelmet írásban kell benyújtani a Szín­ház- és Filmművészeti Főisko­lára, s hozzá mellékelni kell az érettségi bizonyítványt, a kö­zépiskolai tanulmányi értesítőt, életrajzot, valamint 30 napnál nem régibb orvosi bizonyít­ványt és az iskolabizottság, vagy a munkahely ajánlását. A jelentkezés benyújtásának határideje: 1964. április 30. Cím: Színház- és Filmművé­szeti Főiskola, Budapest, nyol­cadik kerület, Vas utca 2-c. ★ A MAGYAR VÖRÖSKE­RESZT országos vezetősége kedden dr. Gegesi Kiss Pál akadémikus elnökletével tar­tott ülésén jóváhagyta az 1963. évi munkáról szóló jelentést és megtárgyalta a Magyar Vörös- kereszt második kongresszusá­nak előkészületeivel kapcsola­tos feladatokat. Olvassa! Terjessze ! a KÉPÚIS0G01 tURUETKSI OUAK: -Apróhirdetés hétköznap szavanként l.— rt vasárnap . szavanként 8.— Ft Anglia és a Polaris-rakéta Amery, Anglia repülésügyi minisztere, kedden visszaérke­zett az Egyesült Államokból, ahol megvitatta a Polaris-ra- kéták szállításának kérdését. Az MTI londoni tudósítója ezzel kapcsolatban idézi a Daily Herald katonai szakértő­jét: — A 100 Polaris-rakéta, ame­lyet Anglia a maga öt tenger­alattjárójának felszerelésére rendéit, elavul, mielőtt szolgá­latba kerülne — írja a lap. — Anglia A—3. mintájú raké­tákat rendelt és már jelenté­keny összegeket fizetett előle­gül, amerikai szakértők egybe­hangzó véleménye szerint azonban a Szovjetuniónak öt éven belül olyan rakéta-el há­rító rakétái lesznek, amelyek meghiúsítják az A—3-mal meg­kísérelt bármilyen támadást. (Mint ismeretes, a Szovjetunió­nak már vannak elhárító ra­kétái. — A szerk.) Ezért az amerikaiak új, nagyobb rakéta kifejlesztését tervezik, amelyet B—3-nak neveznek, — ez vi­szont olyan nagy lesz, hogy nem fér el az építendő angol tengeralattjárókon. A Daily Herald szakértője hozzáteszi, az amerikai atom­stratégiának ez a legújabb fej­leménye ismét világosan bizo­nyítja: Anglia még az évi két­milliárd font katonai költség- vetés árán sem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy lépést tartson az Egyesült Ál­lamokkal és a Szovjetunióval a rakétaverseny terén. Anglia öt tengeralattjárója csak 1970. re készül el és 350 millió font­ba kerül. sítósával nem szabad tovább várni Angliára”. Schröder viszont ezzel kap­csolatban rámutatott: a terve­zett politikai unió megvalósí­tása a jelenlegi körülmények között nagy nehézségekbe üt­közik, mert) az olaszok és a hollandok hallani sem akarnak arról, hogy Anglia nélkül csat­lakozzanak ehhez. A külügy­miniszter éppen ezért azt java­solta: egyelőre arra összponto­sítsák az erőfeszítéseket, hogy jobb együttműködést és szoro­sabb kapcsolatot teremtsenek a Közös Piac és az E. F. T. A. között. Von Herkatz volt miniszter nyíltan kimondotta, hogy a politikai unió megvalósítása azért lenne fontos, mert így egy olyan politikai szerv jönne létre, amelyet azután a nyu­gatnémet politika céljainak megvalósítására használhatná­nak fel. A volt miniszter azon. ban meglepő őszinteséggel be­szélt arról is, hogy e terv meg­valósítása egyelőre szinte le- küzdhetetlennek látszó akadá­lyokba ütközik, mert a kisebb nyugat-európai államok — múltbeli rossz tapasztalataik alapján ,Jáznak” a politikai urnától és csak Angliával együtt lennének hajlandók be­lemenni abba, mert Angliában látják az „oltalmazó hatalmat” I Bonra és Párizs gyanakodásával szemben. ★ A CDU kongresszusa kedden délben véget ért. A várakozás­nak megfelelően ismét Ade- nauert választották meg a párt elnökévé. A piárt ügyvezető elnöke is­mét Josef Dufhues lett, a párt- elnökség tagjai piedig Erhard kancellár, Von Hassel hadügy­miniszter, Blank munkaügyi miniszter, Gerstenmaier parla­menti elnök és Krone tárca­nélküli miniszter. Ismét szervezkednek a katangai szakadárok Dr. Ralph Bunche, az ENSZ politikai ügyekkel foglalkozó főtitkár-helyettese, hétfőn este beszédet mondott egy amerikai egyetemen. Egyebek között ki­jelentette: illetékes körökből egyre ijesztőbb hírek érkeznek arról, hogy a katangai zsoldos hadsereg ismét szervezkedik. Bunche szerint az angolai- kongói határ mentén Csőmbe szétszórt hadseregének marad­ványai és a zsoldos tisztek új­ra alakulatokba szerveződve bukkantak fel. A főtitkár-he­lyettes kijelentette: könnyen lehet, hogy Nőise Csőmbe, Ka­tanga tartomány szakadár egy­kori vezetője esetleg visszatér miután júniusban kivonják Kongóból -az ENSZ-csapatokat — jelenti a Reuter. Bunche megnyilatkozása alig­hanem összefüggésben áll ame­rikai köröknek azzal a törekvé­sével, hogy a világszervezet csapatai továbbra is maradja­nak a Kongói Köztársaság te­rületén. IMSMOV: semtm MM Fordította: Szathmári Gábor (Befejező rész). Odament hozzá egy katona. A zseblámpa fénye először a Gefreiter mellén táncolt, majd megállapodott a kis igazolvá­nyon, amelyet a tiszthelyettes a kezében tartott. — Abwehr-igazolvány, — ■ szólt oda a tankban álló tiszt­nek a Gefreiter. — Adolf Toro Sturmführer. — Ezek ők lesznek! — A tiszt intett a katonáknak. — Gyorsan, kocsikra! — Nem kellene itt körülnéz­ni? — kérdezte bátortalanul a Gefreiter. — Azt hiszed, hogy ölbe tett kézzel várnak itt téged, mi? — fakadt ki a tiszt. — De mi legyen a holttest­tel? — Vigyétek te az úttestről, fektessétek le oda a földre. Ha visszafelé jövünk, majd fel­tesszük a kocsira. A tank tornyának teteje le­csapódott. A katonák az út mellé helyezték a hullát, az­tán gyorsan felugráltak a két teherautóra. Felbúgtak a motorok. A tank megmozdult, s zörögve indult tovább, nagy ívben elkerülve Upitz és Torp kocsiját. A két teherautó követte. Jónéhány perc telt el, míg Aszker megmoccant, s felemel­te a fejét. A tank zörgése már csak messziről hallatszott, s hamarosan ismét csend ült a tájon. Abból az irányból, amerre a tank és a két teherautó ment, nemsokára távoli robbanások, tompa lövések hallatszottak. Két felvillanó fénycsóva vilá­gította meg a horizont alját egy pillanatra. Utána néhány lövés hallatszott még, aztán elült a harc zaja. Aszker mozdulatlanul fe­küdt. Rágondolni se mert, mi történhetett ott a repülőtérnél, ahová a tank és a- két teher­autó igyekezett. Aztán meg­mozdult, felemelte a fejét. Hajnalpír festette vörösre az ég alját. S miközben elgondolkoz­va nézett a távolba, messze az úton, egy kis mozgó pontot vett, észre. Aszker az összesározott mar- kolatú pisztolyához kapott, s nyugtalanul köhintett egyet. A mozgó pont mind nagyobb lett. A körvonalai szerint, ahogy Aszker kivette, nem lehet sem személygépkocsi, sem teher;! p- kocsi. De akkor mi? Könnyű szellő kezdett len­gedezni. Közelebb hozta a mo­tor zaját. Aszker most már azonnal rájött: motorbicikli közeledik. Motorbicikli!... Aszker ösz- szeszedte minden erejét, s kö­zelebb kúszott az úttesthez. A talaj egy mélyedésbe húzódott le. Most már tisztán kivehető volt a motor hangja Aszker rögtön felismerte: négyütemű, egyhengeres motor, minden valószínűség szerint tehát csak BMW lehet. Upitz és Torp gépkocsija mellett megállt a motorkerék­pár. A férfi, aki vezette, gyor­san leugrott a nyeregből, a2 úttestre döntötte a motort. • A hannoveri CDU-kongresz- szuson lefolyt külpolitikai vi­tára a nemzetközi enyhülés el­len intézett támadások nyom­ták rá bélyegüket. Jellemző volt ebből a szempontból is Jaeger parlamenti alelnök fel­szólalása, aki nyíltan kimon­dotta, hogy a nemzetközi eny­hülés veszélyezteti a bonni po­litika céljait és azt hangoz­tatta: nem szabod megenged­ni, hogy a status quo jegyében enyhülés következzék be a nemzetközi politikában. Ha­sonló hangnemben beszélt Von und zu Guttenberg báró, a CDU—CSU bajoroszági szer- ! vezetőnek egyik vezetője is. Von Hassel hadügyminiszter felszólalásában ismét sürgette a sokoldalú atomhaderő létre­hozását és hangsúlyozta, hogy annak felállítása politikailag és katonailag egyaránt elenged­hetetlenül szükséges. Viszont kereken elutasította a nemrég előterjesztett lengyel tervet a j közép-európai atomfegyver^ j mentes övezet megteremtésére, ! illetve a Közép-Európában ái- I lomásozó atomfegyverek be- | fagyasztására. Több felszólaló, — elsösor- ! ban Amrehn, a CDU nyugat- j berlini szervezetének elnöke, éles kirohanásokat intézett a berlini látogatási engedélyek ügye ellen. Schröder külügyminiszter, aki ellen az utóbbi hetekben feltűnő bírálatok hangzottak el a CDU jobbszárnya részéről, a külpolitikai vitában szüksé­gesnek tartotta kijelenteni, hogy ő is rendíthetetlenül ki­tart az eddigi politika alapel- vei mellett és azti hangoztatta, hegy a nyugatnémet külpoliti­kában nem történt semmiféle változás. Schröder — aki a két héttel ezelőtti dortmundi kongresszuson még a „mozgé­kony külpolitika” jelszavával lépett fel, most arról beszélt, hogy „a mozgékony külpoliti­ka nem lehet öncélú, mint ahogy nem lehet öncél a szilárd kitartás politikája sem”. Schrö­der azt mondotta, hogy ezt a két jelszót össze kell kapcsol­ni: kitartóan ragaszkodni kell a régi célokhoz és ugyanakkor — ha lehetőség nyílik rá — „mozogni is kell egy kicsif’. A külpolitikai vita másik fő témája a Franciaországgal és Angliával való viszony és a nyugat-európai politikai unió létrehozásának problémája volt. A legtöbb felszólaló a Franciaországgal való szövet­ség még szorosabbra fűzését sürgette és azt hangoztatta, hogy a politikai unió megváló­Támadások a nemzetközi enyhülés ellen

Next

/
Thumbnails
Contents