Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-16 / 39. szám

WW. február 18., vasárnap NfiPD JS AQ s * Uj exporfmérce hal én zöldbab — Vaeuumteehnikát „japán módra** Elmaradt indiai export Miért nőm hasnak be több neylon árut, angol szövetet és Olasz cipót? Külföldi szerszám­gépeket sürgetnek a gyárak vezetői, Opel és Fiat gépkocsit keresnek a tehetősebb vevők. De az igények benyújtói meg­kérdezik-e, hogy miből fizet­jük mindezt? Az ország importjának tar­tói fedezete csak az export- tervek pontos és maradéktalan teljesítése lehet. Különösen fontos ez Magyarország számá­ra. hiszen köztudomású, hogy nyersanyagban szegény ország Vagyunk, kőolaj, vasérc, koksz, gyapot, fa, és színesfém-szük­ségletünk jelentékeny résiét külföldről szerezzük be. A be­hozatal lébonyóUtás&hOz szük­séges fizetési eszközöket ma­gunknak kell előteremteni. Bővülnek-e külkereskedelmi kapcsolataink, növelhető, ja­vítható-e exporttevékenysé­günk? Milliárdos ráláss Ag 1930-as évek átlagában 522, az 1940-es években 940 millió pengő, az ötvenes évek­ben 5,1 milliárd volt, 1962-ben pedig a 12,9 milliárd deviza- forintot is meghaladta a kül­földön értékesített magyar tér. rnékek értéke. A szocialista or­szágok között hazánk Cseh­szlovákia és az NDK után a harmadik helyen áll az egy főre eső külkereskedelmi for­galom tökin tértében. Mindnyá­junk igénye és az ország érde­ke diktálja, hogy exportunkat növeljük. Az 1964. évi külke­reskedelmi tervek a kivitel 0,8 százalékos, a behozatal 7,4 szá­zalékos növelését írják elő. önként adódik a kérdés, hogy Heves megye milyen ter­mékekkel, hogyan vesz részt az exportban és milyen felada­tokat kell megoldanunk, hogy az igényeknek az eddiginél Jobban megfeMjünk él á le hé tőségeket jobban kihasznál­juk. Ezt vizsgálták a népi el­lenőrök megyénk 15 vállalatá­nál és ktsz-énéL A vizsgált ter­melési egységek 1963. évi ex­porttermelési értéké 502 millió forint, ebből 258 millió forin­tot a tőkésonszágokban értéke­sítettünk. Megyénk exportja az előző évihez képest lényegesen emelkedett, különösen figye­lemre méltó a két cukorgyár, a hatvani konzervgyár, az egri és gyöngyösi cipész ktsz és • a parádí üveggyár exportjának növelése. Bor és nyersgyü- mölcs nélkül i* az élelmiszer­ipar exportja a legnagyobb. Űjfajta rokoni szá­lak fűződnek közölt- tünk, amelyek szilár­dak és eltéphetetlenek. Alapjuk nem a hagyo­mányos vérségi kapocs, nem Ádámról és Évá­ról vagyunk rokonok. Sokkal erősebb és sziv- bemarkolóbb ez a vi­szony árunál, mint ami egy fiú és egy anya között fennáll. Közös szüUMk, az OTP. amelynek mind­nyájan a kezében va­gyunk, amely apánk helyett anyánk, amely gondoskodik rólunk és beosztja a fizetésün­ket és kezesként egy­máshoz kőt minket. Régebben ilyen ro­konságok voltak: Piri, az édesanyám unoka- húgának. a fiának a feleségének a fogadott lányának a nagynénié. Egy kicsit komplikált az ügy. de mi ez a mi OTP családunkhoz ké­pest. amelyet az aláb­biakban megkísértek ismertetni. A dolog úgy kezdő­dött. hogy Géza szemé­lyi hitelt vett fel. Én voltam az emuik keze­se. Mivel a. feleségem­nek bútorrészlete volt, én pedig, mint kezes, nem vehettem, részt az OTP hitelakcióiéban, mi Géza felesénének a nevére vásároltunk te- leytziöt, Később Géza is é$ fi. -tol fi* finn érts, letart ok az én feleségem névé­ne vették tévéjüket. Neki Zoli lett a keze­se, akinek hálából el­vállaltam, hogy szer­zek egy kezest az au­tóvásárlásához. A ke­zes Béla lett, ez az ara­nyos fiú, aki azt is megtette, hogy a fele­sége nevére felvett né­hány ezer forintot Zo­li kocsijához. Neki a sógornőm vállalt ke­zességet, aki ezáltal az ötvenedik helyen lett kezes és ez alkalom­mal a családon belül, bensőséges háziünnep­séget rendeztünk. A mi kis OTP csa­ládunk így élt a leg­nagyobb békében, bol­dogságban és anyagi jólétben. Szerettük egymást, izgultunk a másikért, nehogy beteg legyen. vagy pláne meghalion és ne tudja az esedékes részleteket fizetni. Aztán megtörtént a baj. Géza — világéle­tében könnyelmű alak volt — nem fizette be az esedékes törlesztő részletet. Az OTP pe­dig jó, de szigorú és igazságos atya. Azon­nal hozzám fordult, mint Géza első kezesé­hez. Mit tehettem? Fi­zettem és szidtam Gé­za apját. Persze, köz­ben félelmetes bosszút esküdtem. Én sem fl­ordítozótt, mert ha még tetszenek emlé­kezni, bátorkodtam volt mondani, hogy 6 a feleségem kezese a Gizáék által vett tele­víziónál. zettem be annak a te­levíziónak a részletét, amit az 6 feleségének nevére vettünk. Géza és neje fenyegetőzött és 6k sem fizetnék be annak a tv-nek részle­teit, amit a feleségem nevére vásároltak. Ha­marosan már Zoli is Már mindenki ordí­tott, de én hajlíthatat- lan voltam. Nem fizet­tem. aminek következ­tében Zolitól is von­tak, aki így a saját részleteit nem tudta befizetni. Ezt azon nyomban Bélától és fe­leségétől vonták, aki­ezért ebből a szempontból is különös gondot kell fordítani ennek a területnek kézben tar­tására és ellenőrzésére. Örömre üröm Az 1963. évi kedvező zöld­ség- és gyümölcstermelésből jobban elláthattuk volna az országot, sokkal több deviza­forintot hozhatott volna az ex­port, ha például a zöldbabot Idejében és veszteség nélkül fal tudta volna dolgozni a kon­zervgyár. Nyilvánvalóan sokat kell még tennünk a tervsze­rűbb termelés, az öntözéses gazdálkodás és a szakaszos ter­melés megvalósítására, vala­mint a mezőgazdasági terme­lés éfi a feldolgozó ipar érde­keinek és kapacitásának jobb összehangolására.* Évek óta szállítunk paradi­csompürét Ausztriába, Bel­giumba, Luxemburgba, Ang­liába, Hollandiába, mindkét Németországba és a Szovjet­unióba. A hatvani konzerv­gyárban az elmúlt évben ko­moly termelési és raktározási gondokat okozott a zöldborsó körüli árvita, az „uborka- szezonban” késedelmesen in­tézkedett a külkereskedelmi szerv. Mindezek a hiányossá­gok rontották az áru minősé­gét, tehát a magyar export hír­nevét, többletköltségeiket és jelentékeny devlzakieséseket okoztak, tehát saját kárunkon feltétlenül okulnunk kell. A két cukorgyár ég a hatvani konzervgyár éves exportja (fő­leg tőkés országokba irányuló exportról van mió) a 380 millió Ft-t la meghaladja. Az elmúlt időszakban szükségszerű, de tovább nem tartható az az ál­lapot, hogy a Hatvani Cukor­gyár az exportcukor elszállí­tásához napi 27 vagont igé­nyeit, de a MÁV csak napi 4— B vagont tudott adni. Ennek az lett a következménye, hogy szín ültig teltek a raktárak és az a veszély fenyegetett, hogy vagy lassítják a termelést, vagy a szabad ég alatt tárol­ják a cukrot A lakosság ellá­tása és exportérdekek egyaránt 1 sürgetik a szállítóeszközök nö­velését és ésszerűbb kihaszná­lását. Cipészek — gépgyáriók Hogyan kerül a csizma az asztalra? Kérdéséé! válaszo­lunk. Hogyan lehetséges az, ; hogy az Egri Cipész Ktsz az elmúlt évben 7,9 millió forint értékű lábbelit exportált — méghozzá a tőkés országokba az Agromechánikai Ktsz viszont a kilátásba helyezett nagyobb mennyiségű indiai exportra nem kapott megren­delést és nagyobb gépipari gyáraink sem tudnak kellő eredményt elérni a tőkés pia­cokon. Ennek oka a gyártmá­nyok minőségi, korszerűségi hiányosságaiban és a kedvezőt­len árajánlatokban keresendők. Például az Egyesült- Izzó fél­vezetőit és vacuumtechnikai berendezéseit eddig csak a szocíaiesta országokban tudták értékesíteni, de a tőkés piac igényesebb oda nem tudnak betörni, minőségben és ár­ban a japán és nyugatnémet termékekkel eddig nem tudtak versenyezni. .Ml a lemaradás oka? Részben tapasztalati hiá­nyosság, másrészt nem elég korszerűek a termelőeszközök, kicsit lemaradtunk a gyárt­mány- és a gyárfejlesztésben. Nagyjából ez a helyzet a Ber- váhan és Silókban is. A világpiaci verseny egyre magasabbra állítja a mércét, nekünk ehhez kell igazodni. A magunk Importigénye és a kül­földi megrendelők kívánsága diktálja a korszerűség a minő­ség és a termelékenység növe­lését, s többé nem használhat­juk a megszokott hazai mér­cét, csakis a nemzetközit. Az export fejlődése útié­ból hárítsunk el minden aka­dályt, a párt-, tömegazervézeti és gazdasági vezetők együttes érővel segítsék a tartalékok feltárásét. Adjanáto lehetősé­get és kellő biztatást, hogy a munkások kezdeményezései teljes mértékbén kibontakozza­nak. Minden üzemben vizsgál­ják meg, hogy egy dollár devi­za megtermelése mennyibe ke­rült tavaly, anyag-, munkaidő- megtakarítással, vagy jobb szervezéssel mennyivel lehet azt csökkenteni az idén. Is­mertessék a munkásokkal, hogy milyen minőségi kifogá­sok merültek fel ée mennyi kár keletkezett a késedelmes szállításból, Az exportgyártás­nál különös gondossággal és részletezéssel állapítsák meg a célkitűzéseiket. Ne általános­ságban, hanem a konkrét fel­adatok megoldásához kérjék a munkások, az újítók, a szocia­lista brigádok, a bizalmiak és a legjobb műszakiak Segítsé­gét, akkor külföldön újabb megbecsülést Szerzünk a ma­gyar termékeknek. Dr. Fazekas László ^ a .a • .A m . —^ m I a ala ■ - — ■ .. BOCONÁDI békétlenkedők Egy tsz, ahol mindenki elnök akart lenni egy tagra jutó évi átlag jöve­delem — előző évben 13 085 fo­rint volt — ebben a szövetke­zetben, amikor minden lehető­ségük adva volt ahhoz, hogy a környező termelőszövetkeze­tekhez hasonlóan — Tamttbod, Tamazsadány, hevesi Kossuth — kimagasló eredményeket ér­jenek m? Mit mond az elnök? — Egy évvel ezelőtt válasz­tottak meg elnöknek, négy év alatt én voltam a harmadik, s most adom ét helyem a negye­diknek — itt, ahol senki nem értette meg a másikat. S ez a meg nem értés rányomta a bé­lyegét egész évi munkánkra. Harag volt az elnök és a fő­könyvelő, agronómus és bri- gádvezetők, brigádvezetők és tagok között. Ráadásul veté­sünk is kífagyött, s a hangu­latkeltők már a tavasszal azt terjesztették, hogy 10 forintnál nem lesz több a munkaegység értéke. Rossz volt á premizá­lási rendszerünk, döntött a só- gorség, komaség, ellentéte* tá­borokra szakadt a tagság. Év végére mirldenki elnök akart lenni: Kasuk Árpád, Címre Jó­zsef. Kozma István nyíltan hir­dették is. Év végére magamra maradtam, Mit mondanak a tagok? Burányi István: A tagságban és a vezetőségben kell keresni a sikertelenség okát. Az elnök könnyen ígérgetett, vajszívű volt. Címre József: Nem értem, miért kap annyi fizetést az el­nök, amikor ml dolgozunk és négy hónapja nem kaptunk még munkaegység-előleget sem? Le kell váltani a veze- tőséget! Molnár József; A fejősöknek két hónapon át ígérgették a jobb bérezést, de az ígérgetés nem valósult meg. Határozat­lanság van itt. ÉS AKIKNEK nevét nem tudtam feljegyezni: Adják visz- aza a földem, nem akarok to­vább Ilyen termelőszövetkezet­ben dolgozni... Karácsonykor nem volt, aki megetesse a te­heneket ... Mindenki csak a saját érdekét nézte, a közös­ségre nem ügyelt senki,.. Volt, aki izzadva kereste mun­kaegységeit. de voltak olyanok is, akik fütyülve, zsebre du­gott kézzel... A kukoricát is alig tudtuk letörni, nem volt, aki csinálja... És lelhetne még tovább 90- roflnl az indulatos, rendszerte­lenül megfogalmazott monda­tokat, amelyek a zárszámadási beszámoló utáni vitában, hoz­zászólásban elhangzott. Izzott a légkör, feszültig pattantak az idegek, az irigység, a kedv- teleriség, a meg nem értés) ve­zetett odáig, hogy végül is le­váltották az elnököt. Mert megszokták már, hogy minden év végén le kell váltani az el­nököt ebben a gazdaságban. pedig a szemléletet kellett volna leváltanlok, újjal, jobbal felcserélniük. Ha tavaly az el. nőkkel együtt új szemléletet) lelkesedést is öltöttek volna magokra, ma elégedetten, di- csérőleg beszélhetnének saját munkájukról, eredményeik­ről. Azért fizettek 24 forintot egy munkaegységre, s azért lettek a hevesi járás leggyen­gébb szövetkezete, mert sem a tagság, gem a vezetőség nem törődött megfelelően a közös munkával. Békét! enkedtek egymással, azt nézték, art irigyelték, azt csúfolták, aki dolgozni alkart. Azon törték a fejüket sokan, hogyan tudnák lejáratni a ve­zetőséget, az elnököt, a hogyan tudnának a helyükbe lépni. Az egykori nagygazda rafináltsá- gával gondolkodtak többen: ha megszerzőm a „hatalmat", csak parancsolgatnom kell, dolgozni nem. A helybeli Petőfi „sze­gény” tsz bizonyította be a* idén i*. hogy kitartó, szorgal­mas munkával lehet csak ered. ményt elérni, ebből lehet csak megélni, nem a zavarkeltéaből, nem a zsebre dugott kézből. Ha Fodor Járnos is — sajnos, még sokan mások is —, n*n lopnak ©1 360 kUó kukoricát a közösből, ha nem hordják ha­za vedrével szüretkor a sző­lőt. hanem tisztességesem dol­goznak, nem lett volna 10 fo­rmt kiesés a tervezett munka­egységből. AKIK KZKKET látták é* mondták el a közgyűléseken, az eleven valóságra tapintot­tak ebben a gazdaságban. Ter­mészetesen igazuk volt azok­nak i*. akik a vezetőséget os­torozták, hiszen a jó vezetés mindezt nem engedte volna meg. Ezért döntött jól egyé­ként a közgyűlés, amikor le­váltotta az elnököt, a helyébe választotta Oláh Mihályt, aki kiskörei, e bebizonyította már: ért a gazdálkodáshoz. De ezzel még nem oldódott meg a prob­léma. Ahhoz az kell. amint «st az egyik idős tag is hangoz­tatta: — Leszámolni a békétlen­séggel, azzal a gondolfttte). hogy mindenki elnök legyen, s az idén végre mindenki e*y emberként, odafidóan, fáradaé- got nem ismerve végezze a reá szabott munkát. Ha ezt a gondolatot, elhatá­rozást magukkal vitték a bo- conádi Búzakaláaz Termelő- szövetkezet tagjai a mozihe. lyiségibői és nem is felejtik el, akkor nem volt eredménytelen az idei zárszámadásuk. S ahogy elnéztem a lehajtott fe­jű embereket, akik kiléptek a hideg, havas esővel borított utcára, úgy éreztem, megértet­ték, mit kell tenniük, s hogy ezt nem hamarább cseleked­tek, azért valamennyien bű­nösnek érzik is magukat. Fazekas István Híradás Sarudról ben. A tsz KlSZ-munkn csapatta erről tárgyalt a napokban. Megvitatták, mi volt Jó az 1963-as évben, s mit kell tenni most az 1904-es gazdasági év­ben. Ezen a gyűlésen meg is jutalmazták a legjobbakat. Szorgos munka után joga van mindenkinek a szórakozás­ra. A farsang ideje alatt igye­keztek is ki szórakozni Ragu­kat a fiatalok, mert lassen Itt a tavaszi munka, s akkor mér minden dolgos kézre szükség van. Legutóbb az Asztalos Já­nos KISZ-szervezftt kultúrcso- portja tártott műsoros estet. Az idei télen ez volt az ötödik fel­lépésük. ★ Az úttörők Móricz Zsigmofld örökszép — Légy jó mind ha­lálig című színművét tanulják. Ezzel vesznek majd részt a ta­vaszi kulturális seregszemlén, s utána ellátogatnak más köz­ségbe is. Ügy tervezik, négy községben tartanak bemutatót. S Csöndesen telnek a tél végi § napok Sarudon. De azért (; mindegyik hoz valamit — ^ ha nem is országos jelentősé­? ű ■— eseményt a faluban, me néhány: ? Megtartotta zárszámadási j? gyűlését a sarudi Tlszameniti sTsz is. A szövetkezőt elnöke, ÍNagy Géza ismertette a 10 ezer j holdas gazdaság eredményeit SNoha a szövetkezetek egyesülé­ssé az első időkben sok gondot "is hozott, az eredmény miatt 'nem kell szégyenkezniük. Az Jegy tagra eső átlagos Jövedelem ^meghaladta a 15 ezer forintot. | ★ j A Jó munka után jobbra tö­! rekszanek, s erre biztosíték, (hogy/tanulnak, — öregek és r flatqflok egyaránt. A napokban -került sor a szakmunkásképző í tanfolyam második éves „diák­ijainak” vizsgájára. Mind a í huszonnyolcán sikeresen vizs- ) gáztak, s ez a tanulók szor­S 'galma mellett dicséri az elő­adókat és a tanfolyam vezető­dét is. ^ A fiatalok eddig is szorgal­j másán dolgoztak a szöv etkezet- ; nek a sógornőm a fee-S sese. k Sógornőm rettenetes ■> haragra gerjedt ésj! kényszeritette a felesé-S gémét, hogy vegyen ki) a KST-ből annyi pénzt,j hogy a Gáza felesége nevére vett tv részle-s teit kifizethessük.s Ilyen módon Géza be-3 fizette az én feleségemé adósságát, valamint azt« az összeget, amit tő-4 lem, mint kezesétől le-j tiltottak. Ebből a pénz-*), bői kártalanítottuk c Zolit, aki kifizette aS feleségem adósságát,§ amivel Gézáék tartóz- K tak. tgy Zoli is fizető-í képessé vált és megs tudta adni Béla félésé-§ gének a pénzét, amit c így a sógornőm is visz--! szakapott. x A dolog lassanként§ kitisztul, most már:: csak a késedelmi ka-í inatok és a büntetés- S pénzek illetékességéit kell eldönteni. E fél-e adat megoldására fel-4 kértünk egy kis bíZott-5 Ságot, amelynek tagjait Gauss. PÜthaggrasz.c Einstein és Pataki Fe-S rene. § Sajnos, a bizottság^, csak azt tudta megál-% lauf feni, hogy a mate-3 metikai tudományok^ jelenlegi fejlettségeit m»Tte.tt e kérdés meg-r oldhatatlan. i Jgy inutártakor. a rrti J kis OTP es'Prtrtvnkt’onS a viharos családi élete teljes erővel fnbrik... 5 ősz Ferenc § VAKMERŐ igyekezettel csap­kodta a szél a gyorsan lépkedő boconádiak szemébe a havas esőt, akik a mozihelyiség me­leget ontó és nagy eseményt ígérő falai közé. a Búzakatász Termelőszövetkezet zárszám­adó közgyűlésére igyekeztek. A termet jóval a közgyűlés meg­kezdése előtt megtöltötte már a tagság - egy tűt nem lehe­tett volna leejteni közöttük — és zajosan várták az elnöksé­get, hogy elfoglalja helyét a színpadon. — Már megszöktek ... — szel- lemeskedett valaki —, elvitték azt a kis pénzt is. — Nem sokra mennek vele — jött rá a másik oldalról „nyugtatóan” a válasz, de nem tudta már befejezni mondani­valóját, mert „nem szökött meg” az elnökség, s megkez- ; dődött a közgyűlés. Mindenki a vezetőség beszá­molójára volt kíváncsi, erre : vártak feszülten, izgatottan. < Amikor az elnök, Molnár Fe- : renc tóállt és olvasni kezdte, még a lélegzetüket is vissza­fojtották az emberek nagy kí­váncsiságukban, hogy aztán l időnként egy emberként kia- : báljának közbe: i — Le kell váltani az ilyen i vezetőséget! Vonják felelősség­re a bűnösöket! A tagok közé szorulva, fi- i gyeltem az embereket, figyel- i töm a beszámolót: 1 — Havonkénti köz- ét Mii- ' dött-közgyűléseket nem tartot­tuk meg a munkaterv szerint, i mert a tagok nem jelentek meg ! olyan számban, hogy az hatá- i rozatképes lett volna .,, ehhez i hozzájárult az a tényező is, i hogy a vezetőségben nézetelté* i rések voltak és vannak ma is... 1963-ban sem tudtuk 1 megszilárdítani szövetkezetüh- ; két, sőt, az egy tagra jutó jő- i Veaelemben és a munkaegység- J részesedésben az előző évhez képest jelentősen visszaes- t tünk... nines megfelelő szak- l mai vezetés... loptak, csaltak 1 éppen elegen... mindenki el- l nők akart lenni... nagyon irt- í gyek egymásra az emberek. I EZEKET jegyzem meg ma- 5 gamnak az egész beszámolóból, f » ezekre próbálok a későbbiek folyamán a felszólalásokból, az 1 emberekkel való beszélgetés 1 után magyarázatot, feleletet ? kapni. Azt szeretném tudni, * miért csak 24 forint az egy 1 munkaegységre jutó részesedés — tavaly 32 forint fölött volt 1 —, miért csak 9060 forint az 1

Next

/
Thumbnails
Contents