Heves Megyei Népújság, 1964. február (15. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

4 NÉPÚJSÁG 1964. február 2., vasárnap Egerben Jill, Gyöngyösön 168 és Hatvanban 86 lakást épít az idén az EJM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat Az elmúlt években új város­rész épült Gyöngyösön és Eger­ben, új épületek magasodnak Hatvanban is, mégis kevés a lakás. Van-e égetőbb és fonto­sabb feladat, mint otthonhoz juttatni a fiatal házasokat, la­kást adni a . többgyermekes családoknak és. munkahelyén letelepíteni a szakmunkást, az orvost és mérnököt? Mit vár­hatunk, hol és hogyan építenek az idén? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Garami Andrást, az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatóját. — A minisztériumtól meg­kaptuk a legfontosabb tervmu­tatókat és az idei kijelöléseket. Kevés híján 200 millió forint értéket építünk az idén. Ez 23 százalékkal több, mint amit 1963-ban elvégeztünk, bár az is igaz, hogy a tavalyi tervet nem tudtuk teljesíteni. Idei legfőbb feladatunk a lakásépí­tés. A tervek és a kijelölések szerint a vállalat Egerben 311, Gyöngyösön 168 és Hatvanban 86 lakást épít. Természetesen a három városban és megyénk más részén épít a tanácsi vál­lalat és a ktsz-ek is. 92 ni gép és úiahb blokkos épületek f Az építőipari munkások szá­ma az idén alig emelkedik, tehát a tervezett 23 százalékos termelés növelését a termelé­kenység fokozásával kell meg­oldani. Hogyan? — Ebben az évben 92 gépet Kap a vállalat és az elmúlt év második félévében is lényeges gépesítés történt. Nagy teljesít­ményű árokásót, exkavátort és vakológépeket állítunk munká­ba. Különböző nagy és kis gé­pek szerepelnek az idei be­szerzések listáján. így lehető­ség nyílik rá, hogy a hatvani kórháznál és az egri lakásépít­kezéseknél jobban kihasznál­ják a toronydarukat és az egyéb nagy gépeket. Tavaly csak egyetlen blokkos építke­zésünk volt, a gyöngyösi 8/9-es, most. mindhárom városban blokkos épülettömböket kez­dünk. Tudjuk, ez nem a leg­korszerűbb építkezési mód ma már, de termelékeny és gazda­ságos, csak jól meg kell szer­vezni a munkát. Amint az idő engedi, két műszakban fogunk dolgozni, hogy jobban kihasz­náljuk a gépeket és lerövidít­sük az építkezések idejét. Emelték az átlagbéreket és új a prémiumrendszer Választ kaptunk arra is, hogy az országos célkitűzések és a közérdek összhangban van-e az építőipari dolgozók anyagi ösztönzésével. Kedvező előrehaladás történt itt is. Ta­valy egy építőipari munkás évi átlagbére 19 220 forint volt, az idei tervek szerint 20181 forint. Az elmúlt na­pokban érkezett meg az új pré. miumrendelet. A célkitűzés« az, hogy sokkal konkrétabb, személyekre és munkacsapa­tokrai szabott legyen a prémi­um. Meghatározott feladatok, a határidők pontos betartása és a minőség javítására ösztönöz­zön -a prémium. — Mi a garancia, hogy az idén eredményesebben és job­ban fog dolgozni a vállalat? — Az állandó és nagymér­tékű munkásvándorlás ellené­re erősödött a törzsgárda, munkásaink többsége akar és tud is jobban dolgozni. A legtöbb baj a szervezetlenség­ből és a kapkodásból szárma­zott. Késedelem nélkül és jobb felkészüléssel Az építőipari vállalat igaz­gatója elmondotta, hogy az építkezések kijelölése megtör, tént, de a beruházók február 28-ig nem adják át a szerző­déskötésre alkalmas tervdoku­mentációt, akkor az Országos Tervhivatal az építkezést törli az 1964-es tervekből. Ebben az ügyben a tervezőket és a be­ruházókat terheli az elsődleges felelősség, de az építőipari vállalat is sokat tehet az együttműködés javítására, a felesleges levelezés és huzavo­na elkerülésére. A januári kemény hideg akadályozta a munkát, és a vállalalt jelentős adósságot ho­zott át az elmúlt évről. Tehát nem szabad késlekedni. Bont­sák le az éves tervet, fokozzák az előkészítő munka lendüle­tét és minőségét, hogy a terv­ismertető termelési tanácsko­záson a vezetők konkrét ja­vaslatokkal állhassanak a munkások elé. Az építőipar vezetői és munkásai közös aka­rattal, együttes erőfeszítéssel teljesíthetik az idei féLadato. kát. (fazekas) 200 ember a szilvásvárad! kul túrházban Vegyes érzelmekkel, nem kis tggállyal indultam csütörtökön »ste Szilvásváradra. Vajon összegyűlnek-e az emberek, esz-e hallgatóság az ismeret- terjesztő előadáson? Meglepődtem, amikor az új kultúrház ajtaján beléptem. Mi a titka, hogyan csinálják, hogy Szilvásváradon közel 200 ember jön össze egy gazdaság- politikai előadásra — kérdez­tem Káló Sándor pedagógust. — Nincs ebben sem titok, sem erőszak. Az elmúlt év au­gusztus 20-án avattuk ezt a szép kultúrházat, ahol van színpad, normál- és keskeny- filmű vetítőgép, helyet talál­nak a KISZ-szervezet fiatal­jai, a bábosok és a munkásaka­démia. Persze, minden meg­mozdulás, előadás vagy tánc- mulatság a kulturális tervhez igazodik. A község lakóiban sikerült felkelteni az érdeklő­dést. A kulturális bizottság és a község vezetőinek a feladata, hogy gondoskodnának a műso­rok előkészítéséről, a változa­tosságról és a színvonalról. A kulturális bizottság nem­csak papíron létezik, nemcsak „hivatalból” tagja Póbis Jó­zsef tanácselnök, Bodor Sán­dor, az állami gazdaság szak- szervezeti titkára, Kovács And­rás erdésztechnikus, Kengyel Zoltán, Káló Sándor és Berta­lan Imre pedagógusok, vagy éppen Pop Lajos párt+itvár. hanem hivatásuknak, erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy a község kulturális felemelkedé­sét szolgállak. Pedagógiai, mű­vészeti, világnézeti és gazda­ságpolitikai előadásokat tarta­nak, klubnapokat, könyvismer­tetéseket és műsoros esteket rendeznek. Karácson vkor nem­csak bál volt a kultúrházban, hanem kedves műsor és válto­zatos „Ki mát tud?”-versenv. Mik a további tervek? A szakmai és ismeretterjesztő előadások mellett február_16-á- ra a KISZ ad műsort, húsvét- ra háromfelvonásos mesejá­tékkal készülnek. Mindez egy- egy láncszem, amely összeköti „Jelleme!*“. •• emberek fegyelmi tárgyalás folyik, feketefuvar miatt. Tagadásra nemigen nyílik lehetőség, hi­szen tiszta az ügy. A vállalat gépkocsiját külön kereset cél­jára használta fel az egyik felelőtlen dolgozó, s rajtakap­ták. Nem is tagadja vétkét, ami­kor fejére olvassák azt. A fe gyelmi bizottság pedig meg­próbál a lelkére beszélni, hogy milyen károsak az ilyen cse­lekedetek, a meggondolatlan­ságok elkövetésétől mennyire, óvakodni kell majd a jövőben, ha becsületesen akar élni és dolgozni. A vádlott üres tekintettel hallgatja a szavakat. Biztosan magába száll — gondolják c bizottság tagjai. Még enyhíte­nek is a büntetésen, mivel ko­moly fogadalmat tesz. Délután két óra, amikor be­fejezik a tárgyalási. Három óralwr pedig ismét fekete fuvarba megy, amin Megint rajtakapják. Ennyit ért a fogadalma... ★ Nemsokára indul az autó­busz. Így, szombatonként, min­dig haza szokott menni, meri jólesik a legényszálló hétköz­napjai után az otthoni vasár­nap. Még fél óra van az indulá­sig. Már össze is csomagolt, de valami még izgatja. A le­gényszálló fáskamrájában teg­nap látott valamit, motoszkál agyában a gondolat. Ez a va­lami otthon is jó lenne. De hátha észreveszi valaki? Nem vették észre. Már éppen szállna fel a gyár portája előtt az autó­buszra, amikor a rendészek- nek feltűnik tömött hátizsák­ja. Behívják és megmotozzák. Az asztalon pedig ott sorako­zik a kívánt ,.valami”, ötven darab TÜKER alágyújtós. Filléres dolog az egész. De úgy látszik, ennyiért is eladta a becsületét... Ke—fe és szorosabbra fűzi Szilvásvá­rad lakóinak kapcsolatát, és lehetőséget teremt arra, hogy az állami gazdaság, a mészmű, az erdészet és a község lakói gyarapítsák ismereteiket, szó­rakozva tanuljanak és műve­lődjenek. r. H.NMSHB0V: A tanyai tanító birodalmában — Hol tanítasz? — kérdez­ték a tizenöt éves találkozón Futász Istvánt volt osztálytár­sai. — Pély mellett, Hatrongyos- pusztán. — Te jó isten! Mit tudsz ott csinálni? Tanyán ... szörnyű- ködtek. Most meglátogattuk, hogyan él, mit csinál, van-e okuk kétségbeesniük az osz­tálytársainak, akik talán még nítok. már több mint tizenöt esztendeje — mondja, miköz­ben összepakolja könyveit, s elengedi a gyerekeket. — Jöj­jenek, nézzenek szét a tanyá­ban! Ismerek itt mindenkit, 15 év nagy idő! Első tanítványa­im gyerekei már hozzám jár­nak iskolába. Megvagyunk itt szépen. — Ott a fúrótorony. Lesz vi­zünk. Artézi. Nagyon várjuk, nem is láttak közelről ilyen kis települést. Tél van. Igaz. időnként tó­csákat olvaszt már a nap, de ez még nem jelenti, hogy itt a tavasz! A tanyában pipál a huszonhárom kémény, hozzá csatlakozik az iskola széles füstcsíkja is, s a birodalom közepén ott él a tanyai tanító Futász István, két gyerek édes­apja. Órája van. Kémiát tanít a nyolcadikos Tóth Miklósnak, ö: a nyolcadik osztály. — Különben sincsenek so­kan, összesen 17 gyereket ta­hisz sok fertőzést okozott aa ásott kutak szennyezett vize. A Miklós gyereket is megnéz­hetjük, a nyolcadikosamat. Biztosan megint valami vil­lanyszerelésen töri a fejét, s aztán ha elakad, jön hozzám és együtt bogozzuk ki, hogyan lehetne a sok alkatrészből rá­diót csinálni. Tudják... el­képzeltem már én, milyen is lenne az életünk városon. Pe­dig egri gyerek vagyok, vala­mikor a tanyát nem tudtam magam elé idézni. Megszokás dolga. Édesanyám is itt van Fordította: Szathmári Gábor XIV. Aszker szótlanul vette elő a gyújtóját Lange kővémeredten ült — Menjünk! — határozta el magát Aszker. TIZEDIK FEJEZET L Aszker a veranda végében állt, s azt látta, amint Herbert a síró feleségét nyugtatgatta. — Na, nyugodj meg, ne sírj, — suttogta neki, miközben a haját simogatta, a zsebkendő­vel törölgette az asszony sze­mét és arcát — Hogyan ... Hogyan történt ez? — suttogta a nő: — Hiszen te... — Hibásan küldték. Meges­het ne"1 igaz? Az asszony bólintott. Kissé összeszedte már magát, csak néha még görcsösen rázkódva felzokogott. — Rozié? — kérdezte halkan Herbert — Oh... Te még nem is láttad! Lizel már indulni akart a szobába. De Herbert megfogta a kezét. — Nem szabad odamennem hozzá. — Miért, Herbert? — Majd később megmagyará­zom. Most csak annyit: Rozie- nek nem szabad tudnia, hogy én hazajöttem. Sem Rozienek, sem a rokonoknak, sem a szomszédoknak. Senkinek, ér­ted? Az asszony ijedten bólintott — Senkinek egy hangot se. Sem rólam, se a barátomról. Titokban jöttünk, különleges megbízatással. Egész Németor­szág számára rendkívül fontos megbízatással, érted? Lizel ismét bólintott. — Rozié alszik? — Igen. Csak az imént aludt el szegénykém. Olyan szörnyű volt az éjszakánk! $ — Hallgas rám figyelmesen, Lizel. Mi bemegyünk a kony­hába. Te felöltözteted Roziét, és átviszed anyádékhoz. Remé­lem egészséges a mama? Igen, Herbert. — Nagyon jó. Vidd át akis­lányt, és hagyd ott a nagyany­jánál. Mondd azt, hogy el le­szel foglalva, mozgósítottak, vagy valami ilyesmit. Egyszó­val Roziénak ott kell lennie két napig, érted? És minél gyorsabban gyere vissza. — Jó, Herbert. — Csak még egyszer figyel­meztetlek: rólunk senki élő lé­leknek egy szót sem. Hiszen én, nyomtalanul eltűntem, ugye-e? Ilyen értelmű levelet kaptál? —■ Igen. — Akkor jó. Ha egyszer el­tűntem, akkor eltűntem. Most már Aszker is közelebb lépett. — Engem Krausenak hív­nak. Kurt Krause. Együtt jöt­tünk a férjével. Herbert barát­ja vagyok. Annyira felindítot­ta ez a találkozás, hogy elfelej­tett bemutatni.. j — Lizel, — mondta Lange. — Kurt Krause az én legjobb barátom. Tudnod kell: neki köszönhetjük, hogy most itt vagyok. És egyáltalában ... — Köszönöm magának! '— Lizel gyorsan kezet nyújtott Aszkernek. — Egy kérésem lenne magá­hoz, frau Lizel — mondta a kézfogás után Aszker. — Ügy kell viselkednie, mintha sem­mi sem történt volna. Kivörö­södtek a Szemei. Nyugodjon meg, szedje össze magát. ÉS* csak aztán induljon. Aszker és Lange a konyhá­ba ment. Először a mosdó csapjából folyó víz csobogását hallották* aztán Lizel sietős velünk. Most már ő sí sen menne a zajos városba, Van egy televízióm, sok ven­dégem szokott lenni esténként, ez a mi társadalmi életünk. Aztán van egy kék Skodám, ez meg a futár, az összekötő a tanya, a falu, meg a város kö­zött. Így élünk. A két gyerek, az eleve»» szemű kislány, meg a csende­sebb kisfiú, ott tapossa a esi* korgó havat mellettünk. HcJ előre szaladnak, hol mögöt­tünk birkóznak, övék az egész nagy határ. — Én faluban szeretnék lakni, hogy oroszt is tanulhas­sak, mert gimnáziumba akarok menni — csiripel a kislány. — Tavaly Hevesen járt is­kolába, de az idén nem enged­tem. Majd bepótoljuk vala­hogy. hetenként kétszer be­viszem Pélyre orosz órára, S míg én elintézem az asszo­nyok. lányok, a tanyabeliek megbízatásait, addig 6 szor­galmasan tanul. — Ilyenkor, télen sok gon­dot fordítunk a népművelésre. Persze, ez másként megy, mint a faluban. Én nem hívok ösz- sze semmiféle gyűlést, meg is­meretterjesztő előadást, úgy is tudom, melyik háznál kik gyűlnek össze és mikor, itt a fiatalok, ott az idősebb embe­rek, emitt az öregasszonyok, aztán a hónom alá csapom az „anyagot”, ellátogatok közé­jük; s barátságosan elbeszél­getünk arról, ami éppen ér­deklődési körüknek megfelel, Szívesen veszik, és ha valami miatt elmaradok ezekről az összejövetelekről, már rekla­málnak. „Nem gyütt. tanító űrt Pedig jó kis meleg borral vár­tuk!” Tudják ugyan, hogy a magamét se iszom, de hát... a vendégség az csak vendég­ség... ... és amikor a szépe» be­rendezett tanítói lakást* érünk, már minket is vár ma­gyaros vendégszeretettel a háziasszony, s szabadkozá- sunkra csak ennyit mond: — Kedves vendég a tanyá­ban minden idegen, fogadják szeretettel, amit adni tudunk, ez még csak az egyik disznó» a másikat február középé« számítjuk... Elindultunk vissza, a falun keresztül a városba, s ma­gunkkal vittük Futászék üd­vözletét az egri ismerősöknek* s az üzenetet — jöjjenek el-, látogassák meg őket a tanyáni ne féljenek, nem olyan kihalt már, mint régen, oda is beko­pogott már a jövő... (ódám) lépteit. Majd az asszony hang­ja és a gyerek csacsogása hal­latszott. Eltelt még néhány perc, s csapódott az előszoba­ajtó. Utána csend lett a lakás­ban. Herbert és Aszker kiment az üvegezett verandára. Az ablak­hoz lapultak, s óvatosan elhúz­ták egy kissé rajta a függönyt. Lizel ment az úton, kézen fog­va a gyereket. Aszker Langera nézett. Herbert idegesen rágta a szája szélét. Mintha reme­gett volna. Aszker átölelte. — Nem akar egy cigarettát? — Lange bólintott. Rágyúj­tottak, s közben leültek a ki­szolgált díványra. Aszker fel­nézett, s Herbert gyászkeretbe foglalt fényképét pillantotta meg a falon. — Teljesen olyan ez az egész, mintha Mark Twaint olvasná az ember — tréfálko­zott Aszker, hogy valamelyest feloldja a feszült hangulatot. — Mintha részt venne a saját temetésén. Lange felállt, s a fénykén felé indult. — Ne nyúljon hozzá! Lange azonnal megállt, s gondterhelten nézett Aszkerra. Amikor rájött, miért nem sza­bad hozzányúlnia, bólintott. — S mondja meg a felesé­gének is. ha visszajön. — Értem... Bementek a fürdőszobába. Megmosakodtak, aztán vissza­mentek a szobába. — Ha megjön Lizel — szólt Aszker —, kérje meg, hogy menjen el Staleckerékhez. Semmit nem kell mondania. Csak egyszerűen annyit: át­ment, hogy meglátogassa a ba­rátnőjét. És közben próbálja megtudni, miféle emberek jár­jak náluk, mi történt ott

Next

/
Thumbnails
Contents